online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  
felso sarok kategória jobb felso sarok
 

Biológia állatok Fizikai Földrajz Kémia Matematika Növénytan Számítógépes
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
bal also sarok   jobb also sarok
felso sarok   jobb felso sarok
 




































 
bal also sarok   jobb also sarok

Az operaciós rendszerek osztalyozasa

számítógépes





felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
A szöveg specialis objektumainak kezelése
MOS/CMOS technológia és digitalis alkalmazasai
Halózat hardver eszközei
Grafikai alapfogalmak
VOIP RENDSZERTECHNIKÁK
Objektumok forgatasa
Logikai tervezés Előadasvazlat
Kommunikació és tarsadalom az Interneten, a XX. szazad végén
Egy operaciós rendszer bemutatasa
 
bal also sarok   jobb also sarok

Az operációs rendszerek osztályozása


Az operációs rendszereket sokféle szempont szerint osztályozhatjuk. Hagyományosan az alábbi fel­osztásokat szoktuk használni:

I/1.       - általános célú operációs rendszerek:

egy felhasználós (monouser),

-egy feladatos (pl. a DOS)

-több feladatos (multitasking)

több felhasználós

-egy feladatos (batch processing)

-több feladatos(multiprogramming)

I/2.       speciális op. rendszerek:



hálózati

real time (valós idejű)

időosztásos

II/1.      nem interaktív rendszerek

interaktív rendszerek

III/1-3. mikrogépes, kisgépes, nagygépes rendszerek


Az egy felhasználós és egy feladatos rendszerek az első operációs rendszerek voltak. Ez a forma 121j91b ma a mikrogépek ope­rációs rendszereként újra nagy népszerűségnek örvend.

A multitasking operációs rendszer egy felhasználó több feladatának konkurens végrehajtását végez­heti. Pl. ilyen a WINDOWS.

A batch, vagy kötegelt feldolgozás esetén az ope­rációs rendszer egymástól független munkák végrehajtására vonatkozó igényeket fogad és ezekből olyan kötegeket (batch) hoz létre, amelyeket bizonyos feltételeknek megfelelően egymást követően, egyenként hajt végre. A kötegelt rendszerek fontos tartozéka a munkavezérlő nyelv vagy JOB CONTROL, ami a kö­tegekbe foglalt munkákat futtatásra, végre­haj­tásra előkészíti. A batch processing elsősorban a korábbi nagy architektúrák egy gyakori, több felhasználós működési módja volt, de primitív egy felhasználós változatai a mai mikro­gépeken is elő­for­dulnak.

A multiprogramozás alapelve az, hogy a központi egységet valamilyen ütemezési stratégia szerint ciklikusan rendelik hozzá a tárban elhelyezett programokhoz, kihasználva e programok kényszerű vá­ra­kozási időit. A multiprogramozott környezet abban különbözik a multitasking-tól, hogy a több felhasználó miatt a védelmi feladatok természetesen megnövekednek. Ennek a környezetnek lehet interaktív, vagy nem interaktív változata is. Az interaktív változatban nemcsak a kényszerű várakozási idők miatt kell cserélni a processzort a folyamatok között, ez a felhasz­nálóval való folyamatos kapcsolat biztosítása céljából is szükséges lehet. A mai multiprogramozható rendszerek szinte kizá­rólag egyben hálózatos rendszerek is.


Az általános célú operációs rendszerek feladatai annyira sokrétűek, hogy a korábbi hardver lehetőségek nemigen engedték meg a hálózatkezelési funkciók beépítését a kisebb gépeken. Szüksé­ges­sé vált tehát a feladatok megosztása a hálózat gépei között, hogy elviselhető válaszidejű, inter­aktív, több felhaszná­lós és többfeladatos környezetet kapjunk. Ennek a környezetnek egy kompo­nenseként jelentek meg a­zok az operációs rendszerek, amelyek feladata a teljes rendszeren belül csak a hálózatos funkciók kiszolgálására, kezelésére terjedt ki. Erre egy tipikus példa a NOVELL. A hardver fejlődésével ez a megosztás ma már a mikrogépek világában sem szükségszerű. Az elvet azonban, hogy az operációs rendszerek funkcióit az egymással összekapcsolt hardver elemek között szét lehessen osztani, továbbra is általánosan alkalmazzák.

A valós idejű vagy real time rendszereket folyamatvezérlési feladatokra fejlesztették ki (ilyen lehet például a közlekedési lámpák vezérlése). Az adatok a gépbe érzékelőkről érkeznek. Az operációs rend­szer feladata ezeknek az adatoknak az elemzése, illetve az elemzés eredményétől függő vezérlő mecha­nizmusok aktivizálása. A valós idejű operációs rendszerek közös jellemzője, hogy a feladatok elvégzését szigorú időkorlát köti. További jellemző az esemény-vezérelt jelleg. A valós idejű rendsze­rek paraméte­reit csúcsterhelésre kell beállítani, ezért gyakori a hardver megduplázása.


Mikroszámítógépes op. rendszerek:

Az első széleskörűen elterjedt ilyen rendszer a CP/M volt, a 8 bites mikrogépek operációs rendszere. Egy felhasználós, monoprogramozott volt. A BIOS és a BDOS rendszermagok segítségével az I/O műve­letek felhasználótól független tevékenységekké váltak, a perifériák kezelése teljesen az operá­ciós rend­szer hatáskörébe került.

A PC/DOS -MS/DOS szintén a 8 bites gépeken jelent meg először, a PC/DOS az IBM, az MS/DOS a Microsoft változatok neveit takarja. Létrehozásakor felhasználták a CP/M-mel és a minigépek UNIX rendszerével szerzett tapasztalatokat. Adatkezelése részben a CP/M-ből (a meghajtók és állományne­vek megadásának konvenciói), részben a UNIX-ból (a file katalógusok hierarchikus felépítése) szár­mazik.

Az XT-k, majd később az AT-k megjelenésével fokozatosan módosították, de egy felhasználós, monoprogramozott jellegét máig megtartotta. A 3. 0 verzióban lehetővé tették a lokális hálózati rend­sze­rekkel való kommunikációt, ettől kezdve nyílt meg a lehetőség a DOS számára, hogy elosztott rendsze­rekben felhasználhassuk.

Az IBM mikrogépek, a PS/2 (mikrocsatornával rendelkező) modellek számára új operációs rend­szert fejlesztettek ki, az OS/2-t, ami már kihasználja az új INTEL processzorok privilegizált üzemmód­jait, egy felhasználós környezetben multitasking lehetőséget biztosít. Ez a konfiguráció azonban nem lett igazán sikeres. Egyrészt a UNIX mikrogépes változatai (a XENIX), másrészt a DOS-sal együtt­működő LAN operációs rendszerek, vagy a multitaskingot szintén támogató grafikus felhasználói felületek (WINDOWS) sokkal jobban elterjedtek, mint az OS/2.

A Microsoft 1985-ben még a DOS-ra építve indította útjára el a WINDOWS -t. Ezt 1995-re önálló grafikus felületű operációs rendszerré fejlesztették és egyszerűbb hálózatkezelési funkciókkal is ellát­ták. A fejlesztés fontosabb állomásait a 95-ös, a 98-as és a 2000-es verziók jelentik. 1988-ban a WINDOWS sorozat fejlesztésével párhuzamosan egy igényesebb, nagyobb operációs rendszer terve­zését is elkezdték, a Windows NT-ét. Ez ma a 4.0-s verziónál tart. Az NT -t kezdetben nem igazán mikrogépes hardverre szánták, de közben a fejlődés oda vezetett, hogy ma már PC -ken is jó hatás­fokkal lehet telepíteni.



Meg kell említeni még az APPLE MACINTOS gépek operációs rendszereit. Ezek a MOTOROLA processzorcsaládra készített mikrogépes rendszerek különösen a felhasználói felület kezelésében hoz­tak új módszereket. Talán nem véletlen, hogy az USA-ban oktatási célokra széleskörűen használják őket. Európában nem terjedtek el számottevő mértékben.


Kisgépes op. rendszerek:

A kisgépes kategóriában született meg az időosztásos operációs rendszerek prototípusa, a UNIX. A Bell Laboratóriumban dolgozták ki, eredetileg a DEC PDP-11-es gépcsaládjára. Mivel ezt az operá­ciós rend­szert nem gépre orientáltan, hanem egy magas szintű nyelven, a C-n írták meg, installálása egy új hard­verre addig tart, míg a arra a C fordítót meg nem írják. Ezért a UNIX "hordozható" operá­ciós rendszer. A UNIX alkalmas helyi és távolsági számítógép-hálózatok kezelésére, hiszen alapfilo­zófiája szerint bár­mely két UNIX-os gép összekapcsolható. Nagyon fontos tulajdonsága, hogy a mo­duláris programozást végrehajtási szinten támogatja. Bár a mikrogépek hardverének fejlődése lehetővé tette, hogy ennek az operációs rendszernek bizonyos változatait ezeken a gépeken is használ­hassuk, igazi alkalmazási területe mégis a elsősorban a kisgépes kategória (pl a VAX típusú gépek), hiszen a UNIX-ban egy elosztott rendszer termináljai csak egészen primitív funkciókat végeznek, minden lényeges feladatot a központi gép hajt végre, ezért elég gyorsnak kell lennie. A UNIX-nak ma már rengeteg változatát használják. Az IBM RISC processzorain alapuló változatát AIX-nek nevezik.

Nagygépes op. rendszerek:

Az első operációs rendszereket nagygépekre készítették el, amelyek egy felhasználós, monoprog­ramozott rendszerek voltak. A nagyobb számítógép architektúrák széleskörű elterjedése a hatvanas évek közepe táján az IBM 360-as gépcsaládjával kezdődött. Erre a gépcsaládra készítették el a DOS-360-as operá­ciós rendszert, ami már univerzális, kötegelt üzemmódú, multiprogramozott rend­szer volt. A mai szem­mel szegényes hardver természetesen megszabta az operációs rendszer lehetőségeit is, de a virtuális tárak bevezetésével a DOS-360 új verziója, a DOS/VS már akár távoli terminálok kezelésére is alkalmas lett. Olyan magas szintű programnyelvek fordítói készültek el a DOS-360-ra, mint a FORTRAN, COBOL, PL/I.

A DOS-t az OS váltotta fel az IBM 360/370-es gépeken. Ez az operációs rendszer már jóval dinami­ku­sabb üzemeltetést tett lehetővé. Három változata készült el:

- a PCP (Primary Control Program) a kisebb kapacitású gépekre,
- az MFT (Multiprogramming with Fixed number of Tasks) és
- az MVT (Multiprogramming with Variable number of Tasks).

Az MFT és az MVT az újabb hardver lehetőségek hatására jelentősen átalakult, a PCP-t ma már nem használják.

Az MFT utóda az OS/VS, az MVT-é pedig az SVS és az MVS. (SVT: Single Virtual Storage, MVS: Multiple Virtual Storage).

Az IBM 370-es gépekre fejlesztették ki a VM-es operációs rendszert. Ez a DOS/VS és az OS/VS programok egyidejű használatát tette lehetővé úgy, hogy az operációs rendszerek számára a hardvert virtuálisan több gépre osztotta fel. A kernel ebben az esetben nem bonyolult, az API interfésze olyan mintha maga volna a hardver, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy egyidejűleg több folyamat is futhat rajta. Ezzel megszületett a virtuális gép fogalma. Ehhez a kernelhez ugyanis a felhasználói oldalról több, egymással párhuzamosan működő operációs rendszer is illeszthető, aminek előnyét talán nem kell részletezni.

Egy másfajta virtuális gép a SUN JAVA operációs rendszere. Az elv ugyanaz, mint az IBM VM-nél, de ez a felhasználói-oldali felületén, az API-n, egy JAVA névre keresztelt, a C++-hoz hasonló, objektum-orientált nyelven programozható.


Találat: 2760







Felhasználási feltételek