Hangalak és jelentés viszonya a szavakban

Hangalak és jelentés viszonya a szavakban

Minden szónak van hangalakja és jelentése, vagyis a szó a jelentés és a hangalak egysége. Hogy egy hangalak milyen jelentést idéz fel egy nyelvben, az a közös nyelvet 353d35d beszélők megegyezésén alapul. szó= h+ j

A hangalak az a hangsor (leírva betűsor), amely a szó jelentését felidézi bennünk. A jelentés az, amire a hangalak hallásakor gondolunk.

A hangalak és jelentés kapcsolata alapján a szavak lehetnek: egyjlentésűek, többjelentésűek, azonos alapúak (homonimák), rokon értelműek (szinonimák), hangutánzó és hangfestő szavak.

Az egyjelentésű szavaknál egy adott hangsor csak egy jelentést idéz fel. PL:
golyóstoll, gyufa

H -J

A többjelentésű szavaknál egy hangalakhoz több jelentés kapcsolódik, és a jelentések között valamilyen kapcsolat van. Pl: körte, toll, zebra, daru       J₁

H

J₂

Azonos alapú szavak: Egy hangalak több jelentést is felidézhet, de ezek között nincs kapcsolat. Ezeknek csak véletlenül azonos a hangalakjuk. Pl.: ár, ég, nyúl, vár

J₁

H

J₂

A rokon értelmű szavak a valóságnak ugyanarra a mozzanatára vonatkoznak. (Több
hangalakhoz egy jelent és tartozik) Pl., kutya, eb; tengeri, kukorica

H

J

H

Ezek eltérnek használat körükben, stílusukban. Vannak olyan rokon értelmű szavaink, amelyekben pl. a jelentések között fokozati összefüggés van. Pl.: gebe- ló- paripa; szellő- szél- vihar 

H J₁

H J₂

H J₃

A hangutánzó és hangfestő szavaknál a hangalakból következtetünk a szó jelentésére
Pl.: kakukk, ballag, cammog, sompolyog

H --> J