A csoport fogalma, csoportok felosztása. A
primer és szekunder illetve a formális és informális csoport.
Társas kapcsolataink kereteit a társadalom kisebb-nagyobb önálló
egységei: a különféle emberi társulások, együttesek alkotják. Az egyén
egyidejűleg több ilyen köteléknek (családnak, munkahelyi kollektívának, baráti
körnek stb.) is tagja. Ezekben éli mindennapi életét. Az egyének alkotta,
más-más indíttatásból létrejövő és funkciójában is nagy változatosságot mutató
társu 131g68b lásokat, társadalmi egységeket közös néven csoportoknak nevezzük. A
csoport tehát a társadalom szerves érésze, csoportokból tevődik össze a
társadalom valamennyi strukturális alakzata és maga a társadalom is.
Sherif a csoportot az egymással meghatározott szerepviszonyban álló
egyének olyan együtteseként értelmezte, ahol az egyes tagok viselkedését a
kollektíva által kialakított és követett értékek és normák szabályozzák. Cattel
viszont az egyének olyan együttléteként értelmezte a csoportot, amelyben minden
tag léte szükséges az egyes individuális szükségletek kielégítésére. A csoport
nem azonos a tagok egyszerű összegével, hanem más minőség, hogy az egyén és a
csoport viszonya a kölcsönös egymásra hatásban vonható meg.
Csoport mindig valamilyen konkrét társadalmi cél vagy több ember
valamely spontán törekvése, szükséglete megvalósításának, ill. kielégítésének
szándékától vezérelve alakul. Létrejöttének minimális feltétele hogy tagjai
tudatában legyenek minden mástól megkülönböztethető egységmivoltuknak,
egymással interaktív kapcsolatban álljanak, és hajlandóságot mutassanak az együttműködésre.
Bármely emberi együttes csoportmivoltját a láthatóság (megfigyelhetőség) is
meghatározza, sok csoport törekszik is a láthatóság fokozására, arra, hogy
róluk homogén csoportkép (image) alakuljon ki (Pl: egyenruha). Vannak olyan
csoportok is, amelyek éppen hogy kerülik a látható ismertetőjegyeket (pl:
bánüldöző szervek tagjai). A csoportot a fentiekre tekintettel élesen el kell
különítenünk a halmaztól, az osztálytól és minden olyan formációtól, amelyekben
csak bizonyos jellegzetességek kapcsolják össze az egyéneket.
A
társadalmi csoportok sokféle változatát különböztethetjük meg. Vannak elsődleges
(primer) csoportok, amelyeket a személyesség, az élményközelség jellemez.
Másodlagos (szekunder) csoportok, amelyek legfőbb jellemzői a szervezettség, a
célirányultság, a racionális feladatmegosztás. Makrocsoport: egy társadalmi
réteg, mikrocsoport: család. A tipizálás aszerint is történhet, hogy milyen
társadalmi funkciót töltenek be az egyes formációk: formális és informális
csoportok.
A formális csoport a társadalmi intézményhálózat szerves része, a
társadalom funkcionális alapegysége, amely a társadalmi munkamegosztásban
konkrét szerepet tölt be. Meghatározott társadalmi feladat ellátására
szerveződik s intézményesen kapcsolódik a társadalmi makrostruktúrához.
Céljait, feladatait, hierarchikus szervezeti felépítését, belső életrendjét,
más csoportokkal való kapcsolattartásának lehetőségeit és módozatait a nagyobb
egység határozza meg. Ez utóbbi biztosítja számára a működéshez szükséges
feltételeket, a feladatok ellátásához szükséges eszközöket. A formális csoport
sohasem elszigetelt együttes, hanem közvetlen kapcsolatban áll az őt létrehozó
nagyobb egységgel s rajta keresztül (annak közvetítésével) más csoportokkal,
szervezetekkel. A társadalom mint egységes egész fennmaradása és fejlődése
szempontjából létfontosságú alakulatok, a társadalom csakis ezek révén képes
függetleníteni magát az ember sajátos egyediségével, esendőségével
összefüggésbe hozható véletlen adta kiszolgáltatottságoktól. A csoport szükség
esetén képes kiszűrni az olyan információkat, amelyek nem illenek össze a
kollektív véleménnyel. Nemcsak funkcionális egység, hanem közvetítő közeg is.
Tagjait a közös célok, törekvések, érdekek kapcsolják egymáshoz, ezek
megvalósulásáért működnek együtt. A csoportot alkotó egyének személyes,
közvetlen kapcsolatban és kölcsönös függőségi viszonyban állnak egymással, úgy
határozzák meg magukat, mint csoporttagok, és a kollektíva is így kezeli őket.
Szervezett intézményi keretek között sajátos belső szereprendszert, normákat,
szokásokat, hagyományokat, értékelési mintákat alakít ki. Fontos szerepet tölt
be a szocializációban. A tagok differenciált hatásokat gyakorolnak egymásra,
magatartásukkal érzelmi visszhangot váltanak ki társaikban, egységes elvárások
szerinti viselkedésre, közös szempontokon alapuló véleményalkotásra készttetik
őket. Veszélyelhárító funkciót is betölt, a kollektíva létét, eredményes
működését fenyegető negatív hatásokra készenléti beállítódással, egységes
fellépéssel válaszol. A felsorolt ismérvekkel teljes mértékben azok a csoportok
rendelkeznek, amelyek minimális létszáma három, maximális létszáma pedig annyi
fő, ahány mellett még lehetőség van a tagok rendszeres személyes érintkezésére,
kölcsönös megismerésére, interaktív kapcsolat tartására, azaz tíz fő. Az ilyen
csoportokat a kiscsoportnak nevezzük, az ennél nagyobb létszámú együtteseket
pedig a nagycsoportnak.
Az informális csoport
önkéntes szövetség, amely intézményes mechanizmusokkal nem szabályozott. Tagjai
saját elhatározásból, érzelmi alapon kapcsolódnak egymáshoz. Az
individualitásuk (hajlamaik, igényeik, ízlésük), valamint közös érdekeik szabta
keretként vállalják az összetartozást. Természetes emberi igényeket elégítenek
ki. Pl: a család, a baráti társaság és minden olyan érzelmi alapon álló
kötelék, amelyet nem kívülről szerveznek. Nem vonatkoztathatók azok az
ismérvek, amelyek a szervezés egyenes következményei. A formális csoport az
egyén társadalmilag jelentős tevékenységeiben (mindenekelőtt a munkában), az
informális pedig az individuálisan jelentős tevékenységekben tölt be
meghatározó szerepet, a két formáció között merev válaszfal felállítása mégsem
indokolt. A formális csoport belső élete sok szempontból informális viszonyokká
alakul át (a tagok tudatában mindenképpen).az informális csoport sem tekinthető
egyértelműen a teljes kötetlenség színterének, hiszen ez a formáció is
feltételez bizonyos formális képződményeket (szokásokat, viselkedésformákat,
hagyományokat).
Minkét csoportféleségben végső soron az motiválja az egyént a
csoporttagság vállalására, hogy e viszonyokban olyan személye előnyök,
elképzelések megvalósításának a lehetőségét látja, amelyek csakis a csoportban
érhetők el. A csoporttagság vállalását ezenkívül a térbeli közelség, továbbá az
életkori és nembeli azonosság is ösztönözheti. A térbeli közelség nemcsak az
érintkezési alkalmak gyakoriságát jelenti, hanem a csoporthoz tartozó terület
birtoklását, elkülönítését, belakását is. Az életkori sajátosságok is
pregnánsabbá (pregnáns=hastározott, jellemző) válhatnak a csoportban, elősegíthetik
az életkorra jellemző sztereotípiák kialakulását. A nemi azonosság pedig a nemi
szereppel kapcsolatos társadalmi normák és elvárások hatóerejének a
felerősítését segítheti. A gyakori találkozások megkönnyítik a közös
értelmezési keretek kialakulását, a csoportcélok, a közös sors, a funkcionális
követelmények, a vallási, faji stb. hovatartozás vállalását is.