|
||
|
||||||||||||||||||
Az azonos tárgyra vonatkozó szerződések alkalmazása
A nemzetközi együttműködés bővülésével és elmélyülésével szükségszerűen együtt jár a szerződéses jogalkotás erőteljes fejlődése, a szerződések számának ex 151e48b ponenciális növekedése. Egyes területeken szerződési láncolatok jönnek létre (pl. rendszeresen újíják meg a szerzői jogokra vonatkozó egyezményt). Az azonos tárgyú egymást követő szerződések általában akkor vetnek fel alkalmazási problémát, ha a különböző szerződések részeseinek köre különbözik, egyes államok csak az egyik, míg mások csak a másik vagy mindkét szerződésben szerződő felek. A probléma súlyát fokozhatja az a tény, hogy esetleg a tárgyi azonosság csak látszólagos, egyes részletekben eltérések lehetnek. A bécsi egyezmény az alábbi szabályokat tartalmazza:
Fenntartja az ENSZ Alapokmányból folyó kötelezettségek elsőbbségét más nemzetközi szerződések által megállapított kötelezettségekkel szemben.
Az egyes szerződések autonómiája alapján a felek meghatározhatják a különböző szerződések közötti viszonyt, mely történhet akár pozitív, akár negatív módon.
Fennáll az összeegyeztethetőség vélelme.
A szerződések személyi hatályára vonatkozó szabály alapján, ha a második szerződésben részes félnek nem mindegyike szerződő fél a korábbiban, akkor közöttük az a szerződés szabályozza a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket, melyben mindkét állam részt vesz.
Ha viszont a korábbi és a későbbi szerződés összeegyeztethetetlen, az utóbbi sérti az előbbiből folyó jogokat, és az államok különböző köre részese a két szerződésnek, akkor a szerződések módosítására és megszüntetésére vonatkozó releváns szabályok alkalmazandók, továbbá felvethető a nemzetközi felelősség. Nincs tehát szó a későbbi szerződés érvénytelenségről.
Találat: 1599