Mindszent - Áprily Lajos

Mindszent - Áprily Lajos

A tüzfalakra hüs ködöt

sír a november mélabúsan.

Emberfürtös villamosok

futnak a ködbe koszorúsan.

Mindszent-virágos ár sodor

s egy dísztelen sír gondja éget:

ó, hogyha áthajítanám

koszorúval a messziséget.

Tudom, hogy vár ma, nö a köd,

nincs rajta rács, nincs rajta köjegy.

Határon átkiáltanám:

ringasd szelíd karokkal, Őrhegy!

Körül az este glóriás:

ezernyi gyertya gyúl - s kilobban.

Ő alszik fénytelen tovább

a kergetözö évszakokban.

Hó villan. Vérpiros bogyót

fehérbe ejt a rózsa bokra.

Sírok között friss por szitál

a temetöi nyúlnyomokra.

Aranybogár a bodzafán,

a csúcson villámok csatáznak.

Karó-dárdás terraszokon

asszonyok szölöt karikáznak.

A sárga gesztenyés tövén

az élet ifjú láza tombol.

A labdázó fiúk zaját

szél hozza a kollégiumból.

S jönnek szirénás, vad szelek,

hogy fenn az új telet jelentsék.

Az én életem évszakos,

az ö évszaka: végtelenség.