A dohanyzas

A dohányzás

1. Tények és adatok

A jóléti társadalmakban olyan gyorsan változik az emberek életmódja, táplálkozási szokásai és erkölcsi normái, hogy a változások a szervezet alkalmazkodási (adaptációs) mechanizmusait sok esetben a kimerülésig igénybe veszik. Ennek eredményeként megjelenik a stressz, az alvászavarok, a neurózis, majd a pszichoszomatikus betegségek, melyek elsősorban a munkaképes társadalmi rétegekre jellemzőek. Természetesen ezek a tünetek főként azokban alakulnak ki, akiket genetikai adottságuk erre hajlamosít. Ezekből a pszichés szorításokból sok esetben a szenvedélyek: az alkohol, a drog és a dohányzás jelenthetik a pillanatnyi kiutat. Ezek közül a dohányzás társadalmilag a leginkább elfogadott, de az egészségre legártalmasabb szenvedély, aminek leküzdését elsősorban neveléssel és alternatív örömforrások biztosításával lehet elérni. A dohányzás megelőzését már kisgyermekkorban el kell kezdeni, s ebben igen nagy szerepe 646g61g van a szülőknek, az óvodai és iskolai programoknak.

Az egészségre ártalmas kockázati tényezők közül a dohányzás a legveszélyesebb. A WHO statisztikái szerint a dohányzás okozta éves halálozás meghaladja a drog, alkohol, fertőző betegségek és a balesetek okozta halálozást együttvéve. 1999-ben a világon 1,25 milliárd ember dohányzott, ami a 15 évnél idősebb lakosság egyharmadát jelenti. A fejlett országokban a férfiak 42%-a, a fejlődő országokban 48%-a dohányzik. A fejlett országokban a nőknek mintegy 24%-a dohányzik, a fejlődő országokban azonban a nőknek csak 12%-a dohányzó. A fejlett országokban a dohányzás az utóbbi években csökkent, aminek oka egyre sikeresebb egészségügyi felvilágosítás, a dohányzás elleni kampányok, a dohánytermékek reklámozásának korlátozása, továbbá a dohányfüstmentes munkahelyek, közlekedési eszközök és szórakozóhelyek számának szaporodása lehet. A jövőben a fejlődő országokban a dohányzók számának emelkedése várható a nők és gyermekek körében.

Az előrejelzések szerint 2025-re kb. 10 millió ember fog meghalni a világon dohányzás következtében. Az orvostudomány mintegy 20-25 olyan betegséget tart nyilván, amely közvetlenül a dohányzással kapcsolatos. Minden második dohányzó idő előtt hal meg. A fejlett világban egyre csökken a középkorú népesség körében a dohányzás, ugyanakkor a gyermekkorúak között emelkedik. Magyarországon 2,6 millió ember dohányzik, és minden ötödik ember a dohányzás következtében hal meg. Ez 1999-ben 28 ezer ember halálát jelentette.

Magyarországon az utóbbi 5 év átlagában évenként több mint 25 milliárd cigarettát szívtak el, ami azt jelenti, hogy az újszülötteket és gyermekeket is beleértve mind a 10 millió magyar állampolgár 1 doboz cigarettát fogyaszt el három nap alatt. A Gallup Intézet felmérése szerint a 12 évesek 15%-a, míg a 14-18 évesek 50%-a aktív dohányzó Magyarországon. A KSH adatai alapján 1999-ben 28-30 ezer ember halt meg a dohányzás következtében, többek között ezzel is magyarázható a rossz halálozási statisztikánk.

A statisztikák világszerte azt mutatják, hogy átlagosan minden hetedik rákban meghalt ember dohányzott. Régóta ismert tény, hogy a dohányzók körében jóval gyakoribb a tüdő- és gégerák, mint a nemdohányzók körében. Az összes tüdőrákos 75%-a dohányos, de a gégerákosok mintegy 41%-a is a dohányosok közül kerül ki. A világon ebben a két betegségcsoportban mintegy 5,5 millió ember szenved, ami azt jelenti, hogy a betegek között közel 3,5 millió ember a dohányzó. A dohányzás nagymértékben emeli a szájüreg rákos megbetegedéseinek kockázatát is.

2. A nikotin és hatásmechanizmusa

A 35 éves dohányzók várható élettartama 7 évvel kevesebb, mint a nemdohányzóké. Az epidemiológiai kutatások nagy eredménye, hogy a 20. században sikerült bizonyítani a dohányzás kóroki szerepét. A szenvedélynek a kialakulásáért a nikotin a felelős.

A nikotin dohánylevélből származó alkaloida, amely kémiai szerkezetét tekintve hasonló a kininhez, a kokainhoz, az atropinhoz, illetve a morfinhoz, tehát addiktív tulajdonságú drog. Ezért nagyon nehéz leszokni a cigarettáról. Egy cigarettából átlagosan 1-4 mg nikotin jut a szervezetbe, így egy erős dohányos naponta a halálos adag többszörösét fogyasztja el. A nikotin azonban igen gyorsan metabolizálódik, ezért akut mérgezés ritkán alakul ki.

A nikotin izgatja az agy érzelmi központjának ún. dopaminerg pályáit, és fokozza az acetilkolin és a dopamin felszabadulását. Ennek eredményeként a nikotinreceptorok felszaporodnak, és igénylik az újabb nikotinbevitelt. A nikotin a rágyújtást követően azonnal megjelenik az agyban, és érvényesül kellemesnek ítélt feszültségoldó, étvágycsökkentő hatása.

Az elvonási szindrómák sokkal kisebb intenzitású tünetekkel járnak, mint az ópiátok esetében. A nikotinelvonási szindróma csúcsa 24-48 óránál jelentkezik, időtartama 10 nap, a nikotinéhség azonban még évekig fennmaradhat. A nikotinelvonási szindróma nemcsak nikotinnal, hanem pl. amfetaminnal is gátolható. Az elvonást fokozatosan lehet végezni nikotintartalmú szerek adásával, amit ajánlatos kiegészíteni antidepresszáns-kezeléssel.

A fiatalokat időben meg kell ismertetni a dohányzás negatív hatásaival, meg kell őket védeni attól, hogy egyáltalán elkezdjenek dohányozni. Erre szolgálnak az óvodai, iskolai egészségmegőrző programok, amelyek általában a dohányzást a többi egészségre ártalmas életmódbeli faktorral együtt (alkohol, drog, helytelen táplálkozás) kezeli. A gyermekek nevelésében a legfontosabb a követhető pozitív példa. Ezt elsősorban a család és a kortársi közösségek közvetíthetik. A tilalomfák állítása már az egészen fiatalok körében is inkább kíváncsiságot, semmint rémületet okoz. Ezért a társadalom egészének ügye, hogy milyen példával szolgálunk, s mennyire vagyunk képesek a pozitív, egészséges életszemléletre ösztönző magatartást környezetünkkel elfogadtatni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a példamutatás passzív szerep. A dohányzás káros hatásait már nagyon korai életkorban lehet ismertetni. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy szülei dohányoznak, az megerősíti a káros hatásokat.

A pszichológiai tényezők és a dohányzás egymással szorosan összefüggnek. Bizonyos mértékig genetikailag meghatározott az, hogy mennyire vagyunk képesek a stresszes helyzeteket elviselni. Tanulással és tréningekkel a stresszkezelő képesség jelentősen fejleszthető. Ehhez viszont meg kell ismernünk képességeinket, az önismereti munkának az is része, hogy tudomást szerezünk terhelhetőségünkről.

A stressz és a depresszió öngyógyításának egyik formája a dohányzás. Ha a felnőttek idegesek vagy bajban vannak, a cigarettásdoboz után nyúlnak. Ezt az attitűdöt a fiatalok követik, amit állandóan megerősít saját környezetük és a filmek, a televízió.

3. Harc a dohányzás ellen - leszokás

A dohányzás megelőzésére több hatékony programot dolgoztak ki, amelyek általában iskolára alapozott rendszerek. A felnőttkori dohányzás abbahagyását segítő programok egyrészt orvosi segítséggel az egyént célozzák meg, másrészt a gazdasági szektort, és jogi, szociológiai, politikai szabályozást igyekeznek elérni.

A leszoktatásban nagyon fontos szerep jut a dohányzásmentes környezetnek, mely a legtöbb esetben már (jogi úton is) motiválja a dohányzót a leszokásra. Az egyéni leszokási programban szerep jut az egészségnevelésnek, a leszokás egyéni követésére alkalmas programfüzetnek. Az egyéni motiváció erősítéséhez telefonos szolgálat vagy kézikönyv adhat szakszerű segítséget. Az orvosi ellenőrzés mellett (esetenként antidepresszánsokkal vagy nikotinpótlással együtt) végzett intenzív leszoktatási programok csoportterápia keretében kapcsolódhatnak az egyéni leszokáshoz.

A dohányzásellenes harcban az írott és elektronikus sajtónak döntő szerepe van. A tömegtájékoztatás információkat biztosít a dohányzással kapcsolatos tényekről, kiadványokról, és rendkívül fontos tényező a közösségi magatartási normák kialakításában. A média pozitív és negatív képet is mutathat a dohányzásról, és direkt akciót folytathat a dohányzás ellen. A dohányzásellenes médiakampányok különösen hatékonynak bizonyulnak a segítséget kereső személyek esetében - ez mind az írott, mind az elektronikus médiára alapozott programokra igaz. Vitathatatlan, hogy a média szerepe döntő a dohányzásellenes harcban, sajnálatos módon azonban ezt ellensúlyozza a dohánygyárak jóval nagyobb jelenléte a filmekben, mozikban, sporteseményeken.

Az orvosoknak és más egészségügyi szakembereknek nagy esélyük van a dohányzók elérésére és befolyásolására. A dohányzók többsége minden évben legalább egyszer felkeresi orvosát, s ez kiváló lehetőség minden kezelőorvos számára, hogy felvehesse a dohányzási anamnézist és javasolja a dohányzás abbahagyását, valamint - ha a dohányos a leszokás mellett dönt - a segítségnyújtásra. Nagyon hatásos lehet a vér szén-monoxid szintjének meghatározása és összehasonlítása egy nem dohányzóéval. Ugyancsak elképednek a dohányzók, ha kiszámolják az orvossal együtt azt, hogy életükben eddig hány szál cigarettát szívtak el, és ebből mennyi kátrány maradt a tüdejükben.