Erkel Ferenc (1810-1893)

Erkel Ferenc

A XIX. sz.-i magyar zenekultúra vezető egyénisége, a verbunkos muzsikára épülő magyar nemzeti opera megteremtője. Zeneszerző, karmester, zongoraművész és pedagógus egyszemélyben, a sokoldalú romantikus művész megtestesítője.

Muzsikus családból származott, apja tanító és templomi karnagy volt szülővárosában, Gyulán. Tíz testvérével együtt nevelkedett a kis műemlék városban, s itt kezdte meg zenei tanulmányait, itt végezte iskoláit. Művészi kialakulását három városnak köszönheti. Pozsonyban tesz szert klasszikus zenei műveltségre. Ez a reformkori város a kulturális élet központja volt. Itt ismerkedett meg Bihari Jánossal, a magyar tánczenét játszó virtuóz hegedűssel. A Pozsonyban szerzett zenei élmények Erkel érdeklődését a magyar verbunkos muzsikára irányították. Életének következő állomása a műemlékekben gazdag Kolozsvár, 717g69h ahol előadói gyakorlatot szerez, mint zongoraművész és karnagy. A történelmi múlthoz vonzódó Erkel most a régi magyar kultúra központjába érkezett, ahol már magyar folyóirat, zenei egyesület, állandó színház működött. Itt hallotta az első magyar operát (Ruzitska: Béla futása). Ez az alkotás az olasz, a francia és a német opera szerkezetét mintázta, de már egy-egy verbunkos dallam is fölcsendült benne. Erkel így vall erdélyi tartózkodásáról: "Ami vagyok, mindent Kolozsváron töltött éveimnek köszönhetek. Ott műveletem ki magam zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek, s ott kötötték szívemre a magyar zene elhanyagolt ügyét, s ott telt meg a szívem szebbnél szebb magyar népdalok árjával, amelyektől nem is tudtam többé szabadulni, s nem is nyugodtam meg addig, amíg csak ki nem öntöttem a lelkemből mindazt, amit már akkor éreztem, hogy kiöntenem kell." Kolozsvár után Pestre került, ahol egészen más világ fogadta. Itt az öntudatosodó polgárság az állandó német hatások ellensúlyozására törekedett. Erkel a várban lakott, a történelmi emlékek között, s Pest-Budán sajátította el a színházi muzsikus sokrétű mesterségének fortélyait. Itt élte le huszonöt éves korától fogva művészi tettekben gazdag munkás életét.

Pályájának emelkedése egybeesik a magyar zenei élet nehezen kibontakozó fejlődésével. 1837-ben megnyílt a Pesti Magyar Színház, melynek karmestere Erkel Ferenc lett, s három évvel később az új névvel ellátott Magyar Nemzeti Színház bemutatta első operáját, a Bátori Máriát. Az opera feltűnést keltett szélesen mintázott történelmi tablóival. Kezdettől fogva kereste és megtalálta a módját, hogy az olaszos dallamosságot a verbunkos hagyománnyal, mint nemzeti stílussal egyesítse, s épp ezen a réven teremtsen számára széles körű nyilvánosságot, visszhangot, "tömegbázist".

"Hunyadi László"

Ifjúkorának fő műve, 1844-ben mutatták be. Az első maradandó értékű magyar opera, mely az 1848 felé haladó Magyarország "politikai dalműve" lett. A "Meghalt a cselszövő" című kórusrészlet a forradalom tömegdala lett, s az operához készült nyitány egyben az első magyar szimfonikus költemény. Hősi hangja a forradalom felé haladó reformkor nagyszerű lendületét tükrözi. Fő érdeme - a jó szerkezeten, a jellemek sokrétű ábrázolásán kívül -, hogy az idegen zenei elemekkel szemben biztosítja a magyaros motívumok túlsúlyát. A drámai csúcspontokon többnyire verbunkos zene vagy csárdás hangzik fel. Az opera Hunyadi János nándorfehérvári győzelmétől és halálától László lefejeztetéséig beszéli el az eseményeket. A fiatal és gyenge kezű uralkodó, V. László tanácsadója Czilley Ulrik cselszövést szervez László megöletésére. A hűséges Rozgonyi felfedi a király - László megöletésére hozott - titkos ítéletét. Hunyadi hívei László védelmében megölik Czilleyt. Temesvárott a király hívei jelenlétében ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy Hunyadi fiain soha bosszút nem áll. Eközben Gara nádor mindent elkövet, hogy leánya Lászlóval tervezett házasságát meghiusítsa, s helyette a király hitvesévé tegye Máriát, hogy ezzel saját hatalmát erősítse. A budai királyi palota kertjében László és Gara Mária lakodalmukat ülik. A vidám ünnepség kellős közepén Gara nádor fegyvereseivel a király nevében elfogatja Lászlót. A budai Szent György téren felállított vérpadon Lászlót tomboló vihar közepette lefejezik.

A Hunyadi évében készült el a Himnusz, Kölcsey versére, majd több népszínműhöz írt kísérőzenét. A szabadságharc bukását követően megcsappan alkotókedve. Hallgatása tiltakozás az önkényuralom ellen.

Amikor ismét jelentkezik  - a "Bánk bán" című operával 1861-ben - a közönség csodálattal adózik művészete gazdagodásának. Magyarsága erőteljesebbé vált, jellemábrázolása finomodott az évek során.

"Bánk bán"

Ez a mű mind a mai napig a legjellegzetesebb magyar történelmi opera. Népszerű áriája, a "Hazám, hazám" az ország sorsán bánkódó Erkel lelkiállapotának tökéletes kifejezője. Katona József történelmű tárgyú drámáját 1815-ben írta. A mű 1819-ben jelent meg nyomtatásban, s 1833-ban mutatták be először. Később a XIX. sz.-i író, zeneszerző Egressy Béni operaszövegkönyvet írt a drámából. Ezt zenésítette meg Erkel Ferenc 1852-ben. A forradalmi telítettségű dalmű bemutatását a szabadságharc leverését követő években sokáig nem engedélyezték. Csak kilenc évvel megírása után, 1861-ben mutatta be először a Nemzeti Színház, majd az 1884-ben megnyílt Operaház is műsorára tűzte. A Bánk bán zenéje - a Hunyadi László című operához hasonlóan - a verbunkos zene sajátosságait őrzi. A dráma a XIII. sz.-i Magyarországon, II. Endre király uralkodása idején játszódik. A királyi udvarban fényes mulatságot rendeznek. A haza becsületéért aggódó urak félrevonulnak, s szenvedélyesen ítélik el Gertrúd királyné, s a nép nyomorával mit sem törődő merániak esztelen dőzsölését, henye életmódját. A lázadók vezére, Petúr bán Bihar megye főispánja Bánk bánért, Magyarország nádoráért üzen, s hogy összeesküvésükről senki gyanút ne fogjon, bordalt énekel. ("Keserű bordal" - Vörösmarty Mihály versére). Hamarosan megérkezik Bánk bán, kinek Petúr bán titkon feltárja tervüket; míg a király távol jár, ők fellázadnak az ország létét fenyegető idegen asszony, Gertrúd királynő uralma ellen. Az összeesküvésről ezen az éjszakán döntenek, Bánk azonban nem ért egyet a lázadók tervével, s a királynőt védelmezi. Ám amikor egy kellemetlenkedő lovag, Biberach elmondja, hogy Gertrúd királynő öccse, Ottó herceg Bánk feleségét, Melindát akarja elcsábítani, e gazságon felbőszülve csatlakozik a lázadók seregéhez. Eközben Ottó herceg a magára maradt Melindát ostromolja szerelemért, ám a férjét hűségesen szerető asszony felháborodottan utasítja el a férfi közeledését. Bánk bán hazája sorsáért aggódik, töprengéséből Tiborc - magyar szegényparaszt - rázza fel, aki honfitársai nyomorúságos sorsáról énekel. Kisvártatva Biberach érkezik, hozza a szörnyű hírt, hogy Melindát Ottó herceg meggyalázta. Bánk kétségbeesetten rohan feleségéhez, majd Gertrúd királynéhoz megy, s vad indulattal vonja felelősségre. Éles szóváltás támad közöttük, s Bánk bán felindultságában fegyvert ragad, és leszúrja a királynét. A következő jelenetben a megzavarodott Melindát és gyermekét kíséri Tiborc. A Tisza partjához érnek. A kezdődő viharban a látomásokkal küzdő, felkavart lelkű asszony gyermekét átölelve eltűnik a habok között. II. Endre király győzelmesen tér meg a hadjáratból és megtudja, hogy felesége Gertrúd halott. Bánk beismeri tettét és várja a király ítéletét. Ekkor tűnik fel a gyászmenet, mely Melinda és a gyermek koporsóját kíséri. Bánk fájdalmasan kiált fel: "Ó, nincs a világon vesztes, csak én!" - s leroskad asszonya és gyermeke mellé. A tömeg megrendülten énekel: "Isten porának adj örök nyugalmat, s lelkét fogadd el a megboldogultnak."

Későbbi műveiben: "Dózsa György", "Brankovics György" a magyar énekbeszéd és kórusdráma kialakítására tesz kísérletet. Újító törekvéseit azonban a közönség nem érti meg, témáit időszerűtlennek érzi. A mester öregkorára magára marad.

Erkel Ferenc operastílusa két forrásból táplálkozik: a romantikus olasz és francia opera dallam- és formavilágából, valamint a magyar verbunkos zene stílusából. E kettő ötvözése legsikeresebb a Bánk bán és a Hunyadi László című operákban.

Erkel Ferenc nem csak operaszerzőként vált híressé, de zenei életünk irányításában, megszervezésében is oroszlánrészt vállalt. Megalakul a Filharmóniai Társulat, melynek vezetőjeként hangversenyeket szervez, s a karmesteri feladatokat is ő látja el. Az 1867-ben létrehívott Országos Magyar Daláregyesület karnagya és "házi zeneszerzője" is ő. 1875-ben Liszt Ferenc elnökletével megkezdi működését a Zeneakadémia; első igazgatója és zongora tanára megint csak ő. S végül 1884-ben megnyitja kapuit az Operaház, első főzeneigazgatója Erkel Ferenc.

Mindebből látható, tevékenysége mily szerteágazó, sokrétű, mennyire jelentős személyisége volt a magyar zene történetének. Operáiban a magyar hősi múlt megéneklésével a kor emberéhez szólt, s a nagy társadalmi ellentmondásokat bírálta. Zenedrámái egy-egy megoldásra váró, időszerű társadalmi kérdést vetettek föl. Műveiben előbb olasz-francia, később német zenedrámai elemek beolvasztására törekedett. De zenéjének alaphangja, - a magyaros, népies dallamkincs - egyre árnyaltabban zeng, s egész életének célja - az európai színvonalú nemzeti dalmű és zenei élet megteremtése - mindvégig töretlen.