kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Tél zúg felettem. Torlasz minden út
s a gond portyái üznek itt a síkon.
Se vár, se domb. Se fegyver. S egy napon
a szükülö kört mégis átszakítom.
Talán tavasz lesz, útra-lázító.
S mint a vándor, ki hívó dallamot hall,
a hátizsákot vállra szíjazom
s megindulok magamban hosszu bottal.
A pusztákon túl város int nekem,
felette fenyves-csúcsokból sötét sor.
Fekete tornyok, bástya, vont hidak,
pártázatos fal, ágyúrés. Középkor.
Csörren a hídlánc. Pántos kapu döng,
hogy bebocsát az ordas alabárdos.
Benn zsong a nép, a tornyon zene szól:
fényben tavaszt köszönt az ócska város.
A templomból az ös dísszel kilép:
a városbíró. Centumvir-kiséret.
Túl zeng a Cenk s a fényben átölel
a háromszázesztendös mélyü élet.
Riasztott lelkem vassal vértezem,
többet nem játszom majd a csacska rímmel.
Mint aurifaber, mint argentifex
ércet formálok ötvös-öseimmel.
Éjjel sötét bástyából kémlelem
piros villámát messzi préda-tüznek.
Ott a halál jár. Perzselt földeken,
tatárhadakkal hajdúk kergetöznek.
S míg hallom: túl az óriás falon
a század zúg és zúg a Barca-róna,
belül kohótüz és erö dalol
s ölel a vár, a városom. Corona.
Találat: 2000