LEVÉL NEWTONNAK

LEVÉL NEWTONNAK

Most idézzünk hosszan Gravesande leideni fizikaprofesszor le­velébõl, amelyet Isaac Newtonnak írt: "Doktor Desaguliers való­színûleg mutatta Önnek azt a levelet, amit Fischer báró írt neki nemrég Orffyreus kerekérõl, ahol a feltaláló azt állítja, hogy ez örökmozgó. A herceg, aki a tudományok és a mûvészetek pártoló­ja, aki egyetlen egy alkalmat nem hagy ki, hogy többféle talál­mányt vagy újítást támogasson, az egész világnak be akarja mutat­ni ezt, a köz hasznára. Arra kért, hogy vizsgáljam meg, megfele­lõk-e a feltaláló állításai, és hogy megmutathatjuk-e nagy tudású embereknek, akik kigondolha 818f54i tják, hogy milyen további találmá­nyok, hasznok jöhetnek ebbõl a semmi máshoz nem hasonlítható szerkezetbõl. Remélem, nem kedvetleníti el az, hogy vizsgálatom csak másodlagos, közvetett lesz. Ezért mindent elmondok, ami a gép külsejére vonatkozik, tekintve, hogy az emberek nagyon meg­osztottak ebben a kérdésben, szinte az összes matematikus ellene van. A többség az örökös mozgás lehetetlenségét állítja, és ezért nem kapott sok figyelmet Orffyreus találmánya. Be kell vallanom, hogy képességeim nem érik el azokét, akik már bizonyították ezt a lehetetlenséget, de el kell mondjam Önnek azokat a körülménye­ket, amelyek közt a gépet elkezdtem vizsgálni.

Körülbelül hét éve fedeztem föl, hogy hibásan érvelnek ellene, és bár az ellenfelek állításai önmagában igazak, de nem alkalmaz­hatóak mindenfajta ellentmondás nélkül az összes lehetséges gép­re, és azóta is meg vagyok gyõzõdve, hogy lehetséges olyan gépet készíteni, amely örökké mozog. Úgy tûnt nekem, hogy Leibniz hibázott, amikor axiomatikusan kijelentette az örökös mozgás le­hetetlenségét.

Ennek ellenére azonban nem hittem el, hogy Orffy­reus képes ilyen felfedezésre, mert egy olyan találmánynak tartot­tam, amely nem lehetséges, ha elõtte más fölfedezéseket nem tesznek. De mivel megvizsgáltam a gépet, lehetetlen számomra, hogy ne fejezzem ki meglepetésemet.

A feltaláló igazi mechanikus, bár nem jó matematikus, ennek el­lenére a gépe valami zseniálisan meglepõ, bármennyire is lehetet­lennek tûnik. A következõkben a gép külsejét írom le, mert a felta­láló nem engedte meg, hogy a belsejét megnézzem, félve attól, hogy elveszik a titkát. A gép egy üreges kerék vagy egy dob, ami 14 inch vastag és 12 láb átmérõjû, nagyon könnyû, és számos fa­lécbõl áll össze. A feltaláló az egész kereket vászonnal borítja, hogy ne lehessen látni a belsejét. A kerék vagy dob közepén egy 6 inch átmérõjû fatengely fut, melynek mindkét vége 3/4 inch átmé­rõjû vascsapágyakban végzõdik, s e körül forog az egész szerkezet. Megvizsgáltam ezeket a csapágyakat, és egészen biztos vagyok benne, hogy kívülrõl semmi nem járul hozzá a kerék mozgásához. Amikor igen gyengéden megnyomtam a kereket, mindig megállt, amint elvettem a kezem. Amikor valami nagyobb sebességet adtam már a keréknek, akkor nagyon nagy erõvel tudtam csak megállíta­ni, mert miután megindul, két vagy három fordulat után eléri leg­nagyobb sebességét, és ekkor már 25 vagy 26-szor megfordul per­cenként.

Ez a mozgás legalább két hónapra is megõrzõdik, amint ezt a kastély egyik szobájában lezajlott vizsgálat mutatta nemré­gen. Itt az ajtókat és ablakokat lezárták és lepecsételték, úgyhogy nem volt lehetõség a csalásra. Ezen idõ lejárta után õfelsége meg parancsolta, hogy a szobát nyissák föl és a gépet állítsák meg, hi­szen ez csak egy modell volt, egyes részei elhasználódhattak a vizsgálattól. A herceg maga is jelen volt az én vizsgálataimnál is. Vettem magamnak a bátorságot, hogy megkérdezzem, vajon látta-e a belsejét, miután egy ideig mozgott, vajon megváltoztak-e a belsõ alkatrészei, és vajon ezek a részek szolgálhattak-e valamilyen csa­lás palástolására. Erre Õfelsége biztosított engem az ellenkezõjérõl, arról, hogy a gép maga nagyon egyszerû.

Ebbõl is láthatja Uram - bár nem volt semmi abszolút biztos de­monstráció a részemre hogy a mozgás alaptörvénye valószínûleg a dobon belül rejtõzik, és ez valóban az örökös mozgás törvénye. Ugyanakkor nem lehet tagadni, hogy jó véleményem van a feltalálóról.

A herceg Orffyreusnak szép ajándékot adott azért, hogy beleláthasson a gépbe, ugyanakkor nem mondhatja el a találmány lényegét, nem használhatja, mielõtt a feltaláló meg nem kapja a megfelelõ jutalmat. Biztos vagyok benne Uram, hogy egyedül Anglia, ahol a mûvészeteket és a tudományokat olyan széles kör­ben mûvelik, csak Anglia tudna a feltalálónak megfelelõ jutalmat adni. Nem kíván mást, csak annak a biztosítékát, hogy gépéért megkapja a kért összeget, ha valóban bebizonyosodik, hogy örökö­sen tud mozogni a gép. Annak garantálását szeretné, hogy tisztes­séges módon vizsgálják meg a gépét, de efféle garanciák nélkül nem adhat engedélyt a vizsgálatra. Nos Uram, mivel a közjót vala­mint a tudomány haladását szolgálná, ha kiderülne, hogy valódi-e vagy csalás ez a találmány, úgy hiszem, hogy a fenti feltételek el­fogadhatóak lesznek."

Nem tudjuk, hogy valaha is válaszolt-e Newton erre a levélre, hiszen ekkor már elõrehaladott korára való tekintettel keveset dol­gozott. Mindenesetre még hat évig élt. Így nem kizárt, hogy tehe­tett volna valamit az ügy érdekében. Arra is gondolhatunk, hogy mivel Leibniz bizonyos mértékig pártolta ezt a gépet, talán erre va­ló tekintettel nem mutatott érdeklõdést a Leibniz által favorizált szerkezet iránt. Tragikus hiba, hogy Newton érdeklõdését nem kel­tette fel ez a szerkezet, hiszen minden másként alakulhatott volna.

Az eddigi szemtanúk beszámolóiból néhány konklúziót már le lehet vonni, vegyük most sorra ezeket.