online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  
felso sarok kategória jobb felso sarok
 

Biológia állatok Fizikai Földrajz Kémia Matematika Növénytan Számítógépes
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
bal also sarok   jobb also sarok
felso sarok   jobb felso sarok
 




































 
bal also sarok   jobb also sarok

A BAROMFIFÉLÉK SZAPORÍTÁSA

állatok





felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
KÉKES RÉTIHÉJA - Circus cyaneus
A BAROMFIFÉLÉK SZAPORÍTÁSA
 
bal also sarok   jobb also sarok

A BAROMFIFÉLÉK SZAPORÍTÁSA




A baromfiállományok szaporítása kezdetben a természetbõl ellesett módszerekkel és technikával zajlott. A szaporítás céljára jól kotló, szilárd szervezetû és kitûnõ konstitúciójú állatokra volt szükség, tehát a kotlásra, mint a tojástermelõ képességre ható tulajdonságra még nem szelektáltak. A kotlókat elkülönített épületben, ( fészer, pince, padlás, stb.) helyezték fészekre, majd próbaültetés után az arra alkalmasnak ítélt állatok alá fajra és testméretre jellemzõ számú tojást raktak. A hosszú kotlási idõ, a kotlóláz és a kotlás elsõbbsége miatt kialakult önsanyargató életmód igen megviselte ezeket az állatokat. Az elhasználódás mértékét fokozta az is, ha a kotló alá fajidegen tojásokat tettek, mert a megváltozott kelési idõ alaposan összezavarta az állatok "biológiai óráját". Ez utóbbi gyakorlat elterjedt volt a gyengén kotló fajok (pl. kacsa) keltetésekor, ezeket a tojásokat általában tyúkok ülték meg és költötték ki.



A természetes keltetés számos hátrányos tényezõvel terhes:

Þ- Kotló állatokat kell fenntartani és takarmányozni, melyek tojást nem

termelnek.

Þ- Nagy a munkaerõ igény, kicsi a hatékonyság.

Þ- A szaporulat elszórtan kel, ez nem támogatja az árutermelést, nem ad  lehetõséget nagy állományok egyidejû letelepítésére.

Þ- Nehezen biztosítható a naposállatok higiéniai igénye, nagy a kotlótól való     fertõzõdés veszélye.

A hátrányok mellett a természetes keltetés elõnye lehet a jobb kelési arány, a kotlóval járatott csibék nagyobb vitalitása és fokozott ellenállóképessége, illetve a mérsékelt neveléskoti elhullás. Utóbbi elõnyök nem elhanyagolhatóak a természetszerû technológiák megalkotásakor és a bioárutermelés alapfeltételeinek biztosítása érdekében.



3.1. A tojás felépítése, képzõdése


A tojás a madarak petesejtjébõl és az azt körülvevõ fehérjerétegekbõl, héjhártyákból és toj 121f55b áshéjból épül fel. A szerkezet elemei egyrészt mechanikai és biológiai védelmet nyújtanak a fejlõdõ embriónak, táplálják azt, másrészt biztosítják létfunkcióinak zavartalan mûködését.

A petesejt maga a tojás sárgája, melyet a vékony szikhártya vesz körül. Középsõ részén, az ún. latebrán a szikhártya alatt található a csírakorong, mely a megtermékenyített és osztódásnak indult zigótát tartalmazza. ( népiesen ez a tojás "szeme" ) A latebra kis sûrûsége miatt a csírakorongot mindíg felsõ állásban tartja a tojás térbeli helyzetétõl függetlenül. Ha a tojás sokáig mozdulatlan, a csírakorong a belsõ héjhártyához letapadhat, az embrió ettõl rendellenesen fejlõdik. A kotló ezért forgatja át naponta többször is a fészket, s ezért kell mesterséges körülmények között is gondot fordítani a tojások forgatására.

A tojás sárgája szikrétegekbõl áll. ( fehér- ill. sárga szik ) A petesejt (tojássárgája) a madár bal oldali petefészkében képzõdik. A jobb oldali petefészek még embrionális korban elsorvad. A petefészekbõl a petesejt a hormonális hatás által vezérelt tüszõrepedést követõen a petevezetõ elsõ szakaszába, a tölcsérbe jut, ahol hímivarsejtek jelenlétében megtermékenyül. (A peteérés és tojásképzõdés megtermékenyülés nélkül is zavartalanul lezajlik, így pl. az étkezési tojás elõállításához nincs szükség kakasokra.) Tüszõrepedéskor -fõleg idõsebb tojók esetén- vércsepp juthat a szikhártyára (vérfoltos tojás) illetve hámsejtek kerülhetnek a tojásfehérjébe, (húsfoltos tojás) melyek nagyban rontják a keltetésre szánt tojások minõségét.

A tölcsért követõen a megtermékenyült pete a petevezetõ öbölben, majd a szorosban és a madárméhben folytatja útját, ahol egymást követõen két-két sûrû- ill. híg fehérje réteg rakódik rá. Folyamatában elsõként a jégzsinór és a hozzá kötõdõ belsõ sûrû fehérje (2,7%), a belsõ híg fehérje (17,3%), majd a külsõ sûrû fehérje (57,0%) és a külsõ híg fehérje (23,0%) épül fel. A fehérjerétegek még az öbölben képzõdnek, ám a külsõ híg fehérje már a madárméhben nyeri el végsõ állapotát. A jégzsinór feladata, hogy a tojás sárgáját központi helyzetben tartsa.

A tojás eddig említett struktúráját kétrétegû héjhártya rögzíti, melyek anyaga a szorosban képzõdik. A szoros szûkülete az addig hozzávetõleg gömb alakú tojást megnyújtja, ezáltal kialakul a tojás jól ismert ovoid alakja. A tojás formája lehetõvé teszi a rá nehezedõ nyomás erõvonalainak levezetését, a tojáshéj így nagyobb erõhatást képes törés nélkül elviselni.

A tojást kívülrõl mészhéj borítja, melnek funkciója a tojás mechanikai védelme és ásványi anyagokkal való ellátása. Anyagának zöme kalcium-karbonát, mellette kis mennyiségben magnézium-karbonátot, kalcium-foszfátot, nátrium és káliumsókat tartalmaz. A mészhéj több eltérõ szerkezetû rétegbõl épül fel, a levegõ és a pára ki- és beáramlása számára pórusok biztosítanak lehetõséget. A mészhéj a madárméhben képzõdik, felrakódásához igen sok idõre van szükség.

A tojás külsõ, igen mobilis rétege a kutikula , mely szintén a madárméhben termelõdik, majd rákenõdik a mészhéjra, s a megtojást követõen rá is szárad. Feladata a tojás bakteriológiai védelme, a légcsere szabályozása és a kiszáradás elleni védelem.

A tojás szerkezetének utolsóként kialakuló eleme a légkamra, mely a kikelõ állat számára az elsõ légvételhez szükséges levegõt biztosítja. Általában a tojás tompa végén képzõdik. Kialakulását a tojásrakás pillanatában fellépõ belsõ hõmérsékletkülönbség teszi lehetõvé, a lehûléssel összehúzódik a belsõ struktúra, a héjhártyák elválnak és a közöttük keletkezett rés levegõvel telítõdik.

A tojás rendellenes képzõdése számos érdekes ám semmire sem használható formát hoz létre. A gyakoribb tojásképzõdési rendellenességek az alábbiak:


- Abnormális tojásméret. Okai: túl korai ivarérés (kis tojás) genetikai késztetés, túlhajtott takarmányozás a tojóidõszak végén (óriás tojás)

-Abnormális tojásforma. (gömbölyded, hosszúkás) Genetikai és egyedfejlõdési adottság, a szoros túl tág, vagy túlságosan szûk.

- Léha tojás. ( a sárgája hiányzik) Gyakori az ivarérés kezdetén.

- Bõrhéjú, vagy törékeny héjú tojás. okai: kalciumhiány. Takarmányozási hiba, vagy túl magas léghõmérsékleten kialakuló alkalózis.

- Krétás, v. krétafoltos tojás. Fokozott szerkezet nélküli kalciumkiválasztás a madárméhben. Az egész tojás felületén, vagy csak foltokban porlik a mészhéj

- Duplaszikû tojás. Peteleváláskor egyszerre két pete érik be. Gyakori a tojástermelés 2-6. hetében.

- Vér- és húsfoltos tojás. Lásd korábban.

- Bordázott, gyûrûzött héjú tojás. Egyenetlen mészhéjkiválasztás. Okai: mechanikai sérülés, (pl. kloáka kicsípés) vagy mikrobiális eredetû gyulladás a madárméh nyálkahártyáján. (pl. paratífusz)


3.2. Az embrió fejlõdése


A tojásrakás idõpontjában a zigóta már erõsen barázdálódó állapotban van ( 256 sejtbõl áll ) A megtojással véget ér az ún. "korai embriófejlõdés", mely már a peteleválás után 5 órával, a petevezetõ szorosban elkezdõdött.

A tojás a külvilágra jut, majd lehûl. Ha a hõmérséklet 24 c-fok alá süllyed, az embrió fejlõdése megáll. (élettani 0-fok) Ha a lehûlés túl gyors, (pl. télen a szabadban) a fejlõdés idõ elõtt áll le. Az élettani alaphõmérsékleten a tojások 3-10 napon át még jól tárolhatóak, így egyszerre nagyobb mennyiségû, többé-kevésbé azonos fejlõdési stádiumban lévõ tojást rakhatunk be a nagyobb kapacitású keltetõgépekbe. ( a természetben is be kell várni, míg egy fészekalja tojás összegyûlik) A keltetés elõtt a tojásokat kissé felmelegítjük, így az osztódó csíra optimális méretûvé alakul. A keltetõgép ( kotló) szabályozott klímaviszonyai között az embriófejlõdés zavartalanul folytatódik.



Az embrió kelés alatti fejlõdését két szakaszra osztjuk:


- embrionális szakasz (tyúknál 0-9 napig) Jellemzõi: gyors, fõleg minõségi változások, szervek, végtagok kifejlõdése.

- magzati szakasz ( 9.nap után) Jellemzõi: fõleg mennyiségi változások, fokozatos növekedés, anyagcsere változásai, a helyes fekvési póz felvétele. (a fej a jobb szárny alatt, közel a légkamrához, a felhúzott lábak a hegyes vég felé, ujjak a héjhártyához szorulnak)


Az embrió életfolyamatait az extraembrionális (embrión kívüli) hártyák segítségével folytatja le. A burokszerû hártyák:


- A sziktömlõ táplálja az embriót. A keltetés utolsó napján maradéka a magzat testébe záródik, s ott kelés után 24-72 óráig táplálékot biztosít a fiókának, emellett biztosítja a szikimmunitást. (5-6 nap után felszívódik)

- Az amnion a magzatot közvetlenül körülvevõ burok. Véd a mechanikai sérüléstõl, a kiszáradástól, az extrém hõhatásoktól. Folyadéka a fejlõdés kései szakaszában táplálja a magzatot.

- A chorion valamennyi extraembrionális hártyát körülöleli. Egyesülve az allantois-szal és a belsõ héjhártyával az ún. "chorio-allantois membrán"-t hozza létre, mely az anyagcsere közvetítésében kap szerepet.

- Az allantois az embrió bélcsatornájának kiöblösödésébõl alakul ki a keltetés 3. napján. Az amnion és a chorion közti térbe hatol és összeforr az utóbbival. Fehérjét foglal magába, erekben gazdag bolyhai aminosavakat továbbítanak az embrió számára. Szerepe van a tojáshéjból való kalcium-transzportban is. (csontfejlõdés) Az allantois által körülzárt, folyadékkal telt üreg a kiválasztásban is közremûködik (húgysav, ill annak sói) Vérerein át zajlik az embrió légcseréje is.


Az embrionális anyagcsere szakaszai


1. szakasz (0-7. nap)  szénhidrát alapú anyagcsere. Az oxigénigény kielégítésére kezdetben a szénhidrátbontás (glikolízis) szolgál. A 7. nap után a szénhidrátok a májban glikogén tartalékot képeznek, mely a kelés során fel is használódik.


2. szakasz (7.-10. nap) fehérje alapú anyagcsere. A szikben két-, a tojásfehérjében ötféle protein található. A proteinek zömmel a testépítést szolgálják, kis részük energiatermelésre fordítódik.


3. szakasz (11-21. nap) zsir alapú anyagcsere. Az embrió fõ zsírforrása a tojás sárgája. A zsirnemû anyakok közel fele energiatermelõ, további harmada a sziktömlõben marad a kelés utáni felhasználásra. A maradék beépül az embrió szervezetébe. A 11. nap után jelentõsen megnõ a zsírégetésbõl eredõ hõtermelés, a tojásokat hûteni kell.


Az embriófejlõdés kritikus szakaszai


1. szakasz: 0-2. nap: A szív és a véredényrendszer kialakulása. A szív az embrión kívül helyezõdik, összeköti a szik és az embrió véredényeit. Létrejön a velõcsõ, az idegrendszer kezdeménye.


2. szakasz: 19. nap: A szikzacskó a testüregbe záródik, a csõr felszakítja a belsõ membránokat és a légkamrába hatol. A tüdõ mûködésbe lép, rövidesen a tüdõlégzés lesz az egyetlen oxigénforrás. A fióka feltépi a mészhéjat és kikel.


Embriófejlõdési rendellenességek (Bogenfürst, 1987. nyomán)


rendellenes fekvés

- fej a combok közt

- fej a tojás hegyes végében

- fej a bal szárny alatt

- fej a légkamrától távol

- láb a fej fölött

- fej a jobb szárny fölött

- keresztfekvés


rendellenes fejlõdés

kis- v. torz fej, agysérv

- dülledt szem, fejletlen szemek, szemek hiánya

- papagájcsõr, keresztcsõr, rövid csõr

- görbe gerincoszlop

- terpesztett lábállás

- vastag láb, görbe ujjak, rendellenes combok

- nyak és lábak paralízise

- szárny hiányzik

- fel nem szívódótt sárgája

- be nem gyógyult, vérzõ köldök

- ragacsos, v. fejletlen, v. göndör pihetollak

- törpeség

- általános gyengeség

- nagy, duzzadt has

- halvány bõr

-nyaki ödéma


3.3. A tojások elõkészítése a keltetésre


A tenyésztelepen a keltetésre sánt tojásokat összegyûjtik, majd a keltetõbe szállítják. A tojások gépbe rakásáig a legfõbb feladat azok keltetõi minõségének megóvása, az optimális kelés elõfeltételeinek biztosítása. A feladatok az alábbiak:


- Szállítás. A tojások szállítása kartondobozokban, konténerekben történik. A tojások számára megfelelõ hõmérsékletet és páratartalmat kell biztosítani mindvégig. ( 17-18 c-fok, 75-80 %R pára) Óvakodni kell az erõs rázkódástól, mert a jégzsinór tömegével sérülhet.

-Válogatás. A válogatás szempontjai: méret, alak, héjszilárdság, törésmentesség, szennyezettség. A tojás alakját a fomaindex segítségével objektív módon is elbírálhatjuk. ( tojáshossz osztva a legnagyobb átmérõvel. értéke 1.1-1.3)


- Tisztítás. A viziszárnyasok tojását a szalmonellafertõzöttség miatt mosni, fertõtleníteni kell. A tyúkfélék tojásainak mosása a kutikula sérülékenysége miatt tilos. A szennyezõdéseket ilyenkor finom csiszolópapírral, törléssel távolítjuk el, a fertõtlenítést gázosítással végezzük.


- Tárolás. A tojásokat a tárolási idõ növekedésével  egyre alacsonyabb hõmérsékleten tároljuk. A lehûtést fokozatosan végezzük el. A tárolás alatt uralkodó páraviszonyoktól függ, hogy a tojás megõrzi-e optimális struktúráját. Száraz levegõn a tojás "beszárad", nõ a sûrûfehérje aránya, s ez kedvezõtlen hatással van az embrió fejlõdésére, Lehetõleg óvakodjunk a tojások 10-12 napon túli tárolásától. A tárolás klímaigénye az alábbiak szerint változik:




tárolási idõ             hõmérséklet R. páratartalom

nap c-fok %


4 18-19 75-80

7 17-18 80-85

14 16-17 80-85

21 10-11 85-88


A túl hosszú tárolás rontja a keltethetõséget, késlelteti a kelést és károsan befolyásolja a késõbbi növekedést is. A tárolás során a csírakorong letapadásának lehetõsége miatt gondoskodni kell a tojások forgatásáról.


- Osztályozás, tálcára rakás. A kelési eredmények javíthatóak azzal is, ha egy gépbe közel azonos méretû és -tömegû tojásokat rakunk be. A méretfrakciók válogatógéppel grammra pontosan szétválaszthatóak. Hátránya, hogy a manipuláció növeli a törés veszélyét. Az elõkeltetõ tálcára rakást (tálcázást) közvetlenül a berakás elõtt célszerû elvégezni. A tyúktojásokat tompa végükkel fölfelé, a viziszárnyas tojásokat vízszintesen tálcázzuk.


- Keltetés elõtti felmelegítés. A tojásokat már a keltetési hõmérsékletre melegítve rakjuk gépbe. (fokozatosság!) Gépbe rakás elõtt 4-6 órával az elõkeltetõbe toljuk az elõkészített keltetõkocsikat, a tojások felveszik a terem hõmérsékletét. (22-24 c-fok) A tojások felszínén a pára kicsapódása káros, a terem levegõjét szárazon kell tartani. A felmelegítés másik módja az " elõzetes keltetés", ahol a tojásokat elõször (a csíra barázdálódásának érdekében) 38 c-fok fölé melegítjük, majd berakás elõtt teremhõmérsékletûre hûtjük.


3.4. A mesterséges keltetés technológiája


A keltetés fizikai tényezõi a hõmérséklet, a páratartalom, a légcsere, a légnyomás. A fény, a légnyomás és a légsebesség hatásai csak részben ismertek. A  mechanikai tényezõk: a tojás térbeli helyzete, a tojások forgatása. A modern keltetõberendezések kialakításakor mindezek kelés alatti összhangját kell figyelembe venni.

A keltetõberendezések kialakításuk és kapacitásuk alapján az alábbi típusokba sorolhatóak:


Asztali keltetõgépek. Kis kapacitás, (30-300 db) kiegyenlítetlen klíma, olcsó megoldások, közepes eredményesség.

Keltetõszekrények. Nagy kapacitás, (30-70 ezer db) automatizált klímakarbantartás, jó kezelhetõség, jól szervezhetõ és ütemezhetõ keltetõi munka.

Termes keltetõk. Óriáskapacitás (150-500 ezer db) rétegzõdõ, egyenetlen klíma, nehezen átlátható és- kezelhetõ, kockázatos.


A keltetés klímaigényeinek kiszolgálása


- Hõmérséklet. 37,5-37,8 c-fok (99,5-100,0 f-fok) A hõlépcsõk kialakulását el kell kerülni. Az utókeltetés ( bújtatás) hõigénye alacsonyabb. (36,1-37,2 c-fok, 97,0-99,0 f-fok) A magas hõmérséklet gyorsítja a kelést, a túl alacsony hõmérséklet késleltetõ hatása mellett növeli a helytelen fekvések gyakoriságát.

A keltetés harmadik harmadában a tojások túlmelegedhetnek, aktív hûtésrõl kell gondoskodni. A folyamat automatizálható, ám a viziszárnyarok esetében periodikusan, a keltetõkocsik kihúzásával hûtkük a tojásokat.

- Páratartalom. A szabályos fejlõdés érdekében a tojásnak a kelés alatt meghatározott mértékben párolognia kell. A fokozott párolgás szárítja a pórusokat, míg a nedvesség elzárja azokat. Károsodik az embrionális légcsere. A párolgás mértékét (beszáradás) a légkamra nagysága jellemzi. A párolgás függ a héjvastagságtól, a meszes héj szerkezetétõl éps a tojás tömeg-felület arányától is. Átlagos tojáshabitust feltételezve az optimális keltetéskori páratartalom 0-19 napig (elõkeltetés) 50-60 R%, 19-21. napig (bújtatás) 75R% körül alakul.

- Légcsere A kelés során termelõdõ széndioxidra kis mértékben szükség van a kalcium tojáshéjból való mobilizálásához. ( max. 0,5 %) Ezen túl megnõ az embrióelhalás mértéke. Az oxigéntartalom optimális mértéke 21 %, efölött és alatta rohamosan romlik a kelés eredményessége. A légcsere a feleslegesen termelõdõ önhõ elvezetését is szolgálja. (13. naptól) 1000 db tojás napi frisslevegõ- igénye a kelés elején 0,1 m3, közepén 0,5 m3, végén pedig 6,1 m3 körül alakul.

- A tojások forgatása. A tojásokat a megfelelõ fejlõdés érdekében 1-3 óránként forgatni kell. A forgatás a keltetõkocsin elhelyezett tálcák elfordításával történik, a vizszintessel bezárt 45 fokos szögben. Az ellenkezõ oldalra való átfordításkor a tojások állásszöge így 90 fokot változik.

- Lámpázás. Az embriófejlõdés ellenõrzése a keltetés 7-8. napja táján, homogén fénnyel való átvilágítással (lámpázás) történik. Ilyenkor a jól fejlõdõ embrió vérér-hálózata a tojáson belül kirajzolódik. A terméketlen tojások "üresek", a korán elhalt embrió széles vörös sávot rajzol ki a tojás belsejében (véres tojás) Elõfordul, hogy az érhálózat látszik, ugyanakkor a véredények szakadozottak. A tojást ez utóbbi esetben is selejtezni kell.


3.5. A naposállatok leszedése, feladatok a keltetõben


A csibék leszedését azok 95%-ának felszáradásakor kell végrehajtani. A korai leszedés árt a csibék életképességének. A késõi leszedés kiszáradáshoz, legyengüléshez vezet, megnõ a telepítéskori elhullás. A leszedéskor osztályozzuk a csibéket, értékesíteni csak jól fejlett, elsõ osztályú állatokat szabad. A kelésgyengéket selejtezzük. A válogatás szempontjai az alábbiak:


- A csibe ne legyen torz, deformált.

- Szabványos testtömeg

- Ne legyen "ázott", vagy túl száraz.

- Fajtára jellemzõ szín.

- Záródott köldök, a szikzacskó felszívódott, a hasfal nem lágy tapintatú.

- Szilárd, nem imbolygó állás

- élénk tekintet és hang


A vevõ igényei szerint elvégzendõ speciális feladatok:


- Szexálás (ivarmeghatározás)

- Tarajkurtítás

- csõrkurtítás

- lábjelölés



- vakcinázás, oltás


A csibék szállítása


A szállítás különös gondot igénylõ feladat. A szállított mennyiség a vevõ által jelzett igényen túl 2% ráadást is tartalmaz az úti elhullások és a válogatási hibatényezõk miatt. A szállítást csak fertõtlenített légterû, zárt, erõs légmozgástól védett, fûthetõ és jól szellõztethetõ gépjármûvel végezzük. A szállítási hõmérséklet 28-32 c-fok között optimális.


A fontosabb baromfifajok tojásainak kelési ideje (Bogenfürst, 1987. nyomán)


Házityúk

tojófajták, hibridek         20-21 nap

hús típusú fajták, hibridek 21-22 nap

kettõs hasznosítású fajták 21 nap

Gyöngytyúk 26-27 nap

Pulyka                                       27-28 nap

Házikacsa                                             27-28 nap

Pézsmakacsa                            35 nap

Mulardkacsa                            31-32 nap

Lúd                                                        29-31 nap

Házigalamb                               16-18 nap

Japán fürj                                             16-17 nap


3.6. ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK



1.- A természetes baromfikeltetés elõnyei, hátrányai.

2.- A tojás, mint biológiai objektum. (fogalma, funkciója)

3.- A tojássárgája képzõdésének helye, felépítése.

4.- A tojás-szik felépítése.

5.- Hol található az osztódó zigóta a tojásban?

6.- A petevezetõ részei.

7.- Hol zajlik a megtermékenyítés?

8.- Mibõl áll a tojásfehérje?

9.- A jégzsinór keletkezése, funkciója.

10.- Hol képzõdnek a tojásfehérje-rétegek?

11.- A belsõ héjhártyák elnevezése, funkciója, képzõdésük helye.

12.- A szoros feladata.

13.- Mi a madárméh, milyen szerepe van a tojásképzõdésben?

14.- A tojás alakjának jelentõsége a keltethetõségben.

15.- A mészhéj felépítése, összetétele, funkciói.

16.- A légkamra kialakulásának helye, ideje, a légkamra funkciója.

17.- A vérfoltos és húsfoltos tojások kialakulásának okai.

18.- A tojások lágyhéjúságának okai.

19.- Mi a krétafoltos tojás és mitõl jön létre?

20.- A bordázott héjú tojások kialakulásának okai.

Þ

21.- mikor zajlik le a korai embriófejlõdés, mi történik ez alatt?

22.- mi az embrionális küszöbhõmérséklet jelentõsége? (élettani 0 fok)

23.- Milyen szakaszokra különül el az embriófejlõdés? - Mi jellemzi a szakaszokat?

24.- Sorolja fel az extraembrionális hártyákat!

25.- A sziktömlõ szerepe.

26.- Az amnion szerepe.

27.- A chorion szerepe.

28.- Az allantois szerepe.

29.-Az embrionális anyagcsere szakaszai, jellemzõik.

30.-Az embriófejlõdés kritikus szakaszai.

31.-Embriófejlõdési rendellenességek (felsorolás)

Þ

32.-Milyen feladatokat takar a tojások keltetés elõtti elõkészítése?

33.-A tojások tisztítása, fertõtlenítése.

34.-A tálcázás módja, ideje.

35.-A tojások keltetés elõtti válogatásának szempontjai.

36.-A tojás- tárolás alapelvei, módszerei.

37.-A keltetés fizikai, mechanikai tényezõi.

38.-A keltetõberendezések technológiai típusai. (elõnyök, hátrányok)

39.-A keltetés hõmérsékletigénye.

40.-A keltetés páraigénye.

41.-A keltetés légcsere-igénye.

42.-A tojások lámpázása.

43.-A csibék leszedése, elbírálása.

44.-A csibék szállítás elõtti kezelése.

45.-A csibék elszállításának módja, követelményei.

46.- A fontosabb baromfifajok tojásainak kelési ideje


Találat: 17683