A csoport fogalma, csoportok felosztasa. A primer és szekunder illetve a formalis és informalis csoport.

A csoport fogalma, csoportok felosztása. A primer és szekunder illetve a formális és informális csoport.

Társas kapcsolataink kereteit a társadalom kisebb-nagyobb önálló egységei: a különféle emberi társulások, együttesek alkotják. Az egyén egyidejûleg több ilyen köteléknek (családnak, munkahelyi kollektívának, baráti körnek stb.) is tagja. Ezekben éli mindennapi életét. Az egyének alkotta, más-más indíttatásból létrejövõ és funkciójában is nagy változatosságot mutató társu 131g68b lásokat, társadalmi egységeket közös néven csoportoknak nevezzük. A csoport tehát a társadalom szerves érésze, csoportokból tevõdik össze a társadalom valamennyi strukturális alakzata és maga a társadalom is.

Sherif a csoportot az egymással meghatározott szerepviszonyban álló egyének olyan együtteseként értelmezte, ahol az egyes tagok viselkedését a kollektíva által kialakított és követett értékek és normák szabályozzák. Cattel viszont az egyének olyan együttléteként értelmezte a csoportot, amelyben minden tag léte szükséges az egyes individuális szükségletek kielégítésére. A csoport nem azonos a tagok egyszerû összegével, hanem más minõség, hogy az egyén és a csoport viszonya a kölcsönös egymásra hatásban vonható meg.

Csoport mindig valamilyen konkrét társadalmi cél vagy több ember valamely spontán törekvése, szükséglete megvalósításának, ill. kielégítésének szándékától vezérelve alakul. Létrejöttének minimális feltétele hogy tagjai tudatában legyenek minden mástól megkülönböztethetõ egységmivoltuknak, egymással interaktív kapcsolatban álljanak, és hajlandóságot mutassanak az együttmûködésre. Bármely emberi együttes csoportmivoltját a láthatóság (megfigyelhetõség) is meghatározza, sok csoport törekszik is a láthatóság fokozására, arra, hogy róluk homogén csoportkép (image) alakuljon ki (Pl: egyenruha). Vannak olyan csoportok is, amelyek éppen hogy kerülik a látható ismertetõjegyeket (pl: bánüldözõ szervek tagjai). A csoportot a fentiekre tekintettel élesen el kell különítenünk a halmaztól, az osztálytól és minden olyan formációtól, amelyekben csak bizonyos jellegzetességek kapcsolják össze az egyéneket.

A társadalmi csoportok sokféle változatát különböztethetjük meg. Vannak elsõdleges (primer) csoportok, amelyeket a személyesség, az élményközelség jellemez. Másodlagos (szekunder) csoportok, amelyek legfõbb jellemzõi a szervezettség, a célirányultság, a racionális feladatmegosztás. Makrocsoport: egy társadalmi réteg, mikrocsoport: család. A tipizálás aszerint is történhet, hogy milyen társadalmi funkciót töltenek be az egyes formációk: formális és informális csoportok.

A formális csoport a társadalmi intézményhálózat szerves része, a társadalom funkcionális alapegysége, amely a társadalmi munkamegosztásban konkrét szerepet tölt be. Meghatározott társadalmi feladat ellátására szervezõdik s intézményesen kapcsolódik a társadalmi makrostruktúrához. Céljait, feladatait, hierarchikus szervezeti felépítését, belsõ életrendjét, más csoportokkal való kapcsolattartásának lehetõségeit és módozatait a nagyobb egység határozza meg. Ez utóbbi biztosítja számára a mûködéshez szükséges feltételeket, a feladatok ellátásához szükséges eszközöket. A formális csoport sohasem elszigetelt együttes, hanem közvetlen kapcsolatban áll az õt létrehozó nagyobb egységgel s rajta keresztül (annak közvetítésével) más csoportokkal, szervezetekkel. A társadalom mint egységes egész fennmaradása és fejlõdése szempontjából létfontosságú alakulatok, a társadalom csakis ezek révén képes függetleníteni magát az ember sajátos egyediségével, esendõségével összefüggésbe hozható véletlen adta kiszolgáltatottságoktól. A csoport szükség esetén képes kiszûrni az olyan információkat, amelyek nem illenek össze a kollektív véleménnyel. Nemcsak funkcionális egység, hanem közvetítõ közeg is. Tagjait a közös célok, törekvések, érdekek kapcsolják egymáshoz, ezek megvalósulásáért mûködnek együtt. A csoportot alkotó egyének személyes, közvetlen kapcsolatban és kölcsönös függõségi viszonyban állnak egymással, úgy határozzák meg magukat, mint csoporttagok, és a kollektíva is így kezeli õket. Szervezett intézményi keretek között sajátos belsõ szereprendszert, normákat, szokásokat, hagyományokat, értékelési mintákat alakít ki. Fontos szerepet tölt be a szocializációban. A tagok differenciált hatásokat gyakorolnak egymásra, magatartásukkal érzelmi visszhangot váltanak ki társaikban, egységes elvárások szerinti viselkedésre, közös szempontokon alapuló véleményalkotásra készttetik õket. Veszélyelhárító funkciót is betölt, a kollektíva létét, eredményes mûködését fenyegetõ negatív hatásokra készenléti beállítódással, egységes fellépéssel válaszol. A felsorolt ismérvekkel teljes mértékben azok a csoportok rendelkeznek, amelyek minimális létszáma három, maximális létszáma pedig annyi fõ, ahány mellett még lehetõség van a tagok rendszeres személyes érintkezésére, kölcsönös megismerésére, interaktív kapcsolat tartására, azaz tíz fõ. Az ilyen csoportokat a kiscsoportnak nevezzük, az ennél nagyobb létszámú együtteseket pedig a nagycsoportnak.

Az informális csoport önkéntes szövetség, amely intézményes mechanizmusokkal nem szabályozott. Tagjai saját elhatározásból, érzelmi alapon kapcsolódnak egymáshoz. Az individualitásuk (hajlamaik, igényeik, ízlésük), valamint közös érdekeik szabta keretként vállalják az összetartozást. Természetes emberi igényeket elégítenek ki. Pl: a család, a baráti társaság és minden olyan érzelmi alapon álló kötelék, amelyet nem kívülrõl szerveznek. Nem vonatkoztathatók azok az ismérvek, amelyek a szervezés egyenes következményei. A formális csoport az egyén társadalmilag jelentõs tevékenységeiben (mindenekelõtt a munkában), az informális pedig az individuálisan jelentõs tevékenységekben tölt be meghatározó szerepet, a két formáció között merev válaszfal felállítása mégsem indokolt. A formális csoport belsõ élete sok szempontból informális viszonyokká alakul át (a tagok tudatában mindenképpen).az informális csoport sem tekinthetõ egyértelmûen a teljes kötetlenség színterének, hiszen ez a formáció is feltételez bizonyos formális képzõdményeket (szokásokat, viselkedésformákat, hagyományokat).

Minkét csoportféleségben végsõ soron az motiválja az egyént a csoporttagság vállalására, hogy e viszonyokban olyan személye elõnyök, elképzelések megvalósításának a lehetõségét látja, amelyek csakis a csoportban érhetõk el. A csoporttagság vállalását ezenkívül a térbeli közelség, továbbá az életkori és nembeli azonosság is ösztönözheti. A térbeli közelség nemcsak az érintkezési alkalmak gyakoriságát jelenti, hanem a csoporthoz tartozó terület birtoklását, elkülönítését, belakását is. Az életkori sajátosságok is pregnánsabbá (pregnáns=hastározott, jellemzõ) válhatnak a csoportban, elõsegíthetik az életkorra jellemzõ sztereotípiák kialakulását. A nemi azonosság pedig a nemi szereppel kapcsolatos társadalmi normák és elvárások hatóerejének a felerõsítését segítheti. A gyakori találkozások megkönnyítik a közös értelmezési keretek kialakulását, a csoportcélok, a közös sors, a funkcionális követelmények, a vallási, faji stb. hovatartozás vállalását is.