Sír a nyírfa - Áprily Lajos
A nyírcsoport egy fája sír a
szélben,
magas gyermeksírás a hang.
Beteg?
Zölden ragyog. Mi járhat
nyír-eszében?
A ragadozó öszi
fergeteg?
1966.
május 2.
Új szó - Áprily
Lajos
Próbál a Sors, a zordon-arcu
Fenség,
hidegen osztja vak
parancsait,
öreg szívemnek érdes szót
tanit,
szigorút és újat:
Tüzhelytelenség.
Az illanó szín - Áprily Lajos
A derü színe. Eljátszik
velem,
finom kék csíkot húz a
lelkemen,
múlót, amilyent szajkó
szárnya von
völgyünk felett, borongó,
hüs napon.
Fényképemre - Áprily Lajos
Ide húzódott vissza életem,
itt a tetök és vágyak
nem merészek.
Szemem szelíd erdön
legeltetem,
de lehet, hogy az erdön
túlra nézek.
A nap krónikájából - Áprily Lajos
Ennyi: Annikki Norri levelet
írt nekem.
Annikki Norri földjét régóta
szeretem.
S ha künn a vad világban
elnémul a vihar,
felmegyek Finnországba
Annikki Norrival.
1943
Gyermekkori emlék, II - Áprily Lajos
Esö suhog az
ampelopsziszon.
Gyermekkori emlék játszik
velem:
Brassói nyár. Padláson
aluszom,
esö suhog a
zsindelyfedelen.
1966.
augusztus 17.
Apám, anyám - Áprily Lajos
Elmentek innen sok-sok éve
már,
de árnyékarcuk búsan
visszajár.
Bocsássatok meg, élö
kedvesek,
hogy egyszer én is bús
árnyék leszek.
Lidi fogadósné - Áprily Lajos
Mintha havasi szél
fújdogálna szembe -
Lidi fogadósné
jutott ma eszembe.
Nagyág vize mellett
állt a fogadója,
telke tövét mosta
habos suhogója.
Zsenge pityókáját
szarvas kikapart
AZ UDVAR FÁJA Baka István
Esőkkel mosdatott
tenyérke:
zöld lomb, mitől félsz e
falak között?
Szép árnyad hamvai
kihűltek már a porban,
elült a füst, az udvart
felsöpörték,
lemetszett ágaiddal
jóllakott a tűz.
Klió - Áprily
Lajos
Örök tornyában ült. Futott
az éjjel.
Hamut kavart a szél s véres
ködöt.
És vésni kezdte borzongó
kezével:
"Az év:
Ezerkilencszáznegyvenöt..."
Madarak zenéje - Áprily Lajos
Kertünk ma hangos
tengelic-tanya,
az erdön pintyszó cseng
és cinkeszó,
csetteg, de már nótát indítana
a barkás füzön egy
hevült rigó.
A mandulafán víg szajkó
rikolt.
A zöld harkály íve
Epigramma - Áprily Lajos
Nyügösek voltunk. Aki
szeretett,
nem élt mellettünk
könnyü életet.
Kövünkre is ilyen írás való:
Idege rossz volt, de a lelke
jó.
Suhogás - Áprily Lajos
Itt mindig fú a szél. Az
ösi hely
tán tenger volt s már
csendet nem tanul.
Vagy az idö ez - az
Idö, amely
suhog felettünk
szakadatlanul?
Szonett - Áprily Lajos
Ez még nem ösz. A
táncoló sugárban,
Mely e mosolygó hervadáson
reszket
Bearanyozva sírhantot,
keresztet,
Ó, annyi élet, annyi ifjuság
van.
Úgy érzi lelkem: lüktet itt
a nyár még
E fénypompátó
Törött pohár - Áprily Lajos
Metszett üveg volt, karcsu
és finom.
Meglöktem: csillámló kis
romhalom.
A páros útkezdés emléke
volt,
csendülésében múlt idö
dalolt.
A pohárszék polcán kecsesen
állt,
de névnapon ara
