online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  

Sümeg fazekassaga

művészet a kultúra





felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
Kastélyaink helyzete régen és ma
Alban Berg (1885-1935)
Henry Purcell (1659-1695)
Johannes Brahms (1833 Hamburg - 1897 Bécs)
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839-1881)
Georg Friderich Händel (1685 Halle - 1759 London)
A XX. szazad első felének festészete Magyarorszagon
Arthur Honegger (1892-1955)
Kodaly Zoltan (1882-1967)
Erkel Ferenc (1810-1893)
 
bal also sarok   jobb also sarok

Népi játék és kismesterségek szakoktatója képzés

Szakdolgozat


















Sümeg fazekassága












Tartalomjegyzék




I. Bevezetés 3

II. A sümegi fazekasság története 4

III. A tájegység fazekasságát befolyásoló egyéb hatások és bekövetkező változások 5

IV. A céh kialakulása, szabályai 6

V. Az agyag bányászata 7

VI. Az agyag feldolgozása 9

VII. Égetés 10

VIII.A műhely felszerelése, szerszámaik, korongjuk 11

IX. Edénytípusok 17

X. Alkalmazott díszítő technikák 27

XI. Alkalmazott díszítő motívumok 28

XII. A díszítés elhelyezkedése__________ ______ ____ ________________ 32

XIII. Színek, mázak szerepe a díszítésben 32

XIV. Neves mesterek Németh József gyűjtése alapján 33

XV. Irodalomjegyzék 34












I. Bevezetés



Sümeg a Bakony lábánál a Keszthelyi-hegység végződésénél fekszik.A balatonfelvidéki fazekasok híres telepe volt a XIX.században.Ebben az időben több fazekasműhely is működött a környéken:

Veszprém, Tüskevár, Alsóörs, Keszthely, Vörösberény, Mencshely.

Több szempontból is kiemelkedő volt Sümeg. Ide sorolandó a készített áruk minősége, szépsége és a mesteremberek száma is.

A város híres fazekasai közül meg kell említeni Szalai Varga Istvánt, aki nagyapja eredeti műhelyében dolgozott, folytatva a fél évszázados családi hagyományt.


. Kép

Másik jelentős fazekas Patonai Ferenc aki Tapolcáról költözött Sümegre. Fő célja volt a sümegi hagyományok újraélesztése, a múlt örökségének megmentése. Felkutatta a régi cserépedényeket, róluk készült fényképeket, az utolsó sümegi fazekasoktól elsajátította a hagyományos formakincset és díszítésmódot. Házában családi múzeumot rendezett be, amelyben megtalálhatóak a begyűjtött és a saját készítésű edények is. Patonai Ferenc örökségét viszi tovább a mester keresztfia Nádasi János, aki keresztapja műhelyét vette át. Szerényebb mennyiségben a sümegi múzeumban is fellelhetők a város fazekasságának tárgyi emlékei.











II. A sümegi fazekasság története




Sümeg jelentőségét két dolognak köszönheti. Egyrészt földrajzi fekvésének, mivel öt útvonal találkozási pontján épült. Ezért aztán hamar mezővárosi és vásártartási jogot kapott. Másrészt Sümeg határában jó minőségű tűzálló agyagot bányásztak. Köztudomású, hogy síkvidéken az agyag általában nem tűzálló, a hegyvidékeken viszont igen. Hozzájárult a fazekasság fejlődéséhez az a tény is, hogy a környező földek földművelésre szinte alkalmatlanok, rossz minőségűek. A kedvező társadalmi feltételeket is meg kell említeni: kezdetben a vár igényeit kellett kielégíteni. Az első fazekasok várjobbágyok voltak. ebben az időben a veszprémi püspökség tulajdona volt a vár. 1643. március 27.-én személyi és vagyoni szabadságot és önkormányzati jogot nyert Sümeg lakossága. Innét számíthatjuk Sümeg iparosodásának megindulását. A sümegi fazekasság virágkora 1880-1910 között volt. Ebben az időszakban ötven körül volt a műhelyek száma. 1910 sajnos fordulópont volt, megkezdődik a hanyatlás. A fiatalok inkább a gyárakba mennek el dolgozni. Először inashiány jelentkezik, majd lassan a műhelyek száma is megfogyatkozik.


. Kép


III. A tájegység fazekasságát befolyásoló egyéb hatások és bekövetkező változások




X. század Az edények nagy része tárolóedény és főzőfazék kezdetben. Jellemzőjük:

- vékony fal

- szűk fenék

- kihajló száj

- fül nélküli fazekak

- máz nélküliek


XI-XIII. század Jellemzőjük:

- vékony fal

- szűk fenék

- kihajló száj

- szájból kiinduló fül

- vízszintes rovátkolás

- belül zöld vagy sárga ólommáz


A török hatásnak tulajdonítható az engób díszítés és a kiöntőcsőr is, Habán hatás az ólommáz használata.












IV. A céh kialakulása, szabályai



A sümegi fazekas céh 1850 körül alakult. A fazekas céhek kialakulását a török hódoltságnak tulajdonítják valamint annak, hogy sokáig háziiparnak számított. A céhszervezet iratai sajnos megsemmisültek ezért csak Németh Józsefre tudok hivatkozni. Ő határolta be a keletkezés dátumát. A sümegi fazekasok esküszövege a következő volt:

"Én .......... esküszöm az egy élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden Szentjeire, hogy ezen érdemes fazekas céhnek, melynek mai naptól fogva rendes tagja lettem díszére egész tehetséggel felügyelek, gyűlés alkalmával bármi előforduló ügy elintézésében félreteszek atyafiságot sógorságot, magam hasznát másnak kárát lelkem esmérete szerint cselekszem, semmi szót vagy történetet a Céhbül ki nem viszek, ellenben a Céht érdeklő bármi hírt is azonnal feljelentem. Isten engem úgy segéljen." Meg kell említeni a céhkorsójukat is. Díszítése:

- rátétes minta

- elején szív alakú keretben egy korong, rajta korsó virággal

- fölötte korona és szalaggal átkötött tölgyfalevél

- a szív két oldalán szentek képei

- a kancsó két oldalán szőlőt fogyasztó puttók

- zöld ólommáz

karcolt felirat


. Kép


A céh életének legfontosabb napjai:

- December 26. A tisztújítás napja volt. A régi céhmester átadta a céhládát az iratokkal és a pecséttel az újonnan választott céhmesternek. Minden évben volt tisztújítás.

Május 4. Szent Flórián napja.

Szent Flórián a fazekasok védőszentje. Ezen a napon a céh testületileg bevonult a templomba. Az egyik céhtag a céhzászlóval a kezében az oltár előtt állt a mise végéig. A mise után a Flórián-szoborhoz vonultak, megkoszorúzták, majd céhmester beszédet mondott. Ezután a céhmester lakására mentek, ahol megtárgyalták a céh személyi és anyagi ügyeit.



V. Az agyag bányászata



A sümegi fazekasok kétfajta agyagot használtak.


. Kép 7



A sarvalyi tálföld bányászata volt az egyszerűbb. Ezt a nem tűzálló agyagot már egy méterre a földfelszíntől meg lehetett találni. Jellemzője hogy nagyon zsíros, ezért homok hozzákeverésével sem tudták tűzállóvá tenni, mert ha túl sok homokot adtak hozzá akkor annyira fellazult, hogy összerogyott az edény. Valamennyi homokot azonban kellett hozzáadni, mert különben száradáskor könnyen hasadt. Ez az agyag rengeteg kavicsot és gyökeret tartalmazott ezért az előkészítés sok munkát kívánt. Színe barnás-zöld volt.

A dörögdi bányában található tűzálló fazékföldet már jóval nehezebb volt kibányászni. A bányagödrök mélysége néhol elérte a nyolc métert is.

Négyféle színű tűzálló agyagot bányásztak: A "Bodzásban" és a "Tüskésben" pirostarkát, a "Mexikóban" vörössárgát, a "Nyiresszélnél" szürkésfehéret és a "Tapolcai" gödörben sárgát.

A bányászat munkafolyamata: Általában száraz időben végezték főképp augusztusban, mert ilyenkor kevesebb volt az esélye a vízbetörésnek. Először négyzet alakban kezdtek lefele ásni, olyan másfél négyzetméteres területen. Körülbelül egy méterenként lépcsőket alakítottak ki. Így haladtak lefele. A föleföld  után elérték a küpadot. Ez alatt volt a jó minőségű agyag. Addig ástak lefele amíg egy ember magasságban nem álltak a jó agyagrétegben.


. Kép




Ezután elkezdték vízszintes irányban az agyag kitermelését. Körülbelül nyolcvan centiméter széles és egy-másfél méter magas folyosókat válytak. A folyosók hossza elérte a hat-hét métert is. Egy folyosóban mindig egy ember tartózkodott. Nem alkalmaztak alátámasztást ezért időnként előfordult, hogy beomlott egy-egy járat. A bányászás az úgynevezett bujtókapával történt. A járatokban kézzel rakták az agyagot a melencébe, majd kézről-kézre adták a melencét a lépcsőkön álló emberek. Miután a folyosók hossza elérte a maximális méretet, elkezdték az oldalukat parmangolni, azaz oldalról is kitermelni az agyagot. A bányászásnál általában 3-5 gazda összefogott. Vittek ételt, italt és nagy mulatozásokat is csaptak. A kitermelt agyagot annyi kupacba rakták, ahány gazda dolgozott a gödörben. A kupacok elosztása sorsolás útján történt. Az agyagot ökrösszekérrel szállították haza.












VI. Az agyag feldolgozása



Ebben a munkában a nők is aktívan részt vettek. Külön kell választanunk a tálföld és a fazékföld feldolgozását.

1. A tálföld feldolgozása:

- az udvaron jól megöntözték

- szükség esetén iszapolták: Egy nagy gödörbe rakták, felengedték vízzel, innét beleszűrték egy faládába, ebben kiszikkasztották és a pincében egy-két hónapig érlelték. Erre a munkafolyamatra csak akkor volt szükség, ha nagyon szennyezett volt az agyag.

- beszállították a műhelybe és jól megsulykolták

- sarlóval vagy földvágókéssel megfaragták és agyagrögöket készítettek

- megtiporták (kisebb gombócokat tiportak össze)

- ezután újra felszeletelték és ismét megtiporták. Ezt a műveletet legalább még kétszer megismételték

- a gyúrópadon meggyúrták, kialakították a megfelelő méretű agyagrögöket

A fazékföld feldolgozása:

- az agyagot szétterítették az udvaron

- megszárították

- mángorlóval porrá törték

- a babnagyságú darabokat a focsos hordóba dobták

- a focsot rostán átöntötték és hozzákeverték a mángorlás után megmaradt porhoz

- összekeverték egy falapáttal, ha kellett akkor megöntözték






















VII. Égetés



Német, vagy bárány kemencét használtak. Jellemzője, hogy a hő és a láng vízszintesen halad benne. A kemence három részből áll: tüzelőszájból, rakodóból és kéményből. A tüzelőből három aknán keresztül hatol be a hő a rakodótérbe, ezáltal egyenletesen melegíti fel a kemence belsejét. Ezeket a tüzelőaknákat a berakott edényekből építették fel. Az aknaépítéshez általában virágcserepeket használtak. A kemenceboltozatot is fazekakból rakták ki. Előnye volt hogy jól szigetelt és a kemence lassabban hűlt ki. Az első égetéshez nyírfát, a másodikhoz bükkfát használtak. A nagyobb hőértékű bükkfával nagyobb hőmérsékletet tudtak elérni.

Ha az edény fehéren izzott akkor elkészült az égetés. Egy napi pihentetés után kiszedték az edényeket a kemencéből.

. Kép



VIII.A műhely felszerelése, szerszámaik, korongjuk



Először is nézzük meg Varga István házának és műhelyének alaprajzát. Jól látható hogy a házon belül az alapterület felét a fazekas célú helyiségek foglalták el. A korong az ablak mellé került úgy, hogy jobb oldalról essen rá a fény. A műhely közepén található a tipró, amit téglákból raktak ki.

Az agyag bányászatánál, előkészítésénél használt szerszámok:


Bujtókapa



. Kép



földverősulok (a nyél somfa, a fej gyertyánfa)


. Kép








földmángorló (kőhenger)

. Kép


sarló és földmetszőkés

. Kép


agyagszűrő ráma

. Kép


agyagtipró (téglából kirakva a műhely közepén)

- gyúrópad

homok és földrosta

. Kép



2. A mázkészítés eszközei:

mázörlő

. Kép



vasmozsár a vastörővel

. Kép


mázmérték

. Kép


mázszűrő szita

. Kép









3. Edénykészítő szerszámok:

korong

. Kép

kaparó

. Kép


rézkés, fakés (nagyobb illetve kisebb edényeknél)


. Kép




- fülező

. Kép


pogácsaszaggató

. Kép

- szorítóbőr

rováckolófa (fenyőfa)

. Kép


gurgula vagy íróka (lúdtollon keresztül folyik ki a festék

a gurgulából)

. Kép




vizescserép (két részből áll, egyikben van a víz, a másikban pedig a focs)

. Kép




IX. Edénytípusok





Az edénytípusok számbavételét a Kresz Mária-Igaz Mária által összefoglalt rendszer alapján tettem meg.

1. Tálasedények: Nyersanyagukat tekintve nem tűzálló agyagból készültek. Kezdetben voltak tálasedényre szakosodott fazekasok, később már minden fazekas készített mindenfajta edényt. Sümegen a tálaknál hét méretet különböztetünk meg:

- 14-18 cm Ezt a méretet tányérnak hívták. Egy ember ehetett belőle.

. Kép

- 18-20 cm Ezt a méretet szintén tányérnak hívták. Evésre és gombócot keverni használták.

. Kép




- 22-30 cm Étel tálalásra használták.


. Kép


- 26-35 cm

- 30-40 cm

- 32-45 cm Ezeket a méreteket zöldség mosásra, mosogatásra, tésztagyúrásra, étel tálalásra használták.

- 40-50 cm Kenyértészta dagasztásra és disznóvágási vér felfogásra használták.

Jellegzetes helyi elnevezések:

- paraszttál (kívül mázatlan, belül díszített, mázolt)

- aratótál (aratáskor használt nagyméretű paraszttál)

- kásás tál (kívül-belül mázas és díszített)

- tésztás tál (kívül-belül mázas és díszített)

- füles tál (két vízszintes fül)

- mosogató tál

- csésze tál (legkisebb méretű tál)

A tálasedények formai sajátosságainál meg kell említenünk hogy egyszínűek, öblük homorú, oldalfaluk meredek, szélük általában rámás. Öblük mindig díszített, a peremek csak a nagyobbaknál. A tányérnál meg kell említeni hogy igazán a funkció dönti el az elnevezést, bár a méret is meghatározó tényező. Jellegzetes edény volt a vajling, ami végül is mélytál. Jellemzői:

- oldalfala enyhén domború

- sinc nélküli

- széle kihajló, kiöntővel ellátott

öble homorú

. Kép

Díszedényként is használták. Ekkor belül nem díszítették csak kívül, de ott elég gazdagon.

2. Főző és sütőedények: Nyersanyagukat tekintve tűzálló agyagból készültek. Általában kívül-belül mázasak voltak, de a díszítésük elég csekély volt.

a. Lábas: Legrégebbi lábasunk a lábas lábas vagy hegyi lábas. Nádasi Jánosnál járva a kezembe is foghattam egy ilyen remekművet. Jellegzetessége, hogy a fedőjének is három lába van. Két függőlegesen álló füle van, a lábai kifelé hajlóak. A fedő nagyon praktikus volt, mert tányérként is tudták használni. A múzeumban látott darab kívül-belül sötétbarna mázas. Nádasi János elbeszélése szerint nyílt tűzön használták, leggyakrabban gulyást készítettek benne.

. Kép


Ennek a hegyi lábasnak készült láb nélküli változata is. A sparheltok megjelenése volt az oka ennek a formaváltásnak. Varga István közléseiből tudjuk hogy a kisebbekben (2-2,5 l) tejet forraltak, a nagyobbakban zsírt sütöttek, paprikás krumplit főztek, húst sütöttek, lekvárt főztek.

. Kép




Formai jellemzők még:

- karimás szél

- egyenes oldal

- kisebbeknél egy, nagyobbaknál kettő függőleges fül

- 2-20 literesig készültek


b. Hosszú tepsi formai jellemzői:

- ovális alap

- oldalfal enyhén homorú

- öble lapos

- széle kifelé hajló

- mérete 30 cm

egy vagy kettő függőleges fül

. Kép

Speciális hosszú tepsi volt az őzgerincsütő.


c.       kerek tepsi formai jellemzői:

alacsony

egyenes oldal

kihajtott szél



kívül-belül mázas

Hurka, rétes, prósza sütésére használták.


d.     kuglófsütő vagy kalácssütő formai jellemzői:

egyenes, felfelé szélesedő

széle lehet sima vagy ujjbenyomásos

oldalfala gerezdelt

fenekén kúpszerű kiemelkedés is előfordult

kívül-belül mázas

méret 20-25 cm

. Kép


A fazekasmúzeumban található egy elég régi darab. A szélén látható ujjbenyomásos minta még karakteresebbé teszi.


e.      fánksütő vagy tarkedlisütő:

Egy ilyen edény is látható a fazekasmúzeumban.

Formai jellemzői:

5,6 vagy 7 kis kerek tálkából áll

ezek vannak elrendezve különféle alakzatban

kívül-belül mázas

. Kép


Fazékfélék


A sümegi fazék nélkülözhetetlen edény volt a háztartásban. A sümegi fazekasok büszkék voltak a fazekaikra. Varga Istvánné mondta egyszer hogy: " Mi mindig büszkék voltunk, hogy a sümegi tejesköcsögben nem büdösödik meg a tej, mint a tüskeváriak fazekában."

Fazék típusok:

parasztfazék vagy tüsszelfazék

. Kép

jellemzői:

- egyszerű vonalú

- belül mázas

- kívül körbefutó rovátkolás

- méret 1,5-20 literig




sparheltes fazék

. Kép

jellemzői:

- barna máz

- méret 0,5-15 méterig

- egy vagy kettő fül

- legnagyobb méretű az aratófazék

tejesfazék

. Kép

jellemzői:

- kívül-belül máza

- fekete barna alapszín

- szája díszítménye fehéres

szakállas fazék: szakállszerű kiöntőjéről kapta a nevét. A szakáll fülpótlásként is szolgált.

. Kép





Pálinkafolyató fazék

. Kép

Jellemzői:

- tűzálló agyagból készült

- szélesfenekű

- 3-4 cm-es kiöntővel

- két függőleges fül



A sümegi fazékméretek Varga István szerinti táblázata a következőképpen néz ki:


meszölyös (bögre méret)

iccés (kb. 8dl)

másfél iccés (1,2 liter)

két iccés (1,6 liter)

három iccés (2,4 liter)

négy iccés (3,2 liter)

öt iccés (4 liter)

hat iccés (4,8 liter)

hét iccés (5,6 liter)

10.lakodalmas fazék (10 liter felett)

11.aratófazék (25-30 liter)

Fazékfélékhez tartoznak a tárolóedények is. Általában nem tűzálló agyagból készültek. Mindegyikre jellemző hogy kívül-belül mázasak, gazdagon díszítettek.


a. bödön

- zsíros bödön: zöldmázas, ovális alakú

- lekváros bödön: barna mázas, henger alakú

A bödönök a drága edények közé tartoztak, mivel az égetésük nehézkes volt a fedelük miatt.









b.      szilke, mázas pohár, tejfölös bögre:

. Kép

Mérete 0,5 litertől 5 literig terjedt. Tojásdad alakú, kívül-belül mázas, díszített.


c.       vajköpülő:

A nagyméretű tejesfazekat is használták vajköpülésre, de gyártottak direkt vajköpülőt is.

Jellemzői: - barna és zöld máz

- kettő fül

- kármentő (mélyen a szájban levő fedőszerű rész, a tej kifröcsögését

akadályozza meg)





d.     medve alakú dohánytartó: fehér és barna színben készült, ülő medvét formáz

. Kép


e.      szenteltvíz tartó: nem volt egységes forma, a sümegi múzeumban is látható többfajta

. Kép


4. korsófélék: A korsókból többfélét készítettek. Kresz Mária szerint honfoglalás előttből származik ez a forma. A szó jelentése: " Innivaló folyadék tárolására szolgáló öblös, nyakas edény". Fajtái:

a.      vizes korsó: A név utal az edény funkciójára. Csörgős korsónak is hívták. Az egészen kicsi mérettől az 5 literesig készítették. Zsinórozással díszítették. Szája kerek, rostéllyal, cseccsel ellátott.

. Kép


b.      Boroskorsó: mérete 1-1,5 liter, kívül-belül mázas, díszített, a 10 literes boroskorsó a kocsmai korsó.

. Kép



c.       Bokálla: Ugyanaz mint a boroskorsó csak nincs talpa.

. Kép



d.     Céhkancsó: Megrendelésre készült. Céhek, vagy valamilyen más közösségek ünnepi edénye volt. A közösség összetartozását szimbolizálta.



. Kép

Jellemzői:

- gömb alakú

- alul keskenyedő

- szája összenyomott, rámás

- füle a nyakból indul ki, felkunkorodó


5. Egyéb edények és cseréptárgyak:

a. gyermekjátékok: általában a felnőttek edényeinek kicsinyített másai

b.            gyertyatartó: volt oszlopformájú talpas és hal alakú



. Kép


c. cseréppipa: csak kis mennyiségben készült

d. kotyogó: a bor kiforrását akadályozza meg a hordóból

e.      itató: gömb alakú, oldalán egy sor kerek lyuk található

f.        virágcserép: csonkakúp formájú, fenekén lyukkal

g.      íróka vagy gurgula: gömb alakú, alul belapított, két oldala benyomott, tetején kicsi kerek nyílás, mázas.


h.      Házoromdísz: megrendelésre készült


6. Kályhásmunka:

A város híres fazekasa Patonai Ferenc kezdetben kályhásként dolgozott. A kályhásság nagy múltra tekint vissza Sümegen.



X. Alkalmazott díszítő technikák



Legrégebbi módszer volt, hogy az edények peremét mutatóujjal megnyomkodták. (fodros szélű ruha benyomását keltette) Ily módon díszített edények: tálak, tányérok, vázák, kuglófsütők.


Dörzsölés: A fekete edényeket dörzsölték sóskővel, szabályos elrendezésű hullámvonalakat képezve az edény oldalán.



Karcolás: Geometrikus formákat karcoltak: köröket, köríveket, félköröket. Ezekből jöttek létre a füzérek, virágok. A máz megült a mélyedésekben és itt sötétebb maradt.


Cifrázás: Eszköze a gurgula és az ecset volt. Általában a nők munkája volt. A cifrázásnak két fajtája van:


- vörös alapon fehér virág, szár és levél fehér, esetleg kék tulipánnal

- fehér alapon sárga, kék, zöld, viola, rózsa, tulipán és rozmaring. A virágok színe



piros is lehetett.


Mázazás: Előfordult hogy fröcsköléssel foltokat hoztak létre. Fehér engób alapot mázzal bevontak és színtelen mázfoltokat hoztak létre rajta. Zöld, barna és sárga mázat használtak.


Kanalas minta: Mázöntő kanálból az edény falára foltokat öntöttek fehér engóbbal.


Domborműves díszítés: A remekelő segédek végezték. Ilyen volt például a dohánytartó medvének a szőre, vagy a céhkancsó rátétes díszítése.



XI. Alkalmazott díszítő motívumok



Legegyszerűbb díszítő elemek: pont, pötty, hullámvonal, egyenes vonal, csigavonal, félkörívek, levélornamentika, virágornamentika, ferde vonalkák. Ezekből az alap díszítőelemekből kombinálták össze a fazekasok a rájuk jellemző egyedi mintákat.







XII. A díszítés elhelyezkedése




Fennálló nyakas edényeknél: száj, nyak, has

Mázatlan köcsögöknél: váll és száj

Mázas köcsögöknél: nyakon és hason különböző minta

Szilkénél: fő díszítés a középvonalon, sűrűn előfordult hogy az edény belseje és alul-felül egy sávban fehér engóbos, a közepén szélesebb sötét sáv. Erre rakták a fehér díszítményt.

Kancsóknál: a nyak törésvonala díszítést kapott

Tálasedényeknél: fő díszítmény az öblön és a peremen. Sincen, rámán csíkok, hullámvonalak találhatóak.

Csörgőskorsó: díszítmény a vállon, a hason csíkok és hullámvonalak.



XIII. Színek, mázak szerepe a díszítésben



Fehér engób alapon:

zöld máz díszítmény és színtelen máz

kobaltkék máz díszítmény és színtelen máz

kék és zöld díszítmény és színtelen máz

kék, zöld és barna díszítmény és színtelen máz

fehér díszítmény és színtelen máz

kék és zöld függőleges sávok és színtelen máz

kék és sárga mázas függőleges sávok és színtelen máz


Barna engób alapon fehér engób dísz (korsókon)


Terrakotta alapon:

fehér írókás vagy ecsetes díszítmény (csörgőskorsó, virágcserép)

fehér díszítmény és színtelen máz (szilke, tál)

fehér díszítmény kék mázzal és színtelen máz (köcsog tál)


Eredeti alapon:

fehér díszítmény és sárga máz (bögre)

fehér öntőfesték és zöld máz (céhkorsó)

zöld vagy barna máz (sütő és főzőedények)

fehér engób+ színtelen és zöld máz (kancsó, szilke)








XIV. Neves mesterek Németh József gyűjtése alapján



- Ludovits Mihály 1863-ban céhmester volt.

- Ludovits József 1842-1914

- Ludovits István 1875-1929 Télen nem dolgozott, mert nem

tudta kiszárítani az edényt.Földjük nem volt. Főként

folyóedényeket készítettek. Felesége díszítette az

edényeket, halála után Erzsébet a lánya vette át a díszítést.

- Balogh Mihály 1850-1910 Főképp folyóedényeket készített.

- Bánati Gyula 1863-1941 Aktívan részt vett a sümegi

kerámia felvirágoztatásában.

- Iliás Lajos Jellegzetessége volt a márványozott minta.              

Tóth István Szép forma és egyszerű díszítés jellemzi                              

munkáit.

- Vizvári János

- Petecs Lajos

- Légmán János 1876-1925 Megrendelésre is készített edényeket. Jó minőségben dolgozott.

- Présing József Az ő neve alatt tartják számon a kanalas mintát.

- Id. Varga István 1853-1938 Főként folyóedényt készített.

- Ifj. Varga István 1880-1975 Szalai Varga Istvánnak nevezte magát.Ő volt az utolsó tőzsgyökeres sümegi fazekasmester.

Szafnauer Károly kályhás volt de fazekas munkát is végzett.

Adorján István

Nagy József

Vida Sándor és József Jellemző díszítésük fehér alapon kobaltkék és zöld virágornamentika.

Klenner Lajos 1878-1945 Nem ügyelt a díszítés minőségére.

Molnár Sándor 1865-1932

Patonai Ferenc 1947-ben telepedett le Sümegen. Célja volt az eredeti sümegi edényformák és díszítések felélesztése, továbbadása az utókornak.







XV.Patonai Ferenc





1925.március 29.-én született Tapolcán. Édesapja Présing Árpád, édesanyja Komjáti Mária.

Apja eredeti szakmája fazekas és kályhás volt.

Az I. világháború alatt csendőrként dolgozott, később visszatért az eredeti szakmájához.

Kettő nővére és egy öccse volt.

1947 nyarán vette feleségül Horváth Margitot.

Az esküvő másnapján Sümegre költöztek a Rákóczi utca 10.-be.

Ez egy régi fazekasház volt, de az eredeti szerszámok közül csak a kemencét hagyták ott az előző tulajdonosok.

Nagy nehézségek árán sikerült Patonai Ferencnek berendeznie saját műhelyét.

Eleinte kizárólag kályhákat készített.

A kályhásság mellett kezdett el a korongozással foglalkozni.

Kezdetben nem ment túl jól neki, de szorgalmas gyakorlással egyre jobb minőségű edényeket készített.

Az agyagot saját maguk bányászták a sarvalyi és a dörögdi agyagbányákban.

A bányászást száraz időszakban végezték, évente egyszer, de ez akár 5-6 napig is eltarthatott.Ezalatt kiköltöztek a bánya mellé.

Mialatt Feri bácsi akorongozás tudományát fejlesztette, Margit néni az edények festésével, írókázásával kezdett el foglalkozni.

Felkereste a fazekasokat, tőlük mintákat gyűjtött, a fellelhető régi edényekről is lerajzolta a mintákat és a technikákat is megpróbálta ellesni.

Neki is sok gyakorlásra volt szüksége. De a munkának meglett az eredménye. Egyre szebbek lettek a munkái.

Az agyag bányászatá kívül a feldolgozása és a mázkészítés is közös munka volt.

A zöld mázhoz rézdrótot hevítettek, a barnához úrkuti fekete követ égettek, a sárga mázhoz pedig kovácspernyét használtak.

Ezeket az anyagokat keverték össze ólommázzal.

Az edények belsejénél gyakran használták a fehér engóbbal való kiöntést.

Patonai Ferenc alkalnómazta a kék engóbba való bemártást is, ami nem volt jellemző a sümegi fazekasságra.

Az értékesítést először a helyi piacon kezdték meg, később már lovas kocsival távolabbi piacokra is elvitték a termékeket, valamint a falvakban is árusították őket, bár itt főleg a cserekereskedelem(terményre) dominált.

A 70-es években sikerült vásárolniuk egy Wartburgot és utána már ezzel hordták eladásra az árut.

Ahogy nőtt a vevőkör úgy szélesítették a termékkínálatot is.

Felkeresték az ország néhány fazekasközpontját több kevesebb sikerrel.

Az ekkor gyártott legnépszerűbb termékeik: gyertyatartó, szenteltvíztartó, tésztaszűrők, dohánytartók, pálinkásbutykosok, poharak, fazekak, füles tálak, kancsók és gyermekjátékok.

A megnőtt kereslet miatt a 70-es évek vége felé eljutottak oda hogy tanulókat is kellett alkalmazniuk. A tanulók közül ketten később keramikusok lettek.

Az inasok mellett meg kell említeni Nádasi János nevét aki a keresztfiuk volt.

Patonaiék úgy szerették őt mintha a saját gyermekük lett volna.

A fiatal legényke már 10 éves korában egyedül is korongozott. 1978-ban letette a fazekas szakmunkásvizsgát, közben aktívan dolgozott keresztapja műhelyében. Eközben kiderült hogy van egy kiváló elárusítóhely a közelükben, a sümegi várhoz felvezető út. Itt is elkezdték árulni a termékeket.

Ekkor már a szakma is felfigyelt rájuk.

Feri bácsi 1977-ben elnyerte a Népművészet Mestere címet, 1980-ban pedig feleségével együtt az Iparművészet Mestere kitüntetést.

Közben megvásároltak egy régi fazekasházat a Rákóczi utca 16. Alatt.

Itt alakították ki a fazekas múzeumot. Ottjártamkor Nádasi János készségesen bemutatta ezt a gyönyörű gyűjteményt.

Elmondta hogy 1981-ben váltotta ki az iparengedélyt.

Patonai Ferenc ekkor már reumája miatt egyre kevesebbet dolgozott, de a tudását igyekezett maradéktalanul átadni Jánosnak.

1984-ben nyitották meg az elárusító pavilonjukat a sümegi vár parkolójában.

Ebben az évben költözött Feri bácsi át a Rákóczi út 16-ba.

1986-ban tanulmányútra utaztak Erdélybe, hogy tapasztalatokat szerezzenek.

1989-ben Nádasi János megnősült. Született kettő fia, akiket Feri bácsi unokákként kezelt és szeretett.

Patonai Ferenc 1997.június. 2.-án halt meg.

A család nagyon nehezen heverte ki a halálát, és ma is szeretettel beszélnek róla.

Nádasi János elbeszélése szerint a használati tárgyak iránt már nem igazán van kereslet, ezért főképpen dísztárgyakat készítenek.

Ezeket Sümegen az üzletükben értékesítik ( a régi pavilon maradványai még láthatóak a házuk udvarán), valamint Dunántúli és Balaton parti üzletek vásárolják.

Néha külön megrendelésre is dolgoznak.

Remélem Nádasi Jánosnak is sikerül továbbörökíteni ezt a szép szakmát, hogy életben maradjon a sümegi fazekasság.




















XVI. Irodalomjegyzék






Malonyai Dezső: A magyar nép művészete

IV. kötet Budapest 1912 335.oldal

Németh József: A sümegi népi fazekasság

Bakonyi Múzeum Néprajzi Adattára HSZ: 12.367-89 1958 3. Oldal

Kresz Mária: Magyar fazekasművészet Corvina kiadó 1991

Németh József: A sümegi népi fazekasság

Bakonyi Múzeum Néprajzi Adattára HSZ: 12.367-89 1958

26-27. oldal

Kresz Mária: Magyar fazekasművészet Corvina kiadó 1991

18. oldal

Németh József: A sümegi népi fazekasság

Bakonyi Múzeum Néprajzi Adattára HSZ: 12.367-89 1958

27. oldal

Németh József: A sümegi népi fazekasság

Bakonyi Múzeum Néprajzi Adattára HSZ: 12.367-89 1958

3. oldal

Németh József: A sümegi népi fazekasság

Bakonyi Múzeum Néprajzi Adattára HSZ: 12.367-89 1958

Kresz Mária: Magyar fazekasművészet Budapest 1977

Németh József: A sümegi népi fazekasság

Bakonyi Múzeum Néprajzi Adattára HSZ: 12.367-89 1958

Kresz Mária: Magyar fazekasművészet Budapest 1977

284. oldal

Kresz Mária: Magyar fazekasművészet Budapest 1977

277. oldal

13. Nádasi János elbeszélése

14. Ország Mária: A sümegi fazekasság

Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Adattára

Itsz 12.565-94

15. Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv

16. Fülöp Brigitta: A fazekas mesterség szakmai és anyagismere

17. Domanovszky György: A Magyar nép díszítőművészete I-II

18. István Erzsébet: Magyar népi kerámiák

19. Igaz Mária-Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája

20. Kresz Mária- Kövér Mária: Magyar népi cserépedények

Kolibri könyvek Móra Könyvkiadó Budapest

Találat: 4998







Felhasználási feltételek