kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Az Oszmán Birodalom terjeszkedése
1453-ban az oszmán törökök elfoglalták Bizáncot, a "városok királynöjét", ahol Kelet és Nyugat kultúrája, gazdagsága találkozott egymással, s amely az egyházszakadás ellenére is a kereszténység egyik legfontosabb védöbástyája volt. 343j98d A Boszporusz partjára épült város nemcsak a gazdagsága miatt volt kívánatos zsákmány Allah katonáinak, hanem Ázsia és Európa közötti átjárót ellenörzö helyzete miatt is. Az egyre növekvö Török Birodalom ekkor már két földrészre terjesztette ki hatalmát, de a hódító hadjáratok idején örökös problémát jelentett a seregek összevonása a két földrészröl.
Bizánc a maga százezer lakójával az akkori világ legnagyobb városa volt, de ebben a hatalmas embertömegben csak 4790-en mutattak hajlandóságot a város fegyveres védelmére. Mintegy 3. 000 itáliai zsoldos erösítette ezt a csapatot, közöttük Giovanni Giustiniani, akit Konstantin császár a védelem föparancsnokának nevezett ki. Velük szemben egy 150. 000 fösre becsült, kiválóan képzett hadsereg állt, de a védök mégsem voltak esélytelenek, hiszen a város erös védmüvei már többször kudarcra ítélték a hódító seregeket. Természetesen a törökök is felkészültek az ostromra. Hadmérnököket és az ostromlásban jártas szakembereket toboroztak idegen országokból. Az Erdélyböl származó Orbán mester irányításával, pedig létrehozták az akkori világ leghatékonyabb ostromtüzérségét. (Orbán elöször a bizánci császárnak ajánlotta fel tudását és ágyúit, de Konstantin dölyfösen elküldte öt, miszerint; nincs szüksége tüzérségre, hiszen a világ legerösebb falai veszik körül a várost. A törökök viszont pénzzel meggyözték a magyar mestert, hogy nekik öntsön ágyúkat.) A tenger felöl 300 hajó támogatta az ostromot, de a bizánci flotta állandó fenyegetést jelentett számukra, mely az Aranyszarv-öbölben horgonyzott, ahova idegen hajó nem tudott behatolni a bejáratot lezáró erös lánc miatt. A védöknek 7 km hosszú védövonalon kellett helytállniuk. Orbán mester ágyúi óriási kögolyókkal törtek réseket a falakon, de ö még azoknál is hatalmasabb ágyút öntött. Ez már a második lövésnél szétrobbant, és a készítöjét is széttépte. Ettöl függetlenül a török tüzérség hatékonyan müködött az ostrom során. A támadók alagútásással is próbálkoztak, de sikertelenül. Amikor az ostrom holtpontra jutott, a kikötö elfoglalását tüzték ki célul, ám az a vaslánc miatt a tenger felöl védve volt. Ekkor mintegy 7 km hosszú gerenda-utat építettek, melyet vastagon bekentek zsírral, faggyúval, és e csúsztattak egy éjszaka alatt 72 hajót az öböl elzárt részébe. Ez komoly elönyhöz juttatta a törököket, hiszen a védöknek meg kellett osztaniuk eröiket. A város vesztét azonban egy szerencsétlen véletlen okozta. A május 29-i nagy támadás idején a törökök felfedezték, hogy a város egyik kapuja örizetlen. Ezen keresztül tömegesen hatoltak be. Tovább növelte a bajt, hogy Giustiniani ekkor súlyosan megsebesült, így képtelen volt tovább irányítania védelmet. A város elesett, és a török szultánok székhelye lett Isztambul néven.
Találat: 1850