online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  

A DELICTA IURIS GENTIUM ÜLDÖZÉSE

jogi



felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
JOGI ALAPFOGALMAK
Nemzetközi jog II.
A SZEKTORÁLIS KÖRNYEZETVÉDELMI EGYEZMÉNYEK
A IUS IN BELLO FORRÁSAI
AZ 1971. ÉVI NEW YORK-I EGYEZMÉNY
AZ HONOSSÁG A NEMZETKÖZI JOGBAN
A NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA
A volt hazastarsi közös lakas hasznalatat rendező ítélet utan a közös tulajdon megszüntetésénél iranyadó szempontok [Ptk. 148. §, 296. § (1) bek., PK
A VITÁK BÉKÉS ELINTÉZÉSE AZ ENSZ KERETÉBEN
A NEMZETKÖZI BÉKE ÉS BIZTONSÁG VESZÉLYEZTETÉSE, MEGSZEGÉSE ÉS TÁMADÓ CSELEKMÉNYEK ESETEIBEN ALKALMAZANDÓ ELJÁRÁS
 
bal also sarok   jobb also sarok

A delicta iuris gentium üldözése



Bár a nemzetközi közösség nemzetközi szerződésekkel, valamint a nem­zetközi jog általános szabályainak szintjén elvileg elfogadja a delicta iuris gentium intézményét, azaz a termé­szetes személyeknek a nemzetközi jogon alapuló büntetőjogi felelősségét a nemzetközi jog alapvető szabályainak megsértése miatt, az erre vonatkozó nemzetközi kötelezettségek végrehajtása, jelesül az elkövetők megbünteté­se lényegében elmaradt.


A nemzetközi jog szabályainak alkalmazása, a nemzetközi kötelezett­ségek végrehajtása - speciális megoldások hiányában - az egyes államok feladata.  tételből következik az, hogy a delicta iuris gentium üldözése, az elkövetők megbüntetése elsősorban a területi állam, azaz azon állam feladata, melynek területén e bűncselekmé­nyeket elkövették. Ezzel kapcsolatban jogi akadállyal nem kell számolni, mi­vel a nemzeti büntető törvénykönyvek elsődlegesen a területi elvet alkalmazz 919c23j ák. A delicta iuris gentium speciális sajátossága miatt, jelesül azért, mert az egyéni elkövetők mögött ott áll az államhatalom, a büntető eljárá­sokra gyakorlatilag a politikai rendszer megváltozásáig, a totalitárius vagy elnyomó kormány felváltásáig várni kell. Még ilyen esetben is dominálhat a "nemzeti megbékélés" szempontja.

A második lehetőség az, hogy nemzetközi szerződéssel vagy más mó­don a nemzetközi közösség nemzetközi büntető törvényszéket állít fel a delicta iuris gentium elkövetőinek üldözésére. A Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék működése után közel fél évszázadot kellett várni újabb nemzetközi fórumok felállítására. A Biztonsági Tanács 1993-ban lét­rehozta a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncse­lekmények ügyében eljáró nemzetközi törvényszéket, va­lamint a Ruandában elkövetett népirtás ügyében eljáró nemzetközi törvényszéket.

A Biztonsági Tanács határozatai tartalmazzák ezen ad hoc - időbeliileg és területileg korlátozott - nemzetközi büntetőbíróságok statútumát, meg­határozzák az alkalmazandó jogot, azaz a nemzetközi büntetőjogi tényállá­sokat, nevezetesen az 1949. évi genfi egyezmények által védett személyek és javak elleni súlyos jogsértéseket, a háború törvényeinek és szokásainak megsértését, a népirtást és az emberiesség elleni cselekményeket. A bün­tetés kiszabásával kapcsolatban pedig előírják a belső jog és jogalkalma­zás figyelembevételét.


Az Állandó Nemzetközi Büntető Bíróság felállításáról szóló, 1998. július 18-án Rómában aláírt egyezmény - hatályba lépése után - a delicta iuris gentium tekintetében minőségi változást idéz elő. A Nemzetközi Büntető Bíróság felállításáról szóló 1998. évi római egyez­mény, azaz a Római Statútum legfontosabb elemei:

Az egyezmény preambuluma emlékeztet néhány vezérmotívumra: a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűncselekmények nem maradhatnak büntetlenek és az államok feladata a büntető-joghatóság gyakor­lása, melyet a nemzetközi jog alapelvei, különösen a beavatkozás tilalma kö­rülbástyáznak. A büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának növelése azon­ban szükségessé teszi az állandó intézményként működő Nemzetközi Büntető Bíróság (NBB) felállító­sát Hágában, mely önálló nemzetközi jogi személy, és az ENSZ-szel való kap­csolatát külön megállapodás szabályozza.

Az NBB hatásköre 4 bűncselekményre terjed ki: a genocídium, az em­beriesség elleni, a háborús és az agressziós bűncselekmények. Ez utób­biak meghatározása azonban függőben maradt, a genocídium tényállása pedig megegyezik az 1948. évi egyezmény által adott meghatározással.

Az emberiesség elleni bűncselekmények vonatkozásában az egyezmény az elkövetési magatartások exemplifikatív listáját nyújtja: a polgári lakosság ellen irányuló széles körű vagy rendszeres támadások részeként, ennek ismeretében elkövetett gyilkosság, kínzás, rabszolgává tétel, deportálás, az emberi jogok lényeges megsértésével történő bebörtönzés, szexuális erő­szak, politikai, faji, nemzeti, etnikai, kulturális, vallási vagy szexuális indítta­tásból azonosítható csoportok üldözése, személyek erőszakos eltüntetése, apartheid.

Háborús bűntettnek minősülnek nemzetközi és nem nemzetközi fegy­veres esetén az 1949. évi genfi egyezmények súlyos megsértései, valamint az ezen esetekre vonatkozó törvények és szokások súlyos megsértései. E körben olyan elkövetési magatartások szerepelnek mint a gyil­kosság, a kínzás, ide értve a biológiai kísérleteket is, a katonai szükségletek által nem indokolható vagyoni károkozás, a deportálás, túszszedés; az ellen­ségeskedésben részt nem vevő polgári személyek elleni támadások, a ter­mészeti környezet megkárosítása, a nyílt városok bombázása, a fegyvert le­tevő kombattáns megölése vagy megsebesítése, mérges gázok, dum-dum lövedékek használata, az emberi méltóság megsértése, szexuális erőszak, a vallási, oktatási, művészeti, tudományos létesítmények, műemlékek, kór­házak támadása.

Az egyezmény szabályozza az eljárás megindítását, jelesül az ügyészi vizsgálatot, a NBB vizsgáló tanácsának szerepét és a Biztonsági Tanács jo­gait, az elfogadhatóság feltételeit.

A NBB által alkalmazandó jog a következő: a NBB statútuma, a releváns nemzetközi szerződések, a nemzetközi jog általános elvei és szabályai, ide értve a fegyveres konfliktusok jogának normáit, ezek hiányában pedig az általános jogelvek.

Az egyezmény következő fejezete a büntetőjogi elvekkel foglalkozik: nullum crimen, nulla poena sine lege, visszaható hatály tilalma, egyéni bün­tetőjogi felelősség, a hivatalos minőség irrelevanciája, azaz ez büntethető­séget kizáró okként nem vehető figyelembe, kombinálva a katonai vezetők speciális felelősségével, elévülhetetlenség, a szándék hiánya, a tévedés mint felelősséget kizáró körülmények.

A továbbiakban a bírák megválasztásáról (18 bíró), a NBB struktúrájá­ról (elnök, tanácsok), az ügyészről és hivataláról, a jegyzőről, a kiváltságok­ról és mentességekről, a hivatalos és munkanyelvekről, az ügyrendi és bi­zonyítási szabályzat megalkotásáról van szó.

Az V. fejezet foglalkozik a nyomozás megindításával, az ügyész jogai­val és kötelezettségeivel, a gyanúsított jogaival, a vizsgáló tanáccsal, a letar­tóztatási és megjelenési paranccsal, az előzetes eljárással.

Ezt követően van szó a bírósági eljárásról: a vádlott jelenlétének köve­telménye, az első fokú eljárás, az ártatlanság vélelme és a bűnösség bevallásának következményei, a bizonyítási eljárás szabályai, az első fokú dön­téshozatal.

A következő fejezet határozza meg a büntetéseket, majd a VIII. fejezet foglalkozik a fellebbviteli és revíziós eljárással. Az utolsó két érdemi feje­zetben a nemzetközi együttműködésről és jogsegélyről, valamint az ítéle­tek végrehajtásáról van szó.


Az Állandó Nemzetközi Büntető Bíróság esetleges sikere esetén is számolni kell azzal, hogy gyakorlatilag e fórum csak kisszámú elkövető el­leni eljárás lefolytatására alkalmas, ezért a decentralizált bűnüldözést elő­mozdíthatja a delicta iuris gentium esetében az egyetemes büntető-jogható­ság elismerése. E megoldás mellett szól az, hogy nincs szükség új in­tézményre, továbbá hatékonyabb és elrettentőbb lehet. Az egyetemes bün­tető-joghatósággal kapcsolatos minden jogi és gyakorlati nehézség ellené­re, mégis kialakulóban van egy esetjog.

A legfontosabb büntetőjogi tárgyú egyezmények

a fajtalan közlemények elnyomásáról szóló 1910. évi párizsi és 1923. évi genfi egyezmények

a pénzhamisítás elnyomásáról szóló 1929. évi genfi egyezmény

az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomá­sáról szóló 1950. évi New York-i egyezmény

az 1961. évi Bécsben kötött egységes kábítószer-egyezmény, valamint a kábítószerek és pszihotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni 1988. évi bécsi egyezmény

A terrorizmus

A XX. század második felében nemcsak a terrorcselekmények számának exponenciális növekedése figyelhető meg, hanem nemzetközivé válása és egyre újabb célpontok megjelenése is. A nemzetközi terrorizmus elleni küz­delemben az államok a nemzetközi jogot is igénybe veszik, nemzetközi szer­ződéseket kötnek a terrorcselekmények megelőzéséről és elnyomásáról.

A kalózkodás

A legrégibb tengerjogi deliktum a kalózkodás. A nyílt ten­gerről szóló 1958. évi genfi szerződés szerint e cselekmény alatt magántulajdonban levő hajó által magáncélok érdekében elkövetett és a nyílt tengeren másik hajó ellen irányuló törvénytelen erőszak, feltar­tóztatás vagy fosztogatás értendő. Mivel a kalózok hostis humani generisnek (az emberi nem ellensége) tekintendők, a kalózok felett egyetemes jogha­tóság áll fenn. Az ENSZ 1982. évi tengerjogi egyezménye e rendelkezést átvette.


A kiadatás és a bűnügyi jogsegély

A nemzetközi bűnüldözésben meghatározó szerepet tölt be a kiadatás és a bűnügyi jogsegély intézménye. A nagyszámú, ilyen tárgyú kétoldalú szer­ződés mellett meg kell említeni a Párizsban kötött 1957. évi európai kiada­tási egyezményt és a Strasbourgban kötött 1959. évi euró­pai bűnügyi jogsegély egyezményt.



Találat: 1991


Felhasználási feltételek