Alkohol és az alkoholizmus

Alkohol és az alkoholizmus

Az elmúlt évszázadok során a sör és a bor fogyasztása elképesztő méreteket öltött, mert nem volt jó minőségű tiszta víz. Az emberek átlagosan napi 1-2 liter bort ittak meg fejenként. Az északi országokban, pl. Svédországban a 16. században a jelenlegi fogyasztás 40-szeresét itták meg sörből. A 17. században az angol családokban egy ember naponta 3 liter sört ivott. Ebben az időben az emberek folyadékigénye magasabb volt, mint napjainkban, hiszen igen sok sózással tartósított ételt (húst, halat) ettek. A bor és a sör gyógyászati szernek, sőt valójában tápláléknak minősült.

1. Az alkoholizmus Magyarországon

Hazánkban előkelő helyet foglal el az alkohol okozta halálozás. Becslések szerint legalább 800 ezer felnőtt, de egyesek szerint legalább 1 millió honfitársunk küzd alkoholproblémával. Ez a felnő 949d39j tt férfi lakosság 20%-át és a 15 év feletti nők 5,2%-át jelenti. A nők között sok a zugivó. Ez napi 1 liter bort, 3 üveg (1,5 liter) sört, vagy 2-3 deciliter tömény szeszt jelent (kb. napi 100 g tiszta szesz). A férfiak 43%-a sört, 41%-a bort vagy pezsgőt, 16,5% röviditalt fogyaszt. A nők 53,2%-a a bort, 22,7%-a a sört, 24,1%-a a röviditalt kedveli. A nemzeti rövidital-fogyasztás ezzel együtt 1985 óta csökken. A sörfogyasztás 11,2%-kal emelkedett, a borfogyasztás 12%-kal csökkent. Egy átlagcsalád 2001-ben 16 500 Ft-ot költött alkoholos italokra. A kontrollvesztett alkoholisták száma, akik állandó orvosi kezelést igényelnek, legalább 50-60 ezer. Az alkoholfüggő betegek gyógykezelése bármely betegség miatt 35%-kal többe kerül, mint egy átlagbetegé.

2. Hatásmechanizmus

Az alkohol gátolja az idegsejtek jelátvivő anyagainak (neurotranszmitterek), pl. a gamma-amino-vajsav (GABA) felszabadulását, továbbá a glutamát-receptorok működését. Az alkohol módosítja az idegsejtek jeltovábbításában szerepet játszó ún. kalciumcsatornák működését is, mivel gátolja a kalcium belepését a sejtekbe. Kis mennyiségű alkohol fokozhatja az idegrendszer működését, ami feloldja a gátlásokat és oldja a szorongást. A GABA-hoz hasonló hatásával és a glutamát-receptorok gátlásával neurodegenerációt okoz azzal, hogy az idegsejtek pusztulását (apoptotikus képességét) fokozza, ami különösen embrióban és fiatal szervezetekben az idegrendszer fejlődését lassítja vagy gátolja. Ennek következtében a mértéktelen alkoholizmus az utódokban csökkent agytérfogathoz vezet vagy súlyos magatartászavarokat okozhat. Az alkohol centrális depresszív hatásmódja az általános érzéstelenítőkhöz hasonló: növeli az idegsejtmembrán fluiditását, fokozza az asszociatív készséget, átmenetileg növeli a kreativitást, majd krónikus mérgezés kapcsán jelentős idegsejtpusztuláshoz vezet. Az etilalkohol metabolitjai, egyes aldehidek (pl. az acetaldehid) és az etilacetát mérgező hatású és a sejtek oxigénfelvételét is csökkenti. Az alkohol hatásosan gátolja nagyon sok létfontosságú, a szervezet méregtelenítésében szerepet játszó enzim, pl. az alkohol-dehidrogenáz, de más enzimek működését is.

Az alkohol befolyásolja a nemi hormonok szintjét: mindkét nemben fokozódik az ösztrogén-aktivitás, ami nőknél fokozott libidót, férfiaknál impotenciát okozhat. Az alkoholista férfiak emlője megnagyobbodik, mivel fokozódik a prolaktintermelés. Ugyanez a mechanizmus a nőknél a menstruáció elmaradását, álterhességet okozhat. Annak ellenére, hogy az alkoholizmus kialakulásában egyre jobban hangsúlyozzák a genetikai meghatározottság szerepét, ismeretes, hogy örökbefogadott, tehát genetikailag független utódok esetén ha a szülők alkoholisták, a gyermekek 3-4-szer gyakrabban lesznek alkoholisták, mint azok, akiknek a szülei nem isznak. Ebből adódóan a környezetnek meghatározó szerepe van az alkoholizmus kialakulásában. Bizonyos vallási közösségeknél, ahol teljes az alkoholtilalom, az alkoholizmus természetesen nem fordul elő, ugyanakkor azoknál a népeknél, akik már kicsi korukban is enyhe alkoholos italokkal itatják a gyermekeket, halmozódások figyelhetők meg, pl. a hazai szegényparasztság vagy a cigányság körében.

A nemek közötti különbség, így a nők és a férfiak alkoholizmusa is társadalmilag determinált. A férfiaknak átlagosan 3-5%-a válik alkoholistává, míg a nőknek 1%-a. Természetesen ez a szám országonként és népcsoportonként változik, és nem feltétlenül az összes alkoholfogyasztás mértékével arányos.

3. Az alkoholizmus következményei

Az alkoholizmust többnyire a "civilizált" életforma következményének tartjuk, pszichésen sérült személyiségek között gyakrabban fordul elő. A túlfeszített munka, a megoldatlan életvitel, a kielégítetlen ambíciók mind olyan tünetekhez, magatartásformákhoz (neurózishoz) vezethetnek, melyeknél az alkohol szorongásoldó hatása miatt megoldásnak tűnik. Először csak napi kismértékű alkoholfogyasztással kezdődik, ami társaságban segíti a feszélyezettség okozta szorongást. A rendszeres alkoholfogyasztás azonban hozzászokáshoz vezet, és a problémák megoldódása helyett az egyre mértéktelenebb alkoholfogyasztás következtében kialakuló betegségek és azok következményei jelentkeznek.

Az alkohol elsősorban az idegrendszert, a májat, a vesét és a szívet károsítja, tehát az összes életfontosságú szervünket. E szervek épségének köszönhetően tudunk alkalmazkodni a változó világhoz. A máj például képes közömbösíteni a mérgező anyagok hatásait, de ha alkohollal megmérgezzük, akkor a szokásosnál alacsonyabb dózisú vegyszerek is kárt okozhatnak a szervezetünkben.

A legújabb epidemiológiai vizsgálatok szerint a kultúrált étkezéshez használt mértékletes italfogyasztásról nem kell lemondani. A francia paradoxon szerint a mértékletes vörösborfogyasztás kifejezetten védőhatást fejt ki a keringési és szívbetegségekkel szemben. Az alkohol már évezredekkel ezelőtt "beivódott" az emberiség kultúrájába, és meg lehet tanulni vele a "békés együttélést", azaz a mértékletes fogyasztást. A lényeg az, hogy ne bódultságot okozó hatásáért, hanem élvezeti értékéért, ízéért, illatáért - és mindig étkezéskor - fogyasszuk.

4. Az alkohol és a gyógyszerek együtthatásai

Az alkoholisták gyógyszerek és vegyszerek iránti érzékenysége is megváltozik, különösen az idegrendszerre ható altatószerekkel szemben alakulhat ki rezisztencia. Ennek hátterében az alkohol által állandóan munkában tartott májenzimek gyors lebontóképessége áll. A narkotikus hatás eléréséhez ez a gyorsult lebontás kedvezőtlen, ezért nagyobb adagokban kell adni az altatószert a kellő izomellazulás és a fájdalomcsillapítás eléréséhez. A dózis emelésével viszont könnyen elérhető a halálos adag, ami a beteg életébe kerülhet.

Az alkohol hatását fokozhatják a festékek oldószerei, ezért azok a szobafestő-mázolók, akik rendszeresen isznak, gyakrabban lesznek májbetegek. Hasonló erősítő hatásra kell számítani bizonyos cannabis-termékeknél (marihuána) vagy amfetamin-származékoknál, ahol a két drog együttes hatása akár hirtelen halálhoz is vezethet a kiszámíthatatlan interakciók miatt. Semmiképpen sem tanácsos az alkoholos agresszivitást, bódulatot kábítószerekkel kezelni, mert hirtelen halált okozhatnak.

5. Nemek közötti különbségek

Az egyéni különbségek mellett a nemek közötti különbségek sem elhanyagolhatók. Azonos testsúly és azonos mennyiségű alkohol elfogyasztása mellett a nők véralkoholszintje magasabb. A nők fokozottan érzékenyek az alkoholra, hamarabb bekövetkezik náluk a részegség, mint a férfiaknál. Ennek hátterében valószínűleg a testtömegkülönbségeken túl a májenzimeket szabályozó hormonok különbségei is szerepet játszanak. A nők esetében a gyomor alkohol-dehidrogenáz aktivitása alacsonyabb, mint a férfiaké, ezért a lebontás elhúzódó.

Alkohol hatására mindkét nemben, de különösen a nőkben az ösztrogénszint emelkedik. Ezzel hozható összefüggésbe a libidó fokozódása. A nők maguk is tudják, hogy az ivás számukra veszélyesebb és társadalmilag kevésbé tolerált, ezért kevesebb közöttük az alkoholista vagy a nagyivó. Fogyasztási szokásaikat illetően is különböznek a férfiaktól. A nők reggel általában nem isznak, főleg este vagy alkalmanként sört, bort vagy koktélokat fogyasztanak.

Egy 1995-ös közvélemény-kutatás szerint 1200 fős reprezentatív mintán a nők 50%-át találták teljesen absztinensnek (a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet vizsgálata a Mentálhigiéné Programiroda kérésére). Ezzel szemben a férfiaknak csak a 17%-a élt teljesen alkoholmentes életformát. Ebben a mintában a nőknek 2%-a volt nagyivó és 48%-a rendszeresen fogyasztott alkoholt, de mértékletesen. Ez utóbbi a férfiaknál 60% volt és a nagyivók száma 23%. Ebből is látható, hogy a keményen alkoholizáló réteg a férfiak köréből verbuválódik. Ugyancsak ennek a felmérésnek az adatai szerint a társadalom kevésbé toleráns az alkoholizmussal szemben, mint a dohányzás terjedésével kapcsolatosan. A társadalom épségét és jövőjét fenyegető szempontok közül az alkoholizmus a harmadik, míg a dohányzást csak a hetedik helyre tették. A legfontosabb veszélynek az elszegényedést és a közbiztonság romlását tartották; a kábítószer, az öngyilkosság és még a prostitúció társadalmi veszélyességet is fontosabbnak tartották, mint a dohányzásét. Ez a sorrend nincs arányban a veszélyeztetettek számával, mert ha az évi 4000 körüli öngyilkosságot összehasonlítjuk a 30 ezres nagyságrendű dohányzás okozta halálozással, akkor ugyancsak alá van becsülve a dohányzás társadalmi veszélyessége. Ez az aránytévesztés a helytelen tömegtájékoztatás következménye.