Az idegen nyelvi tesztelés etikai problémai

Az idegen nyelvi tesztelés etikai problémái

Manapság a nemzetközi konferenciákon és különösen az angolszász szakirodalomban számos ismert szakember foglalkozott és foglakozik a nyelvi tesztelés etikai kérdéseivel, de kevés szó esett eddig erről a hazai fórumokon. Ezért határoztam úgy, hogy néhány gondolat erejéig e témát vizsgálom meg. Először rövid áttekintést adok a tesztelés, értékelés társadalompolitikai és oktatáspolitikai problémáiról, az idegen nyelvi teszteléssel foglakozó szakemberek társadalmi felelősségéről: etikus-e egy tökéletlen mérési eszköz, a teszt felhasználása. Vizsgálom a elszámoltathatóság (accountability), a teszt visszahatása (washback), a teszt kihatása (test impact) etikai vonatkozásait és röviden bemutatom az ILTA által kiadott, az idegen nyelvi tesztelésre vonatkozó Etikai Kódexet.

Tesztelés, értékelés és társadalompolitika: történeti visszatekintés

A vizsgáztatásnak és ezen belül a nyelvi tesztelésnek, mint a társadalmi és kulturális kiválasztás eszközének messzi történelembe visszanyúló története van. A pedagógiai diagnosztika alapfogalmai (számlálás, mérés, értékelés) már az ókorban is megjelentek (Bárdos, 2001:254). Számos neves szerző (Lado, 1961; Popham, 1990; Spolsky, 1995) egy Bibliában megörökített történetet tart az első (mellesleg igen kegyetlen) nyelvi tesztnek, amikor is a gileádbeliek úgy győződtek meg arról, hogy a 232j96c Jordán gázlóinál nem az ellenség soraiba tartozó efráimbeliek akarnak átkelni, hogy az átkelni szándékozóknak ki kellett mondaniuk a 'sibbolet' szót, melyet az efráimbeliek csak 'szibbolet'-nek tudtak kiejteni a saját tájszólásuk szerint. Aki a próbán (kiejtési teszten) megbukott, életével fizetett (Bírák könyve, 12:4-6) Az ilyen fajta teszt inkább az identitás hitelességét vizsgálta, mint a nyelvtudást; egyetlen item elég volt arra, hogy elárulja az identitást, és a tesztnek pontosan ez volt a célja. Ha etikai szempontból vizsgáljuk, kétségtelenül gyalázatosnak és tarthatatlannak minősül az ilyen tesztelési gyakorlat és sajnos téved, aki azt hiszi, hogy modern világunkban nem fordulhatnak már elő hasonló esetek.

Az ókori Mezopotámiában is megjelennek a versenyek (tasninti ummānī) és vizsgák (masa'altu) a különböző "tudós foglakozások társulásainál". Főként az írnokok esetében maradtak erről feljegyzések. A tudós szakembernek meg kellett felelnie bizonyos követelményeknek, hogy a szakmába vagy a társulásba beléphessen; ezek a követelmények a származásra, a testi hibátlanságra és a megfelelő, széles körű képzettségre vonatkoztak  (Oppenheim, 1982:116).

Az ókori világ legfejlettebb vizsgarendszere Kínában kb. i.e. 2200-től fokozatosan alakult ki, mégpedig azzal a céllal, hogy a tehetség és a tudás elitje érvényesülhessen a különféle életpályákon. Így lett az ókori Kína tanulmányi rendszerének nélkülözhetetlen alkotóeleme az állami vizsgarendszer (Popham, 1990:13-16). A vizsgáztatásnak bizonyos máig is érvényes elemeit, mint pl.: a vizsgázók szétválasztása, a titkosság biztosítása, az egységes elbírálás, a kínaiak tökélyre fejlesztették a saját koruknak megfelelő körülmények között. Ezek közül például a titkosság biztosítása vagy az egységes elbírálási elvek alkalmazása olyan etikai problémákat vet fel, melyekkel mai vizsgáztatási gyakorlatunkban is szembekerülünk. Talán még ennél is jelentősebb az, hogy a vizsgák funkciója nemcsak a büntetés és a tudatlanság kiszűrésére volt. Felismerték azt, hogy

...egy személy viselkedése gondosan választott körülmények között jósló hatással bír hosszú távon is a tekintetben, hogy az illető személy majd más körülmények között hogyan viselkedik (Bárdos, 2001:255).

Ez a Kínából örökölt hagyomány, miszerint a vizsgarendszer központi célképzete a beválás, számos közigazgatási és köztisztviselői vizsgán él tovább (pl. 1791: Franciaország; 1833: indiai brit államtisztviselők; 1883: Egyesült Államok - Civil Service Act stb.) (Bárdos, 2001:255). Mai vizsgarendszerek is kihasználják a vizsga prediktív validitását, ezzel biztosítva, hogy a jelölt megfelel bizonyos munkavállalási, vagy továbbtanulási követelményeknek (pl. TOEFL vizsga az USA-ban).

Ha etikai szemszögből vizsgáljuk a közelmúlt történelmének nyelvi tesztelési gyakorlatát, sajnos most is találkozhatunk számos politikailag és morálisan is megkérdőjelezhető célokat szolgáló tesztelési gyakorlattal, amely felveti a társadalmi felelősség kérdését is. A 60-as években a Kanadai Királyi Lovasrendőrségnél akartak bevezetni egy detektáló jellegű nyelvi tesztet, amellyel a jelentkezők közül ki akarták szűrni a homoszexuálisokat. A jelölteknek a homoszexuális szlengben használt itemeket is tartalmazó szólistákat mutattak volna be, és elektronikusan mérni akarták tenyerük nedvességét (az idegesség jele). Azt feltételezték, hogy csak azok ismerik ezeknek a szavaknak másodlagos, szleng értelmét, akik a homoszexuális szubkultúrához tartoznak, és a vizsgálat során majd mérhető, vegetatív reakcióval válaszolnak a szavak kétértelműségére. Ezek az emberek lelepleződtek volna idegességük és verejtékezésük alapján. A teszt esetében az a paradox helyzet állt elő, hogy a preferált tudás a nem-tudás, és a tökéletes elérhető pontszám nulla lett volna! (McNamara, 2000:69) Bár a tesztet teljes mértékben kifejlesztették, végül is szerencsére soha nem vezették be.

Hagyományosabb tudásmérő teszteket szintén használtak arra, hogy embereket hátrányosan megkülönböztessenek. A II. Világháború előtt az ausztrál kormány egy hírhedtté vált nyelvi tesztet, a Diktálási tesztet használta fel olyan politikai célokra, hogy a bevándorolni szándékozók közül kiszűrje azokat, aki nem a brit szigetekről érkeztek. Ez a teszt igen sok hasonlatosságot mutatott a bibliai 'sibbolet' teszttel: célja a kirekesztés volt, egy nemkívánatos társadalmi csoport ellen irányult és abszolút korlátot jelentett. A bevándorolni szándékozókat alávethették egy a bevándorlási tiszt által tetszőleges nyelven lefolytatott tollbamondási tesztnek. Ha a jelentkező sikerrel átment az angol teszten, akkor bármilyen más nyelven vizsgáztathatták egészen addig, míg meg nem bukott. McNamara (2000) egy hírhedt esetet említ, amikor egy magyar származású zsidó menekült, aki Hitler elől szökött meg, folyamodott bevándorlói státuszért. Az illető poliglott volt, aki számos nyelvi teszten sikerrel átment, míg végül a gael nyelvi teszten megbukott, így beutazási kérelmét elutasították és visszafordították Európába, ahol tragikus sors várt rá. Az ilyen tesztelési gyakorlat szemérmetlensége jól példázza, hogy a nyelvi tesztelés politikailag és morálisan is megkérdőjelezhető célokat szolgálhat és felveti a társadalmi felelősség kérdését is.

Számos hasonló példával sajnos még napjainkban is találkozhatunk. Eliseo Pico (2001) jelentése szerint például sok menekült érkezett Afrikából Spanyol­országba kis hajókon, minden papír nélkül és arra hivatkozva, hogy Sierra Leone-i menekültek, akiket a spanyol törvények szerint a háborúban álló országba nem lehet visszaküldeni, Spanyolországba szerettek volna bevándorolni. A spanyol hatóságok az állítás hitelességének bizonyítására egy nyelvi tesztet alkalmaztak. A Sierra Leone-iak 95%-a második nyelvként beszéli a krio (kreol) nyelv egy speciális dialektusát, amelyet a környező országokban nem használnak. Azokat, akik nem beszélték ezt a dialektust kiutasították az országból. Itt tehát az a furcsa eset állt elő, hogy az azonosítás nem az anyanyelvtudás tesztelése révén történt, hanem az alapján, hogy a menekültek milyen akcentussal beszéltek egy idegen nyelvet.

Tesztelés, értékelés és oktatáspolitika

Az értékelésnek pedagógiai környezetben is lehet politikai funkciója. Számos fejlett országban, válaszképpen a technológiai kihívásokra, nagy hangsúlyt fektetnek a munkaerőforrás továbbképzésére, a speciális munkaképesség, a különböző kompetenciák elismerésére. Ennek céljából nemzeti kompetencia-kerettanterveket (framework) fogadtak el, amelyek meghatározzák a munkához tartozó performancia szinteket és ezek mérésére megfelelő teszteket dolgoztak ki. Az ilyen tesztek oktatáspolitikai jelentősége könnyen belátható.

Ugyancsak oktatáspolitikai jelentősége van azoknak a standardizált teszteknek, amelyeket arra használnak, hogy az oktatási lehetőségekhez való hozzájutást szabályozzák általuk. Tipikus példa erre, hogy a különböző országokból az USA-ba érkező diákoknak nyelvi tesztek alapján kell bizonyítaniuk felsőfokú tanulmányok végzésére alkalmas nyelvtudásukat, mielőtt felvételt nyernek az egyetemekre. McNamara (2000) ezzel kapcsolatban felteszi a kérdést, hogy ez ésszerű dolog-e és "kell-e, hogy a tanulási lehetőséget egy nyelvi teszt korlátozza be". További problémát jelenthet, ha már egyetértünk a nyelvi készség mérésének szükségességével, a mérendő szint, a performancia meghatározása és a mérés során az esélyegyenlőség biztosítása. Hiszen, ha például előnyt élvezhetnek azok, akiknek van már gyakorlatuk a tesztben alkalmazott feladattípusok megoldásában, akkor 

...megkérdőjelezhető az ilyen feladatok tisztességes, méltányos volta, mint a nyelvi készségek mérésének eszköze. Az a kérdés is felmerülhet, hogy vajon az anyanyelvűek hogyan teljesítenének az ilyen integrált feladatokban, és miért van az, hogy ha ugyanolyan tanulmányi kurzusokra veszik fel őket, akkor nekik nem kell alávetniük magukat egy értékelési procedúrának (McNamara, 2000:70).

Az idegen nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek társadalmi felelőssége: etikus-e a teszt, egy tökéletlen mérési eszköz felhasználása?

A fenti példákban vázolt gyakorlatok a tisztességesség és méltányosság kérdését nemcsak társadalmi és politikai szemszögből vetik fel, hanem felmerül az idegen nyelvi teszteléssel foglakozó szakemberek felelőssége is. Vajon milyen etikai problémákkal kell szembenéznie egy tesztfejlesztési team tagjának, ha tudja, hogy, munkájának eredményét milyen célokra használják fel?

Egy szakmai szempontból korrekt teszt hozzájárulhat a tesztelés tisztességességének növeléséhez. Nyilvánvaló, hogy mivel a jelenlegi gyakorlatban az értékelés informális procedúráját sok esetben (ld.: bevándorlási ügyek) nem képzett nyelvi értékelők végzik, és a minőségellenőrzésnek semmiféle eleme nem szerepel benne, az elvárásokban következetlenségek vannak és ezért az egyén szempontjából ezek a tesztek igazságtalanok, inkorektek. Egy gondosan összeállított teszt, mely tartalmilag releváns és döntéseiben megbízhatóbb, első pillantásra tisztességesebbnek, korrektebbnek tűnne a többség szemében. De még ebben az esetben is felmerül az a probléma, hogy kik felelnek a tesztekben elért pontszámok értelmezéséért, ki határozza meg azt a ponthatárt, amely eldönti, hogy valaki átment vagy megbukott a vizsgán. Sajnos tudjuk, hogy ha például a tesztet a bevándorlások szűrésére használják fel, a ponthatár a bevándorlási politika követelményei szerint fog változni és magasabb lesz, amikor politikai nyomás hatására csökkenteni akarják a bevándorlók számát és alacsonyabb, ha a munkaerőhiány miatt növelni akarják a bevándorlók létszámát. De hasonló jelenség tapasztalható hazánkban is a felsőoktatás felvételi vizsgáinál, ahol a megfelelés ponthatára a jelentkezők és a betölthető helyek arányában évente változik.

Ugyancsak élesen merül fel az a probléma, hogy etikus dolog-e a tesztet, mint tökéletlen mérési eszközt fontos társadalmi és oktatáspolitikai döntések meghozatalára felhasználni. Az eszköz tökéletlenségét, ahogy arról Spolsky (2001:212) is beszél már azóta ismerjük, hogy Francis Ysidro Edgeworth professzor több mint egy évszázaddal ezelőtt a vizsgák statisztikájával foglalkozott a Royal Statistics Society ülésén. Edgeworth (1888, 1890) szerint a vizsgák szükségszerűen fogyatékosak (tökéletlenek), és eredményeit megzavarja a mérés 'elkerülhetetlen bizonytalansága'. A mérési hibának sokféle oka van, az emberi ítélőképesség szükségszerű tökéletlenségétől és heterogenitásától kezdve egészen a vizsgázó és az adott teszten nyújtott teljesítménye közötti kongruencia hiányáig. Edgeworth sok ilyen okot azonosított és azután kiszámította a mérési hiba valószínűségét (probability of error) számos korabeli vizsgára vonatkozóan. Ha a bizonytalanság bizonyosnak mondható a fizikai mérések esetén, ahogy ezt Heisenberg nyomán Spolsky (2001) megállapította, ezt még sokkal komolyabban kell vennünk az emberi kvalitások mérése esetén, amely maga is ellentmondásos és vita tárgya. Legjobb esetben is a tesztpontszám nem több, mint egy lehetőség arra, hogy egy véletlenszerű közelítő becslést adjunk arról a képességről, melyet mérni szeretnénk és éppen ezért használatuk a legszigorúbb etikai megfontolást követeli meg. A nyelvi tesztelőnek, mint szakembernek, olyan követelményeknek kell megfelelnie, amelyekből ez a felelősség világosan kiderül. De a tesztelést, legyen az bármennyire is kétes eszköz, minden ellentmondásossága és problémája ellenére, sem Edgeworth egy évszázaddal ezelőtt, sem Davies (1997:328-39) saját közelmúltbéli megfontolásaiban, nem akarná feladni. "Bizonytalansága ellenére is ez az egyetlen eszköz," írja Spolsky (2001:213), "ami a kezünkben van, hogy kikerüljük, hogy ítéleteink a puszta szerencsén vagy előítéleteken alapuljanak. Edgeworth és Davies egyetértenek abban, hogy a vizsgák, legyenek azok bármilyen tökéletlenek, jobbak, mint a szelekció bármilyen más módja. Olyanok, mint a legtehetségesebbek iránt elfogult lottójáték. De óvatosan kell bánni velük. Minél nagyobb jelentősége van a tesztnek, annál nagyobb figyelmet kell fordítanunk a teszteredményekre." (Spolsky 2001) Az Edgeworth által bemutatott hibák csökkentése, a reliabilitás (megbízhatóság) fokozása érdekében fordultak a kutatók a pszichometria módszereihez. Azonban annak ellenére, hogy az ezen a területen végzett munka legnagyobb része Angliában folyt, az angliai vizsgáztatók meglehetősen érzéketlenek voltak az objektív tesztelés iránt.

Az USA-ban, éppen ellenkezőleg, erősen támaszkodtak a pszichometriára az elért pontszámok megbízhatóságának és stabilitásának biztosítása érdekében. A Yerkes (1921) által publikált tömeges intelligencia tesztek hasznosságáról szóló, néhányak szerint túlzó, beszámolók bátorítást adtak az objektív tesztelés mozgalmának, amely virágzott az 1920-as években és hamarosan egy jelentős tesztelési ipar kifejlődéséhez vezetett. A gépi kiértékelésre alkalmas feleletválasztós tesztek természetesen megfeleltek ezeknek az iparszerű körülményeknek és a pszichometrikusok rendszeresen bizonyítékokkal szolgáltak az eredmények pszichometriai tisztaságáról. Spolsky (2001) ezt az irányt, a reliabilitás mindenhatóságát, az objektív tesztelés felmagasztalását, helytelennek tartja, mert steril útnak bizonyult, és hosszú időre elvonta a figyelmet arról a sokkal sürgetőbb feladatról, hogy megtanuljuk becsületesen (méltányosan) használni ezt a nem éppen makulátlan eszközt (példaként Spolsky a TOEFL vizsgát említi).

A nyelvi tesztelés a mai napig sok olyan etikai problémát vet fel, amelyek egyre hevesebb vitákat váltanak ki. McNamara (2000) szerint két nézetet különböztetünk meg, de mindkettő elismeri a tesztek társadalmi és politikai szerepét. Az egyik nézet szerint a nyelvi tesztelési gyakorlat etikussá tehető, és kiemeli, hogy elsősorban a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek egyéni felelőssége az etikusság megóvása. A másik nézet a teszteket alapvetően társadalompolitikai konstrukciónak tartja, amelynek, mint a hatalom és ellenőrzés eszközének ugyanolyan társadalmi kritika alá kell esnie, mint bármely politikai struktúrának a társadalomban. Az első nézetet "etikus vagy etikai nyelvi tesztelésnek" (ethical language testing), a másikat "kritikus vagy kritikai nyelvi tesztelésnek" (critical language testing) nevezi.

Az "etikus vagy etikai nyelvi tesztelés"

A tesztelés etikáját egyes szakemberek a hagyományos szemléletnek megfelelően inkább szűken értelmezik, míg mások a nyelvi tesztelés társadalmi felelőssége mellett érvelnek és tagadják azt a nézetet, hogy a nyelvi tesztelés pusztán tudományos vagy technikai tevékenység lenne. Az utóbbi szemlélet szellemében fejlesztették ki a következményes validitás (consequential validity) fogalmát (Messick 1992, 1993; Bachman & Palmer, 1996). A validitás a teszt legfontosabb jellemzői közé tartozik, ugyanis annak a mértéke, hogy a teszt tartalmilag mennyire felel meg a mérési célkitűzéseknek, vagyis azt méri-e, amit általa mérni akarunk (Horváth, 1993). A következményes validitás mindezeken túl a tesztek validitásának értékelésekor figyelembe veszi a bevezetésükből származó akaratlagos vagy akaratlan konzekvenciákat is, vagyis a tesztfejlesztő felelősségét arra is kiterjeszti, hogy a teszt, illetve a tesztpontszámok interpretálása és annak következményei ne ütközzenek más elfogadott társadalmi normákkal. Az etikus vagy etikai tesztelési gyakorlat ezáltal kibővített formában értelmezi a tesztfejlesztésben résztvevők felelősségét. McNamara (2000) a felelősség kiterjesztett értelmezésénél három fő területet vesz figyelme. Egyike ezeknek az elszámoltathatóság vagy felelősségre vonhatóság (accountability), amely azt jelenti, hogy a tesztelésben és tesztfejlesztésben résztvevő szakemberek felelősséggel tartoznak elsősorban a vizsgázók iránt, de felelősségük kiterjed a tesztekből származó információk felhasználására is. A tesztfejlesztőknek sokféle igénynek kell megfelelniük, de elsősorban a vizsgázók és a tesztek megrendelői igényeinek. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a tesztfejlesztők munkájuk során sokkal jobban figyelnek arra, hogy megbízóik igényeit kielégítsék és, hogy működőképes tesztet hozzanak létre, mint a vizsgázókkal szembeni elszámolási kötelezettségükre. Ezt azért is tehetik meg, mert a vizsgázók ritkán vannak képviseltetve a tesztfejlesztést felügyelő bizottságokban, és ezek így elsősorban a megrendelők érdekeit képviselik. A felelősségvállalás elve minimálisan megkövetelné a tesztfej­lesztőktől, hogy a vizsgázókat minden olyan információval ellássák, amelyekre szükségük van a teszttel kapcsolatban. Ezt a célt szolgálná például a vizsgázók vagy tesztfelhasználók kézikönyve, amely az általános tartalmi információkon túl, a teszt alapvető értelmezéséről, felépítéséről, az itemek formájáról tájékoztat és minta itemeket is tartalmaz. Ilyen típusú tájékoztató anyagokat minden jelentősebb vizsgarendszer megjelentet, nemcsak külföldön, hanem szerencsére már hazánkban is.

A tesztfejlesztőktől megkövetelendő, fontos szempont, hogy a teszt tartalmilag és formailag is megfeleljen a jelöltek szükségleteinek, ne sértse érdekeiket, tehát felelősséggel vállalható legyen. Vajon etikusnak tekinthető-e, hogy például a brit vizsgarendszert, amelyet eredetileg a brit középiskolák számára dolgoztak ki, még mindig használják Afrikában, annak ellenére, hogy sem tartalmilag, sem formailag nem felel meg a helyi viszonyoknak? Nyilvánvalóan nem. De fontos lehet a felelősségre vonhatóság szempontjából meghatározni azokat a nyelvi viselkedési normákat, amelyek az értékelésnél referenciapontként szolgál­hat­nak. Például milyen mértékben jelenhetnek meg a tesztelendő nyelv különféle variánsai a tesztekben, illetve figyelembe kell-e venni, hogy vannak területek, ahol nem egyetlen nyelvi verzió fogadható el normaként. Tekintetbe véve például az angol nyelv verzióinak sokféleségét, vitatható, hogy felelősségteljes dolog-e ezeknek a verzióknak tesztbe foglalása vagy helyesebb-e kizárólag a standard verzió alkalmazása (McNamara, 2000:72-73).

Az értékelésnek és ezen belül a tesztelésnek jól ismert visszahatása lehet nemcsak az egyén további életére, hanem a tanítási-tanulási folyamatokra, az iskolák életére, a tantervekre is. Az etikus vagy etikai nyelvi tesztelésnek biztosítani kell, hogy a teszteknek pozitív visszahatása (washback) legyen. Sok vita és kutatás folyik arról, hogy melyik tesztelési formának van ilyen visszahatása. A konzervatív tesztformák (feleletválasztós itemekből álló nyelvtani és szókincstesztek) negatív hatását feltételezik szemben a kommunikatív kompetenciát mérő tesztekkel. A kutatások azonban azt mutatták, hogy a visszahatás gyakran előre megjósolhatatlan.

A tesztek hatása jóval túlmutat az osztálytermeken. Ezt a hatásukat, amelyet a szélesebb közösségre, beleértve az iskolákat is, gyakorolnak nevezzük a tesztek kihatásának (test impact). Például az olyan teszteknek, mint a TOEFL, amelyet széles körben használnak a nemzetközi oktatásban, és amelyek a felsőoktatásba való bejutást szabályozzák, nyilvánvaló az osztálytermeken túlmutató, oktatáspolitikai hatása. Ugyancsak elgondolkodtató hatása lehet az olyan vizsgáknak, amelyeket a jelöltek középiskolai tanulmányaik végén tesznek le (ld. az érettségi vizsga Magyarországon) és szintén az egyetemi szelekció célját szolgálják. Ezeknél a vizsgáknál igyekeznek olyan szigorúan ellenőrzött, formális vizsgákat létrehozni, amelyek versenyképes értékelési módot jelentenek és amennyire csak lehetséges pszichometriai szempontból is a lehető legmegbízhatóbbak. A reformpedagógia hatására másfajta rendszerek is kialakultak, pl.: a folyamatos értékelést célzó tantervi és értékelési reform és a projektek végrehajtása. A projektek megjelenése széleskörű hatást gyakorolhat a családokra, az egyetemekre, a munkaadókra, a foglalkoztatásra. Ugyanakkor megjelenésük etikai problémákat is felvet, hiszen a módosabb családok visszaélhetnek ezzel az értékelési folyamattal, oly módon, hogy magántanárokat fogadnak gyermekeik mellé, akik segítik ezeket a gyerekeket a projektek végrehajtásában, és így ők könnyebben szerzik meg a kiválasztott egyetemre való bejutáshoz szükséges pontszámot. Mindezekből is látszik, hogy a tesztek kihatása komplex és előre megjósolhatatlan.

A "kritikus vagy kritikai nyelvi tesztelés"

A nyelvi tesztelési gyakorlat etikai problémáival kapcsolatos viták szempontjából McNamara (2000:76) az etikus vagy etikai nyelvi tesztelés mellett a kritikus vagy kritikai nyelvi tesztelést említi. Ez utóbbi egy sokkal radikálisabb szemléletet tükröz a tesztek politikai és társadalmi szerepével kapcsolatban és egy fejlődő tudományterület, az alkalmazott nyelvészet kritikai ága részeként fejlődött ki.

E nézet szerint az a tesztelési gyakorlat, amelyet a közmegegyezés és a józan ész szerint ma megfelelőnek tartanak, valójában kimutathatóan ideológiailag a hatalmon levőknek kedvez, tehát a hatalmon nem lévők szemszögéből tehertételnek tekinthető (McNamara, 2000).

Radikális, az alapokat érintő átalakításra van szükség, azok szerint, akik ezt a nézetet vallják. Tehát magát a tesztelés alapkoncepcióját kell újra meghatározni társadalmi-politikai szempontokat figyelembe véve. A kritikus vagy kritikai nyelvi tesztelés legradikálisabb formájában nem reformista, mivel a reform módosításokat jelent és nem a rendszer totális lecserélését. Tekintettel erre, valószínűleg nem meglepő, hogy maguk a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek is nehézkesnek találják ennek a kritikának a megfogalmazását. A kritika legintenzívebb formájában általában a szakterületen kívülről származik. A diszciplináris határokat figyelembe véve, ez a kívülről érkező kritika azonban csak nehezen fog eljutni a terület művelőihez.

Az idegen nyelvi tesztelés etikai kódexe

Nem minden szakember ért egyet azzal, hogy a tesztkészítőknek közvetlen társadalmi felelősségük van. E hagyományosabb megközelítés a nyelvi tesztkészítők felelősségét tevékenységük szakmai etikai kérdéseire szűkíti le (McNamara, 2000:75):

E nézet szerint a nyelvi tesztelés gyakorlatára vonatkozó etikai megközelítésnek ugyanolyannak kell lennie, mint más szakterületeken, pl. az egészségügy vagy a jog területén. A nyelvi tesztelők szakmai szervezeteinek létre kell hozni egy olyan etikai kódexet, amely irányítja a tesztkészítőket munkájuk során. A hangsúly a jó szakmai gyakorlaton van: azaz, a nyelvi teszteléssel foglalkozóknak felelősséget kell vállalni a minőségi nyelvi tesztek kifejlesztéséért.[.] Azok, akik ezt a szemléletet vallják, a következményes validitást, mint a tesztpontszámok interpretálásának következményes akadályát értelmezik. Például a már említett, hírhedt ausztrál tollbamondás teszt esetében a teszt kifejlesztői minden bizonnyal tisztában voltak a teszt leendő felhasználásával. De ahelyett, hogy amellett érvelnénk, hogy a nyelvi tesztelőknek etikai felelőssége van abban, hogy a hasonló esetekben szembeszálljanak az ilyen politikával, lehet, hogy elegendő lenne (és hatékonyabb is) a tesztet a szakmai érvényesség érvei alapján támadni. Az említett teszttel az a probléma, hogy ennek a tesztnek az egyetlen lehetséges következménye a vizsgázó alkalmatlansága arra, hogy bebocsáttatást nyerjen Ausztráliába. A tesztelt nyelvekben mutatott jártasság (nyelvtudás) nem releváns azzal a kérdéssel, hogy alkalmas-e a vizsgált személy az Ausztráliában való letelepedésre.

A teszttel tehát az a probléma, hogy ebben az összefüggésben szerkezete (construct) nem értelmezhető. Ez nem valid teszt, nincs szerkezeti, vagy konstrukt validitása. Azt a tényt, hogy ez a teszt a társadalmi igazságosság megsértését jelenti, ebben az esetben, még ki sem kell direkt módon mondani; inkább megállapíthatjuk, hogy sem a validitás alapértelmezésének, sem a tágabban értelmezett validitás elméletének nem felel meg teljesen, vagyis annak az elméletnek, amely magában foglalja a következményes validitást is.

A tesztkészítéssel foglalkozó szakemberekre vonatkozó első etikai kódexet az ILTA (International Language Testing Association), a Nyelvi Teszteléssel Foglalkozó Szakemberek Nemzetközi Egyesülete fogadta el a szervezet közgyűlésén 2000 márciusában Vancouverben. Az etikai kódex morális filozófiai alapokra épül és célja, hogy a kielégítően etikus viselkedés mércéjéül szolgáljon minden nyelvi teszteléssel foglalkozó szakember számára. Nem törvény, nem is rendelet, és nem tartalmaz a gyakorlatra vonatkozó utasításokat. A hozzá kapcsolódó Gyakorlati Kódex elkészítése folyamatban van. Az Etikai Kódex, az igazságosság, a jószándék az autonómia és a polgári társadalom elveinek tiszteletén alapul.

Az Etikai Kódex 9 alapelven nyugszik, kiegészítő, értelmező jegyzetekkel ellátva, amelyek általában tisztázzák az elvek természetét; előírják az ILTA tagok teendőit, a viselkedési normákat, amelyeket követniük kell, felhívják figyelmüket az elvek betartásában rejlő nehézségekre és esetleges ellentmondásokra. Az értelmező jegyzetek (Annotációk) a továbbiakban kidolgozzák a szankciókat, amelyek világossá teszik, hogy a Kódex be nem tartása súlyos büntetést vonhat maga után, mint pl. az ILTA Etikai Bizottságának javaslata alapján az ILTA tagság megszüntetése. Az ILTA angol nyelvű honlapján olvasható Etikai Kódex fordítását az 1. Melléklet tartalmazza.

Bár a Kódex a hasonló etikai kódexekre épül (történelmi előzményei vannak), igyekszik tükrözni a világ társadalmi és kulturális értékeinek örökösen változó egyensúlyát, és ezért a nyelvi teszteléssel foglalkozóknak a hozzá kapcsolódó Gyakorlati Kódexszel együtt kell értelmezniük.

Az Etikai Kódex nem menti fel a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereket az alól, hogy alávessék magukat az egyéb rájuk vonatkozó nemzeti, vagy nemzetközi jogi kötelezettségeiknek.

Mind az Etikai, mind a kidolgozás alatt álló Gyakorlati Kódexnek rugalmasan kell reagálni a szakmában bekövetkező szükségletekre és változásokra és a társadalmi elvárásokra. Ezért az Etikai Kódexet öt évenként, de szükség esetén sűrűbben is felül kell bírálni.

Kitekintés

Az eddig említett szerzőkön kívül számos könyv és cikk foglalkozik a nyelvi tesztelés etikai kérdéseivel. Ezek közül kiemelném Brian Lynch (2001) tanulmányát, amely egy speciális területtel az alternatív nyelvi értékelésben rejlő etikai lehetőségekkel foglalkozik és szembeállítja a tradicionális és az alternatív tesztelési és értékelési kultúrát. A téma komplexitása miatt egy külön dolgozat témája lehetne. Liz Hamp-Lyons (2001) 1985 óta foglalkozik az etika és az esélyegyenlőség problémakörével a nyelvi tesztelésben. Megállapítása szerint a nyelvi tesztelés napjainkban, ahogy ő nevezi, etikai szakaszába (ethical phase) lépett és így más dimenzióba és területre helyeződik át. Kiemeli, hogy újra erős hangsúlyt kap a tanár felelőssége az igazságos és megalapozott értékelésben, de a vizsgázók is új szemléletű szerepkörbe kerülhetnek az önértékelés és a csoporton belüli egymás közötti értékelés szemszögéből. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a kommunikatív kompetenciát vizsgáló tesztek előretörésével fontos hangsúlyt kap az ilyen tesztek megbízhatóságának (reliabilitásának) növelése, miközben megőrizzük a tesztek sokdimenziós validitási mutatóit.

2002. május 16-18.-ig Pasadenában, Kaliforniában rendkívül érdekes konfe­renciát tartottak Language Assessment Ethics Conference címmel, amelyen számos neves szakember felszólalása hangzott el. Bár az előadások szövege olvasható az Interneten a szerzők nem járulnak hozzá, hogy hivatkozzanak rájuk és idézzék őket, mivel 2002 végéig szerkesztett kiadványban kívánják megjelentetni a konferencia anyagát.

Következtetések

A nyelvi tesztelés, akárcsak maga a nyelv, nem izolálható végletesen el a szélesebb társadalmi és politikai hatásoktól. Nem csoda, hogy a területen tevékenykedő szakemberek egy része csak késve ismerte fel ezt a tényt, hiszen máig is számos vita folyik arról, hogy milyen mértékig akarnak saját gyakorlatukkal szemben alapos kritikát gyakorolni. Lehet, hogy ez majd azokra marad, akiket közvetlenül nem érint a nyelvi tesztelés. Mindenesetre a jövőben a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek nagyobb tudatossággal kell a nyelvi tesztelésre, mint társadalmi gyakorlatra tekinteniük. A nagyobb tudatosság a tesztelés erejének (hatalmának) sokkal felelősebb felhasználásához és a tesztpontszámok jelentésének sokkal kritikusabb értelmezéséhez vezethet, és mindez növelheti a nyelvi tesztek validitását.

Melléklet

Az ILTA (International Language Testing Association), a Nyelvi Teszteléssel Foglalkozó Szakemberek Nemzetközi Egyesületének Etikai Kódexe

Alapelv - A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek tiszteletben kell tartaniuk a vizsgázók emberi mivoltát és méltóságát. A nyelvi tesztelési szolgáltatás igénybevétele alatt szakmai szempontból kiemelt figyelembe kell részesíteni őket, tiszteletben tartva minden személy szükségleteit, értékeit és kultúráját.

Annotációk

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek nem diszkriminálhatják a vizsgázókat koruk, nemük, etnikai hovatartozásuk, szexuális beállítottságuk, nyelvi hátterük, hitük, politikai elkötelezettségük vagy vallásuk alapján, és tudatosan nem befolyásolhatják őket saját értékeik (pl. társadalmi, szellemi, politikai vagy ideológiai értékeik) alapján.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek semmilyen módon nem használhatják ki ügyfeleiket és nem vehetik rá őket olyan cél szolgálatára, amely nincs kapcsolatban az általuk nyújtott szolgáltatással vagy kutatási tevékenységgel.

Minden esetben etikátlannak minősül a szexuális kapcsolat a tesztelők és a vizsgázók között.

Sem oktatási, sem kutatási célra nem használhatók fel a vizsgázók (beleértve a diákokat) azok beleegyezése nélkül; MINDEN ESETBEN TISZTELETBEN KELL TARTANI méltóságukat és személyiségi jogaikat. A résztvevőket tájékoztatni kell arról, hogy visszautasító magatartásuk semmiképpen nem befolyásolhatja a nyelvi tesztelésben résztvevő szakemberek szolgáltatásának minőségét (a tanításban, a kutatásban, a fejlesztésben, a vizsga lebonyolításában). Bármiféle média felhasználásához (újság, elektronikus sajtó, video, audio) szükséges a résztvevők beleegyezése, mielőtt azokat másodlagos célra felhasználják.

A nyelvi tesztelésben résztvevő szakemberek a vizsgáztatás során keletkezett minden érdemi információt adjanak meg a tesztelésben érdekelteknek.

Ahol lehetséges, a vizsgázókkal konzultálni kell minden őket érintő kérdésben.

Alapelv - A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek a vizsgázókra vonatkozó minden információt, amelyekhez szakmai tevékenységük során hozzájutottak, bizalmasan kell kezelniük, és csak szakmai megfontolások alapján oszthatják meg azokat másokkal.

Annotációk

Tekintettel a fénymásolt és fakszimile anyagok, a számítógéppel feldolgozott teszteredmények és adatbankok széleskörű használatára, a vizsgázókról szerzett információk személyes voltára, a vizsgáztatóknak figyelembe kell venni a vizsgázók jogát az adatok bizalmas kezeléséhez és a vizsgáztató-vizsgázó közötti viszonnyal kapcsolatos minden információ megőrzéséhez.

Az adatok bizalmas kezelése nem lehet abszolút, gondos egyensúlyt kell fenntartani a titkosság, mint a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakember alapvető szakmai kötelezettsége és a társadalom iránti szélesebb felelőssége között.

Hasonlóképpen, bizonyos esetekben, a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakember szakmabeli kollégáinak szintén van joguk az adatokhoz való hozzáféréshez, hogy a szakmai szolgáltatást javítsák. Ilyen esetekben az adatokhoz hozzájutóknak vállalniuk kell azok bizalmas kezelését.

Ha más forrásból jutnak hozzá a vizsgázók adataihoz és nem közvetlenül a vizsgázóktól (pl. a vizsgázó diák tanárától), ezek az adatok ugyanolyan bizalmasan kezelendők, mint a fentiek.

Ha a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembert törvény kötelezi az adatok felfedésére, pl. mikor bíróságra idézik meg tanúként, mentesül az adatok bizalmas kezelésének kötelezettsége alól.

3. Alapelv - A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberekre, ha kísérletekben vagy kutatási tevékenységben vesznek részt, vonatkozik minden olyan megfelelő etikai elv, amelyet a nemzeti és nemzetközi irányelvek az ilyen esetekre előírnak.

Annotációk

A nyelvi tesztelés fejlesztése kutatáson alapul, amelyek tárgya szükségszerűen az ember. Az ilyen kutatásnak követnie kell az általánosan elfogadott akadémiai kutatás elveit, a vonatkozó szakirodalom alapos ismeretén kell alapulni és a legmagasabb színvonalon kell megtervezni és végrehajtani azokat.

Minden kutatásnak indokoltnak kell lennie, vagyis elkészülő tanulmányoktól elvárható, hogy választ adjanak a feltett kérdésekre.

A vizsgált alanyok emberi jogai elsőbbséget élveznek a tudomány és a társadalom érdekeivel szemben.

Ahol a vizsgált személyek részére a kutatás kényelmetlenséggel vagy kockázattal jár, figyelembe kell venni a kutatás érdekeit, de önmagukban ezek nem igazolhatják a kényelmetlenséget vagy kockázatot. Ha előre nem látható káros hatás jelentkezik, a kutatást azonnal le kell állítani és módosítani kell.

Egy független Etikai Bizottságnak kell a kutatási tervet értékelni azért, hogy biztosítva legyen, hogy a tanulmányok megfelelnek a legmagasabb tudományos és etikai normáknak.

A kutatás alanyát a kutatás megkezdése előtt releváns információkkal kell ellátni a kutatás céljáról, módszereiről, kockázatáról és a vele járó kényelmetlenségekről. Az információt közérthető formában kell megadni. A részvétel teljesen önkéntes, minden kényszertől és nyomástól mentes legyen.

A kutatás alanyának jogában áll a részvételt visszautasítani, abból bármikor, az eredmények publikálását megelőző szakaszban kiszállni. Az ilyen visszautasító magatartás miatt semmiféle hátrány nem érheti a kutatás alanyát.

Különös figyelmet kell fordítani az előzetes beleegyezés megszerzésére olyan alanyok esetében, akik függő viszonyban vannak (pl. diákok, idősek stb.)

Kiskorú esetén a szülő vagy gondviselő beleegyezését is kérni kell, valamint a gyermekét is, ha már elég érettnek tekinthető.

A kutatásban megszerzett bizalmas információ kizárólag a jóváhagyott kutatási forgatókönyvben szereplő célra használható fel.

A kutatási eredmények publikálásának hitelesnek és pontosnak kell lennie.

A kutatási eredmények publikálásából nem szabad, hogy azonosíthatók legyenek a kutatásban résztvevő alanyok.

4. Alapelv - A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek, amennyire erre képesek, meg kell akadályozniuk, hogy szakmai tudásukat és szakértelmüket nem megfelelő célokra használják fel.

Annotációk

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek nem szabad szakmai tudásukat és szakértelmüket olyan célok érdekében felhasználni, amelyek ellentétesek a vizsgázók érdekeivel. Ha a tesztelő tevékenysége nem közvetlenül a vizsgázó érdekét szolgáló tevékenység (pl. mikor egy olyan tudásmérő teszt kipróbálására használják a vizsgázót, amelyet más helyzetre terveztek) ennek természetéről egyértelműen fel kell világosítani a vizsgázót.

Az uralkodó társadalmi morál, vallás, vagy egyéb értékek, vagy a vizsgázó nem-kívánt bevándorlói státusza nem befolyásolhatja a nyelvi készségek értékelését.

A jogi körülményektől függetlenül a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakember ne vegyen részt, sem indirekt, sem direkt módon semmiféle kínvallatásban, embertelen vagy megalázó büntetésben (ld. Tokiói Nyilatkozat 1975)

5. Alapelv - A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek folyamatosan fejleszteniük kell szakmai

tudásukat és ezt meg kell osztaniuk kollégáikkal és más nyelvi szakemberekkel.

Annotációk

A folyamatos tanulás és önképzés szakmai szempontból alapvető elvárás; elmulasztása kárt okoz a vizsgázóknak.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembernek igénybe kell vennie minden rendelkezésére álló módszert folyamatos továbbképzése céljából. Ez lehet a folyamatos nyelvi tesztelési programokban és a konferenciákon való részvétel, és a vonatkozó szakmai publikációk rendszeres olvasása.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembernek meg kell ragadnia minden lehetőséget, hogy együttműködjön kollégáival és más felelős nyelvi szakemberekkel, hiszen ez is a szakmai tudás fejlesztésének eszköze.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek tudásukat elismert szakmai folyóiratok és konferenciák útján kell kollégáikkal megismertetniük.

A nyelvi tesztelésben résztvevő szakembertől elvárható, hogy részt vállaljon a teszteléssel foglalkozó szakemberek szakmai továbbképzésében és ezen továbbképzések kereteinek meghatározásában.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek hozzá kell járulniuk a diákok szélesebb értelemben vett nyelvészeti képzéséhez.

6. Alapelv - A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek felelősséggel tartoznak a nyelvi tesztelési szakma integritásának megőrzéséért.

Annotációk

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek elő kell segíteni és erősíteni kell szakmájuk integritását a kollégák közötti bizalom és kölcsönös felelősség táplálásával. Véleménykülönbség esetén az álláspontokat az egymás iránti tisztelet jegyében kell kifejezésre juttatni.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek a társadalom érdekében fejlesztik és gyakorolják a magukévá tett normákat. Privilegizált helyzetükből következően szakmai munkájuk során megfelelő személyi és morális követelményeknek kell megfelelniük és magánéletüknek minden vonatkozásban harmóniában kell lennie ezzel a gyakorlattal.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek, amennyiben tudomásukra jut kollégáik szakmailag helytelen gyakorlata, meg kell tenniük a megfelelő lépéseket; ez még azt is jelentheti, hogy jelentik azt a megfelelő hatóságoknak.

Az Etikai Kódex ezen szabályának be nem tartása súlyos megítélés alá esik és komoly büntetést von maga után, beleértve a ILTA tagság megvonását is.

7. Alapelv - A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek társadalmi szerepükben is törekedniük kell arra, hogy a nyelvi tesztelés, az értékelés, az oktatás minőségét javítsák, segítsék elő ezen szolgáltatások méltányos elismertetését és járuljanak hozzá a társadalmi tudásszint emeléséhez a nyelvtanulás és nyelvtudás terén.

Annotációk

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek kiemelt kötelessége a nyelvi tesztelési szolgáltatás javítása mivel a vizsgázók nagy része meg van fosztva szavazati jogától és nem-anyanyelvi beszélői státuszukból következően nem rendelkeznek megfelelő erővel.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek tudásuk és tapasztalataik alapján tanácsaikkal kell segíteniük azokat, akik felelősek a nyelvi tesztelési szolgáltatásért.

A nyelvi tesztelési szakembereknek együttes fellépésükkel és az ügy képviseletével biztosítaniuk kell a vizsgázókat afelől, hogy a lehető legjobb nyelvi tesztelési szolgáltatásban részesüljenek.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberek részt kell venniük a tanácsadó, törvényhozó, önkéntes és kommerciális testületekben, amelyek szerepet játszanak a nyelvi tesztelési szolgáltatás nyújtásában.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek meg kell tenniük a megfelelő lépéseket, ha a szolgáltatás anyagi megszorítások vagy más okok miatt a minimális színvonal alá süllyed. Szélsőséges esetben a nyelvi tesztelő még ki is vonhatja magát az ilyen szolgáltatásból, ha ezzel nem okoz kárt a vizsgázóknak.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek interpretálniuk és terjeszteniük kell a megfelelő tudományos információt és a megalapozott szakmai véleményt a társadalomnak. E tevékenység során világossá kell tenniük, hogy egy szakmai testület képviseletében lépnek-e fel. Ha nézeteik különböznek az általánosan elfogadottaktól, azt jelezniük kell.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakemberektől elvárható, hogy tudományos szempontból elfogadható színvonalon járuljanak hozzá a társadalmi-politikai témákban folyó nyilvános vitákhoz, mint pl. faji kérdések, hátrányos megkülönböztetés, vagy a gyermekek jogaival való visszaélés.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek különbséget kell tenniük szaktudásukon alapuló oktatói és állampolgári szerepkörük között.

Ezen elvek alapján végrehajtott kötelezettségeik során a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek el kell kerülniük az ön-promóciót és kollégáik rossz színben való feltüntetését.

A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek egyértelművé kell tenniük, hogy nem tartják magukat a releváns tudás kizárólagos birtokosainak.

8. Alapelv - A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek tisztában kell lenniük a társadalom iránti elkötelezettségükkel, miközben felismerik, hogy bizonyos esetekben ezek a kötelezettségek ütközhetnek a vizsgázók, illetve a tesztek megrendelői iránti kötelezettségükkel.

Annotációk

Amikor a tesztek eredményére valamely intézmény tart igényt (kormányhivatal, szakmai szervezetek, egyetemek, iskolák, vállalatok) a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek kötelessége pontosan jelenteni az eredményeket, még ha azok kellemetlenek is a vizsgázók, vagy a vizsgában érdekeltek számára (családok, jövőbeni munkaadók, stb.)

Mint annak a társadalomnak a tagjai, amelyben dolgoznak, a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek fel kell ismerniük az adott társadalom tesztelési igényeit, még akkor is, ha azzal nem értenek egyet. Mikor ez az egyet nem értés olyan erős, hogy lelkiismereti konfliktust okoz, akkor jogukban áll, hogy kivonják magukat a szakmai szolgáltatásból.

9. Alapelv - A nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek folyamatosan figyelniük kell a tesztelésben résztvevő felekre gyakorolt potenciális rövid és hosszú távú hatásokat, és fenn kell tartaniuk azt a jogukat, hogy lelkiismereti okokból kivonhassák magukat a szakmai szolgáltatásból.

Annotációk

Mint szakembereknek, a nyelvi teszteléssel foglalkozó szakembereknek feladata, hogy tevékenységük etikai következményeit mérlegeljék. Még, ha nem is láthatják az összes lehetséges következményt, folyamatosan értékelniük kell azokat, és mikor ezek a következmények szakmai szempontból elfogad­ha­tatla­-nok számukra, akkor meg kell szüntetniük a szolgáltatásban való részvételüket. Ilyen esetekben konzultálniuk kell nyelvi teszteléssel foglalkozó társaikkal és megállapítani, hogy azok milyen mértékben osztják nézeteiket, mindig fenntartva maguknak azt a jogot, hogyha kollégáiknak különbözik is valamiben a véleménye, megőrizhetik lelkiismereti alapon egyéni álláspontjukat.