online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
  

A SZOVJET EMBEREK HARCA AZ ELLENSÉG HÁTÁBAN 1944-BEN

történelem



Fájl küldése e-mail




egyéb tételek

 
A SZOCIALIZMUS GYŐZELME A SZOVJETUNIÓBAN ÉS ENNEK JELENTŐSÉGE AZ ORSZÁG VÉDELMÉNEK MEGSZILÁRDULÁSÁBAN
A Horthy-féle konszolidació jellemzése
Az 1848-49-es forradalom és szabadsagharc
MI TÖRTÉNIK A HALÁL UTÁN?
AZ ŐSHAZA DÉLI FELÉNEK BENÉPESÍTÉSE
KÖZÉP-KELET-EURÓPA NAGY ÁTALAKULÁSA - SIKEREK ÉS CSALÓDÁSOK
A VÖRÖS HADSEREG ÁLTALÁNOS TÁMADÁSA
MILYEN NYELVEN BESZÉLTEK A HUNOK?
Gazdasagi és kulturalis valtozasok Magyarorszagon Maria Terézia uralkodói korszakaban
Reformació és ellenreformació Európaban
 
 

A SZOVJET EMBEREK HARCA AZ ELLENSÉG HÁTÁBAN 1944-BEN


1. A kommunista párt tevékenysége a Szovjetunió népei harcának fokozásáért a megszállt területen A szovjet fegyveres erök vezetésével kapcsolatos óriási szervezö tevékenységen kívül a kommunista párt 1944-ben határozott intézkedéseket tett, hogy a mögöttes területek lakossága, s különösen a partizánok fokozzák harcukat a fasiszta hódítók ellen. A párt, mint az elözö években is, Leninnek abból az utasításából indult ki, "hogy a partizánharcot a párt ellenörzése alatt kell folytatni". A Vörös Hadsereg 1943-ban aratott ragyogó gyözelmei és a pártszervezeteknek a megszállt területek lakossága körében végzett nagy munkája óriási politikai aktivitást váltott ki a megszállók járma alatt sínylödö szovjet emberekböl. A párt arra szólította fel a lakosságot, hogy még nagyobb csapásokat mérjen az ellenség hátába, és segítsen a Vörös Hadseregnek, hogy hamarabb megtisztíthassa a szovjet földet a fasiszta hódítóktól. Válaszul egyre újabb és újabb harcosok özönlöttek a partizánosztagokba. Bár a háború második idöszakának végére a megszállt terület nagy része felszabadult, a partizánok és az illegális pártmunkások száma egyre nött, s harcuk a hódítók ellen egyre nagyobb méreteket öltött, még jobban megélénkült. 1943. januárjában a Partizánmozgalom Központi Törzsével összeköttetésben levö partizánosztagokban több mint 120 ezer ember, 1944. elején pedig már mintegy 250 ezer ember harcolt. A partizánalakulatok több százezer fös tartalékkal rendelkeztek, különösen Ukrajnában és Belorusszijában. A partizánosztagoknak és magasabbegységeknek szoros kapcsolatuk volt a partizánmozgalom törzseivel és a frontok haditanácsainál levö képviselöikkel. Sok körzetben rádióállomások müködtek, amelyek összeköttetést tartottak a partizán-magasabbegységeken belül, a körzetek és az övezetek között. A Partizánmozgalom Központi Törzsének nyilvántartása szerint 1944. január 7-én az ellenség mögöttes területén 424 rádióadó müködött, amelyek segítségével 1131 partizánosztaggal tartottak fenn összeköttetést. Bövült és megerösödött az illegális párt-, Komszomolés antifasiszta szervezetek hálózata. Ezek majdnem minden az ellenség által megszállt városban és nagy helységben müködtek, és buzdították a szovjet embereket. Az illegális munkások harci csoportjai különféle diverziókat hajtottak végre, pusztították a fasiszta közigazgatás embereit és kiszolgálóit. A partizánok és illegális munkások harcát a pártszervek, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságának operatív csoportjai, a területi, a városi, a körzetközi és körzeti pártbizottságok, továbbá a párt alapszervei vezették. Ezek a szervek széles körü szervezö és politikai tömegmunkát végeztek a hitleristák által megszállt területek lakossága körében. Ez hatékonyabbá és céltudatosabbá tette a nép harcát. Belorusszijában, a leningrádi és a kalinyini területen, Ukrajna északi vidékein és Krímben a pártszervek föként a partizánvidékeken és körzetekben müködtek (19. sz. térkép). Ezek az ellenség háta mögött, rendkívül nehéz körülmények között végezték munkájukat. Még nehezebb volt a helyzet a balti országokban, Ukrajna és Moldava nyugati területein, ahol az ellenség burzsoá nacionalistákból szerteágazó ügynökhálózatot épített ki. A párt szervei azonban a kegyetlen terror és üldözés ellenére is sok helyen müködtek. 1944-ben az ellenség mögöttes területén folyó harc pártvezetése tovább erösödött. Addigra a szövetségi köztársaságok központi bizottságai, a területi pártbizottságok, a partizánmozgalom köztársasági és területi törzsei gazdag tapasztalatokat szereztek a partizánmozgalom és a földalatti tevékenység irányításában. A frontok lehetöségei megnövekedtek: most már jobban elláthatták a partizánokat löszerrel és robbanóanyaggal. Mindez kedvezö feltételeket teremtett ahhoz, hogy jobban egybehangolják a partizánok, az illegális pártmunkások és a támadó szovjet csapatok harctevékenységét, hogy a partizánokat bevonják bizonyos harcfeladatok végrehajtásába a Vörös Hadsereg érdekében. Az operatívabb vezetés biztosítása végett a SZK(b)P Központi Bizottsága célszerünek látta a Partizánmozgalom Központi Törzsének feloszlatását. Ez az Állami Honvédelmi Bizottság 1944. január 13-i rendeletével meg is történt. A partizánmozgalom irányítását Ukrajna, Belorusszija, Észtország, Lettország, Litvánia, a Karél-finn és a Moldavai SZSZK megszállt területén, a leningrádi és kalinyini területen és a Krími Autonom SZSZK-bon teljesen az illetékes pártszervekre, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságára, a területi pártbizottságokra és a partizánmozgalom törzseire bízták. A frontok haditanácsait kötelezték, hogy a partizánmozgalom törzsein keresztül löszerrel és robbanóanyaggal segítsék a partizánosztagokat. A Partizánmozgalom Központi Törzsének feloszlatásával a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai és a területi pártbizottságok nagyobb szerephez jutottak a partizánmozgalom vezetésében, fokozódott a politikai tömegmunka a partizánok és a lakosság körében, s javult az együttmüködés a partizánok, az illegális pártmunkások, valamint a Vörös Hadsereg között. A vezetö szervekkel való állandó rádió-összeköttetés és a partizánvidékeken levö szükség-leszállóhelyek lehetövé tették az ellenség hátában dolgozó területi pártbizottságok titkárainak, az operatív csoportok vezetöinek, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságai meghatalmazottjainak, a partizán-magasabbegységek parancsnokainak és komisszárjainak, hogy hívásra az arcvonal mögé repüljenek jelentéstételre és újabb utasításokért. Ugyanakkor a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, a területi pártbizottságok és a partizánmozgalom köztársasági és területi törzsei képviselöket küldhettek az arcvonal mögé. Szoros kapcsolatot tartottak a partizánparancsnokokkal és komisszárokkal, az ellenség hátában dolgozó pártszervekkel a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak titkárai: Ukrajnában Hruscsov és Korotcsenko, Belorusszijában Ponomarenko és Kalinyin, Litvániában Sznecskusz, Lettországban Kalnberzin, Észtországban Karotamm, Moldavában Alesin, továbbá Zsdanov, a leningrádi területi pártbizottság titkára, Bojcov, a kalinyini területi pártbizottság titkára és mások. A megszállt területen folyó harc vezetésének megszilárdulása azt eredményezte, hogy a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, valamint a leningrádi, kalinyini és krími területi pártbiz 131b11b ottság jobban megismerte az ellenség hátában kialakult helyzetet, idöben megszabhatta a partizánok és illegális pártmunkások feladatait, és tevékenységüket egybehangolhatta a Vörös Hadsereg támadásával. 1944 januárjában azzal kapcsolatban, hogy a jobb parti Ukrajnában megkezdödött a négy ukrán front nagyszabású támadása, Hruscsov, az UK(b)P Központi Bizottságának elsö titkára, jóváhagyta a partizánosztagok és magasabbegységek január-márciusi harctevékenységének tervét. A terv meghatározta, hogy a partizánok hogyan segíthetik hathatósan a Vörös Hadsereget, és mit kell tenniük annak érdekében, hogy megakadályozzák a szovjet emberek kényszermunkára való elhurcolását és a nép értékeinek elszállítását. A partizánoknak minden eszközzel fokozniuk kellett harcukat az új területeken, elsösorban Ukrajna nyugati területein. Be kellett vonniuk ebbe a harcba a helyi lakosságot, támadniuk kellett az ellenség utánpótlási útvonalait, meg kellett hiúsítaniuk a szállításokat, megsemmisíteniük az ellenség élöerejét és szállítmányait. Kötelességük volt továbbá, hogy széles körü harcot indítsanak a német-ukrán nacionalisták ellen, megjavítsák az ellenséges csapatok bomlasztását szolgáló politikai munkát, elsösorban a csatlósok csapatai körében. E feladatok végrehajtása céljából az UK(b)P Központi Bizottsága több intézkedést tett. A partizánmozgalom megerösítése végett a volhíniai, a drogobicsi, a tarnopoli, sztanyiszlavi és a csernovci területre és a Moldavai SZSZK-ba a partizánmagasabbegységek állományából több gyorsanmozgó osztagot irányított. A Belorusz K(b)P Központi Bizottsága a Partizánmozgalom Belorusszijai Törzsét Moszkva körzetéböl Gomel környékére, a partizánok harctevékenységének színhelye közelébe helyezte át. Szervezési intézkedések születtek annak érdekében, hogy a törzs szorosabb összeköttetést teremtsen a frontok törzseivel, és operatívabb legyen a kapcsolata a partizánokkal. A központi bizottság utasította a partizán-magasabbegységeket, hogy fokozzák tevékenységüket, és konkrét feladatokat tüzött eléjük. A földalatti pártés Komszomol-szervezeteket szintén utasították, hogy hatékonyabb pártpolitikai munkát végezzenek a megszállt területek lakossága körében. A Litván K(b)P Központi Bizottságának Irodája 1944. január-márciusában öt ízben tárgyalta az illegális pártés Komszomol-szervezetek müködésével összefüggö kérdéseket. Lettországban a párt Központi Bizottságának Irodája két alkalommal (február 10-én és május 15-én) foglalkozott a partizánmozgalommal. Február 10-i határozata megállapította, hogy a Vörös Hadsereg támadásának sikere folytán, és mert a Vörös Hadsereg a köztársaság ideiglenesen megszállt területének határához közeledik, a Partizánmozgalom Lett Törzsének fö feladata, hogy minél nagyobb segítséget nyújtson a szovjet csapatoknak, elvágja a legfontosabb vasútvonalakat és müutakat, megakadályozza az ellenség csapatés löszerszállítását az arcvonalra, továbbá a rablott holmik és gyári berendezések elszállítását Németországba. A partizánok és a Vörös Hadsereg tevékenységének jobb összehangolása céljából a Partizánmozgalom Lett Törzsének javasolták, hogy alakítson hadmüveleti csoportot a 2. Balti Front törzse mellett. Konkrét feladatokat adott a partizánoknak az Észt K(b)P Központi Bizottsága is. Utasítására a köztársaság területére január-márciusban több partizáncsoportot és osztagot dobtak át. Észtországba érkezett három partizándandár is, amelyek korábban a leningrádi területen harcoltak. Mialatt a Vörös Hadsereg egymás után aratta gyözelmeit, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai és a területi pártbizottságok operatívabb vezetése nyomán növekedett a partizánok száma. Belorusszijában a büntetö különítmények elleni nehéz harc ellenére a partizánok száma január 1-töl március végéig több mint 30 ezerre növekedett. Januártól augusztusig 19 új partizándandár és 110 osztag alakult. Különösen gyorsan növekedett a partizánok száma Belorusszija nyugati területein. A breszti területen például 1943 augusztusától 1944 márciusáig majdnem 2,5-szeresére emelkedett a nép bosszúállóinak száma. A baranovicsi területen január-április között 3477 ember állt be partizánnak. Ukrajnában, amelynek területe 1944 elejéig jórészt felszabadult, január-április hónapokban az ellenség hátában 96 újabb partizánosztag és csoport alakult. A már müködö alakulatok is megnövekedtek. Az Olekszenko parancsnoksága alatt harcoló magasabbegységbe például januármárciusban 1393, Oduh magasabbegységébe pedig csupán januárban 1345 ember lépett be. Gyorsan növekedtek a Kárpát-Ukrajnában müködö partizánosztagok is, és rövidesen nagy magasabbegységekké váltak. Például Tkanko partizánosztaga júliustól novemberig 19 föröl 871 före, Ruszin osztaga pedig szeptembertöl októberig 17 föröl 225 före növekedett. A lettországi partizánok létszáma januártól szeptemberig több mint háromszorosára nött. A 4. partizánosztag állománya januártól március végéig majdnem kétszeresére, a 3-é több mint másfélszeresére, az 1-é majdnem 1,4-szeresére emelkedett. 1944-ben Észtországban majdnem ötször annyi partizán harcolt, mint 1943-ban. A számbeli növekedés szükségessé tette a partizánalakulatok jobb harci és politikai kiképzését. Meg kellett tanítani a fiatal partizánokat fegyverrel bánni, partizán módon harcolni, s bátor, eszmeileg és erkölcsileg szilárd harcosokat nevelni belölük. A partizánosztagok parancsnokságának ebben nagy segítséget nyújtottak a pártés Komszomol-szervezetek. A pártszervezetek kezdeményezésére csoportok alakultak a fegyverzet tanulmányozására, s volt partizánok elbeszélgettek a fiatal harcosokkal. Az illegális körzeti bizottságok ülésein és taggyüléseken megtárgyalták a partizánok harci és politikai kiképzésének feladatait. A partizánalakulatok számbeli gyarapodása új parancsnokokat követelt. Az újonnan alakuló alegységek parancsnokaivá kommunistákat és komszomolistákat, továbbá az ellenség elleni harcban kitünt pártonkívülieket neveztek ki. Egyre ritkábban kellett a hátországból küldeni parancsnokokat és szakembereket. Mivel a Vörös Hadsereg sok olyan vidéket szabadított fel, ahol nagy partizán-magasabbegységek harcoltak, határozni kellett arról, hogy a jövöben miként használják fel a tapasztalt partizánkádereket. Belorusszijában, a leningrádi területen és más vidékeken a szovjet partizánosztagok és magasabbegységek rendszerint feloszlottak, és a partizánok többsége belépett a Vörös Hadseregbe. 1944. augusztus 31-ig a feloszlatott belorusszijai partizándandárok és osztagok állományából mintegy százezer embert irányítottak a Vörös Hadsereg csapataihoz, a határöregységekhez és 48 ezer embernél alig valamivel többet a párt-, Komszomolés szovjetszervekhez. Sokan közülük a szovjetés pártszervek vezetöi lettek a felszabadult területeken. Ukrajnában a többi köztársaságtól eltéröen a párt központi bizottsága továbbra is felhasználta a tapasztalt partizánkádereket, és ismét az ellenség hátába dobta öket. Ez lehetövé tette, hogy a központi bizottság segítsen az Ukrajna nyugati területein müködö pártszervezeteknek abban, hogy fokozzák a partizánharcot. Késöbb ezeket a kádereket arra használták fel, hogy ugyanilyen segítséget nyújtsanak Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Románia testvéri kommunista pártjainak. A partizánok egy részét Ukrajnában müködési körzetük felszabadulása után a Vörös Hadsereghez, a párt-, Komszomolés szovjetszervekhez irányították. 1944 márciusában például, amikor a vinnyicai területen feloszlott három partizán-magasabbegység, a 3149 emberböl 2345 a hadsereghez, 432 pedig a párt-, Komszomolés szovjetszervekhez ment. A partizánalakulatok pártszervezetei 1944-ben lényegesen megjavították az osztagok és magasabbegységek egész életének és harctevékenységének irányítását. Ezt az tette lehetövé, hogy a pártpolitikai munkában nagyobb tapasztalatokra tettek szert, különösen pedig, hogy megnövekedett a pártszervezetek taglétszáma. A breszti területen harcoló "Kirov"-osztag pártszervezete 1943 decemberétöl 1944 júniusáig több mint hatszorosára növekedett. A zsítomiri "Scsorsz" partizánhadosztályban 1944. április 1-én 939 kommunista volt az egy évvel azelötti 247-tel szemben. Az "Ukrajna 25 éves fennállása" nevü osztag pártszervezetének létszáma 1943. január 1-töl 1944. április 1-ig 33-ról 180 före, a "Csapajev"-osztagé öt föröl 89-re, a "Hruscsov"-osztagé pedig öt föröl 137 före emelkedett. Az 1. lett partizándandárban a kommunisták száma 1944 márciusától augusztusig kétszeresére nött. Mindenütt megnövekedett és kibövült az illegális pártszervezetek hálózata. 1943 novemberében a Belorusz SZSZK vilejkai területén mindössze 35 földalatti alapszervezet volt 429 kommunistával, 1944. március 1-én pedig már 47 alapszervezet és egy tagjelölt csoport, összesen 764 fövel. A baranovicsi területen 1943. november 1-én 62 alapszervezet müködött 898 taggal, 1944 végén viszont 112 pártszervezet 1586 fö taglétszámmal. A mogiljovi terület még megszállás alatt levö kilenc körzetének földalatti pártszervezetei 1944. június 1-én 2141 tagot és tagjelöltet számláltak. Ukrajnában a rovnói és a volhíniai területen 1944. február 1-én 11 földalatti körzeti pártbizottság és 67 alapszervezet müködött 322 fövel. Lettországban is gyarapodott az alapszervezetek száma. 1943 szeptemberében a trakai körzetben 16 illegális alapszervezet volt 73 kommunistával, ezzel szemben 1944 júliusában 37 alapszervezet, 162 párttaggal. A kaunasi pártszervezet az 1944 eleji 80 föröl júliusra 150 före növekedett. A Lett K(b)P Központi Bizottságának januári határozata alapján megalakították az illegális északi és déli területi pártbizottságot, hogy irányítsa az illegális járási pártbizottságok munkáját, ezeken keresztül pedig a partizánosztagokat és csoportokat, továbbá az antifasiszta tömegszervezeteket. Lettország területén müködött az illegális vidzemei és latgalei területi bizottság, továbbá a valkai, abreni és madonai járási bizottság. A partizánalakulatok pártszervezeteinek számbeli növekedése és szervezeti megerösödése nyomán megélénkült a pártmunka. Az illegális járási bizottságok rendszeresen tartottak üléseket, illetve az alapszervezetek taggyüléseket. Belorusszijában például 1944-ben az illegális körzeti pártbizottságok havonta két-háromszor üléseztek. Ilyenkor megtárgyalták a partizándandárok harci és diverziós tevékenységét, a személyi állomány harci és politikai kiképzésének helyzetét, a földalatti pártés Komszomol-szervezetek tevékenységét és az új párttagokkal való foglalkozást. Szó esett arról is, miként kell megvédelmezni a polgári lakosságot a német fasiszta hódítók irtó hadjáratától, ezenkívül foglalkoztak az ülések az antifasiszta szervezetek megalakításával és irányításával, a polgári lakosság között végzett politikai tömegmunkával stb. Az alapszervek taggyülésein megvitatták, miként kell növelni a kommunisták szerepét a harci feladatok végrehajtásában, erösíteni a fegyelmet stb. Az Ukrajnában harcoló "Bogdan Hmelnickij" partizánosztag (Olekszenko magasabbegysége) taggyülése például február 27-én az Izjaszlav városért vívott harc tanulságait tárgyalta. A kommunisták megállapították az egyes partizánok által elkövetett hibákat, és javaslatokat terjesztettek elö e hibák kijavítására. A "Katinyin" partizánosztag kommunistái taggyüléseiken márciusban két ízben hallgatták meg a századparancsnokok beszámolóit. A "Kotovszkij" partizán-magasabbegység pártbizottságának április 15-i határozata elrendelte a pártszervezeteknek és pártszerveknek, hogy rendszeresen ellenörizzék a pártmunkát és a harcfeladatok végrehajtását. A Lengyelország és Csehszlovákia területén harcoló osztagok taggyülésein többször tárgyalták a személyi állomány nevelését és egyéb kérdéseket. Általános szokás volt, hogy a partizánosztagok személyi állománya gyülést tartott. A minszki terület szlucki körzetének partizánosztagainál 1943 áprilisától 1944 júliusáig 373 osztagés századgyülés volt, amelyeken megvitatták az elmúlt idöszak harcainak tanulságait és a további feladatokat, a fegyelem és a szervezettség erösítését, a forradalmi éberség fokozását, a diverziós tevékenység hathatósabbá tételét és egyebeket. Lényegesen megnövekedtek és megerösödtek a pártszervezetek hüséges segítöi, a partizánalakulatok Komszomol-szervezetei is. Fontos szerepet játszottak a megszállt területek ifjúsága körében végzett munkában, emelkedett a tekintélyük. A Komszomol-szervezetek nagy befolyásáról tanúskodik, hogy az ellenség mögöttes területein hösiesen harcoló ifjak és lányok ezrei léptek be a Komszomol-alapszervezetekbe. A sztolbcovi körzet (Belorusz SZSZK, baranovicsi terület) Komszomol-szervezetének taglétszáma 1944. január 1-töl május 1-ig több mint 80 százalékkal növekedett. A baranovicsi területen május végén összesen 22 földalatti körzeti Komszomol-bizottság és 160 alapszervezet müködött 3682 taggal. A vilejkai területen 1943. november 1-töl 1944. július 1-ig a partizándandároknál és a helységekben müködö Komszomol-alapszervezetek száma több mint 60 százalékkal növekedett. 1944 júliusában a területen 20 illegális körzeti bizottság, a vilejkai városi bizottság és 220 földalatti alapszervezet tevékenykedett 2891 fönyi tagsággal. A breszti terület földalatti Komszomol-szervezetei januártól áprilisig több új tagot vettek fel, mint egész 1943-ban. A zsitomiri "Scsorsz" partizánhadosztály Komszomol-szervezete 1943 júliusától 1944 májusáig több mint háromszorosára nött. A Komszomol-szervezetek azzal szereztek maguknak tekintélyt az ifjúság körében, hogy a komszomolisták mindig hüek voltak a párt és a nép ügyéhez, és a kommunisták példáját követve mindig azoknak a harcosoknak az elsö soraiban küzdöttek, akik becsülettel teljesítették a legfelelösebb feladatokat. Az 1. litván partizándandár 111 fös Komszomol-szervezete sok bátor felderítöt, félelmet nem ismerö aknászt és fáradhatatlan agitátort nevelt. 1944-ben e dandár majdnem minden komszomolistáját kitüntették a Szovjetunió rendjeleivel és érdemérmeivel. A földalatti pártés Komszomol-szervezetek vezették az antifasiszta csoportok harcát, amelyek száma 1944-ben állandóan növekedett. Egyedül Belorusszija két területén az év elsö felében 570 antifasiszta csoport müködött 2479 taggal. A vilejkai területen az 1943. november 1-i 95-tel szemben 1944. július 1-én 429 antifasiszta csoport müködött. A baranovicsi terület antifasisztáinak megbízottaik voltak a fütöházakban, a távírónál, a vasútigazgatóságnál, a városi és területi elöljáróságoknál. Erös antifasiszta csoportok tevékenykedtek Ukrajnában a nyikolajevi, a kirovográdi, ogyesszai, a vinynyicai, a lvovi és a zsitomiri területen is. Még a távoli falvakban is voltak illegális csoportok. 1944 nyarán a kárpát-ukrajnai pártszervezetek a falvakban megkezdték az illegális népi bizottságok megalakítását. Ezek a bizottságok Kárpát-Ukrajna felszabadulása után átalakultak népi tanácsokká, a helyi hatalom szerveivé. Népes antifasiszta csoportok voltak Litvániában, Lettországban, Észtországban, a Krímben és Moldavában. A kommunista párt nagy jelentöséget tulajdonított az ellenség hátában folyó politikai tömegmunkának. A partizánosztagok pártés Komszomol-szervezetei az illegális pártés Komszomol-szervezetekkel együtt tevékenyen harcoltak a párt utasításainak végrehajtásáért. A korábbi években szerzett tapasztalatokat hasznosítva, nagyszabású tevékenységet fejtettek ki a partizánosztagokban, magasabbegységeknél és a helyi lakosság körében. A kommunisták és komszomolisták ezrei müködtek népnevelöként, megismertették az emberekkel a párt igazságát, és reményt öntöttek a szovjet polgárokba közeli felszabadulásukról. A politikai nevelömunka fö tartalma az volt, hogy megmagyarázták: milyen feladatok megoldását várja a párt a szovjet emberektöl, a partizánoktól és a lakosságtól, mozgósítottak e feladatok végrehajtására, és leleplezték a fasiszta propagandát. A pártszervezetek kíméletlenül harcoltak a reakciós burzsoá nacionalizmus minden válfaja ellen. Amikor ugyanis a Vörös Hadsereg a Szovjetunió határai felé közeledett, a nyugati területek burzsoá nacionalistáinak tevékenysége megélénkült. A megszállt területek lakossága körében végzett politikai tömegmunkában továbbra is szerepet játszott a szovjet sajtó. Ez egyike volt azoknak a hatékony eszközöknek, amelyekkel a nép a hitlerista hódítók ellen harcolt. Mivel sok szükség-leszállóhelyet rendeztek be a repülögépek számára és számos "ledobóhelyet" az ejtöernyös küldemények átvételére, 1944-benjóval több újságot, folyóiratot és röplapot sikerült eljuttatni a megszállt területekre, mint az elözö években. Sok pártszerv, partizánalakulat rendszeresen kapta a Pravdát, az Izvesztyiját és a Komszomolszkaja Pravdát, az Ogonyok és Krokogyil címü folyóiratokat, a köztársasági és területi újságokat, köztük azokat, amelyeket külön a partizánok és a lakosság számára adtak ki (Za Radjanszku Ukrajnu, Szavjeckaja Belarusz, Tiesa [Pravda] litván nyelven, Uz Tarybu Lietuva [Szovjet-Litvániáért], Leningradszkij partyizan stb.). Az ellenség mögöttes területén újságot adott ki minden ott müködö területi és körzeti pártbizottság, valamint sok partizánmagasabbegység. A leningrádi terület megszállt részén például rendszeresen megjelent a Za Leningrad, a Narodnij msztyityel, a Partyizanszkaja Pravda, a Krasznij partyizan és egyéb lapok. Belorusszijában az ellenség mögöttes területén mintegy 150 köztársasági, területi és körzeti lapot adtak ki, köztük a Zvjazdát, a minszki területi pártbizottság lapját. Továbbra is megjelent a Cservonij prapor ukrán és a Czerwony Sztandar lengyel nyelven, a rovnói területi pártbizottságnak és a partizánmozgalom területi törzsének sajtóorgánuma. A kamenyec-podolszki terület pártbizottságának és a partizánmozgalom területi törzsének a lapja volt a Zorja Podillja, a zsitomiri területi pártbizottságé pedig a Cservone Poleszje. A litvániai déli illegális pártbizottság a Ková (Harc), az északi pedig a Letuvos Partizánas (Litvániai partizán) címü lapot adta ki. A litvániai Komszomol Központi Bizottságának lapjaként a zalgirio Ainis jelent meg. A litvániai illegális járási pártbizottságok szintén adtak ki lapokat. Hat újság jelent meg a Lett SZSZK megszállt területén, köztük a Par Azimteni (A hazáért), a Lett K(b)P Központi Bizottságának lapja. Észtországban a Tassuja (Bosszúálló) címü újságot terjesztették. Az újságokon kívül óriási mennyiségü röpiratot nyomtattak. Az újságok, folyóiratok és röpiratok közölték az arcvonal és a szovjet hátország, valamint a fasiszta Németország helyzetét, a pártés szovjetszerveknek a lakossághoz és a partizánokhoz intézett felhívásait, hogy erösítsék a néphatalmat a partizánvidékeken, és minden eszközzel segítsék a Vörös Hadsereget. Amikor a szovjet csapatok Leningrádnál és Novgorodnál támadtak, a partizánok és a megszállt területek lakossága számára kiadott lapokban felhívások jelentek meg: "Segítsd testvéreidet a Vörös Hadsereg harcosait!" "Még jobban üsd az ellenséget, hogy ne hagyja el élve a leningrádi földet!", "Tartóztassuk fel a német szállítmányokat, ezzel is segítünk a Vörös Hadseregnek szétzúzni a fasisztákat!". 1944. január 12-én röplap jelent meg az Ukrán SZSZK Legfelsö Tanácsának, Népbiztosi Tanácsának és az UK(b) P Központi Bizottságának felhívásával a köztársaság megszállt területei lakosságához. A felhívás ismertette a Szovjetunió és a háború arcvonalainak helyzetét, s azzal fejezödött be, hogy még fokozottabban kell harcolni a megszállók és a burzsoá nacionalisták ellen. Amikor Belorusszijában a pártszervezetek elött az a feladat állt, hogy leleplezzék az ellenség manöverét, amely a "Beloruszkaja krajevaja oborona" (a "Beloruszija honi védelme") nevü fasiszta típusú katonai alakulatba próbálta belekényszeríteni a férfilakosságot, az újságok és a röplapok felszólították a lakosságot, hogy ne hagyja provokálni magát, és keresse a partizánok védelmét. "Menjetek az erdökbe és mocsarakba ! -írta a pinszki területi pártbizottság 1944. májusi röpirata. Rejtözzetek el a hitleristák elöl! Semmisítsétek meg öket, a Vörös Hadsereg közel van. Hamarosan felszabadít benneteket!" A Lett K(b)P Központi Bizottsága leleplezte a megszállók aljas szándékait, akik eröszakkal be akarták sorozni a letteket a német hadseregbe. A Központi Bizottság Irodájának az ifjúsághoz szóló röpirata megállapította: "Hitler megkezdte a lett ifjúság eröszakos besorozását. Akadályozzátok meg az ellenség álnok terveinek végrehajtását! Hiúsítsátok meg minden erötökkel a sorozást! Ne jelenjetek meg a sorozóhelyeken! Menjetek az erdökbe! Álljatok a partizánokhoz!" Az újságokat, röpiratokat és folyóiratokat az összekötök és a népnevelök juttatták el a lakossághoz. A baranovicsi terület korelicsi, ivenyeci, volozsini és gyatlovi körzetének komszomolista népnevelöi csupán 1944 januárjában mintegy 6000 példányban juttatták el az olvasókhoz az újságokat, röpiratokat és Szovjet Tájékoztató Iroda jelentéseit. Mindezeket a földalatti pártés Komszomol-szervezetek adták ki. Az olyan városokban, ahol a fasizmus különösen kegyetlenül garázdálkodott, a sajtótermékeket különféle furfanggal kellett terjeszteni. Gyakran alkalmazták például azt a módszert, hogy valaki a piacra ment valamilyen áruval, s magával vitte az illegális kiadványokat. Hogy a motozásnál ne találják meg, a vállhámban, a szekér kettös fenekében stb. rejtették el öket. Az összekötöknek és a népnevelöknek az üldözés ellenére is sikerült terjeszteniük az újságokat, a röpiratokat és a Szovjet Tájékoztató Iroda jelentéseit nemcsak a lakosság körében, hanem még az ellenséges helyörségek katonái között is. A kommunista pártnak a megszállt területen végzett politikai tömegmunkájában fontos helyet foglalt el a szóbeli propaganda és az agitáció. A partizánvidékeken és övezetekben, továbbá a partizánellenörzés alatt álló körzetekben gyüléseket és összejöveteleket rendeztek, amelyeken felolvasták a Szovjet Tájékoztató Iroda jelentéseit, az újságokat, a folyóiratokat és a



meg nem szállt területröl kapott leveleket. Elöadásokat, szemináriumokat és konferenciákat tartottak különbözö témakörökböl. A partizáncsapatoknál szokásossá vált a rendszeres parancskihirdetés, valamint a harcok és hadmüveletek tapasztalatainak megbeszélése. Különféle müsoros esteket rendeztek, s ezeken messzemenöen felhasználták a rádiót és a filmeket. Az illegalitásban levö kommunisták és komszomolisták önfeláldozóan dolgoztak azokban a városokban és falvakban, ahol német helyörségek voltak. Itt az agitáció fö formája az egyéni beszélgetés volt. Az ellenség hátában müködö pártszervek nagy munkát végeztek: bomlasztották az ellenség csapatait és rendörségét, különösen Németország csatlósainak a csapatait. Ebben részt vettek a "Freies Deutschland" hadosztálynak a partizánokkal kapcsolatot tartó német antifasisztái. Nagy gondot fordítottak továbbá az olyan katonák körében végzendö agitációs munkára, akiket a hitleristák eröszakkal soroztak be a megszállt országokban. A lengyelekhez, csehekhez, szlovákokhoz, franciákhoz, belgákhoz, hollandokhoz szóló külön röplapokon feltárták, hogy a fasiszták milyen szörnyü gaztetteket követtek el az illetö ország területén. Felszólították öket, hogy álljanak át a Vörös Hadsereg és a partizánok oldalára. Ennek eredményeképpen sok katona és tiszt szökött át, s ezek késöbb hösiesen harcoltak a partizánosztagokban. 1944. január 15-én a Krasznij partizan címü lap arról írt, hogy a partizánokhoz átállt hollandok és csehek Kingiszep környékén kisiklattak egy német szerelvényt. A nyikolajevi terület illegális csoportja Trisztan vezetésével összeköttetésbe lépett a hitlerista hadseregben szolgáló csehszlovák tisztekkel, és 1944. februárjában sikerült egy 175 föböl álló csehszlovák partizánosztagot alakítania. Ez az osztag Ogyesszában részt vett a német fasiszta hódítók elleni harcban. Az egész szovjet föld felszabadulásának közeledtével a kommunista párt megkezdte a még megszállt országrész elökészítését a népgazdaság helyreállítására. Míg a pártszervezetek a háború elsö éveiben arra szólították fel a lakosságot, hogy semmisítsenek meg mindent, amit a hitleristák haditermelésük növelésére felhasználhatnának, most azon fáradoztak, hogy megakadályozzák a gyári és üzemi berendezések kiszállítását vagy megsemmisítését, hogy a lakosság elvégezze a tavaszi vetést, betakarítsa és megörizze a termést. Erre sok példát hozhatnánk fel. A minszki terület rudnói illegális körzeti pártbizottsága 1944. március 25-én megvitatta a tavaszi vetés elökészítését, s utasította a pártés Komszomol-szervezeteket, gondoskodjanak róla, hogy az egész földet bevessék. Majdan Pocsapinyeckij falu (vinnyicai terület, lityinói körzet) illegális csoportja a lakosság körében végzett munkával elérte, hogy 1944 tavaszán az egész szántásterületet bevetették. A pártés Komszomol-szervezetek egyénenként megbeszélték a lakosokkal, hogyan rejthetik el legjobban az ellenség elöl a betakarított gabonát. A megszállt területeken a kommunista pártnak a harc fokozása érdekében kifejtett tevékenységében továbbra is fontos helyet foglalt el a partizánok és illegális munkások ellátása anyagi eszközökkel. 1944ben a pártszervek és a frontok haditanácsainak intézkedései következtében a partizánok ellátása lényegesen javult. 1943 februárjában a belorusz partizánok három tonna hadirakományt kaptak, 1944 februárjában már kb. 90 tonnát, 1944. január 1-töl július 11-ig pedig több mint 1150 tonnát. A belorusz partizánalakulatok fegyverés löszerszükségletét azonban mégsem sikerült teljesen kielégíteni. A partizánok számának gyors növekedése miatt ugyanis egyre több fegyverre és löszerre volt szükség. Ezzel magyarázható, hogy március elején a partizánok jelentös részének nem volt fegyvere. A zsákmány nem fedezte a partizánok fegyverés löszerszükségletét. Az ukrán partizánok 1943 decemberétöl 1944. március végéig fegyvert, löszert, robbanóanyagot és egyéb eszközöket az "ovrucsi folyosón" keresztül kaptak, amely akkor keletkezett, amikor a szovjet csapatok megközelítették a Mozir-Korosztyeny vasútvonaltól nyugatra fekvö partizánövezetet. Ezen a "folyosón" keresztül szállították el a betegeket és a sebesülteket is. A frontok törzsei a hadmüveletek tervezésekor a partizánok harcfeladatainak meghatározása mellett anyagi ellátásuk kérdésével is foglalkoztak. A belorusszijai támadó hadmüvelet elökészítése idején például a front légiereje nagy mennyiségü fegyvert és 29640 kg trinitrotoluolt juttatott el a partizánokhoz. A partizánok automata fegyverekkel és robbanóanyaggal való jobb ellátása növelte az osztagok és magasabbegységek harci lehetöségeit. A kommunista párt 1944. évi nagy szervezö és politikai tömegmunkája nyomán tehát megerösödtek a partizánalakulatoknál és az illegalitásban müködö pártés Komszomol-szervezetek, növekedett politikai befolyásuk a megszállt területek dolgozói körében, kibövültek az aktív partizánharc övezetei és az antifasiszta illegális szervezetek hálózata, magasabb fokra emelkedett a partizánosztagok harcképessége, megjavult anyagi ellátásuk. A partizánok harctevékenysége és az illegális pártszervezetek munkája hozzájárult az ellenség végleges kiüzéséhez. 2. A partizánháború és az illegális harctevékenység jellemzö vonásai 1944-ben 1944-ben a népháború hatalmas méreteket öltött az ellenség hátában. A megszállt területek lakossága minden erövel támogatta a partizánokat és az illegális pártmunkásokat. A partizánok harca, az illegális tevékenység és a szovjet milliók ellenállása különféle formában nyilvánult meg, kezdve az ellenség politikai, gazdasági és katonai intézkedéseinek szabotázsán egészen a német fasiszta csapatok elleni nagy hadmüveletekig. A fegyveres harcot ebben az idöszakban elsösorban a partizánok és az illegális pártmunkások, valamint a Vörös Hadsereg csapatai közötti szoros együttmüködés jellemezte. A partizánok a szovjet csapatoknak majdnem minden hadmüveletében tevékenyen részt vettek. A partizánalakulatok és a Vörös Hadsereg együttmüködésének javulását elösegítette harctevékenységük pontosabb megtervezése. Az 1944. évi hadmüveletekben a Legfelsöbb Föparancsnokság Föhadiszállása és a frontok haditanácsai rendszerint jó elöre meghatározták a partizánok általános feladatait. Ez lehetövé tette a vezetö pártszervek és a partizánmozgalom törzsei számára, hogy a Vörös Hadsereg küszöbönálló hadmüveleteit figyelembe véve tervezzék meg és készítsék elö a partizánok és az illegális pártmunkások harctevékenységét, s számottevöen fokozzák a harcot az ellenség hátában még a szovjet csapatok támadása elött. Így volt ez a leningrádi és novgorodi, a jobb parti ukrajnai és a krími, a karéliai és a belorusszijai hadmüveletekben. A partizánok és az illegális pártmunkások harctevékenységét, a támadó hadmüveletek érdekeit szem elött tartva, a partizánmozgalom törzseinek hadmüveleti csoportjai vagy a frontok haditanácsaihoz kiküldött megbízottai tervezték meg. Miután a haditanácsoktól megkapták az eligazítást, kidolgozták a partizánok müködési tervét a támadás elökészítésének és végrehajtásának idöszakára, ezt a tervet eljuttatták a partizánalakulatok parancsnokságához, meghatározták a szovjet csapatokkal való együttmüködés módozatait, megszervezték az anyagi-technikai biztosítást, kiképezték a szükséges kádereket, és eljuttatták öket a partizánosztagokhoz. A hadmüvelet általános elgondolásának megfelelöen a partizánalakulatok eröit a hadmüvelet megkezdése elött rendszerint átcsoportosították. A leningrádi partizántörzs utasítása alapján például a leningrádi és novgorodi támadás elökészítése alatt több partizándandárt új körzetekbe dobtak át, s ezek támadták az ellenség legfontosabb közlekedési vonalait. 1944 januárjában a jobb parti Ukrajna felszabadításáért indított hadmüveletek idején az ukrán partizánok 16 magasabbegységét és négy önálló osztagát csoportosították át. A partizánok a Vörös Hadsereg támadásának megindulása elött végrehajtották feladataikat, zavarták az ellenség hátországának munkáját, megsemmisítették élöerejét, harceszközeit és raktárait, részben vagy teljesen meghiúsították a védelmi munkálatokat, értékes felderítési adatokat szereztek, s rávezették a szovjet repülögépeket az ellenség katonai objektumaira. Különösen élénk partizántevékenység bontakozott ki az ellenség közlekedési útvonalain. Azzal, hogy rendszeresen rombolták a vasútvonalakat és gépkocsiutakat, s megtámadták az ellenség helyörségeit, nemcsak a hátország munkáját bomlasztották, hanem az ellenség hadmüveleti tartalékait is lekötötték. 1944 március-áprilisában az ukrán partizán-magasabbegységek Versigora, A. F. Fjodorov, Naumov, Malikov, Grabcsak és mások parancsnoksága alatt az ellenség közlekedési útvonalain folytatott tevékenységükkel jelentös német eröket vontak magukra. A hitleristák a vasúti csomópontok és nagy pályaudvarok Breszt, Kovel, Chelm, Vlagyimir-Volinszkij, Szokal, Lvov, Przemysl, Jaroszlaw-és az ezeket összekötö vasútvonalak biztosítására kénytelenek voltak 10 hadosztályt felhasználni. A partizántevékenység sok esetben azt eredményezte, hogy a Vörös Hadsereg támadásának kezdetén az ellenség hadmüveleti tartalékai nem ott voltak, ahol a védelemnek szüksége lett volna rájuk, s így nem lehetett öket idöben elörevonni a veszélyeztetett irányban. A Vörös Hadsereg támadási körzeteiben, a partizánok rendszerint nem semmisítették meg azokat a nagy hidakat, víztornyokat, erömüveket és egyéb objektumokat, amelyekre az elönyomuló szovjet csapatoknak szükségük volt, és helyreállításuk sok idöt vett volna igénybe. A vasútvonalakat csak annyira rombolták, hogy csupán bizonyos ideig akadályozzák a forgalmat. A partizánok gyakran lehetetlenné tették, hogy az ellenség talpfavágó ekékkel teljesen használhatatlanná tegye a vonalat. A hadmüveletet megelözöen a partizánok tömegtámadásokat hajtottak végre a közlekedési útvonalak ellen, hogy ezzel megakadályozzák a védelmi harc sikere érdekében szükséges vasúti szállításokat. Legjellemzöbb példaként erre a belorusz partizánok tevékenységét említjük meg, akik a Belorusz K(b)P Központi Bizottságának utasítására 1944. június 20-ra virradó éjjel nagyszabású támadásra vállalkoztak. "A partizánosztagok ezen az éjszakán villámgyorsan nagy hadmüveletet hajtottak végre írta Teske ezredes, a "Közép" német hadseregcsoport szállító szolgálatának fönöke és az áttörés körzete felé vezetö fontos vonalak egyes szakaszain teljesen megbénították a vasúti forgalmat . . . A partizánok ragyogóan harcoltak: eröik ésszerü elosztásával és a Vörös Hadsereggel szorosan együttmüködve megakadályozták, hogy a Vörös Hadsereg támadását a vasúton szállított német magasabbegységekkel feltartóztassuk." Ebben a hadmüveletben különösen kitüntek Balan, Ganzenko, Jeremenko, Dalidovics, Szadkovics és mások partizándandárjai. A támadás elökészítésének idöszakában fontos szerepet játszott a partizánoknak az ellenséges védelem mélységében levö terepszakaszok elleni tevékenysége. A nép bosszúállói megakadályozták a hitleristákat az építöanyagok elökészítésében és szállításában, a lakosságnak a védelmi munkákra való mozgósításában, megtámadták az építöalakulatokat, szétrombolták a kész erödítményeket, és aláaknázták az épülöket. Amikor 1944 elején a jobb parti Ukrajnában megkezdödött a Vörös Hadsereg hadmüvelete, a német fasiszta parancsnokság, hogy a lvovi irányban feltartóztassa az 1 . Ukrán Front csapatainak támadását, a Zbrucs folyó mentén sietve védelmi terepszakaszt kezdett berendeztetni. Amikor a partizánok megtudták, hogy a hitleristák eröszakkal kényszerítik a lakosságot a védelmi munkákra, elhatározták, hogy meghiúsítják szándékát. A "Halál a fasizmusra" nevü partizánosztag március 3-án váratlanul betört abba a faluba, ahova a hitleristák a lakosokat összeterelték, megsemmisítették a német örséget, és kiszabadították a szovjet embereket. Ugyanezen a napon a "Szuvorov" és "Kotovszkij" partizánosztagok rajtaütöttek egy másik falun, megsemmisítették a 725. építözászlóaljat és megakadályozták, hogy sok ezer szovjet embert erödítési munkára hajtassanak el. A szovjet csapatok hadmüvelete folyamán a partizánok és illegális harcosok tevékenységének az volt a célja, hogy lehetövé tegyék a támadás gyors végrehajtását. Ebben az idöszakban megakadályozták az ellenséges csapatok átcsoportosítását, a tartalékok elörevonását, a szervezett visszavonulást és a mélységben levö védelmi terepszakaszok megszállását, közvetlenül segítették a szovjet csapatokat, harcászatilag együttmüködtek velük, meghiúsították az ellenség csapatainak vezetését, és megszakították híradását. Amikor a szovjet csapatok Leningrádnál és Novgorodnál támadtak, a partizánok a Leningrádból déli, délnyugati és nyugati irányba kiinduló vasútvonalak egyes szakaszain megbénították a forgalmat. Az ellenségnek minden kétségbeesett eröfeszítése ellenére sem sikerült biztosítania a rendszeres vasúti forgalmat ezen a vidéken. A partizánok támadásaikkal nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek. A Karickij vezette partizándandár például 1944. január 15-töl február 21-ig a helyi lakosság segítségével öt vasúti hidat és 7000 sínszakaszt robbantott fel, megsemmisített 18 mozdonyt és 160, csapatokkal és harceszközökkel megrakott vasúti kocsit, egy páncélvonatot, 218 gépkocsit, 150 kilométeres szakaszon tönkretette a távíróés távbeszélö-vonalat. Sikeresen harcoltak a partizánok az országutakon és földutakon is, jóllehet ezeken sokkal nehezebb megbénítani a forgalmat, mint a vasúton. A krími hadmüvelet idején a partizánok ellenséges gépkocsioszlopokat támadtak meg, elfoglaltak egyes útszakaszokat, s ez erösen megnehezítette az ellenség visszavonulását a szimferopol-alustai és a kercs-szimferopoli úton. Ugyanilyen feladatokat hajtottak végre a partizánok 1944-ben a szovjet-német arcvonal más szakaszain is. A közúti közlekedés zavarásában a nép bosszúállóinak nagy segítséget nyújtott a helyi lakosság. A szovjet csapatok leningrádi és novgorodi támadása idején a kolhozparasztok segítettek a 7. dandár partizánjainak végrehajtani a partizánmozgalom törzsétöl kapott feladatot: átvágni a pszkovi országutat, és megakadályozni, hogy az ellenség kivonja magát a támadó csapatok csapásai alól. A karomisi körzet illegális pártvezetöségének felhívására február 7-re virradó éjjel 2500 kolhozparaszt vonult ki a feladat végrehajtására. Fákat vágtak ki, gödröket ástak, elfürészelték a távbeszélö-oszlopokat, s leszedték azokról a vezetéket. Ennek következtében az úton leállt a forgalom, s a hírközlés is több napra megszakadt. A vilejkai terület sok járásának lakosai falvastól vonultak ki az utakra, felásták azokat, "farkasvermeket" készítettek, torlaszokat építettek s megakadályozták, hogy az ellenség felvonultassa tartalékait, és szervezetten visszavonja csapatait. Amint a szovjet csapatok a partizánok harci körzetéhez közeledtek, kialakultak a harcászati együttmüködés feltételei. A partizánosztagok hátba támadták az ellenséget, segítettek a Vörös Hadsereg elörevetett csapatainak átkelni a folyókon és egyéb természetes akadályokat leküzdeni, részt vettek a bekerített ellenséges csoportosítások megsemmisítésében, a helységek elfoglalásában és az ellenség üldözésében. Gyakran elöfordult, hogy biztosították a támadó csapatok és magasabbegységek nyitott szárnyait, segítettek nekik az ellenség hátába kerülni és átkarolni szárnyait. Erröl számos tény tanúskodik. A Leningrádi és a Volhovi Front támadása alatt a partizánok a Vörös Hadsereg csapataival együttmüködve felszabadították Pljussza falut és vasútállomást, elfoglalták és a szovjet csapatok megérkeztéig tartották Peredolszkaja állomást, és Sztrugi Krasznije körzetében részt vettek két ellenséges hadosztály szétzúzásában. A jobb parti Ukrajnában végrehajtott hadmüvelet idején az ellenséges védelem harcászati övében tevékenykedö jelentös partizánerök közvetlenül segítették az elsö lépcsöben harcoló szovjet csapatokat egyes helységek, köztük Rovno, területi központ felszabadításában. A partizánok és a Vörös Hadsereg csapatai közti harcászati együttmüködés példájaként az ukrán partizánok Izjaszlavl városért vívott harcát említjük. Az ellenségnek itt 1300 fönyi helyörsége volt, egy rohamlövegosztállyal, nyolc harckocsival és két páncélgépkocsival. A hitleristák minden köépületet védelemre rendeztek be, a város körül pedig tábori erödítményeket építettek. Izjaszlavl elfoglalásában Olekszenko, Kot és Oduh magasabbegységeiböl 12 partizánosztag vett részt, (2300 fö). A partizánok február 15-én este a várostól 8-12 kilométerre levö falvakban összpontosultak, és éjjel megközelítették a várost. Február 16-án reggel tüzérségi elökészítés után, amelyben a Vörös Hadsereg egy tüzérezrede vett részt, a partizánok betörtek Izjaszlavlba, és négy órai szívós harc után elfoglalták. Az ellenség ellenlökéseket hajtott végre a város visszafoglalására. A partizánok azonban a tüzérség és a Vörös Hadsereg idöközben beérkezett csapatainak támogatásával sikeresen elhárították azokat. A harcban bátran küzdött Valja Kotyik, egy tizennégy éves úttörö, a kamenyec-podolszki terület sepetovkai körzetének Hmelevka nevü falujából. A fiatal hazafi, aki már 1941-ben megkezdte a harcot a megszállók ellen, sok höstettel büszkélkedhetett, és két ízben súlyosan megsebesült. Valja az Izjaszlavlért folyó harcban ismét megsebesült, de ezúttal halálosan. Bajtársai keze között halt meg. A német fasiszta hódítók elleni harcban tanúsított hösiességéért Valja Kotyik úttörö-partizánt a Szovjetunió Höse címmel tüntették ki. A gazdag harci tapasztalat lehetövé tette, hogy a partizánok olyan vidékeken is szorosan együttmüködjenek a szovjet csapatokkal, ahol nem voltak kiterjedt erdöségek. Muhin partizánosztaga például 1944. március 20-án felszabadította s a szovjet csapatok megérkezéséig tartotta Kamenkát, a Moldavai SZSZK egyik körzeti székhelyét, és elfoglalt több nagy ellenséges raktárt is. Utána harckocsi-alegységekkel együtt felszabadított több falut. A partizánok március 26-án Sztroinca falu körzetében fedezték a szovjet csapatok Dnyeszteren való átkelését, majd néhány napon át a Vörös Hadsereg elörevetett alegységeivel együtt a folyó jobb partján az ellenség több ellenlökését verték vissza. Az osztag április 6-án a szovjet csapatokkal együtt részt vett Orgejev város felszabadításában. Hatékonyan együttmüködtek a partizánok a 4. Ukrán Front és az Önálló Tengermelléki Hadsereg csapataival a krími hadmüveletben. A partizánok elfoglalták, és a Vörös Hadsereg megérkezéséig tartották Krím, Karaszubazar városokat. A szovjet csapatokkal együtt harcoltak Szimferopolért. A 2. Balti Front csapatainak közeledtével, 1944. júliusában a kalinyini terület partizándandára Barakszov parancsnoksága alatt az Issza folyó mentén, Mozuli körzetében (Opocskától 30 kilométerre délnyugatra) védelemre rendezkedett be, visszaverte az ellenség több rohamát, és megakadályozta, hogy az megvesse lábát ezen a terepszakaszon. A dandár, miután egyesült a Vörös Hadsereg csapataival, a 8. gárda lövészhadosztály csapataival együttmüködve még egy helységböl kiverte a hitleristákat, ellenséges tüzben átkelt a Szinyaja folyón, elfoglalt egy harcászatilag fontos magaslatot, és szétzúzott egy 370 katonából és tisztböl álló ellenséges menetoszlopot. Szorosan együttmüködtek a Vörös Hadsereg támadó csapataival a lettországi partizánok. Ratins partizánosztaga 1944. július 30-án Lubána körzetében elfoglalt és 26 órán át tartott egy vasúti pályaszakaszt. Ugyanezen a napon egy partizáncsoport Pizan parancsnoksága alatt birtokba vett egy útszakaszt, és tíz órán át megakadályozta az ellenség szállítását. Raskevic partizánosztaga Liepnától nyugatra a fasiszta csapatok hátába vezette a Vörös Hadsereg két lövészhadosztályát, és azok meglepésszerüen hátba támadták az ellenséget. A hitleristák pánikszerüen visszavonultak, s így nem maradt idejük arra, hogy megsemmisítsék a helységeket, elszállítsák a rablott javakat, s ami a legföbb: elhurcolják Németországba a járás lakosait. Gyakran együttmüködtek a partizánok a Vörös Hadsereg csapataival Belorusszija felszabadítása idején. A vityebszki és a vilejkai területnek, valamint a minszki terület északi részének partizándandárai az 1. Balti és a 3. Belorusz Front csapataival, a mogiljovi területen, a minszki terület keleti és déli részén, valamint a poleszjei, a baranovicsi, a pinszki és a breszti területen harcoló dandárok és osztagok pedig a 2. és 1 . Belorusz F ront csapataival müködtek együtt. A német fasiszta csapatok visszavonulása idején a partizánok támadták a legfontosabb föútvonalakat a mogiljov-minszki, a mogiljov-bobrujszki, az orsa-minszki országutat -, feltartóztatták az ellenség visszavonuló csapatait, és ezzel elösegítették, hogy azokat a Vörös Hadsereg bekeríthesse és megsemmisíthesse. Az 1. minszki partizándandár Ivanov parancsnoksága alatt június 30-ra virradó éjjel átvágta a cserveny-minszki országutat, amelyen ellenséges menetoszlopok haladtak, és három órán át tartotta az út egy fontos szakaszát. Ennek eredményeként Cserveny városnál az ellenségnek sok egysége és magasabbegysége, valamint nagy mennyiségü harci technikai eszköze megrekedt. Az összetömörült hitlerista csapatokra a szovjet légierö megsemmisítö csapást mért. A baranovicsi partizánok heves harcokat vívtak a Minszknél megvert, visszavonuló német csapatokkal. Egyedül Gulevics dandárja rövid idön belül harmincszor ütközött meg az ellenséggel Minszktöl nyugatra. A pinszki partizán-magasabbegység, amelynek Korzs volt a parancsnoka, és a 208. partizánezred, végrehajtva a 61. hadsereg haditanácsától kapott ama feladatot, hogy "nyugat felöl vágja el Lunyinyecet, és ne engedje ki az ellenséget onnan a 89. lövészhadtest megérkezése elött", megtámadta a gancevicsi-lunyinyeci és a lunyinyec-pinszki vasútvonalat és országutat. A partizánok a szakadatlan harcban az ellenség sok emberét és harceszközét semmisítették meg. A belorusz partizánok a támadó csapatoknak azzal is nagy segítséget nyújtottak, hogy elfoglalták s a szovjet csapatok beérkezéséig tartották a folyók átkelöhelyeit és a közelükben levö helységeket. A dél-minszki magasabbegység négy dandára Kukszov parancsnoksága alatt megsemmisített több hátországi német alegységet, június 27-én Glusszoktól délre elfoglalta és az 1. Belorusz Front csapatainak megérkezéséig tartotta a Ptyics folyó átkelöhelyeit. A "Nyevszkij" dandár Kurilcsik parancsnoksága alatt Sztarobin körzetében elfoglalta a Szlucs folyó hídját, és két napon át, a 48. gárda lövészhadosztály csapatainak megérkezéséig szívós harcot vívott érte. A mogiljovi terület partizánjai birtokba vették a Druty folyó átkelöhelyeit, és megakadályozták, hogy a visszavonuló ellenség azokat felhasználja. A partizántevékenység az erdös-mocsaras vidéken azt eredményezte, hogy az ellenség gyakran volt kénytelen csapatait az utak egyes szakaszain elhelyezni. Összefüggö arcvonalat nem tudott létrehozni. Ez lehetövé tette, hogy a szovjet csapatok a réseken behatoljanak a védelem mélységébe, és hátba támadják az ellenséget. Az 1. Ukrán Front jobbszárnycsapatai például kihasználva azt, hogy a korosztyeny-koveli vasútvonaltól északra nagy terület állt az ukrán partizánok ellenörzése alatt, s itt az ellenségnek nem volt összefüggö arcvonala, rövid idön belül száz kilométert nyomultak elöre, és elérték a Goriny folyót. A rovno-lucki hadmüvelet idején a partizánok a lovas-magasabbegységeket az arcvonalon át az ellenség hátába vezették, s ezzel hozzájárultak a szovjet csapatok e hadmüveletben kivívott ragyogó sikeréhez. Puhov vezérezredes, aki e hadmüveletben az 1. Ukrán Front 13. hadseregének parancsnoka volt, így ír a partizánok harcáról: "Az ukrajnai poleszjei területen meggyözödtünk róla, hogy a megszállók elleni harcban milyen félelmetes erövé váltak a partizánok, milyen állhatatosak és bátrak voltak a szovjet emberek, akik válaszoltak a kommunista párt ama felhívására, hogy nemcsak szemben, hanem hátulról is ütni kell az ellenséget." Szorosan együttmüködtek a támadó Vörös Hadsereggel az illegális pártszervezetek is. Amikor a 2. Ukrán Front csapatai felszabadították Kirovográdot, az illegalitásban müködö kommunisták közvetlenül részt vettek az utcai harcokban, fontos harcfeladatokat teljesítettek a szovjet parancsnokság megbízásából, kivezették a szovjet csapatokat az ellenség visszavonulási útjaira. Amikor csapataink Ogyesszát támadták, az illegális pártmunkások és a partizánok megakadályozták, hogy az ellenség felrobbantsa a Hadzsibej limány gátját, s így a Vörös Hadsereg Pereszipa felöl be tudott vonulni a városba. A Szevasztopolért vívott harcok idején az illegalitásban müködö kommunisták felvették a kapcsolatot a szovjet parancsnoksággal, a szovjet csapatokat az ellenség hátába vezették, s ezzel hozzájárultak a város gyors felszabadításához. Miután egyesültek a szovjet csapatokkal, a partizánok és az illegális pártmunkások a helyi lakosság támogatásával jelentös munkát végeztek: helyreállították a tönkretett utakat és átkelöhelyeket, s ezzel lehetövé tették a Vörös Hadsereg csapatainak elönyomulását. A 2. minszki dandár (parancsnok: Andrejev) partizánjai például a helyi lakosok segítségével három nap alatt felépítettek 39 hidat, felszereltek nyolc üzemet, és az utakon 74 árkot tömtek be. A 95. "Frunze" partizándandár egy nap alatt 20 hidat épített. A "Kutuzov"-dandár aknászai a vilejkai területen sok útszakaszt aknamentesítettek. Egy litván partizánosztag Szavickij parancsnoksága alatt a Vörös Hadsereg csapataival való egyesülés után erdösmocsaras terepen fél kilométer hosszú utat épített, és ezzel elösegítette a nehézfegyverek gyors elörevonását. A partizánok és az illegális pártmunkások együttmüködése a Vörös Hadsereggel abban a széles körü felderítö tevékenységben is megnyilvánult, amelyet a szovjet parancsnokság érdekében mind a támadások elökészítése, mind pedig végrehajtása alatt folytattak. Az ellenség mögöttes területén a hírszerzök és a csapatfelderítök ezrei müködtek. Valójában minden harcfeladatot teljesítö partizán felderítö is volt. 1944-ben a partizán felderítöhálózat lényegesen kibövült. A kalinyini terület ama nem nagy kiterjedésü nyugati részén, amely még az ellenség kezén volt, az év elsö felében a felderítök száma több mint kétszeresére, Belorusszija megszállt területein pedig több mint 75 százalékkal nött. A partizánok és az illegalitásban müködö kommunisták különféle tájékoztatásokat adtak a Vörös Hadsereg parancsnokságának. A felderítök állandóan értékes adatokat szereztek az ellenség védelméröl, csapatainak csoportosításáról és minden intézkedéséröl. Beférköztek a fasiszta területi bizottságokba, az ellenség felderítö és elhárító szolgálatának szerveibe, iskoláikba; nyilvántartásba vették a fasiszta ügynököket, söt egyeseket foglyul is ejtettek, és a hátországba szállították. Kaunas komszomolista felderítöi például rendszeresen tájékoztatták a szovjet parancsnokságot a vasútállomáson levö ellenséges katonai szerelvényekröl, s ily módon a szovjet légierö hatásosan bombázhatta azokat. Az ukrán partizán felderítök 1944 januárjában jelentették: az ellenség erödítményeket épít Kovel környékén, egyre újabb csapatokat és magasabbegységeket szállít ebbe a körzetbe, s a német fasiszta csapatok Sepetovka környékén összpontosulnak, és a Goriny folyó mentén védöállásokat rendeztek be. Februárban közölték, hogy a hitleristák erödöket kezdtek építeni Breszt körzetében. Az 1. lett partizándandár felderítöijúliusban kellö idöben jelentették a parancsnokságnak, hogy Tilsit környékén ellenséges erödítmények vannak, és egyes helyeken aláaknázták az utakat. Ugyancsak ök közöltek adatokat a Liepna körzetében levö erödítmények jellegéröl, az ellenség páncélelhárító rendszeréröl és tüzérségi tüzelöállásairól. A kalinyini partizán felderítök és illegális pártmunkások 1943. november 1-töl 1944. július 15-ig 30 hadosztály, két dandár, 23 ezred, 63 zászlóalj, 148 tábori posta, két tábori kórház áttelepülését és helyzetét, 11 repülötér, 95 raktár és 32 üzem helyét állapították meg. Belorusszijában a partizánok 1944 januárjától májusáig a felderítés különbözö módszereivel 27 törzs, 598 magasabbegység és egység, továbbá 163 tábori posta helyét állapították meg. A felderítök meghatározták 36 repülötér és leszállóhely, továbbá a Minszk, Vityebszk, Orsa, Bobrujszk környékén és más körzetekben kiépített védelmi terepszakaszok fekvését, megszerezték és repülögépen a szovjet hátországba juttatták az ellenség több mint 500 hadmüveleti okmányát, köztük hadmüveleti térképeket és parancsokat. A partizánok és az illegális pártmunkások harca nem csupán hadmüveletileg és harcászatilag függött össze a Vörös Hadsereg támadásával. E harcnak hadászati céljai is voltak. Ismeretes, hogy a Vörös Hadsereg egymás után következö csapásai 1944-ben arra kényszerítették az ellenséget, hogy más hadszínterekröl, söt még a szovjet-német arcvonal olyan szakaszairól is, ahol az adott pillanatban a szovjet csapatok nem folytattak támadó hadmüveleteket, veszélyeztetett irányokba dobja át eröit. Ilyen körülmények között rendkívül fontos volt annak megakadályozása, hogy a német hadvezetés idöben és szervezetten átcsoportosítsa csapatait. Az ellenség közlekedésének megzavarására irányuló partizántevékenység nagyjelentöségü volt, mégpedig nemcsak a szovjet csapatok támadási sávjában, hanem ott is, ahonnan az ellenség eröket dobhatott át a védelmében keletkezett rések betömésére. Ezért a partizánok szüntelenül és egyre eröteljesebben tevékenykedtek az ellenség közlekedési útvonalain. Január-április hónapokban, a szovjet csapatok Leningrádnál és a jobb parti Ukrajnában kibontakozó nagy támadó hadmüveletei idején, az ellenség mögöttes területén a vasútvonalakon folyó fokozott tevékenység megakadályozta, hogy az ellenség szabadon manöverezzen tartalékaival. Ebben az idöszakban a belorusz partizánok mintegy negyven pályaszakaszon hajtottak végre diverziót. Különösen élénk volt tevékenységük a minszk-bobrujszki, breszt-Iunyinyeci, mologyecsno-polocki, valamint a minszk-orsai vonalon, ahol a legtöbb ellenséges szerelvény közlekedett. Január-április hónapokban a belorusz partizánok 2989 ellenséges szerelvényt robbantottak fel. A Vörös Hadsereg belorusszíjaí támadása alatt, 1944 nyarán nagy jelentösége volt annak a tevékenységnek, amelyet az ukrán partizánok folytattak az "Észak-Ukrajna" hadseregcsoport közlekedési útjain. Az ellenség, hogy mentse a "Közép" hadseregcsoport helyzetét, és feltartóztassa a szovjet csapatok belorusszijai sikeres elörenyomulását, hadosztályokat kezdett szállítani erre az arcvonalszakaszra egyrészt a hátország mélyéröl, másrészt az "Észak-Ukrajna" és a "Dél-Ukrajna" hadseregcsoporttól. A partizánok szüntelenül támadták a vasútvonalakat és az országutakat, felrobbantottak egyes útszakaszokat, hidakat és egyéb mütárgyakat, megakadályozták vagy késleltették az ellenség szerelvényeinek mozgását. Különösen erös támadások érték a lvov-lublini vonalat, amelyen a legtöbb ellenséges katonai szerelvény közlekedett. A hitleristákat súlyos veszteségek érték. A partizánok június július hónapokban 276 katonai szerelvényt siklattak ki. Csupán a "Pozsarszkij" partizánosztag (parancsnok Berenstejn), a "Karmeljuk" osztag (parancsnok Jaremcsuk, a Szovjetunió höse) és a "Kirov", valamint a "Szuvorov" osztagok (parancsnok Nagyelin, illetve Szankov) diverziós csoportjai júniusban 42 csapatés hadianyag-szállító szerelvényt robbantottak fel. Nagy segítségére voltak a Vörös Hadseregnek az ország nyugati vidékein végrehajtott partizánportyázások. Az elözö évektöl eltéröen, 1944-ben a partizánportyák célja nemcsak az volt, hogy erösítsék a partizánmozgalmat és bomlasszák az ellenség mögöttes területét, hanem az is, hogy segítsék más országok népeit az ellenség elleni harcban. Különösen sok ilyen vállalkozást hajtottak végre az UK(b)P Központi Bizottságának utasítására az ukrán partizánok. A Kovpakról elnevezett 1. ukrán partizánhadosztály Versigora parancsnoksága alatt három hónap alatt, január 5-töl április 1-ig harcolva végigvonult a rovnói, a volhíniai és a lvovi területen (Ukrajna), a lublini és varsói vajdaságon (Lengyelország) és a breszti, valamint a pinszki területen (Belorusszija). Ezalatt a partizánok kisiklattak 24 szerelvényt, megsemmisítettek 75 harckocsit és páncélgépkocsit, 196 gépkocsit, 16 vontatót, 20 raktárt és sok hadianyagot, felrobbantottak három erömüvet, 16 üzemet, 57 vasúti és közúti hidat. 1944-ben folytatta portyázását Sukajev partizán-magasabbegysége. A partizánok harcolva vonultak végig a jobb parti Ukrajnán és Ukrajna nyugati területein, Lengyelország déli vidékein, átkeltek a Kárpátokon, és eljutottak Csehszlovákiába. Itt 1945-ig, a Vörös Hadsereggel való találkozásig tevékenykedtek. A portyázás alatt kisiklattak 206 nagy ellenséges szerelvényt, és 832 egyéb diverziós cselekményt hajtottak végre. A német parancsnokság több ízben is elhatározta, hogy megsemmisíti ezt a magasabbegységet. Nehogy az ellenség nagy eröket összpontosíthasson a partizánok elleni hadmüveletre, Sukajev magasabbegysége, amint új körzetbe érkezett, gyorsan szétbontakozott, és kis csoportokban támadta a közlekedési útvonalakat és az ellenség egyéb objektumait. A hitleristák kénytelenek voltak a fontos objektumok örségének megerösítése végett szétforgácsolni eröiket. Ez lehetövé tette Sukajevnek, hogy pihenöt adjon partizánjainak, majd ismét összegyüjtse öket és tovább portyázzanak. Ez a harcászat már eleve kudarcra kárhoztatta a német parancsnokság minden olyan törekvését, hogy megsemmisítse ezt a magasabbegységet. A karéliai partizánok, akik kénytelenek voltak az arcvonal közelében, a szovjet csapatok birtokában levö területen tartózkodni, idönként mélyen behatoltak az ellenség mögöttes területére. 1944 nyarán 19 partizánosztag portyázott az ellenség hátában. A partizánok a Vörös Hadsereg támadó csapataival együttmüködve 11 helységet szabadítottak fel és tartottak a szovjet csapatok beérkezéSéig. Még a nyugatnémet hadtörténészek is elismerik, hogy a megszállók tehetetlenek voltak a partizánokkal szemben. Görlitz például Naumov vezérörnagy partizán-magasabbegységének tevékenységét jellemezve amely 1944. januárjában a zsitomiri területröl portyára indult Ukrajna nyugati vidékeire megállapítja: ". . . ez a csoport a Bug (Nyugati-Bug a szerk.) és a Sztrij forrásvidékénél elterülö erdökböl hosszú idön át támadta a németek fontos vasútvonalait. A német magasabbegységeknek nem sikerült ártalmatlanná tenniük . . . Naumov tábornoknak ez a portyázása nagyszerü példája az operatív partizánhadviselésnek". A Szovjetunió megszállt területén és határain kívül végrehajtott partizánportyák amelyek során a nép bosszúállói fontos politikai és harci feladatokat hajtottak végre a parancsnokok magas fokú hadmüvészetéröl, a partizánosztagok és magasabbegységek személyi állományának rendkívüli erkölcsi és harci tulajdonságairól tanúskodtak. A kommunista párt 1944-ben felhívta a partizánok és az illegális pártmunkások figyelmét, hogy meg kell menteni a szovjet embereket a fasiszta kényszermunkára való elhurcolástól, és meg kell akadályozni a nép vagyonának elrablását vagy megsemmisítését. A Krím felszabadításáért folyó müvelet alatt a "Dél" magasabbegység partizánjai azt a feladatot kapták, hogy mentsék meg a pusztulástól Jaltát, a Krím déli partján levö palotákat és egyéb anyagi értékeket. Ezt a feladatot nagy részben végrehajtották. A Lett K(b)P Központi Bizottsága az 1943-1944. téli-tavaszi partizántevékenység tervének kidolgozásakor elhatározta, mozgósítja a lakosságot, hogy aktív fellépésével akadályozza meg a szovjet állampolgárok elhurcolását, a nép vagyonának elszállítását Németországba. A központi bizottság utasította a partizánokat, hogy készítsenek elö olyan helyeket, ahol az embereket és a jószágot el lehet rejteni, s alakítsanak minden helyiségben külön csoportokat a gyújtogatók és a rekviráló osztagok ellen. A Belorusz K(b)P Központi Bizottsága 1944. május végén a pártszervezeteknek, a partizánosztagok és dandárok parancsnokságának irányelveket tartalmazó levelet küldött, amelyben utasította öket, magyarázzák meg a partizánoknak, hogy amikor a Vörös Hadsereg támadásban van, és közeledik az ország felszabadulása, mindent el kell követni a népvagyon megóvása érdekében. Az illegális pártszervezetek sokat tettek azért, hogy a szovjet embereket megmentsék a fasiszta kényszermunkától. Utasításukra az illegális pártmunkások beépültek a fasiszta igazgatási szervekbe, a munkaközvetítö hivatalba, a személyi igazolványokat kiállító hivatalokba, az áttelepítö táborokba és a rendörséghez, s kellö idöben figyelmeztették a szovjet embereket, hogy küszöbön áll Németországba való elszállításuk, és hamis okmányokkal látták el öket. Az illegális kommunista orvosok, akik a rendelöintézetekben és a munkaközvetítö hivatal sorozó bizottságánál dolgoztak, segítettek a szovjet polgároknak megszabadulni a kényszermunkától. Hamis munkaképtelenségi igazolványokat állítottak ki számukra, olyan injekciókat adtak nekik, amelyek lázt idéztek elö, tífusz vesztegzárat létesítettek ott, ahol nem volt járvány stb. Szimferopolban egy müvészcsoport, amelynek tagjai Barisev, Dobromiszlov, Jakovleva, Peregonyec és mások voltak, a színház mellett színiiskolát alapítottak. Ebbe sok olyan fiút és lányt vettek fel, akik sehol sem dolgoztak, és így megmentették öket a Németországba való elszállítástól. Az illegális pártmunkások segítettek a partizánoknak elvezetni a lakosokat az erdöbe. Itt táborokat építettek számukra földkunyhókkal, pékségekkel, fürdövel, orvosi segélyhellyel, rejtett karámokkal a jószág számára és takarmánytárolókkal. Különösen heves harc folyt a szovjet emberek és a népvagyon megmentése érdekében a hitleristák visszavonulása idején. A fasiszták tehetetlen dühükben a békés polgárok ezreit lötték agyon a városokban és falvakban, és barbárul megsemmisítettek mindent, amit nem sikerült elszállítaniuk. A Leningrád alól visszavonuló ellenség például a kingiszepi és voloszovói körzetben tömegesen kezdte irtani a lakosságot. A 9. dandár partizánjai mintegy tízezer lakost vezettek el az erdöbe. A partizánok a helyi illegális pártés Komszomol-szervezet segítségével, amelynek vezetöje Tyímohin, a dnói illegális körzeti pártbizottság titkára volt, Dno város lakosainak egy részét erdei táborokba költöztették át. Ugyanilyen táborokban találtak menedéket a dnói és a prohovi körzet sok falujának parasztjai is. A partizánok és az illegális pártmunkások azzal, hogy meghiúsították a leningrádi terület lakosainak fasiszta kényszermunkára elhurcolását, több mint 400 ezer szovjet polgár életét mentették meg. Önfeláldozóan harcoltak a moldovai partizánok is. Csupán három moldovai partizánosztag 1944 július-augusztusában 40 ezer lakost mentett meg a Németországba való elhurcolástól. Mielött a szovjet csapatok megrohamozták Ogyesszát, az illegális pártmunkások és a partizánok elöjöttek rejtekhelyeikröl, és harcba léptek a fasiszták ellen, megakadályozták, hogy tönkretegyék a várost, és leszámoljanak a védtelen lakossággal. Minszkben az illegalitásban müködö kommunisták a lakosok támogatásával még a Vörös Hadsereg megérkezése elött eloltották a tüzeket, aknamentesítették az épületeket és egyéb városi objektumokat. Amint a Vörös Hadsereg közeledett Litvánia határához, Kaunas illegális Komszomol-szervezete különleges csoportot alakított, amelynek az volt a feladata, hogy megakadályozza a gyárak és üzemek felrobbantását. Az illegalitásban harcoló komszomolisták üzemképtelenné tették a város egész távbeszélö-hálózatát. Így a német parancsnokság nem tudta kiadni az épületek felrobbantására vonatkozó parancsát. Jóllehet az ellenség óriási anyagi kárt okozott a szovjet országnak, mégsem sikerült "puszta földdé" változtatnia azt a területet, amelyet a Vörös Hadsereg csapásai elöl menekülve fel kellett adnia. Ebben nagy érdeme van a kommunista pártnak, a szovjet partizánoknak és az illegális pártmunkásoknak. A partizánok 1944-ben heves harcokat vívtak az ellenség nagy büntetö expedíciói ellen. A megszállók érezték, hogy lábuk alatt ég a talaj, s ezért igyekeztek minden módon és eszközzel letörni a partizánmozgalmat. A partizánok müködési körzeteiben megtorló intézkedéseket alkalmaztak a lakosság ellen, hazug propagandát folytattak, provokációkat szerveztek, ügynököket küldtek a partizánosztagokba stb. A hódítók elleni harcban szerzett gazdag tapasztalatok azonban megtanították a partizánokat arra, hogy sikeresen leszereljék az ellenség ilyen alattomos fogásait. A hitleristák a nép bosszúállói elleni harcra kénytelenek voltak zömmel reguláris csapatokat bevetni. A német fasiszta megszállók 1944-ben szervezett büntetö expedícióiban sok reguláris egység és magasabbegység vett részt tüzérség, harckocsik és repülögépek támogatásával. Különösen bestiális cselekedetekre ragadtatták magukat a büntetö különítmények tagjai Belorusszijában, a kalinyini területen, a Krím félszigeten és Lettországban. 1943 decemberétöl 1944 júliusáig a németek 19 nagy büntetö expedíciót szerveztek a kalinyini partizánok megsemmisítésére. Lettországban 1944 júniusában egyedül Pocs partizánosztaga ellen 20 ezer katonából és tisztböl álló büntetö különítményt vetettek be. A fasiszták azonban így sem tudtak célt érni, noha 700 embert vesztettek halottakban és sebesültekben. A partizánok Belorusszijában is heves harcokat vívtak a büntetö különítményekkel. Ezek a harcok a szovjet csapatok 1944. júniusi támadásának megindulásáig tartottak. A német hadvezetés a hadseregtartalékoknak és a "Közép" hadseregcsoport tartalékainak egy részét is kénytelen volt bevetni a belorusz partizánok ellen. A hitleristák a büntetö expedíciókat gyakran a partizánvidékek körülzárásával kezdték. Az ellenséges túlerö ellen küzdö, körülzárt partizánokat a helyi lakosok, a szomszédos partizánalakulatok és az adott országban levö arcvonalszakaszon harcoló szovjet csapatok segítették. A partizánvidékek lakossága a pártszervezetek vezetésével az ellenség várható támadásának irányában védelmi munkálatokat végzett és akadályokat épített, felderítést folytatott, élelmiszerekkel látta el a partizánokat, és részt vett a büntetö különítmények elleni harcban. A partizánmozgalom törzsei a partizánok harcának vezetésére megbízottakat és hadmüveleti csoportokat küldtek a körülzárt vidékekre. Utasításukra a szomszédos partizánosztagok és magasabbegységek hátba támadták a hitlerista büntetö különítményeket, lekötötték az ellenséget, s arra kényszerítették, hogy hátának biztosítása végett szétforgácsolja eröit. A vezetö pártszervek gondoskodtak róla, hogy a partizánok fokozott anyagi segítségben részesüljenek, s elszállítsák a gyermekeket és a sebesülteket a körülzárt vidékröl. 1944. június 22. és július 13. között a kalinyini partizánok harci körzetében például a légierö 347 felszállást hajtott végre, s elszállított 105 sebesült és beteg partizánt, 1571 gyermeket és 93 nöt. A partizánok több mint hatvan tonna löszert és élelmiszert kaptak. A belorusszijai polock-lepeli partizánvidéken a büntetö különítmények ellen vívott harc idején a partizánmozgalom törzse és a 3. Belorusz Front törzse március-áprilisban 215 tonna löszert juttatott a partizánoknak. Ugyanezen idö alatt a harctevékenység körzetéböl mintegy 1500 sebesültet szállíttatott el. A Szovjet légierö bombázta a büntetö csapatok gyülekezöhelyeit és tartalékait, és megvédte a partizánvidékeket az ellenséges bombázógépek támadásaitól. A partizánok a helyzettöl függöen vagy szívósan védekeztek, vagy a blokádot átszakítva kitörtek a bekerítésböl, majd ismét visszatértek fö támaszpontjukra. A büntetö expedíciók tevékenységének kezdete elött gyakran megelözö csapásokat mértek az ellenség közlekedési útjaira és helyörségeire, s ez nemegyszer meghiúsította az ellenség szándékát. A partizánok rendkívül állhatatosan és önfeláldozóan harcoltak a büntetö különítmények ellen. Halhatatlan höstettet vittek véghez a polock-lepeli partizánvidéken folyó harcok alatt 1944 áprilisában Volkov, Feduro, D. P. Hahel, V. P. Hahel, I. Sz. Hahel, Korzsakov és Csernisev partizán páncélvadászok, a "Lenin" dandár tagjai. Arcvonalszakaszukat védve többször is 30-40 méterre engedték magukhoz az ellenség harckocsijait, majd nehézpuskával kilötték azokat. Amikor töltényeik elfogytak, a rettenthetetlen hazafiak kézigránát-kötegekkel a harckocsik alá vetették magukat. Nagy höstettet vitt véghez Tammemets partizán, Filippov észt partizándandárjának tagja. Tammemets 1944. március 6-án, miközben társai visszavonulását fedezte, megsebesült. Ennek ellenére folytatta az egyenlötlen harcot a fasiszta megtorlók ellen. Amikor ereje fogyni kezdett, és a hitleristák már egészen közel voltak hozzá, a bátor partizán kézigránáttal felrobbantotta magát. Vele együtt pusztult el két fasiszta is. A partizánok nagyszerü erkölcsi-harci tulajdonságai, a terep és a korszerü harceszközök ügyes kihasználása, a nagy partizáncsoportosítások központi vezetése és az egész országtól kapott segítség folytán az ellenség büntetö expedíciói rendszerint eredménytelenül végzödtek. A hitleristáknak nem sikerült csökkenteniük a partizánmozgalom lendületét és méreteit, még kevésbé elfojtani a mozgalmat. A partizánharc hatékonysága 1944-ben sok körzetben jelentösen fokozódott. A szovjet emberek nemcsak fegyverrel harcoltak az ellenség hátában, hanem szabotálták annak politikai, gazdasági és katonai intézkedéseit, meghiúsították azt a törekvését, hogy az ország megszállt területeiröl lássa el munkaerövel a német ipart, és kivonták magukat a védelmi munkálatok alól. Azok a szovjet polgárok pedig, akiket a gyárakban és üzemekben munkára kényszerítettek, megszervezték a tömeges kártevést, hátráltatták a termelést, és mindent elkövettek, hogy minél silányabb termékeket állítsanak elö. A proszkurovi repülötér diverziós csoportja üzemképtelenné tette az ellenség repülögépeit, s a javítás alatt homokot és vasreszeléket szórt a hengerekbe. Azzal, hogy a stabilizátorok kábeleit elvágták, 17 gép lezuhanását idézték elö. Csernovci város illegális pártmunkásai, akik a német hadsereg számára dolgoztak, homokot szórtak a villanymotorokba. A nyikolajevi hajógyárban meghiúsították a Diesel-motorok kipróbálását. Ugyanennek a gyárnak a vasöntödéjében szabotázs következtében két daru javítása az elöírt 12 nap helyett 5-8 hónapig tartott. A sajtolómühelyben a hatvantonnás kalapácsot hat hónapig javították, holott a norma szerint ehhez mindössze húsz napra lett volna szükség. A hajóépítéshez szükséges darukat egy hónap helyett hat hónapig javították. A vasútnál a munkások és alkalmazottak csak nagy késedelemmel állították össze a szerelvényeket, igen lassan javították a mozdonyokat és a vasúti kocsikat, pazarolták a fütöanyagot, üzemképtelenné tették a mozdonyokat, megszakították a hírközlést, hogy csökkentsék a vonalak áteresztöképességét. A kommunista párt intézkedései és az ellenség hátában vívott harcban szerzett tapasztalatok tehát biztosították a partizánalakulatok és a Vörös Hadsereg szoros együttmüködését, lehetövé tették, hogy a partizánok és az illegális pártmunkások a Vörös Hadsereg hatékony támogatására összpontosítsák eröfeszítéseiket. A partizánalakulatoknál és az illegalitásban müködö pártszervezetekben ébren tartották a partizánok és illegális pártmunkások magas fokú harci szellemét, s a lakosok százezreit mozgósították harcra a hitlerista területrablók ellen. A lakosság segítsége hozzájárult a partizánok és a támadó szovjet csapatok sikeréhez. A partizánok és az illegális pártmunkások harcát a szovjet emberek kényszermunkára való elhurcolása ellen és a nép vagyonának megmentésére a pártszervezetek irányították. Késöbb a megmentett értékek elösegítették a felszabadult területek háború sújtotta népgazdaságának gyorsabb helyreállítását. 3. Az európai államok partizánmozgalmának segítése 1944-ben a Szovjetunió területén a harcok befejezödtek. Sok partizánalakulat beolvadt a Vörös Hadsereg soraiba, sok azonban a kommunista párt utasítására a határokon túl tovább harcolt a fasiszták ellen, s internacionalista kötelességüket teljesítve segítette Középés Délkelet-Európa dolgozóinak felszabadító harcát (20. sz. térkép). A Vörös Hadsereg kimagasló gyözelmei a német fasiszta betolakodók felett rendkívül fontos szerepet játszottak a megszállt országok, különösen a középés délkelet-európai országok antifasiszta mozgalmában. Ez a mozgalom 1944-ben újabb, magasabb fokra emelkedett, és majdnem mindenütt fegyveres harcba csapott át. A tapasztalt parancsnokok, valamint a fegyver és löszer hiánya azonban akadályozta a partizánmozgalom széles kibontakozását ezekben az országokban. Ezért az a segítség, amelyet a Szovjetunió a partizánmozgalom szervezéséhez nyújtott, továbbá a partizánalakulatok fegyverrel és löszerrel való ellátása óriási jelentöségü volt. A lengyel, csehszlovák, magyar, román és bolgár antifasiszta szervezetek és kommunista pártok kérésére a Szovjetunióban nemzeti partizánparancsnokokat képeztek ki, akiket azután átdobtak az illetö országokba. A szovjet repülögépek fegyvert, löszert, híradó eszközöket és gyógyszereket is szállítottak oda. A Szovjetunió tapasztalt partizánparancsnokokat, egyes esetekben pedig partizánalakulatokat is küldött. 1944-ben, amikor az arcvonal közeledett az államhatárhoz, a Szovjetunió fokozta a külföldi partizánoknak nyújtott segítségét. A haladó lengyel emigránsok kérésére az ukrán és belorusz partizánmagasabbegységeknél harcoló lengyelekböl már 1943 öszén több partizánalakulatot szerveztek, s ezeket jól ellátták fegyverrel, löszerrel és robbanóanyagokkal. 1944 áprilisában valamennyi lengyel osztag és magasabbegység vezetésére megalakult a Partizánmozgalom Lengyel Törzse. Ez alá három partizán-magasabbegység és egy osztag tartozott 17363 fövel. A törzsnél partizániskola is müködött, amelyben 1944. július 1-én több mint 1500 lengyel hazafi tanult. A Partizánmozgalom Lengyel Törzsét az UK(b)P Központi Bizottsága a Partizánmozgalom Ukrán Törzsétöl odavezényelt harminc tapasztalt szakemberrel, köztük rádiósokkal, rejtjelezökkel és aknászokkal segítette. A törzs negyven teherés 13 személygépkocsit, öt repülögépet, nagy mennyiségü fegyvert, löszert és egyéb anyagot is kapott. A Partizánmozgalom Ukrán Törzse továbbra is segítette lengyel harcostársait. Tapasztalt szovjet partizánparancsnokok rendszeresen tartottak foglalkozásokat a lengyel partizániskola hallgatóinak. Ukrajna és Belorusszija nyugati területein alakult sok lengyel partizánosztag a Szovjetunió támogatásával hamarosan eljutott Lengyelország területére, és beolvadt az Armia Ludowába. 1944 elején, miután rádió-összeköttetés létesült az Armia Ludowa parancsnokságával, a lengyel hazafiak fegyverés löszerellátása lényegesen megjavult. 1944 tavaszán Lengyelországban több mint tíz szovjet partizán-magasabbegység és osztag harcolt. Ezek gyorsan kapcsolatot teremtettek a lengyel hazafiakkal, megkezdték a harcot, és erös csapásokat mértek az ellenség hátába. Tevékenységükkel elösegítették a partizánharc megélénkülését Lengyelország keleti területein. A szovjet partizánok hadmüveleteik során rendszerint szorosan együttmüködtek az Armia Ludowa osztagaival. Júniusban a német fasiszta csapatok bekerítettek hét szovjet partizánosztagot, három lengyel partizándandárt és egy lengyel-szovjet osztagot, összesen mintegy 3000 embert. A lublini vajdaságban levö lipi és janówi erdökben a hitleristák tüzérség, harckocsik és repülögépek támogatásával két gyalogoshadosztályt és több lovasegységet vetettek be ellenük. Az ellenség tízszeres emberfölénye és túlnyomó fegyverfölénye birtokában már elöre örült a gyors és könnyü gyözelemnek. A partizánok helyzete rendkívül nehéz volt. De nem csüggedtek. A fenyegetö veszély órájában a lengyel és szovjet partizánok összefogtak, s július 15-re virradó éjjel áttörték az ellenséges gyürüt, és sebesültjeiket is magukkal víve elérték a soli erdöt. A hitleristák megpróbálták ismét bekeríteni öket, de sikertelenül. Június 23-án este a partizánok újból kitörtek a bekerítésböl, és más körzetekben hátba támadták az ellenséget. E harcok idején a szovjet és lengyel osztagoknak nagy segítséget nyújtottak a szovjet repülök, akik löszert, fegyvert és élelmiszert juttattak hozzájuk és elszállították sebesültjeiket. A csehszlovák, román és magyar kommunista párt képviselöi 1944 júniusában azzal a kéréssel fordultak az UK(b)P Központi Bizottságához, hogy segítsenek jobban megszervezni a partizánmozgalmat országuk területén. A központi bizottság teljesítette ezt a kérést. Utasítására a Partizánmozgalom Ukrán Törzse tervet dolgozott ki. Ebben fontos helyet foglalt el a nemzeti partizánparancsnokok képzése. E célból 1944. júliusában a pártok képviselöi a Szovjetunió területén tartózkodó magyarokból, románokból és csehszlovákokból 400 embert válogattak ki, akik tapasztalt szovjet parancsnokok vezetése alatt álló tanfolyamokon különleges kiképzésben részesültek. A hallgatókból szervezö osztagokat alakítottak, ezek élén nemzeti parancsnok állt. A parancsnokokat a párt képviselöi jelölték ki és erösítették meg beosztásukban. A helyi partizánok megsegítésére ezekhez az osztagokhoz törzsmunkára, továbbá a különleges szakképzettséget igénylö helyekre (aknász-oktató, rádiós, orvos stb.) tapasztalt szovjet partizánokat osztottak be. Augusztus 10-ig Csehszlovákiába 12, Magyarországra nyolc, Romániába pedig hét szervezö osztagot juttattak el. Késöbb újabb osztagokat küldtek ezekbe az országokba. A szervezö osztagok nagy hatással voltak a partizánmozgalom fejlödésére. Különösen fontos szerepet játszottak Csehszlovákiában. A szervezö osztagokat a helyi lakosság hamarosan nagy harci egységekké töltötte fel. 1944. október elején Csehszlovákia és Magyarország területén tíz partizán-magasabbegység és 32 önálló osztag, összesen mintegy 16 ezer fö harcolt. A Vörös Hadsereg parancsnoksága harminc szállító repülögépet jelölt ki arra a feladatra, hogy embereket, fegyvert és löszert szállítsanak Csehszlovákia és Magyarország területére. A légierö októberben és novemberben mintegy 35 tonna katonai rakományt juttatott el a csehszlovák partizánokhoz. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott a csehszlovák partizánmozgalomnak. Klement Gottwald ezt írta Hruscsovnak: "Engedje meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében forró hálámat nyilvánítsam azért a nagy és hathatós segítségért, amelyet önök nyújtottak nekünk a csehszlovákiai partizánmozgalom szervezéséhez és elindításához . . . Az önök segítségének ezek a nagy eredményei bevonulnak a Csehszlovákia felszabadításáért vívott harc történetébe." A balkáni országok képviselöinek kérésére a Szovjetunió jelentös segítséget nyújtott az ott harcoló népi felszabadító hadseregnek és partizánosztagoknak. A légierö és a polgári légiflotta gépei értékes rakományokat szállítottak. Csupán a Szovjetunió polgári légiflottájának gépei 1944-ben 972 felszállást hajtottak végre, s 387 esetben le is szálltak. Az ellenség mögöttes területére több mint 3750 jugoszláv, görög és albán antifasisztát, illetve szovjet szakembert, valamint több mint ezer tonna különféle rakományt juttattak el. A bolgár nép történelmének döntö idöszakában a fegyveres felkelés elökészítésekor fontos szerepük volt azoknak a szovjet fegyvereknek, amelyeket szovjet repülök a bolgár határ közelében levö jugoszláv partizán-repülöterekre dobtak le. Ezekkel tízezer bolgár és jugoszláv partizánt fegyvereztek fel. Európa sok országában a partizánmozgalomban részt vettek azok a szovjet emberek is, akik megszöktek a hadifogolyvagy munkatáborokból. "Sok tényt ismerünk mondta interjújában Golíkov vezérezredes, a Népbiztosok Tanácsának hazatelepítési megbízottja -, amelyek azt mutatják, hogy a német rabságban levö szovjet emberek ezrei hösiesen harcoltak az ellenség ellen. Ismeretes például, hogy Franciaországban oroszok, grúzok, örmények, tadzsikok, tatárok, ukránok és beloruszok a Vörös Hadsereg volt katonái és tisztjei -, akiket foglyul ejtésük után a németek Franciaországba hurcoltak, felkeltek a német parancsnokság ellen, és fegyverrel a kezükben csoportosan vagy alegységenként csatlakoztak a francia partizánokhoz, és kivették részüket Franciaország és Belgium felszabadításából. A haza joggal lehet büszke rá, hogy ilyen fiai vannak." A szovjet emberek Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában, Norvégiában, Jugoszláviában és Görögországban hösiesen harcoltak az ellenséggel, példát mutattak helytállásban és kiváló katonai tudásban. 1944 elején Franciaország területén mintegy 25 ezer szovjet állampolgár tartózkodott. Ezek olyan emberek voltak, akik vagy megszöktek a hadifogolytáborból, vagy a hitleristák hurcolták el öket kényszermunkára, illetve egyéb okok miatt kerültek ide. A szovjet hadifoglyok 1943 végén megalakult, Párizsban tartózkodó központi bizottsága megkezdte a munkát a hadifoglyok között, és beszervezte öket a partizánosztagokba. A szovjet hadifoglyok központi bizottsága szoros kapcsolatot tartott fenn a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságával Laroche, a párt megbízottja révén. A bizottság politikai munkájának eredményeképpen sok száz szovjet ember kapcsolódott be a fegyveres harcba. 1944-ben Franciaországban több mint harminc szovjet partizánosztag müködött, köztük a "Csapajev", a "Kotovszkij", a "Rogyina", a "Donbassz", a "Szvoboda" és mások. Sok szovjet állampolgár a francia partizánosztagokban harcolt a fasiszták ellen. A hadifoglyok között végzett politikai munka megerösítése és a partizánmozgalom fokozása céljából a bizottság 1944 májusában azokon a vidékeken, ahol a legtöbb koncentrációs tábor volt Pas-deCalais és Nancy környékén, valamint Párizsban állandóan müködö táborközi bizottságokat alakított. Ezekkel közösen kidolgozták a terveket, irányították a partizánosztagok harctevékenységét, egybehangolták a francia partizánok akcióival, kiadták a Szovjetszkij patriot, Szovjetszkij partyizán, Szovjetszkij vesztnyik címü lapokat, továbbá kiáltványokat és röpiratokat bocsátottak ki. Olyan körülmények között, amikor a nyelvtudás hiánya folytán az egyéb tájékoztatási források a szovjet emberek számára alig voltak hozzáférhetök, a sajtónak különösen nagy jelentösége volt. A szovjet emberek sokszorosítva vagy nyomdai úton elöállított újságokból és röplapokból értesültek a második világháború arcvonalainak helyzetéröl, a Vörös Hadsereg kimagasló gyözelmeiröl a hitlerista hordák felett. Ez reménynyel töltötte el öket: rövidesen felszabadulnak, és visszatérnek hazájukba. A sajtó felszólította öket, lépjenek be a partizánosztagokba, és fegyveres harcukkal segítsenek mihamarabb legyözni a fasizmust. A szovjet emberek a rendkívül nehéz körülmények között (nem ismerték az országot, és fegyverük is alig volt) a francia ellenállási mozgalom harcosaival együtt bátran küzdöttek a hitlerista betolakodók ellen. A szovjet hazafiak tudták, hogy amikor Franciaország szabadságáért harcolnak, a szocialista haza érdekeit védelmezik. Az eskü is, amelyet a partizánosztagokba belépö szovjet állampolgárok tettek, így hangzott: "Amikor a szocialista haza iránti kötelességemet teljesítem, egyszersmind becsületes és igaz leszek a francia nép iránt is, amelynek földjén hazám érdekeit védelmezem. Minden erömmel támogatni fogom francia testvéreimet közös ellenségünk, a német megszállók elleni harcukban." A szovjet emberek becsülettel teljesítették ünnepélyes fogadalmukat. A Nancy környékén harcoló három szovjet partizánosztag rendszeresen támadta az ellenség katonai objektumait és közlekedési útjait. A "Zseleznyak"-osztag egy francia partizáncsoporttal együttmüködve megtámadott egy koncentrációs tábort, és sok foglyot kiszabadított. Ugyanez az osztag szétzúzott egy hitlerista büntetö zászlóaljat. Az örmény partizánezred vezére, Saöne (Haute), Gard megyében és a Cevennekben harcoló 1. zászlóalja több száz német katonát és tisztet, továbbá sok harceszközt semmisített meg, és nagy zsákmányt ejtett. 1944-ben 34 hadmüveletet hajtott végre a "Párizsi kommün" nevü osztag. Felrobbantott hat katonai szerelvényt, és sok fasiszta katonát és tisztet, valamint harceszközt pusztított el. A "Szvoboda"-osztag Bar-le-Mo elleni `meglepésszerü támadásával kiszabadított 47 politikai foglyot, akiket a német fasiszta hatóságok halálra ítéltek. A partizánok Poriknak, a Vörös Hadsereg hadifogságból megszökött tisztjének vezetésével februárban megtámadtak egy kényszermunka-tábort. A szovjet hazafiak merész rajtaütését siker koronázta. A fasiszták képtelenek voltak bármilyen ellenállásra. A partizánok fegyvereket zsákmányoltak, majd visszavonultak. Veszteségük nem volt. Áprilisban ugyanez a csoport tüzet nyitott egy 200 katonából és tisztböl álló menetoszlopra. A harcban az ellenség harminc halottat vesztett. A partizánok 1944 februárjától augusztusig csupán Franciaország északi és északkeleti részén 65 vasúti szerelvényt, 76 mozdonyt, több mint ezer vasúti kocsit, ötven, fegyverrel megrakott gépkocsit, kilenc erömüvet, három katonai fontosságú hidat, 90 távíróés távbeszélövonalat semmisítettek, illetve rongáltak meg, s több mint száz gépkocsit, ötven golyószórót és 850 géppisztolyt zsákmányoltak. A szovjet partizánok közvetlenül részt vettek a francia föváros felszabadításáért vívott harcban. A párizsiak 1944-ben a Champs-Élysées-n örömujjongással fogadták felszabadítóikat. A francia partizánok mellett ott meneteltek a szovjet partizánok is. A szovjet emberek példátlan hösiességükkel, bátorságukkal kivívták a francia nép mély tiszteletét. A La Liberté címü lap 1944. szeptember 22-én Porik halálával kapcsolatban azt írta, hogy "Vaszilij hadnagy, a Vörös Hadsereg höse, egyike azoknak, akik azért haltak meg, hogy Franciaország éljen". Amikor a franciaországi belsö fegyveres erök parancsnoksága kitüntetésre terjesztette fel az örmény partizánezred 1. zászlóaljának harcosait, megállapította, hogy a zászlóalj a megszállók elleni lankadatlan harcával kiérdemelte Franciaország háláját. Belgium felszabadításából derekasan kivette részét a "Za rogyinu" nevü partizándandár, amely német koncentrációs táborokból megszökött szovjet hadifoglyokból alakult. Liége és Namur tartományban nagy hírnévre tett szert egy belga-szovjet partizánosztag, amely az Ardennekben folyó harcok idején több merész támadásra vállalkozott az ellenség fontos objektumai ellen. A koncentrációs táborokból megszökött szovjet hadifoglyok az olasz osztagokban is bátran harcoltak. Modena tartományban orosz partizánzászlóalj müködött. Példamutató hösiességgel harcolt a német fasiszta hódítók ellen Felsö-Piemonte környékén egy grúz partizánzászlóalj. "Nehéz megmondani, hány orosz volt az olasz partizánok között írja emlékirataiban Bini, az olasz ellenállási mozgalom egyik vezetöje -, de nincs Olaszországban olyan partizánvidék, ahol a "Katyusá"-val, az olasz partizánok kedvenc dalával együtt ne maradt volna meg a Mihailok, az Alekszandrok, Viktorok és Grigorijok emléke". Az olasz hazafiak nagyra értékelték a szovjet partizánok tevékenységét. Az olasz partizánoknak a Reggio Emilia környékén harcoló szovjet partizánokhoz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulója alkalmából intézett üzenete megállapította: "Ezen a történelmi fontosságú napon különösen ki akarjuk fejezni mély hálánkat nektek, akik habozás nélkül fegyvert ragadtatok, hogy segítsetek fegyveres harcunkban." Halhatatlan dicsöséget szereztek maguknak és hazájuknak a szovjet népek bátor fiai: Poetan és Mehti Husszein-zade. Az "Oreste" nevü olasz partizándandár kötelékében harcoló Poetan megkapta az arany vitézségi érmet, az Olasz Köztársaság legmagasabb kitüntetését. Az olasz kormány kitüntetési rendeletében ez áll: "Az Olaszországba szállított Fjodor Poetan orosz hadifogoly megszökött a német koncentrációs táborból, és csatlakozott a partizánmozgalomhoz, amelyhez a szabadság elveibe vetett hit vitte el. Fjodor Poetan, a fegyelmezettség és a bátorság mintaképe, tudva, hogy élet-halálról van szó, amikor a partizánokat nagy ellenséges erök támadták meg, egy kis osztag élén az ellenség sürüjébe vetette magát, és tüzet nyitott. A támadás annyira váratlan és olyan merész volt, hogy az ellenség megzavarodott, és kénytelen volt megadni magát. A németek nagy veszteségeket szenvedtek, a partizánok sok foglyot ejtettek. E hösi harcban, amely aznap az események egész menetét megváltoztatta, Fjodor Poetan hösi halált halt a népek szabadságeszményéért." A bolgár, jugoszláv és görög határ találkozásánál egy görög partizánhadosztály kötelékében harcolt 1944-ben egy szovjet partizánzászlóalj. Jugoszláviában a Népi Felszabadító Hadseregnek a szlovén tengerparton tevékenykedö 9. hadtestében harcolt egy szovjet partizánzászlóalj az ellenség ellen. Magvát fogságból megszökött katonák alkották. Erröl a mintegy 300 fönyi zászlóaljról a hitleristák azt hitték, hogy a Vörös Hadsereg ejtöernyös egysége. A zászlóalj személyi állományát a fasiszta hódítók elleni hösies harcáért a jugoszláv hadsereg parancsnoksága dicséretben részesítette. Ebben a zászlóaljban valóban legendás höstetteket vitt véghez Mehti Husszein-zade, az azerbajdzsán nép bátor fia. Súlyos sebesüléssel esett fogságba, 1943 végén egy nagy csoport hadifogollyal együtt megszökött, és beállt partizánnak. A Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg 9. hadtestének törzsénél a felderítö-diverziós csoport vezetöje volt. Nemsokára az egész adriai tengerparton beszélni kezdtek e csoportnak és parancsnokának höstetteiröl. 1944. január közepén Husszein-zade harcosaival igen fontos térképeket zsákmányolt. Februárban német tiszti egyenruhában bement a német laktanyákba, a tüzoltókészülékekbe idözített aknákat helyezett el, és felrobbantotta azokat. Udine városban (Észak-Olaszország) szovjet és helyi partizánok Husszein-zade vezetésével bátran rajtaütöttek egy fasiszta börtönön, s kiszabadítottak 700 foglyot, köztük 150 szovjet állampolgárt, elfogták a börtön parancsnokát, és a partizánok parancsnokságára szállították. A partizánok tettei annyir





a bámulatosak voltak, hogy az elképedt német parancsnokság azt közölte az újságokban, hogy a várost egy 3000 föböl álló egész partizánhadosztály támadta meg. Áprilisban egy partizáncsoport, amely Husszein-zadéból, Szeidovból és másokból állt, felrobbantotta a trieszti mozit és a német tiszti étkezdét. Mintegy 400 hitlerista meghalt vagy megsebesült. Késöbb felrobbantották az Il Piccolo címü fasiszta lap szerkesztöségét és nyomdáját. A fasiszta vadállatok Mehti fejére 400 ezer líra vérdíjat tüztek ki. A bátor partizánt azonban nem lehetett lépre csalni. Rövidesen ismét néhány merész diverziós cselekményt hajtott végre: megsemmisített két katonai repülögépet egy német repülötéren, betört egy bankba, egymillió lírát zsákmányolt, és elszállította a partizántörzshöz. 1944-ben, amikor feladatának teljesítése után visszatéröben volt alakulatához, a fasiszták kelepcéjébe esett. A hös az utolsó lehetöségig verekedett. Hogy ne kerüljön elevenen a fasiszták kezébe, utolsó golyóját saját szívébe eresztette. Husszein-zade, aki a távoli Olaszországban harcolt a fasiszták ellen, sohasem feledkezett meg hazájáról. Versében, amelynek a kéziratáról készült fotokópiát az elözö oldalon látjuk, meleg szavakkal emlékezik meg szeretett hazájáról: Bár lennék bíborszínü öszi levél, Hogy felkapna a szél, S erdök s hófedte hegyek felett Hazámba repülnék . . . A szovjet nép nagyra értékelte dicsö fia érdemeit: a Szovjetunió Höse kitüntetést adományozta neki. A nyugat-európai országokban harcoló szovjet partizánokat a dolgozók erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatták. Ugyanilyen támogatásban részesültek a hitlerista fogságban levö szovjet emberek is, akik gyárakban, üzemekben és bányákban dolgoztak Franciaország, Belgium, Hollandia, Norvégia, Olaszország és más államok területén. Ennek köszönhetö, hogy sok, fasiszta rabságban sínylödö szovjet állampolgár megmenekült a haláltól, és ismét kivehette részét a szabadságszeretö népek harcából. Meleg érzésekkel emlékeznek a szovjet emberek francia, belga, holland, norvég és olasz barátaikra, akik segítettek nekik megszökni a fasiszta kényszermunka-táborokból és bekapcsolódni a hitlerista elnyomók elleni harcba. Sztarikov például, aki Franciaországban megszökött a kényszermunka-táborból, elmondja, hogyan segítették a francia parasztok. Elrejtették öt a fasiszta hatóságok elöl, ellátták élelemmel és ruhával, s eljuttatták Jura és Doubs megyék francia partizánosztagaihoz. Sztarikov 1944. május júniusban az egyik partizánosztag harci csoportjának parancsnokaként részt vett a német fasiszta hódítók elleni harcokban. Zubarjov, egy Belgiumban harcoló partizánosztag parancsnoka visszaemlékezéseiben különösen hangsúlyozza, hogy az országban való tartózkodása alatt egyetlen olyan esetröl sem hallott, amikor a lakosok elárulták volna a szovjet embereket. Annak a segítségnek, amelyet a Szovjetunió nyújtott az európai országok partizánmozgalmának, nagy katonai és erkölcsi jelentösége volt. A Szovjetunió gyözelmei s az a közvetlen támogatás, amelyben az ellenállási mozgalmat részesítette, az egyszerü emberek millióit harcra lelkesítette a fasizmus ellen, megtanította öket hinni saját erejükben. "Az olasz partizánok, minden olasz demokrata írja Giovanni Pesce, a milánói és torinói városi partizánok vezetöje öszinte rokonszenvvel és elragadtatással figyelték a dicsö Vörös Hadsereg és a Szovjetunió népeinek tetteit. Hösi gyözelmeik lángra gyújtották harcosaink szívét." A kommunista párt nagy szervezö és politikai tömegmunkája nyomán fokozott erövel indult meg a szovjet nép harca az ellenség hátában. A SZK(b)P Központi Bizottságának és a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságának intézkedései tovább erösítették a partizánalakulatoknál és az illegalitásban müködö pártszervezeteket, emelték a még fel nem szabadult területek lakossága körében folyó politikai munka színvonalát. Ennek eredményeként 1944-ben kibövült az aktív partizánharc övezete. Jelentékenyen megjavult a partizánok és illegális harcosok fegyver-, löszerés élelmiszerellátása, s megfelelö eszközöket kaptak a megszállt területek lakossága körében végzendö agitációs tömegmunkához. A partizánmozgalomban és az illegális tevékenységben 1944 folyamán a fö helyet a fegyveres harc foglalta el. A nép bosszúállói nagy veszteséget okoztak az ellenségnek, gyengítették mögöttes területét, s meghiúsították azt a próbálkozását, hogy a megszállt területek embertartalékait és anyagi értékeit Németország hadigazdasági potenciáljának erösítésére használja fel. Az 1944. évi partizánháborút az jellemezte, hogy a korábbi évekhez képest szorosabb hadmüveleti és harcászati együttmüködés alakult ki a partizánosztagok és a Vörös Hadsereg csapatai és magasabbegységei között, kibövült a szovjet fegyveres erök számára végzett felderítö tevékenység, és nagy partizánalakulatok portyáztak a visszavonuló ellenséges csoportosítások hátában. Internacionalista kötelességét teljesítve a Szovjetunió Kommunista Pártja számottevöen segítette a középés délkelet-európai népeket a fasiszta hódítók ellen vívott felszabadító harcukban. A párt utasítására sok szovjet partizánalakulat a határokon túlra helyezte át harctevékenységének körzetét. Csehszlovákiába, Lengyelországba és más országokba tapasztalt partizánokból álló szervezö csoportokat küldtek. A külföldi partizánok a Szovjetuniótól fegyvert, löszert és felszerelést kaptak. A fogságból és a fasiszta kényszermunka-táborból megszökött szovjet hazafiak ezrei hösiesen harcoltak sok európai ország partizánosztagaiban. A Szovjetunió testvéri segítsége fontos szerepet játszott Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Albánia, Görögország, Bulgária és Magyarország népeinek függetlenségi és szabadságharcában. ÖSSZEFOGLALÁS A VÖRÖS HADSEREG 1944. ÉVI NYÁRI-ŐSZI HADJÁRATÁNAK EREDMÉNYEI A szovjet fegyveres erök 1944. évi nyári-öszi hadjárata a Nagy Honvédö Háború történetében kimagasló helyet foglal el, mert politikai és katonai eredményei szempontjából egyike volt a legjelentösebb hadjáratoknak. A Vörös Hadsereg azzal, hogy teljesen felszabadította a szovjet földet a német fasiszta megszállás alól, végrehajtotta a kommunista párttól és a szovjet kormánytól kapott legfontosabb politikai feladatot. A Szovjetunió államhatára amelyet a hitleristák 1941 júniusában hitszegöen megsértettek teljes kiterjedésében, a Barents-tengertöl egészen a Feketetengerig helyreállt. A Vörös Hadsereg a nyári-öszi hadjárat folyamán 600 ezer négyzetkilométernyi területet szabadított fel, amelyen a háború elött kb. 20 millió ember élt. Az 1944. évi két hadjárat alatt a Vörös Hadsereg 906 ezer négyzetkilométer kiterjedésü földet tisztított meg az ellenségtöl, ahol a háború elötti idökben mintegy 39 millió ember dolgozott. A fasiszta Németország és csatlósainak csapatai a háború alatt ideiglenesen 1 millió 926 ezer négyzetkilométer kiterjedésü szovjet területet szálltak meg, amelyen a háború elött kb. 85 millió lakos élt. 1944-re esett tehát a megszállt terület 46 százalékának felszabadítása. 1944 nyarán az európai dolgozók nagy rokonszenvétöl kísérve és aktív támogatásával a szovjet fegyveres erök megkezdték következö fontos feladatuk végrehajtását: segíteni a délkeletés középeurópai népek szabadságharcát. A kommunista párt ebben Leninnek a szocialista állam internacionalista kötelességeiröl, fegyveres eröinek felszabadító küldetéséröl szóló ismert tételéböl indult ki. A szovjet fegyveres erök Romániából, Bulgáriából, Lengyelország és Magyarország nagy részéröl kiüzték a hitlerista hódítókat. A Vörös Hadsereg Csehszlovákia területére lépett, s szabadságot vitt népeinek. A szovjet csapatok a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereggel együttmüködve megtisztították az ország keleti területeit a német fasiszta hódítóktól. A Vörös Hadsereg gyözelmeinek közvetlen hatására és a néphadseregek csapásai következtében a megszállók 1944 öszén kénytelenek voltak kitakarodni Albániából és Görögországból. A Vörös Hadsereg ragyogóan beváltotta azokat a reményeket, amelyeket a hitlerista járom alatt sínylödö európai népek a Szovjetunióba, mint felszabadítójukba és barátjukba vetettek. A háború Németország határán és csatlósai területén folyt. Ez volt a Nagy Honvédö Háború harmadik idöszaka, nyári-öszi hadjáratának legfontosabb katonapolitikai eredménye. Azok a csapások, amelyeket a Vörös Hadsereg mért a hitlerista Wehrmachtra, csödbe juttatták a fasiszta államok koalícióját. A szovjet csapatok gyözelmei nemcsak véget vetettek Románia, Bulgária és Magyarország részvételének a hódító, igazságtalan háborúban, hanem azt is elösegítették, hogy ezen országok népei a Szovjetunió támogatásával aktívan bekapcsolódjanak a Németország elleni harcba: Románia és Bulgária fegyveres eröi 1944 szeptemberétöl kezdve a Vörös Hadsereggel vállvetve harcoltak a német fasiszta csapatok ellen. A Vörös Hadsereg nyári-öszi hadjárata keresztülhúzta a hitlerista vezetök külpolitikai terveit. Meghiúsultak azok a reményeik, hogy a szovjet fegyveres eröket Németország és csatlósai határától nagy távolságban fel tudják tartóztatni. A fasiszta Németország elvesztette európai szövetségeseit, és nemzetközileg elszigetelödött. A hitleristáknak az a reménye sem vált be, hogy az antifasiszta koalíción belül összeütközésre kerül sor. Azoknak a vereségeknek a következtében, amelyeket a német hadsereg 1944 nyarán és öszén a keleti arcvonalon elszenvedett, erösen rosszabbodott Németország belpolitikai helyzete. A Vörös Hadsereg azzal, hogy felszabadította a szovjet balti országokat, Belorussziját, Ukrajna nyugati területeit és Moldavát, megfosztotta a német fasisztákat annak a lehetöségétöl, hogy gátlástalanul kirabolják ezeket a nagy területeket, és ily módon kielégítsék fegyveres eröik és hátországuk gazdasági szükségleteit. Miután a délkelet-európai országokból elkergették a megszállókat, Németország már nem volt abban a helyzetben, hogy a hadviselés céljára barbárul kiaknázza ezeknek az országoknak emberi, ipari, mezögazdasági és egyéb tartalékait. A német üzemek többé nem kaptak román köolajat, magyar bauxitot és petsamói nikkelt. A szovjet csapatok megjelenése a Balkán félszigeten arra kényszerítette Törökország uralkodó köreit, hogy véglegesen lemondjanak Németország hadászati nyersanyagokkal való ellátásáról. A Vörös Hadsereg 1944 végén elérte Ausztria és Csehszlovákia határát, behatolt Kelet-Poroszországba, és ezzel veszélyeztette a német hadiipart ezeken a területeken. A fasiszta Németország fegyveres eröi az 1944. nyári-öszi hadjáratban óriási veszteséget szenvedtek. Valamennyi hadseregcsoportot az "Észak", "Közép", "Észak-Ukrajna" ("A"), "Dél-Ukrajna" ("Dél") megsemmisítö csapások érték. Csapataik tetemes részét bekerítették, s ezek vagy megsemmisültek, vagy fogságba estek. Az "Észak" hadseregcsoport megmaradt részét a szovjet csapatok blokád alatt tartották Kurlandban. A Szovjetunió Fegyveres Eröi e hadjárat során teljesen megsemmisítettek, vagy foglyul ejtettek 96 hadosztályt és 24 dandárt, szétvertek 219 hadosztályt és 22 dandárt. Ezek közül 33 hadosztály és 17 dandár olyan nagy veszteséget szenvedett, hogy feloszlatták. A német hadsereg a nyári-öszi hadjáratban 1 millió 600 ezer embert, 6700 harckocsit, 28 ezer löveget és aknavetöt és több mint 12 ezer repülögépet vesztett. A dicsöített Wehrmachtnak a szovjet-német arcvonalon elszenvedett vereségei és óriási veszteségei felnyitották a német nép szemét, ráébresztették Németország valódi helyzetére. Jóllehet a hitlerista klikk még erösen tartotta a gyeplöt, a goebbelsi propaganda semmiféle fogása sem tudta eltitkolni a német dolgozók elöl azt, hogy országuk területe hadszíntér lett. A Szovjetunió növekvö gazdasági ereje, a Vörös Hadsereg nagyszerü gyözelmei és a fasiszta járom alól felszabadult népek irányában követett lenini külpolitika az európai államok néptömegei körében meleg rokonszenvet keltettek a Szovjetunió iránt. Az 1944. évi nyári-öszi hadjárat fontos eredménye volt az, hogy megnövekedett a Szovjetunió tekintélye, és megerösödött az antifasiszta államok koalíciója. 1944 második felében a koalíció tagjainak összehangolt harctevékenysége rendkívüli sikereket hozott. Az európai második front megnyitása az antifasiszta koalíció közös ügyének gyözelmét jelentette. A Szovjetunió Fegyveres Eröinek gyözelmei tovább bövítették ezt a koalíciót, amelybe most már Románia, Bulgária és Magyarország is belépett. A Vörös Hadsereg 1944. nyári és öszi heves ütemü támadása a szovjet-német arcvonal déli szakaszán végleg meghiúsította az angol reakciós köröknek azt a szándékát, hogy megelözik a szovjet csapatokat a Balkánon. Délkelet-európai intervenciós terveik (Görögország kivételével) füstbe mentek. A Vörös Hadsereg és a demokratikus erök keresztülhúzták az angol-amerikai imperialistáknak azt a számítását, hogy csapataikat bevonultatják Romániába, Bulgáriába, Magyarországra és Jugoszláviába, ezekben az országokban népellenes rendszert teremtenek, s Washington és London csatlósaivá változtatják öket. A szovjet csapatok bevonulása a délkelet-európai országokba megbénította az ottani belsö reakciós eröket, amelyek a régi társadalmi rend fenntartására törekedtek. A Vörös Hadsereg gyözelme Románia, Bulgária és Magyarország felett megfosztotta ezen országok belsö reakcióját attól az utolsó lehetöségtöl, hogy a dolgozók ellen bevesse fö támaszát, a hadsereget. A Vörös Hadsereg jelenléte az általa felszabadított területeken nagy forradalmasító hatással volt, mert kedvezö feltételeket teremtett a demokratikus erök megszilárdulásához. Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és Magyarország néptömegei a kommunista és munkáspártok vezetésével harcot indítottak a nép demokrácia elvein alapuló új társadalmi és államrend megteremtéséért. A szovjet fegyveres erök gyözelmei az 1944. nyári-öszi hadjáratban lényegesen megváltoztatták a szovjet-német arcvonal hadászati helyzetét. A szovjet csapatok Belorusszijában és Ukrajna nyugati területein mért csapásainak eredményeként több szovjet összfegyvernemi hadsereg, harckocsiés légi hadsereg, továbbá rengeteg megerösítö eszköz vonult fel Kelet-Poroszország délkeleti határán, KeletLengyelországban és a Visztula mentén. Ezeket az eröket csak rövid távolság választotta el Németország belsö vidékeitöl és szívétöl, Berlintöl. A szovjet csapatok további csapásaikkal a balti országokban és a Kárpátoktól délre is szétzúzták az ellenséget. A német fasiszta csapatok délen elszenvedett katasztrofális veresége következtében Jugoszlávia, Görögország és Albánia népi felszabadító hadseregei együttmüködhettek a Vörös Hadsereggel a szovjet-német arcvonal balszárnyán, saját országuk területén pedig még aktívabb harctevékenységet folytathattak a megszállók ellen. A Vörös Hadsereg a nyári-öszi hadjárat végére tehát igen kedvezö hadászati terepszakaszokat foglalt el, s ezekröl befejezö csapásokat mérhetett Németországra északkeletröl, keletröl és délkeletröl egyaránt. Az 1944-ben végrehajtott hadmüveletek a szovjet hadászat fejlödésének új szakaszát jelezték. Az a tapasztalat, amelyet a föhadiszállás az elözö években a fegyveres harc központi vezetését illetöen szerzett, a nyári-öszi hadjárat során lehetövé tette, hogy még pontosabban megszervezzék a frontok és a haderönemek együttmüködését. A föhadiszállás 1944 második felében a korábbi hadjáratoknál gyakrabban alkalmazta azt a módszert, hogy egymást követö csapásokat mért az ellenségre az arcvonal különbözö, sokszor egymástól igen távoli szakaszain. E hadjárat politikai és hadászati céljait frontcsoporttal, ritkábban egy fronttal végrehajtott hadmüveletek komplexuma révén érték el. A csapásokat mind az arcvonalon, mind a mélységben egymást követöen mérték. Az 1944 nyarán a nyugati és délnyugati hadszíntéren végrehajtott hadmüveletek különösen jól megmutatták, mennyire függ egyik hadmüvelet a másiktól, mennyire feltételezi egyik a másikat. Mindegyikük nemcsak az adott területen változtatta meg a hadászati és a politikai helyzetet, hanem egyúttal annak a feltételeit is megteremtette, hogy a szovjet csapatok más körzetekben, söt más hadszíntereken mérjenek csapásokat. A szovjet fegyveres erök a nyári-öszi hadjáratban saját földjükön és nyolc idegen állam területén harcoltak. Az egész szovjet-német arcvonalon a Barents-tengertöl a Fekete-tengerig folyt a támadás. A szovjet csapatok példátlanul mélyen nyomultak elöre. A délnyugati hadszíntéren több mint 1200 kilométert tettek meg. A Vörös Hadsereg gyors ütemben támadott. Egyes hadmüveletekben a csapatok naponta 15-20, söt néha 30-35 kilométert nyomultak elöre. A csapatvezetés müvészetének egyre emelkedö színvonala lehetövé tette, hogy a szovjet csapatok a nyári-öszi hadjárat sok hadmüveletében bekerítsék az ellenség eröit. Ezt a hadjáratot az különbözteti meg a Nagy Honvédö Háború többi hadjáratától, hogy csapataink ebben kerítették be a legtöbb nagy ellenséges csoportosítást. (Vityebszknél, Bobrujszknál, Minszknél, Brodinál, Kisinyovnál és Budapesten.) Jelentösen csökkent a bekerített ellenség megsemmisítéséhez szükséges idö. Sztálingrádnál ehhez több mint két hónap kellett, ezzel szemben Minszktöl keletre hét, Kisinyovnál pedig alapjában véve öt nap. Nagy sikereket értek el a szovjet csapatok a bekerítés külsö arcvonalának kialakításában. Csak Budapesttöl nyugatra mentek át védelembe a külsö arcvonalon. A többi esetben a bekerítés külsö arcvonalán levö csapatok folytatták gyors támadásukat, és ezzel jobb feltételeket teremtettek a belsö arcvonal csapatai számára a bekerített ellenséges csoportosítás megsemmisítéséhez. A bekerítö hadmüveletekben elért ragyogó eredményekben óriási szerepük volt a páncélosés gépesített csapatoknak. A harckocsi-hadseregeket, valamint az önálló harckocsiés gépesített hadtesteket rendszerint arra használták fel, hogy az ellenség védelmének áttörése után továbbfejlesszék a hadmüveletet, üldözzék és bekerítsék az ellenséges csoportosítást, és harcoljanak az ellenség felvonuló hadmüveleti tartalékai ellen. A harckocsi-hadseregek ütközetbe vetésének és az ellenséges védelem mélységébe való gyors elöretörésének a fö célja fontos hadmüveleti vagy hadászati objektumok elfoglalása volt. Az e téren szerzett gazdag harci tapasztalatokat a nagy manöverezöképességü szárazföldi csapatok a korszerü háborúban is sikerrel alkalmazhatják. A Vörös Hadsereg felszerelése egyre tökéletesebb harceszközökkel 1944-ben nagyban megnövelte támadó lehetöségeit. A hadmüveletek kiterjedése még jobban megnött, és a döntö cél jellemezte öket. A tüzérség, a harckocsik és a légierö megnövekedett tüzereje lehetövé tette az ellenség védelmének gyors áttörését, a gyorscsapatok rövid idö alatt való tömeges ütközetbe vetése pedig a siker továbbfejlesztését, az ellenség üldözését és szétzúzását. A nyári-öszi hadmüvelet során a szovjet csapatok harcászatát sok hadmüveletben az jellemezte, hogy már a hadmüvelet elsö napján megállás nélkül áttörték az ellenség fövédöövét. A Vörös Hadsereget nem tudta feltartóztatni sem az esö, sem a tavaszi és öszi feneketlen sártenger, sem a vízi akadályok és a Kárpátok hegyláncai, sem pedig a sarkkörön túli területek nehéz éghajlati viszonyai. A szovjet fegyveres erök hadmüveleti müvészete és harcászata összhangban volt a hadászat feladataival. A hadjárat ennek eredményeképpen elérte céljait. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyes hadmüveletekben a frontok nem hajtották végre valamennyi feladatukat. Ilyen hadmüveletek voltak: a 2. Balti Front támadása január-februárban; az 1. Ukrán Front proszkurov-csernovci hadmüvelete március-áprilisban; a Nyugati Front támadása az arcvonal középsö szakaszán január-áprilisban; a 2. és 3. Balti Front rigai hadmüvelete szeptember-októberben. A Vörös Hadsereg 1944. évi ragyogó gyözelmeit a harcosok nagy hazafias lelkesedése és harcolni tudása tette lehetövé. Az ellenség abban reménykedett, hogy amennyiben a háború idegen államok területére tevödik át, lehanyatlik a Vörös Hadsereg személyi állományának erkölcsi szelleme. Tévedett! A felszabadító harc humánus eszméitöl lelkesített szovjet katonák szilárdan eltökélték, hogy harci útjukon minden nehézséget leküzdenek. Valóban tömegesen akadtak köztük hösök. Az 1944. évi két hadjárat alatt a hadseregnél és a flottánál a kitüntetettek száma kétszeresére növekedett, és elérte a hárommillió föt. Majdnem kétszeresére emelkedett a Szovjetunió höseinek, a haza legjobb fiainak és lányainak száma. 1944-ben Pokriskint, a híres vadászpilótát, a Szovjetunió kétszeres hösét a harmadik "Arany Csillag"-gal tüntették ki, a Szovjetunió húsz másik hösét pedig a második "Arany Csillag"-gal. Ugyanebben az évben Bojko, Vorozsejkin, Sutov, Jakubovszkij ezredesek, továbbá Sabalin harmadosztályú kapitány kétszer kapta meg ezt a legmagasabb kitüntetést. Az 1944. évi fegyveres harc óriási méretei miatt a Vörös Hadsereg hadtápjának nagy szállításokat kellett lebonyolítania. 1943-ban a központi ellátás rendszerében 1 millió 164 ezer vagon anyagot szállítottak, ezzel szemben 1944-ben 1 millió 465 ezer vagont. A frontok számára ebben az évben csupán löszerrel mintegy 118 ezer vagont raktak meg. Óriási munkát végzett a gépkocsi-szállítószolgálat. Az egész háború alatt gépkocsin szállított rakományok ötven százaléka 1944-re esik. A Vörös Hadsereg 1944-ben az 1943. évi 3,2 millió tonnával szemben, több mint 3,8 millió tonna üzemanyagot használt el. Ez a mennyiség az egész háború alatt elfogyasztott üzemanyagnak mintegy 30 százaléka volt. Jól megbirkózott feladataival a katonai egészségügyi szolgálat is. Az 1944. évi hadjáratok ütközetei megerösítették, hogy a Vörös Hadsereg félelmetes erövé vált, és minden tekintetben felülmúlja az ellenséget. 1944-ben nagy vereségeket mért a fasiszta Németország és csatlósai hadseregeire. A két hadjárat alatt teljesen megsemmisített, illetve foglyul ejtett 126 hadosztályt és 25 dandárt, szétzúzott 361 hadosztályt és 27 dandárt, s ezek közül 47 hadosztály és 20 dandár olyan nagy veszteséget szenvedett, hogy feloszlatták. Ezek a veszteségek a szovjet-német arcvonalon az 1941-1944. évi támadó hadjáratokban megsemmisített, foglyul ejtett és szétvert ellenséges hadosztályoknak és dandároknak mintegy 65 százalékát teszi ki. A hitleri Németország nem tudta kiheverni ezeket a veszteségeket. Guderian vezérezredes, a német szárazföldi csapatok vezérkari fönöke 1944. november 2-i veszteségjelentésében kénytelen volt beismerni: "Az 1944. augusztus-októberi súlyos veszteségek következtében jelentösen kiélezödött a harcoló szárazföldi hadsereg személyi állománya helyzete." Ebben az okmányban ilyen adatok szerepelnek: a szárazföldi csapatok a keleti arcvonalon augusztusban, szeptemberben és októberben 672 ezer embert vesztettek, s a csapatok ez idö alatt (a felgyógyultakkal együtt) 201 ezer fö feltöltést kaptak (a tengerészgyalogos-zászlóaljakat is beszámítva). Vagyis a keleti front személyi állománya három hónap alatt majdnem 500 ezer emberrel csökkent." "Az 1944. évi nyári-öszi hadjáratban szenvedett veszteségek után írja Tippelskirch -, és annak következtében, hogy a szövetségeseknek sikerült partra szállniuk, a német hadsereg számára még az eredményes védelmi tevékenység elöfeltételei sem voltak meg . . . Az általános helyzet valamennyi hadszíntéren igen hasonlított ahhoz, ami 1940. június elején alakult ki Franciaországban: katonai szempontból reménytelen volt." A szovjet csapatok sikerei az 1944. évi hadjáratokban döntö szerepet játszottak a német fasiszta fegyveres erök végleges szétzúzásában 1945-ben, és eldöntötték a második világháború sorsát. Az egyik tengertöl a másikig terjedö harctevékenység óriási méretei megkövetelték a mesteri vezetést a Legfelsöbb Parancsnokság, a frontok és flották parancsnoksága, a haderönemek és a fegyvernemek parancsnokai részéröl, továbbá a harceszközök és anyagi eszközök kolosszális tömegének hozzáértö felhasználását. A föhadiszállás elgondolásainak megvalósítása során a frontok, flották és hadseregek parancsnoksága alkotó kezdeményezésröl tett tanúbizonyságot. Az 1944. évi hadjáratok folyamán a legkiválóbb szovjet hadvezéreket, Govorovot, Konyevet, Malinovszkijt, Mereckovot, Rokosszovszkijt és Tolbuhint, a hadmüveletek hozzáértö vezetéséért a Szovjetunió marsalljává léptették elö. Iszakov a flotta admirálisa, Voronov a tüzérség fö marsallja, Golovanov és Novikov pedig a légierö fö marsallja lett. Egyes kiváló parancsnokokat, mint Asztahovot, Vorobjevet, Vorozsejkint, Zsavoronkovot, Pereszikint, Rotmisztrovot, Szkribkót, Falalegyevet, Fjodorenkót, Hugyakovot, Csisztyakovot és Jakovlevet fegyvernemük marsalljává léptették elö. A Vörös Hadsereg 1944. évi történelmi jelentöségü gyözelmei törvényszerü következményei voltak a katonák, tisztek és tábornokok nagy hösiességének, lángoló hazaszeretetüknek és katonai tudásuknak, valamint a hátországban dolgozó szovjet emberek önfeláldozó munkájának. Az országban és a hadseregben emelkedett az ideológiai és politikai nevelömunka színvonala. A kommunista párt által lelkesített és vezetett munkásosztály, kolhozparasztság és értelmiség mindennel ellátta az ország fegyveres eröit, amire az ellenség szétzúzásához szükségük volt.





Találat: 1625