online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia állatok Fizikai Földrajz Kémia Matematika Növénytan Számítógépes
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

Rend : LEPKÉK (PIKKELYESSZÁRNYUAK) - LEPIDOPTERA

biológia

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Klasszikus (mendeli) genetika
Fejlődéstan
A fejlôdéspszichológia alapkérdései: érzés, környezet, egyén. Az öröklés genetikai alapjai
Gyakorlati jegyzet Hengeresférgek - Nemathelminthes
A talaj fogalma, kialakulasa, a talaj, mint a bioszféra része
Rend: KÉTSZÁRNYÚAK – DIPTERA
 
 

Rend : LEPKÉK (PIKKELYESSZÁRNYUAK) - LEPIDOPTERA

Teljes átalakulással fejlődő négyszárnyú rovarok : pete - lárva - báb - imágó A kártételt mindig a lárva okozza.

Imágó : két pár szárny, jól repülnek, de lehetnek csökevényes szárnyúak is (téli araszolók nőstényei, Lymantriidae nőstényei). Szárnyaikon pikkelyek vannak (csak a lepkék rendjére jellemző). A két pár szárnyat kapcsolókaréj v. akasztósörte kapcsolja össze, de a nappali lepkék (Rhopalocera) szárnyai szabadok.  A szárnyak mintázata a fajra, ill. a családra jellemző. A fejen egy pár csáp (bunkós, fonalas v. különféle mértékben fésűs), egy pár nagy összetett szem, esetleg pontszemek is vannak. Szájszervük szívó: feltekercselt pödörnyelv (csak a lepkékre jellemző), érési táplálkozás elsősorban virágokon. Egyes családok ill. fajok szájszerve másodlagosan visszafejlődött, ezek nem táplálkoznak. Ivarszervek faj-specifikusak, a hímivarszervnek determinációs jelentősége van.

Pete : egyesével vagy csomókban , mérete alakja és színe különböző, fajra többé-kevésbé jellemzőek.

Lárva : valódi hernyó vagy araszolóhernyó, mérete színe és alakja különböző, fajokra ill. családokra jellemző (araszolóhernyó: Geometridae egészénél és Noctuidae egy részénél, Noctuidae nagyobb részénél és minden egyéb családnál valódi hernyó). A lárvák csupaszok, szőrösek, vagy egyeseknél szemölcsökkel. A szőrös hernyók egy része allergiát okoz (Lymantriidae, esetleg Hyphantria cunea is, de a legveszedelmesebb hernyók a Thaumetopoeidae családba tartozók). Az egyes fajokra jellemző a nappali vagy az éjszakai életmód (fénykedvelő ill. fénykerülő hernyók). “Téli hernyófészek“: Aporia crataegi, Euproctis chrysorrhoea, más fajok hernyói a vegetációs időszakban élnek hernyófészekben. Ezt a fejlett lárvák elhagyják (Hyphantria cunea), vagy folyamatosan nagyobbítják (Hyponomeuta spp.).

Báb : fedett báb, többnyire ba 131j99b rnás (az endofágok csontszínűek), a nappali lepkék nem áttelelő bábjai és egyes araszolólepkék bábjai lehetnek színesek. Egyes családoknál ill. fajoknál a bábok jellemző alakú és színű gubókban helyezkednek el (a gubó színe a tápnövénytől is függhet).

Életmód : évente egy, kettő vagy több nemzedék. A nemzedékszám a fajra jellemző, a diapauza típusától függ. Bármilyen stádiumban telelhetnek, de az áttelelési stádium a fajra jellemző. Az igazi vándorlepkék nálunk nem telelnek át (Autographa gamma, Agrotis ipsilon), a belső vándorok áttelelhetnek, de a nagy kártételek a bevándorlással kapcsolatosak (Loxostege sticticalis). Tápnövények szerint mono- oligo- és polifág fajok, közöttük endofágok is vannak (fákban: Aegeriidae; gyümölcsökben: Tortricidae). A kárkép általában nem fajspecifikus. A lárvák (és gyakran a bábok is) többé-kevésbé szintekhez kötöttek: talajszinti, gyepszinti, cserje- és lombkoronaszinti fajok. Egyesek szabadon táplálkoznak a növényen (Pieris brasicae), mások szövedék alatt (Tortricidae), ismét mások berágnak (Mamestra brassicae). Egyesek összesodorják a levelet (Tortricidae ill. sodrómolyok), mások levélaknát készítenek (aknázómolyok, több család), az aknák specifikusak. Egyes fajok “gubancolnak“ (Sparganothis pilleriana ). Az imágók nappal


vagy éjszaka repülnek (néhány faj nappal és éjszaka is aktív: Autographa gamma, Heliothis spp.). A nappaliak túlnyomó része és az éjszakaiak egy része viráglátogató. Az éjszakaiak nagyobbik része mesterséges fényre repül, ezek fénycsapdázhatok. A hímek és nőstények sok faj esetén feromonok segítségével találnak egymásra. A feromonok (ritka kivételtől eltekintve) fajspecifikusak, a feromoncsapdák gyakorlati jelentősége.

Rendszerezés: hagyományos felosztás szerint két alrend: Microlepidoptera (molylepkék) és Macrolepidoptera (nagylepkék). Ez a felosztás túlhaladott, de a gyakorlatban ezt használják. Magyarországon kb. 4000 lepkefaj él, nagyobbik részük molylepke.

 

Aknázómolyok

Különféle családokba (Lithocolletidae, Lyonetiidae, Leucopteridae, Nepticulidae) tartozó aprótermetű molylepkék, melyeknek hernyói a tápnövény levelének belsejében a mezofillumot fogyasztják, s az épen hagyott epidermisz alatt “ aknát “ készítenek. Az akna alakja, mérete, elhelyezkedése - és többnyire a tápnövény is - faji bélyeg. Többnemzedékes fajok, gyors elszaporodásra hajlamosak. Tömeges megjelenéskor kártételük jelentős, a hetvenes és nyolcvanas években a gyümölcsösökben az ország nagy részére kiterjedő gradációk voltak. (Fontos: nemcsak a Lepidoptera-, hanem egyes Diptera- és Coleoptera-fajok is készítenek aknát).

Család: Sátoraknás molyok - Lithocolletidae

Kis termetű fajok tartoznak ebbe a családba, melyeknek szárnyrajzolata kis ékekből áll. Hernyóik aknázó életmódot folytatnak, az akna alakja jellemző a családra. Rendszerint az aknában bábozódnak. Monofág fajok, lombosfákon és cserjéken élnek.

Almalevél-aknázómoly - Phyllonoricter (=Lithocolletis) blancardella

Leírás: apró termetű (8,5 - 10 mm) molylepke, elülső szárnya élénk világosbarna, egy hosszanti fehér csíkkal és két fehér folttal. Hátulsó szárnya azonos színű, hasonló mintázatú.

Életmód, kártétel: 2-3 generáció/év, lehullott levelekben a fejlett lárva vagy báb telel.

Akna: vastagabb erek által határolt szabálytalan vagy ellipszis alakú foltakna, a levél színe enyhén kidomborodik, fonákján az epidermisz felhólyagzó, fehér foltként marad meg. Gyümölcsfákon polifág, fő tápnövénye az alma.

 

Jelentőség: régebben jelentéktelen faj, a hetvenes években a hazai nagyüzemi almások fontos kártevője volt, tömeges fellépés esetén nyár végére teljes lombhullást okozhat. Jelentősége a nyolcvanas években is nagy volt.


Almalevél sátorosmoly - Lithocolletis (=Phyllonoricter) corylifoliella

Leírás: előző fajhoz hasonló.

Életmód, kártétel: 2 (vagy 3) generáció/év, az akna az előző fajéhoz hasonló, de az epidermisz a levél színén hólyagosodik fel. Tápnövény: almástermésűek és Prunus-félék.

Jelentőség: régebben ritka faj, a hetvenes évektől kezdve a nagyüzemi gyümölcsösök kártevője.

Vadgesztenye aknázómoly – Cameraria ohridella

A kilencvenes években a Balkán félszigetről érkezett a Kárpátmedencébe. Egyetlen tápnövénye a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), amelyben tömegesen elszaporodott. Évente 3-4 nemzedéke van, báb állapotban a lehullott lombban telel. Nyár végére lombhullást okozhat.

Család: Törpemolyok - Nepticulidae

3 - 8 mm nagyságú lepkék, hernyóik aknázó életmódot folytatnak. Az ide tartozó fajok növényvédelmi szempontból nem jelentősek, időnkénti felszaporodásuk miatt viszont szembetűnők. Mesterséges fényforrással szemben közömbösek. Kártételük külön védekezést nem tesz szükségessé.

Almalevél-törpemoly - Nepticula malella

Leirás: barna elülső szárnyain fehér keresztsáv látható, szárnyfesztávolsága 4,5 - 5,5mm.

Életmód, kártétel: hazánkban 3-4 nemzedéke fejlődik ki évente az időjárástól függően, bábállapotban telel a talajban. Hernyói az alma vagy a birs levelének epidermisze alatt fejlődnek, rövid kígyóaknát hoznak létre, mely kezdetben igen keskeny, majd fokozatosan szélesedik. Tömegszaporodás esetén az aknák az egész levelet beborítják (40-50 akna egy levélen!), korai lombhullást okozva.

Jelentőség: az eddigi megfigyelések szerint 10 - 11 évenként lehet gradációjára számítani, akkor viszont, nem megfelelő védekezés esetén komoly károkat okozhat.


Család: Fehérszárnyú molyok - Leucopteridae

Az ide tartozó fajok hernyói aknázó életmódot folytatnak (foltakna). Az aknában az ürülék csigavonalban helyezkedik el. Az aknán kívül készített gubóban bábozódnak. A lepkék a mesterséges fényt nem kedvelik.

Lombosfa-fehérmoly - Leucoptera malifoliella /scitella/

Leírás: szárnyainak fesztávolsága 5-7 mm, ezüst-szürkék, a csúcsi részükön sárga-fehér foltok.

Életmód, kártétel: fő tápnövénye az alma, de megtalálható még meggyen, körtén, szilván, birsalmán stb. is. A hernyó a tápnövény levelén 10-18 mm átmérőjű kör alakú foltaknát készít, melyben jól látható a csigavonal alakú ürülék. Magyarországon 2-3 nemzedéke fejlődik ki, bábállapotban, sűrű fehér gubóban telel át a fák törzsén, kéregrepedések védett részein.

Jelentőség: tömegszaporodás esetén jelentős a kártétel, ilyenkor a lombfelület nagy része elpusztul, levelenként 20-40 foltakna is előfordulhat.

Család: Tarkamolyok - Plutellidae

Élénk színű fajok tartoznak ide, éjszaka repülnek.

Káposztamoly - Plutella maculipennis

Leírás: kiterjesztett szárnyai 12-15 mm-t is elérik, alapszínük barna, szürkésbarna, a belső szegély mellett világos, hullámos hosszcsík húzódik, mely összecsukott szárnyaknál kétoldalról csipkézett középsávnak tűnik.

Életmód, kártétel: hernyói főleg a keresztesvirágúakon, azon belül is leginkább a káposztán és annak változatain találhatók. A fiatal lárvák kezdetben aknáznak a levéllemez fonákán, majd ahogy fejlődnek hámozgatni kezdenek, “ablakosítják” a leveleket. Nemzedékszáma hazai viszonyok között 3-4, báb alakban telel (a növényen bábozódik).

Jelentőség: hazai viszonyaink között nem tartozik a káposzta jelentős kártevői közé.


Család: Sarlósajkú molyok - Gelechiidae

A legnépesebb lepkecsalád. Közepes termetűek, hátulsó szárnyuk trapezoid alakú, éjszaka repülnek, fénycsapdával jól foghatók. Nevüket a jól fejlett, sarló alakban a homlok fölé emelkedő meggörbült ajaktapogatókról kapták.

Barackmoly - Anarsia lineatella

Leírás: kiterjesztett szárnyai 11-14 mm-esek, hamuszürkék barna behintéssel és több, rövid feketésbarna vonalkával.



Életmód, kártétel: legkedveltebb tápnövénye az őszi- és kajszibarack. 3-4 nemzedéke van, az L3-L4-es hernyók telelnek át a kéregben. Két fontos kárkép-típust különböztetünk meg:             

      1. Tavaszi kárkép - az áttelelt hernyók okozzák, a 2-3 cm hosszú hajtásokba rágnak be, ezek csúcsi része elhervad, megbarnul, kitolt ürülék és mézgafolyás jelzi a kárkép helyét.

                        2. Nyári kárkép - a hernyók berágnak a gyümölcsbe egészen a magig, a még zöld gyümölcs érése meggyorsul, gyakran lehull. Fejlettebb gyümölcsökön erőteljes mézgafolyás figyelhető meg.

Jelentőség: hazánkban időszakosnak mondható. Hajtáskártétele főleg a faiskolai termesztésben jelentős.

Család: Sodrómolyok - Tortricidae

Élénk színűek, elülső szárnyuk rendszerint trapezoid alakú. Egyesek szárnyán ún. “tükörfolt”, egy fémes fényű kör alakú folt található. Hernyóik gyakran összesodort levelekben, laza szövedékben alakulnak bábbá.


Keleti gyümölcsmoly - Grapholitha molesta

Leírás: szárnyainak fesztávolsága 9-15 mm, szürkésbarna, a tükörfolt csak halványan látszik.

Életmód, kártétel: polifág kártevő, a legtöbb gyümölcsfánkon előfordulhat, leggyakrabban az őszibarackot károsítja. Nemzedékszáma Mo.-on 3-4, kifejlett hernyó alakban telel. Kárképe hasonlít a barackmolyéhoz, a fiatal hernyók a hajtásokba fúrják be magukat, azok elszáradását és mézgafolyást okozva. A különbség, hogy amíg a barackmoly által károsított hajtások csak 2-3 cm hosszúak, addig a keleti gyümölcsmoly által megtámadottak (májusban!) már 8-10 cm-nél is hosszabbak. Később a hernyók már a gyümölcsöt támadják meg, innen a kárkép azonos a barackmolyéval.

Jelentőség: Mo.-on 1966-tól ismert, főleg olyan monokultúrákban és háztáji gyümölcsösökben jelenthet veszélyt, ahol nincs rendszeres növényvédelem. Feromoncsapdával jól szignalizálható.

 Szilvamoly - Grapholitha funebrana

 

Leírás: a lepke igen hasonló a keleti gyümölcsmolyhoz, attól teljes biztonsággal csak ivarszervi vizsgálat révén különböztethető meg.

 

Életmód, kártétel: 3 nemzedékes, a kifejlett lárvák telelnek. Fő tápnövénye a szilva és annak rokonai. A fiatal lárvák befúrják

magukat a gyümölcsbe, a mag körül táplálkoznak, kényszerérést, mézgafolyást, korai gyümölcs-hullást okoznak.

Jelentőség: 4%-os fertőzöttség esetén már védekezni kell. Feromon-csapdák segítségével jól szignalizálható (az előző fajjal “feromon-párt” alkot).


Almamoly – Cydia (Laspeyresia) pomonella

Leírás: kiterjesztett szárnya 15-22 mm, nyugalmi állapotban a szárnyak háztetőszerűen helyezkednek el. Színük hamuszürke, barnásszürke, a csúcsi harmadban bronzos-aranyos fényű tükörfolttal.

Életmód, kártétel: évente kétszer rajzik, a kifejlett hernyók telelnek át kéregrepedésekben, a gyümölcsfák kérgén, a maguk által készített gubóban. Mérsékelten polifág, főleg az almán és annak rokonain, de egyéb családba tartozó növényfajokon is előfordul (pl. dió). A lárvák egészen a magházig berágják magukat, ürülékszemcsékkel töltve ki az üregeket.

Jelentőség: az alma, a körte és a birs (néha dió) egyik legfontosabb kártevője, nagyüzemi gyümölcsöseinkben az ellene való védekezés elkerülhetetlen.

Almailonca - Adoxophyes reticulana

Leírás: ivari dimorfizmus, a hím 15-20 mm, okkersárga, rajta finom barna rácsrajzolat, a nőstény 19-22 mm, hasonló színű, a rajzolat elmosódottabb

Életmód, kártétel: sok tápnövénye van, legfontosabbak az alma, mandula, őszibarack. A hernyók megrágják a virágokat, leveleket, de főleg a gyümölcsökön okoz kárt: szövedékkel egymáshoz erősített levelek alatt hámozgatják a gyümölcsöt vagy rágnak bele. Évi 2 nemzedéke van, a lárva kéregrepedésekben telel át (L2-L3), szövedékből ún. telelő tokokat hoz létre.

Jelentőség: időnként igen nagy, polifágiája következtében a legveszélyesebb molyok között tartják számon.


Szőlőilonca - Sparganothis pilleriana

Leírás: kiterjesztett szárnyakkal 20-25 mm, okkersárga színű, behálózva vörösbarna vonalakkal.

Életmód, kártétel: sok-tápnövényű faj, de főleg a szőlőn károsít. Lárvái ún. “levélgubancokat” hoznak létre (tőkénként többet is), azaz több levelet tőkénként összeszőnek, melynek

védelmében rejtetten rágják, lyuggatják a leveleket. Egynemzedékű, a fiatal hernyók telelnek át a szőlőtőke kérge alatt.

Jelentőség: a múlt század végén nagy károkat okozott, 10-12 évenként gradál, amikor is ellene a védekezés elengedhetetlen.

Tarka szőlő (fürt) moly - Lobesia botrana

Leírás: szárnyainak fesztávolsága 12-14 mm, zöldesszürke, sárgás-rozsdabarna valamint kékesszürke foltokkal és sávokkal díszített.

Életmód, kártétel: polifág, fő tápnövénye a szőlő. A fiatal hernyók a szőlőfürtöt támadják meg, szövedéket készítenek, berágnak a bimbóba, zsenge bogyóba, később mindezt összeszövik, hernyófészket hoznak létre, melyben több lárva is élhet. 3 nemzedéke van, báb alakban gubóban telel.

Jelentőség: a meleg, száraz évek kedveznek elszaporodásának. Szignalizációval (fénycsapdával és szex-csapdával), jól megadható a védekezés időpontja.

Család: Pirosszárnyú molyok - Cochylidae

Az imágók hasonlítanak a sodrómolyokhoz, nálunk csak kevés kártevő fajuk él.


Nyerges szőlő (fürt) moly - Eupoecelia ambiguella

Leírás: 12-18 mm-es szárnyai sárgák, rózsaszínes árnyalattal. Nevét egy feketésbarna harántsávról kapta, mely összecsukott szárnyaknál nyeregszerűnek látszik.

Életmód, kártétel: sok tápnövényű, fő tápnövénye a szőlő. Kárképe hasonló a tarka szőlőmolyéhoz. 2 nemzedéke van, és báb alakban telel gubóban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jelentősége: kevésbé melegigényes, mint a tarka szőlőmoly. Szignalizációja ahhoz hasonlóan megoldható.

Család: Üvegszárnyú lepkék (szitkárok) - Aegeriidae

Közepes vagy kis termetű molyok, szárnyaik részben pikkelytelenek, üvegszerűen átlátszóak. Nappal repülnek, virágokat látogatnak, hernyóik endofág /belső/ károsítók.

Üvegszárnyú ribiszkelepke - Synanthedon tipuliformis

Leírás: szárnyainak fesztávolsága 10-18 mm, nagyrészt pikkelytelen, egy négyszögletes sejtfolt valamint a szárnyszegélyek egy része kékesen, másik részük barnás-vörösen csillogó.

Életmód, kártétel: tápnövénye főleg a ribiszke és a

 köszméte. A hernyó a hajtások, gallyak, vesszők belsejében él, ezek bélszövetével táplálkozik. A vesszők nem hajtanak ki, esetleg a növény is elpusztulhat. Egy nemzedéke van, lárva alakban telel a növényben. Szignalizációja szex-csapdával jól megoldható.

Jelentőség: a piros és fekete ribiszke legelterjedtebb kártevője, az egész rajzási periódus alatt védekezni kell.


Üvegszárnyú almafalepke - Synanthedon myopaeformis

Leírás: Az imágó az előző fajhoz nagyon hasonlít.

Életmód, kártétel: A hernyók tápnövénye az alma, melynek kérge alatt károsítanak. Egynemzedékű faj, főleg sebkárosító, a védekezés legfontosabb módja a megfelelő sebkezelés.

Jelentőség: Szignalizációja sexcsapdával és almacefrés csalétekcsapdával jól megoldható.

 Család: Farontó lepkék - Cossidae

Nagy termetű, vaskos testű molylepkék. Az imágók nem táplálkoznak. Termetes hernyóik endofág életmódot folytatnak, általában többéves fejlődésűek.

Nagy farontólepke - Cossus cossus

Leírás: 60-95 mm-es szárnyfesztáv (Európa legnagyobb molylepkéje !), alapszíne barna, mintázata barnás vagy feketés vonalkák hálózatából áll, helyenként fehér pikkelyekkel.

Életmód, kártétel: a hernyó polifág, előnyben részesíti a fűz és nyárfákat. Járatokat rág az idősebb fák törzsébe, aminek következtében azok meggyengülnek, könnyen eltörnek. 2 év alatt fejlődik ki 1 nemzedéke, hernyóalakban telel.

Jelentőség: inkább lokális, üzemi védekezés ellene nem ismeretes.

Kis farontó lepke - Zeuzera pyrina

Leírás: a szárnyfesztáv 30-70 mm, az alapszín áttetsző fehér, rajta kékesfekete pettyek láthatók, szárnyszegélye koromfekete.

Életmód, kártétel: polifág, kedvence az almafa és az orgona. Kárképe hasonló az előbbi fajéhoz csakhogy a fiatalabb fákat részesíti előnyben. 2 évente 1 nemzedék, hernyó alakban telel.

Jelentőség: alkalmanként a nagy farontó-lepkénél veszélyesebb.


Család: Araszolólepkék - Geometridae

Finom felépítésűek, nagy szárnyfelülettel, gyengébb testtel. Az elülső szárnyak mintázata és színezete a hátulsó szárnyakon sok faj esetében folytatódik (szemben a bagolylepkékkel). Főleg éjszaka aktívak. A lárva: különféle színű és alakú araszolóhernyó. Magyarországon kb. 370 faj él.

Kis téliaraszoló - Operophthera brumata

 

Leírás: a hím kifeszített szárnyakkal 25 - 30 mm, szürkés araszolólepke, szárnyain halvány hullámvonalak. A

nőstény szárnyai csökevényesek. Lárvája zöld araszolóhernyó.

Életmód, kártétel:  egy generáció/év, a lepkék október végétől a decemberi fagyokig rajzanak, petéik a fás részeken telelnek át. A lárva a lombkorona-(és cserje-) szintben polifág.

Jelentőség: a legfontosabb hazai téliaraszoló-faj, gradációs években nagy károkat okoz, elsősorban erdőkhöz közeli gyümölcsösökben, azután éveken át nincs gyakorlati jelentősége.

 

 

Köszmétearaszoló - Abraxas grossulariata

Leírás: nagytermetű araszolólepke, kifeszített szárnyakkal 40 mm, fehér alapon fekete és

sárga foltokkal és csíkokkal. A lárva színezete az imágóéhoz hasonló. A nőstény is szárnyas.

Életmód, kártétel: egy generáció/év, a közepesen fejlett hernyók telelnek át. Tavasszal a tápnövény rügyeit odvasítják, majd szabadon táplálkozik a leveleken. Fő tápnövények: Ribes spp., de más cserjék is.

Jelentőség: térben és időben változó, idősebb ültetvényekben a kár nagyobb lehet.


Család: Bagolylepkék - Noctuidae

Zömmel közepes termetű lepkék, erős felépítésűek, viszonylag kisebb szárnyfelülettel és erősebb izmokkal. Az elülső szárnyak mintázata és színezete jelentősen eltér a hátulsókétól. Elülső szárnyakon: “bagolyrajzolat”: vesefolt, körfolt, csapfolt, külső és belső hullámvonal található. Magyarországon kb. 500 faj él.

Vetési bagolylepke – Agrotis (Scotia) segetum

Leírás: kifeszített szárnyakkal 35 -45 mm, szárnyai fényesek, az elülső szárnyak sötétebbek, rajtuk bagolyrajzolat. A lárva valódi hernyó, a fiatal hernyó araszolóhernyó-szerű, földszínű, zsírfényű “mocskospajor”.

Életmód, kártétel: nálunk két generáció/év, a fejlett hernyó a talajban, földgubóban telel. A lárvák terrikol kártevők, a talaj szintjén ill. ahhoz közel táplálkoznak, polifágok. A fiatal növényt a talajszinten elrágják, az idősebb növénybe (kukoricaszár, répatest) berágják magukat (v.ö.: drótférgek kártétele). Foltokban károsít, ill. “frontálisan támad”.

Jelentőség: a fontos terrikol kártevők egyike, szántóföldi ill. zöldségkultúrákban lokálisan nagy károkat okozhat, a kártételt többnyire későn veszik észre.

Káposzta bagolylepke - Mamestra brassicae

Leírás: kifeszített szárnyakkal 45-50 mm nagyságú bagolylepke, az elülső szárnyak sötétszürkék-feketések, a vesefoltban mindig vannak fehér pikkelyek.

Életmód, kártétel: 2 generáció/év, a báb talajban telel. Két kártételi időszak: nyár elején ill. nyár végén-ősszel. A lárvák elsősorban a gyepszintben (nem terrikol) főként káposztaféléken, de alkalmilag más növényeken is (szőlő, őszibarack).

 A fejlett lárva fénykerülő, berágja magát a káposztafejbe, nyomában szaprofita gombák, esős időben az egész káposztatábla bűzösen megrothad.


Jelentőség: a káposztafélék fontos kártevője, az őszi kártételi időszak veszélyesebb, fejeskáposztán nagy károkat okozhat.

Gamma-bagolylepke - Autographa (Plusia) gamma

Leírás: kifeszített szárnyakkal 38 - 42 mm, az elülső szárnyakon “gamma-rajzolat” (fehér v. ezüstös).

Életmód, kártétel: igazi vándorlepke, Közép-Európában nem telel át, a kártételt a délről bevándorolt lepkék utódai okozzák, nemzedékszáma határozatlan. A lárva a gyepszintben, erősen polifág, éjjel és nappal is táplálkozik.



Jelentőség: időben és térben változó, nagy kártételek tömeges bevándorlás után.

Gyapot-bagolylepke - Helicoverpa armigera

Leírás: szárnyfesztávolsága 35-40 mm. Elülső szárnyainak alapszíne világosbarna-okkerbarna, vesefoltja és a széles sávvá alakult külső keresztvonal sötétebb barna. Körfoltja csak nyomokban, vagy egyáltalán nem látható, csapfoltja nincsen.

Életmód, kártétel: 2 -3 nemzedékes faj, mely bábként a talajban telel. Polifág faj, hernyója számos termesztett és vadon termő növényen megél. Legismertebb károsított növénye a gyapot. Magyarországi körülmények között a kukoricában, a zöldbabon, a paprikán, a paradicsomon, valamint különféle dísznövényeken fordul elő.

Jelentőség: 16-17 évenként szaporodik el tömegesen, gyakran vándorol. Tömeges hazai megjelenése a klíma felmelegedésével is kapcsolatos lehet.

Család: Gyapjaslepkék - Lymantriidae

Közepes nagyságú vagy nagyobb lepkék. A nőstények potrohán vastag gyapjúréteg, a lerakott petecsomókat ezzel fedik. Sok faj nősténye szárnyatlan, más fajoknál szárnyas, de rosszul v. egyáltalán nem repül. A hernyók szőre az ember bőrén lassan múló kiütéseket okoz.

Gyapjaslepke - Lymantria dispar

Leírás: feltűnő az imágó ivari kétalakúsága, a hím 30-40 mm, a nőstény 60-70 mm

szárnyfesztávolságú A hím szárnyai szürkésbarnák, elmosódott mintázattal, a nőstény krémszínű alapon barnás hullámvonalakkal és foltokkal. A hím csápja szélesen fésűs, a nőstényé kissé pillás.


Életmód, kártétel: 1 generáció/év, a tojáscsomó telel a fatörzsön (feltűnő, számolható, megsemmisíthető). Tojásait jellegzetes csomókban, sárgás gyapjúval borítva, fatörzsekre rakja. A károsítás a lombkoronaszintben rügyfakadástól júniusig tart. Tápnövénye szinte minden lombos fa.

Jelentőség: tömegszaporodás esetén tarrágást is okozhat, különösen erdők közelében. Észak-Amerikába behurcolták, ott a tölgyeken igen veszélyes kártevő.

Aranyfarú lepke - Euproctis chrysorrhoea

Leírás: kifeszített szárnyakkal 32-35 mm, fehér színű, néhány apró fekete folttal (a nőstényeken a foltok halványabbak). A potroh egyszínű világos vörösbarna (”aranyfarú”). Hernyóinak szőre és a gubókból kihulló hernyószőrök erősen mérgezőek!

Életmód, kártétel: 1 generáció/év, a kis lárvák “nagy téli hernyófészekben” telelnek a tápnövényen, lombfakadáskor elhagyják a hernyófészket, táplálkoznak, előbb a rügyeket, majd a leveleket fogyasztják. (Hernyófészek: 8-10 levél a fás részhez erősítve, leveleket a szél nem tudja mozgatni). A cserje- és lombkorona-szintben polifág.

Jelentőség: a tömegszaporodás éveiben tarrágást okozhat, különösen erdők közelében. Észak-Amerikába behurcolták.

Család: Medvelepkék - Arctiidae

Különféle nagyságúak, egy részük igen élénk színű, tarka mintázatú, másik részük fehér vagy sárga alapon csekély fekete mintázattal. Szájszervük visszafejlődött. A lárva sűrűn bozontos valódi hernyó (”medvelepkék”).


Amerikai fehér medvelepke (a.f. szövőlepke) - Hyphantria cunea

Leírás: szárnyfesztávolság 18 - 30 mm, fehérek, több-kevesebb apró fekete folttal.

Életmód, kártétel: 2 generáció/év, a báb telel különféle helyeken. Hernyói polifág lombfogyasztók “nyári hernyófészekben” élnek, a fészek a hernyó növekedésével együtt nő, az utolsó stádiumú hernyók otthagyják, szétszélednek.

Jelentőség: A 40-es évek végén É-Amerikából hurcolták be (Csepel: Szabadkikötő). Ma Közép- és Kelet Európában jelentős kártevő. Elterjedésében közrejátszott kedvelt tápnövényeinek, egykori útsorfáknak a jelenléte (Morus spp., Acer negundo).

Család : (Igazi) szövőlepkék - Lasiocampidae

Különféle méretű  lepkék, testük vaskos, szárnyaik szélesek, mintázatuk egyszerű, szájszervük másodlagosan visszafejlődött.

Gyűrűslepke – Malacosoma neustrium

Leírás: szárnyfesztávolsága meghaladhatja a 40 mm-t, világosabb vagy sötétebb barnák, az elülső szárnyakon két harántcsíkkal. A pete gyűrű alakú csomókban az ágakon telel (gyűrűslepke).

Életmód, kártétel: 1 generáció/év, petecsomók telelnek a fák és cserjék vékony ágain. A hernyó polifág. Quercuson, Rosaceae fákon és cserjéken károsít (almát és szilvát különösen kedveli). “Nyári hernyófészke” van, melyet éjszaka a lárvák elhagynak táplálkozás céljából.

Jelentőség: térben és időben változó, lokálisan jelentős kártevő lehet, gradációs években nagyobb területeken is.


Családsorozat: Nappali lepkék - Rhopalocera (Diurna)

Közös jellemzőik: nappal aktívak (napfényben), imágók viráglátogatók, jól fejlett pödörnyelvük és bunkós csápjuk van.

Család: Fehérlepkék (régi nevük: “özöndékek”) - Pieridae

Világos színű lepkék, alapszínük fehér vagy sárga, szárnyaikon több-kevesebb sötétebb mintázattal.

Káposztalepke - Pieris brassicae

Leírás: szárnyfesztávolság 50 - 65 mm, alapszíne fehér, a hímen kevesebb, a nőstényen több fekete folttal.

Életmód, kártétel: belső vándor vagy igazi vándorlepke, hazai áttelelése nincs bizonyítva, esetleg bábként áttelelhet. Nálunk 2-3 generáció/év. Tápnövények: termesztett és vadon termő keresztesek, főleg káposztafélék. Hernyó nappal táplálkozik, szabálytalanul rág, nem rágja be magát a káposztafejbe (vö.: M. brassicae hernyója).

Jelentőség: tömeges fellépéskor nagy kártételek, a hernyó a káposztafejet rövid idő alatt lekopasztja, csak a torzsa és a vastagabb erek maradnak meg. Tömeges fellépése vándorlással kapcsolatos.

Találat: 3280