A mozgas jelentõsége

A mozgás jelentõsége

A testedzés növeli a szervezet energiaforgalmát és magasabb oxigénfogyasztást biztosít. A jól végzett testmozgás nem csak az izmokat, hanem a szívet és a tüdõt is edzi. A rendszeres sportolás hatására a szív valamelyest megnagyobbodik, és nyugalomban lassabban ver (pulzusszám: 40-60), 121i83b ami tökéletesebb pihenést biztosít számára.

A mozgás élettani hatásait az anyagcsere alapvetõ igényeinek kielégítése jelenti. A vázizomzat a test tömegének 45%-át jelenti. Ez kb. 30-40 kilónyi izomtömegnek felel meg; ennek több milliárdnyi izomrostja igényli azt, hogy használják is. Amennyiben az izomzat tartósan használaton kívül marad, elsorvad és az izomerõ jelentõsen lecsökken. Ezért a fizikálisan inaktív ember gyakran panaszkodik gyengeségrõl, fáradékonyságról. Amikor egy-egy inaktivitást igénylõ betegségbõl lábadozunk, magunk is meggyõzõdhetünk róla, hogy a fekvés, az izmok tétlensége milyen nagyfokú gyengeséghez vezet. A másik akaratlan kísérlet lehet, ha csonttörések, zúzódások vagy ínsérülés miatt hosszú ideig kényszerpihenõt írnak elõ valamelyik végtagon - például begipszelik. A betegség elmúlását követõen újra fel kell éleszteni az izmokat speciális gyógytornával, hiszen az inaktivitás miatt nagyon gyorsan visszafejlõdnek. Az általános mozgáshiány esetén is hasonló dolog történik. Az izomrostok elvékonyodnak, a rostok közötti zsírszövet felszaporodik és emelkedõ testsúly mellett is csökken az izomzat teljesítménye. Edzés hiányában a mozgás lelassul, a fizikai megterhelések nehéznek bizonyulnak, egy emelet megtétele már lihegést vált ki. Testünk jelzi idõrõl idõre a mozgás iránti igényt: ez jól látható bizonyos kényszermozgások esetén. Ilyen ideges kényszermozgás a láb rázása, zongorázás-szerû dobogás a kézzel az asztalon vagy a nagy ívû gesztikulálás. Ilyenkor észre kell vennünk, hogy izmaink nincsenek kellõen foglalkoztatva.

A mozgás hiánya civilizációs ártalom. Ökológusok kiszámolták, hogy ha az ókorban azt a fokú kényelmet akarták volna biztosítani, ami ma egy átlagpolgárnak rendelkezésére áll (folyóvíz, központi fûtés, autó, mosógép, porszívó, hûtõszekrény stb.), akkor minden családnak legalább 300 rabszolgát kellett volna alkalmaznia. Ezt a luxust pedig csak az ókori uralkodók engedhették meg maguknak. A modern háztartási gépekkel és kényelemmel berendezett otthonok feleslegessé tették az izommunka nagy részét. A mozgásra termett emberi szervezet nem alkalmazkodott még kellõen ehhez a kényelemhez, ezért az élet valamennyi szakaszában (idõsek és betegek is beleértendõk) a természetes tevékenység mellett kiegészítõ mozgásokat kell végezni ahhoz, hogy a szervezet megõrizze az egészséges kondíciót és teherbírást.

Az egészségesebbé váló világ, a fertõzések leküzdése és a táplálkozás modernizálása (kellõ vitamin- és fehérjebevitel) az ember genetikai adottságainak jobb kihasználását tették lehetõvé, ami egyben a testméretek növekedését is okozta. A csontok ilyen mértékû megnyúlása a testi fejlõdés aszimmetriáját okozza, ha az izomzatot rendszeres mozgással nem fejlesztjük. A fiatalok egészségvédelmének egyik meghatározó mutatója az iskolai testnevelés színvonala, ami késõbb a szabadidõsport helyes megválasztását is segíti. Ennek ellenére ma a statisztikák szerint kb. 70 ezer gyermek nem részesül iskolai testnevelésben. A gyermekek között emelkedik a gerinc- és mellkas-deformitások, a lúdtalp és az aszeptikus csontelhalás elõfordulásának gyakorisága, ami a helytelen fizikai igénybevétel eredménye is lehet a genetikai adottságokon kívül.

Hogyan mozogjunk?

A prevenciós mozgási program kialakításánál különösen fontos az önismeret. Csak olyan programot érdemes elkezdeni, amit az illetõ be is tud tartani. Amennyiben ezt nem gondolja kellõképpen végig, akkor néhány lelkes pillanat után az egészet el fogja hagyni, és marad a lelkiismeretfurdalás, ami még károsabb, mintha nem csinált volna semmit.

Tehát a rendszerességen van a hangsúly. Aki nem érez magában elég erõt a rendszerességhez, annak nem ajánlatos elkezdeni. Továbbá figyelni kell arra, hogy az idõszakos sportolóknál nagyobb a balesetek vagy a kimerülés rizikója, mint azoknál, akik az intenzív szakaszok között rendszeresen mozognak. Az idõszakos sportok, például a nyári teniszezés, úszás vagy a téli síelés szintén csak idõszakos igénybevételt jelentenek, ezért baleseti forrásként veszélyesek is lehetnek. Sokan kapnak a teniszpálya szélén infarktust, és a baleseti osztályokat az idõszakosan síelõk töltik meg.

A rendszeres mozgás megakadályozza a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szívinfarktus korai kialakulását és az elhízást. Ennek alapja az, hogy fokozódik a mitokondriumok aktivitása, nõ a zsírégetés, ami a vér koleszterinszintjét csökkenti, és a magas denzitású (HDL) "jó" koleszterin szintjének emelésével jár együtt. A kiegyensúlyozott sportolás, testedzés tehát fontos eszköze az egészségmegõrzõ programoknak. A rosszul tervezett élsport vagy a túledzés nem tekinthetõ egészségesnek, még akkor sem, ha jelentõs bevételt eredményez a sportolóknak, hozzátartozóiknak vagy a sportklubok tulajdonosainak.

A sporttal való visszaélés lehetõsége

Mint minden az életben, a túlzásba vitt sport is káros az egészségre. Ennek történelmi példáit is ismerjük. A legelsõ feljegyzés, ami az extrém igénybevétel kóros következményeirõl számol be, a maratoni ütközetet Athénbe hírül vivõ Pheidippidész esete volt, aki a korabeli leírások szerint a gyõzelemrõl szóló hír elmondása után holtan esett össze. Persze lehet, hogy csak elájult, de az akkori orvostudomány még nem ismerte az újraélesztés technikáit, így a hõs meghalt. A 19.  századig úgy gondolták az orvosok, hogy a sport általában káros az egészségre és a túlzó testmozgás megrövidíti az életet. Ennek a hiedelemnek is volt alapja, hiszen a testalkatnak életkornak és a szervezet igényeinek nem megfelelõ sportolás betegséget is okozhat.

A túlzott igénybevétel fizikai stresszes állapotot okoz, ami növeli a vér koleszterinszintjét, és azoknak a hormonoknak a változásával jár, amelyek a küzdelemhez szükségesek. Itt elsõdleges szerepük van a férfi nemi hormonoknak. Férfiak esetében ez bizonyos mértékig hasznos is lehet, de nõkben is kialakulhat, és ez már a nõi nemi jellegek rovására történik. Ezért van az, hogy viszonylag kevés nõies élsportolót ismerünk. A férfi hormonok teljesítményfokozó hatásával sajnos visszaélnek, fõleg az erõsportok és az izomzat hangsúlyozásával járó sportok mûvelõi (body building, súlyemelés, aerobic, korcsolya, atlétika stb.). A fokozott tréning zavarokat okoz a menstruációs ciklusban, a lelkiállapotban, depressziót és immunelégtelenséget okozhat.

A túlzásba vitt sportolás hatására a szívizom tömege jelentõsen megnõhet és degeneratív elváltozások léphetnek fel, ami a teljesítményt késõbb csökkenti.