Rend : HÁRTYÁSSZÁRNYÚAK - HYMENOPTERA

Rend : HÁRTYÁSSZÁRNYÚAK - HYMENOPTERA

Kicsi, közepes és nagy termet. A két pár hártyás szárny hiányozhat (pl. hangyák). Rágó vagy nyaló szájszerv. A potroh függelékei: tojócsõ vagy fullánk. Fejlõdésük holometamorfózis. Lárváik: nyûszerûek, kukacszerûek vagy álhernyók. Szabad bábjuk van.

I. Alrend: - Növényevõ darazsak (levéldarázs alkatúak) - Symphyta

A potroh teljes szélességében ízesül a torhoz ülõpotrohúak). A nõstények tojócsöve fûrészes.

Család: Szövõdarazsak - Pamphilidae

Széles, lapított potrohú rovarok. Lárvájuk hernyószerû, 3 pár tori lába van, a potroh végén kétoldalt egy-egy nyúlvány található. Szövedékben, csoportosan élnek. A talajban, bábkamrában, gubószövedék nélkül bábozódnak.

Csonthéjasok szövõdarazsa - Neurotoma nemoralis

Leírás: 7-8 mm hosszú, fekete színû, fején és potrohán fehér foltokkal.

Életmód, kártétel: 1 nemzedék/év a kifejlett lárva telel a talajban. Tojásait az õszibarack és egyéb csonthéjasok leveleinek fonák 818d35i ára helyezi. A kikelõ lárvák szövedékben együtt rágnak.

Jelentõség: komolyabb kártétel ritkán fordul elõ. Túlszaporodás esetén a letarolt fák nem tudják beérlelni gyümölcsüket.

Körte szövõdarázs - Neurotoma saltuum (flaviventris)

Leírás: 11-14 mm hosszú, fekete alapszínû, a potrohán sárga foltok vannak

Életmód, kártétel: 1 nemzedék/év, lárva telel a talajban, gubó nélkül. Tojásait a körte levélfonákára helyezi, ahol a lárvák szövedékben együtt élve rágnak.

Jelentõség: faiskolában súlyos lehet a kártétele.

Család: Szalmadarazsak - Cephidae

Endofág károsítók. Lárváik láb nélküliek.

Hajtáshervasztó darázs - Janus compressus

Leírás: A szexuál dimorfizmus nagy mértékû: a nõstény nagyobb és potroha oldalról lapított, a hím kisebb és potroha hengerded, színükben is eltérnek.

Életmód, kártétel: 1 generáció/év. A kifejlett lárva telel a vesszõkben. Tojócsövével elsõsorban a körte hajtásain spirálvonalban 20-30 szúrást ejt, de csak egy tojást helyez el. A hajtások elhervadnak.

Jelentõség: törpe körtefákon és faiskolában jelentõs a kártétele.

Család: Valódi levéldarazsak - Tenthredinidae

A legjelentõsebb kártevõ Hymenoptera család. A legtöbb faj lárvája levelekkel táplálkozik. A tojásnak nagy mennyiségû vízre van szüksége. Lárvájuk álhernyó. Gyakori a szûznemzés.

Füstösszárnyú levéldarázs - Caliroa limacina

Leírás: az imágó 4-6 mm, fénylõ fekete színû, szárnyai üvegszerûen átlátszóak. Lárvája a meztelen csigára emlékeztet.

Életmód, kártétel: 2 nemzedék/év. Lárvája gubóban telel a talajban, Lárvái leggyakrabban a cseresznye, meggy, körte valamint a Sorbus, Prunus és Crataegus fajok levelein hámozgatnak. A lehámozott részek áttetszõk, késõbb megbarnulnak, illetve feketednek.

Jelentõség faiskolában és fiatal telepítésû fákon jelentõs a lombveszteség.

Gyümölcsdarazsak

Fekete (poloskaszagú) szilvadarázs - Hoplocampa minuta

Leírás: 4-5 mm nagyságú, teste fekete, lábai barnák. A nõstény csápja barnás fekete, a hímé sárga.

Életmód, kártétel: 1 nemzedék/év. A lárva gubóban telel a talajban. Tápnövénye a szilva és a ringló. Tojásait a csészelevelek cimpáiba rakja. A kikelõ lárvák a gyümölcsbe rágnak, ahol a magkezdeményt is elfogyasztják, helyén fekete falú üreg látható. Az apró gyümölcsök tömegesen hullanak.

Jelentõség: gradáció esetén jelentõs termésveszteséget okoz.

Körte gyümölcsdarázs (poloskaszagú körtedarázs) - Hoplocampa brevis

Leírás: 4,5-5,5 mm, teste, csápjai, lábai sárgásbarnák. A tor háti részén X-alakú rajzolat látható.

Életmód, kártétel: 1 nemzedék/év, 1-4 éves fejlõdésû. Lárvája telel a talajban, gubóban. Tojásait a csészelevelek tövi részénél a fonák bõrszövete alá süllyeszti. A kikelõ lárva a tojástól kiinduló járatot rág a magház felé haladva. A kiodvasított gyümölcs lehullik.

Jelentõség: egyes években a termés nagy részét elpusztítja.

Alma gyümölcsdarázs (poloskaszagú almadarázs) - Hoplocampa testudinea

Leírás: 6-7 mm, sárga színû, fején fekete folttal. A potroh háti része fekete.

Életmód, kártétel: 1 nemzedék/év. Kifejlett lárvái gubóban telelnek a talajban. A darazsak az almavirágzás megindulása elõtt rajzanak. Tojásaikat a bibe és porzószálak közötti részen a virág szövetébe helyezik. A kikelõ lárva a héj alatt járatot rág, mely a lárva növekedésével szélesedik és beparásodik, az alma deformált lesz. Késõbb a lárvák a magházig hatolnak, a magvakat is elfogyasztják. Az üreget sötét színû ürülék tölti ki. A gyümölcs felületén egy kerek nyílás látható.

Jelentõség: túlszaporodása esetén tömeges gyümölcshullást okoz.

Köszméte-levéldarázs - Nematus (Pteronidea) ribesii

Leírás: imágó 6-8 mm, barnássárga, feje és elõtora sötét, szárnyai üvegszerûen áttetszõk.

Életmód, kártétel: 3 generáció/év. Lárvája gubóban telel a talajban. Tojásait a levélfonákon a vastagabb erekre, sorban helyezi el. Monofág. Lárvái a köszméte levéllemezében lyukakat rágnak, késõbb karéjoznak.

Jelentõség: az elsõ nemzedék lárvái teljesen letarolhatják a lombot, ami terméshullást von maga után. A második és harmadik nemzedék által okozott lombveszteség a következõ évek terméshozamát csökkenti.

II. Alrend : Tojócsövesek - Terebrantes

Darázsderék van, a tojócsõ sima, lárváik nyûszerûek.

Család: Gubacsdarazsak - Cynipidae

A fajok zöme gubacsban fejlõdik. Apró (2-5 mm) termetûek. Tojóscsövük fejlett. Lárvájuk kukacszerû. Mono- vagy oligofágok.

II. Alrend: Fullánkosok - Aculeata

"Darázsderék" van. Tojócsövük szúrókészülékké, "fullánk"-ká módosult, mely védelemre vagy áldozatának megbénítására szolgál. Lárvájuk nyûszerû vagy kukacszerû. Sok fajuk társasan él, némelyek államot alkotnak. A méhek, darazsak és hangyák tartoznak ide.

Család: Társas redõsszárnyú darazsak - Vespidae

Életmód, kártétel: társasan élnek. A megtermékenyített nõstények tavasszal fészket építenek. Tojásaikból dolgozók fejlõdnek, melyek nyáron a lárvákat táplálják szétdarabolt rovarokkal, késõbb érõ, lédús gyümölcsökkel (körte, szilva, õszibarack, szõlõ). Õsszel megjelennek a hímek és ivaros nõstények. A tél beállta elõtt a hímek és a dolgozók elpusztulnak. A megtermékenyített nõstények telelnek át. 1 nemzedék/év.

Leggyakoribb fajok: franciadarázs (Polistes gallicus), lódarázs (Vespa crabro), németdarázs (Paravespula germanica)

Jelentõség: egyes években súlyos veszteséget okoznak az éredõ gyümölcsök megrágásával.

Család: Mûvészméhek - Megachilidae

Szájszervük nyaló, fejlett rágókkal. Fészeképítésük üregekben, üres növényi szárakban, hagymák virágkocsányaiban történhet.

Szabóméhek - Megachile spp.

Leírás: 7-17 mm hosszúságú fajok. Rágóik a levélrészek kiszabására módosultak.

Életmód, kártétel: 1 nemzedék/év, a lárvák telelnek gubóban. A legkülönbözõbb növények virágait látogatják táplálkozás céljából. A kiszabott levélrészeket sejtépítésre használják, melyhez sima felületû, hajlékony állományú leveleket választanak.

Jelentõség: eddig a legnagyobb károkat málnán, rózsán, orgonán, tölgyfajokon, akácon és ecetfán okozták. A pillangósvirágúak fontos beporzói.

Osztály: PÓKSZABÁSÚAK - ARACHNIDA

Testük két részbõl áll: fejtorból és potrohból. Csápjuk hiányzik, csáprágójuk (chelicera) van. Végtagjaik száma általában 4 pár láb.

Rend: ATKÁK - ACARINA

Kistermetûek vagy mikroszkopikus méretûek (0,1 - 4 mm). Testük szelvényezetlen. Fejtoruk a potrohukkal teljesen egybeolvad. Kültakarójuk általában puha, de akadnak szklerotizáltak is (páncélatkák). Szájszervük szúró-szívó (chelicera szúrósertévé alakult) vagy rágó (chelicera rágóvá alakult). Szemük nincs vagy 1-2 pontszem. A kifejlett egyedeknek (imágó, adult) általában 4, a gubacsatkáknak 2 pár lábuk van, a lárváknak 3 pár. Táplálkozásuk szerint fitofágok, mykofágok, zoofágok, paraziták, szaprofágok. Szaporodásuk oviparia vagy ovoviviparia. Fejlõdésmenetük az epimorfózis bonyolult, családonként eltérõ.

Család: Gubacsatkák - Eriophyidae

Apró termetû (200-500m), megnyúlt, hengerded, másodlagosan gyûrûzött testû állatok. 2 pár lábuk, szúró-szívó szájszervük van. Évente több nemzedékük fejlõdik ki, telelésük pedig az általuk létrehozott gubacsban történik. Két biológiai csoportjuk közül az egyik a fajra jellemzõ alakú gubacsokat okoz, a másik a leveleken szabadon él (levélatkák). Erõs a tápnövény fajokra való specializáció.

Szõlõgubacsatka - Eriophyes vitis

Tápnövény: a szõlõ.

Életmód, kártétel: 6 - 7 generáció/év. A kifejlett egyedek telelnek a szõlõ rügyeiben, ahol fakadás elõtt a levélkezdeményeket szívogatják. A levél színén kidudorodások, a fonákon nemezképzõdés, "szöszösödés" figyelhetõ meg.

Jelentõség: ha a virágkezdeményeket megtámadja, jelentõs termésveszteséget okoz.

Mogyoró rügy-gubacsatka - Eriophyes (Phytoptus) avellanae

Tápnövény: mogyoró-fajok.

Életmód, kártétel: a rügyek elgubacsosodását okozza. A fertõzött rügyek tavasszal nem

bomlanak ki, csak rózsaszerûen szétnyílnak. Az atkák a rügyben telelnek, ott télen is szaporodnak.

Jelentõség: telepített mogyorón a kártétel csekély, védekezni ellene nem szükséges.

Szõlõ levélatka - Calepitrimerus vitis

Tápnövény: szõlõ.

Leírás: a kifejlett egyed 140-160m , fehér színû, lapított testû.

Életmód, kártétel: 7-10 generáció/év. Kifejlett egyedek telelnek kéregrepedésekben, rügyekben, tömegesen. Szívogatásuk hatására a szõlõ hajtásai rosszul fejlõdnek, a fiatal levelek erõsen deformálódnak. Augusztusban a levelek színén kávészínû elbarnulás látható.

Jelentõség: különösen az új telepítések növekedésgátlásával okoz súlyos károkat. Nagyszámú áttelelés esetén az elpusztult hajtások pótlására a mellék- és alvórügyek újrafakadnak.

Család: Tetûatkák (fonállábú atkák) - Tarsonemidae

Apró termetûek (0,1-0,2 mm). Szájszervük szúró-szívó. A 4. lábpár a nõstényeknél elvékonyodik, fonalszerû, a hímeknél a comb belsõ oldalán félkör alakú, lemezszerû kiszélesedés van.

Szamócaatka - Tarsonemus pallidus

Leírás: a nõstény 0,1-0,2 mm, sárgásfehér, megnyúlt tojás alakú. A hím 0,08 - 0,15 mm, sárgásfehér, zömök.

Életmód, kártétel: 7 nemzedék/év. Kifejlett nõstény telel, a levélnyelek tövénél. Két alfaj:

egyik csak a szamóca, másik a dísznövények fiatal hajtásait, leveleit szívogatja, melyek görbülnek, zsugorodnak, késõbb elszáradnak.

Jelentõség: veszélyes kártevõ.

Szélesatka - Poliphagotarsonemus (Hemitarsonemus) latus

Leírás: a nõstény 133-241m halványsárga vagy fehéres. A hím kisebb (107 - 109m), karcsú, gyors mozgású.

Életmód. kártétel: növényházakban 3-3,5 nap alatt kifejlõdik egy generáció. Polifág, de fõleg dísz- és hajtatott zöldségféléken károsít. Szívogatása hatására a levelek kanalasodnak, deformálódnak, törékennyé válnak. Kártétele legszembetûnõbb a paprikán és gerberán. Elõbbin a termés parásodik, felrepedezik, dohos ízû, utóbbin a nyelves virágok deformálódnak. Gyomokon tömegesen él.

Jelentõség: veszélyes kártevõ. Termesztõ berendezésekben súlyos kártételeket okoz.

Család: Takácsatkák - Tetranychidae

Nevüket szövõképességükrõl kapták. A fajok zöme finom szövedékkel hálózza be a fertõzött növényrészt. Átlagos méretük 0,5 mm. Színük fajtól, fejlettségi foktól, tápláltsági állapottól és évszaktól függõen sárga, zöld, barna vagy vörös. A kifejlett egyedeknek 4, a lárváknak 3 pár lábuk van. Szájszervük szúró-szívó. Kizárólag fitofágok. A legtöbb faj oligo- és polifág, de vannak monofágok is. Fõleg a leveleket fertõzik, de más zöld részeket is ellephetnek. Mennyiségi és minõségi kárt okoznak. Kárképük jellegzetes. A fertõzött levelek színén apró, fehéres, sárgás, elhalványodó pontok keletkeznek, melyek egybefolynak. Késõbb torzulás, száradás és korai levélhullás következik be. A növény fejlõdésében visszamarad. A termés apró lesz, vegyi összetétele megváltozik

Közönséges takácsatka - Tetranychus urticae

Leírás a nõstény 0,5 mm, a hím kisebb. Változó színûek, oldalukon 2 sötét folttal.

Életmód, kártétel növényházban 9-10, szabadföldön 5-7 generáció/év. Szabadban a megtermékenyített nõstény telel fakéreg alatt, avar alatt stb. Növényházakban egész évben zavartalanul fejlõdik. Jellegzetesen polifág. A levélfonákot és az egyéb károsított zöld részeket sûrû, poros szövedék borítja.

Jelentõség: száraz, meleg körülmények között különösen felszaporodik. Ilyenkor a növények - fõleg a bab, paprika, paradicsom, uborka, szegfû, mályva - pusztulását okozza.

Piros gyümölcsfa takácsatka - Panonychus (Metatetranychus) ulmi

Leírás: a nõstény 0,7 mm körüli, bíborpiros, kerekded, a hím 0,5 mm, hátrafelé feltûnõen elkeskenyedik. A pete gömb alakú, felsõ része kissé lapított, piros.

Életmód, kártétel: 4-6 generáció/év. A peték telelnek a rügyek közelében, gallyak, ágvillák kéreggyûrõdéseiben, fatörzsön, kéregrepedésekben. Az áprilistól kelõ lárvák a fejlõdõ levélkéket szívogatják, negatívan befolyásolva a hajtások növekedését és a késõbbi generatív fejlõdést. A károsítás késõbbi szakaszában korai lombhullást okoz. Szövedéket nem készít. Polifág faj, de különösen kedveli a rózsafélék családjába tartozó fás növényeket.

Jelentõség: hazánkban 1956 óta ismert. Kora tavaszi kártétele 30-40 %-kal gyengébb terméskötõdést eredményezhet.

Életmód, kártétel: változó nemzedékszámú faj. Hagymás és gumós dísznövényeken károsít, jácinton, tulipánon súlyos károkat okozhat.

Jelentõség. hazánkban 1969-ben észlelték elõször. Behurcolt kártevõ, Hollandiából importált gumókkal került be.

Család: Ragadozóatkák - Phytoseiidae

Apró (0,2-0,7 mm) kerek, ovális vagy tojásdad, opálos, sárgás vagy barnás árnyalatú állatok, gyors mozgásúak, futólábakkal. A fajok nagy része aktív ragadozó. Apró ízeltlábúakat, fitofág atkákat fogyasztanak, de fõ táplálékuk a takácsatkák és gubacsatkák. Lágyszárúakon, lombhullató fákon és cserjéken, örökzöld növényeken és fenyõféléken egyaránt megtalálhatók. Magyarország területérõl eddig mintegy 30 faj került elõ. Biológiai védekezésre termesztõ berendezésekben általánosan használatos a nálunk nem honos Phytoseiulus persimilis. Lombhullató fáinkon nagy jelentõséggel bír az Amblyseius finlandicus.

Törzs: GERINCESEK - VERTEBRATA

Csontos belsõ vázuk van, testükön gerincoszlop húzódik végig. Rendszerint 4 végtaggal rendelkeznek.

Osztály: MADARAK - AVES

Repülõ életmódhoz alkalmazkodott gerincesek. Testüket toll fedi, állcsontjaik csõrré, elülsõ végtagjaik szárnyakká alakultak. Meszes héjú tojásokat tojnak, melyeket kiköltenek. Mivel a nálunk élõ madarak majd minden faja védelem alatt áll, ezért idõszakos kártételük ellen csak riasztással védekezhetünk.

Rend: Énekesmadár-alakúak - Passeriformes

A madarak legfajgazdagabb rendje (közel 2/3-uk tartozik ebbe a rendbe). Változatos testalkatú és nagyságú fajok, hangadó szervük az alsó gégefõ (syrinx) igen jól fejlett. Fõleg az erdõk, bokros területek madarai.

Család: Seregélyfélék - Sturnidae

Rigó nagyságúak, tollazatuk csillogó fényû. Rendszerint faüregekben fészkelnek. Magevõk, de a fiókanevelés idõszakában jelentõs mennyiségû állati eredetû (fõleg rovar) táplálékot is fogyasztanak.

Seregély - Sturnus vulgaris

Leírás: rigó nagyságú, fekete, szivárványos fényû alapon apró fehér pettyekkel tarkított. Csõre hegyes, sárga színû. Lábai erõsek, hegyes karmokkal.

Életmód - kártétel: vándormadár, februárban tér vissza hazánkba. Csoportosan, "seregekbe" tömörülõ faj. Odvasodó vén fákban fészkel, fészekalja 5-6 tojás. Az év nagy részében állati eleséget fogyaszt, a gyümölcsök közül a cseresznyét, meggyet, de fõleg a szõlõt szereti.

Jelentõség: a szántóföldi növénytermesztés szempontjából hasznos, de gyümölcsösökben olykor igen jelentõs a kártétele.

Osztály: EMLÕSÖK - MAMMALIA

Testüket szõr borítja, utódaikat elevenen hozzák a világra és emlõikbõl anyatejjel táplálják.

Rend: RÁGCSÁLÓK - RODENTIA

A legtöbb emlõs kártevõ ebbõl a rendbõl kerül ki. Kis v. közepes nagyságú, rendkívül szapora emlõsök, feltûnõen fejlett metszõfogakkal.

Család: Hörcsögfélék - Cricetidae

Fejûk széles, lábúk és farkúk rövid. Föld alatti fészket készítenek. A legjelentõsebb emlõs kártevõk közülük kerülnek ki.

Mezei pocok - Microtus arvalis

Leírás: az egérhez hasonló alakú és nagyságú rágcsáló. Háta szürkés-barna, hasa szennyesfehér, farka rövid, fülkagylói bundában ülnek.

Életmód - kártétel: járatait a föld alatt készíti, itt található a lakása is, ahol 30-35 utódot is fialhat élete során (1-1,5 év). Egyedszámuk hosszú száraz õsz és enyhe tél után szokott megnõni. Szinte valamennyi termesztett növényünket károsítja. A kárképre jellemzõ, hogy a rágott felületeken a metszõfogak párhuzamos nyomai jól látszanak.

Jelentõség a veszélyes károsító, tömeges elszaporodása esetén komoly károkat okozhat a mezõgazdaságnak.