|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|||
|
|
||||
|
|
NAGYVÁRAD
Bölcsészettudományi kar
Társadalomtudományi tanszék
Vallástanár - Szociális munka szak
ÁLLAMVIZSGA DOLGOZAT SZOCIÁLIS MUNKÁBÓL
Társadalmi összetartozás vagy kirekesztettség?
- felmérés a kémeri romák társadalmi befogadásáról
" A természet állapotában az emberek valóban egyenlöknek születnek, de nem tudnak ilyennek maradni. Egyenlöségüket a társadalom veszitteti el velük, és csak
a törvények teszik öket újra egyenlökké."
(Montesquieu : A törvények szelleméröl,
Osiris- Attraktor, Budapest, 2000, 193 old)
Ha a hazai vagy nemzetközi statisztikák adatait nézzük, azt tapasztaljuk, hogy egyre inkább exponenciálisan növekvö tendenciát mutat a romák lakossági aránya, és ez a tény értelemszerüen maga után vonja a szükségét annak, hogy a roma kérdéssel mélyrehatóan foglalkozni kell.
Kimondottan a mai információs társadalomban, mikor a globalizáció és az identitás konfliktusai egyre inkább napirendre kerülnek, és a tér-idö zsugorodással a különbözö kulturális környezetböl származó egyének egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek egymással, nagy hangsúlyt kell fektetnünk az egyre inkább elötérbe kerülö roma kultúra elterjedésére, hiszen tetszik-e vagy sem, rövid idön belül akár súlyos kulturális konfliktushoz vezethet.
Ebböl kiindulva, dolgozatom a roma problémát, a romákkal szemben kialakított vélemények hálózatát igyekszik feltárni a velük szemben érzett és számos esetben ki is nyilvánított elöítéletek kutatása során. Szeretnék pontosabb képet alkotni arról, hogy az elöítélet hogyan és milyen értelemben van jelen a többségi lakosság életében a roma etnikum irányába. Mindezt igyekeztem a kutatás elméletében és gyakorlati részében levezetni. Tehát dolgozatom eme két nagy egységre tagolódik.
Az elméleti részben elsö lépésként szeretném feltárni azt, hogy miért is választottam eme témát. Azt követöen megfogalmazom, hogy milyen szempontból érzi a többségi népesség a roma etnikum, mint kisebbség, kérdését társadalmi problémának, valamint ennek történelmi gyökereit is érintve keresem a választ. Fontosnak találtam a "kezdetektöl" indítani a kutatást, ezért elsö lépésként a roma nép múltjáról szeretnék egy áttekintést nyújtani, Európa területén való megjelenésüktöl indítva, Romániába való érkezésükig.
Igyekszem arra, hogy rávilágítsak az elöítéletek kiemelkedö fontosságára napjainkban, valamint arra, hogy ez milyen kritikus hatással bír a roma lakosság hétköznapi megítélésére. Az elöítélet fogalmát próbálom elsödlegesen körülhatárolni, majd kitérek konkrétan a romákkal szembeni elöitéletességre.
Az egyetemi évek alatt számos szabadon választott témájú tanulmányt, kutatást kellett elkészítenem, és úgy alakult, hogy sokszor ezek alanyát illtve tárgyát a roma probléma, annak különféle társadalomtudományi megközelítései szolgáltatták számomra. Már régóta foglalkoztatott, hogy az emberek - mint a többségben lévö etnikum - miért olyan mélyen ellenszenvesek irányukba, honnan fakad ez a sok negatív indulat. Próbáltam okokat keresni arra, hogy mivel magyarázható ez az állandósult marginalizációjuk, a társadalom peremén való helyzetük. Szerettem volna látni, hogy a romákkal szembeni diszkrimináció és kirekesztettség, illetve a romák "ugyanazokkal a jogokkal való élése" hogyan van jelen egy falusi település hétköznapjaiban. Ilyen szempontból már korábban is próbáltam rávilágítani arra, hogy hogyan is alakul a roma - nem roma lakosság közötti viszony.
Kutatási területként hozzám legközelebb szülöfalum áll, így személyes indíttatás "kényszere" alatt született meg a gondolat, hogy a településen végezzem a vizsgálataim gyakorlati részét, kiindulva abból a ténymegállapításból, hogy a faluban egyre inkább növekvö tendenciát öltött a roma lakosság száma.
Már a korábbi kutatások során is igyekeztem a szakirodalmak áttanulmányozása során kellö információt gyüjteni a téma mélyebb megértése végett, és ezen több éves gondolat-kavalkádok eredményeként született meg eme dolgozat témája is. Tulajdonképpen az elindító rugója a romákkal szembeni elöítélet-kutatásnak egy személyes élményen alapul. Édesanyám olyan keresztyén asszony, aki éli a Biblia tanítását. Mégis úgy két évvel ezelött amikor elsöre meghallotta, hogy cigányok költöznek a szomszédságunkba, pontosabban a velünk szemben eladó házba, félelem és szorongás töltötte el. "Hát mégis csak cigányok." - gyakran hangoztatta, miközben gondolataiban minduntalan felvázolódtak a cigányokról alkotott képek, mások véleményei, saját elöfeltételezései. És ekkor, mikor meglepettségemre még édesanyámból is kitört ez szintü elöítélet, megszületett bennem az az elhatározás, hogy tudnom kell milyen háttérrel alakul ki a romakép a többségi lakosság életében.
A cigányság számos kutatás témáját szolgáltatta napjainkig, s elöreláthatólag ez a szám ezután is növekvö tendenciát fog mutatni, mivel a romák úgy az elmúlt évtizedekben, mint napjainkban országunk egyik jelentös társadalmi problémáját képezik, melynek megoldása még számos kutatást és nem kevés - úgy anyagi, mint szociális - befektetést követel. A romák mai alacsony társadalmi helyzete kitaszítottságuk állandósulásával magyarázható. Több felzárkóztató program is müködik, amelyek igazolják azt a tényt, hogy a romák szocializációja és kultúrájuk kialakulása során olyan mélyen berögzödött "értékekre" tettek szert, melyekhez elszakíthatatlanul ragaszkodnak, és képtelenség pár hónapnál hosszabb ideig eredményesen leszoktatni öket céltalan "életmódjukról", hibás életfelfogásukról. Természetesen sok kivétel szem elött tartandó, de átlagba véve igaz a fenti állítás.
Vajon milyen hatást váltana ki egy átlagemberböl, ha folyton azt hallaná, hogy lusta, a természet egyszerü gyermeke, aki a lopáson kívül máshoz sem ért, és másfajta vér folyik az ereiben? Vagy tegyük fel, hogy minduntalan azt hallaná, hogy ö milyen ravasz, agyafúrt, aki munka nélkül is megél a szociális segélyekböl? És e hír ellen nem tehetne semmit, mert "tényleg ahhoz a táborhoz tartozna", akikre ezeket a megjegyzéseket hallani.
A téma kiválasztásában a fenti kérdéseken való töprengés is segített. Szerettem volna utánajárni, hogy mi okozza társadalmunkban - söt leszükítve, faluszinten, azt a tényt, hogy egyre kevesebb cigány meri vállalni nemzet 353b18d iségét (ez észlelhetö a népszámlálási adatok esetében, összevetve a cigányság valódi számával településenként). A másik fö kérdés, hogy mi okozza a többségi lakosság részéröl olyan könnyen felszínre hozható elöítéleteket a roma népséggel szemben, hogyan alakul egy település helyi társadalmán belül a cigányok és nem cigányok közötti viszony, hogyan alakulnak a cigánysággal szembeni elöítéletek.
Könnyü lenne mindent visszavezetni arra a pontra, ami a gyerekkori szocializációra vonatkozik, és azt mondani, hogy a roma gyerekek beiskolázottsági sikertelensége eredményezi azt a helyzetet, ahova korunk cigánysága jutott. Tulajdonképpen a romák hátrányos helyzetének vizsgálata több tényezö egyidejü figyelembe vételét teszi szükségessé elsösorban szociális és kulturális téren. Ugyanis annak a rétegnek a viselkedésmódját, reakciótípusait, tanulási és idötöltési normáit, pszichológiai atmoszféráját közvetítik, amelyhez tartoznak és amelyet képviselnek. Minden iskolai sikertelenséget valló kis cigány gyermek lemorzsolódásában, szorongásában, feszültségében, iskolaundorában, antiintellektuális személyiség-fejlödésében megmutatkozó magatartászavara mögött a család áll. Ezen a ponton a kérdés már társadalomelméleti.
Az etnikai elöítélet hibás és rugalmatlan általánosításon alapuló ellenszenv. Megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre juthat a viselkedésben is. Irányulhat egy-egy csoport egésze, de egyetlen egyén ellen is, azon az alapon, hogy az illetö a szóban forgó csoport tagja.
Az embereket csoportokra tördelö társadalmi kategorizációs müködés által létrehozott megismerési térkép nem nélkülözi ugyan a tényitéletekre jellemzö, empirikusan megalapozott igazságot, de értékitéletekkel, oktulajdonitásokkal és szubjektiv valószinüségi itéletekkel szükségszerüen torz képek kialakulását eredményezi.
A sztereotipia kifejezés eredetileg Walter Lippmanntól származik, aki a "fejünkben lévö képröl" beszélve leegyszerüsitett, egyoldalú és sematikus képekre gondolt, melyekkel képesek vagyunk az adott kultúra értékelö és tipizáló elöfeltevéseinek megfelelö rendet vetiteni környezetünkre.
Az empirikus sztereotipia kutatásokkal egyidöben fogalmazódott meg az a meghatározás, melynek értelmében a sztereotipiák a különféle társadalmi nagycsoportokra jellemzönek tartott tulajdonságokra utaló megállapitások, amelyek egy-egy csoport viszonyában nagyfokú közmegegyezésen alapulnak, és idöben meglehetösen szivósan fennmaradnak.
A sztereotipia képzödésének vállfajai, Hofstatter a csoportközi sztereotipiaképzés négyféle módját irja le. Az egyik mód a csekély mértékü és kis jelentöségü különbségek felnagyitása. A másik módszer a tényleges különbségek túlzott nagyitása. A harmadik mód a tényleges különbség önkényes társitása valamilyen feltételezett, empirikusan nem ellenörizhetö vonaással, hamis ok-okozati kapcsolatok feltételezése. A negyedik módszer a túlzott élességü, egyébként az adott csoportban valóban létezö alakok elötérbe állitása, gyakoriságának eltulzása.
A sztereotipiák megismerö funkciója a gyors tájékozódás, a felszines, de könnyü eligazodás igényeit hivatott kielégiteni.
A sztereotipiák szociológiai funkciója a csoportközi viszonyokban fennálló esetleges egyenlötlenségek igazolása, leleplezése. Avogdor figyelte meg, hogy konfliktusban álló csoportok ellenséges érzésekkel eltelve negativ tulajdonságokat tulajdonitanak egymásnak, mintegy igazolást keresve saját ellenérzéseik számára. Sherif terepvizsgálatai meggyözö bizonyitékokat szolgáltattak arra nézve, hogy az egymással konfliktusban álló csoportok szisztematikusan léértékelték és negativ vonásokkal jellemezték egymást.
Az ENSZ keretében több kiemelkedö jelentöségü diszkrimináció elleni egyezmény született, melyek olyan, egyes csoportok tagjait sújtó hátrányos megkülönböztetés ellen kivánnak fellépni, amelyek alapja megváltoztathatatlan.
A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséröl szóló 1965-ben elfogadott Egyezmény ay ENSZ Közgyülésének egy 1963-ban elfogadott nyilatkozatát fejlesztette tovább. A részes államok kötelesek a faji megkülönböztetés megszüntetésére, a faji elkülönülés elitélésére, a jogegyenlöség biztositására általában és különösen az Egyezményben felsorolt alapvetö jogok tekintetében, továbbá a faji gyülöletkeltés, a faji megkülönböztetésre való felhivás, az ilyen eszme terjesztése büntetöjogi üldözésre és faji megkülönböztetést hirdetö szervezetek betiltására, továbbá hatékony jogorvoslat biztositására az áldozatok számára, valamint az elöitéletek elleni oktatási és egyébb intézkedésekre.
A szocializáció a társadalmasodásra utaló kifejezés, mely azt a folyamatot jelenti, amelyben a gyerekeket és a fiatalokat bevezetik a társadalomba, ahogyan társadalmi lénnyé válnak. Émile Durkheim a 19. század végén a következöket emelte ki: a nevelés a fiatal nemzedék módszeres szocializációja.
Természetesen jellemzik a súlyosan fontos szakaszok, de a szocializáció egész életünk során tart. Ezek szintereit a klasszikus szociológia intézményekben és spontán hatásokban látja. A romáknál, mivel saját közösségeikbe bezárt, vagy befelé forduló szubkultúraként tekinthetök, ezért megnö a szocializációban a család és a szükebb közösség szerepe. A romatársadalom életében oly fontos szoros kötödésben a saját érték- és hagyományrendszer erösen beépül a személyiségbe és látható konfliktusforrást jelent a szélesebb társadalom értékeivel való konfrontáció.
A társadalmi integráció egyfajta növekvö szolidaritást és kölcsönös identifikációt jelent. Ilyen értelemben a társadalmi integráció úgy értelmezhetö mint a harmonikus interakciót és szolidaritást elösegítö tényezö a társadalom minden szintjén (pl. család, közösségek). A társadalom egyedeinek és intézményeinek interakcióinak sürüségétöl függ az integráltság. A kapcsolattartás a társadalom müködését irányító közös cél érdekében jön létre. A társadalmi integráció a kapcsolattartás és a közös cél létét is feltételezi.
A szubkultúra kifejezés a társadalom bizonyos részeinek kulturális értelemben vett sajátos voltát fejezi ki szabályainak, életvezetésének, értékrendjének, meggyözödéseinek, szokásainak tekintetében. A szubkultúra kifejezést S. Cohen vezette be a tudományos vizsgálódásba és vitába. Számottevöek Richard Cloward és Lloyd Ohlin, valamint Walter Miller, Marvin Wolgang és Franco Ferracutti elméletei a szubkultúráról, amelyek azt elemezték, hogy miért tünnek fel, miért és hogyan öltenek sajátos alakzatot, és miért örzik meg folytonosságukat nemzedékröl nemzedékre.
A szubkultúra jellegzetességei a következökben foglalhatók össze: a szubkultúrák általában a társadalom egészén belül különféle, gyakran társadalmi körülményekkel, például: a vallás helyzetével, az etnikai, nemzeti és társadalmi szerkezettel, a hivatással, korral, szexuális orientációval, városiasodással stb. állnak összefüggésben. A szubkultúra fogalmát eltérö társadalmi csoportok eltérö társadalmi helyzete formálja.
Az asszimiláció vagy beolvadás etnikai szempontból az a jelenség, amikor egy etnikum (népcsoport, nemzet, nemzetiség) vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és a többségi vagy más etnikum részévé válik. A beolvadás lehet egyedi vagy csoportos, továbbá önkéntes vagy eröszakos. Az egyedi beolvadás olyan folyamat, melynek során egy adott nemzethez, nemzetiséghez vagy népcsoporthoz tartozó személy elveszti eredeti nemzeti azonosságát és egy másik - általában a többségi - nemzet tagjává válik. Ennek során elöször általában a nyelvét, majd kulturális igényét, legvégül nemzetiségi tudatát veszti el az ember. Az egyén identitásának a megörzését legjobban az befolyásolja, hogy a boldogulásához az anyanyelvének a használata mennyire szükséges. Csoportos beolvadás azt a folyamatot takarja, mikor alkalmazkodásuk következtében különbözö eredetü, különféle kultúrájú, közös vagy szomszédos területen élö népcsoportok általános kulturális közelséget, majd azonosságot ér el, és ennek eredményeként köztük egység jön létre. Önkéntes asszimilációról akkor beszélhetünk ha az asszimilációt nem a hátrányos megkülönböztetés miatti félelem vezérli, akkor lehet beszélni önkéntes beolvadásról. Ebben az esetben a vegyes házasságoknál egy adott, több nemzetiségü tájékban a beolvasztódás mindkét irányban majdnem azonos. Ezzel szemben akkor beszélünk eröszakos vagy kényszeríttet asszimilációról, hogyha a pillanatnyi hatalom különbözö hátrányosan megkülönböztetö törvények (negatív diszkrimináció), rendeletek segítségével és megfélemlítö politikával, melyek sértik az egyenlö jogok és az emberi méltóság elvét (például az anyanyelv használata terén), nyelvhasználati és gazdasági nyomást fejt ki az egyénre a nemzetiségi vagy etnikai identitásának feladására. Egy számbeli kisebbségben élö közösség beolvasztásának a hátrányos nyelvi megkülönböztetés (lingvicizmus) a legfontosabb eszköze.
A romák elsö csoportjai a XIV. - XV. században, kelet felöl érkeztek Európába. Az 1422-1591 közötti dokumentumok azt bizonyítják, hogy ekkor még emlékeztek szülöföldjükre, késöbb azonban indiai eredetüket az egyiptomi származás legendái homályosították el.
Megérkezésüket a helybeli lakosság különbözö nevekkel illette, amely feltételezett származásukra utalt. Nagyon rövid az a periódus, mely a cigánykumpániák megjelenése és az elsö cigányellenes rendelkezések között mutatkozik. Nyugat-Európa államai már megjelenésük elsö évtizedeiben elutasították a cigány népet, de föleg a cigány életformát.
A XV. és XVI. század fordulója a nagy földrajzi felfedezések kora volt, Európa gazdasági élete forrongott, kezdetét vette az eredeti tökefelhalmozás. A polgárosodó társadalmak számára egyre nagyobb problémát jelentettek a vándorló cigánycsoportok kezdetleges társadalmi viszonyai, sajátos szervezetük, s ami ebböl adódott: a társadalmak számára tolerálhatatlan felfogásuk a hatalomról, az államról, föként a tulajdonról.
A cigánykumpániák vándorló, vérségi szerzödésü, a "nemzetségi" autonómián és döntéseken nevelkedett közössége pedig nem tudott megbarátkozni a jobbágyi munkával, a megtelepedés gondolatával, a feudális társadalmi modellbe való beilleszkedéssel, az asszimilációval, szokásaik azonnali feladásával. Nyugat-Európa állami adminisztrációi nem engedhették meg a bomlasztó hatású cigány életformát. Bár kiüzni vagy kiirtani ugyan soha nem tudták területükröl a helyüket keresö cigány közösségeket, lélekszámukat azonban radikálisan korlátozták intézkedéseikkel, így magyarázható az a tény is, hogy a késöbbi fejlödés során jóval kisebb gondot okozott a cigányok társadalmi beilleszkedése, mint Közép-Kelet-Európában. Miután visszafordulni nem akartak és Közép - Európa nyugati határánál jóval nagyobb ellenállásba ütköztek, mint a Kárpát- medencében, jelentös részük itt telepedett meg, vagy ezt a tájat választotta vándorlási területének. E térségben jelentösen kisebb volt a cigány létforma és a feudális társadalom közötti ellentét.
A cigányok hasznot hajtottak a törökellenes harcokban. Bizonyítja ezt Gárdonyi Géza Egri csillagok címü regénye. Csavargó kumpániáik a korabeli hírszolgáltatás gerincét képezték.
Egyik fö foglalkozásuk a vas-és pléhmunka volt, közremüködtek a fegyverkészítésben- és javításban, az útkarbantartásban és igazgatásban, de ezeken kívül még számos foglalkozást üztek: sátorvetök, borbélyok, pribékek, kémek, futárok, stb.
Kutatások azt bizonyítják, hogy a kóbor- nomád életmód sok évszázados szokásaival még az átmenetileg letelepült cigányság sem tudott lényegesen szakítani. Amikor Európa más országaiba érkeztek, egyiptomiaknak hitték, illetve nevezték öket, amely elnevezés fennmaradt különbözö formákban, például az angol "gypsies" és a spanyol "gitanos" szavakban. Nyugat-Európába érkezve egyes csoportok vidékröl- vidékre, esetleg országról- országra vándoroltak, mások letelepedtek, idénymunkát vállaltak, kereskedtek vagy kézmüvességgel foglalkoztak. Vándorlásuk során ezek a roma csoportok kapcsolatba kerültek a különbözö öslakos európai vándor népcsoportokkal. A találkozások során olyan kulturális és társadalmi kölcsönhatások jöttek létre, amelyek rétegzödéshez, rendkívüli nyelvi és kulturális sokszínüséghez vezettek úgy az illetö vidéke, mint a különbözö területek között. Ezeket a közösségeket úgy a kívülállók, mint a közösség tagjai különbözö nevekkel jelöltek. A "cigány" megjelölést nem mindenhol találják pejoratívnak. A "rom" vagy "roma" elnevezést, annak ellenére, hogy nem vonatkozik mindegyik csoportra, egyre gyakrabban használják a politikai retorikában, e megnevezésnek erénye, hogy elkülönül a kívülállóktól származó sztereotip megjelölésektöl.
A politikai gondolkodás- elégséges módon eddig még nem elemzett okok miatt mindig is a roma nép, nyelv és kultúra tagadásán alapult. A romákkal szemben háromféle politikát alkalmaztak : kirekesztés, eröszakolt integráció vagy eröszakos asszimiláció.
A XIV. - XV. századtól kezdödöen, Európába érkezésüktöl fogva a romákat betolakodóként kezelték. Nomád életmódjuk miatt, hogy szinte "berobbantak" a társadalomba, hamarosan bizalmatlanságot, félelmet, elutasító magatartást ébresztettek a helyi lakosságban. Bár számbelileg jelentéktelen csoportról volt szó, különbözö kegyetlen intézkedéseket hoztak a romák ellen. Néhány ezek közül: tiltották a lótartást, nem lehetett útlevelük, lerombolták putrijaikat, szétszakították családjaikat azzal a céllal, hogy a gyermekek tisztes paraszti házhoz kiadva munkát és "becsületet" tanuljanak. A "javíthatatlanokat" besorozták a császári seregbe. A kumpániákat feloszlatták, lakhelyet jelöltek ki mindegyiküknek. Ezek az intézkedések embertelenek voltak, mivel a cigányokat lehetetlenre kényszerítették, arra, hogy évszázadok konzerválta szokásaikat egyik napról a másikra levetközzék, váljanak meg családtagjaiktól, felejtsék el kultúrájukat.
A cigányok elsö írásos említése Románia területén 1385-böl való. A Balkán - félszigeten át érkeztek a román fejedelemségekbe. Ami Erdélyt illeti, a cigányok itt is a XIV. század utolsó évtizedeiben jelentek meg, Havasalföldröl hatoltak be Erdélybe.
A román fejedelemségek már rabszolgákként vették át a cigányokat, a rabszolgaság intézménye még a tatárokkal vívott harcok korából származik. A román fejedelemségek társadalmi rendszerében a rabszolgák társadalmi helyzetét nem a személyes szabadság hiánya határozta meg, hanem hogy nem voltak jogi személyek.
Románia területén a cigányok sajátos körülmények között laktak, társadalmi szervezetük is más volt, mint a román lakosságé. A falusi románság és cigányság közötti eltérés sokáig nagy volt, a cigányoknak alacsonyabb státusuk volt. Idövel a parasztok és cigányok közötti különbség egyre kisebb lett, ez a jobbágyság megjelenése miatt történt, a románokkal is a földesúr rendelkezett. A cigányok felszabadítása volt a román fejedelemségekben az elsö nagy társadalmi reform. Megközelítöleg két évtizedig tartott ez a folyamat. A volt rabszolgák hosszú évekig problémát jelentettek a hatóságoknak, a rendörségnek és a lakosságnak csavargásuk, lopásuk és egyéb büncselekményeik miatt. A cigányok ellen hozott intézkedések helyi jellegüek voltak.
A két világháború közötti idöszakban a román társadalom nem fordított különösebb figyelmet a cigányokra. A cigányok sok tekintetben folytatták életmódjukat. Általában a falvak, városok eremén laktak. Fejlödésük viszont kétségtelenül a többségi lakosságba való beilleszkedés és beolvadás irányába mutatott. A két világháború közötti idöszakban a román nacionalizmus mentes volt a cigányellenes megnyilvánulásoktól.
Az Antonescu - rendszerig a cigányok kimaradtak az 1938- 1940-es évek nyíltan rasszista hangsúlyú intézkedéseiböl. A demokratikus eszmék feledésbe merülésével és a náci Németország politikai uralmi szférájába kerülve elfogadták a cigányok ellen irányuló rasszista politikát.
1945 jelentös jogi változásokat hoz a cigányság életében. Megszünt a hivatalos diszkrimináció, az állam deklarálta teljes jogegyenlöségüket. Ez azonban tényleges léthelyzetükön nem sokat változtatott. Ekkor a cigány lakosság nagykorú tagjainak többsége analfabéta vagy félanalfabéta volt, a falvakon kívül esö cigánytelepeken laktak, nélkülözve mindenféle infrastruktúrát.
A kommunista rendszer elsö éveiben addig elképzelhetetlen jelenség mutatkozott: elkezdtek cigányokat is alkalmazni különféle állami szervekben, pl. párt, rendörség, bíró szerepében. A kollektivizálás megjelenésével a kevés vagy szinte semmi földdel nem rendelkezö cigányok elsökként léptek be a kollektív gazdaságba. A kommunista ideológia segítette a szegények felemelkedését, és a cigányok hasznot is húztak ebböl. A kommunizmus ideje alatt végbement változások a cigányokat is ugyanúgy érintették, min t a többi nemzetiségüeket, ök is ugyanúgy részesei voltak a rendszer elönyeinek, mint katasztrófáinak.
Egy változás, ami csak ezt a népet érintette, az a még vándorló cigányok letelepítése volt. Letelepítési céljukkal nem értéke el a várt eredményt. A házak mellett, amit az állam biztosított, a cigányok még egy ideig az udvaron felállított sátraikban laktak, a házban pedig a lovakat tartották. A lakáskörülmények tekintetében a cigányok a kommunizmus idején mindenképp fejlödésen mentek át, söt a városi cigányok teljes mértékben hasznot húztak a kommunista rendszer szociális juttatásaiból. Az addig meglévö viskók teljesen nem tüntek el, csak kevesebb lett belölük.
A kommunizmus alatt a cigányok foglalkoztatási változásokon mentek át, hiányos szakképzettségük miatt nem foglalhattak el jelentös képzettséget igénylö állást, és annak ellenére, hogy müködtek képzések, a munkáltatóknak azt kellett tapasztalniuk, hogy sok cigány rövid idö múlva otthagyja munkahelyét. 1977-ben a munkaképes férfi cigány lakosság 32,7%-a, a nök 48%-a nem dolgozott. A 65 000 nomád és félnomád cigány közül csak 5 600 végeztek társadalmilag hasznos tevékenységet, ezek közül legtöbbnek idöszakos munkája volt és csak kb. 900-an voltak szakképzettek.
A kommunizmus alatt nem is figyeltek annyira a cigányok sajátos helyzetére. Erre akkor lettek figyelmesek, amikor a 70-es évek közepén a társadalomban jelentös változások mentek végbe. Ekkor fogtak hozzá egy, a cigányok beilleszkedését elösegítö program megalkotásához (1977, Romániai Kommunista Párt Központi Bizottsága). A vándorcigányoknak a hatóságok földet, építöanyagot adtak, segítettek nekik az építkezésben is. Az iratok nélküli cigányokat a nyilvántartási hivatalokban regisztrálták, intézkedtek, hogy a házasságokat legalizálják hogy küldjék iskolába gyermekeiket, hogy végezzék el a katonaságot, hogy egészségügyi ellenörzésre járjanak.
Sok cigány, aki abbahagyta az élösködö életmódot és a cigány népesség jelentös része sok szempontból megindult a fejlödés felé. A 80-as évek elejére viszont nem sok elörehaladás történt a cigányok beillesztését illetöen, ezután pedig súlyos gazdasági problémák érték az országot, amikor teljesen felhagytak ezzel programmal.
A Ceauşescu- rendszer gazdasági és társadalmi hanyatlása a cigányok helyzetének fokozatos romlásához vezetett. Ceau escu születésbarát- politikájának köszönhetöen a cigányság száma nagyon megnött, mivel támogatta a sokgyerekes családokat. A többségi lakosság által cigánynak tartott lakosok száma minimálisan 819446 före tehetö, a maximum 1 010 646 fö.
A Ceauşescu- rendszerben a hatóság szorgalmazta a cigányok etnikai és kulturális beillesztését a többségi lakosság közé, mivel úgy gondolták , hogy csak akkor lehet öket civilizálni, ha lemondanak kulturális örökségeikröl és románokká válnak.
Az egykori Román Kommunista Párt a népesség homogenizálására való törekvése, a kisebbségek eröszakos beolvasztása , a cigányok letelepítése nem vezetett eredményre, söt nött a feszültség az együttélésre való kötelezettség miatt a cigányok és más nemzetiségüek között; két meröben különbözö ( egyik a végtelen szabad természet, a másik a szabályokhoz, behatárolt keretekhez szokott) kultúra csak megtürni (ha) képes a másikat maga mellett.
Az elöítéletek erösödésével fokozódott a cigány közösség ellenállása, ehhez kétségtelenül hozzájárult jó néhány tényezö is, mint az etnikai tudat, eredettudat kialakulása is.
A humanista eszmék a XX. század második felében kerültek elötérbe. Megszüntették a fizikai korlátozást, testi bántalmazást, eltörölték a számüzetést. Ezzel egyidöben kialakult az a társadalmi modell, amelyre a fokozódó technokrácia jellemzö. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az eröszakolt integráció eröszakos asszimilációvá változzon. E gyakorlat célja beolvasztani a romákat a társadalomba. A sürgetett asszimiláció azonban soha nem vezetett egyértelmüen pozitív eredményhez. Az asszimiláció egy hosszabb, spontán folyamat, ami külsö beavatkozásokkal csak korlátozott eredményt mutat.
Érdemes figyelemmel kísérni, mennyire szelektíven alkalmazták az egyes törvényeket, ha romákról volt szó. Maga a tény, hogy az illetö roma, hátrányos megkülönböztetésben, diszkriminációban részesíti. Törvényhozás tekintetében olyan új megközelítési mód kezd kialakulni, amely a legtöbb országban kizárólag a szociális jólétet célozza. Ez a szociálpolitika, amelyet az asszimiláció elve táplál, nagy fontosságot tulajdonít a szociális munkának, valamint azoknak a hivatalos és önkéntes szervezödéseknek, amelyeket a romák számára a nem romák alapítottak. Az ellenörzés így sokkal humánusabb, ugyanakkor sokkal szorosabb is: a beolvasztási politika keretében igyekszik normalizálni a társadalom peremére szorult egyént.
Egyre világosabbá válik, hogy sem a burkolt, sem az eröszakos asszimilációs politika nem vezet eredményre. A változások szükségessé teszik, hogy a multikulturálissá vált országokban az együttélést elfogadják. Elterjedtek és valóssá váltak az olyan fogalmak, mint az interkulturális nevelés.
A legtöbb országban a romák "szociális integrációja" a cél, a fogalom eléggé kétértelmü, megvalósítása pedig akadályokba ütközik. Bármilyen politikával próbálják is a roma-kérdést megoldani, két alapvetö problémával szembe kell nézni:
a kultúra, a nyelv és az életmód elismerése
a másik a roma csoportok és egyének jogainak biztosítása
Az utóbbi években több kutatás foglalkozott a cigányok (romák) szociális helyzetével. A legátfogóbb és legpontosabb felmérés 1992-ben készült a Bukaresti Egyetem és az Életminöséget Kutató Intézet közös szervezésében. Az eredményeket a iganii între ignorare si îngrijorare (Cigányok a mellözés és az aggodalom között) címü kötetben publikálták.
A roma népesség nagy többségének nincs semmilyen szakképesítése, 79,4%-ának nincs szakmája (a férfiak 58%-ának, a nök 88,8%-ának), csak 16,1%-uknak van képesítése modern szakmákra, 3,9%-uk pedig a hagyományos foglalkozásokhoz ért.
A romák foglalkoztatási szerkezete is sajátos képet mutat. A romák között rendkívül magas a munkanélküliek száma. A családfenntartó férfiak 20,1%-a nem dolgozik, és nem jogosult munkanélküli segélyre, 4,3%-uk viszont munkanélküli segélyt kap, ami azt jelenti, hogy a családfenntartó férfiak negyede munkanélküli. A nök között a munkanélküliek aránya eléri a 70%-ot. A családoknak több mint a felében viszont nincsen egyetlen keresö sem.
Az életszínvonal tekintetében is nagy a különbség a cigányok és a többségi lakosság között. Jövedelmi szempontból a roma családok általában vegyes bevételi forrással rendelkeznek, egyesek állandó, mások alkalmi jellegüek. Az 1992-es adatoknak megfelelöen, amelyeket a szerzök felsorolnak, abban az évben a roma lakosság 80,9%-a élt a létminimum alatt (szemben a lakosság 42,0%-ával), 62,9%-uk pedig a létfenntartási feltételek alatt (a lakosság 16%-ához képest); a 16 éven felüli népességnek csak 22,1%-a áll alkalmazásban, 0,8%-a munkaadó volt, 16,9%-a saját szakállára üzletelt, 51,2% pedig munkanélküli volt. Amint ebböl a statisztikából kitünik, a legtöbb cigány falusi vagy városi lakóközösségük civilizációs színvonala alatt él. A lakás, a háztartás tartós fogyasztási cikkekkel való felszereltsége, az öltözködés, a táplálkozás stb. legtöbbször igen alacsony színvonalat mutat.
Annak ellenére, hogy a roma lakások mérete nem különbözik jelentösen az átlag lakásokétól, a népes roma családok nagysága miatt ezeknél egy lakásban átlag 6,6 személy lakik, tehát egy szobára 3,03 fö jut, ami az országos átlag kétszerese (3,05 fö/lakás, 1,29 fö/szoba).
A többségi lakosság között elszórtan élö romák életszínvonala általában magasabb a homogén közösségekben élö társaikénál. A munkalehetöségek miatt a nagyobb városokban élö cigányok általában jobb életkörülmények között élnek, mint a falvakban vagy a kisebb városokban élö romák.
E népcsoport helyzetének más oldalai is ugyanezeket a vonásokat mutatják. A romák iskolai végzettsége rendkívül hiányos: 22%-uk nem végzett el egyetlen osztályt sem, 5,3%-uknak az elemi iskolai tanulmányai hiányosak - tehát az írástudatlanság 27,3%-os. 3,9%-uk végezte el a középiskolát, 0,7%-uk tanult tovább. A felnött romák csaknem fele (a férfiak 56%-a, a nök 41%-a) saját bevallása szerint tud olvasni. A másik fele egyáltalán nem tud olvasni, vagy csak nagy nehézségekkel, ami tulajdonképpen analfabetizmust jelent. A tanulás iránti érdektelenség föként annak tulajdonítható, hogy a romákban nem tudatosodott az iskola rendeltetése. Ami azzal a körülménnyel magyarázható, hogy Romániában a kommunizmus utolsó évtizedében, valamint az átmenet idöszakában semmilyen kapcsolat sem volt az iskolai végzettség, a szakma és a keresetek között. Az alacsony iskolai végzettség hátrányt jelent még egy szakképzettséget nem igénylö munkahely betöltésénél is. Az iskolai végzettség ugyanakkor az életszínvonal fontos tényezöje.
Egészségügyi szempontból kifejezetten katasztrofális a romák helyzete. A romák átlagéletkora a legalacsonyabb, a gyermekhalandóság pedig a legmagasabb (63,1%). A roma lakosság körében a bünözés vitathatatlanul magasabb, mint az országos átlag. Az 1992-es vizsgálat adatai szerint a roma felnöttek 1,2%-a volt börtönben, ami az országos átlag kétszerese (0,5%).
Az 1992-es kutatás és más tanulmányok elörejelzései szerint a romák helyzete gyorsabb ütemben fog romlani, mint a lakosság többi részének a helyzete. Az utóbbi években újabb jelenségek tüntek fel e népességgel kapcsolatban. Így például 1989 után a gazdasági rendszer liberalizációja lehetövé tette, hogy sok cigány belevesse magát a vállalkozásokba. A forradalom után a romák az elsö vállalkozók között voltak. Általában jelentös vállalkozó szellemröl és gazdasági rugalmasságról tettek és tesznek bizonyságot, és sokan közülük "feltalálják magukat" az új körülmények között. Ily módon a romák egy része elönyöket húzott a rendszer liberalizálásából. Az utóbbi években jelent meg a gazdag romák rétege, amely legális vagy kevésbé törvényes üzletekkel szerezte vagyonát. Föként a kommunista rendszer utolsó éveiben kivirágzott feketekereskedelem szereplöi gazdagodtak meg.
Nem beszélhetünk azonban az etnikum meggazdagodásának általános folyamatáról. Azok a sikerek, amelyeket a romák bizonyos száma legális vagy törvénytelen ügyletekkel aratott, a mesés vagyon, amit közülük egyesek felhalmoztak, éles ellentétben áll a lakosság hatalmas többségének szegénységével és nyomorával, amint a helyszíni vizsgálatok megállapítják. A társadalmi távolság és polarizáció a roma lakosság soraiban sokkal eröteljesebb, mint a lakosság többi részének az esetében. Vitathatatlan, hogy gazdasági tekintetben a kommunizmus bukásával a romák többsége vesztett. A munkahely bizonytalanná válása, a szociális juttatások csökkenése, a népes és a szegény családok állami támogatásának tényleges megszünése stb. súlyosan érintette ezt a népességet és a romák gazdasági szereplésének reménytelensége csak elmélyült a gazdasági válsággal.
Románia roma lakossága az egyre nagyobb elszigetelödés felé tart, és emiatt társadalmi vonatkozásban egyre problematikusabbá válik integrálásuk. A roma lakosság elkeserítö gazdasági állapota a társadalomnak is gondot jelent. Egyre több roma választja a társadalmi anómia és deviancia útját. A romák által elkövetett törvénysértések és kihágások egyre gyakoribbak lesznek. Hivatalos adatok hiányában is nyilvánvaló, hogy a romák körében a bünözés nagy és tovább növekszik, föleg a homogén roma közösségek keretében. A sajtó szervezett bünözési hálózatokról ("cigány maffia") beszél, és arról a veszélyröl, hogy a gazdag romák szegényebb társaikat használják fel bünözöi tevékenységre. A roma közösségek magatartása általában olyan problémákat támaszt, amelyek a román társadalom egészét is érintik.
A romák körében tapasztalt kriminalitás és eröszak növekedése, a meggazdagodott romák hivalkodó viselkedése - a különbözö társadalmi problémák tükrében, amelyeknek könnyen lehet etnikai vetülete - elömozdítja a romák és a többség kapcsolatainak romlását. A romák és a többségi lakosság közötti feszültség elhalmozódott, föleg a falusi közösségekben, mivel itt a romák száma viszonylag magas. A romák iránti ellenszenv az egész román társadalomra jellemzö, és az utóbbi években csak erösödött.
Az elöitéletes gondolkodás legalapvetöbb pszichológiai feltétele a sajátcsoport (ingroup) és a külcsoportok (outgroup) megkülönböztetése. Ez a társadalmi identitás kialakulásának egyik elemi mozzanata. A szociálpszichológiában viszonylag hosszú múltra tekint vissza az a megközelités, amely a "társadalmi távolság" fogalma alapján vizsgálja a csoportok közötti viszonyokat. E szerint az egyén sajátcsoportja és a különféle külcsoportok közötti társadalmi távolság a csoportok tagjai közötti interakciók alapján meghatározható, és igy következtethetünk a külcsoportokkal szembeni elöitéletek és diszkriminativ beállitottságok mértékére.
Az elöítélet elfogultságból, részrehajlásból eredö, meggyözödést nélkülözö, a tények és érvek elöl mereven elzárkózó, hamis általánosításon alapuló, igen mélyen rögzült értékelö beállítódás (negatív attitüd), amely már a tárgyával való tényleges találkozást (ismerkedést) megelözöen is él az egyéni, illetve a kollektív tudatban. Elöre kialakított attitüd, amelynek tárgya bármi lehet: személy, tárgy, jelenség, s a velük kapcsolatos ítéletek egyaránt lehetnek erkölcsi, kulturális, gazdasági politikai, egészségügyi és egyéb természetüek. Olykor életbölcsességek köntösébe burkolóznak, aforizmaszerü vélekedésekben nyilvánulnak meg, a babonához hasonlóan legfontosabb ismérvük a "hitszerüség", emiatt csak nagyon nehezen változtathatóak meg.
Emellett az átfogó meghatározás mellett számos más megközelítése is megfogalmazódott. E. Aronson "A társas lény" címü elhíresült könyve alapján az elöítéletet negatív attitüdként definiáljuk és olyan téves általánosításként ragadjuk meg, amely egy csoportra vonatkozik és nélkülözi a személyes tapasztalatot. A szerzö szerint velejár az elöítélettel az ellenséges magatartás is.
G. Allport még kézzelfoghatóbban ragadja meg munkafogalomként, mikor állítja, hogy az elöítélet valami rossz feltételezése másokról, elegendö bizonyíték nélkül. A maga részéröl a hozzá kapcsolódó érzelmi színezetet, indulatot tarja végveszélynek. Andorka Rudolf szintén a negatív érzelmi viszonyulást emeli ki, amikor az elöítéletet a következöképpen határozza meg: elöítéletnek szokás nevezni valamely csoport tagjaival szembeni negatív érzelmi viszonyulást, amely azon alapul, hogy ezek az emberek a csoport tagjai.
Elöítéletnek azonban nemcsak negatív, hanem ritkán pozitív változatai is lehetnek. A pozitív elöítélet természetesen nem jelent pozitív értéktartalmat, alapja az elfogult, kritikátlan viszonyulás. A negatív elöítélet gyakrabban jelenik meg explicit formában, társadalmi veszélyessége éppen ezért összehasonlíthatatlanul nagyobb.
Az elöítéletnek számos válfaja ismeretes. Az egyéni elöítéltek egyedi- de társadalmilag determinált- vélekedéseket, értékeléseket tartalmaznak. Az egyén igyekszik olyan sajátos elméleteket kialakítani, amelyek nem veszélyeztetik biztonságérzetét, énképét, és egyúttal összhangban állnak a csoportnyomással, a konformitással is. Kialakulásuk fokozatosan megy végbe. A társadalmi elöítéletek az egész társadalomra jellemzö kollektív tudatjelenségek. Tartalmukat tekintve általában erkölcsi állásfoglalások. Az erkölcs maga is lehet elöítélet tárgya (gondoljunk csak a szokásokkal szembeni averziókra). A társadalmi elöítéletek kialakulásának, rögzülésének sorrendje nem azonos az egyéni elöítéletekével. Az egyén az elöítélet tartalmát jelen esetben nem maga alakítja ki, hanem a társadalomtól (környezettöl) készen kapja azt. A készen kapott sztereotípiát azután racionalizálja, majd pedig kifejleszti magában az elöítélet tárgyával szembeni negatív ellenérzését. Csoport-elöítéletnek nevezzük a történelmileg kialakult nemzeti, faji és vallási elöítéleteket. A faji elöítéletekröl jó tudnunk, hogy ezek kétszeres elöítéletek mivel a nemzeti és vallási oldalt egyaránt magukba foglalják.
Allport az elöítéletek megnyilvánulásának öt fajtáját különböztette meg: az elsö a szóbeli elutasítás, ami következmények nélküli kiszólást jelent (a cigányok munkakerülök), a második fokozat az elöítéletes személy elkerülését, a gyülölködést, az uszítást jelenti, a harmadik a diszkriminációt (amikor az elöítélet már a magatartásban is megmutatkozik, pl. nem ülök a kérdéses személy mellé), de ugyancsak e kategóriába sorolható minden hátrányos megkülönböztetés, elkülönítés, jogokból való kizárás is (pl. a munkavállalásból, az iskoláztatásból való kizárás, az anyanyelv gyakorlásának a korlátozása), a negyedik fokozatot képezi a fizikai bántalmazás, az agresszió (a fenyegetés, az eröszakos kitelepítés, a személyes vagyontárgyak megrongálása), az ötödik fázis az elöítélet tárgyának üldözése, megsemmisítése (például az erkölcsi, gazdasági lehetetlenné tevés, a pogrom, a lincselés, de ebbe a kategóriába sorolhatók az üldözést vagy üldöztetést célzó irányzatok is, mint az antiszemitizmus, a cigányellenesség).
Az elöítéletekkel foglalkozó társadalomlélektani vizsgálódások napjainkban is lényegében azokat a problémákat járják körül, amelyeket Bibó jelölt meg klasszikus írásában. Egyrészt magára az elöítéletes személyiségre vonatkozóan a kutatások rámutatattak azokra a személyiségfejlödési zavarokra - különösképpen a kisgyermekkorban gyökerezö, a klasszikus freudi felfogás szerint a szexuális elfojtásból eredö zavarokra -, amelyek a felnövekvö egyént különösen fogékonnyá teszik arra, hogy a benne felgyülemlett agressziót, indulatot kivetítse másokra, és amennyiben módja nyílik rá, le is vezesse más emberek (egyének és csoportok), a "bünbakok" bántalmazásában. E bántalmazásnak persze igen széles a skálája, a szóbeli fenyegetözéstöl a tettlegességig fajulhat.
Tulajdonképpen egy központi kutatási kérdést jelent az, ami az elöítéletek és a megismerés viszonyát illeti, közhelyként hangzik, hogy mindenkinek vannak elöítéletei, hogy az elöítéletek hozzátartoznak az emberi természethez, s hogy éppen ezért egy elöítélet-mentes világ ábrándja a legnaivabb utópiák közé tartozik. A szociálpszichológia sok ismeretet halmozott fel azzal kapcsolatban, hogy miképpen rendezzük kategóriákba a társas világot, hogyan teszünk kategorikus különbséget "mi" és "ök" között. Vannak olyan vizsgálatok, amelyek azt bizonyítják, hogy ez a kategorizáció elemi jelenség, s mindig fellép, ha különféle csoportok kerülnek egymással interakcióba.
Összefoglalva: az elöítéletek a mindennapi gondolkodás szerves alkotórészét alkotják. Ha a szociálpszichológia eszközeivel vizsgáljuk, akkor figyelemreméltó, hogy milyen sok hasonlóság van az összeesküvés-elméletek és a hétköznapi tudat szerkezete között. A legföbb motiváció az "én" védelme. A defenzív attribúciók lehetnek lokálisak és egyediek, de lehetnek egyetemesek is, miként a zsidóknak tulajdonított ártó szándék. Az ilyenfajta attribúciók önmagukban cáfolhatatlanok, hiszen mindig újabb és újabb pótlólagos magyarázatokat vetnek be a logikai konzisztencia érdekében.
A romakérdéssel foglalkozó kutatások tanúsága szerint az egyik fö meghatározója az elöítéletes attitüdöknek a tekintélyelvüség. A klasszikus felfogás szerint a tekintélyelvüségnek nevezett személyiségszindróma egyik fö jellemzöje a sztereotipizálásra való hajlandóság, amely szoros korrelációban áll más személyiség- jellemzökkel és attitüdökkel. Adorno és munkatársai feltételezték: a tekintélyelvüség nem csupán egy világnézet, hanem egyszersmind egy cselekvés is: készenlét nyílt akcióra (tömegakció, felvonulás, verekedések, háborúk).
A cigányellenes nézetek nem nevezhetöek strukturáltnak, mint például az antiszemita attitüdök. A cigányellenesség inkább "egydimenziós" attitüd, és ez nem csupán a különbözö irányultságú és témájú cigányellenes nézetek összefüggésében mutatkozik meg, hanem abban is, hogy diszkriminatív attitüd-komponens nem különül el oly élesen, mint például az antiszemitizmus esetében. Másképpen fogalmazva, a cigányokkal szembeni diszkriminatív hajlandóságok és szándékok a kérdezési szituációban könnyebben jutnak felszínre, mint a zsidókkal szemben megmutatkozók.
A cigánysággal kapcsolatos elöítéletek lehetséges magyarázatai közé sorolható Aronson önigazolás elmélete, miszerint a másik csoportot, csoport tagjait leértékeljük, lekicsinyeljük, úgy állítjuk be, hogy ök a rosszak, az erkölcstelenek, hogy igazolhassuk saját negatív viselkedésünket velük szemben, hogy úgy érezhessük. Egy másik lehetséges magyarázat a gazdasági és politikai konkurencia. Ez leginkább akkor kerül elötérbe mikor a források szükössé válnak, elönyre szeretne szert tenni a csoport, az elöítéletes attitüdök ilyenkor felerösödnek. Tayfel minimáliscsoport paradigmája szerint nem szükséges érdekkonfliktus a csoportközi viselkedés kiváltásához, elégséges a puszta kategorizáció. Brown elöítélet "bünbak" elmélete szerint a frusztráció a kiváltó oka az elöítéleteknek, a csoportközi konfliktusoknak. Ha sok frusztráció ér valakit, akkor egy gyenge csoportot fog okolni a történtekért, még akkor is, ha ez a csoport elvileg nem tehet a negatív dolog történtéröl. Fischer (2001) szerint a sérült önértékelésü, önbizalom hiányos emberek, akik nem lehetnek büszkék magukra, keresnek valamit, amire lehetnek, ilyenkor egy úgymond ingyen fölényt választanak, például azt, hogy magyar nemzetiségüek, és hogy teljes lehessen a büszkeség, a többi csoportot negatívnak kell tartaniuk, látniuk. Ligeti (2002) szerint az iskolai végzettség és a kulturális töke a cigányellenes attitüdök legföbb indikátora: a kutatások azt is bizonyították, hogy a szülök iskolai végzettsége és a vizsgált emberek iskolai végzettsége is befolyásolja az elfogadó, illetve a diszkriminatív magatartást. A magasabb iskolai végzettség elfogadóbbá tesz.
A Magyarországon a 70-es évektöl kezdödöen kutatják kvantitatív módszerekkel is a cigányokkal kapcsolatos attitüdöket. 1978 és 1987 között öt nagy felmérés tárgya volt a többség és a kisebbségek viszonya a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban, a rendszerváltás után pedig szinte minden évben voltak ilyen felmérések. Több jelentös munka is született, amelyek a kisebbségekkel kapcsolatos ismeretek, vélemények, attitüdök, sztereotípiák, elöítéletek, rasszista megnyilvánulások empirikus kutatási eredményeinek elméleti értelmezésére vállalkoztak.
Az elmúlt években is számos kutatás foglalkozott a cigányok és a nem cigányok viszonyának elemzésével és valamennyi felmérésböl az derült ki: Magyarországon a cigányokat sújtják a legerösebb elöítéletek.
Hétköznapi tapasztalatok mellett számos empirikus kutatás eredménye is alátámasztja, hogy a kilencvenes évek magyar társadalmában nyilvánossá vált és/vagy megnött a mássággal szembeni intolerancia. A felnöttek körében végzett vizsgálatok arról tudósítanak, hogy a többségi társadalom számára a deviánsnak minösített csoportok és a legnagyobb lélekszámú hazai kisebbség, a cigányság a legkevésbé rokonszenves külcsoport. A társadalmi távolságskálával mért elöítéletesség szintén e csoportokkal szemben a legnagyobb mértékü, a leginkább elutasított kisebbségi csoportnak a deviánsok (kábítószeresek, homoszexuálisok, skinheadek, büntetett elöéletüek), a cigányok és a börszín mint rasszista jegy alapján elkülönült csoportok (négerek, arabok) bizonyultak (Fábián, 1997).
A kisebbségekkel szembeni elöítéletesség mértékének leírásán túl, a felnött mintákon végzett kutatások vizsgálták a szocio-kulturális tényezök befolyásoló hatását. A magyar társadalomban föként a roma kisebbségre irányuló elöítéletesség mögötti cigányellenes attitüdökre leginkább az iskolai végzettség és a kulturális töke van hatással. Ugyanakkor nem lehet eltekinteni a pszichológiai-társadalomlélektani tényezöktöl sem, mivel a tekintélyelvüség jelentösen növeli az elöítéletességet magyarázó modell erejét. (Fábián-Sik, 1996). Az életkori korcsoportok eltéréseit vizsgáló eredmények arra utalnak, hogy a 18-30 évesek inkább toleránsak a cigányokkal szemben, mint a 30 évesnél idösebbek. A fiatal korcsoporton belül azonban az életkor csökkenésével nött az elutasítás mértéke. A másik figyelemre méltó következtetés a vallásosság szerepére utal. A fiatalok esetében a vallásosság a cigányellenesség csökkenésével, míg az idösebbeknél az elöítéletesség és az autoritarizmus növekedésével járt együtt (Fábián-Erös, 1996).
A fiatalok körében végzett kutatások eredményeinek értelmezésénél problémát jelenthet az "ifjúságra" mint valamiféle egészre vonatkoztatva általánosítani. A politikai rendszerváltást követöen, az intézményi és szocializációs tényezökben lezajlott változások egyúttal azt is jelentették, hogy az államszocialista kurzus elsösorban politikai kategóriaként definiált homogén ifjúságfogalma elvesztette érvényét. Az eltérö élethelyzetek és generációs problémák vagy a szülök által közvetített szocializációs minták különbségei miatt napjainkban a 10-17 évesek nem azonosak a 18-35 évesekkel, az egyes ifjúsági csoportokat inkább a különbségek, mint a hasonlóságok jellemzik (Stumpf, 1992).
A magyar társadalomban élö cigányokkal kapcsolatos sztereotípiákat jól tükrözi a Magyar Gallup Intézet 1997-es kutatása is, melyben a megkérdezettek nagyjából 50%-a "idegenkedik a cigányoktól". Az emberek azt gondolják a cigányokról, hogy csak a családi pótlékért szülnek, hogy lusták dolgozni, agresszívak, verekedösek, lopnak, rabolnak, csalnak.
Tauber István 80-as években végzett közvélemény kutatásában azt a kérdést tette fel, hogy "a cigányokról milyen tulajdonságok jutnak eszébe?" a megkérdezettek 68%-a mondta azt, hogy a cigányok munkakerülök, 65% válaszolta azt, hogy piszkosak, a megkérdezettek 56%-a vélekedett, hogy sokat hazudnak, 58%-uk úgy, hogy lusták, 50%-uk, hogy primitívek. 37% tolvajként jelölte meg a cigányokat, továbbá 34% ítélte öket erkölcstelennek. A kutatásában a résztvevök mindösszesen 7%-a ülne le rendszeresen cigány ember mellé a buszon, 73%-uk pedig soha vagy csak 1-2 esetben lenne hajlandó cigány ember mellé ülni. 84%-uk soha vagy 1-2 esetben választana magának cigány házastársat, és 73%-uk szinte soha nem lenne hajlandó cigány emberrel dolgozni. (Csepeli, 2008)
Fábián és Sik kutatása is elkeserítö eredményeket hozott. A megkérdezettek 89%-a értett egyet azzal az állítással, hogy a cigányok problémái megoldódnának, ha elkezdenének dolgozni. 78%-uk azzal az állítással, hogy a cigányokat rá kellene szoktatni arra, hogy ugyanúgy éljenek, mint a magyarok. A cigányok ne akarjanak úgy tenni, mintha nem lennének cigányok állítás támogatottsága 76% volt. 64% értett egyet azzal, hogy a cigányok vérében van a bünözési hajlam, 58 %-uk mondta azt, hogy mindenkinek joga van olyan iskolába járatni a gyerekét, ahová nem járnak cigányok. Csak helyeselni lehet, hogy vannak még olyan szórakozó helyek, ahová cigányokat nem engednek be állítással 46% értett egyet a megkérdezettek közül. 33%-uk azt mondta, hogy a cigányokat teljesen el kell különíteni a társadalom többi részétöl, mivel képtelenek az együttélésre.
Az iskolai diszkrimináció esetében a pedagógusok egyharmada erösen elöítéletes a roma tanulókkal szemben, átlagosan pedig közepesen elöítéletesek. Sokan a cigánykérdés megoldásként a szegregációt jelölik meg, és a sikertelenségeik okait a genetikai sajátosságokkal magyarázzák. Tehát a tanárok sztereotípiái a gyakorlatban is érvényesülni fognak, mert ennek megfelelö módon bántak a roma tanulókkal. (Bordács Margit, 2001)
A legaktuálisabb, 2009-es Marketing Centrum által készített reprezentatív felmérés eredményei azt mutatják, hogy a kérdezettek 40%-ának erös ellenérzései vannak a romákkal szemben, 35%-uk pedig mérsékelten romaellenes. Mindössze a társadalom negyede tekinthetö mentesnek az elöítéletektöl. Ezek a csoportarányok természetesen erösen eltéröek aszerint, hogy a válaszadóknak voltak-e, és ha igen, milyenek voltak a személyes kapcsolatai a romákkal. Azok köréböl, akiknek rossz, ellenséges kapcsolataik voltak 72% sorolódott az erös ellenérzés csoportba, míg a jó, baráti kapcsolatokról beszámolók körében 43% a nem elöítéletesek aránya.
Mindent egybevetve a felnött magyarok 80 százaléka szerint a romák nehéz helyzete inkább a saját tulajdonságaik, hozzáállásuk következménye, és csak 14% véli úgy, hogy inkább a többségi társadalom diszkriminációja, elnyomása okozza a romák nehéz helyzetét. (6% nem tudja.)
Kutatásom során meg szeretném vizsgálni Kémeren a romák kapcsán kialakult közvéleményt és értékítéleteket, valamint az ezt befolyásoló strukturális körülményeket és szocio-kulturális tényezöket. Célom az áttekintett kutatások eredményeinek és következtetéseinek tesztelése a célcsoportomon, valamint a roma népesség helyzetének és a velük szembeni attitüdök olyan szintü feltárása, amely hozzájárulhat a képzési, foglalkoztatási programok javításához. Ugyanis hitem szerint bármilyen fejlesztés - irányuljon az iskolai programok vagy intézmények fejlesztésére, foglalkoztatási- vagy támogatási politikákra - abban az esetben lehet, a hatékonyságot célul kitüzve, megalapozott, amennyiben találkozik azokkal az értékekkel, amelyeket a település népessége magáénak vall.
Központi hipotézisem, hogy falun a közösségi normarendszert is figyelembe véve nagyobb a diszkrimináció mint egy nagyvárosban, ahol valószinübb a romák szegregációja. Ennek következtében a várt eredményeim ugyanolyan magas kiközösítési arányt mutatnak majd, mint az eddigi kutatások, amely a szoros együttélésböl is fakadhat, azaz a gyakori interakciók sürüségéböl.
Mindezek mellett azonban tény, hogy a mai társadalomban a roma kisebbségre irányuló elöítéletesség mögötti cigányellenes attitüdökre leginkább az iskolai végzettség és a kulturális töke van hatással. Emiatt feltételezem, hogy minél magasabb az iskolázottsági szintje a kérdezettnek, annál kevésbé elitélö a romákkal szemben. Ugyanakkor feltételezem azt is, hogy a magasabb iskolázottsági szinttel rendelkezö romák irányába a többségi etnikum elfogadóbb magatartást tanusit.
Ugyancsak növeli az elfogadás mértékét a vallásosság. Az, aki magát vallásosnak tekinti, olyan értelemben, hogy a Biblia tanitásai alapján él feltételezésem szerint elfogadóbb illetve toleránsabb a roma etnikummal szemben.
Nem lehet eltekinteni a pszichológiai-társadalomlélektani tényezöktöl sem, mivel a tekintélyelvüség jelentösen növeli az elöítéletességet. Ebböl kiindulva feltételezem, hogy a fiatalabb korcsoport inkább toleráns a cigányokkal szemben, mint az életkorban elörehaladottabb társaik.
Egy másik hipotézisem szerint (amely az eddigi kutatások eredményeként született elöfeltételezés) a romákról alkotott, viszonylag jóindulatú sztereotípia ( buta, müveletlen, de ártalmatlan) helyett a romákra egyre inkább jellemzö agresszív, veszélyes, fenyegetö kisebbség képzete társul a többségi etnikum véleményalkotásában.
A település különbözö részein eltérö cigány lakossági arányok más-más interakciós és kommunikációs lehetöséget eredményeznek, s feltehetöen az interperszonális kapcsolatokon keresztül a többségi csoporttagok találkozásainak sürüsége befolyásolja a csoportközi elöítéleteket is. Feltételezem, hogy azon személyek esetén, akik napi szinten kerülnek interakcióba a roma lakosokkal, magasabb elöítéletességre lehet számítani, mivel értelemszerüen magasabb lesz a gyakori interakciókból eredö tényleges többség-kisebbség közötti hétköznapi konfrontáció.
Dolgozatom már meglévö, a témámhoz kapcsolódó kutatások és szakirodalom áttekintésével kezdtem, majd a Kémeri Polgármesteri Hivatal adatait másodelemzéssel dolgoztam fel. Emellett használtam kvalitatív (mélyinterjú) és kvantitatív (kérdöív) módszereket is. Fontosnak tartottam a kérdöíves felmérést interjúzással kiegészíteni, hiszen véleményem szerint ezen módszer nagymértékben hozzájárul e kényes téma megértéséhez.
A kérdöív adatait az SPSS13-as programmal elemeztem; feldolgozásuk során használtam leíró statisztikát, grafikonokat, gyakoriság elemzést, kereszttábla elemzést és regresszió analízist.
A kérdöíves kutatás során a minta a kémeri magyar háztartásokat reprezentáló valószínüségi minta. A valószínüségi mintába kerülö háztartások számának meghatározását követöen a minta konkrét kialakításához az általam meghatározott esetszámú egyéneket egyszerü véletlen mintavételi eljárással választottam ki az adott háztartásból. 2009-es adatok szerint a 18-60 éves korú lakosság száma 884 fö, a lakóházak száma 785. Az általam meghatározott esetszám 120 fö, ami azt jelenti, hogy a lekérdezés során minden 7. háztartásból véletlenszerüen kell kiválasztani egy egyént. Abban az esetben, ha a lekérdezés nem sikerül, a kérdezést folytatni kell a következö 7. háztartásban, majd újrakezdeni véletlenszerüen ismét, míg ki nem gyül a szükséges 120 fö.
Kérdöívem felosztását tekintve két blokk különül el: "tölcsér szerkezetet" használva - azaz az általánosabb kérdésektöl haladva a konkrét, demográfiai adatok felé -, az elsö blokkban a romákkal szembeni attitüdöket mértem fel, a másodikban pedig a kérdezett demográfiai adataira kérdeztem rá. Ennek lényege, hogy a ráhangoló kérdések után a kérdezett nagyobb valószínüséggel fog választ adni a személyes adatok lekérdezésénél.
Kutatásom egy Szilágy megyei községközpontra, Kémerre terjed ki, amely egy Szilágysomlyótól északnyugatra, Kárásztelek, Zoványfürdö és Lecsmér között fekvö település. A következökben röviden bemutatom Kémert, demográfiai adatok segítségével.
Az állandó lakhellyel rendelkezök száma 1797 fö; ebböl 856 férfi és 941 nö.[40]
A nemzetiségi (etnikai) megoszlás a következö:
Korcsoportonként a következö képpen oszlik meg a lakosság:
A lakosság vallásfelekezeti megoszlása:
Ha visszatekintünk az elmúlt 60 évre, a következöket észlelhetjük:
Az 1941-1960-ig terjedö két évtizedben a születések számaránya duplája volt az utána következö két évtizednek: 2,65% 1941-1960 között, majd 1,36% 1961-1980 között, és 1% az utolsó évtizedben. A házasság kötések száma is fokozatosan csökken.
A tanulmányozott idöszak elsö három évtizedében az elhalálozások száma igen-igen 61%-ot tett ki a születések számából, az 1971-1980-as évtizedben kiegyenlítödtek a számok, 1980-tól viszont egyre csökken a születések száma és stagnál az elhalálozások száma.
A fenti tényezökhöz még csatlakozott a lakosság elvándorlása a nagyobb városokba: Nagyvárad, Temesvár, Vajdahunyad, Arad, stb., ami a népesség felére csökkenéséhez vezetett 1966-töl napjainkig.
Humán ellátás szempontjából: van 1 háziorvos, 1 gyógyszertár és egy orvosi asszisztens. Bölcsöde nem müködik a településen. Óvodába 83 gyerek jár, I-VIII osztályba 199 gyereket nevelnek. Házi szociális ellátásban 14 személy részesül.
A megélhetés terén: 60 fö mezögazdaságban dolgozik, 130 fö kisvállalkozásokban, 31 fö tanácsi alkalmazott, 21 fö a tanügyben dolgozik, 6 fö egészségügyben, 115 fö eljár más településre dolgozni, 20 fö külföldön dolgozik, 50 fö szociális segélyes, 560 fö nyugdíjas, 50 fö egyéb megélhetésü.
Durván számolva kb. 750 eltartott személy van (400 gyerek és fiatal, 350 háztartásbeli, saját gazdaságban dolgozó). [41]
A kutatási célcsoportom a 18 és 60 év közötti kémeri lakosok, akik körében az elméleti részben tárgyalt romákkal szembeni társadalmi befogadást és értékítéleteket vizsgáltam.
Választásom azért esett ezen alsó korhatárra, mivel úgy vélem már megfelelö korban vannak ahhoz, hogy részt vegyenek egy közvélemény kutatásban. Náluk már kellöképpen körvonalazódtak az egy adott témában megformált szemléletek, kialakultak már elképzelések az emberi természetröl, a helyes és helytelen viselkedés okairól, életröl stb. Erik Erikson elmélete szerint ez a korcsoport már elérte a serdülökor utolsó, hetedik fejlödési alszakaszát, mikorra kialakul az egyén implicit vagy naiv pszichológiai elmélete és ideológiai elkötelezödése . Pszichológiai jellemzöit tekintve ezt az életszakaszt viszonylagos testi és lelki kiegyensúlyozottság jellemzi.
A célcsoport felsö korhatárával nagyvonalakban a jelen társadalom aktív lakosságát határoltam be, hiszen ezen generáció társadalmi véleményének vetülete lesz nagymértékben érezhetö a jövö generáció véleményalakításában.
A kérdöívem demográfiai blokkjában független változók tekintetében vizsgálatom során magyarázó változóként használtam objektív (strukturális) változókat: gazdasági aktivitás, jövedelmi osztályhelyzet, párkapcsolati státus, életkori csoport, iskolai végzettség, vallás; a szubjektív (attitüdök, normák, értékek) változók közül pedig a vallásosság megítélését.
A tölcsérkérdöív elsö kérdése a cigányság megítélésére vonatkozott romániai viszonylatban. A demográfiai változók kereszttábla elemzése során kiderült, hogy az életkor növekedésével a kérdezettek egyre inkább elitélök a romákkal szemben, és a legtöbben azt vallják, hogy a romák az ország fejlödését tekintve visszahúzó erö. Sokan azt jelölték be e kérdésnél, hogy a cigányok az ország lakosaiként teljes joggal rendelkezö polgárok, azonban meg kell említenem ezen a ponton, hogy a kérdöív kitöltésekor sokan megjegyezték, hogy hiányzik a válaszlehetöség, miszerint a romák több joggal rendelkeznek országunkban, mint a többségi lakosság, és inkább ezt jelölnék.
Mint az alábbi négy grafikonokból is
kiderül, a kérdezettek mindössze 10,83%-a vallja azt, hogy a cigányság a
társadalomból igazságtalanul kirekesztett népcsoport. Elég nagy arányban
(39,17%-ban) mondják, hogy romániai viszonylatban az ország fejlödését
tekintve visszahúzó erök. 57,5% azt a válaszlehetöséget jelölte meg,
hogy a romák az ország lakósaiként teljes joggal rendelkezö polgárok, és
talán a legelkeserítöbb eredményt az utolsó grafikon mutatja, amely
szerint 85,83%-ban nemleges válasz érkezett arra az alkérdésre, miszerint a
cigányság egy ártalmatlan, semleges kisebbségi népcsoport.
Szintén a vártnál jóval nagyobb arányban adtak igenlö választ a kérdezettek arra a kérdésre, hogy léteznek-e negatív megkülönböztetések a településen a cigányokra nézve: 90,83%-ban úgy vélik a kérdezettek, hogy igenis léteznek. A válaszadást kereszttábla elemzés szerint nem befolyásolja szignifikánsan egyik független változó sem.
Egy további kérdésem arra vonatkozott, hogy határozza meg a kérdezett ezen negatív megkülönböztetések mibenlétét. Legnagyobb arányban, 48,3% szerint a romák alacsony iskolázottsági szintjére, 40,8% szerint a hátrányos anyagi helyzetre, 34,2% szerint a kulturális különbözöségekre, és mindössze 9,2% mondta, hogy a börszínük másságára. Megvizsgálva a független változókat, kiderült, hogy érdekes képet mutat a vallásosság a vélemények alakulására. Ezt szemlélteti a következö négy grafikon: a magukat nem-vallásosnak vallók közül mindenki úgy gondolja, hogy a romákat a hátrányos anyagi helyzetük miatt érik a negatív megkülönböztetések. A magukat vallásosnak vallók úgy gondolják, hogy inkább az alacsony iskolázottsági szint valamint a kulturális különbözöségek miatt vannak negatív megkülönböztetések. A börszín miatti diszkriminációt legtöbben azok jelölték meg akik nem tudták eldönteni, hogy vallásosak-e vagy sem, vagy nem szerettek volna válaszolni erre az identitást meghatározó kérdésre (ez arra utalhat, hogy ök a saját vallási identitásukról nem tudnak konkrét képet formálni).
A mindennapi tevékenységei során a
kérdezettek 69,17%-a naponta vagy hetente kapcsolatba kerül a romákkal;
mindössze 5,83%-a a kérdezetteknek állítja azt, hogy egyáltalán nincs
kapcsolata a kisebbséggel. Ez az arány is jól szemlélteti a településen
szorosan egymással együtt élö többség-kisebbség együttélési viszonyát.
A kutatás szempontjából a kérdöív
legszignifikánsabb kérdése egy Bogardus-skálát tartalmaz, amely azt tükrözi,
hogy a kérdezett milyen legközelebbi viszonyt fogadna el egy roma etnikumhoz
tartozó egyénnel.
Mint a fenti grafikon is mutatja, annak ellenére, hogy a kérdezettek, mint elözetesen kiderült, 69,17%-a napi vagy heti rendszerességgel kapcsolatba kerül a roma kisebbséggel, mégis mindössze 27,29% szeretne közelebbi viszonyban állni velük (értem ezalatt azt, hogy családba fogadná, elfogadná barátnak, szomszédnak vagy munkatársnak). Kevesebb mint 10%-os arányban fogadnák öket szívesen családba vagy barátként. Legnagyobb arányban (35,83%) legfennebb egy faluban lakna velük, azonban a diszkrimináció magas arányát tükrözi a 17,5%-os "egy országban laknék vele" és a 15,83%-os "csak látogatóba jöhetne az országba" válasz. E kérdés esetén nagyon alacsony (3,33%-os) volt a nem tudja/nem válaszolók aránya, ez is tükrözi a kategorikus véleményalkotást ezzel a megközelítéssel kapcsolatban.
Érdekesnek tartottam megvizsgálni, hogy milyen mértékben befolyásolja ezen hozzáállást a kérdezett vallásának típusa. Az alábbi grafikon jól szemlélteti, hogy a legelfogadóbbak a romákkal szemben a szabadkeresztények, akik akár családjukba is fogadnák öket, leginkább távolságtartóak pedig a református és katolikus válaszadók.
Az iskolai végzettség tekintetében kitünik,
hogy az alacsonyabb iskolai végzettségüek köréböl kerülnek ki azok a
válaszadók, akik akár családjukba vagy barátnak fogadnák a romákat - az
egyetemet vagy föiskolát végzettek elutasítóbbak irányukban. Ezt mutatja a
következö két grafikon.
64,17% a megkérdezettek közül olyannyira
bizalmatlan a romákkal szemben, hogy nem bízna meg bennük, mint alkalmazott
vagy munkatárs. Kereszttábla elemzéssel bebizonyosult, hogy az életkori
kategóriák befolyásolják a véleményalkotást: a 18-30 évesek 24,5%-a, a 31-40
évesek közül pedig mindössze 13,9% mondta, hogy megbízna bennük, mint
alkalmazott vagy munkatárs. E témakörben az életkor növekedésével nö a
bizalmi szint: a 41-50 évesek közül 36,4% lenne elfogadó, az 51-60 éves
korcsoportban pedig már 47,5%.
E kérdésnél megvizsgáltam azt is, hogy befolyással van-e a kérdezett foglalkozása az együttdolgozási hajlandóságra (fenti grafikon). Leginkább a fizikai beosztottak fogadnának el roma származású munkatársat, valamint a relatív aránya ilyen szempontból magas az önálló modern gazdálkodóknak és a munkanélkülieknek is. A leginkább elutasítóak a háztartásbeliek, az alkalmazásban lévö vezetök és a tanulók.
A kérdezettek 19,2%-a rendelkezik roma
szomszédokkal. Közülük csupán 29,67% tenne az ellen, hogy más szomszédai
legyenek.
A következö kérdésem arra vonatkozott, hogy a kérdezettnek eddigi élete során volt-e valamilyen emlékezetes, személyes konfliktusa romával. 51,7% emlékezett ilyen konfliktusra. Ezt a kérdést a késöbbi statisztikáknál felhasználtam független változóként. Kiderült, hogy azok a válaszadók, akiknek életük során még nem volt konfliktusa romával, mégis döntö többségben azt állítja, hogy megtiltaná a gyerekeinek a romával való barátkozást, vagy állítja, hogy a roma gyerekek rosszabbak, mint a magyarok. Ezt az összefüggést a kereszttábla elemzés khi-négyzete is bizonyítja.
Az össz-válaszadók 40,83%-a kimondottan megtiltaná gyerekének a cigányokkal való barátkozást, 37,5% pedig nem szólna bele, habár nem helyeselné a dolgot. Mindössze 13,33% állítja hogy nem zavarná a tény, és csak 1,67% (!) támogatná a barátkozást. Ezt szemlélteti az alábbi grafikon.
Megvizsgálva e vélemény alakulását annak
függvényében, hogy volt-e már a kérdezettnek személyes konfliktusa romával,
kitünik az elöítéletesség határozott megléte, hiszen a "megtiltanám"
és "nem helyeselném" arányok megközelítöleg azonosak. Igaz, a "támogatnám"
válaszok csak olyan kérdezettektöl érkeztek, akiknek még sose volt
konfliktusuk romával, de ök is a mindössze 3,64%-ot tesznek ki ebböl
a kategóriából.
Teljes mértékben az elöítéletességet mérte a következö kérdésem: feltételezi-e hogy a roma gyerekek rosszabbak, mint a magyarok. 57,41% általánosítva azt mondta, hogy "igen".
A cigány nemzetiségü tanult emberekkel szemben nem érzékelhetö nagy mértékü elöítélet, hiszen arra a kérdésre, hogy "Ha gyermeke most kezdené az 1.osztályt, és megtudná, hogy a tanítónö cigány, mit tenne", 61,7% mondta, hogy nem zavarná ez a tény, 17,5% pedig nem tudott véleményt formálni ezzel kapcsolatban. Csupán a fennmaradó 20,8% állítja, hogy halasztana egy évet vagy elvinné a gyerekét egy másik faluba.
77,5%-nak van tudomása olyan kémeri cigányokról, akiknek állandó munkahelye, esetleg felelös beosztása van. Igaz, a becsült számuk nagyon változó, 1-30-ig mindenféle becsült érték elöfordult. Átlagot számolva elmondható, hogy 5-6 állandó munkahellyel rendelkezö cigányról tudnak a lakosok.
A kérdöívem utolsó kérdése arra vonatkozott, hogy milyen hatással van a cigány lakásság növekedése a községre nézve. A független változókat vizsgálva kiderült, hogy ez esetben is kritikus hatással van az életkor - ez látható az alábbi négy grafikonon. Leginkább a 18-30 éves korosztály az, aki úgy gondolja, hogy a cigány lakosság növeli a munkaképes lakosság számát. Az életkor elörehaladtával egyre inkább nö azok aránya, akik úgy gondolják, hogy ez a növekedés veszélyezteti a többségi lakosság biztonságát. Szintén a fiatalabbak azok (18-40), akik úgy gondolják, hogy a cigány lakosság növekedése a többségi nemzet elköltözéséhez vezethet. A 41-60 éves korcsoportból senki sem volt ilyen véleményen. Az utolsó válaszlehetöségnél nem lehet a korcsoportok között szignifikáns különbséget felfedezni.
A 15., nyílt kérdésnél arra kértem a válaszadókat, hogy szabadon fogalmazzanak meg egyéb véleményeket, javaslatokat a cigány problémával kapcsolatban. Felidéznék párat a legemlékezetesebb válaszokból, amelyek magukért beszélnek: "A cigány bevándorlást kellene valahogy leállítani, vagy legalább csökkenteni"; "A cigány lakosok agresszivitása mellözhetö lehetne, ha könnyebben találnának munkát, esetleg lenne valami tevékenység, amit végeznének."; "A cigányokkal nem jó foglalkozni, mert szeretik becsapni az embert."; "A faluba a cigány lakosok nagyon agresszívek és ezért vannak kikülönítve minden helységböl"; "A véleményem az, hogy nem szeretem öket."; "Ahhoz hogy a társadalom jó szemmel tekintse öket, szorgalmasan és becsületesen kellene dolgozniuk, nem csak haszonlesésböl élni"; "Azt csinálnak, amit akarnak, nem félnek senkitöl"; "Jó lenne, ha nem lennének sokan a faluban"; "Jó volna egy helyre tömöríteni öket a falun kívül."; "Kellene egy külön negyedet alakítani nekik, ahol élhetnének és külön iskolát is nyitni, mert rossz hatással vannak a nem cigány gyerekekre."; "Külön iskolát kéne nekik létesíteni."; "Meg kellene tanítani öket a jobb életvitelre, ellenörizni kellene az életmódjukat, hogy mit csinálnak"; "Nagyon szabad lábon élnek!!"; "Nem kellene engedni nekik azt, hogy azt csináljanak, amit akarnak, mert nem büntetik meg öket."; "Sajnos sok cigány ember/gyermek nem tekinti a maga számára kötelezö érvényünek a szabályokat, törvényeket. Jogaikat ismerik, de kötelességeiket nem."; "Vannak rendes cigányok, akikkel nincs semmi baj (például a szomszédom), de legtöbbjük elviselhetetlen"; "Véleményem szerint mindenben ök részesülnek a polgármesteri hivatalban, és a segélyekben is.".
Még felddolgozatlan állapotban van:
A román társadalom érdeke, hogy a roma problémát most oldja meg. A romák a román társadalom egyik összetevöjét képezik, és sajátos problémáik megoldása elösegítené a társadalom egészének a fejlödését. Ugyanakkor a romák helyzete negatívan befolyásolja külföldet a román társadalom megítélésében. Szükséges egy társadalmi, oktatási program elindítása, amelyet a romák közremuködésével valósítanak meg, és ami elösegíti majd beilleszkedésüket és modernizációjukat. Gazdasági, szociális, kulturális, oktatási intézkedések kellenek makro- és mikroszociális szinten, szociális akcióprogramok kellenek, amelyek támogatják a helyi roma közösségek és az egész roma népesség modernizálását. Azaz megjelenhet egy növekvö roma réteg, amely korszerüen él, és kiküszöbölhetöek lesznek a romák életmódjából azok a tényezök, amelyek mai elutasításukért felelösek.
A romák iránti magatartását illetöen a román társadalomban megvan a laissez-faire hagyománya, hogy a problémák maguktól is megoldódnak. Ez a magatartás elfogadható volt mindaddig, amíg a települések szélén élö kis közösségekröl volt szó. A mai súlyos problémák és a romák egyre növekö létszáma viszont az állam és a társadalom egészének a közbelépését sürgeti. A szociális politika kidolgozásánál figyelembe kell venni a roma nemzetségek és közösségek sajátosságait, és ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a romák szociális problémájának etnikai összetevöjét sem.[44]
A romák helyzetének javulását csak olyan megközelítés segítheti elö, mely a rasszista jelenségek mellett elsösorban az integráció problémás területeire (oktatás, munkanélküliség, lakhatás, segélyfüggöség) összpontosít, és az elöítélet-mentesítés mellett komplex szakpolitikai megoldásokon alapul.
Az eddigi megközelítés kudarcát mutatja az is, hogy (az Állami Számvevöszék vonatkozó jelentése szerint) a romák helyzete a felzárkózásra elkülönített sok milliárdos közvetett és közvetlen kormányzati támogatás ellenére tovább romlott hazánkban a rendszerváltás óta. Az új, hatékonyabb romapolitika felé az elsö lépést az átláthatóbb támogatási rendszer megteremtése és az állami pénzek felhasználásával kapcsolatos rendszeres hatásvizsgálatok jelenthetnék.
Az elöítéletek kialakulása és fennmaradása sem általánosságban, sem konkrét társadalmakon belül nem magyarázható egyetlen okkal - ami persze azt is jelenti, hogy az elöítéletek mérséklése és az interetnikus kapcsolatok javítása sem várható egyetlen tényezötöl, és a jelenséget csak komplex, többirányú társadalmi-politikai programok segíthetik elö.
Ez részben összefügg azzal is, hogy a rendszerváltás után a roma kisebbség egyre inkább
láthatóvá vált és "öntudatra ébredt", több figyelmet és hatékony szegregációellenes
lépéseket követelve. A faji egyenjogúságért küzdö mozgalmak pedig rövid távon rendszerint
csak erösítik a társadalom ellenszenveit (így volt
például az
mozgalmai idején is).
Ez a jelenség összefügghet továbbá a jóléti "sovinizmus" erösödésével is. A fogalom maga
arra a jelenségre utal, hogy a többségi társadalom lakói egyes kiscsoportokban (föleg a
romák és a bevándorlók esetében) a saját jólétük fenyegetettségét látják. A jóléti sovinizmus
egyértelmüen modern jelenség, mely a magas állami újraelosztásért versengö csoportok
között válik értelmezhetövé. Székelyi, Örkény és Csepeli fent idézett tanulmányukban
megállapították, hogy a romákkal szembeni "diszkriminációra való hajlandóság és a roma
kisebbség körében uralkodó szegénységröl alkotott kép között erös az összefüggés". Ezen
újfajta félelem összefügg az állami segélyezéssel is, a többségi társadalom egyik legföbb
ellenérzése a romákkal szemben ugyanis a "munka helyett segélyen tengödö" életforma,
melyet a cigányoknak tulajdonítanak, és mely egyfajta "szociális parazitának" láttatja a
romákat. Ezen általános érzésböl próbál az utóbbi idöben politikai tökét kovácsolni több
vidéki polgármester is.
A jóléti sovinizmus érzése jelenti ugyanakkor a közvetítö változót a gazdasági tényezök és az
elöítéletek között is: nehezebb gazdasági körülmények között (a javakkal kapcsolatos
irigységgel együtt) gyakran felerösödik a külsö csoportokkal szembeni ellenszenv, amit
ilyenkor gyakran a külsö csoportokat a gazdasági anomáliákért bünbakként megjelölö
politikai retorika is kihasznál.
A szociális munka megközelitésében
A szociális munka elsödleges feladata , hogy ragaszkodjon az emberi jogok védelméhez, és az azokat örzö szakmai tudásokhoz és etikai kódokhoz. Ez azt is jelenti, hogy az egyre keményebb és kegyetlenebb gazdasági globalizációs környezetben felkészültnek kell lenni arra, hogy növekedni fog a társadalmi peremcsoportok nagyságrendje az elkövetkezendö években és évtizedekben, hogy összetételük változó lesz, és szociális panaszhalmazuk is egyre összetettebbé válik, és végül de nem utolsó sorban : természetes szociális támogató rendszereik egzre silányabbak és ziláltabbak lesznek. Ugyanakkor a társadalom feltehetöen tovább fog rétegzödni, a nemzeti, gazdasági, nemzetiségi, etnikai, vallási és egyébb csoportok és közösségek fokozatosan távolodni fognak egymástól. A globális környezet kihivást jelent a paradigmaváltásra , melynek föbb feladatai:
Több figyelmet kell szentelni mind az oktatásban mind a tanulásban a mikro- és makrogazdasági környezeti tényezök jelentöségének a szociális ellátásab és annak kezelésében, egyéni, családi és közösségi szinten
Több figyelmet kell szentelni a munka fogalmának és természetének dramatikus változásainak a gazdaságiglobalizáció kontextusában, különös tekintettel arra, hogymiképp hatnak ezek a változások a népesség egészségére, pszichoszociális és kulturális életére
Különösen oda kell figyelni az egyre élesebben és szélesebben kinyilló szociális ollók jelenségére a helyi közösségekben, amelyek a társadalmi egyenlötlenségeknek új, az eddigieknél összetettebb csoportosulását és rétegzödését jelentik, nemzetiségi, etnikai, nemi, korosztályi, iskolázottsági, vagyoni stb. felosztásokban
Kiváló tudást, tisztázott értékeket(attitüdöket) és gyakorlati készségeket kell nyujtani a hallgatóknak a nonprofit(önkéntességi) szektor jelentöségének és szerepének megismerésében, kutatásában és bevonásában a szociális munka gyakorlatában
Nagyobb hangsúlyt kell adni a szociális munka nemzetközi(multikulturális) távlatainak és problémáinak, ami egyben a szakmai identitást is erösitené mind a hallgatók, mind az oktatók javára
Csoportközi kapcsolatainkban, a kultúrák, vallások, etnikumok közötti érintkezésben naponta találkozunk olyan kijelentésekkel, minösítésekkel, meghatározásokkal, amelyek alapját általánosító, egész közösségre kiterjesztett ítélet jelenti. Az emberi tudás és megismerés egyik legrégibb, legáltalánosabb formáját, a másik emberröl, mint kisebbségi csoportról alkotott közhelyeket, sztereotípiákat és az ezekhez szorosan kapcsolódó elöítéleteket elemezte e tudományos dolgozat több társadalomtudományi diszciplína - a pszichológia, a szociálpszichológia, a szociológia, a romológia, a szociálpolitika, a neveléstudomány , a szociális munka- módszereivel, kutatási szempontjaival.
Tulajdonképpen elkerülhetetlen abból a megállapitásból kiindulnom, hogy kutatási eredményeim elkeseritö tényeket emelnek felszinre. Egy olyan kistelepülés, ahol a roma népesség létszámbeli növekedése exponenciálisnak mondható, igen komoly kihivásként tekinthet kutatási eredményeimre. Sajnos a romákkal szembeni elöitéletesség nemcsak megléte elkeseritö tény, hanem igen magas értékeket szemléltet a feldolgozás során napvilágra került százalékokat tekintve, természetesen az a tény sem elhanyagolható, hogy mennyire könnyen felszinre hozhatók a negativ ellenérzések, a diszkriminativ magatartások. A kérdöives felmérés során, azaz a kérdöivek kitöltése alkalmával nagyon sok esetben történt meg a sztereotipizálás illetve az elöitéletek hangoztatása.
Központi hipotézisem, mely szerint a többségi lakosság ugyanolyan magas kiközösítési arányt mutat a romákkal szemben, mint az általam tanulmányozott kutatási eredmények, beigazolódott. Aláhuzható az a tény is, hogy ez a szoros együttélésböl is fakadhat, azaz a gyakori interakciók sürüségéböl.
Ténymegállapitásként vetettem fel, hogy a mai társadalomban a roma kisebbségre irányuló elöítéletesség mögötti cigányellenes attitüdökre leginkább az iskolai végzettség és a kulturális töke van hatással. Feltételezem, hogy minél magasabb az iskolázottsági szintje a kérdezettnek, annál kevésbé elitélö a romákkal szemben. A településre, az általam megkérdezettek válaszaiból következtetve, ez az elöfeltételezés nem igazolódott be.Hipotézisem e téren megdölt. Az a tény kapott napvilágot, melynek értelmében a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezök magasabb bizalmatlansággal, illetve elöitélettel vannak a romák irányába. Ugyanakkor azt is feltételeztem, hogy a magasabb iskolázottsági szinttel rendelkezö romák irányába a többségi etnikum elfogadóbb magatartást tanusit. Ezt azzal a kérdéssel vizsgáltam, hogy ha gyermeke most kezdené az 1. osztályt, és megtudná, hogy a tanítónö cigány, mit tenne?! Az adott válaszlehetöségek ( halasztanák egy évet vagy elvinném egy másik faluba a gyereket illetve nem zavarna, attól nyugodtan engedném iskolába, hiszen szakképzett a tanítónö) megjelölését tekintve a megkérdezettek részéröl arra enged következtetni, hogy sokkal elfogadóbbak a tanult, szakképzett, müvelt romákkal szemben. Voltaképpen 20,8% az, aki e válaszadásában is elöitéletes magatartást tanusitott.
Féltételeztem, hogy az elfogadás mértékét a vallásosság ugyancsak növeli. Az, aki magát vallásosnak tekinti, olyan értelemben, hogy a Biblia tanitásai alapján él feltételezésem szerint elfogadóbb illetve toleránsabb a roma etnikummal szemben. Kérdöives felmérésemben sajnos e hipotézis igazolására nem találtam szignifikanciát.
Annyi azonban kiemelhetö, hogy a szabadkeresztyének és
Nem lehet eltekinteni a pszichológiai-társadalomlélektani tényezöktöl sem, mivel a tekintélyelvüség jelentösen növeli az elöítéletességet. Ebböl kiindulva feltételezem, hogy a fiatalabb korcsoport inkább toleráns a cigányokkal szemben, mint az életkorban elörehaladottabb társaik. Az elméleti részben tanulmányozott kutatási eredményekre támaszkodva jelenthetem ki, hogy az általam vizsgált településen is a fiatalabb korosztály elfogadóbb(18-30 évesek- 24,5%-a bizna meg romában), a 31-40 évesek közül pedig mindössze 13,9% mondta, hogy megbízna bennük, mint alkalmazott vagy munkatárs. A továbbiakban azonban az életkorok növekedésével nö a bizalmi szférába való beengedése a romáknak: 41-50 évesek közül 36,4% lenne elfogadó, az 51-60 éves korcsoportban pedig már 47,5%.
Egy másik hipotézisem értelmében a romákról alkotott, viszonylag jóindulatú sztereotípia ( buta, müveletlen, de ártalmatlan) helyett a romákra egyre inkább jellemzö agresszív, veszélyes, fenyegetö kisebbség képzete társul a többségi etnikum véleményalkotásában. E hipotézis beigazolódni látszott már a kérdöiv elsö kérdés megválaszolásában. A kérdezettek mindössze 10,83%-a vallja azt, hogy a cigányság a társadalomból igazságtalanul kirekesztett népcsoport. Elég nagy arányban (39,17%-ban) mondják, hogy romániai viszonylatban az ország fejlödését tekintve visszahúzó erök. 57,5% azt a válaszlehetöséget jelölte meg, hogy a romák az ország lakósaiként teljes joggal rendelkezö polgárok, és talán a legelkeserítöbb eredményt az utolsó grafikon mutatja, amely szerint 85,83%-ban nemleges válasz érkezett arra az alkérdésre, miszerint a cigányság egy ártalmatlan, semleges kisebbségi népcsoport.
Feltételeztem, hogy azon személyek körében, akik napi szinten kerülnek interakcióba a roma lakosokkal, magasabb elöítéletességre lehet számítani, mivel értelemszerüen magasabb lehet a gyakori interakciókból eredö tényleges többség-kisebbség közötti hétköznapi konfrontáció. Az egyesület információkkal szolgál a szülönek és más személyeknek az autizmussal élö személyek jogairól, diagnosztizálásáról, terápiás lehetöségekröl. Kapcsolatot tartanak különbözö szakemberekkel (gyógypedagógus, pszichológus, szociális munkás, orvos stb.). Müködtet szülöi önsegítö csoportot. Szakemberek segítségével, akik önkéntesként, az autista gyerekeknek és felnötteknek terápiás jellegü foglalkozásokat szerveznek. Szabadidö programokat, kirándulásokat az autisták és családjaik részére.
OKTATÁS
Az oktatás területén az 1993/94-es országos vizsgálat azt mutatta,
hogy a 20-24 éves cigány fiatalok 77%-a végezte el az általános iskola nyolc osztályát, de azt is megmutatta, hogy 14 vagy 15 éves korban
csak 44% végezte el az általános iskolát, a többiek csak később, 16, 17,
18 évesen, és a kapott bizonyítvány nem a tényleges tudást fejezte ki.
Ugyanezen vizsgálat szerint a nyolcadik osztályt végzettek közül
10,6% tanult tovább szakközépiskolában vagy gimnáziumban és 30%
szakmunkásképzőben. Akilencvenes évek második felében javultak a
továbbtanulási arányok. Jelenleg a cigány családok ötöde tudja gyerekét középiskolába járatni, a családok negyedében a gyerekek az általános iskolát sem tudják elvégezni és további 30%-nál nyolc évnél hoszszabb idő alatt tudják elvégezni és úgy, hogy a megszerezett bizonyítvány többet mutat a megszerzett tudásnál.
Acigány gyerekek tanulását több tényező akadályozza. Ezek közül
az egyik tényező az, hogy a cigány gyerekeknek csak fele jár három
évig óvodába, a másik fele csak egy évig iskola-előkészítő osztályba.
Ez részben azért van így, mert a kistelepüléseken nincs mindenütt óvoda, más helyeken pedig a férőhelyek hiánya akadályozza az óvodába
járást. Ezért feltétlenül szükséges az óvodai hálózat teljes kiépítése és
a férőhelyek biztosítása.
Aszegények gyerekeinek óvodai ellátáshoz jutásának érdekében
szükséges az óvodai díj átvállalása és a rászorultak gyerekeinél az ingyenes óvodai gyermekétkeztetés.
Acigány és a beás anyanyelvű gyerekeknél az általános iskola elvégzésének egyik akadálya, hogy hat-hét éves korban a gyerekek nagy része rosszul tud magyarul. Akétnyelvűségből származó nyelvi hátrány
leküzdéséhez a három évig tartó kétnyelvű óvoda szükséges.
Az általános iskola elvégzésének, illetőleg a továbbtanulásnak egyik
fő akadálya az, hogy a cigány gyerekek nagy részét indokolatlanul kisegítő iskolába, gyógypedagógiai intézménybe utalják. Aközhit szerint
ennek az az oka, hogy az áthelyezésnél alkalmazott teszteket amerikai
középosztálybeli gyerekek számára dolgozták ki, és ezeknek a teszteknek a magyarországi cigány gyerekek egy része nem tud megfelelni. A
valóságban a cigány gyerekek többségét nem a tesztek alapján utalják
kisegítő iskolába vagy gyógypedagógiai intézménybe, hanem a gyerekek magatartása és családi helyzete miatt. Feltétlenül szükséges ennek
a gyakorlatnak a megszüntetése.
Az általános iskola elvégzésének, illetőleg a továbbtanulásnak további akadálya, hogy a normál iskolába járó cigány gyerekek egy részét elkülönített osztályokban tanítják. Ezt a gyakorlatot feltétlenül
meg kell szüntetni.
Továbbtanulási támogatást kellene biztosítani azoknak a családoknak, amelyekben a szülők egyikének sincs nyolc általánosnál magasabb iskolai végzettsége, legalább az egyik szülő munkanélküli és legalább egy gyermek a családban közép- vagy felsőfokú tanulmányokat
folytat.
Utólagos fejkvótát (normatívát) kellene biztosítani a fenti kritériumoknak megfelelő minden egyes gyerek után azoknak az általános iskoláknak, ahonnan a gyerekek érettségit adó középiskolába nyertek felvételt, illetőleg azoknak a középiskoláknak, amelyekből a gyerekek
felsőfokú tanintézetbe felvételt nyertek.
Egyetértek Derdák Tibor azon javaslatával, hogy mozgó pályaválasztási és továbbtanulási szolgálatokat kell létrehozni az ország húsz
iskolavárosában, valamint azzal is, hogy ezeket a szolgálatokat a felmutatott továbbtanulási eredmények alapján finanszírozzák.
Vannak az országban óvodák és iskolák, amelyek le tudják küzdeni
a fentiekben érintett nehézségeket, és sikeres programot hajtanak végre. Ki kell válogatni ezeket az óvodákat és iskolákat és a jól működő
programokat és a kiválogatott programokat ajánlás formájában a többi
óvodák és iskolák rendelkezésére kell bocsátani.
Vannak továbbá olyan kollégiumok (például Collegium Martineum),
tanodák (például Józsefvárosi Tanoda), és civil intézmények, amelyek
eredményesen küzdenek az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályába és a középiskolába járó hátrányos helyzetű tanulók, de különösen
a cigány tanulók lemorzsolódása ellen. Feltétlenül szükséges ezek kiemelt támogatása.
Szükséges továbbá az ország területén négy vagy öt, a Collegium
Martineumhoz hasonló kollégium felállítása. Magától értetődő követelmény a Gandhi Gimnázium befejezése.
Aszegény gyermekek szakképzésének érdekében támogatni kell
azokat a kisiparosokat és vállalkozókat, akik szegény gyermekek szakmai gyakorlati képzését vállalják.
Alapelv, hogy támogatásokat nem etnikai, hanem rászorultsági alapon kell biztosítani. Az etnikai alapú pozitív diszkrimináció igazságtalan, és az ilyen megkülönböztetés a többségi társadalom felháborodását váltja ki.
229
230
LAKÁS, LAKÁSÉPÍTÉS, LAKÁSFENNTARTÁS, LAKHATÁSI
TÁMOGATÁS
Kezdjük a telepen élőkkel. 1971-ben a cigányok 65%-a, 1993-ban már
csak 14%-a élt elkülönült telepen. Ameglevő telepek túlnyomó többsége azonban nem putrikból álló hagyományos telep, hanem újabb keletű,
hatósági közreműködéssel létesített, többnyire cs-házakból álló telep. A
telepek eloszlása egyenlőtlen: Dél-Dunántúlon a telepek aránya 6%, a
központi régióban 3%, az északi régióban 29%, Észak-Dunántúlon pedig
egyáltalán nincsenek telepi lakások. A Horn -Kuncze- kormány 1997ben a cigányság helyzetének javítását célzó intézkedések sorában előírta
a telepek összeírásának megszervezését. Erre csak nagyon lassan, vontatottan és pontatlanul került sor. Az északi régió 196 telepe közül 27 telepen (14%) nincs villany, 88 telepen (45%) nincs vezetékes víz és ezen
belül 27 telepen víz csak 500 méternél távolabb található, a telepi házak
nagyobb fele vályogház, putri, barlang vagy egyéb nyomorúságos hajlék.
Feltétlenül szükséges a telepek felszámolása.
Alakásállomány egészére az a jellemző, hogy a jelenlegi foglalkoztatási és jövedelmi viszonyok között a meglevő lakásszintet is nagyon
nehéz fenntartani. Aszegény családok egy részének van régebben felvett kedvezményes építési vagy házvásárlási kölcsönből való tartozása.
Mivel ezeknek a tartozásoknak a havi törlesztő részét nagy mértékben
megemelték, ez a mai viszonyok között az érintett családok számára
megoldhatatlan terhet jelent. További terhet jelent a cigány és általában
a szegény családok nagy részénél a víz- és csatornadíj, a lakbér, a villanyszámla, a gázdíj, a közös költségek, a fűtés díja, a szemétdíj és a
kéményseprés díja. Közismert, hogy Magyarországon a lakásfenntartási támogatások távolról sem fedezik a ténylegesen szükséges összeget.
Maga a szociális törvény azt mondja ki, hogy a támogatás összege hozzájárul a lakhatás feltételeinek megőrzéséhez. Agyakorlatban ez az
összeg annyira alacsony, hogy még hozzájárulásnak is alig nevezhető.
Ajelen viszonyok között az egyik legfontosabb teendő a lakásfenntartási támogatás összegének emelése és magának a lakhatási támogatásnak országos rendezése.
E helyen kell említeni a 2000-ben hatályba lépett módosításokat,
amelyek az úgynevezett önkényes lakásfoglalásokkal szembeni eljárásokat alakították át. 2000 márciusától az önkényes lakásfoglalás szabálysértésnek minősül. Mivel a bírságot a családok nem tudják kifizetni, a szabálysértést elzárással büntetik. Egynapi elzárás mintegy 3500
forintjába kerül az államnak, a törvényben kiszabott hatvan nap esetén
ez több, mint 200 ezer forint. A2000 júniusában hatályba lépett újabb
törvény pedig lehetővé tette az önkényesen elfoglalt lakások bírósági
döntés nélküli közigazgatási kiürítését. Agyermekvédelmi törvény értelmében azonban az önkormányzatoknak gondoskodni kell a családok
elhelyezéséről. Négytagú család esetében ez másfél milliós költséget
jelent. Amennyiben nincs hely átmeneti otthonban, egy gyermek állami nevelésbe vétele évi félmillió forintot jelent. Az említett törvénymódosítások mindezen túl sértik az alapvető emberi jogokat. Ezeket a törvénymódosításokat hatályon kívül kell helyezni. Az önkényes beköltözés természetesen nem teremthet alapot a lakás megszerzésére. Ajogbiztonság érdekében szükséges a jogcímnélküliek kiköltöztetése. Ezt
azonban csak bírósági döntés alapján lehetne végrehajtani. Agyakorlatban is érvényesíteni kell azt, hogy végrehajtásra csak akkor kerülhet
sor, ha az önkormányzat vagy általában az állam eleget tud tenni annak
a kötelezettségének, hogy elhelyezi a kiköltöztetett családokat.
A CIGÁNYOK ÉS A RENDŐRSÉG
E tekintetben Szikinger István helyzetértékelése tűnik érvényes
megközelítésnek: "Nem a romák letegezése, sértegetése és bántalmazása jelenti a legfőbb problémát, hanem az, hogy egyáltalában lehetséges
embereket letegezni, sértegetni és bántalmazni anélkül, hogy az ilyen
magatartást tanúsító rendőrnek félnie kellene a megtorlástól." Valóban,
ahol intézményesen meg lehet sérteni az állampolgári és emberi jogokat, ott szükségszerűen szorulnak gettóba vagy válnak törvényen kívülivé egyes társadalmi csoportok. Ajogsértő gyakorlat azzal kezdődik,
hogy azokat fosztják meg jogaiktól, akiket okkal vagy ok nélkül bűnözőnek minősítenek vagy bűnöző magatartással gyanúsítanak. Ezen az
úton kriminalizálják a kábítószert kipróbáló fiatalokat is, a cigányokat
is. Mivel "látható" kisebbségről van szó, a rendőrség közöttük keresi a
jogsértőket, gyakrabban igazoltatják, gyakrabban ellenőrzik és állítják
elő a romákat, mint másokat. Rendőrségi viszonylatban nem arra van
szükség, hogy rendőrök és rendőrtisztek cigány népismeretet
tanulmányozzanak, hanem arra, hogy az alkotmányt, a Btk-t és a szolgálati
törvényt tartsák be
A CIGÁNYOK KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZATAI
Acigányok kisebbségi önkormányzatainak létrehozására a nemzeti és
etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi törvény adta meg a lehetőséget. Atörvény egyik hiányossága, hogy nem biztosította a kisebbségi önkormányzatok működésének anyagi alapjait. Ezáltal a települési önkormányzatoknak kiszolgáltatott kisebbségi önkormányzatok jöttek létre. A
törvény másik hibája, hogy a kisebbségi önkormányzatokat nem a kisebbségek tagjai, hanem általában az állampolgárok választják, vagyis a többség tagjai választják meg a kisebbségek képviselőit. Ennek a második hi
231
232
bának a kijavítására sokan már évek óta javasolják, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokat más időpontban tartsák meg, mint a települési
önkormányzati testületek megválasztását. Ezt a törvénymódosítást feltétlenül be kellene vezetni, de még helyesebb lenne, ha a kisebbségi önkormányzati testületek megválasztásában csak olyan személyek vehetnének
részt, akik előzőleg írásban kijelentették, hogy az adott kisebbséghez tartoznak. Ugyanígy szükséges a kisebbségi önkormányzatok működéséhez
szükséges anyagi feltételek törvényi biztosítása.
A CIGÁNYOK ÉS A DISZKRIMINÁCIÓT TILTÓ TÖRVÉNY
Magyarországon az alkotmány tiltja a diszkriminációt. "AMagyar
Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó
emberi ill. az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti
vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül." Az alkotmányos tilalom ellenére azonban diszkriminációt tapasztalunk a legkülönbözőbb területeken, az állami intézményekben és szervezetekben, a központi és a helyi hatóságok gyakorlatában. Az alkotmány nem akadályozta meg a hivatalban lévő személyeket
alkotmánysértő cselekedetek elkövetésében és valószínűnek látszik vagy
legalábbis elképzelhető, hogy ezek a személyek nem is voltak annak tudatában, hogy tetteik sértik az alkotmányt. Konkrét tartalmi elemeket magába foglaló törvényi tilalom nélkül az alkotmányos tilalom merő általánosság marad, nem kényszerít a diszkriminációs tilalom betartására és
még világos útbaigazítást sem ad a jogsértő viselkedés elkerülésére. Ezért
szükséges olyan diszkriminációt tiltó törvény meghozatala, amely egybegyűjtené az elszórtan fellelhető diszkrimináció-ellenes rendelkezéseket,
tartalmazná az életben előforduló diszkriminációs cselekmények leírását,
pontosan megfogalmazná, hogy a különböző területeken mit kell diszkriminációnak tekinteni, és tartalmazná a diszkriminációs cselekményekkel
szemben követendő eljárásokat és szankciókat is.
A
multikulturális nevelés az oktatás-nevelés teljes átalakításának progresszív
irányzata. Az iskoláztatás hiányosságait, hibáit és a benne megjelenö
diszkriminációt elemzi és próbálja korrigálni. A társadalmi igazságosság és
egyenlöség eszméiben gyökeredzik, és azt a célt tüzi maga elé, hogy
olyan oktatást-nevelést biztosítson minden gyermek számára, ami lehetövé
teszi, hogy adottságaikat a lehetö legnagyobb mértékben
kibontakoztathassák, és hogy a társadalom tájékozott és aktív tagjaivá váljanak
helyi, nemzeti és globális szinten egyaránt. A multikulturális nevelés szerint
az iskolákban rakjuk le a társadalmi átalakítás alapköveit, és az iskolák
döntö szerepet játszanak az elnyomás és az igazságtalanság
felszámolásában.
/Gorski, 2000/
Könyvek :
Abraham D., Badescu I.: Conlocuire etnica în România. Rezultate ale cercetarilor de teren. In Sociologie Românesca. S.N.V. 1994, 2-3. szám, 185-187.
Achim, Viorel: Cigányok a román történelemben. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 25-45 oldal
Allport, Gordon W.: Az elöítélet. Osiris, 1999
Andorka Rudolf: Bevezetés a Szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 338- 339 oldal
Aronson, Elliot: A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999, 211- 255 oldal
Banaji, Mahzarin: Rejtözködö attitüdök és sztereotípiák. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 35-55, 75-93 old.
Bauman, Zygmunt: Globalizáció. Szukits Könyvkiadó, 2002.
Barcy Magdolna- Diósi Pál- Rudas János: Vélemények a másságról- elöitéletek a fiatalok körében, Egy empirikus kutatás zárótanulmánya, Bar Kochba Intézet, Budapest, 1996 február
Bencsik Gábor: Cigányokról. Magyar Mercurius kiadó, Budapest, 2008. 45-69 oldal
Béres Csaba (szerk.): Kirekesztödés vagy integrálódás? (A társadalmi integráció akadályai és lehetöségei a roma fiatalok körében). Debrecen, 2002.
Csepeli György: . és nem is kell hozzá zsidó. Kozmosz könyvek, Budapest, 1990.
Csepeli György : Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest1997
Durkheim, Émile: Az öngyilkosság. Szociológiai tanulmány, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982
Durkheim, Émile: Nevelés és szociológia, Tankönyvkiadó, 1980, 20 oldal
Erös Ferenc: Analitikus szociálpszichológia. Történeti és elméleti tanulmányok. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2001. 233- 235 oldal
Erös Ferenc: Az etnikai identitás
néhány szociálpszichológiai problémája; In: Megismerés, elöítélet,
identitás (szerk.: Erös F.), Új Mandátum Könyvkiadó,Wesley János
Lelkészképzö Föiskola,
Fábián Zoltán-Sik Endre : "Elöítéletesség és tekintélyelvüség"
In: Társadalmi riport 1996, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György
(szerk.).
Franka Tibor: Cigánykérdés Cigányúton Zámoly, Edit Nyomda, Kistarcsa, 2001.
Fraser, Sir Angus: A cigányok. Osiris Kiadó, Budapest, 1996.
Giddens, Anthony: Szociológia. Osiris kiadó, 1997.
Hamilton, David L.; Fiske, Susan T.; Bargh, John A.: A társak és a társadalom megismerése. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 67-85 oldal
Hunyadi György: A szociálpszichológia történeti olvasatai. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2006. 287-299 oldal.
Kemény István (szerk.): A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság. Osiris- MTA Kisebbségkutató Mühely, 2000.
Kozma Judit, Kézikönyv szociális munkásoknak, Szociális Szakmai Szövetség, 2002
Liegeois, Jean Pierre; Gheorghe, Nicolae: Romák/cigányok: egy európai kisebbség. Az MRG International jelentései 1995/4.
Mojzesné Székely Katalin: Ifjúság, hátrányos helyzet, szocializáció- az alproblémák értelmezése. Kirekesztödés vagy integrálódás? (A társadalmi integráció akadályai és lehetöségei a roma fiatalok körében). Szerkesztette: Béres Csaba, Debrecen, 2002. 10-23 oldal
Montesquieu : A törvények szelleméröl, Osiris- Attraktor, Budapest, 2000, 193 old
Popper Péter, Ranschburg Jenö, Vekerdy Tamás: Az eröszak sodrásában. Saxum Kiadó, 2009.
Dr. Szabó István: Bevezetés a Szociálpszichológiába. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 1998. 111-125 oldal
Reisz Terézia, Andor Mihály (szerk.) A cigányság társadalomismerete, Iskolakultúra, Pécs, 2002
Szabó Levente György, Szoboszlai Attila, Görög Margit (szerk.): Kémeri falukönyv 2009-böl. Kiadja a Kémerért Alapítvány, Kémer község önkormányzata, Zilah, 2009.
Szemesi Sándor A diszkrimináció tilalma az Emberi Jogok Európai Birósága gyakorlatában, ComLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2009
Tanaka, Jennifer: Kézikönyv - Részvételen alapuló helyi cselekvési tervezés a szegénység és a romák társadalmi kirekesztettsége elleni küzdelemben. Kiadva a Nemzetek közötti partnerség a szegénység és Romák kirekesztése elleni küzdelem programjának keretén belül. 2005
Zamfir, Elena; Zamfir, Catalin (szerk.): Tiganii între ignorare si îngrijorare. Alternative Kiadó Bukarest, 1993.
Folyóiratok
Dialógus - A kisebbségi jogvédö egyesület folyóirata, I/1, 1991
Neményi Mária: ...igen, vannak cigányok. Esély, 2007/4, társadalom és szociálpolitikai folyóirat. Kiadja a Hilscher Rezsö Alapítvány. 37-52 oldal
Educatio folyóirat 2007/I szám- ELŐÍTÉLETEK, Vendégszerkesztö: Erös Ferenc, lektor: Csepeli György, Tanulmányok:
Erös Ferenc: Irányok és tendenciák az elöitéletek kutatásában
Kovács András: Lehet-e elöitélet az elöitélet?
Eröss Gábor ˛& Gárdos Judit : Az elöitélet-kutatások birálatához
Murányi István & Szabó Ildikó: Középiskolások elöitéletességének egy lehetséges magyarázata: az életforma
Dencsö Blanka & Sik Endre : Adalékok az elöitéletesség mértékének és okainak megismeréséhez a mai Magyarországon
Educatio folyóirat 1999/VIII. évf. 2. sz.. Erös Ferenc - Fábián Zoltán. Az etnikai elöítéletek kialakulásáról: tekintélyelvüség és szociális környezet 233-247old.
MRG International jelentése, 95/4, Romák/Cigányok: Egy európai kisebbség
Regio . Kisebbség, politika, társadalom 1995. 6. évf. 1-2.sz. Lázár Guy: A kisebbségek szerepe a nemzeti identitás kialakulásába
Internetes forrás:
https://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/
https://www.edu-online.eu/hu/educatio_reszletes
https://www.policy.hu/flora/diszkrifajtai.htm
https://www.csepeli.hu/pub/2008/csepeli_ciganyok_gadzsok.pdf
1. interjúalany (Judit, 41 éves, tanítónö)
Kértem beszéljen arról, hogy mi a véleménye a roma kisebbség elörehaladásáról, valamint a Roma-Programról.
" .Még mai napig elevenen él bennem az a két program, amit a kémeri székhelyü Pro Humanitas alapítvány pályázott és nyert meg a kolozsvári Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjával való együttmüködés során.
Az elsö program célkitüzése a hátrányos helyzetü gyerekek (többnyire cigányok) írni - olvasni tanulásának elösegítése volt. A csoport tíz gyerekböl állott, ebböl 6 lány és 4 fiú volt.
A második program célpontja olyan, a társadalom peremére szorult sokgyerekes családok segítése, akiket bátorítani kell, hogy részt vegyenek az öket súlytó gondok megoldásában.
Tanítónö kollégámmal elindultunk a cigány családokhoz haza, hogy beszámoljunk a programról és hogy kérjük öket, hogy vegyenek részt a programban. A megkérdezett családok közül senki sem utasította vissza felkérésünket, így a felkért 12 család mind vállalta, hogy részt vesz a programban.
Hogy milyen körülmények között is élnek a romák?!Számunkra teljesen hihetetlen volt mindaddig a látogatásig. A falu végén, ahol egy kívülálló számára úgy tünik, hogy már nincs tovább lakóház, akkor bukkan a látóhatárba az a kis tanyavilág, ahol többségében élnek a cigányok. Én még sohasem jártam a falunak ezen a részén, így számomra maradandó lesz, hogy láthattam öket az "otthoni környezetükben" is. A fogadtatás egyébként sima volt, zökkenömentes.
Már a programra való felkérés pillanatától kezdve nagyon várták, kíváncsiak voltak, még az utcán is megállítottak, és érdeklödtek róla.
Minden találkozás elött vásároltunk élelmet, olyat természetesen, ami ízlett a családoknak. Legmegfelelöbb a szendvics volt. Próbáltunk olyan figyelemfelkeltö tevékenységeket beiktatni, amelybe tényleg bekapcsolódhatott úgy a szülö, mint a gyerek. Ilyenek voltak a közös játék, közös rajzolás, ahol a központi téma általában a család volt, különbözö kézügyesség gyakorlatok (pl. asztalterítö vágás papírból) , könyvtárlátogatás, szerepjáték betanulása, ételek elkészítése, valamint a roma tánc hagyományait felelevenítö tánc betanítása.
Amit még nagyon fontosnak találok elmondani az az, hogy kávézás közben, míg a gyerekek sóskekszet rágcsáltak, az anyukák (mert többnyire ök képviselték a szülöket, de volt rá néhány példa, hogy az apukák is be - be néztek a foglalkozásra) elbeszélték ügyes - bajos dolgaikat. Az egyik anyuka azt is elmondta, hogy gyerekei jóformán csak itt esznek kenyeret, otthon napok óta nem volt kenyér az asztalon.
Miután véget ért a program, elmondták a szülök, hogy ök is nagyon jól érezték magukat, nemcsak a gyerekek, a különleges tevékenységeken, és különösen azért érezték jól magukat, mert nagy örömöt okozott nekik, hogy nem voltak diszkriminált helyzetben.
Mindazok ellenére, hogy a szándék nemes volt, a falubeliek részéröl kaptunk negatív visszajelzéseket azzal kapcsolatban, hogy épp a cigány családok sorsával törödünk.
Így évek távlatából is jó érzés tölt el visszagondolva a programokra, mert úgy érzem, hogy nem volt hiábavaló ez az idö. Hittem azt, hogy a eröfeszítéseinknek lesznek maradandó jelei, amelyek megmutatkoznak abban, hogy a gyerekek eljárnak majd óvodába és iskolába, valamint a szülök gyerekeikhez való viszonya meröben megváltozik.
Kellemes volt látni azt, hogy a gyerekek, szüleikkel együtt tisztán jelennek meg a foglalkozásokon, de sajnálattal tapasztaltam azóta, hogy ez csak addig tartott, amíg a program zajlott. Azonban jó azt látni, hogy a szülök velünk szemben öszinték lettek, tudnak és mernek kommunikálni velünk, felkeresnek a problémáikkal, és úgy érzem, ha másért nem is, ez megérte a foglalkoztatásukat."
2. interjúalany (Ica, 32 éves, tanárnö)
Arra kértem az interjú alanyát, hogy mondjon véleményt a romákról, és körvonalazza azt, hogy milyennek látja voltaképpen helyzetüket a településen- létezik-e diszkrimináció avagy sem, illetve arra voltam még kíváncsi, hogy mint tanár hogyan vélekedik a roma tanulókról:
"Sajnos nem igazán vagyok jó véleménnyel a többségi roma lakosságról- természetesen akad köztük olyan, aki a normáknak megfelelö életvitelt tanúsít- de ez elenyészö számadatokban. Úgy gondolom, hogy mint minden ember, ök is azt viszik magukkal tovább, amit a neveltetésükben magukévá tesznek, és amit a családi, a kisközösségi környezetüktöl kapnak. A többség tehát azt viszi tovább amit lát, a rossz beidegzödést, a rossz szocializációt. Valahol itt látnám a megoldás kulcsát is, amely által esetleg integrálódhatnának a falu közösségébe.
A diszkrimináció pedig olyan módon jelenik meg, hogy a többségi lakosság úgy véli ök azok, akik mindenben elönyt élveznek, példaként, igazságtalan a sok szociális segély, amiben részesülnek.
A roma tanulókról pedig az a vélekedésem,hogy nem rosszabbak, nem jobbak mint átlagában a tanulók. Valószínünek tartom, hogy a család által közvetített "nem nevelés" lehet néha az, ami nagyban befolyásolja a roma tanulókkal való tevékenységek lehetetlenségét egyes gyerekek esetében. Nem hoznak magukkal füzetet, koszosan, és - ha lehet ilyet mondani, büdösen jönnek az iskolába. Az órák alatt természetesen akadnak olyanok akiket állandóan fegyelmezni kell. Az utóbbi idöben sajnos tapasztaltuk, hogy kezdenek bandába tömörülni, és volt már, hogy közülük, ha valakit etnikumáért sérelem ért, a mellette való kiállás értelmében, bizony fizikai bántalmazásra is sor került. Úgy vélem az egyetlen hosszú távú megoldás a felzárkóztatásukra és a velük szemben kialakult negatív elöítéleteknek a csökkentésére az lenne, ha a kormány nem a segélyekre adná az anyagi támogatást, hanem a nevelésükre fordítaná a hangsúlyt."
3. interjúalany (Piri, 35 éves, tanítónö)
" Sajnos az utóbbi napokban volt egy nagyon személyes és kellemetlen élményem, jobban szólva konfliktus helyzetem, amikor is az egyik diákom egy gyilkossági kísérletbe keveredett bele. Nem szeretnék róla mélyrehatóbban beszélni, de igen nagy csalódás ért. Zárójelben annyit azért elmondok, hogy egy nem roma gyerek fele irányult, és többen voltak... hihetetlen, hogy azért mennyire megváltoztak. Öntudatosak, magabiztosak, büszkék, és ráadásul még nemhogy csak ugyanolyan jogokkal rendelkeznének mint az átlag ember, ök aztán keményen harcolnak is mindenért. Lassan több joguk van mint nekünk..."
4. interjúalany (Anikó, 32 éves, óvónö)
" Alapjában véve úgy gondolom, hogy a cigány gyerekek is ugyanolyanok mint a magyarok, akad köztük is szorgalmas de nagyon rossz is. Tulajdonképpen a lányomnak is, a fiamnak is van roma barátja, és támogattam a barátságukat, igaz mára már megszünt, de csak a fizikai távolság miatt.
Az óvodában vannak gyerekek, akik szívesen játszanak egymással nemzetiségre való tekintet nélkül, de akad olyan is, aki nem igazán barátkozik más nemzetiségüvel. Ezt azért Így mondom, mert nemcsak a cigányok fele nem nyit néhány gyerek, hanem ök maguk sem akarnak barátkozni.... "
5. interjúalany (Margit, 52 éves, könyvelö)
"A sok éves tapasztalatomból kiindulva, úgy gondolom, hogy a roma probléma a településre való jövetelükkel kezdödhetett. De én mióta az eszem tudom, van. Amint azt az adatok is mutatják nagyon sok változáson ment át a település demográfiai arculata. Nagyon megnött a roma lakosság településre való költözése. Nagyon sok idegen cigány jelent meg. Egy lakóházban átlagosan akár 10-en is laknak.
Sajnos a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem kisebbségben érzik magukat, több jogot akarnak élvezni mint mi, és ezt meg is kapják.
Nagyon elkeserít, hogy nem sok olyan van közöttük, aki állandó munkahellyel rendelkezik. És ugye a segélyekben mindenik részesül, amely éppen a mi munkánk utáni fizetésböl levont adókból áll össze. Sajnálatos dolog, hogy a 'mának élnek', nem tekintenek a jövöbe, nem gondolkodnak a jövendö távlatában. Ma legyen mit enni, inni- néha a sorrend megváltozik, és a holnap, az a holnap gondja.
A többségi lakosság elöítéletessége a romák másságából nö ki. Sajnos ök azok akik másokat lekezelnek, akár leköpnek. Hiányzik szinte mindenikböl a jól neveltség, a szocializáció. Úgy gondolom, hogy az egyetlen járható útja annak, hogy akár egy kis település is elfogadó, toleráns magatartást tanúsítson feléjük, az az lenne, hogy a romák változnak. Természetesen ezt a változást az államnak kellene szorgalmaznia. Nem a 'segélyek' osztása a jó viszonynak, az elöítéletek nélküli együttélésnek a feltétele. Tulajdonképpen a tanulásra, a nevelésükre kellene fektetni a hangsúlyt."
6. interjúalany (Isti, 13 éves, tanuló)
"Nekem nincs cigány barátom, és az igazság az, hogy nem is lesz. Én nagyon utálom öket. Hogy miért?! Hát nem csak azért... de volt egyszer egy olyan, hogy apukámmal meg anyukámmal akartunk ..... városba menni. Beültünk a kocsiba, és a kocsi mellett beszélgettek sok cigányok. Apukám kiszólt, hogy megkérje öket, hogy álljanak arrébb, hogy el tudjunk indulni. Az történt, hogy az egyik bácsi közülük pofon vágta apukámat. Úgy gondolom, hogy nem volt joga hozzá. Azóta nagyon haragszom rájuk. A szüleim sem szeretik öket.
Az iskolába is nagyon koszoson jönnek, mindig elkésnek reggel, még füzetet se hoznak magukkal. Volt már, hogy kicsit verekedtünk is velük, de nem emlékszem, hogy miért. Hát szerintem ök sokkal másabbak mint mik vagyunk. Amúgy pedig még anyukámék sem engednék, hogy legyen cigány barátom. "
7. interjúalany (Mari , 45 éves, eladónö)
"Hát ha szabad, ha nem, én nagyon utálom öket. Egy-két család van, akire azt mondom, hogy ellehet öket fogadni, mert normálisan viselkednek, mert tisztán öltözködnek, van a férfinak munkahelye, és a fizetéséböl élnek meg. De sajnos nagyon sok rossz tapasztalatom és élményem volt velük szemben, ezért számomra elviselhetetlenek. Már a puszta megjelenésük az üzletben felkavar. Legtöbbször csoportban jönnek, büdösek, koszosak, kötödnek. Nagyon elvetem a gondolkodásukat, mert nagyon jellemzö rájuk: élj a mának! Bejönnek, amikor kivették a segélyt, aztán egy csomó dolgot vásárolnak, elsöként persze dohányt, alkoholt. Gyorsan felélik a pénzt...
Nagyon sajnálom, hogy az állam nem arra fordítja a nekik szánt összeget az államkasszából, hogy tanuljanak, hogy nevelödjenek. Meg kéne öket nevelni arra, hogy az ember a két kezével keresi meg a kenyerét, nem segélyekböl. Aztán < csinálják > a gyerekeket , egyiket a másik után, hát persze, hisz ezért is plusz pénz jár; hogy fel tudja-e nevelni?!, arra nem is gondol.
Valahogy úgy gondolom, hogy a felelötlenség igazán az, ami jellemzi öket, meg annyi negatív dolog még. Még szép, hogy elöítéletes az ember velük szemben...nem akarnak, és nem is tesznek semmit, hogy normális életet éljenek. Úgy gondolom, ha nem kapnának segélyt, és rá lennének szorulva, hogy dolgozzanak, akkor változnának. Nekik kell változni, nem nekünk kell öket tolerálni, még jobban."
8. interjúalany (Évi, 48 éves, háztartásbeli)
"Úgy 10 éve, hogy cigány szomszédom van. A helyzet az, hogy nagyon nem örültem én... meg a családom se a dolognak. Megkérdeztek mielött az elözö szomszéd eladta volna, de hát öket szerettük, és így belementünk, hogy a helyükre cigányok költözzenek.. Azóta mán van még egy cigány szomszédunk, pont szembe költöztek velünk.
Ha nagyon öszinte akarok lenni, akkor felteszem a kérdést: ki örülne cigány szomszédnak?! Szerintem senki. Így vagyunk ezzel mi is. Tudja a csoda, hogy miért, hát na másak mint mi vagyunk. Az elsö cigány szomszédunk, az egy óriási család volt, már mikor jöttek, ma sincsenek kevesebben. Nagyon féltem, hogy milyenek lesznek, mert Temes megyeiek. Sok veszekedésünk nem volt, mert mi nem olyanok vagyunk. De amikor nem volt munkahelyük, akkor volt, hogy jöttek kéregetni, és sajnos még loptak is tölem sok csirkét, meg tyúkot. Nagyon rendezetlen, csúnya az udvaruk, össze- vissza teregetik a ruhákat. Mint mindegyik cigány azok is csak a mának élnek.
Velünk szembe egy olyan házaspár költözött, akik 60 év körüliek. Ezek müveltek, látszik rajtuk, hogy városiak. Na ezek másak. Kémeren még nincs egy olyan tiszta, meg rendezett cigány-porta se mint az övék.
Azt nem mondom, mert szépen is beszélnek velünk, de hát mégis csak cigányok."
9. interjúalany (Kati, 20 éves, báros)
"Jaj én nagyon haragszom rájuk, öszintén mondom, hogy nagyon utálatosak.
Azok elsö útja mindig ide - a bárba - vezet, ahogy a segélyeket megkapják. Hihetetlen, hogy a legnagyobb részét bizony itt is hagyják... és ugye az a mi pénzünkböl van, mert hát ök nem fizetik a sok adót, amit a mi fizetésünkböl levonnak.
Nagyon sok, rengeteg konfliktusom volt már velük. Nálunk is, a bárba van egy nyitvatartási program. Hát persze velük ezt soha nem lehet betartatni,és akkor jönnek a veszekedések. Volt rá alkalom, hogy kaptam egy pofont is, az egyiktöl. Szóval én valahogy nem tudok jó véleménnyel lenni róluk. Sok a konfliktus velük, mert ha egyiket valami sérelem éri, na akkor aztán látni, hogy mennyien vannak... Ismerek olyat, söt kettöt is, akik börtönbe is ültek a lopás, meg eröszak miatt. Véleményem szerint, legalábbis én úgy látom, hogy mint ahogy jó magam is, mások is félnek tölük. Semmi esetre nem mondhatom, hogy nem örülnék, ha Kémeren egyáltalán nem lennének cigányok."
KÉRDŐÍV
A kutatást végzi: Balla Tímea- Éva,
a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Vallástanár-Szociális munka szak IV. éves hallgatója
A válaszadás minden esetben önkéntes, a válaszok névtelenül és összesítve kerülnek nyilvánosságra!
A kérdöívben minden kérdésnél választható a NEM TUDOM/ NEM VÁLASZOLOK (NT/NV) válaszlehetöség!
A kérdöív sorszáma:
A cigányság romániai viszonylatban (több válasz lehetséges):
1. társadalomból igazságtalanul kirekesztett népcsoport
2. az ország fejlödését tekintve visszahúzó erö
3. ártalmatlan, semleges kisebbségi népcsoport
4. az ország lakosaiként teljes joggal rendelkezö polgárok
99. NT/NV
Véleménye szerint, a saját falujában léteznek-e negatív megkülönböztetések a cigányokra nézve?
1. igen
2. nem ugrás a 4. kérdésre
99. NT/NV
. Mire vonatkoznak ezek a negatív megkülönböztetések (több válasz lehetséges):
A romák:
1. alacsony iskolázottsági szintjére
2. hátrányos anyagi helyzetére
3. kulturális különbözöségeikre
4. börszínük másságára
5. egyéb:.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... .....................
99. NT/NV
4. Mindennapi tevékenységei során milyen gyakran kerül kapcsolatba cigányokkal:
1. naponta
2. hetente
3. ritkábban, mint hetente
4. egyáltalán nem
99. NT/NV
Egy cigánnyal milyen legközelebbi kapcsolatba kerülne (ha az Ön döntésén múlna)?
1. családba fogadnám
2. elfogadnám barátnak
3. elfogadnám szomszédnak
4. elfogadnám munkatársnak
5. egy faluban laknék vele
6. egy országban laknék vele
7. csak látogatóba jöhetne az országba
99. NT/NV
Megbízna-e egy cigányban mint alkalmazott vagy munkatárs?
1. igen
2. nem
99. NT/NV
Rendelkezik-e cigány szomszédokkal?
1. igen
2. nem ---------- ugrás a 9. kérdésre
99. NT/NV
Ha lehetne, tenne annak az érdekében, hogy más szomszédai legyenek?
1. igen
2. nem
99. NT/NV
9. Eddigi élete során volt-e valamilyen emlékezetes, személyes konfliktusa cigánnyal?
1. igen
2. nem
99. NT/NV
10. Ha a gyerekei (jövendöbeli gyerekei) cigány fiatalokkal kezdenének barátkozni, akkor:
1. megtiltanám a további barátkozást
2. nem helyeselném, de nem szólnék bele
3. nem zavarna
4. támogatnám 99. NT/NV
. Véleménye szerint a cigány gyerekek átlagban rosszabbak-e, mint a magyarok?
1. igen
2. nem
99. NT/NV
Ha gyermeke most kezdené az 1. osztályt, és megtudná, hogy a tanítónö cigány, mit tenne?
1. halasztanánk egy évet vagy elvinném egy másik faluba a gyereket
2. nem zavarna, attól nyugodtan engedném iskolába, hiszen szakképzett a tanítónö
99. NT/NV
. Van- e tudomása olyan kémeri cigányokról, akinek állandó munkahelye, esetleg felelös beosztása van?
1. igen ------- Kb. hány?..................
2. nem
99. NT/NV
A cigány lakosság növekedése
1. növeli a munkaképes lakosság számát
2. veszélyeztetheti a többségi lakosság biztonságát
3. a többi nemzetiség elköltözéshez vezethet
4. negatív véleményt szülhet a községröl
5. egyéb
99. NT/NV
Egyéb vélemények, javaslatok, meglátások a cigány-problémával kapcsolatban:
.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ......................
Demográfiai adatok
Neme: 1. férfi 2. nö
Születési éve: ....................... 99. NT/NV
Legmagasabb iskolai végzettsége: 1. egyetem 5. szakmunkásképzö 99. NT/NV
2. föiskola 6. gimnázium
3. elméleti líceum 7. elemi iskola
4. szakközépiskola 8. nem járt iskolába
Párkapcsolati állapota: 1. hajadon, egyedülálló
2. hajadon, párkapcsolatban együttélés nélkül
3. hajadon, párkapcsolatban, élettársi kapcsolatban él
4. házas
99. NT/NV
Foglalkozása: 1. vállalkozó 8. munkanélküli
2. alkalmazásban lévö vezetö 9. háztartásbeli
3. szellemi beosztott 10. nyugdíjas
4. fizikai beosztott 11. tanuló
5. önálló modern gazdálkodó 12. egyéb:......
6. önálló hagyományos gazdálkodó 99. NT/NV
7. szülési szabadságon vagy gyereksegélyen lévö
Vallása:.......... ..... ...... .................. 99. NT/NV
. Sajátmagát a következö kijelentések közül melyikkel tudná legjobban jellemezni?
1. vallásos vagyok, az egyház tanítását követem
2. vallásos vagyok a magam módján
3. nem tudom megmondani, hogy vallásos vagyok-e vagy sem
4. nem vagyok vallásos
99. NT/NV
A család havi nettó összjövedelme: 1. 0-400 2. 401-800 3. 801-1200
4. 1201- 1600 5. 1601-2000 6. 2001-2400
7. 2401 felett 99. NT/NV
Köszönöm a válaszadást!
Szemesi Sándor A diszkrimináció tilalma az Emberi Jogok Európai Birósága gyakorlatában, ComLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2009 19 oldal.
Jennifer Tanaka: Kézikönyv - Részvételen alapuló helyi cselekvési tervezés a szegénység és a romák társadalmi kirekesztettsége elleni küzdelemben. Kiadva a Nemzetek közötti partnerség a szegénység és Romák kirekesztése elleni küzdelem programjának keretén belül. 2005
Mojzesné Székely Katalin: Ifjúság, hátrányos helyzet, szocializáció- az alpproblémák értelmezáse, In: Kirekesztödés vagy integrálódás? (A társadalmi integráció akadályai és lehetöségei a roma fiatalok körében), Szerkesztette: Béres Csaba, Debrecen, 2002, 18 oldal
Émile Durkheim: Az öngyilkosság. Szociológiai tanulmány, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982
Tiganii între ignorare si îngrijorare. Szerkesztette: Elena Zamfir és Catalin Zamfir. Alternative Kiadó Bukarest, 1993.
D. Abraham, I. Badescu: Conlocuire etnica în România. Rezultate ale cercetarilor de teren. In Sociologie Românesca. S.N.V. 1994, 2-3. szám, 185-187.
Fábián Zoltán-Sik Endre : "Elöítéletesség és
tekintélyelvüség" In: Társadalmi riport 1996, Andorka Rudolf, Kolosi
Tamás, Vukovich György (szerk.).
Erös
Ferenc , Analitikus szociálpszichológia, Történeti és elméleti tanulmányok, Új
Mandátum Könyvkiadó,
Fábián Zoltán-Sik Endre : "Elöítéletesség és tekintélyelvüség"
In: Társadalmi riport 1996, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György
(szerk.).
Educatio folyóirat 1999/VIII. évf. 2. sz.. Erös Ferenc - Fábián Zoltán. Az etnikai elöítéletek kialakulásáról: tekintélyelvüség és szociális környezet 233-247old.
Szabó Levente György, Szoboszlai Attila, Görög Margit (szerk.): Kémeri falukönyv 2009-böl. Kiadja a Kémerért Alapítvány, Kémer község önkormányzata, Zilah, 2009.
Találat: 7281
