Juhaszkutya - Áprily Lajos

Juhászkutya - Áprily Lajos

A bükkön nyugtalan szajkó rikolt,

a martokon vereslik az eper.

Az út mellett, az epres fü között,

egy fehér bundás nyájörzö h 737h73h ever.

Autó jött s benne meglobbant a vér,

a vad, szemfog-villantó akarat:

mit keres ez a rém a havason?

A harc rövid volt. Holtan ott maradt.

Kakukkszó száll a vizzúgáson át,

idekongat egy kolompos tehén,

liheg a gyík egy napfoltos kövön,

arany légy jár a holt állat szemén.

A legelön a turma messze jár,

árnyékot nötet már a délután.

Szenes ember jö, ránéz, megy tovább,

ki tünödnék egy elnémult kutyán?

De mikor minden juh kosárba tér

s rémrejtö éjjé nö az esthomály,

s hallgat a mindig-éber strázsa-szó,

összébb húzódva megborzong a nyáj.