KARÁCSONYI ÉNEK Baka Istvan

KARÁCSONYI ÉNEK Baka István

Zörög a fény, az égi sztaniol

Bontogatják a megavasodott

bonbont - a Földgolyót - az an 727g67h gyalok;

nyáluk csorog, s kialszik a Pokol

egy percre, - ámde máris újralobban

s cukortól kéken ég a kárhozat

(mint akta új lapján az áthozat);

olt s szít az édes nyál, ha tűzbe pottyan.

Zörög a fény, a gyűrt ezüstpapír;

golyóba gyúrni - Nappá - régi móka, -

éj-csokoládénk épp olyan csalóka,

mint hámozatlan túlfelén a pír.

Csillag vakít, bolygói fénylenek:

Tejút-karácsonyfánk áram alatt...

Megrágnak, Föld, az égi tejfogak,

angyali óvodák emésztenek.

Zörög a fény, hengergetik javában

a sztaniollá fémesült reményt, -

a doktor Isten kitöltötte a vényt

nem váltják be a földi patikában.

[Pompeji; 1992]