online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   

A mell

gyógyszer

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt

egyéb tételek

 
GYÓGYSZEREINK ÉS A SZIMMETRIA
Rheumatoid arthritis ( Polyarthritis chronica progressiva )
A fürösztés és az ahhoz kapcsolódó kiegészítö gondozasi müveletek
Küzdd le a betegséget antioxidansokkal
A toxikomania kivaltó okai és motivaló tényezői
Osteomyelitis
A beteg ember csoportosítasa lélektani szempontból
A KÁBÍTÓSZER-PROBLÉMÁVAL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK, AJÁNLÁSOK ÉS HAZAI JOGI SZABÁLYOZÁS ÖSSZEVETÉSE:
Eszméletvesztés és görcsrohamokkal jaró rosszullét.
 
 

A mell

A mell egyrészt a női mellmirigyet tartalmazó szerv, másrészt  a felsőtest központi területe. A fej és a medence csontos tokja mellett a mellkas a harmadik olyan "tartály", amely életfontosságú szerveket rejt magában. Az egyik a kapcsolatteremtő és kommunikációs szervünk, a tüdő*, a másik pedig az ember energetikai középpontja, a szív*.

Míg a koponya és a medence szilárd és ennélfogva megle- ; "

hetősen merev "tartály, a bordákból és izmokból álló mellkas meghökkentő módon mozgékony. Nemcsak hogy a szívvel és a tüdővel két olyan szervet foglal magában, amelyek megszakítás nélkül, gyors ritmusban mozognak, hanem a légzés ritmusát is követi. Ez annyit jelent, hogy percenként egy tucat- , szor kitágul és összehúzódik. Az teszi lehetővé ezt a rendkívüli mozgékonyságot, hogy a bordák a gerincoszlophoz ízületekkel, a szegycsonthoz pedig rugalmas porcos összeköttetéssel rögzülnek. Rugalmassága ellenére a mellkas szilárd várként veszi körül érzékeny tartalmát. Középen fekszik a szív, a vérés az energiakeringés központja. A test síkján minden a szív körül forog. A keleti felfogás szerint a szívcsakra, az anahata a test negyedik és egyben a középső energiaörvénye, egyúttal az energiából álló ember középpontja is. A tüdő a kommunikáció szerve, mivel végül is a beszéd nem más, mint a gégefő és a szájüreg modulálta kilégzett levegő. Ha meggondoljuk, hogy az ember mindenekelőtt társas lény, akkor világossá válik, hogy milyen központi szerepet játszik érzelmeink és kommunikációs cserénk központja a létezésünk szempontjából. A mell értelmezésénél az is lényeges, hogy az ember közepe, következésképp az a hely, ahol minden integrálódik, ami csak a racionális fentről le, az intuitív-archaikus lentről fel és az érzelmi bentről kifelé jön. Formája és funkciója tükrözi, hogyan boldogul az ember ezzel a négyszeres feladattal.

1. A kitágu It mel I kas

Amennyiben a mellkas magába záró és védelmező szerepét a túlzott védelemigénynek megfelelően izomfeszültséggel és merev ízületekkel megerősíti, akkor a kasból kalicka lesz, amely fogva tartja a szívet és a tüdőt (69). Ez a kalicka lehet, hogy a maga felfújt állapotának köszönhetően egészen tágas, ám akkor is csak börtön marad. Ha egy madarat kalickába zár az ember, azzal élete alapvető értelmétől fosztja meg. A börtönszerű mellkas gátolja a tüdő működését, nincs lehetősége, hogy az összes elhasznált gázt kipumpálja magából, s 414f52e e arra, hogy a kapacitásának megfelelő mennyiségű friss levegőt beszívja. A levegő oxigéntartalmánál fogva az elsődleges életenergiát jelenti a számunkra. Az oxigén, illetve a prána, az életerő tartja életben és látja el energiával az embert. Miután amúgy is hajlamosak vagyunk arra, hogy tüdőnk kapacitásának csak egy kis részét használjuk, ha egy további megszorítás következtében még ennél is kisebb mennyiségű levegőt cserélünk, az az életben maradással ugyan összeegyeztethető, ám a beteljesedett élettel nem. A szívvel egy olyan szerv kerül fogságba, amely az életnedvek cseréjéről és a szívből jövő érzelmekből él. A szív központi tevékenysége, a szeretet, elhal a fogságban, ugyanis az élteti, hogy adják és kapják. Amikor a mellét döngeti az ember, akkor teleszívja magát levegővel, aztán benn tartja a levegőt, és megtapasztalhatja, hogy milyen ez a felfújt és megmerevedett állapot. Viszonylag gyorsan beáll a túlterheltség és teltség érzése. Olyan teltség ez, amely nyomást gyakorol az emberre. Felfújtsága következtében a felsőtest meghatározóvá válik. Az érzelmek szempontjából, de az energiaellátás síkján is ez a pöffeszkedés az altest rovására megy. Amikor elveinek felfújt mellkasával ad hangsúlyt, sokkal erősebbnek mutatkozik az ember, mint amilyen valójában. Ennek az állapotnak a hordómellkassal együtt járó tüdőemfizéma a tipikus betegsége. A mellkas erőteljesen kitágult formája olyan, mint a hordó, teljesen megmerevedik, és a lélegzettel áramló életenergia számára se a kellő rugalmasságot, se a nyitottságot nem biztosítja.

Ahhoz, hogy az ember fenn tudja tartani magáról ezt a félreismert képet, el kell nyomnia az érzelmeit. Így lesz a hatalmas, kívülről nézve nagy benyomást keltő, boltíves mellkas nemritkán a lélek finom rezdüléseinek és szívből jövő


érzelmeinek a sírboltja. Az ilyen mellkörfogatok tulajdonosai ritkán sírnak, és nemigen mutatják ki a gyengeségüket, vagy ha igen, akkor sem nyíltan és egyáÍtalán nem nyilvánosan. Ezzel szemben hajlamosak arra, hogy mindig agyonhajszoltan rohanjanak. Arra törekednek, hogy ahol és amiben csak lehet, ők legyenek a hangadók, és szinte kényszeresen akarnak ellenőrizni, mindent és mindenkit a hatásuk alatt tartani. Haj- ' lamosak a túlfeszítésre (hypertonus = magas vérnyomás*) a szívproblémákra, az asztmára* és a tüdőemfizémára*. A szívproblémák elvileg a tüdőproblémákhoz hasonlítanak. Az angina pectorisban* vagy az infarktusban* kiéheztetik az amúgy is ˇ magas nyomás alatt dolgozó szívüket, az asztmánál és az emfizémánál nem kap elegendő életerőt a túlfújt tüdő.

2. A beesett mel I kas

A levert, kedvetlen állapotokat ezzel szemben beesett boltozatú mellkassal éli meg az ember. Míg a túl tág, úgyszólván a medréből kilépő mellkas tulajdonosa a bőség közepette hal éhen érzelmileg, a beesett mellkasú ember nélkülöz. A felfújt, a maga énjét kitágító ember környezete és sokszor ő maga is szenved ettől és tönkremegy bele, a gyengén fejlett, beesett mell is ugyanilyen énről árulkodik. Távol áll tőle, hogy mellre szivja az életet. Úgy érzi, hogy gyenge a tüdeje, üres, és a végét járja. Ezt az életérzést is könnyen előidézhetjük a légzésünkkel úgy, hogy teljesen kifújjuk a levegőt, és ameddig csak bírjuk, várunk a belégzéssel. A nyomasztó üresség érzése nagyon hamar egyfajta kínzó és kétségbeesett minőséget kap. Az érintettet szinte gúzsba köti a szorongás és a félelem. Állandóan az az érzése, mintha az utolsó erejére lenne szükség ahhoz, hogy magát és a mellkasát össze tudja szedni.

Felületes légzése és gyenge szívműködése következtében joggal érzi úgy, hogy elfeledkezett róla az élet. Azt azonban, hogy elegendő mennyiségű friss levegőt szívjon magába és adjon át a vérének, mégsem teszi meg. Ezért aztán nem meglepő, hogy gyakran kínozza az az érzés, hogy nem kap eleget, és kívülről várja a segítséget. Lelki alaphangulatára a kisebbrendűségi érzés, a depresszió és saját jelentéktelenségének tudata nyomja rá a bélyegét. Belefáradt az életbe, és nem gondol arra, hogy amit a maga szűk keblébe beereszt, annak az élethez vajmi kevés köze van. Mellkasa, amely tu306

lajdonképpen érzelmektől akar túláradni, az ő esetében túl kicsi, üres és zárt. Csak a fejét tölti meg nagyszabású fantáziálgatással.

Hatalmas mellkassal rendelkező ellenlábasánál ez a kas túl nagy, túlzottan tele van és ugyanúgy elzáródott. Mindkét típus elbarikádozta magát az élet ellen a különböző pólusokon. A túl felfújtak erődöket építenek, a védelemre szorulók behúzott mellkassal álcázzák magukat az élettel szemben. Így bár egymás ellentétei, a döntő ponton mégis azonosak: kisebbrendűségi érzéseik talaján nem válnak nyitottá és átjárhatóvá az életenergia számára.

3. A mel I kas "betegségei "

Bordatörések

A bordatörések, különösen ha sorozatos törésről van szó, egy nyílást vágnak a mellkas erődjébe. Óriási erőszak kell ahhoz, hogy ilyen rugalmas képződmény, mint amilyen a mellkas, összeroppanjon, hogy eltörjön az ember bordája. Mindennek vagy felkészületlenül kell érnie az áldozatot, vagy pedig olyan helyzetbe szorult, ahonnan nem tud kijutni. A testi helyzetleírás egyúttal arra a lelkiállapotra is érvényes, amelynek következtében szüksége volt a betegnek a bordatörésre. Ily módon tudott csak egy megmerevedett és beszűkült korlátozó helyzetből kitörni. Végül is olyan kísérletről van itt szó, melynek során megpróbál az ember lyukat ütni az őt körülvevő erődítményre, és erőszakkal nyitottá válni. Szellemi-lelki síkon kellett volna megvalósítania a test szintjén töréssel keletkezett nyitottságot és azt a fokozott mozgékonyságot, amit ez a nyitottság lehetővé tett. A törés következtében, illetve helyén átmenetileg új "segédízületeket" helyez üzembe az ember. A további töréseket pedig azzal lehetne megelőzni, hogy az ember szabad akaratából újraéleszti azt a sok mozgási lehetőséget, ami már amúgy is a rendelkezésére áll. A rugalmasság a téma és a feladat, amelyet mindenekelőtt átvitt értelemben kell megvalósítania. Hagynia kell, hogy betörjön az új az életébe, ki kellene nyílnia az extrém támadásokkal szemben is, és mozgékonyságot vinni a szívből jövő érzelmek és a kommunikáció világába. Így aztán tehermentesítené a mel Íkasát.


Kerdesek

1. Az erőszakon kívül mi tudja még feltörni mellkasom páncélszekrényét?

2. Érzelmi világom mely területei vannak annyira bebörtönözve, hogy az erőszakos kiszabadítás jelenti számukra az egyetlen esélyt?

3. Mely területen juttattam annyira szorult helyzetbe magamat, hogy már se ki, se be nem tudok jönni rajta, és tehetetlenül ki vagyok szolgáltatva a külső erőszaknak?

4. Mennyiben hanyagoltam el a különböző kommunikáció- ;. kat?

5. Mozgásba merem-e újra lendíteni a nyitottság és a rugal- I masság témáját az életemben?

Horkolás

Az előrehaladott életkorral egyre gyakoribbá váló jelenség a légzésen keresztül a kommunikáció témáját érinti. Ehhez jön  még a szabálytalan légzési fázisokban kifejeződő ritmusprob-  lematika. Éjszaka nehézkesen és egyenetlenül folyik a kommunikáció, és tetemes ellenállásba is ütközik. A horkolók félnek attól, hogy másokat zavarnak, és mégis minden áldott éjszaka ezt teszik. Zavart a külvilággal való kontaktusuk. A szervezetük világosan kifejezi, hogy legalábbis éjszaka egyedül, csak magukban szeretnének lenni. A zajokkal tartják távol a többieket. Azzal az "ürüggyel" szerzik meg a kívánt teret maguknak, illetve érik el, hogy egyedül lehessenek, hogy nem akarnak mások terhére lenni. Ha mégoly komolyan hangsúlyozzák is, hogy milyen szívesen töltenék az éjszakát a közös házastársi ágyban, a tünetük egész másról árulkodik. Ha esetleg valaki mégis a közelükbe merészkedne éjszaka, ahhoz jókora adag alázatra és alárendelődési hajlandóságra van szüksége, ugyanis a horkolást lehetetlenség csak úgy elereszteni a füle mellett. Vagy pedig füldugóra. Ezzel az illető süketté teszi magát a horkoló mellett. Nem vitás, ki itt a hangadó. Kézenfekvő a gyanú, hogy a horkolók nincsenek olyan hely308