Az esküvö - Áprily Lajos

Az esküvö - Áprily Lajos

S amikor már asztalhoz ült a násznép,

nagy messzeségböl megjött az apa.

A csákóján, ahogy f 818b12i ogasra tette,

csillant az öszi erdök harmata.

Nem látta senki, amikor belibbent,

s nem tudta senki, hogy már köztük ül,

hogy szemben ül a párral s nézi lányát,

menyasszony-lányát, telhetetlenül.

És lassan ismét megmoccant az ajtó:

csillagjövéskor megjött nagymama.

Én Istenem, hogy is fog itt leülni,

szepegtetö az úri lakoma.

A pihegéstöl mozgott még a szája,

nehéz útról, a hegyröl jött szegény.

Pár szál katalin-virág volt kezében

s az örök fehér kendö volt fején.

Nesztelenül leült az ó divánra

s ott hallgatott a nagy némák jogán.

Szeme kék fénnyel járt a völegényen,

az embersorba érett unokán.

S a drága párt oly élön átölelte

a halálból sugárzó szeretet,

hogy a szívük titkos delejre dobbant

és a szemük áldottan nevetett.