Ismeretelméleti alternatívak: EMPIRIZMUS

Ismeretelméleti alternatívák: EMPIRIZMUS

Ismeretelmélet (gnoszeológia vagy episztemológia) = megismeréssel foglalkozó filozófiai tanításokkal foglalkozik.

n    Mik az ismereteink fundamentumai? (fundamnetum)

n    Igaz-e, hogy a megismerés a kételkedéssel kezdõdik?

n    Minden ismeretünk forrása-e a tapasztalat?

A megismerés régi problémája az embe 929h72j riségnek. Két nagy álláspont van:

A megismerés alapja a tapasztalat. Igaz ismeretekhez tapasztalással lehet eljutni. Érzések, érzetek az alapelemek, a tudás ezekbõl az alapelvekbõl épül fel.

Racionalizmus: ráció = ész, gondolkodás. A tapasztalataink átvernek, becsapnak, ezért alapos ismeretekhez csak gondolkodás útján jutunk el. Az ész, a logika, a gondolkodás szerepe a fontos.

Ezek ellenmondásos állásfoglalások. Az ókorban jelenik meg F. BACON képviselésével az empirizmus.

A racionalizmus pedig DESCARTES és KANT képviseletében.

EMPIRIZMUS:

Ismeretelméleti KÖZÉP Ismeretelméleti

realizmus idealizmus

naiv realizmus - analitikus filozófia - logikai pozitivizmus

reprezentatív realizmus - klasszikus pozitivizmus

józan ész realizmus - szubjektív idealizmus

Ismeretelméleti realizmus: rajtunk kívül vannak tárgya, dolgok. A megismeréskor ezekrõl másolatot készítünk a tudatunkban.

Ismeretelméleti idealizmus: csak érzések, érzetek, tények vannak, ezekbõl alakított eszmék vannak, és a fejünkön kívül levõ világról nem tudunk semmit. A világ hatásai a fejünkben lévõ határainál húzódik.

Közép átvezetés a kettõ között.

Naiv realizmus: azt tapasztaljuk, ami van, ami ténylegesen létezik. Ha én látom a papírt, akkor biztos, hogy a Pista papírlapot lát.

Feltételezi a tárgy létezését rajtunk kívül. Errõl kapunk információkat az érzékszerveinken keresztül, és ezek 100%-ig megfelelnek a tárgynak. A világ pontosan olyan, amilyennek tapasztaljuk.

Miért hívjuk naivnak?

Mert hiányzik belõle az önkritika mozzanata. Nem lép ki ebbõl a szituációból, és nem is tesz fel kérdéseket. Egybõl elhiszi a dolgokat, tudományos kísérleteknek nem teszi alá. Jóhiszemûen alkot véleményt. Az érzékszerveink biztos, hogy 100%-osan mutatják a képet. Az érzéki csalódástól védtelen, valóságnak fogja fel.

Reprezentatív realizmus: képviselõje J. LOCKE. Születésünkkor a tudatunk tiszta tábla = tabula rasa, amelyet a tapasztalat firkál össze, ír be. A külsõ tárgyakról érkezõ benyomások másolódnak erre a lapra. Þ A tudatunkban lenyomatokat képezünk, ezek reprezentálják a tárgyat. Ábrázol, mutat. Az elme ezeket tudja törölni, tárolni, variálni.

Kétféle eszméket, reprezentánsokat kell megkülönböztetni, az egyik az alak, nagyság, vagyis a tárgyak elsõdleges tulajdonságai. A másodlagos tulajdonságok, pl.: szín, illat, íz Þ Fejünkben keltett tulajdonságok.

"A cukor akkor édes, ha nyaljuk!"

Létrehozza a dualizmust: vannak tárgyak és a róluk alkotott eszmék, ezek két különbözõ tartomány. Szenzualizmus = érzékelés, megismerés alapja.

Ellenvetés: az érzéki csalódások ellen ez sem véd meg. A lenyomat az térfüggõ, mást mutat a fejünkben. Fantázia és alkotó képzelet: pl. kitalációk (sellõk, sci-fi)

Józan ész realizmus: XX. sz.-i felfogás, az ismereteink fundamentumait a köznapi gondolkodásban kell keresnünk. Az egyszerû emberek hamisítatlan gondolkodásában találjuk meg az alapvetõ ismereteket. MOORE és WITTGENSTEIN voltak a képviselõk. Descartes-féle filozófia ellen irányult. Ez már tudományos alapon történik.

Ellenvetés: a józan ész állításai egyszerû, triviális dolgokra vonatkoznak. Az általánosabb, több dologra vonatkozóan ilyen módon nem bizonyítható. A tudomány nem igazán tudja hasznosítani. A bizonyosság az elõnyben részesítés. Nem ad választ arra, hogy a nyelvileg megfogalmazott szellemi szféra és az anyagi szféra közötti kölcsönhatás hogyan áll. A nyelv nem homogén, ezért nem lehet a világ dolgait csak a köznyelvvel leírni.

Analitikus filozófia: a nyelvi formák elemzésével foglalkozik. A problémák a nem helyes nyelvi ismeretekbõl erednek, ezért el kezdik elemezni a természetes nyelveket Þ kiderült, hogy a természetes nyelv a szakkifejezéseket rosszul alkalmazta.

WITTGENSTEIN és RUSSELL foglalkozott vele, hogy a félreérthetõséeket kiküszöböljék a nyelvbõl Þ szimbolikus logikát használtak.

Kiderült, hogy nem valósítható meg. A nyelvtudomány nem tudja megoldani a filozófiai problémákat. Mesterséges nyelvek természetes nyelv nélkül nem alkothatók.

Szimbolikus idealizmus:

Képviselõje BERKELEY püspök. A világ a megismerõ ember tudatán kívül nem létezik. Világ nincs, világnézet van a fejünkben. Amit érzünk, észlelünk, az a fejünkben van. Þ a fejünkön kívül nincs semmi.

HUME: a fejünkön kívüli tárgyi világ létezését nem tudjuk eldönteni.

Azért szubjektív idealizmus, mert a tudás, a tapasztalat, az egyes ember tudatában létezik. Ez idealizmus, mert a világ dolgait érzeteknek tekinti. A világ határa érzeteink, tapasztalataink határainál húzódik.

Ellenvetés: egyetlen cáfolata a tapasztalat.

Klasszikus pozitivizmus:

Képviselõje A. COMTE. A megismerés forrása a megfigyelés. Megfigyeléssel pozitív tényekhez jutunk. A megfigyelhetõ pozitív tények összessége a VILÁG. A pozitív tények nem mások, mint érzetek, érzések. Ezek a tények a fejünkben lévõek. El kell utasítani a tényeken kívüli világot, szerinte csak a benyomások világa létezik. Þ NINCS DUALIZMUS.

A tényeket a megfigyelõk figyelik meg. Csak a tényekre vonatkozó kijelentések értékese, értelmesek. Pl.: matematika, logika kijelentései. Ezek analitikus kijelentések. Nem értelmezhetõk a szintetikus kijelentések. Pl.: 7 + 5 = 12, mert a 12 többféleképpen is elõállítható.

A filozófiai, teológiai állítások nem vezethetõek vissza alap dolgokra.

Logikai pozitívizmus:

A két ok között jött létre. Próbálja a tudományos törvények és a logika eszközeit összehangolni, hogy visszavezethetõ legyen.

VERIFIKÁCIÓ - visszaigazolás. Általános tételeket hogyan lehet visszavezetni.

(konfirmáció: megerõsítés)

Lényegében szubjektív idealizmus, tagadja a külsõ világot. A ma megismert tények az idõ múlásával változnak. A tények nem adottak.

A megismerés tárgya a természet (emberi kérdésfeltevés általi természet).