|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
A KOMMUNISTA PÁRT ÉS A SZOVJET KORMÁNY A NÉPGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉÉRT
1. A Szovjetunió 1945. évi népgazdasági terve A szovjet szocialista gazdaságnak a Nagy Honvédö Háború utolsó esztendejében nehéz és bonyolult feladatokat kellett megoldania. 1945 nemcsak a nagy gyözelem, hanem a békés építömunka éve is volt. Az 1945. évi népgazdasági terv, amelyet még a háború idején fogadtak el, elég világosan tükrözi ezt a sajátosságot. A párt és a kormány e dokumentum tanúsága szerint számolt azzal a lehetöséggel, hogy az ország gyözelmesen befejezi a háborút, és a népgazdaságot át kell majd állítani a békés szocialista építés vágányára. A nehézipar és a gépgyártás szüntelen fejlödése nyomán a szovjet állam már 1943 végén és 1944 elsö félévében a haditermelés olyan színvonalát és volumenét érte el, amely feleslegessé tette a fegyverek, löszer és haditechnikai eszközök gyártásának további mennyiségi növelését. A háború harmadik idöszakában, különösen 1944 végén és 1945 elsö negyedévében az arcvonal szükségleteire dolgozó vállalatok százait állították át békés termelésre, közszükségleti cikkek gyártására. Jellemzö, hogy 1945-ben a polgári termelés ütemét tekintve, már kezdte túlszárnyalni a haditermelést. A Szovjetunió népgazdaságának helyreállítására és fejlesztésére vonatkozó 1945. évi terv amelyet az Állami Tervbizottság a népbiztosságok, valamint a helyi párt-, szovjetés gazdasági szervek közvetlen részvételével dolgozott ki maximálisan számba vette a szovjet gazdaság további fellendítésének objektív lehetöségeit. Voznyeszenszkij, az Állami Tervbizottság elnöke az év elején az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa elé terjesztette a népgazdasági tervet. Miután a tervet az irányító szervek felülvizsgálták és egyes részleteiben módosították, 1945. március 25-én jóváhagyták és így az ország gazdasági életének törvényévé vált. A Szovjetunió népgazdasága helyreállításának és fejlesztésének 1945. évi állami tervében a párt és a kormány mint fö gazdaságpolitikai feladatot a következöket tüzte ki: elöször, a Vörös Hadsereg és a Haditengerészeti Flotta harci technikai eszközökben, hadianyagban és élelmiszerben mutatkozó szükségleteinek teljes kielégítését; másodszor, a népgazdaság, elsösorban a nehézipar és a vasúti közlekedés helyreállításának és fejlesztésének meggyorsítását; harmadszor, a dolgozók anyagi és kulturális körülményeinek jelentös megjavítását. Természetesen az elözö háborús évek népgazdasági tervei is tüztek ki hasonló feladatokat. De akkor különösen a háború elsö éveiben a párt és a kormány föleg a gazdaság átszervezésére, az üzemeknek az ország mélyébe való áttelepítésére és a haditermelés fejlesztésére összpontosította figyelmét. Most, amikor a rendezetten müködö hadigazdaság már megvolt, és zavartalanul ellátta az arcvonalat mindennel, amire szüksége volt, az egész népgazdaság arányosabb fejlesztésének feladata került elötérbe. Ha az utolsó háborús évek népgazdasági terveit elemezzük, azt látjuk, hogy 1944 második fele óta a kommunista párt és a szovjethatalom kutatta a polgári termelés és elsösorban a termelöeszközök termelése növelésének újabb és újabb lehetöségeit. Óriási szerepe volt ebben a gépipari és a készülékgyártási népbiztosságnak, a tudományos akadémiák tudományos kutatóintézeteinek és a gazdasági szerveknek. A kapitalista országokban a tudományos és technikai kutatás célja új pusztító eszközök létrehozása volt. A Szovjetunióban, ahol a háború nem a társadalmi és államrendszer természetéböl fakad, a tudomány és a technikai haladás a háború idöszakában sem csupán az arcvonal feladataival, hanem a békés gazdaság fejlesztésével, az emberek életének javításával, a kommunizmus építésének távlataival is foglalkozott. Az 1945. évi állami népgazdasági terv a nemzeti jövedelem további növelését irányozta elö. A hadi elöirányzatok az 1944. évi színvonalon maradtak, s a nemzeti jövedelem növekedéséböl adódó többletet népgazdasági beruházásokra és a dolgozók jólétének emelésére fordították. Az össztermelést 152 milliárd rubelre tervezték (1926-1927. évi árakban), vagyis 7,4 százalékkal nagyobbra, mint 1944-ben, mégpedig a nehéziparban (nem számítva a hadiipart) 20 százalékkal, a könnyüiparban pedig 14 százalékkal nagyobbra. Az év folyamán a termelésnek: villamos energiából 17 százalékkal, köszénböl 26 százalékkal, ásványolajból 9 százalékkal, nyersvasból 34 százalékkal, acélból 20 százalékkal, hengerelt vasból 23 százalékkal kellett emelkednie. Az állami terv egyik legfontosabb gazdasági és politikai feladata a fasiszta német megszállás alól felszabadított vidékek gazdasági helyreállításának meggyorsítása volt. Ezeken a területeken a kétszeresére kellett emelni az ipar össztermelését. Míg az ipari termelés tervezett növekedése országos viszonylatban 10 milliárd rubelnek felelt meg, ezeken a területeken el kellett érnie a hét milliárd rubelt. A délvidéki szénés kohászati bázis helyreállítása folytán a Donyec-medence széntermelésének az 1944. évi 21,1 millió tonnáról 1945-ben 41,4 millió tonnára, a délvidéki kohómüvek hengereltvastermelésének pedig 424400 tonnáról 1,6 millió tonnára kellett emelkednie. A donyeci, a dnyeperi és a rosztovi energiarendszer villamosenergia-termelését az 1944. évi 1,3 milliárd kWó-ról 1945-ben 3,2 milliárd kWó-ra tervezték növelni. A békegazdaság fejlödési távlatainak megfelelöen az 1945. évi népgazdasági tervben különösen nagy szerepet kapott a gépgyártás és a szerszámgépgyártás, a vasés színesfémkohászati berendezések, a szénipar, a közlekedés és az erömüberendezések, valamint a traktorok és más mezögazdasági gépek gyártása. A nyersvas és színesfém hengerelt áru termelésének növekedéséböl adódó többlet, minthogy a hadiipar szükségletei nagyjából az 1944. évi színvonalon maradtak, jelentös részben a gépiparba és a szerszámgépgyártásba irányult. A fémf 252h76c orgácsoló szerszámgépek gyártásának az év folyamán 28 százalékkal, a gépkocsigyártásnak 32 százalékkal, a traktorgyártásnak a kétszeresére kellett emelkednie. Tovább szándékoztak fejleszteni a textilipart, a könnyüés élelmiszeripart is. Ezekben az ágakban a lakosság szükségleteire készülö termékek szövetek, lábbeli, élelmiszer termelésének növelését irányozták elö. A pártnak és a szovjet kormánynak az az irányvonala, hogy már a háború folyamán fokozatosan bövítsék a polgári termelést, különösen világosan jutott kifejezésre az ipar össztermelésének szerkezeti változásaiban. Az ipar össztermelésében a polgári termelés 1943-ban 41,7 százalék, 1944-ben 47,2 százalék volt. 1945-re a polgári termelés arányát 51,3 százalékra tervezték. A nehézipar össztermelésén belül a polgári termelés 1943-ban 22 százalékot, 1944-ben 27 százalékot tett ki. 1945-re a polgári termelés arányának 30 százalékra való felemelését irányozták elö. Még szemléltetöbb képet mutatott a hadiipar és a polgári ipar közötti arány megváltozása a gépgyártásban. Itt az össztermelést az 1944. évi 12 százalékkal szemben 1945-ben 15 százalékkal, a polgári termelést viszont az 1944. évi 32,8 százalék helyett 1945-ben 56,7 százalékkal szándékoztak növelni. Az 1945. évi tervben fontos helyet kapott a mezögazdaság, amely az ország jelentös területeinek megszállása, valamint a kolhozok és szovhozok vezetésében mutatkozó hibák és fogyatékosságok következtében a háború végére igen súlyos helyzetbe került. A fö feladat a vetésterület helyreállítása, a terméshozamok növelése és az árutermelés fokozása volt. Különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy segítsék a német megszállás sújtotta köztársaságok, tartományok és területek mezögazdaságát. Növekedett a búza vetésterülete Ukrajnában és Észak-Kaukázusban. Újjászervezték a lentermelést Belorusszijában és a szmolenszki területen. Intézkedések történtek az állattenyésztés helyreállítására. 1945 végéig a szarvasmarha-állománynak a háború elötti állomány 83 százalékát, a juhés kecskeállománynak a háború elötti 97 százalékát kellett elérnie. Az állatállomány legnagyobb arányú növelését a felszabadított vidékeken tervezték. A mezögazdaság fejlesztésére az 1945. évi állami költségvetésböl 9,2 milliárd rubelt irányoztak elö, vagyis csaknem háromszor annyit, mint 1944-ben. A mezögazdaság feladatainak sikeres megoldása érdekében az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa azt ajánlotta a szovjetés pártszerveknek, a kolhozvezetöségeknek, a gépés traktorállomások igazgatóinak és a szovhozigazgatóknak, hogy fordítsanak több gondot a mezögazdaság irányítására, készítsék elö a tavaszi mezei munkákhoz a mezögazdasági gépeket és az igásjószágot; képezzenek ki traktorosokat, kombájnvezetöket, traktorosbrigádés kolhozbrigád-vezetöket; növeljék a mezögazdasági gépek alkatrészgyártását; javítsák a mezei munkák minöségét, emeljék a földmüvelés agrotechnikai színvonalát; végezzék el rövidebb idö alatt a tavaszi vetést jól elökészített talajon és jó minöségü vetömaggal; biztosítsák a vetések kellö ápolását. A párt és a kormány megkövetelte az ipari népbiztosságoktól, hogy "feltétlenül teljesítsék a traktorok, mezögazdasági gépek és gépalkatrészek, mütrágya és vegyszerek termelésére megállapított terveket, valamint a szállítás és a mezögazdaság olajtermékkel való ellátásának tervét". Az állami terv intézkedett a közlekedés és a posta munkájának megjavítására. A vasúti közlekedés dolgozói például azt a feladatot kapták, hogy hatékonyabban használják ki a gördülö állományt. A vasutak átlagos napi terhelését 63000 vagonban állapították meg az 1944. évi 55400 vagonnal szemben. A terhelést nem a katonai, hanem kizárólag a népgazdasági szállítások javára tervezték növelni. Az átlagos napi szállításokat a terv szerint: szénböl 30 százalékkal, kokszból 31 százalékkal, ásványolajból és olajtermékekböl kilenc százalékkal, ércböl 61 százalékkal, nyersvasból 39 százalékkal, faanyagból 21 százalékkal, cementböl 64 százalékkal kellett növelni. A folyami szállítás fö feladata a fa, ásványolaj, olajtermékek és gabona szállításának biztosítása volt. Az olaj és olajtermékek szállításának a Volgán el kellett érnie a hét millió tonnát. Nagy feladatok vártak a postai alkalmazottakra. Fejlesztették a felszabadított területeket, és az ország keleti részét a Kuznyecki-medence, az Urál és a Kazahsztán szénvidékeivel összekötö távíróés távbeszélö-hálózatot. A háború negyedik évére az állami terv 40 milliárd rubelt irányzott elö kapitális építkezésekre. Ebböl 18 milliárd rubelt a felszabadított vidékek népgazdaságának helyreállítására szántak. A nehézipar ágaiba a szénés ásványolajiparba, a vasés színesfémkohászatba, a gépgyártásba, az energetikai iparba és a közlekedésbe 24 milliárd rubelt fektettek be, vagyis csaknem kétharmadát az építkezési beruházásokra elöirányzott teljes összegnek. Az ilyen építési program megvalósítása 1945-ben lehetövé tette, hogy szén, nyersvas, acél, hengerelt áru, villamos energia termelésére új kapacitásokat helyezzenek üzembe. Nagyarányú lakás-, valamint kulturális és szociális építkezést vettek tervbe. Elöirányozták a kórházak, szülöotthonok és bölcsödék, egészségügyi és szülészeti segélyhelyek hálózatának kiszélesítését. Az elemi és a középiskolák, valamint a föiskolák és a szakközépiskolák tanulóinak számát 1945-ben több mint 3,5 millió fövel szándékoztak növelni. Az ipari termelés fokozásával és az új építkezésekkel kapcsolatban a munkások, mérnökök, technikusok és alkalmazottak létszámát a népgazdaságban 2,5 millió fövel, béralapjukat pedig 11,5 milliárd rubellel tervezték növelni. A népgazdaság munkaerövel való ellátása céljából a terv szerint a gyári és ipari iskoláknak 750 ezer szakmunkást kellett kiképezniük. Ugyanakkor a vállalatoknak biztosítaniuk kellett 2,2 millió munkás szakmai továbbképzését, köztük 751000 munkásét a felszabadított vidékeken. A párt és a kormány a nép jólétéröl való gondoskodás jegyében 1945-ben húsárukból 15,1 százalékkal, zsiradékokból 37,4 százalékkal, cukorból 120 százalékkal szándékozott növelni az árukészleteket. Az állami és szövetkezeti kereskedelem áruforgalmának 1944-hez viszonyítva 20,7 százalékkal kellett emelkednie. A népgazdaság ellátása korszerü technikai eszközökkel biztosította a munka termelékenységének növekedését. Az ipari termelés önköltségcsökkentése következtében várható megtakarítást 7,8 milliárd rubelre tervezték. A Szovjetunió 1945. évi állami költségvetése deficitmentes volt. 1945 áprilisában, amikor a hös Vörös Hadsereg Berlint rohamozta, Moszkvában összeült a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának tizenegyedik ülésszaka. A Szovjetunió legfelsö hatalmi szerve meghallgatta és megvitatta Zverjov küldöttnek, a Szovjetunió pénzügyi népbiztosának jelentését az 1945. évi állami költségvetésröl, valamint a Szövetségi és a Nemzetiségi Tanács költségvetési bizottsága elnökének korreferátumát. A kormány által megvitatásra és jóváhagyásra a szovjet parlament elé terjesztett állami költségvetés teljesen megfelelt a katonai és gazdasági feladatoknak. A terv tükrözte a szovjet nép érdekeit, gondolatait és vágyait. Lacis, a Lett SZSZK tukumsi választókörzetének küldötte ezt a költségvetést képletesen a gyözelem költségvetésének nevezte. A költségvetési bevételek 307,7 milliárd rubelre rúgtak, vagyis 39,7 milliárddal többre, mint 1944-ben. A Nagy Honvédö Háború utolsó, negyedik esztendejében 137,9 milliárd rubelt irányoztak elö a hadseregre. "A költségvetésnek ez a tétele mondotta az ülésszakon Kuznyecov, Leningrád terület volhovi választókörzetének küldötte kifejezésre juttatja azt, hogy a Szovjetunió népei végleg szét akarják zúzni a hitlerista Németországot." Az 1945. évi költségvetés azonban nemcsak a gyözelem, hanem a gigászi békés építés költségvetése is volt. Ez a sajátosság tükrözödött a népgazdaságban, valamint a szociális és kulturális intézkedéseket szolgáló tételekben. A népgazdasági elöirányzatok 64,6 milliárd rubelt, a szociális és kulturális elöirányzatok pedig 66 milliárd rubelt tettek ki. Az 1945. évi összkiadások 1944-hez viszonyítva 16 százalékkal növekedtek. Ezen belül a népgazdaság helyreállítására és fejlesztésére elöirányzott kiadások 32 százalékkal, a szociális és kulturális célokra tervezett kiadások pedig 30 százalékkal növekedtek. A szovjet pénzügy stabilitásának alapja : a szocialista gazdaság tervszerüsége, valamint az állami és szövetkezeti szocialista vállalatok és szervezetek felhalmozása. Csak a szocializmus viszonyai között volt lehetöség arra, hogy a súlyos háború utolsó esztendejében 130,6 milliárd rubelt irányozzanak elö a népgazdaságra és szociális-kulturális intézkedésekre, s 40 milliárd rubel értékü beruházásokat eszközöljenek. Az ilyen kiadásoknak nemcsak az volt a feltétele, hogy a szocialista vállalatok és szervezetek jelentös összegeket halmozzanak fel, hanem az is, hogy ezeket racionálisan használják fel. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az elsö világháború idején a cári Oroszországban a nemzeti jövedelem 47 százalékának a háború szükségleteire való fordítása teljesen szétzilálta a gazdaságot és a pénzügyet. A kommunista párt és a szovjet kormány a gazdasági élet újabb fellendítése során nagy figyelmet fordított a vezetés módszereinek tökéletesítésére, a gazdálkodás módszereire. Hogy a párt-, a szovjetés a gazdasági vezetés közelebb kerüljön a helyi munkához, a párt központi bizottsága és a szovjet kormány új területeket és körzeteket szervezett. Litvániában, Lettországban, Észtországban és Moldavában a pártvezetés megszilárdítása és a köztársasági pártszervezetek segítése céljából tapasztalt vezetö pártés állami funkcionáriusokból megalakították az SZK(b)P Központi Bizottságának irodáit. A Litván Köztársaságban az SZK(b)P Központi Bizottságának irodáját Szuszlov, az SZK(b)P Központi Bizottságának tagja és a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának küldötte vezette, aki elözöleg éveken át a Sztavropol határterületi pártbizottság elsö titkáraként dolgozott. A párt alapszervezetei, amelyeknek száma 1940-töl 1945-ig 170439-röl 181388-ra emelkedett, jelentös hatással voltak a népgazdaság valamennyi ágára. Az iparban, nem számítva az ipari szövetkezetek vállalatait, a háború végén 16384 alapszervezet müködött. Ezekben a szervezetekben 827900 kommunista dolgozott, vagyis a területi pártszervezetek összes tagjainak és tagjelöltjeinek negyedrésze. A mezögazdaságban, ahol a kolhozok, gépés traktorállomások, szovhozok, vállalatok és intézmények több mint 75000 alapszervezete müködött, mintegy 726 ezer kommunista dolgozott. Az SZK(b)P Központi Bizottsága, továbbá Ukrajna, Belorusszija, Litvánia, Lettország, Észtország, Karélia és Moldava kommunista pártjának központi bizottsága szüntelenül azon fáradozott, hogy erösítse a pártszervezeteket a felszabadított körzetekben, ahol rendkívül bonyolult politikai és gazdasági feladatokat kellett megoldani. Miután a párt sorait friss erökkel töltötték fel, a felszabadított körzetekben életképes pártszervezetek alakultak. Az Ukrán K(b)P-nak például 1945. július 1-én 14980 alapszervezete és mintegy 1500 tagjelöltés párt-komszomolista csoportja volt, s ezek körülbelül 200000 kommunistát egyesítettek. A Lett Kommunista Párt egyetlen év alatt több mint kétszeresére növekedett és 1945. november 1-én 10611 tagot és tagjelöltet számlált. A pártnak a tömegek sürüjében dolgozó alapszervezetei és körzeti bizottságai fontos katonai, gazdasági és kulturális kérdéseket oldottak meg. Jelentös mértékben éppen a párt e láncszemeinek szervezö és politikai tevékenységétöl függött az egész ügy sikere. Az SZK(b)P Központi Bizottsága és a helyi vezetö pártszervek mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy emeljék az alapszervezetek és a körzeti pártbizottságok munkájának színvonalát. Tájékoztatták a kommunistákat a párt és az állam fontos belés külpolitikaí problémáiról, a párt belsö életéröl, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomról. Az SZK(b)P Központi Bizottságának határozata alapján 1944 végén és 1945 elején a párt alapszervezeteinél beszámoló-vezetöségválasztó taggyüléseket, valamint körzeti pártkonferenciákat tartottak. Sok területen és határterületen városi, területi és határterületi pártkonferenciákat szerveztek. Ez elömozdította a helyi párt-, szovjetés gazdasági szervek sokrétü tevékenységének megjavítását, a pártdemokrácia fejlesztését, a fiatal kommunistáknak a pártéletbe való bevonását és a párt sorainak tömörítését. A kommunisták aktívan megvitatták a pártvezetök beszámolóit. Hozzászólásaik általában elvi és gyakorlati jellegüek voltak; élesen szembeszálltak minden pazarlással, bürokratizmussal, áthatotta öket a párt és a nép iránti felelösség tudata. Különösen élesen bírálták azokat a vezetöket, akik az emberekkel való foglalkozást különféle utasításokkal és parancsokkal, adminisztratív módszerekkel helyettesítették. A kommunisták hangsúlyozták, hogy meg kell javítani a pártban folyó szervezési és politikai munkát, hogy szigorúbban érvényt kell szerezni a szervezeti szabályzat ama pontjának, amely a párt alapszervezeteit az igazgatás gazdasági tevékenységének ellenörzésére kötelezi. A pártkonferenciákon és taggyüléseken a kommunisták konkrét javaslatokat terjesztettek elö a párt gazdaságpolitikájának legfontosabb kérdéseit a technikai haladást, a munka termelékenységének növelését és a termékek önköltségének csökkentését illetöen. Az alapszervezetek beszámoló és vezetöségválasztó taggyülései, valamint a körzeti, városi és területi pártkonferenciák eredményeképpen friss erök kerültek a helyi pártszervek vezetöségébe. Moszkvában például az újonnan megválasztott kerületi pártbizottságok tagjainak 40 százaléka most került elöször felelös pártbeosztásba. Ukrajnában sok új, rátermett szervezöt választottak be az alapszervezetek vezetöségébe, a körzeti és városi pártbizottságokba. Ez kedvezö hatással volt a párt belsö életére, és elömozdította a köztársaság népgazdaságának helyreállítását. Felfrissítették a köztársaságok kommunista pártjainak és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottságát is. A háború utolsó éveiben és közvetlenül a háború után került a párt központi bizottságába, vezetö beosztásba Szuszlov, Kozlov, Poljanszkij, Ponomarjov, Patolicsev és sok más, elméletileg képzett és tapasztalt pártmunkás, aki új lendületet vitt a munkába. A párt tehát abban az idöben, a sztálini személyi kultusz ellenére, eleven szervezetként müködött, s a helyi pártszervezetek alkotó tevékenységet fejtettek ki. S ez teljesen érthetö is. Semmiféle személyi kultusz sem változtathatta meg ugyanis a párt tudományos világnézetét, nem ingathatta meg a párt szervezeti, politikai és elméleti alapjait, hisz ennek, a Lenin forradalmi szellemében alapított és nevelt pártnak a vezetésével vitték véghez a Szovjetunió dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, védték meg a fiatal köztársaságot az intervenciósokkal és fehérgárdistákkal szemben, s építették fel történelmileg rövid idö alatt a szocialista társadalmat. A személyi kultusz idöszakában összezsugorodott a párt és a nép szerepe. "Fokozatosan új életre keltették a hösök és tömeg antimarxista elméletét" állapította meg Ponomarjov a történészek országos tanácskozásán. Azokban az években durván megszegték a pártvezetés legföbb lenini elvét: a kollektív vezetés elvét. De az é
let megy a maga útján. A párt hü maradt Leninhez, hü maradt a lenini eszmékhez, számos ideológiailag képzett, tapasztalt kádert nevelt fel, akik a nép odaadó szolgálatát minden körülmények között életük legföbb feladatának tartották. A pártnak a néppel való megbonthatatlan kapcsolata szemléltetöen kifejezésre jutott a párt sorainak hatalmas arányú gyarapodásában, abban, hogy a háború legvégéig szüntelen áradatban özönlöttek a friss erök a pártba. 1945 elsö felében a területi pártszervezetek havonta átlag 27000 tagjelöltet vettek fel, vagyis 2,7-szer annyit, mint 1941 elsö felében. Ez idö alatt a Vörös Hadsereg és a Haditengerészeti Flotta alapszervezetei 243 ezer tagjelölttel és 293 ezer taggal gyarapodtak. A kommunista párt és a szovjet kormány a Vörös Hadsereg gyözelmes elönyomulásának szervezésével egyidejüleg építömunkára, a felszabadított körzetek gazdaságának helyreállítására is mozgósította a népet. A Szovjetunió szocialista gazdaságának fejlesztésében a vezérelv a nehézipar elsödleges fejlesztésének lenini eszméje volt. A párt tisztában volt azzal, hogy a tüzelöanyag és az energetikai ipar, a kohászat, a gépgyártás és a közlekedés újabb jelentös fellendítése nélkül nem lehet sikeresen elörehaladni a népgazdaság egyetlen ágában sem, s következésképpen anélkül lehetetlen a Nagy Honvédö Háború gyözelmes befejezése és a gazdaságnak a gyözelem utáni gyors helyreállítása. Ezeknek a termelési ágaknak a további fejlödésétöl függött az 1945-re kitüzött gazdasági, politikai és katonai feladatok sikeres megoldása. 2. Harc a vezetö iparágak további fellendítéséért A Nagy Honvédö Háború befejezö szakaszában az ipar feladatai óriási szervezö munkát követeltek a párttól és rendkívül megfeszített munkát a munkásosztálytól, valamennyi szovjet embertöl. A kommunista párt, a népgazdasági tervek sikeres teljesítésére mozgósította a vállalatok kollektíváit, s újabb intézkedéseket tett arra, hogy a népbiztosságok és a helyi pártés szovjetszervek jobban irányíthassák az ipart. Különösen nagy figyelmet fordítottak a kohászatra, az energetikai és tüzelöanyag-iparra. Az Állami Honvédelmi Bizottság megvitatta és jóváhagyta a nehézipar és a hadiipar 1945. elsö és második negyedévi feladatait. Minden vállalat számára pontos havi ütemtervet dolgoztak ki. Január 29-én Tyevoszjan vaskohászati népbiztos és Lomako színesfémkohászati népbiztos jelentése alapján határozatot hoztak a vasés színesfémkohászat fejlesztésére. Megállapították, hogy javítani kell a vasés színesfém-kohászati üzemek tüzelöanyaggal, villamos energiával, üzemanyaggal, kohászati nyersanyaggal és építöanyaggal való ellátását. A vasés színesfémkohászatba a népgazdaság döntö ágába 1945 elsö negyedévében újabb munkásokat és szakembereket irányítottak. Visszatértek az iparba a Vörös Hadseregböl leszerelt szakemberek. E fontos iparágak dolgozói számára élelmiszer-pótadagokat adtak ki, és elsösorban öket látták el iparcikkekkel. 1945 januárjában és áprilisában az Állami Honvédelmi Bizottság megvitatta a szénés olajtermelési terveket, és határozatot hozott a szénés olajipari vállalatok anyagi-technikai ellátásának megjavítására, munkásaiknak, mérnökeiknek és müszaki alkalmazottaiknak élelmiszerrel és iparcikkekkel való ellátására. A szénbányászati népbiztosság havi 1,5 millió rubeles premizálási alapot létesített a legjobb tárnák munkásai számára. Február elsö felében Zsimerinnek, az erömüvek népbiztosának és Kabanov villamos ipari népbiztosnak a jelentése alapján határozatokat hoztak új erömüvek üzembe helyezésére, 50 ezer és 100 ezer kW kapacitású turbógenerátorok gyártására, valamint az erömüvek népbiztosságához tartozó erömüvek, villamosenergia-hálózat, építkezések, vállalatok és tözegüzemek munkaerövel és szakemberekkel való ellátására. Szakkáderek képzésére 1945 elsö félévében 14 gyári iskolát szerveztek 3500 fö számára. Kibövítették a középés föiskolák hálózatát. Kétszáz energetikai mérnököt leszereltek a Vörös Hadseregböl. Március 2-án az Állami Honvédelmi Bizottság, miután megvizsgálta a bányafelvonóknak a nehézgépipari népbiztosság üzemeiben folyó gyártását és az "Uralmas" gyár polgári termelését, kötelezte Kazakov népbiztost, hogy 1945-ben készíttessen el és szállíttasson le a szénipari, valamint a vasés színesfém-kohászati üzemeknek 150 darab bányafelvonót. Az "Uralmas" gyár szabad kapacitásának kihasználása céljából az Állami Honvédelmi Bizottság azt ajánlotta Malisevnek, a harckocsígyártás népbiztosának és Muzrukovnak, a gyár igazgatójának, hogy 1945 elsö negyedévében gyártsanak 3500 tonna alkatrészt és berendezést a vaskohászati üzemek, az erömüvek és a turbinagyártó üzemek számára. Az SZK(b)P Központi Bizottsága az év elején meghallgatta a baskíriai, kemerovói, novoszibirszki, orjoli, tulai és más területi pártbizottságok beszámolóját. A párt központi bizottsága a népgazdasági tervek sikeres teljesítésére mozgósította a helyi pártszervezeteket, s közben különösen nagy figyelmet fordított az új technika alkalmazására, a munka termelékenységének növelésére, a munkások és alkalmazottak anyagi és szociális körülményeinek javítására. A baskíriai területi pártbizottság beszámolójával kapcsolatban az SZK(b)P Központi Bizottsága határozatában megállapította, hogy a területi népbiztosság és a köztársaság népbiztosi tanácsa nem fordított kellö gondot az olajipari munkások anyagi és szociális körülményeire. A központi bizottság kötelezte Baskíria pártszervezeteit, hogy javítsák meg a dolgozókat ellátó hivatalok és szervezetek munkáját. A központi bizottság ismertette a köztársaság ásványolajiparának fejlesztésére vonatkozó terveit és hangsúlyozta, hogy az ásványolajtermelést 1945 végére napi 3800 tonnára kell növelni, és az ásványolajfinomító üzemek teljes nyersanyagellátását hazai termelésböl kell biztosítani. A tulai területi pártbizottság munkájával kapcsolatban hozott határozatában az SZK(b)P Központi Bizottsága leszögezte, hogy a területi pártbizottság gazdasági téren elért ugyan bizonyos eredményeket, de figyelmen kívül hagyta a dolgozók anyagi és szociális szükségleteit. A központi bizottság utasította a tulai területi pártbizottságot és a dolgozók küldötteinek területi tanácsát, hogy gyökeresen javítsák meg a kereskedelmi és közszolgáltatási üzemek, a városi közlekedés, az iskolák és a kórházak munkáját. Az SZK(b)P Központi Bizottsága és az Állami Honvédelmi Bizottság útmutatásainak megfelelöen a népbiztosságok, a helyi párt-, szovjetés gazdasági szervek intézkedéseket dolgoztak ki az 1945. évi ipari tervek sikeres teljesítésére, s ezeket megvitatták a népbiztosságok gazdasági aktívaülésein, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottsági plénumain, a tartományi, területi, városi és körzeti pártbizottságok és a pártaktivisták ülésein, valamint az alapszervi taggyüléseken. Az ezeken a gyüléseken hozott határozatok még lelkesebb munkára ösztönözték az emberek millióit. A nagy ipari központok pártszervezetei gazdasági pártkonferenciákat szerveztek. Ezeknek a munkájában tevékenyen részt vettek a vállalatok gazdasági és pártvezetöi, a kiváló tervezök, tudósok és újítók. Nyizsnyij Tagilban például a gazdasági pártkonferenciákon 11600 kiváló munkás, 1400 müvezetö, 2600 technikus és mérnök vett részt; több mint 4000 szervezési és müszaki javaslatot terjesztettek elö. A konferenciákon elfogadott javaslatok lehetövé tették, hogy a város vállalatai 1945-ben több mint 200 millió rubelt takarítsanak meg. A helyi pártszervezetek mindennapi munkája a vállalatoknál a kommunista párt köré tömörítette a munkásosztályt és arra ösztönözte, hogy fáradhatatlanul munkálkodjék az állami tervek határidöre való teljesítése érdekében, s egyúttal csökkentse a munkaráfordítást és az anyagfelhasználást. A zord téli idöjárás, valamint a nyersanyagés tüzelöanyag-szállítások terén elöforduló fennakadások ellenére az ország sok gyára ütemterv szerint dolgozott. Az Oroszországi Föderáció, Kazahsztán, Üzbegisztán, Azerbajdzsán, Grúzia, Ukrajna, Belorusszija és a balti köztársaságok ipari központjaiban a munkásosztály hatalmas lelkesedéssel végezte a termelömunkát, és fokozódott politikai aktivitása. Az egész országban, a Fehér-tengertöl a Fekete-tengerig, a nyugati határoktól a Csendes-óceánig lázas vetélkedés folyt a szocialista munkaverseny részvevöi között. A Vörös Hadsereg ragyogó gyözelmeit a munkásosztálynak a hátországban végzett hösies munkája támasztotta alá. A hátországot és az arcvonalat összeforrasztotta a lelkes odaadás, a szovjet embereknek az a szilárd eltökéltsége, hogy végleg leverik az ellenséget, kivívják a végsö gyözelmet és megteremtik a földön a tartós békét. Új gyárakat, olajfúró tornyokat és erömüveket helyeztek üzembe. Az új esztendöben már acélt olvasztottak Kazahsztánnak és Üzbegisztánnak a háború éveiben épített kohómüvei. Dél-Urálban 1945 elöestéjén gyújtották be a Cseljabinszki Kohómüvek második kohóját és második kokszolótelepét. Észak-Urálban január elején már áramot szolgáltatott a bogoszlovszki höerömü. A müködö üzemek sorába lépett a hatalmas volcsanszki külszíni bánya. Ez az újonnan létrehozott höenergetikai bázis energiával és tüzelöanyaggal látta el a bogoszlovszki iparvidék vasés színesfém-kohászati üzemeit. Februárban befejezték a krasznojarszki "Krasznij Profintyern" nehézgépgyár építését. A zord Jenyiszej partjain a háború éveiben létrehozott szibériai óriás építöinek gyözelme újabb bizonyítéka volt a szovjet emberek magas fokú öntudatának, akiket az a nagy cél egyesített, hogy minél elöbb leverjék az ellenséget. Gyors ütemben haladt Grúzia elsö kohóüzemének építése. A magnyitogorszki és a kuznyecki vasmüben a napfényes köztársaság leendö kohászai eredményesen elsajátították bonyolult szakmájukat. A Vörös Hadsereg gyözelmeitöl lelkesítve a vállalatok kollektívái növelték vállalásaikat. Az országos szocialista munkaverseny élén a nehézipar dolgozói álltak, azok, akik acéllal, érccel, szénnel, ásványolajjal, árammal látták el az országot, harci technikai eszközöket, gépeket és népgazdasági berendezéseket gyártottak. Nagy lendülettel folyt a szocialista munkaverseny Szibéria és az Urál kohászai és bányászai körében. Januárban a Kuznyecki-medence dolgozói a vállalásaik teljesítéséröl szóló beszámolóban ezt jelentették a népnek és a pártnak: "Büszkék vagyunk arra, hogy a Magyarországról és Kelet-Poroszországból hallatszó csatazajban a kuznyecki acél is szól, a Kuznyecki-medence ágyúi és géppuskái az itteni emberek fáradhatatlan munkájával készült nagy hatású haditechnikai eszközök." Égve a vágytól, hogy erösítsék a Vörös Hadsereget, az országos hírnévnek örvendö szibériaiak megígérték, hogy 1945-ben vidékük minden kincsét és a Kuznyecki-medence technikájának minden erejét latba vetik a gyülölt ellenség végleges legyözése érdekében. "Fél év alatt elvégezzük teljes évi munkánkat jelentették ki -, hogy minél elöbb leverjük az ellenséget." A Kuznyecki-medence hös dolgozói vállalták, hogy 1945-ben a müködö bányákban, az elözö évhez viszonyítva 1,8 millió tonnával emelik a széntermelést, hogy tovább növelik a kohók, a martinkemencék, a hengersorok termelését, 50 ezer tonnával növelik az acélgyártást, 35 ezer tonnával a hengerelt áru gyártását, s 20 ezer tonna nyersvasat adnak az évi terven felül. A Donyec-medence bányáinak tárnavezetöi és bányamesterei február elsö napjaiban azzal a felhívással fordultak az ország bányászaihoz, hogy indítsanak országos szocialista versenyt a legjobb tárna címéért, s egyben megígérték, hogy 400 ezer tonna szenet termelnek terven felül. A Pravda e felhívás kapcsán így írt: "A Donyec-medence szénipari vezetöinek ezt a csoportját, amely vállalta, hogy az idén 400 ezer tonna szenet termel terven felül, kezdeményezésében az a nemes törekvés hatja át, hogy javítsa a népgazdaság tüzelöanyag-ellátását. Ez a törekvés a szovjet emberek lankadatlan alkotólendületéröl, arról a harcos elszántságukról tanúskodik, hogy tovább növelik hazájuk gazdasági és katonai erejét." A szocialista verseny nyomán az új esztendö elsö hónapjaiban valamennyi vezetö iparág nagy sikereket ért el. A vállalatok kollektívái becsülettel teljesítették vállalt kötelezettségeiket. A gyárak napról napra fokozták munkájuk ütemét. A kohászok nap mint nap túlteljesítették fémolvasztási tervüket. A gépgyáriak pontosan ütemterv szerint dolgoztak. A bányászok fokozták a széntermelést. Túlteljesítette napi feladatait a repülögépipar. A harckocsiés löveggyárak pontosan az állami terv szerint szállították az arcvonalnak a harckocsikat és lövegeket. A legjobb üzemek százai kapták meg kiváló teljesítményeikért az SZK(b)P Központi Bizottságának és az Állami Honvédelmi Bizottságnak, a népbiztosságoknak és a Szakszervezetek Össz-szövetségi Központi Tanácsának Vörös Vándorzászlóit. A verseny gyöztesei között volt a Kuznyecki Vasmü is. Az ipari termelés 1945 elsö negyedévében 31,5 milliárd rubelnek felelt meg, vagyis 105 százaléka volt 1944 megfelelö idöszakának. A legfontosabb termékek gyártása még nagyobb mértékben növekedett. Például a villamosenergia-termelés 1945 elsö negyedévében, 1944 elsö negyedévéhez viszonyítva 113 százalék, a széntermelés 127, a nyersvas 128, az acél 115 százalék, a hengerelt áru termelése pedig 120 százalék volt. A szovjet emberek építömunkájában egyre jobban érvényesültek a szocializmus törvényszerüségei. A szocializmusban az anyagi termelés fejlödésének elengedhetetlen feltétele a termelök alkotó aktivitása. Lenin már az októberi forradalom kezdetén leleplezte azokat a burzsoá koholmányokat, amelyek szerint a szocializmus megfosztja az embereket a kezdeményezéstöl, s ezt írta: "A szocializmus nemcsak nem fojtja el a versenyt, hanem ellenkezöleg, elöször teremti meg annak lehetöségét, hogy a versenyt valóban széles, valóban tömegméretekben alkalmazzák, hogy valóban a dolgozók többségét vonják be az olyan munkába, ahol megmutathatják, hogy mit tudnak, ahol kifejleszthetik képességeiket, ahol megnyilvánulhatnak azok a tehetségek, amelyek a népben, e frissen buzgó forrásban megvannak, s amelyeket a kapitalizmus ezer meg ezer, millió meg millió esetben eltiport, elnyomott és elfojtott." A Szovjetunió kiemelkedö sikerei ragyogóan igazolták Leninnek ezt a zseniális elörelátását. A tömeges kezdeményezés és a példa ereje a háború vége felé óriási méretekben érvényesült. A szocialista munkaverseny a népi tehetségek újabb meg újabb forrásait tárta fel. Egyre nagyobb arányokat öltött az újítók mozgalma. 1945-ben a munkások, a technikusok és a mérnökök 387 ezer újítási javaslatot terjesztettek elö. A folyamatos gyártási rendszer, a kokillás öntés, az alkatrészek folyékony acélból való préselése; a villamos hegesztés és sok más tudományos-technikai vívmány, amely megváltoztatta a termelés technológiáját és szervezését, a munkások és a müszaki értelmiség tudatos alkotómunkájáról tanúskodott. A munka és a tudomány szoros együttmüködése, a pártszervezetek és a szakszervezetek állandó gondoskodása a technikai haladásról szilárd alapot teremtett ahhoz, hogy szüntelenül tökéletesítsék és növeljék a népgazdaság és az arcvonal számára szükséges termékek gyártását. A szocialista munkaverseny, amelyben csaknem valamennyi munkás részt vett, elösegítette a munka termelékenységének növelését és a termelés önköltségének csökkentését. Jóllehet a termelésbe rengeteg új munkás kapcsolódott be, az egy munkásra esö termékmennyiség az iparban változatlan árakban számítva 1942 májusától 1945 májusáig több mint 43 százalékkal, a hadiiparban pedig 121 százalékkal növekedett. Az "Uralmas" gyár a kokillás öntésre való áttéréssel 1945-ben minden 100 harckocsinál 164 tonna különleges folyékony acélt takarított meg. A 23. sz. repülögépgyár a futószalag-rendszerre való áttéréssel több mint egyharmadára csökkentette a TU-2 típusú repülögépek munkaráfordítását. A repülögépipar az önköltségcsökkentésböl adódó megtakarításból 1945-ben több mint 4000 repülögépet gyártott, összesen 431 millió rubel értékben. A Gorkiji Autógyárban 1945-ben a szerelömühelyben futószalagot állítottak fel, s ezzel a gépkocsik összeszerelésének idejét 76 munkaóráról 37 munkaórára csökkentették. A folyamatos gyártási módszer a minimumra csökkentette a munkatermelékenység ingadozásait, és elösegítette a lemaradók felzárkózását. A mühelyben nem volt egyetlen munkás sem, aki ne teljesítette volna a normát. Ugyanakkor csaknem a kétszeresére emelkedett a normájukat 103-125 százalékra teljesítö munkások száma. A korszerübb technológia alkalmazása, valamint az újítási javaslatok és a találmányok bátrabb alkalmazása a termelési folyamatban azt eredményezte, hogy sokkal rövidebb idö alatt sikerült helyreállítani és felépíteni az iparvállalatokat, az erömüveket, az olajfúrótornyokat, a szénbányákat és az ércbányákat. A krasznogorszki höerömüben például a kazánok építésének és szerelésének idejét a háború elöttihez viszonyítva a harmadára-negyedére csökkentették. A Szovjetunió akkori legnagyobb höerömüvének építöi a világon elsöként készítették, Ramzin professzor rendszere szerint, az egyenes áramlású kazánokat közvetlenül a szerelötéren. Az óránként 200 tonna pára kapacitású elsö kazánsort így tizenketted annyi idö alatt készítették el és szerelték fel, mint a háború elött. A szocialista ipar fejlesztésében felbecsülhetetlen érdemeket szereztek a szovjet nök. Önfeláldozóan dolgoztak az arcvonal számára, s hösiesen elviselték a háborús idök minden megpróbáltatását. Nem volt olyan szakma, amelyben ne dolgoztak volna. 1945-ben a nök az ipari munkások összlétszámának 51 százalékát tették ki. A repülögépiparban az esztergályosok 26 százaléka, a marósok 43 százaléka, a köszörüsök 48 százaléka és a revolver-esztergapadon dolgozó munkások 81 százaléka nö volt. A "Második Baku" ásványolajiparában a dolgozók mintegy 50 százaléka nö volt. A nök részt vettek az olajkutak fúrásában és javításában, az ásványolaj kitermelésében és finomításában. A bányamunka nem volt számukra könnyü feladat, minthogy azonban szenvedélyesen szerették hazájukat, és segíteni akarták a Vörös Hadsereget az ellenség leverésében, a tapasztalt müvezetök tanácsait követve, állhatatos munkával elsajátították a bányászszakmát. Grisutyina és Kuzmenko nagyszerü mozgalmat indított a nök körében e szakma elsajátítására. 1945-ben a széniparban több mint 200 ezer nö dolgozott. A vasés színesfém-kohászati üzemekben a nök a legkülönbözöbb és legbonyolultabb munkákat végezték. Az uráli "Szerov" Vasmüben kiváló termelési eredményt ért el Kovalcsuk elsö segédolvasztár, Szevosztyanova kohászati gázszerelö, Szomova, Kolasznyikova és Matyusina hengerész, Lesztova hengerdei kazánhegesztö. Mindezeket a férfi szakmákat a nagyszerü honleányok egyetlen esztendö alatt sajátították el. Az ipar fejlesztésében kiemelkedö szerepe volt a kommunista párt és a lenini Komszomol által nevelt ifjú nemzedéknek. A Komszomol elé alapítója, Lenin, a következö feladatot tüzte ki: "Legyen a Kommunista Ifjúsági Szövetség rohamcsapat, amely minden munkánál segítö kezet nyújt, önálló tevékenységet fejt ki, kezdeményez." A lenini Komszomol a szocialista építés valamennyi szakaszában becsülettel teljesíti ezt a feladatot. 1945-ben a szovjet ifjak és lányok a termelésben nagy, döntö szerepet játszottak. A középgépipari üzemekben a munkások 55 százalékát, a fegyvergyártásban 46 százalékát, a löszergyártásban 42 százalékát, a repülögépgyártásban 40 százalékát, a vaskohászatban 30 százalékát, a textiliparban pedig 55 százalékát fiatalok alkották. A háborús idök nehéz viszonyai között a Szovjetunió fiatal munkásai magas fokú politikai öntudatról tettek tanúságot, és soraikból olyan hazafiak, olyan kiváló újítók kerültek ki, akikre joggal volt büszke az egész ország. A szovjethatalom éveiben felnött, a szocialista társadalom szellemében nevelkedett ifjúságunk nem létszámával, hanem tudásával diadalmaskodott a munkában és az ellenség elleni harcban egyaránt. A háború végén a fiatal munkások százezrei dolgoztak Boszij, Nyizsnyij Tagil-i marós módszere szerint. Sok munkás müszakonként rendszeresen két, három, négy, söt még több normát teljesített. Ebben a mélységesen hazafias mozgalomban a szovjet nép, a dicsö kommunista párt harcos, forradalmi szelleme jutott kifejezésre. A komszomolista ifjúsági frontbrigádok, amelyeknek elsö szervezöi Popov, az "Uralmas" gyár müvezetöje és Subin, a Gorkiji Autógyár brigádvezetöje voltak, a fiatal munkások és munkásnök szocialista versenyének fö formájává és szakmai képzésük fö iskolájává váltak, 1942-ben az iparban és a közlekedésnél 10 ezer ilyen brigád dolgozott 100 ezer taggal, 1945 elsö félévében pedig már 150 ezer brigád több mint 1 millió taggal. A komszomolista ifjúsági frontbrigádok nagy része rendkívül nagy eredményeket ért el a munka termelékenységének növelésében. Moszkva iparában 21 ezer brigád dolgozott 103 ezer taggal. E brigádok kétharmad része 150 százalékra teljesítette a normákat. Széles körben elterjedt a több gép egyidejü kiszolgálásának módszere, amelyet az 1. sz. Moszkvai Állami Csapágygyár komszomolista ifjúsági brigádja kezdeményezett. 1945-ben a Szovjetunió iparában 20 ezer olyan komszomolista ifjúsági brigád volt, amely áttért erre a módszerre, s ezzel több mint 74 ezer munkást szabadított fel a népgazdaság számára. A több gépen dolgozó komszomolista brigádok kisebb munkáslétszámmal is teljesítették termelési feladataikat. A 9. sz. uráli löveggyárban Lobanov esztergályos komszomolista ifjúsági frontbrigádja hónapról hónapra jobb termelési eredményeket ért el, s 300 százalékra, söt ennél is többre teljesítette tervét. A brigád valamennyi tagjának két szakmája volt : marós és lakatos, vagy esztergályos és fúrós. A rendkívül gazdaságosan dolgozó brigádjelentös megtakarításokat ért el. Önfeláldozó munkájáért a brigádot oklevéllel tüntették ki, s megkapta a Komszomol Központi Bizottságának vándorzászlaját. A csiszológépeket készítö moszkvai gyárban 46 komszomolista ifjúsági brigád versengett a legjobb termelési eredményekért. Saskov komszomolista brigádja haladt az élen. 1942 szeptemberében, a megalakulása utáni elsö hónapban a brigád hat, 1944 áprilisában 36, 1945 januárjában pedig már 154 gépet szerelt össze. A szovjet állampolgárok, mindenki a maga posztján, lelkesen dolgoztak, hogy közelebb hozzák a fasiszta Németország feletti gyözelem napját. A Kuznyecki-medence kohászai 1945 elsö félévében 12 ezer tonna nyersvasat, 20 ezer tonna acélt és 20 ezer tonna hengerelt árut termeltek terven felül. A Kuznyecki Kohászati Kombinát acélöntö üzemeiben gyorsolvasztási módszerek bevezetésén fáradoztak, s a csapolások száma egyre nött. Az országos munkaversenyben a kombinát az elsö helyet foglalta el a vaskohászati üzemek között. A kombinát legjobb és legtapasztaltabb 655 kohásza megkapta a "kiváló mester" címet. Prudnyikov komszomolista a háború elején Csalkov neves mestertöl tanult acélt olvasztani, most pedig a fiatal olvasztár már eredményesen versenyzett tanítójával. Zavarikin tömbelönyújtó hengerész hat hónap alatt 19 ezer tonna fémet hengerelt terven felül, vagyis olyan mennyiséget, amelyböl 2200 löveget lehetett gyártani. Az Urálban a "Szerov" kombinát kohászai a hadimegrendelések teljesítése mellett egyre többet gyártottak a polgári célokra szükséges kitünö minöségü acélokból is. 1945-ben a gyár a kétszeresére növelte a ferroszilícium gyártását. Nagyszerü lapja ez a kollektíva történetének. A kombinát 96 fajta acélt szállított a népgazdaságnak, s ebböl hatnak a gyártását 1945-ben kezdte meg. A különféle újítási javaslatok hasznosítása több mint két millió rubel megtakarítással járt. A párt és a kormány nagyra becsülte a "Szerov"-gyáriak hösies munkáját: 4614 föt a Szovjetunió rendjeleivel és érdemérmeivel tüntettek ki. A berendezések legjobb kihasználásáért a kombinát több újítóját Állami-díjjal tüntették ki. Közöttük volt Filatov, a szocialista munka höse, aki akkoriban a martinüzemet vezette, késöbb pedig a kombinát igazgatója lett, Arzamaszcev, a gyári laboratórium vezetöje, Gabujev, a kombinát fömérnöke, Lukasenko, a kohóüzem vezetöje, Morozov, Szokolov mérnökök és Fukalov, a kohóüzem vezetö gázszerelöje. A szénipar höseinek ezrei mutattak példát munkaeredményeikkel. 1945 elsö félévében a Kuznyeckimedencében a napi széntermelés 35 százalékkal volt magasabb, mint 1940-ben. A háború végén a Kuznyecki-medence 2-szer annyi kokszolható szenet termelt, mint a háború elötti idöszakban. A kiszeljovszki bányászok pedig ez alatt az idö alatt kokszolható szénböl több mint 9-szeresére növelték a termelést. Ezt a nehéz feladatot a munka és a tudomány embereinek közös eröfeszítésével, a legjobb bányászok, mérnökök és a tudósok alkotó tevékenysége eredményeképpen oldották meg. Valóságos technikai forradalmat jelentett a meredek dölésü nagy szénrétegek kiaknázásának pajzsos rendszere, amelyet Csinakal professzor dolgozott ki élenjáró bányászok közremüködésével. A pajzsos rendszer alkalmazásával 1944-ben és 1945-ben a tárnák széntermelését a 4-5-szörösére emelték. A pajzsot, amelyet késöbb Hodikin mérnök tökéletesített, a bányászok találóan "tank"-nak nevezték. A meredek dölésü nagy szénrétegek kiaknázásának pajzsos rendszere sok bányában a legelterjedtebb módszerré vált. Két neves bányász, a prokopjevszki Beljajev és a kiszeljovszki Gavrilenko, egymással versenyezve, 1945-ben olyan eredményeket ért el, amilyenekre még nem volt példa a Kuznyeckimedencében. Beljajev fövágatban napi 30 folyómétert, Gavrilenko pedig napi 35,5 folyómétert haladt elöre. Ez tízszerese a szokásos normának. Beljajev és Gavrilenko példáját más brigádok is követték, s közülük sok havonta több mint 250 folyómétert haladt elöre fövágatban. A gyors módszereket alkalmazó munkások versenye a széntermelés új távlatait nyitotta meg. A Kizelmedencében Podzsarov, a "Kapitalnaja-2" vájára 1945 elsö félévében havonta ötszörös normát teljesített. A meredek dölésü kemény szénben alkalmazott gyorsított termelési módszert a bányászok "Podzsarov-féle mély réselésnek" nevezték el. A bányászcsaládból származó Podzsarov (apja bányaács volt) igyekezett másokkal is megismertetni tapasztalatait. Százával akadtak követöi. A kiváló bányász módszerét, akinek a neve az egész medencében a munka magas fokú termelékenységének szimbólumává vált, a trösztök igazgatói, a bányák vezetöi, a fömérnökök, a müvezetök és a tárnamesterek is tanulmányozták. A Donyec-medencében napról napra nött a szocialista újítók és élmunkások száma. A munkaversenyben az elsö helyet szilárdan a "Frunzeugol" tröszt 28. sz. "Vengerovka" bányájának kollektívája tartotta. A legjobb eredményeket Golokoloszov gyorsvájár brigádja érte el. Az újjászületö Donyecmedence höse a Vörös Hadseregböl tért vissza régi bányájába. Leszerelésekor egységparancsnoka ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára : "Ott, a tárna szintén arcvonal." A bányász jól az emlékezetébe véste ezeket a szavakat, és sokszor elismételte öket szaktársainak is. Golokoloszov hamarosan egy frontfejtö brigád élére került. A brigádhoz kiváló vájárokat osztottak be. A munka kitünö megszervezése révén a brigád napi húsz normát is teljesített. Egy 50 folyóméter mély frontot 10-15 nap alatt aknáztak ki. Podzsarov uráli bányász brigádjával versenyezve Golokoloszov híres Donyec-medencei brigádja 1945-ben azért küzdött, hogy ötévi normát teljesítsen. Munkatapasztalatairól Golokoloszov a következöket írta : "Módszeremben nincsen semmi különös. Egyszerre több vágatban termelem a szenet, és igyekszem egyetlen percet sem elfecsérelni." A vájárok rendszerint csak egy vágatban dolgoztak. Golokoloszov más módszert alkalmazott: sorjában több vágatban végezte el a réselést. S míg a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik vágatban végezte a fúrást, az elsöben már elült a löpor füstje, s így újból nekiláthatott ott a munkának. E módszer eredményei a legmerészebb várakozást is felülmúlták. Ahol régebben négy réselö vájár dolgozott és egy teljes hónap alatt alig 25 métert haladt elöre, Golokoloszov tíz nap alatt száz métert termelt ki. A vasércbányákban széles körben elterjedt Szemivolosz több vágatos módszere. Ennek a módszernek az volt a sajátossága, hogy a fúró mentesült minden más munka alól. A fúrónak fúrnia kell ez volt Szemivolosz fö szabálya. Amikor az Urálból visszatért Ukrajnába, és Krivoj Rogban, a szülövárosában a bányaigazgatóság élére került, a neves vájár ott is igyekezett meghonosítani a maga módszerét. 1945-ben Krivoj Rogban egész bányák alkalmazták már ezt a haladó módszert. Szemivolosz sok követöje valóban példátlan eredményeket ért el. A "Valjavko" bányában Sztadnyik, Kobzar, Dunda és Svec fúrósok müszakonként öt, söt több normát teljesítettek. Az 1945 telén, a Vörös Hadsereg fennállásának 22. évfordulója alkalmából indított szocialista versenyben Sztadnyik és Kobzar müszakonként 30-40 normát teljesített. A szocialista munkaverseny új, magasabb foka volt a munka jobb megszervezéséért, a termelés technológiájának tökéletesítéséért és az iparvállalatok igazgatásának megjavításáért indított mozgalom. Ezt az egyre nagyobb méreteket öltö mozgalmat 1944 decemberében Agarkov, a 200. sz. harckocsigyár komszomolista ifjúsági brigádjának kiváló brigádvezetöje kezdeményezte. Ez a brigád a termelés jobb megszervezéséért és a technológia tökéletesítéséért vívott harc során azt javasolta, hogy a mühelyben olvasszanak össze két brigádot, amely egy és ugyanannak az objektumnak a különbözö szakaszain dolgozik, s alakítsanak így komplexbrigádot. A gyár vezetösége támogatta ezt a javaslatot. A brigád és a részleg létszámának növekedése azt eredményezte, hogy az egész munka ugyanazoknak a kezében összpontosult. A munka jobb megszervezése és a technológia tökéletesítése eredményeképpen a brigád munkájának termelékenysége 2,3-szeresére növekedett. Agarkov brigádvezetö azzal a felhívással fordult a harckocsiipar összes dolgozóihoz, hogy erösítsék meg a brigádokat, a részlegeket és a mühelyeket, szervezzék meg jobban a munkát és tökéletesítsék a technológiai folyamatot, s így biztosítsák a munka termelékenységének jelentös növelését. Ez a felhívás lelkes visszhangra és támogatásra talált valamennyi iparágban. Az ország üzemeiben átszervezték az igazgatási apparátust, új módszerekkel szervezték meg a munkát és javították a termelés technológiáját. Az Agarkov által indított mozgalom a termelés vezetöi és a munkások érettségéröl tanúskodott. A kis brigádok és részlegek, söt kis mühelyek is, mint ismeretes, a háború elején terjedtek el. Ennek az volt a magyarázata, hogy a hadseregbe bevonult szakmunkások helyébe milliószámra kerültek új, kevéssé tapasztalt munkások, akiket a müvezetöknek, a gépmestereknek, a brigádvezetöknek állandóan segíteniük kellett. A müvezetök és a brigádvezetök állományában is nagy változások mentek végbe. Soknak közülük ezen a poszton még nem volt kellö tapasztalata a nagy termelési egységek irányításában. A háború végére gyökeresen megváltozott a helyzet. A háború idején az iparba került munkások megszerezték a kellö tapasztalatokat, megtanultak magabiztosan, megfelelö szakértelemmel dolgozni. Már nem volt szükségük a müvezetök gyámkodására, mert maguk is szakmunkásokká váltak. A repülögépiparban a háború idején 152 ezer munkás szerzett különféle szakképzettséget. Ennek eredményeképpen a repülögépés motorgyártó üzemekben a munkások átlagos besorolása magasabb volt, mint a háború elött. Nött a háború éveiben a müvezetök és brigádvezetök szakképzettsége is. A harckocsiiparban, például, a müvezetöknek több mint 70 százaléka alapos müszaki képzettséggel rendelkezett. Az Agarkov-brigád kezdeményezése azért volt népszerü, mert módszere megfelelt a termelés aktuális szükségleteinek, feltárta a szocialista ipar új tartalékait. Következésképpen, a szovjet hadigazdaság fejlödésének objektív menete teremtette meg a talajt a termelési egységek létszámának növeléséhez. A moszkvaiak 1942-ben még azért indítottak harcot, hogy a brigádon belül jobban kihasználják a munkanapot, az uráliak viszont 1945-ben már a termelés egészének jobb megszervezésével összefüggö nagy kérdéseket tüzték napirendre. A kis brigádok, a szétforgácsolt üzemrészlegek, az üzemek mintájára szervezett mühelyek akadályozták a munka termelékenységének további növelését. Az élenjáró komszomolista ifjúsági brigádok kijelölték a technika továbbhaladásának és a munkatermelékenység további emelésének útját. A termelésnek Agarkov módszere szerinti megszervezése lehetövé tette, hogy a népgazdaság további fejlesztéséhez megteremtsék az országban a szükséges munkaerö-tartalékokat. Sok vállalatnak már 1945 elsö hónapjaiban sikerült a brigádok, üzemrészlegek és mühelyek megnagyobbításával a munkások, mérnökök és technikusok ezreit felszabadítani. Az uráli "Kirov" harckocsigyár januárban 600 föt, az "Uralmas" gyár 730 föt, a "Krasznoje Szormovo" gyár pedig 500 föt szabadított fel. A brigádok, üzemrészlegek és mühelyek megnagyobbítása, a technológiai folyamat tökéletesítése és a munka jobb megszervezése eredményeképpen több mint 30 ezer kiváló szakmunkást, mérnököt és technikust szabadítottak fel az új üzemek számára. Ugyanakkor tovább növelték a munka termelékenységét. A "Krasznoje Szormovo" gyárban Krasznyikov müvezetö Agarkov módszere szerint dolgozó üzemrészlegének 1945 elsö negyedévében a szerelöbrigád 2,4-szeresére, a villamoshegesztö-brigád 1,7-szeresére, a sajtoló-vágó brigád pedig 1,8-szeresére emelte a munka termelékenységét. Komplexbrigádok jöttek létre a vasércbányászatban. Krivoj Rogban Agarkov követöjévé vált Nagyezsda Jegorova. Kezdeményezésére a "Kirov" bányában komplexbrigád alakult, amelyben valamennyi bányászszakma képviselve volt. Jegorova a kölcsönös segítés és a kölcsönös helyettesítés elve alapján szervezte meg brigádja munkáját, s így 1945 áprilisában és májusában 1,5-szeresére teljesítette tervfeladatát. Nagyezsda Jegorova egyik levelében közölte Agarkovval, hogy az ö módszere szerint dolgozik. "Nálunk írta azt mondották, hogy az Ön módszere bányában nem alkalmazható, de én a gyakorlatban bebizonyítottam, hogy nálunk kimeríthetetlen lehetöségek kínálkoznak az Ön módszerének további meghonosítására. Egyesítettem a kotrógépkezelök, vájárok, villanymozdonyvezetök, lakatosok és fúrók brigádját. Ezáltal két brigádvezetöt és 11 különféle szakmájú munkást szabadítottam fel, s a megnagyobbított brigád az elsö negyedévben 10 ezer tonna ércet termelt ki terven felül." Jegorova brigádja önfeláldozó munkájával az országos szocialista munkaversenyben a vasércbányák brigádjai között az elsö helyet vívta ki. A brigádnak odaítélték a Komszomol Központi Bizottságának vándorzászlaját. A kommunista párt és a szovjet kormány nagyra értékelte Agarkov mozgalmát. Az új mozgalom kezdeményezöjét, Agarkovot a legmagasabb kitüntetéssel, Lenin-renddel jutalmazták és megkapta az Állami-díjat. Az SZK(b)P Központi Bizottságának utasítására a területi és határterületi pártbizottságok, valamint a köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai 1945. januárjában és februárjában tanácskozásra hívták össze a párt-, a gazdasági, a szakszervezeti vezetöket, továbbá a Komszomolszervezetek és a komszomolista ifjúsági brigádok vezetöit. A gazdasági népbiztosságok, a Komszomol Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Össz-szövetségi Központi Tanácsának Elnöksége intézkedéseket dolgozott ki a legjobb brigádok tapasztalatainak népszerüsítésére és széles körü felhasználására. 1945 áprilisában Moszkvában összeült a harckocsiipar vállalatvezetöinek és brigádvezetöinek országos tanácskozása. Ezen a tanácskozáson a mühelyek, üzemrészlegek és brigádok megnagyobbításának munkájáról Malisev harckocsiipari népbiztos, az SZK(b)P Központi Bizottságának tagja, régi gépipari szakember, továbbá Rubincsik, a 112. sz. gyár igazgatója és Agarkov, ismert brigádvezetö számolt be. A vitában olyan tapasztalt harckocsigyártók vettek részt, mint Szaveljev, a 76. sz. gyár igazgatója, Gyerbenyev, az "Uralmas" gyár mühelyvezetöje, Pernacs, a 183. sz. gyár komszomolista szervezöje és mások. A harckocsiipari vezetök tanácskozásának óriási népgazdasági és politikai jelentösége volt. A gépipar legjobbjai cserélték ki munkatapasztalataikat, s mozgósították a munkásosztályt újabb höstettekre. A Szovjetunió szocialista ipara egyre gyorsabb ütemben fejlödött. A háború negyedik esztendejének végére az ipar össztermelése (1926-1927. évi változatlan árakban) 1941 decemberéhez viszonyítva, amikor a háború idején a legalacsonyabb volt a termelés színvonala, 176 százalékkal, a repülögépés harckocsiipar, valamint a fegyverés löszergyártó ipar termelése pedig 230 százalékkal nött. Az 1945 elsö félévében gyártott összes ipari termékek értéke 71,6 milliárd rubelre rúgott. A vezetö iparágak termelésének, valamint a fontosabb hadászati anyagok kitermelésének fejlödését 1945 elsö félévében 1944 elsö félévéhez viszonyítva a következö táblázat mutatja. Ezek az adatok világosan mutatják a szovjet ipar fejlödését. Különösen nagy sikereket értek el a fasiszta német megszállás alól felszabadított vidékeken. 1945 elsö félévében a legnagyobb arányban éppen e vidékek nehézipari vállalatai növelték a termelést. A villamosenergia-termelés 1944 megfelelö idöszakához viszonyítva 33 százalékkal, a széntermelés 64 (a Donyec-medencében 209 százalékkal), az ásványolajtermelés (Krasznodari Olajkombinát) 25, a kokszgyártás 34 százalékkal, a vasérctermelés 20-26-szorosára, a nyersvastermelés 2,6-szorosára (a délvidéki üzemekben 5,2-szeresére), az acéltermelés csaknem 2-szeresére, a hengerelt vasáru több mint 3-szorosára, a cementgyártás 1,9-szeresére emelkedett. 1945 elsö félévében a felszabadított vidékeken üzembe helyeztek 12 turbinát 122600 kW kapacitással, 38 szénbányát 10,3 millió tonna évi termelökapacitással, két nagyolvasztót évi 295 ezer tonna nyersvas, hat martinkemencét és egy Bessemer-konvertert évi 366 ezer tonna acél, egy elönyújtósort és hét hengersort évi 1 millió 60 ezer tonna hengerelt áru és három kokszoló kemenceblokkot évi 458 ezer tonna koksz kapacitással. Ilyen eredményeket ért el a nehézipar 1945 elsö félévében. Vezetö ágai, köztük a polgári célokra termelö gépgyártás is, sikeresen teljesítették a tervet. A legnagyobb sikerekkel a vaskohászati üzemek dicsekedhettek. A Szovjetunió Legfelsö Tanácsának Elnöksége, elismerve a kohászat hazafias érdemeit, rendjelekkel és érdemérmekkel tüntetett ki 6500 kohászt, acélolvasztárt, hengerészt, bányászt, kokszolómunkást, kemencebélelöt, építömunkást, valamint igazgatót, pártfunkcionáriust, mérnököt és müvezetöt. A Pravda a kitüntetetteket üdvözölve ezt írta : "Kitüntetésüket azért kapták, mert sikeresen teljesítették az Állami Honvédelmi Bizottságnak a hadiipar fémmel való ellátására, az új acélfajták gyártásának bevezetésére és a kohászat kapacitásának növelésére megszabott feladatait." A szovjet gazdaság fejlesztésében nagy jelentösége volt a szocialista munkaversenynek. Ez a szocialista termelési viszonyok megtestesülése, a szovjet hazafiság konkrét kifejezése volt. A kommunista párt, amely a szocialista társadalom dolgozóinak ezt a nagyszerü mozgalmát ihlette és szervezte, sikeresen megvalósította a technikai haladást és az ipar területén egyre újabb sikereket ért el. Az országos szocialista munkaverseny fellendítésében óriási szerepe volt a szovjet sajtónak, amely nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervezö is volt. A sajtó hirdette a marxizmus-leninizmus legyözhetetlen eszméit. A szovjet sajtó hasábjain fontos pártés kormányhatározatok, illetve nyilatkozatok jelentek meg, amelyek a háború kérdéseivel, az állam belés külpolitikájával foglalkoztak. A sajtó behatóan foglalkozott a szovjet embereknek az arcvonalban és a hátországban tanúsított höstetteivel. Különösen nagy érdemeket szerzett a Pravda, a lenini párt zászlóvivöje. A Pravda tömörítette és lelkesítette a népet. A közvéleményt kifejezö szenvedélyes, harcos hangja, a Szovjetunió Kommunista Pártjának hangja mindenhová eljutott. A Pravda, amely a legszorosabb kapcsolatban állott a tömegekkel, részletesen tárgyalta és propagálta a munkások, müvezetök, mérnökök, technikusok, tudósok érdemeit, segített abban, hogy az élenjáró iparágak legjobb tapasztalatait az egész népgazdaságban felhasználják. A Pravdának köszönhetö, hogy az élmunkások tapasztalatai milliók közkincsévé váltak. A Pravda fejlesztette az emberekben az új iránti érzéket. A dolgozók kommunista nevelése terén végzett eredményes munkájáért és a szovjet népnek az ellenség leverésére való mozgósításában szerzett érdemekért a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának Elnöksége 1945. szeptember 23-án, a tízezredik szám megjelenése alkalmából a Pravdát Lenin-renddel tüntette ki. Ebböl az alkalomból Mihail Iszakovszkij költö ezt írta : Nem szakadtál el sose a hazától, nem mocskoltad be a becsületed. Neved Igazság s mert érte csatázol -, népünk igaza egy marad veled. (Simor András fordítása) Bár a hadigazdaság jelentös eredményeket ért el, az ipari termelés volumene mégis megmutatta, mekkora pusztítást végeztek a fasiszta német megszállók a Szovjetunió legnagyobb gazdasági központjaiban. A megszállás következtében nemcsak a gazdasági fejlödés menetében következett be törés, hanem jelentös termelöerök is megsemmisültek. Éppen ezért a fasiszta Németország elleni háború végén a Szovjetunió legfontosabb iparágaiban a termelés színvonala jóval alacsonyabb volt, mint a háború elött. 1945 elsö félévében a széntermelés mindössze 77 százaléka volt az 1941. elsö félévinek, az ásványolaj-termelés ugyanakkor 54 százalékra, a villamos energia 77, a nyersvas 46, az acél 52, a koksz 54, a hengerelt vas termelése 50, a fémforgácsoló szerszámgépek gyártása 65, a tehergépkocsik gyártása 43, a gumiabroncsok gyártása pedig 50 százalékra csökkent. Felelösségteljes feladatokat oldott meg a honvédelmi ipar a háború befejezö szakaszában. A hadiüzemek kollektívái a tervezökkel és tudósokkal karöltve új, korszerübb fegyvereket szállítottak az arcvonalnak. Volumenét tekintve a hadiipar termelésének hányada a fasiszta Németország elleni háború legvégéig igen jelentös maradt. A Szovjetunió hadiüzemei 1945 elsö félévében 20900 repülögépet, 29 ezer repülögépmotort, 9100 harckocsit, 6300 rohamlöveget, 62 ezer különbözö fajtájú és kaliberü löveget, 873 ezer puskát, géppisztolyt, golyószórót és géppuskát, 82,1 millió gránátot, repülöbombát és aknát, 3,3 milliárd töltényt gyártottak. A hadiipari üzemek dolgozói tovább javították a fegyverek minöségét. 1944-1945 telén a Vörös Hadsereget kellö mennyiségben ellátták új technikai eszközökkel: ISZ-2 és ISZ-3 típusú nehéz harckocsikkal, SZU-100 típusú rohamlövegekkel, 152 milliméteres tarackokkal, JAK-3 típusú vadászrepülögépekkel, TU--2 típusú bombázókkal, IL-10 típusú csatarepülögépekkel, 160 milliméteres aknavetökkel, M-31-12 típusú sorozatvetökkel és 57 milliméteres páncéltörö ágyúkkal. Az arcvonalon megjelentek a T-44 típusú közepes harckocsik, amelyek kitünö manöverezöképességükkel és nagy tüzerejükkel tüntek ki. 1945 elsö felében ISZ-2 típusú nehéz harckocsikból másfélszer, ISZU-122 rohamlövegekböl háromszor annyit szállítottak a harcoló hadseregnek, mint 1944 elsö félévében. Jelentösen kibövült a nehézlövegek és tüzérségi vontatók gyártása. 1945-ben hat hónap alatt csaknem kétszer annyi 152 milliméteres tarackot és ötször annyi 100 milliméteres ágyút gyártottak, mint 1944 megfelelö idöszakában. Azáltal, hogy a hadtestek tüzérségénél rendszeresítették a Jaroszlavli Autógyár JA-12 típusú vontatóit, a tüzérség mozgási sebessége megnégyszerezödött. Ez lényegesen megváltoztatta a hadtesttüzérség harcászati tulajdonságait. A repülögépgyárak növelték az új, korszerü repülögépek szériagyártását, amelyek harci tulajdonságaik tekintetében túlszárnyalták a legjobb külföldi típusokat. 1945 januárjától júniusáig a szovjet csapatok ugyanannyi JAK-3 típusú vadászgépet kaptak, mint 1944-ben, TU-2 típusú bombázógépekböl 1,2-szer, IL-10 típusú csatarepülögépekböl pedig 6,4-szer annyit. Javult a müszaki csapatok technikai ellátottsága is. 1945-ben a harcoló hadseregeknek annyi hadihídoszlopuk volt, hogy azokból egyszerre több mint 60 kilométer hosszú 30-120 tonna teherbírású hidat és 82 kilométernyi rohambürüt lehetett építeni. Az átkelésnél használt naszádok és felsiklók motorjainak kapacitása 131 ezer lóeröt tett ki. Szüntelenül áramlottak az arcvonalra a harci technikai eszközök. A föparancsnokságnak módja nyílt arra, hogy ne csak a veszteségeket pótolja, hanem rendszeresen növelje is a csapatok technikai eszközeinek mennyiségét. A tüzérségi eszközöket gyártó 92. sz. üzem például, amely a háború éveiben 95 ezer löveget gyártott, naponta egy-egy lövészhadosztályt látott el tüzérségi fegyverekkel. Pedig nem ez volt az egyetlen ilyen gyár az országban. Az uráli "Kirov" harckocsigyár, amely a háború alatt 18 ezer nehéz harckocsit és rohamlöveget készített, 1945 elsö negyedévében, amikor legjavában dúlt a téli hadjárat, 750 darab ISZ-2 típusú harckocsit és 750 ISZU-152 és ISZU-122 típusú rohamlöveget szállított a harckocsi-hadseregeknek. A 183. sz. harckocsigyár, amely a háború alatt 35 ezer harckocsit állított elö, 1945 elsö negyedévében 2100 darab T-34-85 típusú harckocsit szállított az arcvonalba. Érdemes ezzel kapcsolatban megemlítenünk, hogy 1941 negyedik negyedévében, a moszkvai csata idején a Szovjetunió egész harckocsiipara legfontosabb üzemeinek az ország mélyébe való telepítése következtében csak 2200 harckocsit szállíthatott a hadseregnek. Elképzelhetö, mekkora ütöereje volt a Vörös Hadseregnek, amikor a háború befejezö szakaszában csupán két harckocsigyár havonta két nagy harckocsi-hadsereget szerelhetett fel. A szibériai 153. sz. repülögépgyár, amely a háború alatt 15 ezer vadászgépet gyártott, 1945 elsö negyedévében több mint 1500 JAK-9 típusú korszerü vadászgépet szállított a légi hadseregeknek. Az ipar fejlettségének és a haditermelés magas színvonalának eredményeképpen a Szovjetunió Fegyveres Eröinek tüzérsége a háború végén hatalmas eröt képviselt. Újjászervezték a nehéz és könnyü önjáró tüzérséget. A legújabb típusú harckocsik száma a háború elsö évéhez viszonyítva 15-szörösére, a repülögépeké pedig ötszörösére emelkedett. A technikai fegyvernemek mellett jelentösen megerösödött a gyalogság, amelyet rengeteg géppisztollyal, páncéltörö és légvédelmi eszközzel, nehéz géppuskával, aknavetövel és más fegyverekkel szereltek fel. 1945 elsö félévében a hadiipar 212 ezer géppisztolyt gyártott, vagyis 2,6-szor annyit, mint 1941 második felében. A Vörös Hadsereg ütöereje a Berlinért vívott végsö ütközetben mutatkozott meg a legvilágosabban. A gyözelem félelmetes fegyvereit a szovjet emberek keze alkotta. A szövetségeseknek a lend-lesse keretében, valamint a hitelés kereskedelmi egyezmények alapján teljesített szállításai, amelyekröl nyugaton ma annyit regélnek, jelentéktelen szerepet játszottak. A Nagy Honvédö Háború utolsó évében a Szovjetunió részére szállított áruk a hazai termelésnek alig három százalékát alkották. Ez az igazság az amerikai szállítmányok körül. Ha valamely ország más országok gazdaságára támaszkodva viselt háborút, akkor ez a fasiszta Németország volt. Németország a Szovjetunió és más szabadságszeretö népek ellen folytatott rablóháborújában csaknem egész Európa eröforrásait kihasználta. Németország hadiüzemeiben több mint 7,5 millió külföldi munkás végzett rabszolgamunkát. Csakhogy ezekröl a tényekröl a történelemhamisítók konokul hallgatnak. A szovjet hátország dolgozói teljes mértékben kielégítették az arcvonal szükségleteit, s szüntelenül tökéletesítették is a harci technikai eszközöket. A gyárakban, a tervezöirodákban és a tudományos kutatóintézetekben lüktetö alkotómunka folyt. A Szovjetunió hadigazdasága nemcsak a gyártott harceszközök mennyiségét, hanem minöségét illetöen is túlszárnyalta a fasiszta Németország hadigazdaságát. A második világháború újból igazolta Marxnak és Engelsnek azt a zseniális következtetését, hogy "a hadsereg egész szervezete és harcmódja, s ezzel a gyözelem vagy vereség is anyagi, azaz gazdasági feltételektöl függönek bizonyul; az emberés a fegyveranyagtól, tehát a népesség minöségétöl és mennyiségétöl, valamint a technikától függönek". A szovjet légieröt teljes joggal a világ legjobbjai között tartották számon. Jakovlev, Lavocskin, Polikarpov és A. I. Mikojan vadászgépeitöl, Tupoljev és Petljakov bombázóitól, Iljusin csatarepülögépeitöl retteghetett az ellenség. A szovjet repülögép-tervezök és munkások 1945-ben kilenc új géptípus gyártásának megszervezésén fáradoztak. A Nagy Honvédö Háború harmadik idöszakában szériában kezdték gyártani a TU-2 típusú bombázókat, amelyek óránként 550 kilométeres sebességet értek el, a JAK-3 típusú vadászgépeket, amelyek tüzerö és manöverezöképesség tekintetében túlszárnyalták a legjobb német vadászgépeket, az IL-10-es csatarepülögépeket, amelyeknek nem volt párjuk a világ egyetlen hadseregében sem. Olyan kiváló tervezök, mint Svecov, Klimov, Mikulin, Sztyecskin és mások, a repülögépmotorok tökéletesítésével rekord sebességet, magasságot és repülési távolságot biztosítottak a szovjet gépeknek. A harckocsigyártók a világ legjobb harckocsijait és rohamlövegeit szállították a Vörös Hadseregnek. Ezt még a hitlerista tábornokok is kénytelenek voltak elismerni. "Az oroszok írta késöbb Schneider tábornok egy rendkívül sikerült és teljesen új harckocsitípus megtervezésével óriási ugrást tettek a harckocsigyártás terén . . . az új gépeknek nagy hatásuk volt az arcvonalon . . . A német tervezök gondos vizsgálat után próbáltak az orosz T-34-hez hasonló harckocsit tervezni, de kísérleteik eredménytelennek bizonyultak." A németek, mint ismeretes, sokat dolgoztak a harckocsik tökéletesítésén. A fasiszta német propaganda kérkedve reklámozta a Királytigrisek és a Párducok erejét. A német harckocsik és rohamlövegek azonban harcászattechnikai adataikat tekintve mögötte maradtak a szovjet harckocsiknak. Kotyin, Morozov, Duhov, Jermolajev és más tervezök végrehajtották a haza parancsát: az ellenség harckocsiés páncélelhárító technikájának fejlödését figyelemmel kísérve kitartóan új fegyverfajták létrehozásán fáradoztak. Az új német harci gépek ellensúlyozására még tökéletesebb és még hatalmasabb harckocsikat és rohamlövegeket terveztek. A harckocsitervezök kutatómunkájukban sohasem elégedtek meg az elért eredményekkel. 1942-1945 folyamán 62 különbözö típusú harckocsit és rohamlöveget terveztek és próbáltak ki; közülük 16-ot 1945-ben. A szovjet harckocsigyártás sikereihez nagymértékben hozzájárultak azok a tudósok, akik kidolgozták a különleges, kiváló minöségü acél elöállításának módszerét. A harckocsik tervezöi és gyártói létrehozták a harckocsik páncélzatának azokat a racionális formáit, amelyek a legjobb védelmet nyújtották az ellenség páncéltörö tüzérsége ellen. Az új típusú harckocsiknak és rohamlövegeknek páncélzatuk súlyának növelése nélkül jelentösen csökkentették a sebezhetöségét. A tudósok és tervezök figyelmének középpontjában az újfajta páncélacélok termelésének mielöbbi megkezdése állt. "Arra törekedtünk írja Zavjalov, a müszaki tudományok doktora, Állami-díjas -, hogy páncélunk minösége lehetövé tegye a hegesztés széles körü alkalmazását, hogy könnyen lehessen termikus, mechanikus megmunkálásnak alávetni stb." A Vörös Hadsereg technikai fölénye, amelyet a szovjet emberek millióinak megfeszített alkotómunkája teremtett meg, egyik döntö tényezöje volt történelmi jelentöségü gyözelmének. A német fasiszta hátország alulmaradt a szovjet hátországgal folytatott versenyben. A szocialista Urál legyözte az imperialista Ruhrt. Amikor a hadmüveletek Németország területére tolódtak át, Németország ipara szétzüllött. Az acéltermelés például az 1944. márciusi 3,2 milliós maximumról 1945 februárjában 600 ezer tonnára csökkent, 1945 márciusában pedig még ennél is kisebb volt. Ugyanakkor a fémfeldolgozó üzemek termelése (bár voltak bizonyos tartalékaik) a felére esett vissza. Kerl német közgazdász, Németország háború végi gazdaságát elemezve, ezt írja: "Az ipari termelés az egykori megszállt vidékek elvesztése és a határ menti körzetek iparát fenyegetö veszély következtében igen válságos helyzetbe került." A fasiszta Németország munkaeröhiánnyal küszködött. Egyetlen esztendö alatt a német gazdaság csaknem félmillió munkáskezet vesztett el. A haditermelés feltartóztathatatlanul hanyatlott. "1945 áprilisában, 70 hónapig tartó háború után írják a ŻNémetország ipara az 1939-1945. évi háború idöszakában® címü könyv szerzöi a német hadiipar sorsa meg volt pecsételve." Hozzáfüzhetjük, hogy a hadiiparnak ezt a sorsát, éppúgy, mint a fasiszta Németország egészének a sorsát, a Vörös Hadsereg és a szövetséges hadseregek gyözelmei pecsételték meg. 3. A mezögazdaság 1945-ben A mezögazdasági termelés fellendítésére hozott pártés kormányhatározatok végrehajtása során a szocialista falu dolgozói 1945-ben harcoltak a vetésterület bövítéséért, a terméshozamok növeléséért, valamint az össztermelés és az árutermelés emeléséért. A tavaszi vetési kampány elökészítését már télen megkezdték. A gépés traktorállomásokon, valamint a kolhozokban gépkezelöket képeztek ki, kijavították a traktorokat, a traktorvontatású gépeket és a vetögépeket. A kolhozparasztok és a szovhozmunkások trágyát szállítottak a mezökre, elökészítették a vetömagot. Az SZK(b)P Központi Bizottsága meghallgatta az altaji határterület, kujbisevi, kurgani, omszki, novoszibirszki, szaratovi, szverdlovszki és tyumeni terület, a Baskír, Udmurt, Mordvin és Tatár Autonóm Köztársaság, továbbá más területek, határterületek és köztársaságok pártbizottsági titkárainak beszámolóját a mezögazdasági termelés helyzetéröl, s határozatokat hozott a mezögazdaság pártirányításának megszilárdítására. A tavaszi vetés elökészítésével és végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket megvitatták a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottsági, a határterületi, területi és körzeti pártbizottságok ülésein, és a párt falusi alapszervezeteinek taggyülésein. A jó termésért vívott harcban a párt elsörendü jelentöséget tulajdonított a mezögazdasági dolgozók körében folyó politikai munkának. 1945. január 27-én az SZK(b)P Központi Bizottsága határozatot hozott "A falusi tömegpolitikai munkáról a tavaszi vetés elökészítésével kapcsolatban", s ebben a határozatban hangsúlyozta, hogy a falusi politikai agitációba széleskörüen be kell vonni a párt-, a szovjetés a komszomolista aktivistákat és a falusi értelmiséget. A helyi pártszervezetek a párt útmutatásait követve megjavították a tömegpolitikai munkát. A városokból és a körzeti székhelyekröl ezrével küldtek agitátorokat a kolhozokba és a szovhozokba. A falusi dolgozók, hogy minél közelebb hozzák az ellenség fölöttí gyözelem várva várt napját, országos szocialista versenyt indítottak a tavaszi vetés minél jobb elvégzéséért, a minél magasabb terméshozamokért. A versenyt Ukrajna és a Kubán-vidék felszabadított körzeteinek kolhozai, gépés traktorállomásai és szovhozai kezdeményezték. A versenyben 22450 ifjúsági traktorosbrigád, összesen 278 ezer traktoros vett részt. Egyre erösödött a kolhozok, a gépés traktorállomások, valamint a szovhozok anyagi-technikai bázisa. Üzembe helyezték a romjaiból helyreállított Harkovi Traktorgyárat; növelte a traktorgyártást a háború éveiben épült Vlagyimiri és Altaji Traktorgyár. Jelentösen bövült az alkatrészek gyártása. A szovjet állam 1945-ben több gépet, tüzelöanyagot és mütrágyát szállított a kolhozfalvakba, mint az elözö háborús években. A háború kitörése óta elöször sikerült kiegészíteni a mezögazdaság traktorés teherautó-parkját. A mezögazdaságnak szállított traktorok mennyisége az 1944. évi 2500-ról 1945-ben 6500-ra, a teherautóké 800-ról 9900-ra, a mütrágyáé pedig 181 ezer tonnáról 624 ezer tonnára emelkedett. Javult a mezögazdaság ekékkel, boronákkal, vetögépekkel, kaszálógépekkel, cséplögépekkel való ellátása. Az új gépeket elsösorban a fasiszta megszállás alól felszabadított vidékekre szállították. Tavaszra a mezögazdasági technikai iskolákban, valamint a gépés traktorállomásokon szervezett tanfolyamokon 260 ezer traktorost és 55 ezer kombájnkezelöt képeztek ki. A mezögazdasági gépkezelök létszáma az 1944. évi 710 ezerrel szemben 1945-ben 787 ezer fö volt. Akárcsak az elözö háborús években, a traktorosok, kombájnkezelök, gépkocsivezetök között most is sok volt a nö. A kolhozparasztságnak a tavaszi vetés elökészítésében óriási segítséget nyújtottak az ipari központok munkásai. Szokássá vált, hogy a gyárak patronálják a kolhozokat, a gép és traktorállomásokat és a szovhozokat. A munkások pótalkatrészeket készítettek a traktorok és a kombájnok számára, segítettek a gépek javításában, részt vettek a mezei munkában. Nagy segítséget nyújtottak a gépés traktorállomásoknak és a kolhozoknak Moszkva, Leningrád, Gorkij, Novoszibirszk, Perm, Rosztov, Taskent, Jaroszlavl, Kijev, Cseljabinszk, Minszk és más ipari központok üzemei. A permi terület gyárai 1945 elsö negyedévében 600 ezer rubel értékben utaltak ki a gépés traktorállomásoknak, valamint a kolhozoknak szerszámokat, alkatrészeket s különféle anyagokat, s több mint 500 szakmunkást küldtek ki a tavaszi vetéshez szükséges gépek javítására. Leningrád vállalatai segítették a gépés traktorállomásokat a traktorok javításában, ellátták öket alkatrészekkel, 28 mühelykocsit szereltek fel, munkásokat és szakmunkásokat küldtek a gépés traktorállomásokra és a kolhozokba. A leningrádi terület városi dolgozóinak segítségével 1008 kolhozt és szovhozt állítottak helyre. Az 1945. évi tavaszi vetés egybeesett az európai háború gyözelmes befejezésével. Ez a világtörténelmi jelentöségü esemény akárcsak valamennyi szovjet emberbe új eröt öntött a kolhozparasztságba, a gépés traktorállomások munkásaiba és a szovhozok dolgozóiba is. Bár a tavasz késön köszöntött be, a tavaszi munkákat szervezettebben és rövidebb idö alatt, ugyanakkor jobban végezték el mint 1944-ben. A tavaszi vetés állami tervét a kolhozok teljesítették, a szovhozok pedig még túl is teljesítették. A tavaszi gabonafélék és az ipari növények vetésterülete 1944-hez viszonyítva 8,7 millió hektárral növekedett és 66,8 millió hektárra rúgott. A vetésterület föképpen a Délvidéken, a Volga-vidéken, Szibériában, az OSZFSZK központi területein, Ukrajnában és Belorusszijában növekedett. A tavaszi országos szocialista munkaverseny sok gyöztese a felszabadított vidékek dolgozói közül került ki. E területek egyre nagyobb szerepet játszottak az élelmiszer és a mezögazdasági nyersanyag termelésében. A burgonya, a zöldségés a dinnyefélék vetésterülete az ország keleti és központi körzeteiben, különösen a városok és ipari központok környékén kiszélesedett, de az egész ország viszonylatában 1945-ben a háború elötti színvonalon maradt. A burgonyaés a zöldségfélék hányada az ország élelmezési mérlegében megnött. A tavaszi vetésben jelentös sikereket ért el Ukrajna. Az Ukrán Kommunista Párt a köztársaság összes eröit és eszközeit mozgósította a megszállás éveiben hanyatlásnak indult mezögazdaság helyreállítására és fellendítésére. 1945 elején a köztársaság mezögazdasági élmunkásai megvitatták az elözö év eredményeit, és kijelölték az új mezögazdasági évben végrehajtandó feladatokat. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága 1945. április 18-án levéllel fordult a köztársaság dolgozóihoz. Az "Ukrajna szocialista mezögazdaságának mielöbbi helyreállításáért" címü levélben a központi bizottság felhívta a pártés szovjetszervezeteket, a mezögazdasági szerveket, a kolhozvezetöségeket és az összes falusi dolgozót, hogy harcoljon a termelési tervek teljesítéséért és az állattenyésztés fejlesztéséért, szállítson több terméket a Vörös Hadseregnek és az országnak, feszítse meg minden erejét a fasiszta Németország szétzúzása érdekében. Ukrajna kolhozai és szovhozai idejében felkészültek a mezei munkákra, és a korai kalászosok vetésének tervét 107,2 százalékra, a napraforgóét pedig 108,5 százalékra teljesítették. Túlteljesítették a ř cukorrépa, kukorica és más mezögazdasági növények vetési tervét is. Ennek eredményeképpen a köztársaság vetésterülete 1944-hez viszonyítva több mint egymillió hektárral nött. A gabonafélék vetésterülete a háború elöttinek 83 százalékát érte el. Szép eredményekkel dicsekedhetett Belorusszija parasztsága is. A köztársaság pártszervezete a mezögazdasági termelés növelését döntö feladatnak tartotta. A tavaszi vetést a köztársaságban nagy lelkesedéssel végezték el. A vetésterület 1944-hez viszonyítva egymillió hektárral növekedett, és elérte a háború elötti vetésterület 74 százalékát. Nagy munkát végeztek a balti köztársaságok pártszervezetei. A Litván, a Lett és az Észt Köztársaság béreseinek, föld nélküli és szegényparasztjainak tízezrei kapták vissza azt a földet, amelyet a megszállás idején visszatért földbirtokosok és kulákok elvettek tölük. Sok paraszt az állami készletekböl ingyen kapott vetömagot; hosszú lejáratú hiteleket folyósítottak a parasztoknak, hogy rendbe hozhassák gazdaságukat. Az 1945-ös sikeres tavaszi vetés a szocialista mezögazdaság újabb gyözelme volt. A kommunista párt vezette szovjet parasztok harcosan felkészültek a háború utáni elsö termés betakarítására. 1945 júliusában az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa határozatot hozott "Az 1945. évi termés betakarításáról és a mezögazdasági termékek begyüjtéséröl". A határozat megállapította, hogy a termés veszteség nélkül és határidöre való betakarítása, a mezögazdasági termékek begyüjtési tervének maradéktalan teljesítése "az egész nép szempontjából rendkívül fontos feladat, mert biztosítja a háború következményeinek mielöbbi felszámolását és az ország valamennyi népgazdasági ágának mielöbbi helyreállítását". Az 1945. évi termés betakarítása kedvezö körülmények között folyt. Visszatért a békés munkához sok leszerelt katona, akik között nagy számban voltak szakemberek, a magas termések mesterei. A falusi pártszervezetek sorait a Vörös Hadseregböl leszerelt tapasztalt kommunistákkal töltötték fel. Ezek irányították a falu egész életét és a kolhozok termelö tevékenységét. A falvakban új erövel bontakozott ki a szervezö és tömegpolitikai munka. A kommunisták és komszomolisták példamutató, önfeláldozó munkájukkal mozgósították a kolhozparasztokat, a gépés traktorállomások, valamint a szovhozok dolgozóit a nehézségek leküzdésére, a termelékenység növelése újabb lehetöségeinek feltárására. A betakarítás elött a köztársasági, határterületi, területi és körzeti pártszervezetek plenáris üléseket tartottak. Sok területen és határterületen tanácskozásra ültek össze a mezögazdaság élmunkásai. A kolhozok, a gépés traktorállomások, a szovhozok közgyülésein a parasztok és a munkások megvitatták a betakarítással kapcsolatos problémákat és a mezögazdasági termékek beszolgáltatásának módját. "Önfeláldozó munkával olyan termést érünk majd el, amely méltó hazánk nagy gyözelméhez" írták ezekben a napokban a moszkvai terület kolhozparasztjai a kolhozparasztokhoz, gépállomások dolgozóihoz és szovhozmunkásokhoz intézett felhívásukban. A falusi munkaeröhiány pótlására, a termés betakarítására a városokból munkások és alkalmazottak, föiskolai és középiskolai diákok utaztak falura. A kolhozok és szovhozok mezöin 1945-ben 22450 ifjúsági traktorosbrigád dolgozott és versenyzett. A mezögazdaságban sok ezer kiváló dolgozó ért el kitünö termelési eredményeket. Például a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság vunarszki gépés traktorállomásán a 15 lóerös traktorra számított teljesítmény elérte a 660 hektárt, a Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság kazanbasi gépés traktorállomásán pedig a 765 hektárt. A rjazanyi terület robnovi gépés traktorállomásán az egy traktorra esö teljesítmény 812 hektár volt. Garmasnak, a híres traktorosnönek a brigádjában egy traktorra 1890 hektár megmüvelt föld jutott, vagyis több mint ötszöröse a megállapított normának. A sztaro-besevszki gépés traktorállomáson Angelinának, a Szovjetunió Legfelsö Tanácsa küldöttének a brigádja traktoronként 1055 hektárt teljesített. A sztaro-besevszki traktorállomáshoz tartozó több kolhoz hektáronként 100 pud gabonát gyüjtött be. Krasznodar határterület grazsdanszki gépés traktorállomásán Mihail Brovko brigádja, amely az ifjúsági traktorosbrigádok versenyében az elsö helyre került, traktoronként 2230 hektárt teljesített és 23 tonna üzemanyagot takarított meg. "Fö feladatunk mondotta Mihail Brovko -, hogy hektáronként minél több gabonát adjunk a kolhoznak. ""A szocializmus útja" kolhoz, amelyben a brigád dolgozott, gabonafélékböl százpudos terméshozamot takarított be. Kiváló terméseredményeket értek el a kombájnosok. Az orenburgi területen Oszkin ismert kombájnkezelö két összekapcsolt kombájnon dolgozott, és így 38 nap alatt 3200 hektárt aratott le, s 4,5 tonna üzemanyagot takarított meg. Az Altajvidéken Fjodor Csabanov ugyanezzel a módszerrel 2900 hektárt aratott le, és öt tonna üzemanyagot takarított meg. A mezögazdasági gépek jobb kihasználásával a gépés traktorállomások traktorai 1945-ben 19 millió hektárral több földet müveltek meg, mint 1944-ben. A föbb mezögazdasági munkák gépesítési foka a kolhozokban az öszi vetésnél 29 százalékról 34 százalékra, az öszi szántásnál 50-röl 64-re, az ugarszántásnál 58-ról 64-re, a kombájnos gabonabetakarításnál 20 százalékról 24 százalékra emelkedett. A traktorok átlag teljesítménye az 1944. évi 252 hektárral szemben elérte a 299 hektárt. A kalinyini terület kasini és a moszkvai terület dmitrovi körzetében sok kolhoz és szovhoz hektáronként átlag száz pud gabonát takarított be. Mark Ozernij, a magas terméshozamok ismert mestere, az "Új élet" kolhoz (dnyepropetrovszki terület verhnye-dnyeprovszki körzete) csoportvezetöje hektáronként 125 mázsa kukoricát takarított be. Szép eredményeket ért el sok répatermesztö. A Kirgiz SZSZK-ban Szurahan Kajnazarova, a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának küldötte, a "Katinyin" kolhoz csoportvezetöje a maga tábláiról hektáronként 1000 mázsa cukorrépát takarított be. Ukrajnában és más cukorrépatermesztö vidékeken
újjáéledt a nagyszerü ötszáz mázsás mozgalom; a magas cukorrépatermés újabb mesterei jelentek meg. Gazdag termést takarítottak be az élenjáró gyapottermesztök. A taskenti terület jangí julí körzetének kolhozparasztjai több mint 8300 hektáron hektáronként 21,6 mázsa gyapotot termeltek. A "Kelet hajnala" kolhozban, amelynek Hamrakul Turszunkulov, a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának küldötte volt az elnöke, hektáronként 46,5 mázsát takarítottak be. Jelentös sikereket értek el a zöldségtermesztök. Karfavaja, az "Novaja Zsizny" kolhoz (kamerovói terület marinszkiji körzet) neves csoportvezetöje, hektáronként 1139 mázsa burgonyát termelt. Jevdokija Lebegyeva csoportja a moszkvai terület "Kombájn" nevü kolhozában rekord káposztatermést ért el : 2051 mázsát takarított be hektáronként. Az "Iszkra" kolhozban (gorkiji terület bogorodszki körzet) Alekszandra Turkova ifjúsági csoportja hektáronként 300 mázsa céklát, 400 mázsa sárgarépát, 385 mázsa korai és 300 mázsa kései káposztát takarított be. A háború azonban szükségképpen gyengítette a Szovjetunió mezögazdaságának anyagi-technikai bázisát. A kolhozokban és a szovhozokban kevés volt a traktor és a kombájn. A traktorok és kombájnok jelentös része üzemanyaghiány miatt állt. Kevés volt a gépkezelö és szerelö. Éppen ezért a gépállomások teljesítménye és az egy traktorra és kombájnra esö teljesítmény alatta maradt a háború elöttinek. Romlott a talajmegmunkálás minösége is, a mezök elgazosodtak. Az ország sok vidékén elhúzódtak a mezei munkák, s ennek következtében csökkentek a terméshozamok, a betakarításnál nagy volt a magveszteség. Emellett 1945-ben azokat a vidékeket, ahol elsösorban gabonát és ipari növényeket termeltek, szárazság sújtotta, s ez is károsan hatott a termésre. Ennek következtében a honvédö háború végén a mezögazdaság sokkal alacsonyabb színvonalon volt, mint a háború elött. A gabonafélék össztermése (betakarított mennyisége) 1945-ben 2882 millió pud volt az 1940. évi 5830 millió puddal szemben. Az állam által begyüjtött gabona mennyisége ennek megfelelöen 2225 millió pudról 1222 millió pudra csökkent. Még nagyobb arányban csökkent a lenrost, a nyersgyapot, a cukorrépa és a napraforgó össztermése. A párt és a kormány, hogy megjavítsa a lakosság mezögazdasági termékekkel való ellátását, az egész háború folyamán különféle intézkedésekkel bövítette a városok körüli élelmiszerbázisokat. 1945 elején az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa határozatot hozott a városok körüli kisegítö gazdaságok további megszilárdítására és a városok hús-, tej-, burgonya és zöldségellátásának megjavítására e gazdaságok segítségével. Az iparvállalatok kisegítö gazdaságainak vetésterülete a háború végén mintegy 5 millió hektárra rúgott. Ezek a gazdaságok a vállalatok munkásainak és alkalmazottainak szükségleteit burgonyából 38 százalékra, zöldségféléböl pedig 59 százalékra elégítették ki. Nagy figyelmet fordítottak a munkások és alkalmazottak kertészkedésére. A Népbiztosok Tanácsa 1945. február 6-án határozatot hozott "Intézkedések a munkások és alkalmazottak egyéni és kollektív kertészkedésének további fejlesztésére" címmel. A kormány arra kötelezte a helyi tanácsokat és a mezögazdasági szerveket, hogy haladéktalanul adják ki magánkertek céljára az arra megfelelö földeket, s lássák el a kertészeket kellö felszereléssel és vetömaggal. 18,5 millió munkás és alkalmazott foglalkozott kertészkedéssel. Ezek 1945-ben kertjeikben több mint 10 millió tonna burgonyát, zöldségfélét, gabonafélét és pillangóst termesztettek. A kerttel rendelkezö családok nagyjából egész évre ellátták magukat burgonyával és zöldségfélékkel. Az iparvállalatok kisegítö gazdaságai és az egyéni kertek fontos kiegészítö élelmiszer-forrásai voltak a városok és ipartelepek dolgozóinak. Sok terület, határterület és köztársaság eredményesen növelte a kolhozok és szovhozok állatállományát és az állattenyésztés produktivitását. 1945-ben az ország szarvasmarha-állománya az 1944. évihez viszonyítva 3,2 millió darabbal gyarapodott, és elérte a 47,4 milliót. Növekedett a sertések és a lovak száma is. A Szovjetunió egész állatállománya mindamellett 1945 végén csupán 87 százaléka volt az 1940. évinek; ezen belül a tehenek állománya 82, a juhoké és kecskéké 76, a sertéseké és lovaké pedig 51 százaléknak felelt meg. A felszabadított vidékeken viszont a szarvasmarha-állomány csak 76 százaléka, a lóállomány 44 százaléka, a sertésállomány pedig 34 százaléka volt a háború elöttinek. Az ország állatállományának csökkenése elsösorban a megszállással magyarázható. Jelentösen csökkent az állattenyésztés takarmánybázisa is, különösen, ami a koncentrált takarmányokat illeti. S éreztette hatását az is, hogy a háború szükségleteire igen nagy mennyiségü húst és más állattenyésztési terméket kellett begyüjteni. Mindez természetesen megnehezítette az állatállomány pótlását. 1945-ben a kolhozokban és szovhozokban sikerült növelniük az állattenyésztés produktivitását, többek között a tehenek tejhozamát és a juhok gyapjúhozamát. Ebben bizonyos szerepe volt annak a bérezési rendszernek is, amely pótbért biztosított a növendékállatok nevelésével és a felnött jószág elhullásának csökkentésével kapcsolatos feladatok túlteljesítése esetén. Némileg emelkedett a hús, szalonna, tej, gyapjú, tojás termelése és begyüjtése. Mindamellett a föbb állattenyésztési termékek termelési és begyüjtési indexe 1945-ben jóval alacsonyabb volt, mint a háború elött. 1940-hez viszonyítva 1945-ben a húsbegyüjtés 61,8 százaléknak, a tej és tejtermékeké 45,3 százaléknak, a gyapjúé 55,8 százaléknak felelt meg. A kolhozok és szovhozok 1945-ben tehát értek el bizonyos termelési eredményeket. Javult a gépés traktorállomások munkája, s a tavaszi vetést viszonylag rövid idö alatt végezték el. Növekedett a gabonafélék, többek között a búza vetésterülete, s úgyszintén az ipari növények, továbbá a burgonya és a zöldségfélék vetésterülete is. Megnött a nyersgyapot, a cukorrépa és a burgonya betakarított és beszolgáltatott mennyisége. A szocialista falu minden nehézség ellenére évröl évre több mezögazdasági terméket szállított az államnak. A kolhozparasztság a haza érdekében tudatosan csökkentette egyéni fogyasztását, s gyakran még a legszükségesebbröl is lemondott. Újabb erövel mutatkozott meg a kolhozrendszer fölénye és életképessége, a szovjet parasztság hazafisága, a munkásosztály és a parasztság testvéri harci szövetségének szilárdsága. 4. A közlekedés a háború befejezö szakaszában A Nagy Honvédö Háború befejezö szakaszában a közlekedés bonyolult és felelösségteljes feladatokat oldott meg. A szovjet fegyveres erök hatalmas támadó hadmüveletei nyugat, majd késöbb kelet felé is megfeszített munkát követeltek a közlekedéstöl, elsösorban a vasúttól. A háború utolsó évében a közlekedésnek számos nehézséget kellett leküzdenie. A hátországot az arcvonallal összekötö közlekedési vonalak jóval hosszabbak lettek. Az ország gazdasági életének fejlödésével növekedett a népgazdasági szállítások mennyisége. A vasúti szállítások átlagos távolsága 1945 elsö felében 800 kilométer volt. A katonai és népgazdasági szállításokat erösen szétrombolt utakon kellett végrehajtani. 1945 elején a helyreállított vasutak technikai ellátottsága a háború elöttinek csupán 40-50 százaléka volt. A katonai szállítmányok jelentös részét külföldi országok vonalain kellett az arcvonalra juttatni, s ott a vasútvonalak nyomtáva keskenyebb volt, mint a Szovjetunióban. 1944 végén a vasutak gördülöállománya 16 százalékkal volt kisebb, mint a háború elött. A vagonok átlagos teherbírása 91 százaléka volt a háború elöttinek. A folyami flotta összkapacitása több mint 30 százalékkal csökkent. A népgazdaság gépkocsiparkja 1945. január 1-én mindössze 272 ezer gépkocsiból állott, s ez csak 33 százaléka volt a háború elöttinek. A nehézségek leküzdése a közlekedési dolgozóktól erös akaratot és önfeláldozást kívánt. Az Állami Honvédelmi Bizottság már 1944 augusztusában feladatul tüzte a vasutasok elé, hogy jobban használják ki a közlekedés belsö tartalékait, és 1944 végére 8,8 napra csökkentsék a kocsifordulókat. A közlekedési népbiztosság vezetöi azonban nem tudták kihasználni a rejtett tartalékokat. Mivel a pályafenntartást nem készítették elö kellöképpen a téli munkára, a kocsiforduló ideje a tél beálltával nem rövidült, hanem meghosszabbodott: az augusztusi 10,5 nappal szemben decemberben 12,6 nap volt. Nem szervezték meg kellöképpen a katonai szállítmányoknak a szovjet vasutakról a nyugateurópaiakra való átrakását, nem gondoskodtak az átrakás gépesítéséröl, s ez az arcvonal menti övezetben jelentösen meghosszabbította a kocsifordulókat. Nagy hiányosságok mutatkoztak a vagonok kihasználásában. A szén, érc, koksz szállítására szolgáló nyitott tehervagonokban a gördülöállomány általános hiánya miatt gyakran kevésbé fontos rakományokat szállítottak. Ehhez hozzájárult még az is, hogy a közlekedési népbiztosság közvetlenül a tél beállta elött kellö áttekintés hiányában a mozdonyvezetö-brígádok egy részét az uráli és szibériai vasutakról az arcvonal közelében levö vonalakra helyezték át. A tomszki vasútvonalról például 900 mozdonyt és 662 mozdonyvezetö-brigádot irányítottak más vasútvonalakra. Ennek következtében a tomszki, szverdlovszki, dél-uráli és karagendai vonalakon hiány mutatkozott mozdonyvezetö-brigádokban. E fontos fövonalak munkájában zavarok keletkeztek. Éppen ezért a mozdonyvezetö-brigádokat az arcvonal menti övezetböl a legnagyobb télben visszavezényelték az uráli és szibériai vasutakra. Emellett a közlekedési népbiztosság, amelynek élén Kaganovics állott, az emberek nevelése helyett gyakran a parancsolgatás módszerét alkalmazta. Mindez szükségképpen kihatott a vasúti közlekedés munkájára. Csökkent a vasutak átlagos napi terhelése : az októberi napi 62500 vagonnal szemben decemberben naponta csak 51900 vagon rakományt szállítottak. Nem teljesítették a szén, a fémek, az ásványolaj és az olajtermékek szállítási tervét, pedig ennek fontos hadászati jelentösége volt. Bár a katonai szállításokat, mint elsörendüeket, terv szerint elvégezték, a szállítások általános csökkenése kihatott a honvédelmi ipar munkájára. Noha az országban nagy tüzelöanyagés fémhiány volt, a bányákban 2,5 millió tonna szén halmozódott fel, a vaskohászati üzemekben pedig 16 ezer tonna kész fém várt elszállításra. Ez a helyzet azt a veszélyt rejtette magában, hogy elöbb-utóbb zavar áll majd be az arcvonal ellátásában. Mivel Kaganovics mint közlekedési népbiztos nem birkózott meg feladataival, a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának Elnöksége 1944. december 22-i határozatával felmentette tisztsége alól. A vezetöség leváltása elejét vette a szállítások további csökkenésének. 1945 januárjában, ebben a nehéz téli hónapban a vasúti szállítások 1944 decemberéhez viszonyítva napi ezer vagonnal nöttek. Hogy a közlekedési eszközöket hatékonyabban használják ki a hadigazdaság számára legfontosabb rakományok szállítására, az Állami Honvédelmi Bizottság december hat napját `ésjanuár három napját a fokozott ütemü szénszállítás napjaivá nyilvánította. Ezeken a napokon tilos volt a vasutakon szénen, bányafán és kohászati nyersanyagon kívül bármi mást szállítani. A párt központi bizottsága a közlekedés segítésére összpontosította a helyi pártés szovjetszervek figyelmét. A városi pártszervezetek és a szovjetek eröteljes harcot indítottak az iparvállalatok bekötö vasútvonalain való kocsivesztegelések ellen. Január három vasárnapján a Szovjetunió valamennyi vasútvonalán önkéntes tömegmunkát szerveztek szénrakodásra és a vagonok kirakására. Az arcvonal szempontjából rendkívül fontos breszt-litovszki vasútvonal helyreállítási munkálatainak meggyorsítására a Litván K(b)P Központi Bizottságának és a köztársaság kormányának 1944. november 24-i határozata alapján a helyi lakosságból 4000 embert mozgósítottak állandó munkára a litván vasút építö és helyreállító alakulataihoz. Ezen felül további 500 munkást mozgósítottak a Nyemanon átvezetö vasúti híd helyreállítására. A Litván K(b)P Központi Bizottsága 1944 decemberében, a litván vasút munkájának tárgyalása során azt a fö feladatot tüzte ki a vasút dolgozói elé, hogy "rugalmasan és operatívan továbbítsák a katonai és népgazdasági rakományokat, és feltétlenül hajtsák végre az Állami Honvédelmi Bizottság határozatait a kocsifordulók meggyorsítására. A Lett K(b)P Központi Bizottsága segítséget nyújtott a köztársasági vasutak gyors helyreállításában, valamint a vasutasok közötti politikai tömegmunkában. A közlekedési dolgozók segítése az egész pártmunka fontos részét alkotta. Szergyuk, a kijevi terület pártbizottságának titkára a Gudok (Sziréna) címü lapban ezt írta: "Ha figyelemmel kísérjük területünk pártbizottságainak gyakorlati munkáját, azt láthatjuk, hogy a közlekedés aktuális szükségletei náluk nem kerülnek le a napirendröl." Nagy figyelmet fordítottak a mozdonyok és vagonok javítására. Az UK(b)P Központi Bizottságának és az Ukrán SZSZK kormányának határozata értelmében Ukrajna gépipari munkásai 1945 elsö felében 1400 mozdonyt, 5600 teherés 700 személyvagont javítottak meg. A moszkvai területi és városi pártbizottság is megszervezte a föváros üzemeiben és a terület ipari központjaiban a vagonok javítását. 1944 decemberétöl 1945 márciusáig a munkások 3000 vagont javítottak meg terven felül. A Belorusz K(b)P Központi Bizottsága decemberben határozatot hozott a nyugati és a breszt-litovszki vasútvonal segítésére, s arra kötelezte a helyi pártés szovjetszervezetek vezetöit, hogy "minden vasútvonalnál, minden csomópontnál és a közlekedés minden gazdasági egységénél tegyék meg a szükséges konkrét intézkedéseket a munka megjavítása érdekében". A segítség egyik hatékony formája az volt, hogy iparvállalatok patronálták a közlekedési vállalatokat. A szverdlovszki területi pártbizottság határozata alapján, például Szverdlovszk 24 gyára védnökséget vállalt a helyi vasúti csomópont fütöházai, vagonrészlegei és mozdonyvezetö-brigádjai fölött. A vasutasok a mozdonyok és a vagonok javításához több mint 300 ezer rubel értékü berendezést és anyagot kaptak patronálóiktól. A felszabadított körzetek kolhozparasztjai is segítettek a vasúti fövonalak helyreállításában. A vasutasok megsegítésére indított mozgalom országos méreteket öltött. A vasúti dolgozók, hazafias kötelességük tudatában, minden erejükkel igyekeztek leküzdeni a téli nehézségeket. Januárban a fagyok és a hófúvások torlaszokat képeztek a legfontosabb szibériai vonalakon. A szerelvények itt megrekedtek, s fennakadások következtek be az ipari üzemek ellátásában. A közlekedés pártszervezetei kiadták a jelszót: "Frontkatonák módjára szervezzünk támadást a tél nehézségei ellen!" Az omszki vasútvonalon, ahol Grunyicsev volt az igazgatóság elnöke, a legjobb fütöházak vezetöi elhatározták, hogy személyes példamutatással bebizonyítják : lehet a szerelvényeket szigorúan a menetrend szerint továbbítani, és le lehet küzdeni a téli nehézségeket. A mozdonyvezetök, a legjobb módszereket alkalmazva, fokozott sebességgel vitték a szerelvényeket. Az omszkiak kezdeményezése elterjedt valamennyi szibériai vasútvonalon. A vasútállomásokon és a fütöházakon plakátokat függesztettek ki ilyen felhívásokkal: "Kíméletlenül harcoljunk a tél nehézségei ellen!", "Ne védekezzünk a tél elemi eröi ellen, hanem támadjuk öket!" A brigádok jelszava a közlekedési vállalatoknál ez lett: "Minden körülmények között teljesíteni és túlteljesíteni a termelési feladatokat!" A nehézségeket sikeresen leküzdö legjobb munkásokat a pártszervezetek gyakran bevonták az agitációs munkába. A politikai tömegmunka konkrét, hatékony és támadó jelleget öltött. A tél engedett a vasúti dolgozók szervezett nyomásának. Januárban a szállítások volumene nagyobb volt, mint decemberben. Sok vonalon sikeresen megbirkóztak a katonai és népgazdasági szállítások feladataival. 1945 januárjában a dnyeperi, az észak-donyeci, a délnyugati, a dél-donyeci, a gorkiji, az Oktyabrszkij és a kaukázusontúli vasútvonal kollektívái lettek az országos szocialista verseny gyöztesei. A Szakszervezetek Össz-szövetségi Központi Tanácsa és a közlekedési népbiztosság vándorzászlót adományozott a gyözteseknek. A vasútvonalakon kibontakozott a szakmák szerinti munkaverseny. Katajev, a gorkiji vasútvonal Kirov állomásának szerelvény-összeállítója új, korszerü technológiát dolgozott ki a szerelvények téli összeállítására. A mozdonyvezetök közül jelentös sikereket ért el Alekszejev, a dnyeperi vasútvonal nyizsednyeprovszki fütöházának ismert mozdonyvezetöje, aki 80 kilométerrel növelte mozdonya átlagos napi útját, és 1945 elsö negyedében 155 tonna tüzelöanyagot takarított meg. Alekszejev a fiatalok számára a maga mozdonyán iskolát szervezett, hogy átadja tapasztalatait. A dnyeperi vasútvonal mozdonyvezetöi az ö tapasztalatainak felhasználásával 1945 tíz hónapja alatt 5350 tonna szenet takarítottak meg. Kezdeményezö és önfeláldozó munkájával tünt ki Kuprijanov, a dél-uráli vasútvonal zlatouszti fütöházának mozdonyvezetöje. Mozdonyával a norma szerinti 40 ezer kilométerrel szemben 100 ezer kilométert tett meg nagyjavítás nélkül, és 32 ezer rubelt takarított meg. A krasznojarszki fütöház Balangyin vezetése alatt dolgozó szerelöbrigádja jelentösen csökkentette a mozdonyok javítási idejét. Ennek az élenjáró brigádnak a módszerei más fütöházakban is széles körben elterjedtek. Oszipov, a szocialista munka höse bevezette a lépcsözetes irányvonatképzést. Példáját hamarosan sok állomás követte. A legjobb diszpécserek ügyesen összehangolták a vasutasok és az árufeladók munkáját. Pahomov, az Oktyabrszkij vasútvonal hvojnyinszki osztályának diszpécsere az osztály szerelvényeinek mintegy 80 százalékát lépcsözetesen összeállított irányvonatként indította. Fedoszejev, a Moszkva-Rjazany vasútvonal moszkvai osztályának diszpécsere kezdeményezte a kocsikisorozás nélküli rakodást. 1945 márciusában és áprilisában 17 vonalon a berakást 2000 vagonnál, a kirakást pedig 22 ezer vagonnál ezzel a módszerrel végezték. Kalamajka, az észak-donyeci vasútvonal popasznyanszki vagonrészlegének vonatkísérö kocsimestere bevezette a hibás vagonok elözetes bejelentését. Ez, a késöbb elterjedt módszer elösegítette a kocsiállások csökkentését és a kocsifordulók meggyorsítását. 1945-ben nagyarányú mozgalom indult a vasutasok, a bányászok és az olajipari munkások között. A "Pervomajszkugol" tröszt (Donyec-medence) bányászai és az észak-donyeci vasútvonal popasznyanszki osztálya szénrakodó állomásainak vasutasai versenyt szerveztek a széntermelés és szállítás növeléséért. Az ordzsonikidzei vasútvonal dolgozói, valamint a Kaukázus és a Kaszpi-tenger vidékének olajbányászai versenyt indítottak az ütemes olajtermelésért és olajelszállításért. Az alábbi adatok mutatják általában a vasúti szállítás, továbbá a legfontosabb rakományok szállításának emelkedését. A vasutasoknak ez a hazafias mozgalma, melyet az 1944-1945-ös tél nehéz viszonyai között indítottak, meghozta gyümölcsét: a szállítás munkája megjavult. A közlekedési dolgozók az állami terv teljesítéséért harcolva az elsö negyedévben 54100 vagont, a második negyedévben pedig 67200 vagont raktak meg (a negyedévi tervelöirányzat 60900 vagon volt) . Állandóan növekedett az átlagos napi terhelés, mindenekelött pedig a hadászati nyersanyagok a szén, a koksz, az érc, a fém és az olaj szállítása. A közlekedés munkájának megjavításában döntö volt a kommunista párt szervezö tevékenysége és a vasutasok önfeláldozó munkája. Az arcvonal és a hátország közötti kapcsolat biztosításában meglehetösen nagy szerepet játszottak a Szovjetunióval határos országok vasútjai. Csakhogy e közlekedési vonalak kihasználása, a pályák átalakítása és a közlekedés megszervezése nagy munkát igényelt. Az arcvonal felé haladó katonai szállítmányok gyors továbbítása érdekében a föbb vasútvonalakon a nyugat-európai normál pályákat át kellett alakítani széles nyomtávra. A Breszt-Varsó-Poznan-Frankfurt an der Oder és tovább Berlinig vezetö, valamint a legfontosabb romániai és magyarországi vasútvonalakat hihetetlenül rövid idö alatt sikerült széles vágányra átállítani. A katonai szállítások szempontjából kevésbé fontos vonalakon megmaradt a nyugat-európai normál nyomtávú pálya. A katonai szállítmányok többségét széles nyomtávra átalakított vonalakon továbbították. A szállítmányok jelentös részét azonban bizonyos pontokon át kellett rakni. Ilyen átrakóhelyeket szerveztek Romániában: Galati, Iasi, Sighet állomásokon, valamint az Adjud Nou-Ploesti szakaszon; Csehszlovákiában: Volovec állomáson; Lengyelországban és a lengyel határon: a Przeworsk--Rozwadów és a Nasielsk-Dzialdowo szakaszon, valamint Demblin, Varsó, Kutno, Garlogi és Poznan állomásán; KeletPoroszországban: Insterburg, Königsberg, Willenburg, Neudenburg állomásán, valamint a TilsitPocegen és az Insterburg-Herdauen szakaszokon. A szovjet csapatok elönyomulásának megfelelöen újabb, a Szovjetunió határától nagyobb távolságra levö átrakóállomásokat rendeztek be. Minthogy a nyugati vonalakon nem voltak gépek a rakodáshoz, az átrakás lassú ütemben folyt. A Lengyelország felszabadított területein levö vasútvonalakat a Vörös Hadsereg átadta a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottságnak, az arcvonal mögötti 50 kilométeres sávban viszont szovjet vasúti alakulatok müködtek. A közlekedés koordinálása céljából a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság útügyi osztályára és a Lengyel Vasútigazgatósághoz a közlekedési népbiztosság és a Vörös Hadsereg közlekedési csoportfönöksége összekötöket küldött ki. A Szovjetunióval határos államok valamennyi vasútvonalán létrehozták a vasúti közlekedés egyesített szerveit. Ez lehetövé tette, hogy megszervezzék az arcvonal gyors és zavartalan ellátását. A külföldi vasútvonalak munkáját irányító katonai szállításvezetöségek állományába a vasúti csapatok üzemeltetési ezredei, a közlekedési népbiztosság szakalakulatai és a helyi vasutasok tartoztak. Mindegyik frontnak meghatározott vasútvonal-szakaszokon szállítottak, s ezekre különleges tartalék mozdonyoszlopokat osztottak be, amelyek mint afféle mozgó fütöházak müködtek. 1945 elején Lengyelország és Románia vasútvonalain, továbbá azokon a vonalszakaszokon, amelyeken az 1. és 2. Belorusz, valamint az 1 . Ukrán Front számára szállítottak anyagot, 875 mozdony üzemelt. Ezeket különleges tartalék mozdonyoszlopokba szervezték. A katonai szállításvezetöségek kirendeltségei, a különleges tartalék mozdonyoszlopok és a közlekedési népbiztosság más hadi szolgálatba állított mozgó alakulatai az arcvonal pontos ellátásának biztosítására alkalmas rugalmas szervezetet alkottak. A csapatoknak a téli támadásra való összpontosítása idején a vasútvonalak központi terv szerint i november 24-töl december 4-ig 1361 katonai szerelvényt továbbítottak, ebböl az 1. Ukrán Fronthoz Rozwadów és Luków körzetébe 456, az 1. Belorusz Fronthoz 513 és a 2. Belorusz Fronthoz Malkinia Górna körzetébe 392 szerelvényt. A visztula-oderai hadmüvelet elökészítése és végrehajtása folyamán az 1. Belorusz Front több mint 100 ezer vagon hadianyagot kapott. A szállítások nagy nehézségekbe ütköztek: nem volt elég tüzelöanyag és nem volt kielégítö a külföldi vasútvonalak átbocsátóképessége. A vasutasok hösies munkájának eredményeképpen a szállítási tervet mégis határidöre teljesítették. Még nagyobb arányú szállításokat igényelt a berlini hadmüvelet. Az ellenség fövárosa elleni megsemmisítö csapásra készülö szovjet csapatok összpontosítási körletei több ezer kilométernyire voltak a Szovjetunió ipari központjaitól. Az 1. Belorusz Front föeröi Frankfurt an der Oder körzetében, az 1. Ukrán Fronté pedig Glogau körzetében müködtek. A szállítmányokat tehát a nemrég felszabadított Lengyelország vasútvonalain kellett továbbítani. Ezek a vasútvonalak súlyos állapotban voltak. De a szovjet és a lengyel vasutasok sikeresen megbirkóztak a Legfelsöbb Föparancsnokság által kitüzött feladatokkal. A berlini hadmüvelet elökészítésének idöszakában a lengyelországi és kelet-poroszországi vasútvonalakon csapatokkal és hadianyaggal megrakott 287 ezer vagont továbbítottak. Februártól kezdve egyre sürübben közlekedtek a katonai szerelvények. Februárban naponta átlagban 2155, márciusban 3344, áprilisban pedig 4092 vagon jutott el rendeltetési helyére. 1945 januárjától májusáig 1,9 millió vagont továbbítottak az arcvonalra, ebböl 1,44 millió vagont hadianyagokkal megrakva. A berlini hadmüvelet anyagi biztosításában nagy szerepet játszottak a Vörös Hadsereg gépkocsiszállító egységei. Csak az 1. Belorusz és az 1. Ukrán Front számára 1 millió 445 ezer tonna különféle anyagot és több mint 344 ezer katonát és tisztet szállítottak. A katonai szállításokkal egy idöben fokozott ütemben folyt a Szovjetunió és a vele határos országok vasútvonalainak helyreállítása. Ezt a munkát vasúti csapatok és a közlekedési népbiztosság szakalakulatai végezték. A közlekedési vonalak gyors helyreállítása elösegítette a Vörös Hadsereg sikeres harcát. A helyreállítási munkálatokban tevékenyen részt vett Lengyelország, Csehszlovákia és a Vörös Hadsereg által a hitlerista megszállás alól felszabadított többi ország lakossága, s ez meggyorsította a vasútvonalak üzembe helyezését. A varsói vasúti csomópont például már a lengyel föváros felszabadítása utáni ötödik napon fogadta és indította a szerelvényeket. Budapesten az ellenség csoportosításának szétzuzását követö negyedik napon már befutottak a pályaudvarokra a fegyvert, löszert és élelmiszert szállító szerelvények. Bécs utcáin még folytak a harcok, amikor a bécsi pályaudvarokra már érkeztek a szerelvények. A német fasiszta csapatok visszavonulásuk során a Visztula, a San, a Nyugati-Bug, a Duna és a Tisza összes nagy vasúti hídjait szétrombolták. A Vörös Hadsereg utánpótlásának e vízi akadályokon való zavartalan biztosítására az Állami Honvédelmi Bizottság 1945. március 31-i rendelete alapján a közlekedési népbiztosság föigazgatóságot szervezett a hidak építésének és helyreállításának irányítására. A föigazgatóság vezetöjévé Holint, a kitünö hídépítö mérnököt nevezték ki. A közlekedési népbiztosság építési és helyreállítási szervei eröteljesen dolgoztak. Rendkívül nehéz körülmények között folyt a budapesti Duna-híd helyreállítása. A folyó mélysége itt elérí a 11 métert, folyásának sebessége pedig másodpercenként 1,2-1,5 méter. A katonai hídépítö alakulatok magas fokú szervezettsége azonban lehetövé tette, hogy a hidat határidö elött befejezzék. A nagy és közepes hidak helyreállításának üteme a külföldi vasútvonalakon meghaladta a napi 12 folyómétert az 1944-ben a Szovjetunió területén elért 9,7 folyóméterrel szemben. Emellett az összes hidaknak csaknem a felét napi 15 folyómétert meghaladó ütemben állították helyre. A fasiszta Németország leverése után a szovjet csapatok és haditechnikai eszközök egy részét TávolKeletre irányították. 1945. április 13-án az Állami Honvédelmi Bizottság határozatában intézkedett a távol-keleti és szibériai vasútvonalak a krasznojarszki, a kelet-szibériai, a bajkálontúli, az amuri, a távol-keleti és a tengermelléki vasút munkájának megjavítására. E vasutak vezetésének jobbá tétele végett külön Távol-keleti Vasúti Körzetet létesítettek. A párt és a kormány elrendelte a közlekedési népbiztosságnak, hogy a Novoszibirszk-Vlagyivosztok irányban május 1-re napi 24 vonatpár, augusztus 1-re napi 30 vonatpár; a Karímszkaja Borzja-Otpor irányban pedig napi 12, illetve 16 vonatpár átbocsátását biztosítsa. E vasútvonalak mozdonyparkját június 1-ig mintegy 3000 darabra kellett növelni. Ennek érdekében más fövonalakról és a tartalékból 800 mozdonyt irányítottak a TávolKeletre. Az Állami Honvédelmi Bizottság határozata alapján a Távol-Kelet és Szibéria vasútigazgatóságait megerösítették szakemberekkel. 1945 második negyedében a mozdonyvezetök száma ezeken a vonalakon 2400 fövel, a segéd-mozdonyvezetöké 2900 fövel, a mozdonylakatosoké 3100 fövel nött. Áprilisban a Távol-keleti Vasúti Körzet rendelkezésére bocsátottak három vasútüzemeltetési ezredet és három szállításvezetöségi kirendeltséget Romániából és Lengyelországból; a korábban a Távol-Keletröl délnyugati vonalakra irányított szakalegységeket visszavezényelték. Ezen alakulatok létszáma meghaladta a 14 ezer föt. A tartalékok felszabadítása folytán a vasútvonalakonjelentös szénkészleteket halmoztak fel. Ugyanakkor növekedett a széntermelés is a Távol-Keleten: 1945 második negyedévében 37700 tonnát, harmadik negyedévében 40 ezer tonnát, negyedik negyedévében pedig 50 ezer tonnát bányásztak. Az imperialista Japán szétzúzására szervezett Bajkálontúli, 1. és 2. Távol-keleti Frontot négy vasútvonal látta el: a bajkálontúli, a tengermelléki, az amuri és a távol-keleti. 1945 májusától szeptemberéig ezeken a vonalakon 2019 szerelvényt, azaz több mint 116 ezer vagon hadmüveleti és ellátási rakományt továbbítottak a frontoknak. A fenti adatokból kitünik, milyen megfeszített munkát végeztek a vasúti közlekedés dolgozói, különösen júniusban és júliusban. Lényegében két hónap alatt szállították át és összpontosították a csapatokat a fö hadmüveleti-hadászati irányokban. Az imperialista Japán szétzúzására irányuló hadmüvelet elökészítése magas fokú szervezettséget követelt a vasúti közlekedés dolgozóitól. A Szovjetunió nyugati határaitól a Csendes-óceánig futó összes vasúti fövonal dolgozói kivették belöle részüket. A legjobban a Korcsacsenko vezette bajkálontúli vasútigazgatóság vonalai voltak megterhelve. Július-augusztusban ezeken a vonalakon szállították át keletre a katonai rakományok zömét. A csapatoknak és a haditechnikai eszközöknek Berlin térségéböl Csita körzetébe való szállítása során nagy szervezö és irányító munkát végeztek a közlekedési népbiztosság szállítási föigazgatóságának dolgozói. A föigazgatóság munkáját Bescsev, a közlekedési népbiztos szállítási helyettese vezette. Nagyban hozzájárultak az ellenség szétzúzásához a szibériai vasútvonal dolgozói. Az újítók mozgalmát Szolovjov, a bajkálontúli vasútvonal zilovói fütöházának neves mozdonyvezetöje serkentette, aki a honvédö háború éveiben mindvégig túlteljesítette a mozdonykihasználási normákat, nagy terhelésü szerelvényeket vitt, tüzelöanyagot takarított meg, s 50-60 százalékkal növelte a mozdonyok hasznos munkáját. Az SZK(b)P Csita területi bizottságának irodája megvizsgálta a kommunista Szolovjov haladó munkamódszereit, és ajánlotta a pártszervezeteknek, hogy ezeket minél nagyobb arányokban honosítsák meg a vasúti közlekedésnél. A bajkálontúli vasútvonal mozdonyvezetöi 1945 hat hónapja alatt 811 nagy terhelésü szerelvénnyel többet továbbítottak az arcvonalra, mint 1944-ben egész esztendö alatt. Ez nemcsak abban leli magyarázatát, hogy a Kvantung-hadsereg szétzúzását célzó hadmüvelet elökészítése megváltoztatta Távol-Keleten az egész hadviselési helyzetet, hanem abban is, hogy a bajkálontúli vasútvonal sok dolgozója követte a közlekedés legjobbjainak példáját. A Nagy Honvédö Háború befejezö szakaszában a vasúti közlekedés általános eredményei felülmúlták az ellenség közlekedésének eredményeit. Míg a fasiszta Németország vasúti közlekedése a háború vége felé egyre inkább felbomlott, a Szovjetunióé állandóan fejlödött. A A Szovjetunió vasútvonalain az átlagos napi terhelés 1945-ben az 1944. évi 55400 vagonról 61800 vagonra, vagyis 11,6 százalékkal emelkedett. A haza elismerte a vasúti közlekedés munkásainak, alkalmazottainak és vezetöinek hösies munkáját. A katonai és népgazdasági szállítási tervek sikeres teljesítéséért a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának Elnöksége 1945 júliusában mintegy 9000 vasutast tüntetett ki a Szovjetunió rendjeleivel és érdemérmeivel. Kormánykitüntetéseket adományoztak a folyami közlekedés dolgozóinak is. Hösies munkájukkal kitüntek Jerofejev, Knyazev, Racskov, Vorobjov folyami hajóskapitányok és sokan mások. Nagyszerü munkát végeztek a folyami helyreállító alakulatok, amelyek a Vörös Hadsereg elönyomuló egységeit követve helyreállították a kikötöket és azok berendezését, kiemelték és megjavították az elsüllyesztett hajókat. 1945-ig a folyami szállítások volumene 1940-hez viszonyítva csaknem a felére csökkent, mindamellett a honvédö háború befejezö szakaszában óriási jelentöségük volt. 1945-ben a folyami hajók 36,9 millió tonna rakományt szállítottak, többek között 5,5 millió tonna ásványolajat és olajterméket, 21 millió tonna fát, 1,4 millió tonna szenet és 1,8 millió tonna építöanyagot. A haditengerészekkel vállvetve helytálltak a munkában a tengeri közlekedés dolgozói. A tengeri hajókat gyakran nemcsak rendeltetésüknek megfelelöen, hanem hadihajókként is felhasználták. A német fasiszta betolakodók nagy károkat okoztak a tengeri közlekedésnek. A tengeri flotta több mint 1400 személyhajóját, teherhajóját és különleges hajóját süllyesztették el vagy rongálták meg. Nagy károk keletkeztek Szevasztopol, Taganrog, Kercs, Novorosszijszk, Leningrád, Murmanszk és Tallinn tengeri kikötöjében. Jóllehet 1945-ben a tengeri szállítások volumene (tonnában) több mint 30 százalékkal kisebb volt, mint a háború elötti utolsó esztendöben, a tengeri áruforgalom az átlagos szállítási távolság megnövekedésével ez idö alatt 12,8 milliárd tonna-mérföldröl 18,5 milliárd tonna-mérföldre növekedett. A háború folyamán megnött a gépkocsiszállítás szerepe. A háború végén az összes autóközlekedési üzemek 416 ezer föt foglalkoztattak, köztük 197 ezer gépkocsivezetöt. 1945-ben gépkocsival 420 millió tonna rakományt szállítottak. 1945-ben a közlekedésre az a nagy és megtisztelö feladat várt, hogy hazaszállítsa azokat az idösebb korosztályokat, amelyeket a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának XII. ülésszakán elfogadott törvény értelmében leszereltek. A leszerelt katonák millióit gyors ütemben szállították haza abból a 11 külföldi államból, amelyben a Nagy Honvédö Háború gyözelmes befejezése után tartózkodtak. A háború után a szovjet emberek hozzáfogtak a békés építömunkához. A népgazdaság szüntelen fejlödése új, magasabb követelményeket támasztott a közlekedéssel szemben. A pártnak a szállítások állandó növeléséröl és a vasútvonalak átbocsátóképességének fokozásáról szóló felhívására a közlekedés dolgozói rohammunkával válaszoltak. 5. A népgazdaság helyreállítása a felszabadított vidékeken Az arcvonal óriási anyagkészleteket nyelt el. Emberek milliói vagy az ellenség ellen harcoltak, vagy a hátországban az arcvonal számára dolgoztak. Ilyen bonyolult helyzetben kezdte meg a szovjetország a háború ejtette sebek begyógyítását. A fasiszta barbárok a Szovjetunió átmenetileg megszállt területein sok nemzedék nagyszerü alkotásait pusztították el. Ukrajnában és Belorusszijában, a Baltikumban és a Krímben, Észak-Kaukázusban és Karéliában, Szmolenszk vidékén és Moszkva környékén mindenütt, ahol a hitlerista rablóhordák végigvonultak, véres nyomokat hagytak maguk után. Nyugaton sokan azt hitték, hogy ekkora háborús rombolások után a Szovjetunió külsö segítség nélkül nem birkózik meg a háború utáni nehézségekkel, és elpusztul. A helyzet csakugyan rendkívül súlyos volt. Egyetlen más ország sem lett volna képes arra, hogy ekkora rombolás után rövid idö alatt helyreállítsa népgazdaságát. A kommunista párt vezette szovjet szocialista társadalomban azonban akadt elég erö, hogy már a háború folyamán hozzálásson a felszabadított körzetek gazdaságának és kultúrájának helyreállításához. A párt és a szovjethatalom ide irányította a legtapasztaltabb pártmunkásokat és gazdasági szakembereket. Amint a háború közeledett a gyözelmes befejezéshez, egyre inkább az építés került elötérbe. A megszállás alól felszabadított és a háború sújtotta körzetekben a népgazdaság és a kultúra helyreállítását a párt és a szovjet állam kiváló vezetöi Andrejev, Gajevoj, Grisin, Hruscsov, Ignatov, Kalinyin, Kalnberzin, Kebin, Kirilenko, Kornyijec, Korotcsenko, Koszigin, Kuusinen, A. A. Kuznyecov, V. V. Kuznyecov, Mikojan, Podgornij, Ponomarenko, Scserbakov, Svernyik, Szeleznyev, Szergyuk, Sznyecskusz, Szuszlov, Voronov, Voznyeszenszkij, Zsdanov és mások közvetlenül irányították. A szovjet kormány évröl évre egyre nagyobb összegeket fordított a helyreállítási munkálatokra. 1945-ben a központi beruházásokra elöirányzott 40 milliárd rubelböl 18 milliárdot a felszabadított vidékek népgazdaságába fektettek be, elsösorban a déli szénés kohászati bázisba, amely a háború elött a szén 57 százalékát, a koksz 74, a vasérc 68, a nyersvas 65, az acél és hengerelt áru 52 százalékát adta. E bázis gyors helyreállításában látta a párt és a kormány a szovjet gazdaság és honvédelem további megszilárdulásának, a dolgozók jóléte további növelésének zálogát. Ugyanakkor az 1945. évi népgazdasági tervben és állami költségvetésben jelentös tétellel szerepelt a könnyüés élelmiszeripar, a városi gazdaság, a kulturális és szociális intézmények, valamint a lakásépítkezés. A helyi gazdaság és kulturális intézmények helyreállítására a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának IX. ülésszaka a szövetségi költségvetésböl 3780 millió rubelt irányzott elö. A megszállás sújtotta egyes köztársaságok között ez az összeg a következöképpen oszlott meg: az Ukrán SZSZK 1500 milliót, a Belorusz SZSZK 1200 milliót, a Karél-finn SZSZK 80 milliót, a Moldavai SZSZK 300 milliót, a Litván SZSZK 200 milliót, a Lett SZSZK 200 milliót és az Észt SZSZK 300 milliót kapott. A kormány határozata alapján keletröl a felszabadított vidékre telepítették át az építésügyi népbiztosság, a hadiipari építési föigazgatóság és a közlekedési népbiztosság legnagyobb építö-szerelö szerveit. A nehézipari vállalatokhoz és az építöipari szervekhez mérnököket és technikusokat irányítottak. A Donyec-medencei bányák és a déli kohóüzemek szakemberekkel való ellátásához a kormány már 1945 elsö félévében sok építész-, gépészés bányamérnököt szereltetett le a Vörös Hadseregböl. Az Állami Honvédelmi Bizottság 1945. június 20-i határozata alapján 1945 harmadik negyedévében a hadseregböl 10300 mérnököt és technikust, valamint 69700 szakmunkást irányítottak a vaskohászatba és a széniparba azokból a korosztályokból, amelyeket még nem szereltek le. Az építöipari szerveket a kolhozokból töltötték fel munkaerövel. Az OSZFSZK és Ukrajna kolhozai 1945-ben tízezrével küldtek kolhozparasztokat a Donyec-medencébe. Az építkezésekre már júliusban és augusztusban ezrével érkeztek a leszerelt katonák és tisztek. A szovjet harcosok, akik végigjárták a háború göröngyös útjait, látták, hogyan dúlta fel a kegyetlen ellenség az ország városait és falvait. Az egykori katonák nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a szétrombolt gazdaság helyreállításához. A felszabadított vidékeken a munkások és alkalmazottak száma egyetlen esztendö alatt 2842000 fövel növekedett. A felszabadított vidékek népgazdaságának helyreállítása az egész nép ügyévé vált. A helyreállítás hallatlanul gyors ütemben folyt. A Moszkva környéki szénmedence például, amelyet a német fasiszta barbárok feldúltak, 1945-ben napi 55 ezer tonna szenet termelt, kétszer annyit, mint 1940-ben. Gyors ütemben számolta fel a megszállás következményeit a Donyec-medence. Az egész szovjet ország segített helyreállítani az "ország fütöházát", amelynek 1945-ben döntö szerepe volt a Szovjetunió széntermelésének növelésében. A párt jól emlékezett arra, amit Lenin 1920-ban a bányamunkások elsö összoroszországi alakuló kongresszusán mondott: "A szén az ipar valóságos kenyere, e nélkül a kenyér nélkül az ipar áll, e nélkül a kenyér nélkül a vasúti közlekedés szánalmas tengödésre van ítélve, és semmiképpen sem állítható helyre . . . " A Donyec-medence bányáit két lépcsöben állították helyre: az elsö lépcsöben a kis és közepes bányákat. Ez kevesebb eröt, pénzt és idöt igényelt. Az volt a fontos, hogy mielöbb meginduljon a széntermelés. A bányászok és az építömunkások, a pártnak és a kormánynak a Donyec-medencei szénbányák helyreállítására vonatkozó határozatait teljesítve, már 1944-ben jelentös sikereket értek el. 1945 elején a medence 220 bányájában indult meg a széntermelés. Az 1944. esztendö azonban csak kezdete volt a helyreállítási munkának, csak a tapasztalatszerzés éve volt. 1945-ben már az volt a feladat, hogy fokozzák a Donyec-medence legfontosabb bányáinak helyreállítási munkálatait, és az elözö évhez képest kétszeresére növeljék a széntermelést. Ezt követelte az ipar és a közlekedés egyre növekvö tüzelöanyag-szükséglete. A szén, elsösorban a kokszolható szén hiánya késleltette a délvidéki kohászati és kokszkémiai üzemek munkájának megindítását. Éppen ezért a párt és a kormány a Donyec-medence széniparának helyreállítását az egyik legfontosabb állami feladatnak tekintette. A Donyec-medence gyors helyreállításánál a párt és a kormány nemcsak az ország megnövekedett szénszükségletét vette figyelembe, hanem azt is, hogy a gyors helyreállításra megvan a lehetöség. Az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Népbiztosok Tanácsa arra kötelezte Ukrajna és a rosztovi terület pártszervezeteit, valamint a bányászokat, hogy a lehetö legnagyobb mértékben gyorsítsák a Donyecmedence helyreállítását. A Donyec-medence további helyreállítására vonatkozó konkrét javaslatok kidolgozására az Állami Honvédelmi Bizottság 1945. január 18-i határozata alapján külön bizottságot alakítottak. E bizottság tagjaivá Hruscsovot, az SZK(b)P Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagját, az UK(b)P Központi Bizottságának titkárát és az Ukrán SZSZK Népbiztosi Tanácsának elnökét, Voznyeszenszkijt, a Politikai Iroda póttagját, a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsának elsö elnökhelyettesét, Vahrusevet, az SZK(b)P Központi Bizottságának tagját, szénipari népbiztost és másokat neveztek ki. A bizottság által kidolgozott javaslatok alapján az Állami Honvédelmi Bizottság 1945. április 13-án határozatot hozott a Donyec-medence széniparának helyreállításáról. A bányák helyreállításának, építésének és üzemeltetésének jobb gazdasági és müszaki vezetése céljából az Állami Honvédelmi Bizottság szükségesnek találta, hogy a Donyec-medence ukrán részében a két kombinátból négy önálló kombinátot alakítsanak, és hogy az új központi bányaépítkezések föigazgatóságát a Donyec-medence bányáinak és üzemeinek helyreállításával és építésével foglalkozó föigazgatósággá szervezzék át. A Donyecmedence szénipari föigazgatóságának vezetöjévé Zaszjagykót, a kiváló mérnököt és tapasztalt gazdasági vezetöt, a Szovjetunió szénipari népbiztosának helyettesét nevezték ki. Az Állami Honvédelmi Bizottság arra kötelezte a szénipari népbiztosságot, hogy 1945 júniusában emelje napi 100 ezer tonnára a Donyec-medence széntermelését, s ebböl 30 ezer tonna kokszolható szén legyen. A napi széntermelést tehát három hónap alatt 15 ezer tonnával kellett növelni. Ennek biztosítása végett az Állami Honvédelmi Bizottság elrendelte a szénipari népbiztosságnak, hogy 1945. július 1-ig növelje 110 ezer méterre a Donyec-medence müködö fejtéseinek hosszát, 1530-ra a müködö frontok számát, és 1945 második negyedévében gondoskodjon 130 ezer méter elökészített fövágat kihajtásáról. A fejlödés távlatait illetöen a párt és a kormány utalt arra, hogy a Donyec-medence széntermelésének további növekedését jelentös mértékben megnehezíti, hogy a bányákban nincs elegendö gép. Az Állami Honvédelmi Bizottság határozatában hangsúlyozta, hogy a Donyec-medencét új technikai alapokon kell helyreállítani. Ennek érdekében megfelelö mennyiségü gépet bocsátottak a bányák rendelkezésére. 1945 elsö felében a gépesítés foka az olyan munkaigényes folyamatoknál, mint a réselés és a fejtés a kiszenelö vágatokban, az egész Donyec-medence viszonylatában elérte a 90 százalékot, a föld alatti szállításnál pedig (a szállítási távolságot véve alapul) a 45 százalékot. 1945 második negyedévében megkezdték a második lépcsöben a 97 legfontosabb bánya helyreállítását, és hozzáfogtak 13 új bánya megnyitásához. Ehhez már a háború elött megtették az elökészületeket. Az egész évre összesen 100 bánya helyreállításának befejezését irányozták elö. Ezeknek a háború elötti termelése napi 75700 tonna volt. A termelési-technikai kérdéseken kívül az Állami Honvédelmi Bizottság megvizsgálta a bizottság javaslatait a donyeci bányászok anyagi és szociális helyzetének megjavítására is. Határozatában újabb összegeket irányzott elö arra, hogy a bányászvárosokban és falvakban lakóházakat és kulturális-szociális létesítményeket építsenek, a mérnökök és a technikusok számára pedig 18 hónap alatt visszafizetendö 5000 rubel kölcsönt szavazott meg háztartásuk berendezésére. 1945 májusától a Donyec-medence munkásai, mérnökei és technikusai számára kiváltságokat biztosítottak a bérezést, valamint az élelmiszerekkel és iparcikkekkel való ellátást illetöen. Az Álami Honvédelmi Bizottságnak a Donyec-medence helyreállítására hozott határozata szellemében az UK(b)P Központi Bizottsága és az Ukrán SZSZK Népbiztosi Tanácsa, a rosztovi terület pártbizottsága és a területi szovjet intézkedéseket dolgozott ki a párt és a kormány utasításainak végrehajtására. Ukrajna és a rosztovi terület városi és területi pártbizottságai plenáris üléseket és aktívagyüléseket rendeztek. A párt alapszervezetei fokozottabban ellenörizték a szénipari vállalatok gazdasági tevékenységét. Nagy figyelmet fordítottak az élmunkások tapasztalatainak népszerüsítésére. Az SZK(b)P Központi Bizottsága és a szovjet kormány felszólította az ország összes párt-, szovjetés társadalmi szervezetét, hogy segítsék a Donyec-medencét. Moszkva, Leningrád, Gorkij, Tula, Jaroszlavl, Cseljabinszk, Szverdlovszk, Perm, Karaganda, Taskent üzemei berendezéseket szállítottak a bányáknak. Belorusszija, Lettország, Litvánia és Karélia favágói bányaés építöfával látták el a Donyec-medencét. Ukrajna és a rosztovi terület dolgozói nagyra értékelték a szovjet testvérnépeknek ezt a segítségét. A Donyec-medence felvirágoztatásáért vívott kemény harc megedzette az embereket is. A szocialista verseny tüzében a munka igazi hösei kovácsolódtak ki. A Donyec-medence ukrán részében 1945-ben a teljesítménybérben dolgozó összes bányásznak több mint a fele túlteljesítette a normákat, s 6329 szerezte meg a széntermelés mestere megtisztelö címet. Közöttük volt Golokoloszov, Trisztyicsev, Izotov és sok más bányász, aki müszakonként négy-kilenc normát teljesített. Az "Ordzsonikidzeugol" tröszt "Krasznij Oktyabr" bányájában Velicsko komszomolista vájárnö, aki azelött kolhozban dolgozott, augusztusra 112 százalékra teljesítette évi tervét. Az élmunkások példáján új bányásznemzedék nevelkedett. A munkatermelékenység növelésének egyik fö feltétele a szakmai továbbképzés volt. 1945ben 174300 fö, köztük 87800 bányász vett részt szervezett oktatásban. A bányászok és építök önfeláldozó munkájának eredményeképpen a Donyec-medence bányaalapja és termelési kapacitása az év folyamán 1944-hez viszonyítva csaknem kétszeresére nött. A Donyecmedence bányászai 1945-ben 38,4 millió tonna szenet küldtek a felszínre az 1944. évi 21,1 millió tonnával szemben. A felszabadulás utáni elsö két esztendöben a Donyec-medencében összesen 129, a szénipari népbiztossághoz tartozó nagy bányát, valamint 889 közepes és kis bányát állítottak helyre. A Donyec-medence ukrán részében 300 millió köbméter vizet szivattyúztak ki az elárasztott bányákból, megjavítottak 300 felvonógépet, 200 aknatornyot, 300 ventillátort, helyreállítottak két millió négyzetméter termelési létesítményt és helyiséget, valamint 1,5 millió négyzetméter lakásteret. Újjászülettek a Donyec-medence és a Délvidék kohászati üzemei, a szovjet gépgyártás legfontosabb bázisai. 1945-ben öt nagyolvasztót és 18 martinkemencét, egy Bessemer-konvertert, három villamos kemencét, 16 hengersort, 10 kokszolóblokkot helyeztek üzembe, s ezeknek az évi kapacitása 1,2 millió tonna nyersvas, több mint 1 millió tonna acél, körülbelül 1 millió tonna hengerelt áru és 1,9 millió tonna koksz volt. Két év alatt 77 nagyolvasztót és martinkemencét, három Bessemer-konvertert, kilenc villamos kemencét, 38 hengersort és 53 kokszolóblokkot állítottak helyre, összesen 3,3 millió tonna nyersvas, 3,1 millió tonna acél, 2,4 millió tonna hengerelt áru és 5,7 millió tonna koksz évi kapacitással. Jellemzö, hogy évröl évre nagyobb és technikailag tökéletesebben felszerelt vállalatokat helyeztek üzembe. 1944-ben például egy helyreállított nagyolvasztó átlagos évi kapacitása 190 ezer tonna, egy martinkemencéé 40 ezer tonna, egy kokszolóblokké pedig 80 ezer tonna volt, 1945-ben viszont már 251 ezer, 53 ezer, illetve 189 ezer tonna. A szovjet állam erejének és a szovjet emberek odaadó munkájának volt köszönhetö, hogy az ellenség által szétrombolt kohászati üzemeket a háború nehéz viszonyai között ilyen nagy arányokban sikerült helyreállítani. A Donyec-medence és a Délvidék (a Krímet és Észak-Kaukázust is beleértve) kohászai már 1945-ben 1,6 millió tonna nyersvasat, több mint 1 millió tonna hengerelt árut és 3,1 millió tonna kokszot adtak a népgazdaságnak. t Hösies, lelkes munkát végeztek az energetikai ipar dolgozói, akik romjaiból helyreállították az erömüveket, s ezzel meggyorsították, s olcsóbbá tették a helyreállítási munkálatokat a népgazdaság valamennyi ágában. A helyreállítás után üzembe helyezett erömüvek kapacitása 1945-ben 2 millió 342 ezer kW volt. A felszabadított területeken több mint 30 nagy erömü müködött, s ezek 1945-ben 6,5 milliárd kWó villamos energiát termeltek, vagyis 2,2-szer annyit, mint az elözö évben. A villamosenergiatermelésben mutatkozó többletet föképpen Ukrajna és az OSZFSZK szénipari és kohászati központjai használták fel. A háború végéig helyreállították a novomoszkovszki erömüvet, amelynek nagy jelentösége volt Tula és a moszkvai terület ipara, valamint a Szovjetunió fövárosa, Moszkva villamos energiával való ellátásában. Teljes kapacitással dolgozott a volhovi vízi erömü, a szovjet energetikai ipar elsöszülötte; ez villamos energiával látta el Leningrád újjászületö iparát. Ukrajnában sok erömü müködött, köztük olyan óriási erömüvek, mint a sterovkai és a zujevkai. Helyreállították romjaiból a szovjet ipar büszkeségét, a dnyeperi "Lenin" vízi erömüvet is. A tüzelöanyag-ipar, az energetikai ipar és a kohászat fellendülése reális lehetöségeket teremtett a polgári gépgyártás fejlödéséhez. A hitlerista betolakodók barbárul megsemmisítették a nehézés középgépipar üzemeit. De 1945-ben egyedül Ukrajnában a 95 lerombolt üzem közül 93 már ontotta termékeit. A haza újra ezerféle korszerü gépet kapott Ukrajna, Don menti Rosztov és Leningrád üzemeiböl. Újból megindult a hatalmas turbinák gyártása. A harkovi turbógenerátor-gyár a zujevkai és a dnyeprodzerzsinszki erömü számára két turbinát készített: az egyiknek 100 ezer, a másiknak 50 ezer kW volt a kapacitása. A zujevkai erömü két hónappal a határidö elött kapta meg a turbinát. A leningrádi "Elektroszila" és "Metallicseszkij" Villamosgépgyár határidö elött szállította le a megrendelt hidrogén hütésü gépeket: egy 25 ezer kW kapacitásút a moszkvai "Frunze" höerömü, és egy 50 ezer kW kapacitásút a Donyec-medencében levö sterovkai erömü számára. Ezenkívül gyártás alatt állott két 100 ezer kW-os egyedi turbógenerátor a tulai területen levö novomoszkovszki erömü számára. A leningrádi gépgyárak dolgozói az országban elsökként szervezték meg a textilipari, a könnyüipari és a nyomdaipari gépek és berendezések gyártását. A nova-kramatorszki és a sztaro-kramatorszki nehézgépgyár bonyolult gépi berendezéseket készített, többek között villamos felvonókat a Donyec-medence és Krivoj Rog bányái számára. A gorlovkai gépgyár, a Donyec-medence ellátója, amely 1945 nyarán fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte, újból megindította a réselögépek gyártását, ugyanakkor tökéletesítette szerkezetüket és javította minöségüket. A jubileumra a gyár kollektívája 600 darab réselögépet, 1130 szivattyút, 23 aknatornyot, 40 nagy kapacitású kompresszort és két millió rubel értékü bányagép-alkatrészt gyártott. Fellendült a mezögazdaságigép-gyártás. Az újjáépített traktorgyárak 1945-ben 3600 darab nagy teljesítményü lánctalpas traktort gyártottak. Ez a mennyiség a fele az országban készült összes ilyen traktoroknak. A Don menti Rosztovban és Zaporozsjében a Szovjetunió mezögazdaságigép-gyártásának legnagyobb központjaiban hozzáfogtak a kombájnok és más mezögazdasági gépek gyártásának elökészítéséhez. Óriási figyelmet fordítottak a vasúti közlekedés helyreállítására. S ez érthetö is. A megszállt vidékek vasútjai a háború elött a Szovjetunió összes népgazdasági szállításainak 40 százalékát bonyolították le. Az ellenség a megszállás idején 26 fövonalat teljesen, nyolcat pedig részben szétrombolt. Ez összesen 65 ezer km hosszú pálya. Ezenkívül megrongált vagy elhurcolt 15800 gözés Diesel-mozdonyt, valamint 428 ezer vagont. A használhatatlanná tett vasútvonalakat a Vörös Hadsereg elönyomuló vasúti alakulatai helyreállították. A harcok közepette azonban a helyreállítás többnyire csak ideiglenes jellegü volt. A Nagy Honvédö Háború végén, tekintettel a felszabadított vidékek népgazdaságának fejlödésére, a párt és a kormány azt a feladatot tüzte a közlekedési népbiztosság, a helyi pártés szovjetszervek elé, hogy fogjanak hozzá a vasúti közlekedés végleges helyreállításához. E munka méreteit és irányát az Állami Honvédelmi Bizottság 1945. május 26-i "Intézkedés a vasutak helyreállítására 1945-ben" címü határozata szabta meg. E határozatnak megfelelöen a közlekedési népbiztosság építöszervei megkezdték a munkát, hogy a Moszkva-Harkov, Krasznij Liman-Rosztov-Prohladnaja, Moszkva-Donyecmedence (Volovo), Moszkva-Leningrád, Moszkva-Minszk vonalakon helyreállítsák a kétpályás közlekedést. A legfontosabb vasúti gócpontokon újjáépítették a fütöházakat és a javítómühelyeket, a villanytelepeket, a víztornyokat és a szivattyúállomásokat. A megtett intézkedések eredményeképpen a Donyec-medence és Krivoj Rog szénés ércbányászatát, valamint kohóiparát ellátó, s ezeket a vidékeket az ország központi részével és a Volga-vidékkel összekötö 17 vasútvonal átbocsátóképességét 1,5-2szeresére növelték. A felszabadított vidékek összes vonalának átlagos napi terhelése 1945-ben 24400 vagon volt. Lassanként talpra állt a felszabadított területek szocialista mezögazdasága is. Az ellenség minden eszközzel igyekezett megsemmisíteni a kolhozokat. Sikerült is erösen aláásnia a szovjet falu gazdaságát. "De nem tudta kiölni embereinkböl a kolhozokba vetett hitet mondotta Hruscsov -, nem tudta megingatni a szovjet kolhozparasztság tömegeit a kolhozrendszer iránti hüségükben. A parasztok meggyözödtek a kolhozok elönyeiröl, s ezért a fasiszta német iga lerázása után nyomban hozzáfogtak a kolhozgazdaság helyreállításához." A Szovjetunió népei segítették a felszabadított vidékeket a mezögazdaság fellendítésében. Minden köztársaság, minden terület igyekezett erejéhez képest kivenni ebböl a részét. Az egész nép nyújtotta testvéri segítségben nagyszerüen megmutatkozott a szovjet népek barátságának legyözhetetlen ereje. Ukrajnába és Belorusszijába, az OSZFSZK nyugati területeire és Moldavába, Karéliába és a balti köztársaságokba vetömagot, mezögazdasági gépeket, igásállatokat és egyéb jószágot küldtek. 1945-ben ezek a területek az állattenyésztés helyreállítására 44600 igáslovat, 26400 igásökröt, 436 ezer szarvasmarhát, 980 ezer juhot és kecskét és 127600 sertést kaptak. A felszabadított területek mezögazdasága fölöttébb súlyos helyzetben volt. S csak a szocialista rendszer, a kolhozok és szovhozok életképessége tette lehetövé, hogy már rövid idö alatt megmutatkozzanak az elsö eredmények. 1945-ben a felszabadított vidékek vetésterülete 72 százaléka, a gabonafélék vetésterülete pedig 79 százaléka volt a háború elöttinek. 1945-ben megkezdödött a városok és falvak újjáépítése. A szovjet építészek és építömunkások elé a párt és a kormány azt a feladatot tüzte, hogy gyorsan, jól és olcsón építsenek. 1945 elsö felében az OSZFSZK, Ukrajna és Belorusszija kormánya határozatot hozott kolhozparaszti lakások, gazdasági épületek, falusi kulturális és szociális létesítmények építésére. Ezek az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya által jóváhagyott határozatok fontos állomást jelentettek a szocialista falu fejlödésében. A pártszervezetek és a szovjetszervek a falusi dolgozók eröfeszítéseit új kolhozfalvak létrehozásának szolgálatába állították. Az SZK(b)P Központi Bizottságához és a Népbiztosok Tanácsához intézett levelében Hruscsov, a falu átalakításának kezdeményezöje ezt írta : "A falutervezésnek új kolhozfalu létrehozására kell irányulnia, a falut a városok kulturális színvonalára kell emelni, és ennek megfelelöen gondoskodni kell a falvak fásításáról, vízellátásáról és villamosításáról." A helyi párt-, szovjet-, szakszervezeti és Komszomol-szervezetek mindennapi tömegmunkájukkal biztosították a dolgozók tevékeny részvételét a városok, a lakótelepek és a falvak újjáépítésében. A donyeci területen például a dolgozók 1945-ben lakóházak és középületek építésén kétmillió munkanapot teljesítettek. Luganszkban minden munkás és alkalmazott tíz napot, minden háziasszony pedig húsz napot dolgozott az építkezéseken. A munkában elért eredményekért 500 lakos nevét bejegyezték a város emlékkönyvébe. A felszabadított területeken 1945-ben összesen kilencmillió négyzetméter városi lakóteret és mintegy 500 ezer falusi házat állítottak helyre vagy építettek újjá, s ezekbe a lakásokba, illetve házakba kétmillió ember költözött be. Sok felsöés középfokú tanintézetet, iskolát, színházat, kultúrházat, klubot, könyvtárat és kórházat állítottak helyre. Az Ukrán SZSZK-ban a föiskoláknak és a technikumoknak 1945 öszén mintegy 230 ezer hallgatója volt, az általános és középiskolákban pedig több mint 5 millió gyermek tanult. A Lett SZSZK-ban újból megkezdte munkáját az Állami Egyetem, 1192 iskola, 8 színház, 240 kultúrház, 263 könyvtár, 37 mozi, 56 kórház. A Szovjetunió tehát már a Nagy Honvédö Háború idején hozzáfogott a német fasiszta megszállók ejtette sebek begyógyításához. Mély sebek voltak ezek, s nem volt könnyü feladat a népgazdaság és a kulturális élet helyreállítása. Az országban, s különösen a német fasiszta megszállás alól felszabadított vidékeken kevés volt a gép és a munkaerö, az élelmiszer és a ruházat. Mindenütt égetö probléma volt a lakáskérdés. De a nép eltökélte, hogy gyors ütemben leküzdi a háború következményeit. A népgazdaság és kultúra sikeres helyreállítása a kommunista párt által lelkesített és vezetett dolgozó tömegek alkotó kezdeményezésének, a gazdaság egységes tervszerü irányításának, a Szovjetunió népei testvéri összefogásának, vagyis annak az eredménye volt, hogy hazánkban a szocialista rendszer van hatalmon. 6. A szovjet tudomány szerepe a hadigazdaság megszilárdításában A szovjet tudomány kiállta a nehéz próbát. A háború még jobban felszabadította kimeríthetetlen forradalmi alkotóeröit. A tudósok élete és munkája még sohasem fonódott össze olyan szorosan az iparvállalatok, a kolhozok, a hadsereg és a flotta életével, mint a háború éveiben. A tudományos munkába széleskörüen bevonták az újítókat és a feltalálókat: munkásokat, technikusokat, mérnököket, a Vörös Hadseregben és a Haditengerészeti Flottánál szolgáló katonákat és tiszteket. A szovjet tudomány a Szovjetunió társadalmi és állami rendszerének köszönhette sikereit. Ezt nyugaton is elismerték. A burzsoá sajtó sokat írt a Szovjetunió tudományos eredményeiröl. Figyelemre méltók ebben a tekintetben Carter kanadai mérnök megállapításai, aki 1944-ben könyvet írt "Oroszország titkos fegyvere" címmel. Ez a kis terjedelmü, de nagyszerü munka dr. Johnson canterburyi érsek elöszavával néhány hónap alatt a világ sok országába eljutott, és több kiadást ért meg. A könyv sikerének az volt a titka, hogy szerzöje egyszerü és világos formában megmagyarázta, mi volt az oka annak az elkápráztató fejlödésnek, amely a Szovjetuniót elmaradott paraszti országból világhatalommá tette. "A Szovjetunió népeinek van egy titkos fegyvere írja Carter -, s ennek segítségével képesek olyan társadalmi, politikai és katonai szervezetet létrehozni, amilyet eddig elképzelhetetlennek tartottunk. S ez a titkos fegyver: a tudomány." A szovjet tudomány tartalmát feltárva a szerzö hangsúlyozza, hogy ez olyan új tudomány, amilyenröl a múltban csak zseniális gondolkodók álmodhattak. Ereje abban rejlik, hogy a néppel együtt halad elöre. "Oroszországban a tudományt visszaadták a népnek. S éppen ez tette a leghatalmasabb fegyverré, amelyet az emberiség valaha is kovácsolt magának." S valóban így van. A szovjet tudomány volt, a szó legtágabb értelmében, a Szovjetunió fejlödésének és ragyogó katonai sikereinek egyik legdöntöbb tényezöje. A múlt század derekán Belinszkij, akinek szenvedélyes vágya volt, hogy hazáját fejlettnek és hatalmasnak lássa, ezt írta : "A jövöben a gyözelmes orosz kard mellett az orosz gondolatot is oda tesszük az európai élet mérlegére . . ." A nagy orosz forradalmi demokrata látnoki szavai beteljesedtek. A második világháborúban népünk nemcsak a gyözelmes szovjet fegyvert, hanem a leghaladóbb szocialista ideológiát, a leghaladóbb tudományt is a világtörténelem mérlegére tette. A szovjet állam szüntelen gondoskodott a tudomány felvirágoztatásáról. 1945-ben a tudomány fejlesztésére 2 milliárd rubelt fordítottak, kétszer annyit, mint 1944-ben. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának pénzben kifejezett 1945. évi munkája csaknem 50 százalékkal haladta meg az 1944. évit. A párt és a kormány a tudományos intézetek anyagi bázisának erösítésén kívül óriási segítséget nyújtott a tudományos munka jobb megtervezésében és a szovjet tudomány fejlödési távlatainak meghatározásában. Az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa megvizsgálta a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának és a szövetséges köztársaságok akadémiáinak tudományos kutatási terveit és jelentéseit. Különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a szövetséges és autonóm köztársaságokban új tudományos intézeteket hozzanak létre, és a meglevöket fejlesszék, továbbá, hogy újból megindítsák Ukrajna, Belorusszija, Litvánia tudományos akadémiájának, Leningrád és más felszabadított területek tudományos intézeteinek munkáját. A Népbiztosok Tanácsa, például, már 1944 közepén határozatot hozott a pulkovói csillagvizsgáló helyreállítására. A párt és a kormány gyakorlati tanácsokkal és útmutatásokkal segítette a tudósokat, s egyben meghatározta a hazai tudomány legfontosabb feladatait. A háború befejezö szakaszában a szovjet tudósoknak új feladatokkal kellett megbirkózniuk. A honvédelmi jelentöségü tudományos munkák mellett ki kellett szélesíteniük a népgazdaság további fejlödését szolgáló kutatásokat. A háború végén a tudományos kutatásokban fontos helyet foglaltak el az elméleti problémák, s ezek kidolgozása határozta meg a hazai tudomány egyes területeinek fejlödését. A tudományos munka az országban egyre nagyobb lendületet vett. A tudományos erök együttmüködésében a háború éveiben szerzett tapasztalatok alapján megváltoztatták a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának és a szövetséges köztársaságok akadémiáinak szervezeti felépítését. Új köztársasági tudományos akadémiákat, új szakakadémiákat, fiókokat, bázisokat, intézeteket, laboratóriumokat hoztak létre. Új fakultások és tanszékek nyíltak az egyetemeken és a föiskolákon, az egyes népbiztosságok alárendeltségében új tudományos kutatóintézeteket létesítettek. Jelentös változások mentek végbe a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a szovjet tudomány vezérkarának tevékenységében. A vezetö tudományos kollektívák a hazai tudománynak azokra a területeire összpontosították figyelmüket, amelyek egyrészt meghatározták további fejlödésének útjait, másrészt még nem fejlödtek ki kellöen. Az ország eröforrásainak további tanulmányozása és azoknak a népgazdaság szolgálatába való állítása céljából újból megkezdték munkájukat a komplex expedíciók. 1945-ben kiváló tudósok vezetésével hét expedíció tanulmányozta a termelöeröket a Kaukázusban, az Urálban, a "második Baku" olajvidékein, az északi és északnyugati vidékeken és Kirgíziában. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája még 1944 végén megvizsgálta a leningrádi ipar tüzelöanyagés nyersanyag-ellátásának helyzetét és elhatározta, hogy 1945-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája egyik legfontosabb feladatává Leningrád kohászati bázisának megteremtését teszi. A Tudományos Akadémia elnöksége e feladat megoldására különbizottságot alakított, amelynek Komarov, Ferszman, Bargyin, Bajkov, Szkocsinszkij, Csudakov és más akadémikusok voltak a tagjai. 1944. november 28-án a tudósok egy csoportja Ferszman akadémikussal az élen Leningrádba utazott. A leningrádi terület és a város pártbizottsága egyesítette a rendelkezésére álló tudományos eröket. A területi pártbizottság kezdeményezésére a tudósok megvitatták az északnyugati vidék további fejlödésének problémáit. Leningrádban újból megkezdte a munkát több olyan tudományos intézet, amelyet a háború elején az ország mélyébe telepítettek. Az északnyugati kohóipar létrehozásával kapcsolatos kérdéskomplexum vizsgálatára 1945 júliusában megszervezték a leningrád-murmanszki expedíciót, amelynek Bargyin, a kiváló kohászati szakember lett a vezetöje. Az expedíció kutatta a vidék vasérc-lelöhelyeit, hidroenergetikai eröforrásait, s megvizsgálta, mennyire gazdaságos egy kohászati üzem elhelyezése Cserepovecben. Az északi vidékek tanulmányozásában termékeny munkát végeztek a Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiája, valamint az arhangelszki és a murmanszki terület tudományos bázisai, a Karél-finn Szovjet Szocialista Köztársaság újból létrehozott tudományos bázisa, továbbá az Obrucsov akadémikus és Gorszkij akadémiai levelezö tag vezetése alatt müködö északi komplex expedíció. A tudósok egy csoportja Obrazcov akadémikus vezetésével a Szovjetunió európai részének északi vidékein levö közlekedési vonalak fejlesztésének tudományos-gazdasági távlatait tanulmányozta. A csoport javaslatait késöbb figyelembe vették a negyedik ötéves terv kidolgozásánál. Kiszélesedett a tudományos intézetek tevékenysége az OSZFSZK más vidékein is. 1945-ben a kormány elrendelte, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája létes
ítsen fiókot Kazanyban és tudományos bázist Dagesztánban. A Tudományos Akadémia nyugat-szibériai fiókja és távol-keleti bázisa a Szibéria és Távol-Kelet rendkívül gazdag eröforrásainak kiaknázásával kapcsolatos problémákkal foglalkozott. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának fiókjai és bázisai 41 intézetet, 77 önálló tudományos intézményt, szektort, osztályt és laboratóriumot, botanikus kertet, állomást, múzeumot és védett területet foglaltak magukba. A Grúz SZSZK Tudományos Akadémiájának tudósai köztársaságuk gazdaságának lehetöségeit tanulmányozták. Nagy munkát végzett az Üzbég és az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaságnak a Nagy Honvédö Háború éveiben létrehozott Tudományos Akadémiája. Egyre lendületesebb tevékenységet fejtettek ki Azerbajdzsán és Kazahsztán tudományos intézetei. 1945-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának azerbajdzsáni és kazahsztáni fiókját a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsának határozata alapján az Azerbajdzsán és a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiájává szervezték át. Gyors ütemben haladt az Ukrán Tudományos Akadémia tudományos intézeteinek helyreállítása. Az UK(b)P Központi Bizottsága és az Ukrán SZSZK Népbiztosi Tanácsa a köztársaságban szüntelenül ösztönözte a tudomány fejlödését. A Szovjetunió Népbiztosi Tanácsához az Ukrán Tudományos Akadémia fennállásának 25. évfordulója alkalmából intézett levelében Hruscsov 1944 augusztusában ezt írta: "Az USZSZK Tudományos Akadémiája fennállásának 25 esztendeje alatt rendkívül nagy és fontos munkát végzett a szovjet tudomány fejlesztése terén. Az USZSZK Tudományos Akadémiájának tudományos kutatóintézetei a tudomány óriási melegágyaivá váltak, s rendszeres segítséget nyújtottak a szocialista építés valamennyi területének." Az Ukrán SZSZK kormánya azzal a kéréssel fordult a Szovjetunió kormányához, hogy erösítse Ukrajna Tudományos Akadémiájának anyagitechnikai bázisát, s a köztársaságban kezdjék meg egy központi csillagvizsgáló és több más tudományos intézet építését. 1945-ben a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa határozatot hozott az Ukrán Építészeti Akadémia megalakítására. Kijevben, Harkovban, Donyeckben, Dnyepropetrovszkban, Ogyesszában és Ukrajna más városaiban 115 akadémiai és ágazati tudományos intézet foglalkozott kutatómunkával. Minszkben megkezdte munkáját a Belorusz SZSZK Tudományos Akadémiája. Épületének helyreállításában Belorusszija fövárosának csaknem egész lakossága részt vett. Helyreállították a balti köztársaságok tudományos központjait is. Újból megkezdte munkáját a Litván Tudományos Akadémia. Folytak az elökészületek a Lett és az Észt Köztársaság Tudományos Akadémiájának megnyitására. A pusztító háború nem állította meg a tudományos életet. A haladó marxista-leninista világnézetre támaszkodó szovjet tudomány, amelyet ezernyi szál füzött össze az élettel, a háború éveiben újabb hatalmas eredményeket ért el az ismeretek gyarapítása terén. Tudósaink a háború végén nagyarányú kutatásokat végeztek, és a tudomány számos ágát új felfedezésekkel gazdagították. A fizikusok, honvédelmi jelentöségü feladatokat teljesítve, kiszélesítették a kutatásokat a fizikai optika, a rádiófizika, az akusztika területén. Tudósok kollektívái Vavilov, Ioffe, Kurcsatov akadémikusok, Szkobelcin levelezö tag és mások vezetésével sikeres munkát végeztek az atommagés a kozmikus sugárzások tanulmányozása, valamint az atomok belsö energiájának gyakorlati felhasználása területén. Kurcsatov már 1943 nyarán a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján létrehozott különleges laboratórium fizikuscsoportjának élére került. Az arcvonalról visszarendelték az atomfizikusokat, s újból megindították a háború miatt félbemaradt atomfizikai kutatásokat. Abban az idöben az Egyesült Államokban lázas kutatómunka folyt az atomenergia katonai célokra való felhasználása végett. "Egyedül voltunk. Az angolok és amerikaiak, akik szövetségeseink voltak a fasizmus elleni harcban, s akik abban az idöben elöttünk jártak az atomenergia felhasználása terén, a legszigorúbb titokban folytatták kutatásaikat és semmivel sem segítettek bennünket" emlékezett vissza késöbb Kurcsatov. Kurcsatov, ez a hallatlan energiával, alkotó lendülettel teli, kitünö szervezö akkor az atomfizikusoknak csak egy kis csoportját gyüjtötte maga köré. Ez a csoport a szovjet fizikusok által a harmincas években folytatott tudományos kutatásokat és felfedezéseket tovább fejlesztve 1943-1945-ben sikeresen megoldotta az atomfizika és a magfizika legfontosabb tudományos és gyakorlati kérdéseit. A háború végén, amikor az atomfizika területén folyó munka méretei jelentösen megnövekedtek és az országban rohamos ütemben egy új iparág alakult ki, az atomipar, Kurcsatov ennek az iparágnak a fö tudományos vezetöje lett. A szovjet kormány növelte a kozmikus sugárzások tanulmányozását szolgáló expedíciós munkálatokra elöirányzott összeget. A Pamír-hegységben és az Alagöz-hegyen (Örményországban) Alihanov akadémikus és Vekszler, a tudományok doktora vezetésével a magashegységi expedíciók megfigyeléseket végeztek a kozmikus radiáció terén, kutatták a légköri záporokat, s ennek alapján új adatokat szereztek a kozmikus sugárzás lényegéröl és eredetéröl. A Lebegyev nevét viselö fizikai intézetben Vekszler vezetésével gyors elektronok nyerésére alkalmas újfajta gyorsítók tervezésén és felszerelésén dolgoztak. Vul és Ginzburg a villamos ipar szempontjából óriási jelentöségü tudományos kutatásokat végzett. A Papalekszi, Wegyenszkij és Fok akadémikusok vezette tudományos intézetek a rádióhullámnak az ionoszférában való terjedését tanulmányozták. Az 1945. július 9-i napfogyatkozás, amelyet Feszenkov akadémikus vezetésével a tudósok különbizottsága figyelt meg, új adatokat szolgáltatott az ionoszféra rétegeinek ionizációjáról. Jelentösen fejlödtek a színképelemzés területén folytatott munkák, és jelentös volt az elörehaladás az itt szerzett tapasztalatoknak az iparban való felhasználásában. A Vavilov vezette lumineszcenciás laboratórium napfénylámpák gyártásával foglalkozott. Vinogradov, Szobolev, Kolmogorov akadémikusok, továbbá Lavrentyev, Petrovszkij és Alekszandrov akadémiai levelezö tagok a matematikai tudományok rendkívül fontos problémáit dolgozták ki. A fizika és a matematika fejlödése szempontjából nagy jelentösége volt a Szovjetunió Tudományos Akadémiája fizika-matematika osztálya tudományos üléseinek, a tudományos konferenciáknak, a tudósok és termelési szakemberek tanácskozásainak. 1945-ben a mikromolekuláris vegyületekkel foglalkozó konferencián több mint száz szervezet képviseletében mintegy 1500-an vettek részt. Nagyarányú kutatómunka folyt a kémia elméleti problémáinak tisztázására. A tudósoknak egy csoportja Nyeszmejanov akadémikus vezetésével újabb fontos adatokat szerzett a szintetikus módszert illetöen a fémorganikus vegyületek területén. Óriási mértékben járult hozzá a hazai vegyészet fejlödéséhez, az ország védelmi erejének növeléséhez Szemjonov akadémikus. Nagy és bonyolult tudományos-technikai problémákat oldottak meg a haditechnika területén. A szovjet tudósok és tervezök a tudomány és a technika vívmányainak felhasználásával állandóan tökéletesítették a repülögépeket, a repülögépmotorokat, és az automata vezérlésü rendszereket. Kocsin, Hrisztyianovics, Keldis, Blagonravov, Mikulin, Tupoljev, Jakovlev, Lavocskin, Iljusin, Mikojan, Petljakov, Polikarpov és más kiváló tudósok és tervezök munkáikkal jelentösen gazdagították nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi tudományt és technikát is. 1945 februárjában a szovjet kormány külön határozatban elrendelte sugárhajtású vadászrepülögépek gyártását. Az új repülögép tervezését a szakemberek egy csoportja Artyom Ivanovics Mikojan vezetésével már 1943-ban megkezdte. 1945 márciusában, a vadászgép kipróbálása során megmutatkoztak nagyszerü tulajdonságai. Az óránként 900 kilométeres sebességgel repülö vadászgép sorozatgyártását hamarosan megkezdték. A sugárhajtású gépek megjelenése valóságos forradalmat jelentett a repülésben. Lehetöség nyílt pilóta nélküli repülögépek és irányítható lövedékek tervezésére. A hadsereg és a hajóhad széles körben alkalmazta a rádiólokátorokat, a felderítés és vezérlés legkorszerübb eszközeit. Megjelentek az impulzus-rádiólokátorok. A rádiótechnika fejlesztésében óriási érdemeket szereztek Berg, Kobzarev, Vvegyenszkij és Papalekszi szovjet tudósok. Tudósaink és tervezöink szép eredményekkel használták fel a haditechnikában többek között a tüzérségi és harckocsilövegek célkövetö berendezésének megszerkesztésében az automatikus szabályozást. A szovjet tudósok állhatatosan és mélyrehatóan tanulmányozták a gépgyártás, a mechanika, az automatika és a telemechanika legfontosabb elméleti problémáit. Amikor a felszabadított területeken helyreállították a gazdaságot, és a háború befejeztével újjászervezték az ipart, a tudományos intézetek halaszthatatlan feladatává vált a technológia javítása és a termelési folyamatok automatizálása a vezetö iparágakban. Az ország legkiválóbb tudósai Csudakov, Artobolevszkij, Davigyenkov, M. M. Hruscsov, Akimov, Gyikusin, Lozgyúnyin, Brujevics kutatásokat folytattak a precíziós gépek és a számítógépek területén, vizsgálták a gépek és alkatrészek tartósságát és szilárdságát, tüzálló könnyü ötvözeteket adtak a gépgyártásnak, új belsöégésü motorokat, turbinákat és szerszámgépeket szerkesztettek. A géptani intézet a középgépipari és autóipari népbiztossággal együtt új típusú teherés személygépkocsikat tervezett. A tudósok a szerszámgépipari népbiztosság munkatársaival, valamint a "Krasznij Proletarij" és "Ordzsonikidze" gyár tervezöirodáival együtt egyedi szerszámgépeket és szerszámgéprendszereket szerkesztettek. A Tudományos Akadémia Automatizálási és Telemechanikai Intézete a Szovjetunió Állami Tervbizottságának és a népbiztosságoknak a közremüködésével intézkedéseket dolgozott ki a különbözö iparágakban a technológiai folyamatok automatizálására. A népgazdasági és katonai feladatok sikeres megoldása szempontjából nagy jelentösége volt az 1945ben meghonosított automatikus villamos hegesztésnek, valamint Nyikityin és Paton akadémikus termoelektromos módszerének. Az automatikus hegesztést a felszabadított területek gyárainak, bányáinak és vasutainak helyreállítása folyamán alkalmazták. Nagy munkát végzett az Ukrán Tudományos Akadémia Villamoshegesztési Intézete. A szaratov-minszki gázvezeték építöi számára az intézet rövid idö alatt megtervezte a könnyü TSZ-6 típusú hegesztötraktort. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Bányászati Intézetében és az Ukrán Tudományos Akadémia Tudományos Kutatóintézeteiben a tudósok Szkocsinszkij és Terpigorev akadémikusok vezetésével kidolgozták az ország szénmedencéinek további fejlesztésével, a széntermelés komplex gépesítésével és a bányászok munkatermelékenységének emelésével kapcsolatos kérdéseket. A tudományos intézetek kollektívái Szavarenszkij és Vegyenyejev akadémikus vezetésével a Donyec-medence és más nagy központok vízellátásának megoldásán fáradoztak. Nagy figyelmet fordítottak a vasúti és vízi közlekedésre. A Tudományos Akadémia közlekedési tagozata, valamint a moszkvai és a leningrádi közlekedésmérnöki intézet a vasútvonalak, hidak és állomások helyreállításának, valamint a rakodási munkák gépesítésének hatékonyabb módszereit kutatta. A tudósok és mérnökök egy csoportja Obrazcov akadémikus vezetésével azt tanulmányozta, miért vesztegelnek a vagonok a gyárak bekötö vasútjain, s a tapasztalatok alapján azt javasolta, hogy egységesítsék a közlekedés és az ipari üzemek munkájának technológiai folyamatát, mert az lehetövé teszi a kocsifordulók rövidítését. A közlekedési népbiztosság Sziromjatnyikov akadémikus vezette bizottsága a vasúti közlekedés szempontjából legalkalmasabb mozdonytípusokat tanulmányozta. 1944-1945-ben egy komplex kutatócsoport rendkívül gazdag anyagot állított össze a békés szocialista építés távlati terveinek kidolgozásához. A Szovjetunió Népbiztosi Tanácsának és a Tudományos Akadémia Elnökségének 1945. decemberi határozata alapján Permben konferenciát hívtak össze az Urál termelöeröinek tanulmányozására. A konferencia munkájában 1500 küldött vett részt, köztük 150 Moszkvából, Leningrádból, Szverdlovszkból, Cseljabinszkból. Neves tudósok, a geológia, az energetika, a kémia, a kohászat, a gépgyártás, a közlekedés, a mezöés erdögazdaság kiváló szakemberei, a területi pártbizottságok titkárai és a területi végrehajtó bizottságok elnökei, valamint az üzemek igazgatói alaposan megvitatták a Szovjetunió e rendkívül gazdag vidékének fejlödési lehetöségeit. A Tudományos Akadémia a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa mellett müködö geológiai bizottsággal együtt tanácskozásra hívta össze a tüzelöanyag-iparral, ásványtannal, geokémiával foglalkozó tudósokat és föiskolai elöadókat, valamint az illetékes népbiztosságok munkatársait. Részletesen megtárgyalták a geológiai és földrajztudományok fejlödésének távlatait. Újból megkezdte munkáját a XVIII. nemzetközi geológuskongresszust elökészítö bizottság. Önfeláldozó munkát végeztek a biológusok és orvosok. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Biológiai Osztályához tartozó intézetek és az Orvostudományi Akadémia munkaközösségei, Komarov, Abrikoszov, Anyicskov, Bah, Bikov, Bogomolec, Burgyenko, Orbeli, Pallagyin és Szeranszkij, a neves professzorok folytatták a sebesült katonák hatékony gyógyításával kapcsolatos problémák kutatását. Óriási munkát végzett a Filatov vezette ukrán szemészeti intézet kollektívája. A tudományos kutatóintézetekben és az orvostudományi tanintézetek tanszékein még eröteljesebben folytatták Pavlov, a nagy fiziológus tudományos örökségének feldolgozását. Szélesítették a tudományos kutatómunkát a botanika, a genetika és a mikrobiológia területén. A Lenin nevét viselö Össz-szövetségi Mezögazdasági Akadémia és más tudományos intézetek az ország mezögazdaságának gyors fellendítését tüzték ki feladatukul. Az SZK(b)P Központi Bizottságának az ideológiai kérdésekkel kapcsolatos útmutatásait követve a szovjet tudósok nagyarányú munkát végeztek a társadalomtudományok területén. Az SZK(b)P Központi Bizottsága mellett müködö Marxizmus-Leninizmus Intézetében a tudósok nagy kollektívája Marx, Engels és Lenin müveinek kiadását készítette elö. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Közgazdasági Intézete és a közgazdasági föiskolák tudósai, Voznyeszenszkij, Sztrumilin, Hromov, Ljascsenko és mások fö figyelmüket a hadigazdasággal és a szovjet népgazdaság helyreállításával kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések megoldására összpontosították. Osztrovityanov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelezö tagja, a szocializmus közgazdasági problémáin dolgozott. Varga Jenö és Trahtyenberg akadémikusok a második világháború idöszakának tökés gazdaságát kutatták. A történészek az elsö és második világháború tapasztalatainak általánosításával a háború és béke problémáját, továbbá a Szovjetunió népeinek, a szláv népeknek és a kelet országainak történetét tanulmányozták. Volgín akadémikus folytatta a szociális és politikai eszmék történetének kutatását. Grekov akadémikus befejezte Oroszország parasztjainak történetével foglalkozó sokéves munkáját. A szlavisták egy csoportja Zdenék Nejedly cseh tudósnak, a Moszkvai Állami Egyetem professzorának elöszavával a szláv népeknek a német agresszió ellen vívott évszázados harcáról tett közzé terjedelmes tanulmányt. Egy nagy történész munkaközösség Jaroszlavszkij akadémikus és Minc, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelezötagjának vezetésével a Szovjetunió polgárháborújának több kötetes történetén dolgozott. 1944-1945-ben újból megkezdték a háború miatt félbemaradt munkájukat a horezmi, az altaji és a krími régészeti expedíciók. 1945 márciusában országos tanácskozásra ültek össze a régészek, s ezen nagy tudományos és gyakorlati jelentöségü feladatok megoldását határozták el. A társadalomtudomány fejlödésében azonban jelentös elmaradás mutatkozott. "Sztálin a forradalmi elmélet fejlesztésében afféle sajátos monopóliumra tartott igényt írja Szuszlov -, jogot formált magának arra, hogy az elmélet terén ö mondja ki az utolsó szót, s az elméleti kérdéseket adminisztratív módszerekkel próbálta megoldani. Ez jelentösen fékezte, akadályozta a társadalomtudományok fejlödését, a szocialista építés gyakorlatának összegezését, megfosztotta a tudósokat a tudományos kezdeményezésjogától, elzárta öket a gyakorlattól és a tényektöl, amelyek a levegöt jelentik az igazi tudósnak. Marx-Engels-Lenin nagy elméleti öröksége és egész pártunk elméleti tevékenysége így háttérbe szorult. Sztálin munkáit, cikkeit, beszédeit dicsöítése céljából érdemtelenül mint Żzseniálisakat®, történelmi jelentöségüeket® stb. magasztalták." A sztálini személyi kultusz különösen nyomasztóan hatott a hadtörténészek alkotó tevékenységére. A háború vége felé a hadtörténészek csak azon fáradoztak, hogy felmagasztalják a legfelsöbb föparancsnok katonai érdemeit, aki állítólag mindent elöre látott és tudott. A népböl kikerült és a kommunista párt nevelte tehetséges hadvezéreket, a frontok és hadseregek parancsnokait, a kiemelkedö katonai vezetöket mind úgy ábrázolták, mint Sztálin elgondolásainak és akaratának egyszerü végrehajtóit. A tudomány és a technika vívmányait szintén egyetlen ember nevéhez füzték. De bármilyen akadályokat gördített is útjukba a sztálini személyi kultusz, a szovjet tudósok a marxista-leninista módszertan alkalmazásával, a haza nevében becsületes munkát végeztek. A háború éveiben kiváló tudósok nevelkedtek fel a keleti vidékeken, valamint a nemzeti köztársaságokban és területeken. A felszabadított vidékek gazdaságának újjászületése, az ipar, a közlekedés és más gazdasági ágak további fejlödése folytán egyre több szakemberre volt szükség. A kormány nagy összegeket folyósított a föiskolák oktatási és tudományos munkájára, a tudósok, az elöadók és a hallgatók anyagi és szociális helyzetének javítására. Fontos határozatokat hoztak a tudományos munkával foglalkozó szakemberek bérének emelésére, élelmiszerekkel és iparcikkekkel való jobb ellátásukra, a jó elömenetelü hallgatók magasabb ösztöndíjáról és a diákok élelmezésének javítására. Bár a német fasiszta megszállók óriási károkat okoztak a tanintézeteknek, 1945-ben az országban már 789 föiskola, 3169 technikum és más középfokú szakiskola müködött. Az ország föiskoláin 730200 hallgató, a technikumokban és más középfokú szakiskolákban pedig 1,8 millió diák tanult. A tudomány gyors fejlesztése és a kellö mennyiségü szakember képzésének biztosítására új egyetemi tanszékeket létesítettek. A Lomonoszov nevét viselö Moszkvai Állami Egyetem fizikai fakultásán például az alacsony hömérsékletek problémáival, a moszkvai vegyipari gépgyártási föiskolán pedig az oxigénberendezések tervezésével foglalkozó tanszéket állítottak fel. Új tanszékeket szerveztek a "Bauman" müszaki föiskolán, és az ország más föiskoláin is. A tudomány fö fejlödési irányainak megfelelöen létrehozott új tanszékek kiszélesítették az egyetemek és föiskolák tudományos tevékenységét. Az egyetemek és föiskolák tanszékein az ország legkiválóbb tudósai tanították és nevelték a szovjet ifjúságot. A Moszkvai Állami Egyetemen 24 akadémikus és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának 48 levelezötagja müködött. A kiváló tudósok és szakemberek köré tehetséges szovjet fiatalok tömörültek. 1945-ben 9800 före rúgott az aspiránsok száma. A Tudományos Akadémia intézeteiben a tudományok doktora cím 703 jelöltje dolgozott. A szovjet tudósok erejüket nem kímélve munkálkodtak szocialista hazájuk javára. Tevékenyen részt vettek a tudományos társadalmi szervezetek munkájában, s propagandát folytattak a dolgozó tömegek körében. 24 tudományos müszaki társulatnak mintegy 25500 tagja volt. E társulatok tagjai 1945-ben 4000 tudományos elöadást tartottak és 277 tudományos-technikai konferenciát vezettek. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a tudományos-müszaki propagandával foglalkozó tanácsa 19441945-ben 53 tudósbrigádot küldött a felszabadított területekre. A Lomonoszov Egyetem kezdeményezésére Moszkvában megszervezték a "lomonoszovi elöadásokat". A föváros dolgozóinak olyan neves akadémikusok tartottak elöadásokat, mint Vavilov, Sevjakov, Smidt, Tarle, Arbuzov, Vvegyenszkij és sokan mások. 1945. március 24-én a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa elhatározta, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján tanácsot szervez a tudományos intézetek tevékenységének összehangolására. Történelmi jelentöségü esemény volt az ország életében, a szovjet és az egész világtudomány fejlödésében a Szovjetunió Tudományos Akadémiája fennállásának 220. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésszak. Az európai háború befejezésének felejthetetlen napjaiban a szovjet állam összegezte a Tudományos Akadémia tevékenységének eredményeit. Az ünnepségek 1945. június 15-én kezdödtek, és 18 napig tartottak. A Tudományos Akadémia iránti megbecsülés jeléül a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának elnöksége rendjelekkel és érdemérmekkel tüntetett ki 1465 tudóst, a legkiválóbbaknak pedig Bah, Bajkov, Bargyin, Favorszkij, Liszenko, Mesesanyinov, Muszhelisvili, Obrucsov, Orbeli, Pavlov, Prjanyisnyikov, Vinogradov, Zelinszkij akadémikusoknak a Szocialista Munka Höse címet adományozta. Komarov, Krilov, Bogomolec, Kapica, Burgyenko, Abrikoszov és Mikulin már korábban megkapták ezt a címet. Az ünnepségek megnyitásakor Komarov, a Tudományos Akadémia elnöke, a Nyeszkucsnij-palotában fogadta az ünnepi ülésszakra érkezetteket. Június 16-án a moszkvai Nagyszínházban megnyitották a Tudományos Akadémia ünnepi ülését. Komarov megnyitó beszédében ezt mondotta : "Az önök jelenléte a Tudományos Akadémia jubileumát nemcsak emlékezetes dátummá, hanem a tudomány történetének kiemelkedö eseményévé is tette. Még sohasem gyült össze a tudomány különbözö területein dolgozó, a közös érdekek által eggyé forrasztott nagy gondolkodók ilyen nagyszerü areopagja. Még sohasem gyültek egybe a tudósok ilyen fontos történelmi pillanatban. Véget ért a legnagyobb háború, amelyet az emberiség valaha is ismert. Megkezdödött a békés építés idöszaka, amelyben a tudománynak kiemelkedö szerepet kell játszania." A kommunista párt és a szovjet kormány az ülésszakhoz intézett üdvözletében a hazai tudomány és technika eredményeinek elismerése mellett arra hívta fel a tudósokat, hogy ne elégedjenek meg az elért sikerekkel, fejlesszék tovább a haladó szovjet tudományt. ". . . A tudomány embereinek olvasható az üdvözletben mindig gondolniuk kell arra, hogy a tudomány és a technika elött még rengeteg megoldatlan idöszerü probléma áll, s a szovjet tudósoknak megfeszített munkával ezek megoldásán kell fáradozniuk." A Tudományos Akadémia ünnepi ülésszaka új korszakot nyitott tudósaink alkotó tevékenységében, meghatározta munkájuk fö irányát a háború utáni idökben. A szovjet tudósok óriási energiával láttak hozzá a békés szocialista építés tudományos és népgazdasági feladatainak megoldásához. 7. Az ország áttérése a békés építésre Az európai nagy gyözelem lehetövé tette a szovjet népnek, hogy áttérjen a békés munkára. Igaz, hogy a második világháború befejezése és a keleti határok biztosítása végett a Szovjetuniónak az Egyesült Nemzetekkel együtt még szét kellett zúznia az imperialista Japánt. De miután a fasiszta Németország már a gyöztesek lábainál hevert, semmi sem akadályozhatta a Szovjetunió békés építését. Az azonos célok elérésére törekvö szovjet emberek a kommunista párt vezetésével hatalmas arányú munkába fogtak, hogy a szocialista állam életét ismét békés mederbe tereljék. A hadigazdaságról a békés gazdaságra való áttérés bonyolult és nehéz feladat volt. A hadimegrendelésekre dolgozó vállalatok százezreit kellett igen rövid idö alatt és minimális költségekkel átállítani arra, hogy a népgazdaság valamennyi ága számára gépeket és berendezéseket, a dolgozók szükségleteinek kielégítésére pedig fogyasztási cikkeket gyártsanak. A vállalatok tömeges átállítása újfajta termékek gyártására a munkaszervezésnek és a termelés technológiájának módosítását követelte meg. A népgazdaság átszervezése azt jelentette, hogy a békés, szocialista építés feladatainak megfelelöen új arányokat kell megállapítani a társadalmi termelésben. A termelés arányainak módosítása következtében változtak az egyes iparágak, vidékek és vállalatok közötti gazdasági kapcsolatok is. A békés gazdálkodásra való áttérés ezenkívül azt is jelentette, hogy a munkaeröt, valamint az állóés forgóalapokat úgy kell elosztani az egyes népgazdasági ágak között, hogy az ország gazdasági mérlegében növekedjék a nehézipar és a vasúti közlekedés hányada, s hogy bizonyos anyagi tartalékok álljanak rendelkezésre a termelés növekedésében esetleg bekövetkezö átmeneti nehézségek leküzdésére és a népgazdaság részleges aránytalanságainak kiegyenlítésére. A békés gazdaság gyorsabb ütemü fejlesztése érdekében növelni kellett a nemzeti jövedelemben a felhalmozás hányadát, mert anélkül lehetetlen volt a népgazdaság gyors helyreállítása és fejlesztése. A hadikiadások csökkenésével a felhalmozás 1945-ben 53 milliárd rubelre, vagyis a háború elöttivel csaknem azonos összegre rúgott. A békegazdálkodásra való áttérés eredményeképpen emelkedett a dolgozók életszínvonala. Visszaállították a háború elötti munkaidöt, megszüntették a kötelezö túlórákat, és újból biztosították a munkások és alkalmazottak évi szabadságát. A népgazdaság legtöbb ágában áttértek a nyolcórás munkanapra. A nemzeti jövedelem fogyasztási alapja 1944-hez viszonyítva kilencmilliárd rubellel emelkedett. Különösen világosan mutatta meg a Szovjetunió népgazdaságának a lakásépítésre való áttérését az állami költségvetés. 1944-ben a fegyveres erökre fordított kiadások a költségvetésnek mintegy 52 százalékát tették ki. Ezzel szemben 1945-ben az állami költségvetés kiadásainak körülbelül háromötödét a polgári termelés fejlesztésére, valamint kulturális és szociális célokra fordították. A népgazdasági beruházások az 1944. évi 29 milliárd rubelröl 1945-re 40 milliárd rubelre emelkedtek. A népgazdaság átalakítása és helyreállítása azonban nagy nehézségekkel járt, és óriási eröfeszítéseket követelt az egész országtól. Ne feledjük, hogy egész köztársaságokat kellett új életre kelteni. "Négy éven át írta Kalinyin az emberek milliói el voltak szakítva a munkától, s további milliók voltak kénytelenek hadiszükségletekre termelni. Az ellenség hatalmas területen óriási pusztításokat vitt véghez. Mind iparcikk-, mind élelmiszer-tartalékainkjelentös részét kénytelenek voltunk felélni . . ." A béketermelésre való áttérés nehézségei a Szovjetunióban azonban egészen mások voltak, mint a burzsoá országokban. A Szovjetunióban a haditermelés csökkentése jótékonyan hatott a népgazdaságra. A nemzeti jövedelemnek egy jelentös része, amelyet a háborús szükségletek kielégítésére használtak fel, most a polgári termelés bövítését és a nép életszínvonalának emelését szolgálta. Más képet mutattak a háború után a tökés országok. Ott a hadigazdálkodásról a béketermelésre való áttérés a kapitalizmus sajátos törvényei szerint ment végbe. A békegazdálkodásra való átállás a Szovjetunióban a népgazdaság általános fellendülésével, a kapitalista országokban viszont a termelés hanyatlásával járt együtt. Az Egyesült Államokban például az ipari termelés színvonala 1945 végére 1943 októberéhez viszonyítva (akkor érte el a maximumot a második világháború alatt a szerk.) alig egyharmadára csökkent. A háború után világszerte, még a leggazdagabb országokban is mint Kalinyin írta az idézett munkájában az izgatta az embereket, vajon lesz-e munkájuk, lesz-e kenyerük. A szovjet embereknek ez nem volt gond. A Szovjetunió szocialista vállalatai a béketermelésre való áttérés idöszakában segítették a munkásokat, hogy új szakmát tanuljanak, s erre az idöre is kifizették átlagbérüket. A burzsoá államok tökés vállalatai ezzel szemben kitették az utcára, a munkanélküliek sorsára juttatták a munkásokat. Az egyesült államokbeli Arkansasban 1945. augusztus derekán négy nagy, tüzérségi fegyvereket gyártó üzemben megkezdték 22 ezer munkás elbocsátását. A Boeing repülögépipari társaság leállította rentoni gyárát (Washington állam) és 7000 embert fosztott meg a munkától. A Douglas társaság 38 ezer munkást bocsátott el tuliai, oklahomai, chicagói és Long Beach-i (Kalifornia) üzemeiböl. A CurtisRight társaság bejelentette, hogy Cincinnatiban (Ohio állam) és Woodbridge-ben (New Jersey állam) 43 ezer munkást bocsát el gyáraiból. Az Egyesült Államok munkaügyi minisztériumának adatai szerint 1945 szeptemberében 2,5 millióra rúgott a munkanélküliek száma. S míg a burzsoá államokban a béketermelésre való áttérés munkanélküliséghez vezetett és a munkabérek jelentös csökkenésével járt, a Szovjetunióban 1945 harmadik negyedévében az új munkások száma meghaladta az 1,3 milliót. Az egész esztendö alatt a gyárakban, a bányákban, a vasútnál és az építkezéseken összesen 3,7 millió új munkást és alkalmazottat vettek fel. A Szovjetunióban a párt és a kormány a marxista-leninista gazdaságtudomány alapján kidolgozott terv szerint tért át a haditermelésröl a béketermelésre. "A feladat lényege az írta Voznyeszenszkij -, hogy a népgazdaság átépítésével kapcsolatos költségeket a minimálisra kell lecsökkenteni, viszont az átépítés idejét a lehetö legrövidebbre összevonva, biztosítani kell az újratermelés gyors ütemét." Már júniusban polgári termelésre állítottak át több mint 500 vállalatot. Ezek termelési kapacitása elérte a 15,2 milliárd rubelt. Az Állami Honvédelmi Bizottság 17 nappal Németország feltétel nélküli fegyverletétele után határozatot hozott "Intézkedések az iparnak a fegyvergyártás csökkentésével kapcsolatos átszervezésére" címmel. A szovjet állam figyelembe vette, hogy az ipar átállításához a polgári termelésre bizonyos idöre lesz szükség. Ez idö alatt a vállalatok nem dolgozhatnak teljes kapacitással, a gépeket nem lehet teljesen kihasználni. Éppen ezért a kormány engedélyt adott a népbiztosoknak és a vállalatok igazgatóinak, hogy az új termékfajták bevezetése idején egy-két hónapig az utolsó három hónap tényleges keresete alapján átlagbért fizessenek a munkásoknak. Az országnak a békés termelésre való áttérésében döntö jelentösége volt a Szovjetunió Legfelsö tanácsa XII. ülésszakának, amely 1945. június 22-én nyílt meg Moszkvában. A nép küldöttei megvitatták Antonov hadseregtábornoknak, a Vörös Hadsereg vezérkari fönökének jelentését, és törvényt hoztak "A harcoló hadseregnél szolgáló idösebb korosztályok leszerelésére". A Szovjetunió legfelsö államhatalmi szervének ez a dokumentuma a szovjet állam békés törekvéseiröl, rendíthetetlen lenini békepolitikájáról tanúskodott. A leszerelési törvény alapján a 13 legidösebb korosztálybeli 3,3 millió katona visszatért az építömunkához, családjához. 1945. augusztus 19-én közzétették az SZK(b)P Központi Bizottságának és a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsának direktíváját, amely kötelezte a Szovjetunió Állami Tervbizottságát, hogy a népbiztosságokkal és a szövetséges köztársaságokkal együtt dolgozza ki a népgazdaság, és a közlekedés fejlesztésének, valamint a német megszállás sújtotta vidékek helyreállításának ötéves tervét. A pártnak és a kormánynak ez az utasítása a békés építés nagyszerü feladatainak megoldására lelkesítette a szovjet népet. A fasiszta Németország elleni háború befejezése után felülvizsgálták a háborús idök népgazdasági tervét. 1945. július 17-én az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa jóváhagyta a harmadik negyedévre szóló népgazdasági tervet, amelyben módosították az ipari termelés arányait a polgári termelés és a közszükségleti cikkek javára. Az iparnak a negyedév folyamán összesen 28,6 milliárd rubel értékü terméket kellett gyártania. Ebböl a polgári termelésre 17,1, a haditermelésre 11,5 milliárd rubel esett. Az elözö negyedévhez viszonyítva az új terv a haditermelés 6,5 milliárd rubeles csökkenését és a polgári termelés 2,7 milliárd rubeles növekedését irányozta elö. Míg a második negyedévben a haditermelés összesen 54,3 százalékot, a polgári termelés pedig 45,7-et tett ki, a harmadik negyedévben a haditermelés hányada 40,2 százalékra csökkent, a polgári termelésé pedig 59,8-re emelkedett. Az elektromosipar, a szerszámgépgyártás, a nehézés középgépipar és a vegyi ipar azt a feladatot kapta, hogy a harmadik negyedévben 3,2 milliárd rubel értékben gyártson termékeket polgári szükségletre. A terv 31800 darab 100 kW alatti kapacitású villanymotor, 780 darab 100 kW kapacitáson felüli villanymotor, 11200 fémforgácsoló-szerszámgép, 9200 tonna kohászati berendezés (olvasztó üzemekhez, martinüzemekhez, hengerdékhez), 15 darab fövonali mozdony, 1200 darab tehervagon, 22 ezer gépkocsi, 3450 traktor, 208,9 millió rubel értékü autóés traktoralkatrész gyártását irányozta elö. A polgári termelésre áttérö vállalatok fémmel, tüzelöanyaggal és villamos energiával való ellátására a harmadik negyedévben a második negyedévhez viszonyítva a villamosenergia-termelést 4,3 százalékkal, a széntermelést 9,4, a nyersvastermelést 8, az acéltermelést 6,3, a hengereltáru-termelést pedig 5,5 százalékkal tervezték növelni. A textilipar és a könnyüipar a háború elötti színvonalra emelte a szövetek és lábbelik választékát, növelte a kitünö minöségü pamut-, selyemés gyapjúszövetek, valamint lábbelik gyártását. A textilgyárakban nyomóüzemeket, festödéket és fehérítöket helyeztek üzembe. Pamutszövetböl a második negyedévi 479,6 millió méterrel szemben a harmadik negyedévben 501,9 millió métert, lábbelikböl pedig a második negyedévi 16,7 millió párral szemben 17,9 millió párt kellett gyártani. Az egész népgazdaság gyorsabb ütemü helyreállítása és a dolgozók szükségleteinek kielégítése érdekében a hadiüzemeknek maximálisan csökkentve a haditermelést ásványolaj-ipari, szénbányászati, könnyüipari, textilipari, húsés tejipari, mezögazdasági berendezések és városi közlekedési eszközök gyártására kellett átállnia. A fegyvergyártási népbiztosság üzemeiben ásványolaj-ipari fúrógépek, emelök, mélyszívó szivattyúk gyártását tervezték. A repülögépgyárak polgári termelésének cikklistáján kompreszszorok, szélmotorok, villanymozdony-karosszériák, bányászati villamos fúrógépek, húsés tejipari, könynyüés textilipari berendezések, felszerelések, gépek és alkatrészek, mezögazdasági gépek, villamoskocsik, motorok, villamos berendezések, ipari méröeszközök, bútorok, edények és fotocikkek szerepeltek. Az 1945. harmadik negyedévi népgazdasági terv az elsö lépés volt a háború utáni fejlödés programjának megvalósítása terén. Ugyanakkor a párt és a kormány több fontos határozatot hozott a népgazdaság egyes ágaira vonatkozólag: az iparvállalatok közszükségleti cikkeket gyártó részlegeinek helyreállítására, a bakui olajtermelés növelésére, Üzbegisztán gyapottermesztésének helyreállítására és továbbfejlesztésére, a közszükségleti cikkek és élelmiszerek termelésének növelésére a helyiipari vállalatoknál, a kisipari szövetkezetekben és a rokkantak szövetkezeteiben. Augusztus 26-án az Állami Honvédelmi Bizottság jóváhagyta a középgépipari népbiztosság javaslatát az új típusú teherés személygépkocsik gyártására. Még nagyobb arányokban fejlödött a szovjet békegazdaság 1945 negyedik negyedévében. Ez elsösorban a második világháború gyözelmes befejezésével magyarázható. A német fasizmus és a japán imperializmus szétzúzása után a szovjet állam nemzetközi helyzete szilárdabb lett, mint valaha. A szovjet népnek az új gazdasági kapcsolatok kiépítésében és a polgári termelés növelésében már a háború utáni elsö hónapokban elért sikerei szintén kedvezöen befolyásolták az ipar és az egész gazdaság, valamint az ország élete átállítását békevágányokra. Az SZK(b)P Központi Bizottsága és a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa, figyelembe véve a kedvezö nemzetközi és belpolitikai viszonyokat, a negyedik negyedévre a polgári termelés további növelését tette a párt és a nép feladatává. A haditermelés volumenének további csökkenésével az anyagi alapok megoszlása megváltozott a nehézipar, a vasúti közlekedés és az építöipar javára. Maradéktalanul kielégítették a nehézipar szükségleteit villamos energiában és hengerelt vasáruban. A vaskohászat alapjai a negyedik negyedévben az elözö negyedévhez viszonyítva köszénben, pakurában, hengerelt áruban, technológiai és vegyi berendezésekben, 100 kW-on aluli váltóáramú villanymotorokban, fémforgácsoló-szerszámgépekben növekedtek. Úgyszintén kiszélesedtek a színesfémkohászat anyagi alapjai. A szénbányák és olajipari vállalatok több 100 kW-on aluli villanymotort, vascsövet, csiszolóanyagot kaptak. A vasúti közlekedésnek a negyedik negyedévben a harmadikhoz viszonyítva jóval több szenet, vascsövet, cementet, vagonok építéséhez és javításához szükséges faanyagot juttattak. A könnyüipar és a textilipar alapjai is bövültek. Javult a kolhozok és szovhozok ellátása a mezögazdasági gépekhez szükséges tartalék alkatrészekkel, valamint üzemés kenöanyaggal. A hadiipari termelés csökkenésének és új munkások munkába állításának eredményeképpen a negyedik negyedévben a polgári termelés valamennyi ágában, de föleg a nehéziparban és a gépgyártásban növekedett a munkások, mérnökök és technikusok száma. Mielött a gyárak új termékek gyártására tértek át, átfogó program alapján megszervezték a munkások szakmai átképzését. Nagy figyelmet fordítottak a nép életkörülményeinek javítására. Minthogy az ország 1945. negyedik negyedévében élelmiszerek és iparcikkek tekintetében igen nagy nehézségekkel küzdött, az ellátási terv teljesítésére az állami tartalékból állati zsiradékokat, sajtot, tésztaféléket bocsátottak a lakosság rendelkezésére. A negyedik negyedévben 200 ezer tonnával több liszt került piacra, mint a harmadik negyedben. A 15 éven aluli gyermekek kenyérfejadagját 300 grammról 400 grammra, a gyermekotthonokban pedig 500 grammra emelték. Javult a lakosság ellátása cukorral és cukrászati készítményekkel. A terv szerint a negyedik negyedévben az elözö negyedévi négy milliárd rubellel szemben 5,4 milliárd rubel értékü iparcikket kellett a lakosság rendelkezésére bocsátani. Ilyen módosításokat hajtottak végre az 1945. évi népgazdasági terven a háború befejezésével kapcsolatban. A kommunista párt és a szovjet állam szigorúan követte a nehézipar elsödleges fejlesztésének lenini irányvonalát, de emellett nagy figyelmet fordított a közszükségleti cikkeket gyártó ipar helyreállítására is. A népgazdaságban széleskörüen alkalmazták a legkorszerübb technikát. Ennek eredményeképpen emelkedett az iparban, s részben a mezögazdaságban is a gépesítés foka. A vaskohászatban a gyárak több mint 70 százalékának át kellett térnie a nagyolvasztók adagolásának teljes gépesítésére. A nyugati vidékeken a széntermelést 83 százalékban gépesítették. Az ásványolajiparban bevezették a gyorsfúrást. A gépgyárakban a tömeggyártás és a technológiai folyamatok ellenörzésének automatizálását, valamint automata gépsorok felállítását tervezték. A békés építés feladatainak megfelelöen a központi bizottság és a szovjet kormány megkezdte a párt-, az állami és a gazdasági szervek egész tevékenységének átszervezését. Változtak a munka formái és módszerei. A fö feladat most a gazdaság és a kulturális élet helyreállítása, a nehézipar és a közlekedés fellendítése, a polgári termékek és közszükségleti cikkek termelésének növelése, a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének megjavítása lett. A népgazdaság gyorsabb helyreállítása és további fellendítése bizonyos szervezési változásokat kívánt az államapparátusban. A háború befejezése és a rendkívüli állapot megszüntetése után 1945. szeptember 4-én feloszlatták az Állami Honvédelmi Bizottságot. 1945 októberében, a harckocsiiparra támaszkodva létrehozták a közlekedési gépipari népbiztosságot. A háború jelentösen megváltoztatta az ország gazdasági életét. A honvédelem szükségletei folytán korlátozni kellett a polgári fogyasztást. A "B" csoportba tartozó ipari üzemek össztermelése a háború végén csupán 59 százaléka volt a háború elöttinek. 1940-ben a közszükségleti cikkek hányada az egész ipar össztermelésének 38,8 százalékát tette ki, 1945-ben viszont csupán 25,1 százalékát. A szovjet emberek, hogy megmentsék hazájukat és a világ civilizációját a fasizmustól, a háború idején tudatosan vállalták az áldozatokat. S amikor a háború gyözelmesen véget ért, a párt és a kormány a legfontosabb állami feladatnak tartotta a nép életszínvonalának emelését, a közszükségleti cikkek termelésének növelését. Azok a textilipari, a könnyüipari és az élelmiszeripari vállalatok, amelyek korábban az arcvonalat látták el, most a lakosság számára termeltek. A szovjet állam gazdaságpolitikája a nép legföbb érdekeit tükrözte, s újabb nagyszerü munkateljesítményekre ösztönözte a dolgozókat. A pártnak a gazdaság további fellendítésére mozgósító felhívására a gyárak, a kolhozok és a szovhozok dolgozói önfeláldozó munkával válaszoltak. A dolgozók milliói kapcsolódtak be a náci Németország felett aratott gyözelem tiszteletére indított szocialista munkaversenybe. E mozgalom kezdeményezöi a Magnyitogorszki és a Kuznyecki Kombinát kohászai voltak. A vaskohászat valamennyi munkásához, alkalmazottjához, mérnökéhez és technikusához intézett felhívásukban ezt írták: "Feladatunk: minél gyorsabban begyógyítani a háború ejtette sebeket, felvirágoztatni szocialista államunkat. A szovjet kohászok továbbra is erösíteni fogják hadiiparunkat, szeretett Vörös Hadseregünket. Ugyanakkor jelentösen emelnünk kell a mozdonyok, vagonok, sínek, gépkocsik, traktorok, szerszámgépek gyártásához, az erömüvek építéséhez, a kohászati, elektromos ipari, olajipari és bányászati berendezések, a mezögazdasági gépek és a közszükségleti cikkek gyártásához szükséges fémek termelését." A kohászok vállalták, hogy határidö elött teljesítik az 1945. évi tervet, és 270 ezer tonna nyersvasat, 315 ezer tonna acélt és 200 ezer tonna hengerelt árut adnak terven felül. A Magnyitogorszki és a Kuznyecki Kombinát sok ezer dolgozója a Nagy Honvédö Háború idöszakában példás munkát végzett. Most, a béke napjaiban, ismét hallatták szavukat. A gyözelem tiszteletére rendezett versennyel újabb nagyszerü lapot írtak a szovjet nép hösi munkájának történetébe. A kohászokkal csaknem egyidejüleg lelkes felhívásukban az autógyári munkások is arra buzdították a Szovjetunió gépipari munkásait, hogy határidö elött teljesítsék az éves tervet. Ezt írták: "Szívós munkával még boldogabbá és gondtalanabbá tesszük a Szovjetunió népeinek életét." A Nagy Honvédö Háború éveiben a gépipar dolgozói bökezüen látták el a Vörös Hadsereget technikai eszközökkel, a honvédelmi ipart pedig berendezésekkel és gépekkel. A háború utáni idöszakban a gépipar dolgozói elött új feladatok álltak. Az országban soha nem látott méretekben épültek az üzemek. A felszabadított vidékeken az ipar, a közlekedés és a mezögazdaság helyreállításán munkálkodtak. Napról napra egyre több szerszámgépre és berendezésre volt szüksége a kohászatnak, a szénés olajiparnak, egyre több kazánra és turbinára az erömüveknek, egyre több mozdonyra és vagonra a vasutaknak, mind több traktorra és kombájnra a mezögazdaságnak, egyre több különféle gépre az élelmiszeriparnak, a könnyüés textiliparnak, s mind több gépkocsira az egész népgazdaságnak. A gazdasági és technikai fejlödés jobbára a gépgyártástól függött. A szovjet gépgyári munkások tudták ezt. Azt az eltökélt szándékukat, hogy több szerszámgépet, több gépet és berendezést szállítanak az országnak, a moszkvaiak juttatták kifejezésre. A föváros autógyára, amelynek igazgatója akkoriban Lihacsov, a régi kommunista és kitünö gazdasági szakember volt, s amely ma Lihacsov nevét is viseli, vállalta, hogy határidö elött teljesíti az éves tervet, növeli a munka termelékenységét, bövíti a polgári fogyasztásra szánt áruk választékát, 4750 új munkást és munkásnöt képez ki, befejezi két lakóház építését és megnyitja a gyár szanatóriumát. Ugyanabban az idöben a sajtóban megjelentek a szerszámgépgyáriaknak, a bányászoknak, az olajipari munkásoknak, az erömüvek dolgozóinak, az építöipari, könnyüipari, textilipari, élelmiszeripari dolgozóknak és más iparágak munkásainak a felhívásai és vállalásai is. Országszerte megindult a munkások millióinak versengése, a szocialista építés nagy feladatai szolgálatába állítva a tömegek alkotóerejét. A gyözelem tiszteletére szervezett szocialista versenyben az elsöségért harcoló munkások, mérnökök és technikusok növelték a munka termelékenységét, tökéletesítették a termelés szervezését és technológiáját. Az Urálban a "Csuszovszkoj" gyár növelte a ferrovanádium-gyártást. A liszvai kohóüzem rátért a tetöfedö és horganylemez, a konzervgyártáshoz szükséges fehérbádog, a zománcozott és horganyzott edények gyártására. Több nikkelt, molibdént és wolframot gyártottak elsörendü minöségü acélokhoz. A közlekedési gépgyártás sikeresen áttért a gözés Diesel-mozdonyok, valamint a vasúti kocsik gyártására. A háború elején a közlekedési gépgyártás legnagyobb vállalatai a hitlerista megszállás alá került vidékeken voltak, és így teljesen elpusztultak. A hátország mélyén levö és az oda telepített gyárak, a háború idején harci technikai eszközöket, fegyvereket és löszert gyártottak. A mozdonyok és vasúti kocsik gyártása leállt. A közlekedési gépgyártás vállalatainak dolgozói, hogy rövid idö alatt növelhessék a mozdonyok és vasúti kocsik gyártását, bátran hozzáláttak a folyamatos gyártás bevezetéséhez, hiszen ezt a módszert a harci technikai eszközök és a fegyverek gyártásánál is széles körben alkalmazták már. A mozdonyok és vasúti kocsik gyártása gyors megindításának másik útja a kooperácíó volt. "Már több olyan üzemet szervezünk mondotta Malisev a Szovjetunió Legfelsö Tanácsának elsö ülésszakán -, amelyekben gépsorokon gyártják a mozdonykarosszériákat, a kazánokat, a szerkocsikat, az önmüködö mozdonyfütö berendezéseket, valamint más mozdonyés vasútikocsi-alkatrészeket." A szerszámgépgyártók magabiztosan meneteltek a technikai haladás útján. A háború idején a fémfeldolgozásban és a gépgyártásban lényeges változások történtek. A forgácsolóeszközökhöz újfajta anyagok, újfajta ötvözetek jelentek meg, amelyek lehetövé tették a fémforgácsolás gyorsaságának maximális növelését. Széleskörüen alkalmazták a fémfeldolgozás különféle fizikai és kémiai módszereit. Mindehhez gyors müködésü szerszámgépekre, nagyobb teljesítményü, termelékenyebb gépekre volt szükség. A szerszámgépgyárak már a háború idején kezdtek új gépeket és automatasorokat készíteni a polgári termelés számára. A háború után a legjobb tervezök és mérnökök az élmunkások közremüködésével automata gépsorok és nagy teljesítményü szerszámgépek tervezéséhez fogtak. A moszkvai "Krasznij proletarij" gyár, amelynek igazgatója Taranyicsev, a tehetséges géptervezö mérnök volt, új csavarvágó esztergagép gyártását kezdte meg. Az új gép a vágás gyorsasága tekintetében 2,5-szeresen, a motor teljesítménye tekintetében pedig háromszorosan túlszárnyalta a DIP-200 szerszámgépet. A gyözelem tiszteletére indított versenyben a gyár munkásai, mérnökei és technikusai vállalták, hogy 1945 végére az 1940. évi havi 350 darabról havi 500 darabra növelik az univerzális szerszámgépek gyártását, és már a második félévben 200 új nagy teljesítményü szerszámgépet gyártanak terven felül. A moszkvai "Sztankokonstrukcija" gyár a Harkovi Traktorgyár számára motoralkatrészeket készítö automata gépsort kezdett gyártani. Termelékenységét tekintve ez a gépsor tucatnyi univerzális szerszámgépet pótolt, és 56 fövel csökkentette a munkások számát. A munkaciklust teljesen gépesítették. Míg az univerzális szerszámgépeken egy alkatrész megmunkálása 195 percet igényelt, az automata gépsornak erre mindössze 3,5 percre volt szüksége. Termékenyen dolgoztak a szovjet vegyészek is. Eröfeszítéseik nyomán növekedett a mütrágya, a festékanyagok és a közszükségleti cikkek gyártása. 1945-ben a polgári termelés a vegyipari népbiztosság üzemeiben 1944-hez viszonyítva 15 százalékkal emelkedett. A nitrogén mütrágya és a rézgálic gyártása 2,3-szeresére, a szuperfoszfáté 2-szeresére, a kalcinált szódáé pedig 1,5-szeresére növekedett. A szolikamszki és a sztyebnyikovi kálikombinátban újból elérték a kálitrágya gyártásának háború elötti színvonalát. Közép-Ázsiában, Kara Tauban, lerakták egy hatalmas vegyikombinát alapjait. Örményországban befejezték a nitrogénesmütrágya-gyár építését. Közszükségletek kielégítésére állították át az anilinfesték-ipart. A Szovjetunió keleti részének vegyipari gyáraiban megszervezték a festékanyagok tömeggyártását. A termelés üteme és mérete tekintetében azonban a vegyipar messze mögötte maradt a nép szükségleteinek. A lemaradásnak az objektív okok mellett egyéb okai is voltak, többek között az is, hogy a vegyipari népbiztosság, amelynek élén hosszú ideig Pervuhin állott, nem irányított elég rugalmasan. A népbiztosság hosszú ideig halogatta a mezögazdaság számára szükséges mütrágya, valamint a textiliparban és a könnyüiparban nélkülözhetetlen festöanyagok gyártásának megszervezését. A népgazdaságot, minden nehézség ellenére, nagy elörelátással alakították át. Az új és az újjáalakított régi gyárakban felhasználták a tudomány és a technika korszerü vívmányait: a nagynyomást, az oxigénfújtatást, az új katalizátorokat, a vegyi folyamatok automatikus vezérlését stb. A munkaigényes folyamatok gépesítése, valamint a tudomány és a technika vívmányainak felhasználása megkönnyítette a dolgozók munkáját, és növelte a termelékenységet. Több terméket gyártottak a lakosság számára a könnyüipar, a textilipar, az élelmiszeripar, a helyiipar és a szövetkezeti ipar vállalatai. Ezeket az üzemeket különösen erösen sújtotta a háború. Az OSZFSZK textilipara például 1 millió 519 ezer orsót és több mint 30 ezer szövögépet vesztett. A munkások száma a felére csökkent. S a háború után is érzödött még a nyersanyag-, a tüzelöanyagés villamosenergia-hiány. A közszükségleti cikkek fokozott termelésének problémáit pártaktíva-üléseken, területi és határterületi pártbizottsági üléseken, a köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak plenáris ülésein, valamint a szövetséges és autonóm köztársaságok legfelsö tanácsainak ülésszakain vitatták meg. Megvizsgálták, milyen lehetöségek kínálkoznak arra, hogy a vállalatokat helyi forrásokból lássák el tüzelöanyaggal és nyersanyaggal. A szakszervezetek mindent elkövettek, hogy megjavítsák a munkások és alkalmazottak munkafeltételeit, hogy biztosítsák az anyagi, szociális és kulturális igények minél jobb kielégítését. 1945 második félévében sok ipari központ vállalatai jelentös sikereket értek el. Moszkvában, például, a helyi és szövetkezeti ipar vállalatai több mint 1,6 milliárd rubel értékben gyártottak lábbelit, ruházatot és más közszükségleti cikket. Lettországban a részlegesen helyreállított textilipari üzemek több mint négymillió méter szövetet, több mint 1,5 millió darab harisnyafélét és más kötszövött árut, továbbá 500 ezer pár lábbelit készítettek. Nagyjelentösége volt annak, hogy a gyárakban közszükségleti cikkeket elöállító mühelyeket rendeztek be. Így például a Moszkvai Autógyár 1945 júliusától havonta 25 féle cikket gyártott a lakosság számára 650000-845000 rubel értékben. A párt és az állam figyelmének középpontjában a vasúti közlekedés állott, mert ettöl függött a népgazdaság valamennyi ágának fejlödése. A vasutasok óriási serege harcolt azért, hogy meggyorsítsa a kocsifordulót, növelje az átlagos napi terhelést, megjavítsa a személyszállítást. A szovjet emberek milliói az építés lázában égtek. A nagy gyözelem tiszteletére rendezett szocialista verseny a munka egyre újabb höseit szülte. Nagy politikai lendületet váltott ki a Szovjetunió Legfelsö Tanácsa tagjainak választása. A népgazdaság minden ágának megvoltak a maga harcos vezetöi, bátor újítói. Az építömunkások egyik ilyen vezetöje például Andrej Kulikov leningrádi kömüves volt. A Pravda 1945. szeptember 20-i számában megjelent felhívása lelkes visszhangra talált Leningrád és Moszkva, Ukrajna és Belorusszija építöi körében, az egész országban. Jelizar Kuratov, a Gorkiji Autógyár kovácsa kezdeményezte az autóipari kovácsok versenyét. A szovjet emberek fáradhatatlanul dolgoztak, hogy még jobban fellendítsék az ipart, a mezögazdaságot és a közlekedést, növeljék az ország jólétének anyagi alapját. A háború után még nagyobb lelkesedéssel láttak hozzá a békés szocialista építéshez. A szovjet nép, a reá jellemzö kezdeményezéssel, megtalálta a párt által kitüzött feladatok gyors és sikeres megoldásának módjait. Ebben rejlik a szovjet állam ereje, döntö fölénye minden burzsoá állammal szemben. Ott az emberi elme csak azért alkot, hogy egyeseknek megadja a technika és a kultúra minden áldását, másokat meg a legszükségesebbtöl is megfosszon. A szocialista országban a technika minden vívmánya, a kultúra minden eredménye az egész nép közkincse. Az emberi elme, az emberi géniusz itt az egész társadalom szolgálatában áll. A szovjet nép lelkesen dolgozott, hogy dicsöséget szerezzen hazájának. A szocialista vállalásokat sok kollektíva határidö elött teljesítette, A kohászok 1945 második felében 1944 azonos idöszakához viszonyítva 10-15 százalékkal növelték a nyersvasés acéltermelést. A bányászok 1945 decemberében 18 százalékkal több szenet termeltek, mint 1944 decemberében. Decemberben terven felül adott szenet az országnak a Donyec-medence 55 bányája és az egész Kizel-medence. A "Krasznij proletarij" moszkvai szerszámgépgyár dolgozói határidö elött, december 4-re befejezték évi tervüket. Határidö elött teljesítette az évi tervet a Novo-Kramatorszki Nehézgépgyár is. Az ipar össztermelésének értéke 1945-ben 127 milliárd rubel volt. 1944-hez viszonyítva a haditermelés 74 milliárd rubelröl 50,9 milliárdra, vagyis 31 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a polgári termelés 70,2 milliárd rubelröl 76,1 milliárdra, vagyis nyolc százalékkal emelkedett. Ezen belül a termelési eszközök gyártása (a haditechnikai eszközök nélkül) 10 százalékkal, a fogyasztási cikkeké pedig 6 százalékkal nött. Az ipar háború utáni átalakulását az alábbi táblázat szemlélteti. A fenti számok azt mutatják, hogy a szovjet ipar gyors ütemben tért át a békés termelésre. 1945 második felében a hadiipar termelése lényegesen csökkent. Ugyanakkor szüntelenül növekedett a polgári termelés. A polgári termelés növekedésének üteme azonban még nem tudta túlszárnyalni a hadiipari termelés csökkenésének ütemét. Ennek több oka volt. A haditermelésröl a polgári termelésre való áttéréshez idö kellett. Öt-hat hónap alatt lehetetlen volt a haditermelés csökkentését polgári termeléssel pótolni. 1945 második félévét föképpen arra használták fel, hogy kialakítsák az új arányokat és gazdasági kapcsolatokat, hogy megszervezzék az új termékfajták termelését, hogy kialakítsák az új gyártási technológiát, hogy elosszák az anyagi eröforrásokat, és a munkások millióit megfelelöen átképezzék. Voltak emellett szubjektív okok is, amelyek gátolták a népgazdaság átállását a békés termelésre. Károsan hatott a kollektív vezetés lenini elvének durva megsértése. A polgári termelésre való átállásnak és a népgazdaság helyreállításának kérdéseit, amelyeket pártkongresszuson kellett volna megvitatni, még csak a központi bizottság plénuma elé sem terjesztették, kongresszust pedig már 1939 óta nem hívtak össze. Az a tény, hogy Sztálinnak és a hozzá közelálló néhány személynek a kezében rendkívül nagy hatalom összpontosult, hogy a legfontosabb gazdasági és politikai kérdéseket adminisztratív úton oldották meg, csökkentette a párt szerepét, béklyóba verte a helyi párt-, szovjetés gazdasági szervek kezdeményezését. A pártban természetesen szép számmal akadtak olyanok, akik még így is irányítani tudták a munkát. Ukrajna, Leningrád és más városok és köztársaságok pártszervezetei példát mutattak a feladatok önálló megoldására. Csakhogy a sztálini személyi kultusz idöszakában olyan szokás honosodott meg, hogy amint azt az SZKP XXII. kongresszusán a központi bizottság beszámolója megállapította "sok helyi vezetö mindenféle ügyben felülröl várt irányelveket és utasításokat, mert gyakran nem is volt meg a lehetösége a kezdeményezésre . . ." A tervezésben is elöfordultak hibák és tévedések. Az 1945 harmadik és negyedik negyedévére vonatkozó tervek legföbb részleteit nem hangolták össze, és nem biztosították a szükséges tartalékokat. A polgári termelés ütemét fékezte, hogy nem állt rendelkezésre elegendö univerzális berendezés és szakképzett munkás. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának megbízottai jelentéseikben hangsúlyozták, hogy a polgári termékek gyártását sok esetben gátolta a kellö felszerelés, az öntvények és a vasalások hiánya, amelyeket a területen belül más népbiztosságok vállalatainál el lehetett volna készíteni. Ezt azonban gyakran hivatali szüklátókörüségböl nem tették meg. Az a körülmény, hogy egy-egy gazdasági körzeten belül tucatnyi népbiztosság gazdálkodott, megnehezítette a vállalatok kooperációjának megszervezését a különbözö népbiztosságok között. Mindegyik népbiztosság, Hruscsov képletes kifejezésével élve, mintegy határsorompókkal vette magát körül. A Szovjetunióban korábban nem gyártott új gépek elöállításának érdekében a polgári gépgyártás népbiztosságainak vállalatainál meg kellett erösíteni és ki kellett bövíteni a tervezöirodákat. A népbiztosságok és az Állami Tervbizottság azonban késve kérte a kormánytól azoknak a tervezöknek a leszerelését, akik a háború elött a gépipari vállalatoknál dolgoztak. A polgári termelés növekedésének üteme megsínylette azt is, hogy nem tartották be az új és helyreállított termelési kapacitások üzembe helyezésére kitüzött határidöket. Minthogy azonos idöben igen sok objektumot építettek, természetesen szétforgácsolódtak az erök és az eszközök, s befagytak az alapok. A vasúti közlekedés nem tudta kielégíteni a népgazdaság igényeit, különösen a szén, a vas, az építöanyagok, a könnyüés élelmiszeripari nyersanyagok szállításában, s ez is megnehezítette a tervek teljesítését. Hogy 1945 második félévében a könnyüipar és a textilipar nem tudta teljesíteni a legfontosabb cikkek gyártásának tervét, az föképpen azzal függött össze, hogy zavarok voltak a vállalatok villamosenergia-ellátásában. A mezögazdaság vezetésében elöfordult hibák, valamint az aszály miatt 1945-ben kevesebb gabona termett, mint az elözö évben. A kolhozparasztok, a szovhozok és a gépállomások munkásai a háború éveiben csodálatos hösiességet tanúsítottak. Minthogy azonban Sztálin megszegte az anyagi érdekeltség elvét és korlátozta a kolhozdemokráciát, megnehezítette a nagyüzemi szocialista mezögazdaság elönyeinek teljes kihasználását. Aprólékos szervezö munka, a kolhozok, szovhozok és gépállomások állandó irányítása és konkrét segítése helyett gyakran lélektelen, adminisztratív módszerekhez folyamodtak. Ez ahhoz vezetett, hogy évröl évre nött a lemaradó kolhozok, szovhozok és gépállomások száma. Andrejev földmüvelésügyi népbiztos, a párt központi bizottságának titkára már 1943 második felében két jelentést juttatott el Sztálinhoz, amelyben a mezögazdaság irányításának megjavítását sürgette. Sztálin azonban nem fogadta el Andrejev ésszerü javaslatait. Söt, még csak nem is ismertette e jelentéseket az SZK(b)P Központi Bizottságának tagjaival. Az 1945. év egyik fö eredménye a népgazdaság átállítása, a békés szocialista építés újbóli megindítása volt. A békés termelésre való áttérés bonyolult és nehéz feladatnak bizonyult, s meglehetösen nagy költségekkel járt. A Nagy Honvédö Háború végére a népgazdaság föbb mutatószámaiban bekövetkezett változásokat az alábbi adatok szemléltetik. E számok azt mutatják, hogy 1945-ben a népgazdaság valamennyi ága fejlödött. S a legjellemzöbb ebben a fejlödésben az volt, hogy hatalmas arányokban növekedett a munkásoknak a társadalom fö termelöeröinek létszáma. Ebben a figyelemre méltó tényben megmutatkozott a szovjet szocialista gazdaság döntö fölénye a burzsoá országok gazdaságával szemben, amelyekben a békés termelésre való áttéréssel hónapról hónapra nött a munkanélküliség. Nyugaton a burzsoá lapok nem minden keserüség nélkül a világ legtökéletesebb termelöapparátusaként jellemezték a Szovjetunió gazdaságát. Henri de Kerillis, az ismert konzervatív francia újságíró, például, "Gondolatok az orosz diadalról" címü cikkében ezt írta: ". . . Könnyen lehetséges, hogy Oroszország mostani fantasztikus sikerét annak köszönheti, hogy felszámolta a maga burzsoáziáját, mint ahogy Franciaország a forradalom idején átütö sikerét annak a ténynek köszönhette, hogy felszámolta arisztokráciáját." A kommunista pártnak és a szovjet népnek az átmeneti 1945. évben a népgazdaság területén elért sikerei arról tanúskodnak, hogy a szocialista rendszernek kiapadhatatlanok az eröforrásai. Az a körülmény azonban, hogy a német fasiszta betolakodók a Szovjetunió rendkívül nagy gazdasági körzeteit szállták meg és dúlták fel, szükségképpen kihatott az ország gazdasági életére. A háború végén a termelés színvonala az iparban és a mezögazdaságban sokkal alacsonyabb volt, mint a háború elött. 1945-ben a széntermelés csak 90 százalékát, a köolajtermelés 62, a villamosenergia-termelés 90, a nyersvastermelés 59, az acéltermelés 67, a hengerelt vasáru termelése pedig 65 százalékát érte el a háború elöttinek. Még alacsonyabb színvonalra süllyedt a könnyüipar és a textilipar termelése. 1945-ben 1617 millió méter pamutszövetet gyártottak, vagyis 41 százalékát a háború elöttinek, 53,6 millió méter gyapjúszövetet, vagyis 45 százalékát, 36,4 millió méter selyemszövetet, vagyis 47 százalékát, 63,1 millió pár bör lábbelit, vagyis 30 százalékát a háború elöttinek. Különösen nagy kár érte a mezögazdaságot. Az ország vetésterülete az 1940. évi 150,4 millió hektárról 1945-ben 113,6 millió hektárra, a szarvasmarha-állomány ennek megfelelöen 54,5 millió darabról 47,4 millió darabra csökkent. A mezögazdaság össztermelése 1945-ben mindössze 60 százaléka volt a háború elötti termelésnek. A szovjet gazdaság a háború végén ily módon bonyolult helyzetben volt. Egyfelöl a népgazdaság vezetö ágai 1942-töl szüntelenül fejlödtek, másfelöl viszont a német fasiszta betolakodók olyan súlyos károkat okoztak a szovjet gazdaságnak, hogy a háború végén az ipar és a mezögazdaság össztermelése alacsonyabb volt, mint 1940-ben, a háború elött. Csak a tervgazdálkodás és a tartalékok ésszerü elosztása, csak a legszigorúbb takarékosság és a szovjet emberek kitartása tette lehetövé a kommunista pártnak, a szovjethatalomnak, hogy ellássa az arcvonalat mindennel, amire szüksége volt, és kielégítse az ország lakosságának legföbb szükségleteit. A kapitalista országok sok politikusának és államférfiának várakozása ellenére a Szovjetunió nagyszerüen kiállta a háború minden megpróbáltatását. A fasiszta Németországgal és csatlósaival vívott gigászi harcában megmutatta, hogy tartalékai és eröforrásai kimeríthetetlenek, hogy a szovjet nép példátlan kitartásra képes. Lenin a XX. század háborúit elemezve utalt arra, hogy a korszerü háború az egyes népek anyagi és szellemi erejének igen sokoldalú próbája. "Az gyöz a háborúban, akinek több a tartaléka, több az eröforrása, ahol a néptömegekben több a kitartás." A Szovjetunió katonai erö, hadigazdaság, tudomány és technika tekintetében egyaránt túlszárnyalta ellenségeit. A szocialista állam gazdasági alapja hasonlíthatatlanul szilárdabbnak bizonyult, mint a kapitalista államok gazdasága. Ezt kénytelenek voltak nyugaton még a szovjet rendszer legnyíltabb ellenségei és az imperializmus védelmezöi is elismerni. A Current History címü amerikai folyóirat, amely a háború elött több ízben is azt állapította meg, hogy a bolsevikok gazdasági politikája csödöt mondott, most ezt írta : "Az orosz gyözelmek megdönthetetlenül bizonyítottak be két tényt. A gazdaság magánkezdeményezés nélkül is létezhet, és egyben magas hatásfokot érhet el. Emellett a szocializmus, még a diktatorikus is, egyesítheti a nemzetet olyan megpróbáltatás idején, amilyen a kapitalista demokrácia sok országát reménytelenül szétforgácsolta." A szocializmus, a tervgazdálkodásra támaszkodva, megmutatta hatalmas erejét. A történelemben még nem volt példa rá, hogy egy ország, amelynek jelentös része pusztító megszállás alá került, a háború végére nemcsak a harcmezön, hanem a termelés területén is gyözedelmeskedett. Ilyen ország volt a Szovjetunió. A Nagy Honvédö Háború tüzében a szovjet rendszer még jobban megerösödött és megedzödött. "A szocializmus mondotta Hruscsov az SZKP XXII. kongresszusán megadta a szovjet embereknek a maguk és gyermekeik biztos jövöjének nagyszerü érzését, az elért jólét tartósságának érzését, kialakította az emberekben a történelmi optimizmust." A nagy Lenin pártja által lelkesített és vezetett szovjet nép önfeláldozó munkáját teljes siker koronázta. A kommunista párt a néptömegeknek a történelem igazi formálóinak buzgó kezdeményezésére támaszkodva úgy szervezte meg a szocialista gazdaságot, hogy a haditermelés általános bövülése, mint szilárd bázisra, a nehéziparra támaszkodott, amely az egész népgazdaságnak, az ország védelmi képességének, a dolgozók anyagi jólétének és magas kulturális színvonalának alapját alkotta. A biztos gazdasági forrásokból táplálkozó, jól megszervezett és gyorsan fejlödö hadigazdaság teljesen kielégítette a hadsereg szükségleteit, és bizonyos minimális mértékben biztosította a polgári termékek és közszükségleti cikkek gyártását is. A Szovjetunió gazdasági fejlödése volt egyik döntö tényezöje a szovjet fegyveres erök történelmi jelentöségü gyözelmének. Ugyanakkor a nehézipar helyreállításában és fejlesztésében elért sikerek kedvezö feltételeket teremtettek ahhoz, hogy az ország népgazdaságát a háború után tervszerüen a békés szocialista építésre állítsák át. "A Nagy Honvédö Háború súlyos megpróbáltatásai a legszemléltetöbben mutatták, mennyire bölcs és elörelátó a párt lenini fö irányvonala : a nehézipar vezetö ágainak elsödleges fejlesztése. Ennek az irányvonalnak a következetes érvényesítése biztosította országunk erejének, védelmi képességének állandó szilárdítását, biztosította a Szovjetunió világtört
énelmi jelentöségü gyözelmét a Nagy Honvédö Háborúban."
Találat: 2149
