Korezm

Korezm

Az a demográfiai robbanás, amely a 6. évezredben a neolitikus forradalmat kiváltotta, a mezopotámiai, transzkaukázusi lakosság hatalmas méretű kivándorlását indította el. A szélrózsa minden irányába folyt az elvándorlás, de a zöm Turkesztán felé nyomult. Ennek az óriási arányú népvándorlásnak lett az egyik legfontosabb célja Korezm. Turkesztánban az újkőkor óta töretlenül kimutatható egy ősi kultúra, amely szoros összeköttetésben állt az egykorú elő-ázsiai műveltségekkel: Anau, Merv, Chorezm neve jelzi a fejlődést.

Ha föltesszük, hogy a korezmi név a 111d37b lapjául etnikai név szolgál, akkor "Chorezm" a "chvarri" vagy "charri nép földje" Jelentésű. Ez a szó a keleti jafetita törzsek világába vezet bennünket és valószínűvé teszi a charri vagy churri (huni) névvel, a mitanni birodalmat alkotó hurriták törzsi nevével való rokonítást. Vitán felül áll, hogy Chorezmet és Mitannit elég jól kivehető szálak főzik össze.

A keleti jafetiták kialakulásában úgy látszik igen nagy szerepet játszottak azon churri- mitanni vagy szubaru csoporthoz tartozó törzsek, amelyek a második évezred elején Mitanni hatalmas előázsiai birodalmát alkották. Ennek központja Felső-Mezopotámia volt. Ezek a törzsek a jafetita nyelveket beszélő népek keleti ágát alkották, amelyhez a mostani kaukázusi népek tartoznak (grúzok, cserkeszek, dagesztániak stb.) és amelyhez Mezopotámia, Szíria és Kis-Ázsia legrégibb civilizációinak megteremtői tartoztak.

Constantine Porphyrogenitus bizánci császár munkájának 38. fejezetében állítja, hogy a magyarok őseit Lebédiában még "sabartoi asphaloi"-rak hívták. Amint az imént láttuk, Tolstov is a Hurri (Churri) népnévből vezeti le a Korezm (Chorezm) nevet, továbbá a szabartói népnév magyarázatával Götz László is foglalkozik. Már a korai szumér írásos emlékekben feltűnik a Mezopotámiától északra fekvő területek megjelölésére a "subar-ki", azaz "szubar föld" kifejezés a Kr, e. 27.-26. századból. Ezt követően folyamatosan megtalálható az elnevezés "szubur-ki" és "szubir-ki" hangalakban is. szemita akkád nyelv e szumér kifejezést "szubar-tu" formában vette át..

A korai szuméroknak igen szoros kapcsolataik voltak ezzel a szubar föIddel. A "szubar-ki" vagy "szubir-ki" megnevezés kétségtelenül a transzkaukáziai, északnyugat-iráni és kelet-anatóliai térségre vonatkozott a Kr. e. 3. évezredben, sőt még Észak-Mezopotámia a későbbi Asszíria is beletartozott a "szubar-ki" fogalomba. A 2. évezredbeli adatok szerint szubar-ki területén a "hurri"-k laktak. Mezopotámiától északra más népről nem tudnak a források, sőt több kifejezés kifejezettnek egynek veszi a régi "szubar-ki lakóit a hurrikkal. A Gilgames-eposz is említi például "Hunuru országát a hegyekben".

A régészeti leletek a szubarok és a hurik azonosságára vallanak: a szubar terület már a 3. évezred eleje óta a szumér- mezopotámiai kultúra szerves része volt. Azokat a népeket pedig, amelyek a 2. évezred első felében Észak-Mezopotámiát, Szíriát, Kilikiát és Palesztinát elözönlötték, a források egyértelműen hurriknak nevezik. A leletek (kerámia) a hurrik és a korai transzkaukáziai műveltség népességének azonosságát bizonyítják és azt, hogy a szubar- szubur- szubir népnév alatt is a hurikat kell értenünk vagy legalábbis ezek egy részét.

A hurrik nyelve ragozó nyelv volt, sem a szemita, sem az indogermán nyelvekkel nem rokonítható. A későbbi urartui nyelv azonban kétségtelenül a huni fejleménye.

Először Padányi Viktor mutatott rá azon nagyon jelentős összefüggésekre, amelyek a szubar-szubur- szubir ország- és népnévvel kapcsolatban felmerülnek. A 2. évezredben főleg a "Mitanni"-nak is nevezett hurri állam megjelölésére, valamint Asszíria neveként is, tovább él a "Szubar-ki" név a szemita "Szubartu" alakban. De már az eredeti, a 3. évezredbeli "Szubar-ki"-fogalomba Is beletartozott a későbbi Asszíria, majd a Mitanni birodalom virágzása idején Asszíria sokáig e birodalom szerves része volt. Az 1. évezredben pedig az új asszír birodalom főellensége a hurri utódállam, Urartu volt, amelynek határai NinivétőI alig 50 km-re húzódtak. Vannak adataink, amelyek arra mutatnak, hogy a transzkaukáziai örményországi régióban ősidők óta kellett élnie egy népnek vagy népcsoportnak, amelynek a neve a szubar- szubur-szubir elnevezésnek alapjául szolgált. E néppel szoros összefüggésben, ennek mintegy társaságában, sorozatosan megjelenik egy másik népnév is, mégpedig "mada", mata" manda""-mita" stb. alakban. A "mada" népnév először minden kétséget kizáróan Ammiditana ó-babiloni király egyik feliratában tűnik fel Kr. e. 1600 körül. De Mitanni neve is ide tartozik a 2. évezred középéről.

Tehát amint láttuk, a "hurri" (churri) nép ősidők óta a transzkaukázusi régiókban lakott és azonosítható a szabirokkal, akiktől Bíborbanszületett Konstantin a magyarokat származtatja. A forrásokban számos utalást találunk, hogy a hurrik Korezmbe vándoroltak. Sajnos, a korezmi irattárat az arab vezér, Kutejba ibn Muszlim 712-715 között megsemmisítette, a hurri tudósokat pedig lemészároltatta. Ha forrásadat eddig még nem is került elő, ez a nép, a hurri a Kur folyó medencéjében lett nemzetté, a hatalmas Mitanni birodalom bölcsője pedig a mai Azerbajdzsán területén kellett legyen.

A primitív korezmi kultúra történelmének kelteminári szakaszát felváltó korszakot elsősorban hatalmas éghajlati változások jellemzik. Úgy látszik, hogy ez az éghajlati átalakulás azzal az átmenettel állt kapcsolatban, amely Eurázsia éghajlatának történelmében az "atlanti" korszakról a "szubboreális" korszakra való áttérésre vezetett, midőn az északi szelek jutottak uralkodó szerephez, amelyek Belső-Ázsiában a nedvesség fő forrásai.

A korezmi civilizáció kifejlődésében döntő szerepe volt az öntözéses földművelés megteremtésének. A még ma is meglévő öntözőcsatorna rendszer keletkezésére, annak időpontjára adat nincs, de tudjuk, hogy a Mezopotámiából érkező bevándorlók már ismerik az öntözéses földművelést, az öntözőcsatorna hálózat építéséhez letelepedésük után rövidesen hozzáláttak és az idők folyamán itt is szembekerültek a Dél-Mezopotámiában felmerült problémákkal. Ha ezekre nézve nincs is adat, tény, hogy a lakosság innen is elvándorolt, aminek súlyos oka volt.

Eddig senki sem mutatott rá azon körülményre, hogy a korezmi öntözéses-csatornázásos földművelés a Mezopotámiában szerzett tapasztalatokon alapult, ugyanúgy, mint az egyiptomi. Az ujgurok is öntözéssel művelték és művelik ma is földjeiket, legfeljebb a csatornáik, amelyeket most "karez"-nek hívnak, egy tökélesített kivitelű, a föld felszíne alatt vezetett vizesárkot képeznek. Tehát a samarrai műveltség találmánya, az öntözéses-csatornázásos földművelés Korezm után korunkban az ujguroknál bukkan föl, csak az időpont ismeretlen számunkra.

AI- Biruni szerint a korezmi időszámítás az isteni hős, Szijávus (más néven Szijávachs) Korezmbe érkezésével kezdődik. Ekkor, az Oxus és a Murgáb mellett nyomulva ért egy bevándorlási hullám erre a területre. Szijávus, Kej-Káúsz fia, aki a Kajánidák, az iráni hagyomány legendás második uralkodócsaládjának második királya volt. Titokzatos gyönyörű lánytól született, akit Kel-Káusz harcosai egy erdőben találtak Turán határán. Szijávus születésétől kezdve (születése anyja életébe került) mindenkit ámulatba ejt földöntúli szépségével. Visszautasítja mostohaanyja bűnös szenvedélyét, ki megrágalmazza. Szijávusnak fekete paripán arany sisakban tűzpróbát kell kiállnia, hatalmas lángok között kell átugratnia. Az istenítéletből azonban győztesen kerül ki és visszaszerzi becsületét, majd részt vesz a Turán elleni hadjáratban. A háború befejezése után Afrászijáb turáni királyhoz látogat el, kinek lányát nőül veszi. Apósától Turánban egyes területeket kap ajándékul, amelyeken Kang- Diz gyönyörű várát építi fel. Ismét rágalom áldozata lesz és az Afrászijáb által titokban ellene küldött gyilkosok kezétől esik el. Szijávusért fia, Kej- Choszrov áll bosszút, aki diadalmasan leszámolt hitszegő nagyatyjával (illetve dédatyjával), s egyesítette az "árja földeket" és a hagyomány szerint az alsó korezmi dinasztiát alapította. Kétségtelen, hogy "hisztorizált" mitikus elbeszéléssel van dolgunk.

Korezm a legrégibb időkben, amikor még csak a mezopotámiai bevándorlókkal kellett számolni, mint a szinte kimeríthetetlen katonai erőket szolgáltató masszagéta törzsszövetség vezetője szerepelt. E törzsszövetség hat tagból állott:

1.) a korezmiak az apasziakákkal Korezm északi határai mentén (mocsári masszagéták);

2.) a szakaraukák Korezm déli határaitól a Nura-tan hegyekig (a hegyeken és síkságokon lakó masszagéták);
3.) a derbikek az Amu-darja középső folyásánál;

4.) a tochárok vagy a Kuvan- darja melletti dahák (dákok);

5.) az asztok (jattok, asziánok, uszunok, jakszartok) a Szír-darja középső folyásánál;

6.) az attasziok.

Korezmnek e szövetségben vitt vezető szerepe biztosította számára az uralmat Belső-Ázsia északi és nyugati részei fölött. Korezm nyugodt fejlődése mindaddig tartott, amíg a szintén mezopotámiai gyökerű perzsa hatalom a porondra nem lépett. A perzsa állam adminisztratív rendszerét az ókor egyik legnagyobb uralkodója, Dareios Hystapsis (uralkodott Kr. e. 522- 486) szervezte meg: 20 szatrapiára osztotta az országát. Korezm Dareios XVI. szatrapiájába került. Ebbe a szatrapiába még Szogdiána, Parthia és Ariana tartozott. Korezm önként elismerte a perzsa király fennhatóságát és vállalta az adófizetési kötelezettséget, minden valószínűség szerint azért, hogy fenntarthassa uralmát déli birtokai felett, amelyek közvetlenül ki voltak téve a Baktriában és Margiánában lábukat megvető perzsa hadurak háborgatásának. Korezm elérte célját: megőrizte uralmát a XVI. szatrapia felett, amely (legalábbis eleinte) önálló állam maradt, de adót fizetett az Achaimenidáknak.

Kyrosz és Dareiosz három hadjárattal kísérelte meg a szkita-masszagéta steppe pacifikálását, mert az komolyan veszélyeztette a perzsa birodalom északkeleti közlekedési vonalait. A gyakorlatilag szinte független Korezm a szaka-masszagéta törzsekhez fűződő régi kapcsolatait (a masszagéta törzsszövetség leghatalmasabb tagjaként elfoglalt helyzetét) arra használta fel, hogy formálisan félreállva, minden lehetőt megtegyen régebbi pozícióinak visszaszerzésére. Kyrosz balsikerű hadjárata Dareioszt új hadjárat indítására késztette. A perzsa csapatok nemcsak átvonultak Korezmen, hanem behatoltak a hátország északkeleti részébe, az Oxus és a Jaxartes deltájába, az apasziakák lakta területre is. Ez a masszagéta szövetség szívére mért csapás volt. Három szaka király: Szakszafar, Omargész és Tamirisz ravasz tervet eszelt ki Dareiosz megsemmisítésére, ami nem sikerült ugyan, de kudarcot vallott Dareiosz hadjárata is. A helyzet változatlan maradt. Úgy látszik, ez volt az oka Dareiosz harmadik, szintén sikertelen kísérletének, az európai szkíták elleni hadjáratának (Kr. e. 512). E hadjárat, kudarca ellenére, bizonyos mértékben megszilárdította a szkíta-perzsa limest. Xerxész idejében Korezm nem csak formálisan, hanem ténylegesen is kénytelen volt elismerni az Achaimenida hatalom fennhatóságát, s ugyanekkor, legalábbis részben, le kellett mondania régi birtokai feletti szuverenitásáról.

A korezmiak részt vesznek Xerxésznek Hellasz ellen vezetett hadjáratában 480-ban. Az Achaimenidák uralma Korezm fölött nem volt tartós. III. Dareiosznak Nagy Sándor ellen vívott tragikus harca idején a korezmi csapatok nincsenek megemlítve azokban a részletes felsorolásokban, amelyet Arrianosz őrzött meg. Korezm ismét mint szuverén állam lép fel és most, ebben a Kyrosz és I. Dareiosz alapította monarchia számára végzetes időpontban, a perzsákkal szemben a barátságtalan semlegesség álláspontjára helyezkedik.

Nagy Sándorral szemben Korezm szintén teljesen önálló pozíciót foglal el. 329- 328. év telén Paraszmanész, a korezmiek királya, felkínálja szövetségét, egy, a Fekete-tenger mentén lakó kolchok és amazonok ellen indítandó háborúra és elvállalja, hogy a vállalkozásnak vezére lesz. Nagy Sándor elfogadta az ajánlatot, de a háborút India meghódítása utánra halasztotta. A tervet korai halála meghiúsította. Így Korezm megmenekült Nagy Sándor betörésétől. Paraszmanész csak addig látott szövetséget Nagy Sándorral, amíg a gyűlölt perzsa uralom megsemmisítéséről volt szó. A Fekete-tenger menti népek elleni hadjárat terve csak azt a célt szolgálta, hogy Nagy Sándor figyelmét elterelje azokról az országokról, amelyek a belső közép-ázsiai vezérek életterét képezték.

A következő évben, 328-ban Korezm szaka és masszagéta csapatokkal támogatja Szpitamenész makedón ellenes partizánjainak harcát és menedéket nyújt magának Szpitamenész-nek is, aki 328 őszén meghalt. A régi korezmi civilizáció virágkora a Kr. e. IV. - Kr. u. 1. sz. között volt. Ekkor Korezm hatalmas állam, amely lerázta az Achaimenida igát és kimagasló helyet foglalt el Belső- Ázsia politikai térképén.

A IV. sz. végén Belső- Ázsia déli és keleti része a görög-macedón birodalom, majd a Nagy Sándor által meghódított terület ázsiai részen kialakult Szeleukida állam része lett, de kb. Kr. e. 250-ben a belső-ázsiai szatrapiák kisiklanak a Szeleukidák kezéből. A déltürkméniai pártus törzsek szabadságharca (amelynek élén a pártus-dahák vezérei Arsak és Tridatész, két testvér, állott) a pártus birodalom megalakulására vezetett. Murgábtól keletre, azon a területen, amely a Jaxartes középső folyásától déli irányban a Hindukus déli lejtőiig terjed, a baktriai görög királyság alakult ki, amelynek élére Baktria lázadó szatrapája, a görög Diodotosz került.

Korezm továbbra is független maradt. Sőt, mi több, az Arsakida monarchia kialakulásának korai szakaszában éppen Korezm áll annak a mozgalomnak a háta mögött, amelyet a Dél-Türkménia pártus lakói a perzsák ellen indítottak. Ugyanis az Arsakidák Choszrov legendás fia, Ask (Arsak) révén családfájukat szintén Szijávus- ra vezették vissza. Ez arra mutat, hogy az Arsakidák és a korezmi Szijávusidák uralkodóháza között közvetett dinasztikus kapcsolatok álltak fenn. Sztrabón szerint az Arsakida királyság megalapítói a daha parnok voltak, akik Korezm mögött a Jaxartes alsó folyásánál laktak. Tehát az Arsakida-államot megalapító két testvér személyében az Aral-tó menti dahák vezéreit kell látnunk, akik Korezmtől kezdetben bizonyos mértékig függésben voltak. A pártusok a Tedzsen medencéjébe települtek át és felkelésüket a masszagéta szövetség segítségére támaszkodva indították meg. Természetesen az Arsakida hatalom gyors növekedése megváltoztatta a Korezmmel fennálló kölcsönös kapcsolatuk jellegét, de ez nem kisebbíti azt a szerepet, amelyet Korezm, mint a makedón ellenes mozgalom központja játszott.

A görög-makedón hódítók baktriai állama a masszagéta törzsek mozgalma következtében kb. 140-ben megsemmisült. A kínai források szerint a baktriai királyságot megsemmisítő barbárok "nagy jüe-csi" néven tűnnek fel.

Nem közős néven szerepelnek, hanem egyes törzsi neveken mint asziok, pasziánok (apasziakák), tochárok és szakaraulok (szakaraukák), vagyis a kínai szerzők" nagy jüe-csijei" a masszagéták főtörzsei.

A Pártus birodalomnak és utódállamainak meghatározó szerepe volt Elő- és Közép-Ázsia valamint Kelet-Európa történelmi és kulturális fejlődésében. Fontos tudnunk, hogy a perzsák a pártusokat sohasem tekintették maguk közül valónak. A pártusok az összes egykorú forrás egybehangzó értesítése szerint a szkítákból - közelebbről a szkíta-fajú "daha" törzsekből váltak ki. Tehát igaznak bizonyul az 1848 előtti magyar történelmi kép. A szkítáktól a pártusokon, hunokon, avarokon, szabirokon át töretlen, s ha nem is teljes, de kétségtelenül igen lényeges és figyelemreméltó részleges történelmi és etnikai kontinuitás vezet a magyarokig.

A Kr. u-i I. sz- ban öt pártus részkirályság fölött uralkodtak Arszakidák. Ezek voltak: Pártia, Média, Örményország, Szkítia, és Baktria. A Baktria- Indus vidéki pártus részkirályságból fejlődött ki a Kr. u. 2-3 évszázadban a Kusán birodalom. A szkítiai azaz Pontusz- Kaukázus- Káspi vidéki korábbi pártus hűbéres királyság trónján - Faustus Bizantinus szerint - a IV. sz. elején még Arszakida király ült: Sarasan - "a maszkitok és a hunok" királya -, aki az örmény királya - szintén Arsakida- rokona volt.

Strabon, Justinus és Apollodoros szerint a Káspi-tó keleti partján a szkíta "dahá'-k, az "aparnoi" meg a "spamoi" népek laknak. Kr. e. a III. sz-ban jelenik meg a pártusok eredeti neve az "apamoi" vagy "pamoi". Ebből lett később az "apar", "abar", "avar" vagy "var".

A Pártus Birodalom a Római Birodalom keleti szomszédja volt. Emlékezetes, hogy Crassus triumvir legyőzője a Carrhae-i csatában Kr. e. 53-ban a pártus I. Orodes király volt. A német Anna Wehrli- Frey szerint a kis Jézust meglátogató "három király" pártus herceg volt, akik magukénak tekintették a Messiást!

A Pártus birodalom Kr. u. 226-ban bukik el a perzsa Sasanidák győzelme következtében.