Testem - Áprily
Lajos
Míg vizsgálgatják,
méregethetem:
milyen középkor-képü,
satnya test.
Ha most egy botot adnának
nekem,
indulhatnék az égbe
egyenest.
Túl minden párton - Áprily Lajos
- Nagy sziklás szigetnél
horgonyt vetek
s kunyhót rakok magamnak
szüz kövén.
Akik hallották, azt mondták,
beteg.
Csak most gyógyult meg -
válaszoltam én.
Ki mondja meg... - Áprily Lajos
Töredék
Ki mondja meg, Visegrád táján
A
bágyadt alkony
Nem
Zách Klárának megtört szelleme?
Ki
mondja meg, Visegrád táján
A vad,
sötét éj
Nem
Zách Bódognak bosszús szelleme?
Felicián leánya - Áprily Lajos
Leánykökörcsines tavasszal
magas mezökön járt
veled.
Ma is virágszedö
leánynak,
lelkendezönek képzeled.
Egy nap szeme riadtra tágul,
elkezd rejtözni, mint a
vad,
szede
Most ösz-idö jön - Áprily Lajos
Most ösz-idö jön,
ón-esös, konok,
a fellegek kéményemig
leszállnak.
És jönnek a süvöltö
rokonok:
Egyedül vagy? - kérdik s
kondoleálnak.
Mély, tompa hang - Áprily Lajos
Tompul a hang,
fogynak a vallomások.
Titkom felé
mindig mélyebbre ások.
Az akna szük,
sebesre zúzza vállam,
de ércemet
lenn meg kell, hogy
találjam.
Rég hóba fúlt,
ordas erdélyi
Vesztöhelyen - Áprily Lajos
Sebes kordén a
vesztöhelyre értem.
Lázas szememmel múltam
keresem.
Idö-bakó megrokkantotta
térdem,
s emeli pallosát félelmesen.
Tavaszodik, II - Áprily Lajos
Vér, vér s üszök. Lesz itt
feltámadás?
Gyerekszívekben, eszmékben,
betükben?
A szomszédomban izmos ember
ás,
és hajt a borsóm, frissen,
gyönyörüen.
Fényképet néztem - Áprily Lajos
Borús vagyok, valami
szomorit.
Megláttam egy fakult
fényképemet,
egy zsenge arcot, a
gyermekkorit -
s utána tükörben vénségemet.
Lelkem felel - Áprily Lajos
S mi lesz, lelkem, ha nem
jön virradat,
mely életmagvakat vet itt a
romba?
S a lelkem szólt: Jó lesz a
föld alatt,
nyílj ki, néma, komor vár,
katakomba.
Esti párbeszéd - Áprily Lajos
"Nézd: csillagot hajít az
ég,
tüzes futárt szalaszt
keletnek..."
- Halott futárt. A csillagok
milyen káprázva megremegnek.
"Halott futárt. Mi is futunk
titok-postával nemsokára..."
- Sötét
Deres a fü - Áprily Lajos
És újra ösz. És újra
hívsz, pirók.
És hívnának vidám
kirándulók.
De beteg szív magasban mit
keres?
Deres a fü s a hajam is
deres.
Szirti sas - Áprily Lajos
Sérült sas volt. Rabúl ül
ketrecében.
Eltünt a szikla és a
kék magasság.
Azóta örli
vadmadár-eszében:
Most megtanultam, hogy mi
vagy, szabadság.
Gyilkos Apolló - Áprily Lajos
A nap ma is felhötlen
kékbe hág,
az ég öldöklö, fényes
pusztaság.
Fodor-gyapjas, szép,
szöke fellegek,
görög varázslat, merre
tüntetek?
Maholnap öszi ködben - Áprily Lajos
Maholnap öszi ködben
áll a házunk
s körül a fák is
mindmegannyian.
S huszonöt ösz után a
pesti öszben
csendben megindul s
megy-megy a fiam.*
1912.
október-1938. októ
Karmester-ös - Áprily Lajos
Romantikám kék fellegében
hullám felett a parton áll
s a vérrel virradt
század-élen
dalt álmodik, dalt komponál.
Magányos úr, de mégsem árva,
szentimentális kis család,
vén mandolin és óc
Dísztelenül, I - Áprily Lajos
Nem versenyeztem s nem
nyertem soha,
hagytam, hogy a díszt más
futók keressék.
Síromnak is elég a föld
moha.
Az én díszem a teljes
dísztelenség.
Szállj, Ábel füstje - Áprily Lajos
Szállj, Ábel füstje,
terjedezve szállj,
mindenfelé, ahol szivet
találsz.
Szünjék harag,
gyülölség és viszály,
a béke lelkét vidd, amerre
szállsz.
1965.
május
Tavaszi vizek - Áprily Lajos
Zsong a szigetcsúcs barna
berke,
a harkály részegen nevet.
Az ifjú nap: Dávid, leverte
a lomha Góliát-telet.
Állok a vadvizes tavaszban,
bódít a szagja, mint a bor,
kedvemben egy füttyös kama
