Kolonoszi kép - Áprily Lajos
Kézenfogó kislány jön
örömül,
olykor már így lát itt a
Duna-táj.
Ha így látnának Kolonosz
körül,
azt mondanák: itt jár a vak
király.
1966.
június 17.
Ágyások - Áprily Lajos
Strófák földböl. Amíg
formálgatom,
érzem, hogy árad rajtuk át a
dal.
A rög dala. Vén szívvel
hallgatom,
milyen érdes és milyen
fiatal.
Nagy tél után - Áprily Lajos
Mikor a hegynek kékül már az
orma
s a fát a fagy már nem
roppantja meg,
nagy tél után, foszolva,
szerteszórva,
sok elhullt szarvast rejt a
rengeteg.
S találkozik sok élö
társ a társsal,
Völgyek vándora - Áprily Lajos
Sokat jártam hegyélen,
hegytetökön,
már csak a völgyben-járókhoz
szegödöm.
Szívem kihagy, figyelem
rossz zenéjét -
"Elvesztettem a magasság
reményét..."
Parajdi forrásvizek - Áprily Lajos
Én Istenem, milyen
gyönyörüek -
A szám mindegyik hüsét
megkivánja.
Én vagyok itt a friss
forrásvizek
hütlenkedö, havasi
Don Juanja.
Köd, II - Áprily Lajos
Ömlik a tél fehér folyója.
Itt élünk majd a mély
köd-ölben.
A köd: vadak bátorítója -
Ne félj: magunkra nem
leszünk
a didergetö, néma
völgyben.
Fatolvaj - Áprily Lajos
Rosszalva néznek rám a
reggelek:
hogy illik össze ösz
fej és lopás?
Eddig csak gyönyörködve
néztelek,
most megrabollak, erdö.
Megbocsáss.
László - Áprily
Lajos
1
Véres, de nem félelmes. Nem
zavar.
Vádas csapatban csöndes
néhai:
egyensúlylelkü, ritka
észmagyar,
legjobb barátja Kant és
Bolyai.
Eszmény. Professzor.
Vallomástevö.
Reátapadnak
Tavaszi fény - Áprily Lajos
Fiatal isten: szöke
fény
tüzet lobogtat
érkezöben.
Ma kilopnám a két szemed
a kerepesi temetöben.
Én fénytelen verem vagyok,
az én szememben mélabú van.
Mit keressen a napsugár
Ami kibírhatatlan - Áprily Lajos
Izmunk lazult, fogyatkozunk
eröben,
s közelröl int a vég
fenyegetöen.
Mégis: az a szörnyen
kibírhatatlan,
hogy annyi kedves fö a
föld alatt van.
Falusi postaló - Áprily Lajos
Láttam szegényt az utca mély
sarában,
ahogy húz s rángat egy nehéz
kocsit,
s az állomásról visszatér
magában
a ködben, mely borzongat s
álmosit.
Csüdön felül merül az
út-mocsárban,
szemébe
Őszi csoda - Áprily Lajos
Szemem maholnap öszi
színt se lát,
sem tarkaságot fenn a hegy
fokán.
De láthattam egy öszi
szép csodát:
láttam októberi dédunokám.
1966.
október
A csavargó a halálra gondol - Áprily Lajos
Uram, a tél bevert a
templomodba.
Álltam vaspántos portádon
belül
s ámulva néztem botra-font
kezemre
sugárban omló fényességedet.
Térdelt a nép, én álltam
egyedül,
úgy hallgattam, a
Nagyvárosi ködben - Áprily Lajos
Jobb volna most az
erdön kóborolni,
hol titokzatos csend vár és
varázs,
halkan füttyentö hangra
válaszolni,
amelyet küld az ág, a
zúzmarás.
Ha szellö indul, ékszer
hull a fár
Non omnis moriar - Áprily Lajos
Non omnis moriar. Nem.
Véremet
tovább viszik gyermekek s
unokák.
Nem egészen temet, aki
temet.
Mü halhatatlansága:
délibáb.
Laokoon a kisebbik fiához - Áprily Lajos
Látod, jön már a tenger
taraján -
Jaj, így álmodtam
ezelött sok évvel.
Rád tekerödzik, most
bátyádra, rám,
s összeroppant rettentö
gyürüjével.
A halál rokona - Áprily Lajos
"Sora morte"
Assisi
Ady... Ő volna a rokon
csupán?
Eltünödöm rég
ismert sorokon.
Közember és borús
költö-titán
halállal mind, mind testvér
és rokon.
1966.
június 24.
Felhök alatt - Áprily Lajos
Viharos ég. Lenn énekszó
vonul:
a völgyben tarka gyermekraj
halad.
Nem így járunk - dallal,
daltalanul -
a nagy, sötét
Végzet-felhö alatt?
Mindszent - Áprily Lajos
A tüzfalakra hüs
ködöt
sír a november mélabúsan.
Emberfürtös villamosok
futnak a ködbe koszorúsan.
Mindszent-virágos ár sodor
s egy dísztelen sír gondja
éget:
ó, hogyha áthajítanám
Málnászó öregasszony - Áprily Lajos
Jön át a pallón. Mély kosár
kezében.
Hatvanhat éves s még
málnászni ment.
- Nem félt? - Magamat az
Istenre bíztam,
ha megreccsent az erdö
odabent.
- Gyermeke nincs? - Öt fiam
a kasz
