Mély, tompa hang - Áprily Lajos

Mély, tompa hang - Áprily Lajos

Tompul a hang,

fogynak a vallomások.

Titkom felé

mindig mélyebbre ások.

Az akna szük 818i83i ,

sebesre zúzza vállam,

de ércemet

lenn meg kell, hogy találjam.

Rég hóba fúlt,

ordas erdélyi öszön

rejtette el

bennem egy ötvös-ösöm.

Tán vén leszek,

hajszálaim fehérek,

ha egy napon

arany-kútföhöz érek.

Vér lesz pecsét

a zengö kötörésen,

de kincsemet

körülragyogja mécsem.

S amint magam

mindig mélyebbre ásom,

tompul a hang,

de nö titok-tudásom.

A hangomon

sötét zenéjü lelkek:

gyökereim

kórusban énekelnek.

Nem hallik át

a földfeletti zajba,

rajtam kivül

talán más meg se hallja.

Én is csak úgy,

ha kripta-némaság van

s még egy tücsök

sem sír az éjszakában.