|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
Emberileg szerény és diszkrét, művészileg pedig igen képzett ember volt. A francia "Hatok" elnevezésű zenészcsoportba tartozott. E zenész közösség az orosz "Ötök" mintájára kapta a nevét, de a csoport összetartó ereje nem valamiféle közös művészi program volt, hanem inkább barátságon 222i87c érzelmi közösségen alapult. Összefogásukban fontos szerepet játszott Jean Cocteau, neves francia író.
Honegger a "Hatok" csoportjának legjelentősebb alkotói egyénisége volt. Rendkívül termékeny sokoldalú művész, aki írt filmzenét, operettet, dalt, kamarazenét, szimfonikus zenét, s az oratórium és az opera műfajában is egyaránt alkotott. A schönbergi dodekafóniát nem alkalmazta művészetében, mert azt spekulatívnak, öncélúnak tartotta. Zenéjére általában eklekticizmus jellemző (többféle stílus keveredése.) Zenei forrásai: a bachi polifónia, Debussy impresszionizmusa, a gregorián liturgikus zene, a francia népzene, a jazz világa, sőt korának technikai vívmányai is inspirálták. (pl.: "Pacific 231" c. műve egy mozdony teljesítményét választja tárgyául.
Opera Jean Cocteau drámai műve alapján.
A nagyközönség és a kritika nem értékelte eléggé.
Drámai oratóriumaival azonban Honegger kitörölhetetlenül beírta nevét a világ zenetörténetébe.
Ez az oratórium hozta meg számára az első igazi sikert. E monumentális, bibliai témájú műben a bachi hagyományból indult ki, tekintet nélkül arra, milyen felzúdulást okoz e zenével avantgarde beállítottságú társainál.
"Jeanne d'Arc a máglyán" |
(Johanna a máglyán) |
Drámai oratórium, mely részben operajellegű, mint Sztravinszkij Oedipus királya. A francia történelem 15. századbeli legendás hírű hősnőjének állít emléket, aki a 100 éves francia-angol háború idején isteni küldetéstudattól vezérelve a francia seregek élére állt, és kiverte az angolokat hazája földjéről. Később tettéért boszorkánysággal vádolták, inkvizíciós pert indítottak ellene, majd máglyahalálra ítélték. A szövegíró Paul Claudel úgy építette fel a darabot, hogy az eseményeket visszapergetve, a halál pillanatától visszatekintve beszéli el. Johannát elégetésének tragikus pillanataiban látjuk, amint megelevenednek látomásai, hallucinációi, és leperegnek előtte életének főbb eseményei. Az oratórium érdekessége, hogy a két főszereplő, Jeanne és Domonkos testvér nem énekes, hanem prózai szerepek. Énekhangon tehát csak a mellékfigurák szólalnak meg, a kórus pedig hol a föld, hol az ég titokzatos hangjait képviseli. A próza és a zene szembeállítása tehát fokozza a mű drámaiságát. Rendkívül hatásos és hazafias hevületű zene ez, mely már a premier során, 1938 májusában Orleansban nemzeti tüntetést váltott ki, s a náci megszállás alatt erősítette a francia nép hitét.
A második világháború körüli időszakban zenei hangszíne elsötétül, borúlátóbbá válik. A közelgő európai katasztrófát megsejtve írja meg életművének legmegrázóbb alkotását, szinte az egész emberiség pusztulásának látomás - zenéjét, a "Halottak táncá"-t. Utolsó művei azonban azt jelzik, hogy a megpróbáltatások ellenére Honeggernek mégis volt ereje, hogy életműve lezárásaként megbékélést, életet hirdessen.
"Karácsonyi kantáta"
"Archaikus szvit"
Találat: 1811
