online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
  
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 




































 
 

A KOMMUNISTA PÁRT POLITIKAI TÖMEGMUNKÁJA ÉS IDEOLÓGIAI TEVÉKENYSÉGE 1944-BEN

történelem

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
A VOLGAI CSATA
Géza és Szent Istvan uralkodasa
AZ ÚGYNEVEZETT TERMÉKENYSÉGI VALLÁS
A belső-azsiai eredet kérdése
A magyar nép eredete és vandorlasa, a kalandozasok, és az allamalapítas. tételcím: A feudalis magyar allam megalapítasa, szent istvan allamalapítasi t
A KELETI IRÁNYBÓL ÉRKEZŐ TURÁNI NÉPHULLÁMOK
A Mogul Birodalom - iszlam
A KIRÁLYI INTÉZMÉNY ÉS A KÖZIGAZGATÁS
A SZUMÉR ÉS EGYIPTOMI NYELV EGYFORMÁN MAGYAR NYELV
NÉPI HÁBORÚ AZ ELLENSÉG HÁTÁBAN
 
 

A KOMMUNISTA PÁRT POLITIKAI TÖMEGMUNKÁJA ÉS IDEOLÓGIAI TEVÉKENYSÉGE 1944-BEN

  1. A párt eszmei nevelömunkájának erösítése a tömegek körében  A kommunista párt politikai tömegmunkája és ideológiai tevékenysége amely a szovjet nép eredményeinek mindig nagyon fontos elöfeltétele volt, és a Nagy Honvédö Háború éveiben is rendkívüli szerepet játszott 1944-ben tovább erösödött. Ezt egyrészt a kialakult katonaipolitikai helyzet követelményei, másrészt a tömegek eszmei nevelésében mutatkozó hiányosságok indokolták. A Vörös Hadsereg gyözelmei a fasiszta Németországot elkerülhetetlen katasztrófa elé állították, a hitleristák végleges szétzúzása azonban megkövetelte az ország anyagi eröforrásainak és a szovjet nép szellemi energiájának további mozgósítását. "Nem szabad visszariadni semmiféle áldozattól, amikor. . . a Vörös Hadseregre háruló magasztos feladatok eléréséröl van szó" mondta Lenin, és a párt követte ezt az útmutatást. A dolgozókat a szovjet hazafiság és a Szovjetunió népei közti barátság szellemében nevelte, és fejlesztette a szovjet emberek legjobb tulajdonságait: a hitet igazi ügyük gyözelmében, a képességet a kitüzött cél útjában felbukkanó nehézségek és nélkülözések elviselésére és a készséget bármely áldozatra a fasizmus legyözése érdekében. A kommunista párt felszólította a szovjet népet és fegyveres eröit, hogy ne álljon meg az elért sikereknél, gondoljon arra, hogy a német fasiszta hódítók elleni háború újabb nagy eröfeszítéseket követel a hátországi dolgozóktól és höstetteket a harcolóktól. A tömegek eszmei nevelésének erösítését elösegítette az ország kedvezö katonai-politikai helyzete. A Vörös Hadsereg 1944-ben aratott történelmi jelentöségü gyözelmei örömmel és lelkesedéssel töltötték el a szovjet embereket, hösi és odaadó munkára lelkesítették öket az ellenség végleges legyözésére. Mind a súlyos katonai megpróbáltatások, mind pedig e nagy gyözelmek idején a munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek gondolatai és érzései szeretett kommunista pártjuk felé fordultak, amely vezette a nép harcát a szabadságért és függetlenségért. A párt és a tömegek szoros és egyre erösödö kapcsolatát mutatta a párttagok számának gyors növekedése. A párt feltöltése a munkásosztály és az összes dolgozók legjobbjaival, amiben Lenin "a Szovjethatalom erejének és szilárdságának legmegbízhatóbb forrásá"-t látta, a háborús években tömegjelleget öltött. Egyedül 1944-ben 1 millió 124 ezer 853 embert vettek fel párttagnak és 1 millió 336 ezer 350-et tagjelöltnek. 1945. január 1-én 5 millió 760 ezer 369 volt a párttagok száma. Ha figyelembe vesszük a párt nagy veszteségeit az arcvonalakon, akkor csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a párttagok száma sohasem szaporodott olyan gyorsan, mint a háborús években. Ez szemléltetöen mutatta a tömegek fokozódó politikai aktivitását, a párt iránti bizalmuk és szeretetük további növekedését és azt a törekvésüket, hogy ne csak eszmeileg, hanem szervezetileg is erösítsék hozzá füzödö kapcsolatukat. A taglétszám példátlanul gyors növekedése megkövetelte, hogy fokozott gondot fordítsanak a kommunisták marxista-leninista nevelésére, különösen a fiatal kommunistákéra, akik a háború alatt léptek be a pártba. Ez utóbbiak 1944-ben a párttagok és tagjelöltek csaknem kétharmadát tették ki. Közülük sok tízezren kaptak a pártés szovjetszerveknél vezetö beosztást. A moszkvai területen például 1440 alapszervezeti titkár, vagyis az alapszervezeti titkárok 40,8 százaléka egy évnél rövidebb, 18,5 százalékuk pedig hat hónapnál rövidebb ideig végzett pártmunkát. Az 1944-ben felszabadult területeken és köztársaságokban még több volt a kellö tapasztalattal nem rendelkezö kommunista. A Belorusz SZSZK-ban 1920 alapszervezeti titkár közül 1234, 517 városi és körzeti pártbizottsági titkár közül 456 és 189 körzeti végrehajtó bizottsági elnök közül 160 elöször került ilyen beosztásba. Ugyanez volt a helyzet Ukrajnában és a balti köztársaságokban is. Ahhoz, hogy a bonyolult háborús helyzetben kiismerjék magukat, és helyesen vezessék a pártés gazdasági építést, a fiatal kádereknek szüntelenül szélesíteni kellett politikai látókörüket. Ez a tömegek fokozott eszmei nevelésének is elsörendü feltétele volt. A háború alatt egyébként sok pártszervezet nem is fordított kellö figyelmet az ideológiai munkára, a kommunisták marxista-leninista nevelésére. Ezt igazolta többek között az az ellenörzés is, amelyet a SZK(b)P Központi Bizottságának utasítására 1944-ben a tatár, csirai, baskír és más területi pártbizottságok végeztek. Az eszmei-politikai munka hiányosságait Sztálin személyi kultuszának megnyilvánulásai csak növelték. A szóbeli és a sajtópropaganda, a történettudomány, sok irodalmi mü és müalkotás erösen eltúlozta Sztálin szerepét. Azokat a sikereket és gyözelmeket, amelyek a szovjet nép és hadserege a kommunista párt vezetésével ért el, egy embernek Sztálinnak tulajdonították. Őt tekintették minden fontos haditerv megalkotójának, a "Vörös Hadsereg lángeszü hadvezérének". A szovjet csapatok 1944-es legnagyobb hadmüveleteit "sztálini csapásoknak" nevezték, a frontés hadseregparancsnokokat, a kimagasló hadvezéreket és politikai munkásokat pedig egy ember elgondolásai és tervei egyszerü végrehajtóinak tüntették fel. Természetesen Sztálinnak, mint a többi párt-, állami és katonai vezetönek, megvoltak a maga érdemei az ellenség szétzúzásában. De semmi okunk sincs öt a Vörös Hadsereg gyözelmei egyetlen szervezöjének és ihletöjének tekinteni. A személyi kultusz rányomta bélyegét a helyi és a hadseregben müködö pártszervezetek tevékenységére. Megbénította kezdeményezésüket. A pártpolitikai munkát, akárcsak a háború elején, a hátországban és a fronton egyaránt föként Sztálin beszédei és parancsai alapján folytatták, amelyekböl "A Szovjetunió Nagy Honvédö Háborújáról" címü könyvet összeállították. Lenin nagy katonai-elméleti hagyatékát, a kommunista párt forradalmi és harci hagyományait, a központi bizottság és sok kiváló pártvezetö és katonai vezetö tevékenységét erösen mellözték. Ez elsorvasztotta a pártszervezetek ideológiai munkáját. Sztálinnak a háború alatt, így 1944-ben is elhangzott beszédei és nyilatkozatai pozitív szerepet játszottak, minthogy a népet és a hadsereget az ellenség szétzúzására mozgósították. De túlságosan feldicsérték, a háborúról és a hadseregröl szóló marxista-leninista tanítás kimagasló értékeinek tekintették azokat, holott hiányosságok és súlyos hibák voltak bennük. 1944 novemberében, a Nagy Októberi Forradalom 27. évfordulóján Sztálin azt mondta, hogy "az agresszív nemzetek . . . rendszerint jobban fel vannak készülve egy új háborúra, mint a békeszeretö nemzetek . . .", s ezt történelmi törvényszerüségnek nevezte. Teljesen világos azonban, hogy e hibás tétel célja az volt, hogy igazolja azokat a mulasztásokat, amelyeket Sztálin 1940-1941-ben az ország védelemre való felkészítése során elkövetett. A kommunista párt, leleplezve a személyi kultuszt, elvetette ezt a káros tételt, amely a Szovjetuniót gyakorlatilag arra kárhoztatta volna, hogy lemaradjon a hadseregfejlesztésben. A párt nem engedhette, és nem i 747d34h s engedheti meg, hogy megismétlödjenek az 1941. évi hibák. Lenin útmutatását követve magas fokú harckészültségben tartja az ország fegyveres eröit. Sztálin 1944-ben eltorzította a lenini nemzetiségi politikát. Utasítására például megszüntették az OSZFSZK Kalmük és Csecsen-Ingus Autonom Köztársaságát, s lakosságukat áttelepítették a Szovjetunió más vidékeire. Ez a szocialista törvényesség durva megsértése volt. A párt és a kormány az SZKP XX. kongresszusának határozatai alapján orvosolta ezeket a sérelmeket. A személyi kultusz, bár megnehezítette, de nem tudta megakadályozni a kommunista pártnak és központi bizottságának a dolgozók eszmei-politikai nevelésével kapcsolatos munkáját. Az SZK(b)P Központi Bizottsága irányította a hátországi és a fegyveres eröknél müködö pártszervezetek szervezö és nevelö tevékenységét, felfedte a pártszervezetek eszmei életében elöforduló hiányosságokat, és megtette a szükséges intézkedéseket azok kiküszöbölésére. Erröl tanúskodik a központi bizottság sok, 1944-ben hozott határozata a kommunisták eszmei neveléséröl és a tömegek körében végzett ideológiai munkáról. A Bolsevik, a párt elméleti és politikai folyóirata egyik vezércikkében a pártoktatás helyzetét, valamint a párt-, szovjetés gazdasági aktíva politikai ismereteinek színvonalát elemezve az alábbi következtetést vonta le: "Közeli az a veszély, hogy kádereink elméletileg lemaradnak." A pártszervezetek tevékenysége e súlyos hiányosságának kiküszöbölésére hosszú idöre volt szükség. De már 1944-ben több intézkedés történt ennek érdekében. Az SZK(b)P Központi Bizottsága javasolta, hogy mindenütt szervezzék meg a párttörténet és az elmélet tanulmányozását, a vezetö káderek kezdjék meg ismét az egyéni tanulást, vezessék be a marxista-leninista kérdések szóbeli és írásbeli konzultációját, alakítsanak hat, és nyolchónapos esti pártiskolákat a körzeti funkcionáriusok részére, és növeljék a falusi alapszervezetek mellett müködö politikai iskolák számát. A pártszervezetek nagy figyelmet kezdtek szentelni a kommunisták eszmei-politikai nevelésének. 1944-ben az országban hatvan marxista-leninista esti egyetem müködött. A politikai képzésnek ez a formája nagy népszerüségre tett szert. A moszkvai marxista-leninista esti egyetem 500 helyére például 6253-an jelentkeztek. A hallgatók között volt 145 alapszervezeti titkár, tíz körzeti pártbizottsági titkár s a moszkvai városi és kerületi pártbizottságok felelös funkcionáriusai. Tömegesen jelentkeztek a marxizmus-leninizmus esti egyetemére a nagy ipari és kulturális központokban. Gorkijban például 1944ben 1400-an vettek részt a foglalkozásokon. Az egyetem hogy kedvezö tanulási feltételeket biztosítson a vezetö káderek, mérnökök és technikusok számára -, a város legfontosabb ipari kerületeiben fiókintézeteket nyitott. Az Avtozavod kerületben például két fakultáson a történetin és a gazdaságin kétszázan tanultak. A nemzetiségi köztársaságokban az oktatás a lakosság anyanyelvén folyt. Az Azerbajdzsán SZSZK-ban az öt marxista-leninista esti egyetem elöadásait és szemináriumait három nyelven: azerbajdzsánul, örményül és oroszul tartották. A tömeges pártoktatás fö formája ebben az idöszakban a körzeti esti pártiskola és a falusi alapszervezetek mellett müködö politikai iskola volt. Az 1944-1945-ös tanévben mintegy 25 ezer ilyen iskola müködött. Ezeknek több mint 500 ezer hallgatójuk volt, kommunisták és pártonkívüli aktivisták, párt-, szovjet-, gazdasági és Komszomol-funkcionáriusok, köztük egyedül Ukrajnában 61400 ember. A pártszervek jobban kezdtek törödni azzal, hogy ellássák elöadókkal az iskolákat. A propagandisták képzettségének növelésére egyéves köztársasági és területi iskolákat alapítottak Ukrajnában, Belorusszijában, Kazahsztánban, Üzbegisztánban és Kujbisevben. A párt központi bizottsága 1944 végén két és fél éves levelezö pártföiskolát nyitott. Itt 1944. december 1-töl több mint 3000 vezetö pártfunkcionárius kezdte meg a tanulást. A pártoktatásban részt vevö személyek valamennyi iskolában és tanfolyamon elsösorban a kommunista párt elméletét és történetét, valamint a Szovjetunió külés belpolitikájának legfontosabb kérdéseit tanulmányozták. Az iskolákban és a tanfolyamokon, továbbá az önálló tanulás tantervében nagy gondot fordítottak a Nagy Honvédö Háború fö szakaszainak, a szovjet haza hösi történetének tanulmányozására. A tanulás felvértezte a párt kádereit a társadalmi fejlödés törvényeinek ismeretével, és erösítette azt a meggyözödésüket, hogy hamarosan elkövetkezik a gyözelem. A kommunisták eszmei fejlödése hozzájárult, hogy még jobban betöltsék az élenjárók szerepét a termelésben, és továbbjavuljon a pártépítés, a szovjet és gazdasági építömunka irányítása. A párt a kommunisták fokozott eszmei nevelése mellett nagy figyelmet szentelt az ideológiai kérdéseknek, harcolt a marxista-leninista eszmék tisztaságáért, és bátran feltárta egyesek elméleti hibáit. Az SZK(b)P Központi Bizottsága 1944 májusában "A filozófia története" harmadik kötetének megjelenésével kapcsolatban határozatot hozott. A kötet ugyanis helytelenül értékelte a XVIII. század végi és a XIX. század eleji német filozófiát. A határozat hangsúlyozta, hogy a mü szerzöi, akik a XVIII. század végi és a XIX. század eleji német filozófiát egészében véve haladónak értékelték, nem vették figyelembe azt, hogy Hegel idealista dialektikájának és a marxista dialektikus módszernek szembenállása a burzsoá és a proletár világnézet ellentétét tükrözi. Nem mutattak rá arra az ellentétre, amely Hegel filozófiájának két oldala között fennáll, és amelyet a marxizmus megalapítói tártak fel, a haladó dialektikus módszer és a konzervatív idealista rendszer közti ellentétre, és nem bírálták a német filozófiának olyan reakciós szociálpolitikai eszméit, mint amilyen a porosz monarchia dicsöítése, a háborúk és a gyarmati hódítások igazolása, a szláv népek lebecsülése stb. A párt központi bizottsága felhívta a figyelmet arra, hogy a hibákat ki kell javítani, meg kell szüntetni az elmélet kidolgozásában észlelhetö lemaradást, és a tudomány terén következetesen kell harcolni a marxizmus-leninizmus elveitöl való mindenféle eltérés ellen. A párt ideológiai munkájának sokat árthattak azok a hibás nézetek is, amelyeket abban az idöben egyes történészek hangoztattak. Tatarijában és Baskírijában olyan müvek jelentek meg, amelyek e köztársaságok népeinek múltját tárgyalva eszményítették a patriarchális-feudális rendszert, elkendözték azt a tényt, hogy a tatár és baskír dolgozók részt vettek abban a harcban, amelyet az orosz munkások és parasztok folytattak a földesurak és tökések ellen. Egyes kazah tudósok haladónak nyilvánítottak minden bírálatot, amely a forradalom elötti Oroszország ellen irányult, és Kazahsztán Oroszországhoz való csatolását lényegében negatív tényként fogták fel. Ugyanakkor egyes történészek megpróbálták igazolni a gyarmati hódításokat és a nem orosz népek cári elnyomását. A burzsoá nacionalista ideológiának mind a helyinek, mind pedig a nagyhatalminak tett ilyen és ehhez hasonló engedmények aláásták a népek barátságát, a szovjet államrend egyik nagyon fontos alapját, ezért megengedhetetlenek voltak egy olyan háborúban, amely a Szovjetunió valamennyi részéröl maximális erökifejtést követelt. A párt rámutatott, hogy a történettudomány elsörendü feladatának tekinti olyan müvek megírását, amelyek helyesen mutatják be az ország népeinek múltját, forradalmi-demokratikus hagyományaikat és részvételüket abban a harcban, amelyet az orosz nép vívott a cárizmus és az idegen elnyomók ellen. Felhívta a kutatókat: fordítsanak különös figyelmet a nemzetiségi köztársaságok szocialista átalakulásának történetére és arra a szerepre, amelyet a korábban elnyomott nemzetiségek a szovjet népnek a német fasiszta hódítók elleni közös harcában játszanak. A lakosság fokozott eszmei nevelésében nagy szerepet játszott az SZK(b)P Központi Bizottságának 1944. augusztus 9-i határozata a tatár pártszervezetben folyó politikai tömegmunka és ideológiai munka helyzetéröl és megjavításáról. A határozat megállapította, hogy ezt a munkát a köztársaságban elhanyagolták, és nem fordítottak kellö gondot arra, hogy a párt-, szovjet és tudományos káderek tanulmányozzák a marxista-leninista elméletet. A tatár területi pártbizottság nem vonta be eléggé a szovjet értelmiséget a kulturális nevelömunkába, és nem kielégítöen irányította a helyi sajtót. A határozat utasította a területi pártbizottságot, hogy küszöbölje ki ezeket a hiányosságokat. Hangsúlyozta, hogy a tömegek eszmei nevelésének gyökeres megjavítása a legfontosabb feltétele annak, hogy a dolgozókat a gazdasági és a politikai feladatok végrehajtására mozgósítsák. A tatár pártszervezet munkájában elöfordult s a központi bizottság határozatában feltárt hiányosságok más pártszervezetekben is megmutatkoztak. A novoszibirszki, szverdlovszki, ivanovói, gorkiji és a többi területi, illetve határterületi, valamint köztársasági pártaktívagyülések megvitatták a nevelömunka helyzetét, és konkrétan megjelölték megjavításának módját is. A helyi pártszervezetek intézkedései következtében a legtöbb területen, határterületen és köztársaságban javult az eszmei-politikai munka. A pártszervezetek segítségével széles körben ismertették a párt és a kormány határozatait, a három háborús év katonai-politikai eredményeit és azokat a feladatokat, amelyek a szovjet népre és hadseregére a fasiszta hódítók elleni harc befejezö szakaszában vártak. 1944 novemberéig a moszkvai területen 3686 kommunista tartott elöadást 3 millió 700 ezer dolgozó elött, a szverdlovszki területen pedig 14 ezer elöadáson 1 millió 183 ezer ember vett részt. Az agitátorok a beszélgetések, elöadások és felolvasások során tájékoztatták a munkásokat, a kolhozparasztokat és az értelmiségieket a szovjet harcosok sikereiröl az arcvonalon, valamint a hátországi dolgozók újabb eredményeiröl, megerösítették azt az eltökéltségüket, hogy önfeláldozó munkával meggyorsítsák az ellenség végleges szétzúzását. A dolgozók között folyó nevelömunka megélénkülése sokban függött a tudományos-felvilágosító propaganda színvonalától. A szovjethatalom éveiben óriásit emelkedett a nép kulturális színvonala, és ezzel magyarázható a természet és a társadalmi élet megismerése iránti általános érdeklödés. Ezeket az igényeket a háború alatt is ki kellett elégíteni, mert a természettudományos ismeretek népszerüsítése erösítette a szovjet emberek eszmei felvértezettségét. Sok helyi pártszervezet, népoktatási szerv és tudományos intézmény azonban lebecsülte ezt a fontos munkaterületet. 1943-ban a népmüvelés dolgozóinak elöadásai csak 0,8 százalékban foglalkoztak természettudományos témákkal, és ez a helyzet 1944-ben sem javult. Ezért a párt központi bizottsága "A tudományos-felvilágosító propaganda szervezéséröl" szóló 1944. augusztusi határozatában felhívta a pártszervezetek figyelmét, hogy nagyobb erövel lássanak hozzá e munkához. A háború befejezö szakaszának feladatai sürgetöen követelték, hogy a tömegagitációt, amely a háború elsö éveiben túlsúlyban volt, a tudományos ismeretek népszerüsítésével párosítsák. A határozat hangsúlyozta, hogy "a természettudományi ismeretek népszerüsítése a jelenlegi körülmények között különösen nagy jelentöségre tesz szert a széles dolgozó tömegek kulturális színvonalának további emelésében, valamint a kulturálatlanság, a babonák és elöítéletek maradványainak kiírtásában, amelyeknek egyik forrása a vallás. A határozat javasolta, hogy az egész tudományos felvilágosító munka alapja a természetröl és az emberi társadalomról szóló tudományos ismeretek népszerüsítése legyen, s ebbe a munkába be kell vonni a tanárokat és a tanítókat, az orvosokat, az agronómusokat, a zootechnikusokat, a mérnököket, és a felvilágosító munkát a lehetö legszorosabban össze kell egyeztetni a dolgozók gyakorlati tevékenységével. Az elöadások és beszélgetések, a cikkek és brosúrák népszerüsítsék az egészségügyi ismereteket, magyarázzák meg a földmüvelés és állattenyésztés tudományos alapját, a terméshozam és az állattenyésztési hozam növelésének módjait. A határozat utasította a könyvkiadást, hogy indítson népszerü tudományos sorozatot, s felszólította a filmügyi bizottságot, hogy készíttessen ismeretterjesztö kisfilmeket. A "Szputnyik agitátora" és a "Politproszvetrabota" (Politikai felvilágosító munka) szerkesztösége utasítást kapott, hogy rendszeresen foglalkozzék a tudományos felvilágosító munka tapasztalataival, és segítse az agitátorokat természettudományi kérdésekröl írt cikkekkel. A pártszervezetek és a müvelödésügyi szervek megkezdték a központi bizottság utasításainak végrehajtását. A leningrádi városi pártbizottság külön elöadótermet rendezett be, amelyben föiskolai tanárok és tudósok tartottak elöadásokat. A leningrádi üzemekben valamelyest megélénkült a tudományos felvilágosító munka. A város tudósainak munkaközösségei a városi pártbizottság megbízásából népszerü tudományos brosúrákat írtak. A szaratovi területen a tudományos ismeretek népszerüsítését valamenynyi körzetben megtárgyalták a pedagógusok tantestületei. Az értelmiségiek nagyarányú részvételével 1944 harmadik negyedében 1777, a negyedik negyedében pedig több mint kétezer elöadást tartottak természettudományos témákról. A szmolenszki területen pedagógusokból, orvosokból, agronómusokból és más szakemberekböl álló elöadócsoportok 34 körzetben több mint 630 ilyen elöadást tartottak. Ufa tudományos munkatársai 1944 öszén a falusi körzetekben 145 elöadást tartottak vallásellenes témákról. A kulturális felvilágosító munka szervezésében jelentös szerep várt a klubokra, az olvasótermekre és a könyvtárakra. Sok ilyen intézmény azonban a háború elsö éveiben bezárta kapuit. 1944-ben a pártszervezetek egyik fontos feladata az volt, hogy mindenütt helyreállítsák a kulturális felvilágosító intézmények hálózatát, és rendeltetésének megfelelöen használják fel. Egyes területeken és köztársaságokban elhanyagolták a filmpropagandát. E munka megjavítását sokban elömozdította az SZK(b)P Központi Bizottságának az uljanovszki terület filmszínházainak és mozgó filmvetítöinek munkájáról szóló határozata. A határozat megállapította, hogy a mozi egyike azoknak az eszközöknek, amelyekkel a dolgozó tömegeket a szovjet hazafiság és a Szovjetunió népei közti barátság szellemében lehet nevelni, s a hátországi dolgozókat az ellenség végleges szétzúzására lehet mozgósítani. A központi bizottság azt javasolta az uljanovszki területi bizottságnak, hogy minden városban, körzeti központban, kolhozban és szovhozban rendszeresen mutassanak be híradó-, és dokumentum-, valamint olyan müvészi filmeket, amelyeknek témája az arcvonalon folyó harc, az egész szovjet nép hösi küzdelme a fasiszta hódítók ellen. Elrendelte, hogy minden körzeti központot lássanak el állandó filmvetítövel, a falusi lakosság igényét pedig vándorfilmvetítökkel elégítsék ki. Bár ez a határozat közvetlenül az uljanovszki területre vonatkozott, az ország más területei számára is idöszerü volt, mert a helyi pártszervezetek mindenütt azon fáradoztak, hogy javítsák a kulturális felvilágosító intézmények munkáját és a filmpropagandát. Különösen nagy jelentösége volt a politikai tömegmunkának és a kulturális felvilágosító munkának a felszabadult területeken. Itt ugyanis a megszállásnak nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi-politikai következményeit is meg kellett szüntetni. A hitleristák két-három éves garázdálkodásuk alatt Ukrajnában, Belorusszijában, a balti köztársaságokban és az OSZFSZK egyes körzeteiben megpróbálták a fasiszta propagandával megmérgezni a dolgozók tudatát. Úton-útfélen ócsárolták a szocialista társadalmi és államrendet, magasztalták a kapitalizmust, és álhíreket terjesztettek a Vörös Hadsereg állítólagos vereségeiröl. A fasiszták mindenképpen igyekeztek meghonosítani az individualizmust, a harácsolás szellemét, nemzetiségi gyülöletet szítani az orosz, ukrán, belorusz, litván és más népek között. A szovjet emberek többsége azonban -jóllehet híjával volt a helyes tájékoztatásnak hü maradt a szovjethatalomhoz, a kommunista párt eszméihez. Ehhez nagymértékben hozzájárult az illegális pártszervezetek és az ellenség mögöttes területén harcoló partizánosztagok politikai munkája. A véres fasiszta rendszernek, a féktelen rágalomnak és demagógiának azonban mégis voltak káros következményei. A lakosság elmaradott részének tudatát a szovjet világ-nézettel ellentétes eszmékkel fertözték meg. Egyes kolhozparasztokon eluralkodtak a magántulajdonosi törekvések. Különféle "üzletemberek" tüntek fel, akik szerették a könnyü nyereséget, spekulánsok, akik nem akartak a társadalom számára hasznos munkát végezni. Ukrajna és Belorusszija nyugati területein és a balti köztársaságokban a lakosság kispolgári rétegei bizonyos mértékig a fasiszta hódítók és a burzsoá nacionalisták provokációs, nacionalista propagandájának hatása alá kerültek. Éppen ezért a pártszervezeteknek nagy figyelmet kellett fordítaniuk a lakosság körében végzendö politikai tömegmunkára. Az SZK(b)P Központi Bizottsága augusztus 9-i és szeptember 27-i "A Belorusz K(b)P pártszervezeteinek legközelebbi feladatai a lakosság körében végzendö politikai tömegmunkában és kulturális felvilágosító munkában" és "A lakosság körében végzett politikai munka hiányosságai az USZSZK nyugati területein" címü határozataiban azt javasolta a pártszervezeteknek, hogy magyarázzák meg a felszabadult területek dolgozóinak azokat az intézkedéseket, amelyeket a párt és a kormány tesz a szovjet rend helyreállítása érdekében. Erélyesen leplezzék le a burzsoá nacionalista propagandát, konkrét példákon mutassák meg a lakosságnak, hogy az ukrán, belorusz és egyéb nacionalisták részt vettek minden gaztettben, amelyet a hitleristák elkövettek a szovjet földön. A központi bizottság külön hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a nevelömunka a nyugati területek értelmisége körében, s hogy az értelmiséget be kell vonni a városok és falvak politikai és kulturális életébe. A megszállók kiüzése utáni elsö hónapokban a felszabadult területeken a politikai tömegmunka kissé lanyhán folyt, 1944 végéig azonban észrevehetöen megjavult. Különösen sokat tett ebböl a szempontból Ukrajna pártszervezete. A területi és körzeti pártaktíva-gyüléseken, amelyeken részt vettek Grecsuha, Kornyijec, Korotcsenko, Hruscsov, az UK(b)P Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagjai, az ukrán pártapparátusnak és az USZSZK Népbiztosi Tanácsának vezetö munkatársai, bátran feltárták a hiányosságokat, és konkrétan rámutattak, hogyan lehet azokat kiküszöbölni. Ukrajna és Belorusszija nyugati területein a tömegek eszmei nevelését a helyi lakosság különbözö rétegei érdekeinek és igényeinek figyelembevételével szervezték meg. Bár az ipar a lengyel földesurak és burzsoázia politikájának következtében nem volt túlságosan fejlett, mégis sok munkás élt ezeken a területeken. A helyreállított üzemekben a pártszervezetek ügyesen maguk köré tömörítették a munkásokat. A falvakban körzeti és területi parasztgyüléseket és értekezleteket tartottak, ezeken megtárgyalták a falusi dolgozókat érdeklö kérdéseket, a népgazdaság helyreállítását, az arcvonal eseményeit, a nemzetközi helyzetet. Jellemzö példaként azt a területi parasztértekezletet említjük, amelyet a lvovi területi pártbizottság rendezett 1944 novemberében. Ezen 1090 küldött vett részt, akik közül 1011-en nem tudtak írni, olvasni, illetve csak elemi iskolát végeztek. E szám szemléltetöen bizonyítja a lengyel földbirtokosok és burzsoázia, majd a német fasizmus sokéves népellenes voltát. Sok küldött elöször járt a területi székhelyen, jóllehet életkoruk 40-70 év között volt. Az értekezlet két beszámolót hallgatott és vitatott meg: "A parasztoktól a német megszállók által elvett föld visszaadása" és "Az ukrán-német nacionalisták az ukrán nép ellenségei". A beszámolókat Kozirjov, a lvovi területi végrehajtó bizottság elnöke és Gruseckij, a területi pártbizottság titkára tartotta. A küldöttek nagy érdeklödéssel fogadták a felvetödött problémákat. A vitában mintegy ötven küldött vett részt. Felszólalásaik világosan megmutatták, hogy a dolgozó parasztok miként vélekednek a szovjethatalom és a kommunista párt intézkedéseiröl. Példaszerüen beszélt Gajducsok, egy öreg paraszt a kulikovói körzet Velikije Peregyeliki nevü falujából. "Ukrajnát két részre osztották mondotta. Nyugat-Ukrajna, mint fiatalabb testvér, rabságban szenvedett. A túlsó partnál kezdödö Ukrajna vizet vett a folyóból, és vidám dalokat énekelt. A nyugat felöli Ukrajna szomorú volt, keserüség reszketett hangjában, és búbánat fojtogatta szívét. A nagy ukrajnai testvér megkérdezte nyugati húgát: miért vagy mindig oly szomorú? És hallja a választ: életem nehéz, megaláznak bennünket a pánok, nincs földünk, nincs örömünk . . . De nem lehet így élni mondta befejezésül a szónok. Házainkba beköltözött a boldogság." Gerega parasztasszony (zolocsevi körzet), akinek élete jellemzö volt az Ukrajna nyugati területein élö nök sorsára, így beszélt: "Nehéz elhinni, hogy ilyen nevezetes értekezleten ülök én, aki egy egész évig nehéz rabságban éltem Németországban egy német asszonynál. Engem és unokanövéremet 1942ben a szülöföldemtöl elszakítva a németek mint valami barmot elhajtottak országukba. Majdnem éhen haltam. Sikerült hazaszöknünk a falunkba, s egy egész éven át pincékben és padlásokon rejtöztünk. A banderisták segítettek a németeknek felkutatni a szökevényeket . . . Engem a rabságtól a Vörös Hadsereg mentett meg, életemet köszönhetem neki. Igyekeztem is segíteni minden erömmel." Szoltyinszkij, a sztrutyinói falusi szovjet elnöke arról beszélt az értekezleten, hogy kíméletlen harcot kell folytatni az ukrán-német nacionalista bandák ellen. "Falunk most kezd egyenesbe jönni mondotta. Minden tervünket teljesítettük. Munkás életünket azonban gyakran megzavarják ezek az átkozott skorpiók, a banderisták. Néhány nappal ezelött fenyegetö levelet kaptam tölük: ha aktívan dolgozom, családostól kiírtanak. Ez azonban nem riaszt vissza. Az értekezletröl visszatérve elmondom a parasztoknak, hogy milyen feladatok várnak rájuk. Itt fellelkesültem." Belorusszijában is voltak hasonló parasztgyülések és értekezletek. Tömegjellegüket mutatja, hogy egyedül a grodnói terület gyülésein mintegy 80 ezren vettek részt. A föld visszaadása a föld nélküli és kevés földdel rendelkezö parasztoknak, döntöen hozzájárult, hogy az Ukrajna és Belorusszija nyugati területein élö dolgozó parasztok felzárkóztak a kommunista párt mögé. A szovjethatalom azonban nem elégedett meg ennyivel. A pártszervezetek irányításával Ukrajna és Belorusszija nyugati területeinek szovjetei vetömaggal és a föld megmüvelésével segítették a szegényparasztokat, s ami a fö : támogatták a kollektív gazdaságok megalakulását, és ezzel a dolgozó parasztságot az egyedüli helyes útra a kisárutermelö magángazdasággal való szakítás útjára vezették. Mindez kiélezte a falusi osztályharcot: a nyugati területek kuláksága hevesen szembeszállt a szovjethatalom intézkedéseivel, a szegényés középparasztok pedig a párt mögé tömörültek, s még szívósabban harcoltak az ellenséges elemek ellen. A parasztság létérdekeiröl való gondoskodásra a nyugati területek falusi dolgozói azzal válaszoltak, hogy mélységes hálájukat nyilvánították a kommunista pártnak és a szovjet kormánynak. A parasztok gondolatait és érzelmeit jól fejezte ki Lukovoz, Tyetyerjovka belorusszijai falu lakosa (beresztovici körzet). "Azelött a lengyelek és a németek alatt mondta a gyülésen a beloruszokat sanyargatták, még csak azt sem engedték meg, hogy földet vásároljanak. Egy talpalatnyi földön több testvér dolgozott, s a testvérek pereskedtek a föld miatt. Most a szovjethatalom elegendö földet ad, csak ne lustálkodjunk, hanem dolgozzunk." A föld visszaadása s a párt állandó gondoskodása az Ukrajna és Belorusszija nyugati területein élö lakosság szükségleteiröl a legjobb agitáció volt a szovjethatalom mellett, s egyben a helyi kulákok és burzsoá nacionalisták ellen vívott harc leghatékonyabb fegyvere. Sok pártszervezet széles körü felvilágosító munkát végzett a lakosság soraiban. Az osztályellenség kihasználta a nyugati területek parasztasszonyainak politikai és kulturális elmaradottságát, s különféle provokációs rémhíreket terjesztett közöttük, és rágalmazta a kolhozokat. Ezeknek az intrikáknak a megszüntetése és a falusi nök politikai öntudatának növelése céljából a breszti területen körzeti parasztnö-gyüléseket tartottak. Ezeken megtárgyalták az öket legjobban érdeklö kérdéseket: a nök helyzetét a Szovjetunióban, a szovjet nök részvételét a Nagy Honvédö Háborúban, a kolhozok fölényét az egyéni gazdaságokkal szemben stb. Ezeken a gyüléseken sokan vettek részt, a zsabcsiki körzetben például több mint ötszázan. A lakosságra óriási nevelö hatással voltak azok a gyülések, beszámolók és beszédek, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulója alkalmából tartottak. Sok millió szovjet ember, akiket a Vörös Hadsereg nemrég szabadított fel a német fasiszta rabságból, ezt a nevezetes ünnepet együtt ünnepelte a Szovjetunió többi polgárával. A beszédeket a területek és körzetek vezetö pártés szovjetfunkcionáriusai tartották. Az agitátorok és a propagandisták megmagyarázták a lakosságnak az októberi forradalom szerepét és jelentöségét, a Vörös Hadsereg történelmi jelentöségü gyözelmeit és azokat a feladatokat, amelyek a honvédö háború befejezö szakaszában a nép elött álltak. Egyedül a pinszki terület pártszervezete 1263 embert vont be az elöadások és beszédek megtartásába. A vezetö pártés szovjetfunkcionáriusok aktív részvétele a politikai munkában még jobban a szovjethatalom köré tömörítette a dolgozó tömegeket, elösegítette a népgazdaság helyreállítását a felszabadult területeken. Nagy nehézségekbe ütközött a politikai munka az Ukrajna és Belorusszija nyugati területein élö értelmiség körében. Elöször is segíteni kellett az értelmiség egy bizonyos részét, hogy megszabaduljon a burzsoá ideológia befolyásától. Ehhez sok idö és fáradság kellett. Ezért a pártszervezetek a társadalmi életbe elsösorban azokat az embereket vonták be, akik mindig közel álltak a néphez, lojálisan viselkedtek a szovjethatalom iránt. Így pl. a grodnói területen már 1944 öszén több mint 1300 értelmiségi vett részt az olvasótermek és a falusi szovjeteket támogató bizottságok munkájában vagy másfajta társadalmi munkában. A baranovicsi területen 270, háromnegyedrészben pártonkívüliekböl, föleg pedagógusokból álló agitátorcsoportot alakítottak. Az agitátorok mintegy 50 ezer elöadást tartottak, elbeszélgettek az emberekkel, s megmagyarázták nekik a felszabadult területek lakossága elött álló feladatokat. Nem volt könnyebb dolguk az 1944 végén felszabadult Litván, Lett és Észt SZSZK pártszervezeteinek sem. Mint az SZK(b)P Központi Bizottságának határozata megállapította, a balti köztársaságok kommunistáira nemcsak az a feladat várt, hogy harcoljanak a burzsoá nacionalisták ellen, hanem az is, hogy politikai munkát végezzenek a lakosság körében, olyan irányba tereljék a munkások, parasztok és értelmiségiek munkaaktivitását, hogy minden erejükkel segítsék a Vörös Hadsereget, helyreállítsák az ipart, a mezögazdaságot és a kulturális nevelöintézményeket. Litvánia, Lettország és Észtország dolgozói a Szovjetunió népeinek támogatásával és a kommunista párt vezetésével megkezdték a német fasiszta megszállók garázdálkodása következményeinek eltüntetését. A köztársaságok pártszervezetei a bolsevik agitáció és propaganda valamennyi formáját felhasználták, hogy a tömegeket a Szovjetunió népei barátságának szellemében neveljék, és erösítsék testvéri együttmüködésüket. 1944-ben égetö kérdés volt a politikai munka megkezdése a hazatelepített szovjet polgárok körében. A kommunista párt és a szovjet kormány sohasem feledkezett meg azokról, akik a hitleristák börtöneiben sínylödtek, és a kényszermunka-táborokban dolgoztak. A párt május elsejei jelszavai között voltak olyanok, amelyek bátorító szavakkal utaltak arra, hogy nemsokára felszabadulnak azok a szovjet polgárok, akiket a megszállók rabságba hajtottak. És valóban, az év második felétöl kezdve, amikor a Vörös Hadsereg elérte Németország határát, és Lengyelország, valamint a délkelet-európai országok területére lépett, sok szovjet ember, akit eröszakkal szakítottak el szülöföldjétöl, és a hadifoglyok egy része hazatérhetett. A szovjet kormány októberben rendeletet adott ki arról, hogy a hazatelepülöket segíteni kell az elhelyezkedésben és a lakásszerzésben. Egyidejüleg a Népbiztosok Tanácsa mellett, Golikov vezérezredessel az élen, Hazatelepítési Bizottságot alakítottak abból a célból, hogy elösegítse azoknak a szovjet polgároknak a hazatérését, akik még a különbözö országok táboraiban sínylödtek. A Hazatelepítési Bizottság elnöke 1944 novemberében adott interjújában megállapította: "A szovjet haza nem feledkezik meg német rabságba esett polgárairól, és gondoskodik róluk. Mint fiait visszafogadja öket. Szovjet körökben úgy vélik, hogy még azokat a szovjet polgárokat sem fogják felelösségre vonni, akik a német eröszak és terror hatására a Szovjetunió érdekeibe ütközö cselekedeteket követtek el, ha becsületesen teljesíteni fogják hazatérési kötelességüket." Valamennyi szovjet ember mihamarabb szeretett volna hazatérni. Belorusszijába már 1944 októberéig körülbelül százezer olyan ember érkezett, akiket eröszakkal hurcoltak el Németországba. "A helyi lakosság állapította meg a Belorusz K(b)P Központi Bizottságának beszámolója a hazatelepülö polgárokat meleg szeretettel és gondoskodással fogadja, és segít nekik megalapozni életüket." Meg kell azonb



an jegyeznünk, hogy Berijának és cinkosainak a keze ide is elért, és a személyi kultusz légkörében akadálytalanul folytathatták ellenséges üzelmeiket. De még a sok hazatelepülövel szemben alkalmazott indokolatlan megtorlások (késöbb az illetöket teljesen rehabilitálták) sem kisebbítik azt a nagy szervezö és nevelömunkát, amelyet a pártszervezetek és a tömegszervezetek 1944-ben a szovjet polgárok hazatérésével kapcsolatban végeztek. A párt tehát 1944-ben fokozott politikai tömegmunkát végzett a dolgozók körében. Történtek bizonyos lépések abban az irányban is, hogy emeljék az ideológiai munka színvonalát, és megjavítsák a káderek marxista-leninista oktatását. A kommunista párt hátországi politikai és ideológiai munkája fontos eszköz volt, amely a fasiszta hódítók végleges szétzúzására mozgósította a lakosságot. 2. A hadseregben folyó eszmei nevelömunka új feladatai  1944. július-október hónapjaiban a Vörös Hadsereg teljesen felszabadította a szovjet földet. Ahhoz azonban, hogy végleges gyözelmet arasson az ellenség felett, és elejét vegye egy újabb fasiszta `agresz`sziónak, a határokon túl is folytatnia kellett az ellenség üldözését, s addig verni a hitlerista hadsereget, míg teljesen meg nem semmisül. A szovjet fegyveres eröknek tehát a határokon túl is teljesíteniük kellett hazafias kötelességüket: meg kellett védeniük a szocialista hazát a halálos ellenségtöl, a német fasizmustól. 1944 nyarán a Vörös Hadsereg közvetlen feladata az volt, hogy segítsen az európai népeknek lerázni a fasiszta jármot, kivívni a szabadságot és a függetlenséget. Amikor a szovjet csapatolt a szomszédos burzsoá országok területére léptek, gyökeresen megváltoztak tevékenységük feltételei. A tökés társadalom élete, erkölcse és ideológiája a szovjet harcosok egy részére károsan hatott. A fasiszták által hátrahagyott ügynökök és szovjetellenes elemek ellenséges cselekedeteire is számítani lehetett. Ezért rendkívül fontos volt az éberség fokozása. A személyi állománynak meg kellett magyarázni a szovjet kormánynak a felszabadult országokkal kapcsolatos politikáját, és normális kapcsolatot kellett létesíteni a helyi lakossággal. A hadsereg politikai szervei és pártszervei elött új és bonyolult feladat állt: politikai munkát kellett végezniük a lakosság körében azokban az államokban, amelyeknek a területén a Vörös Hadsereg megverte az ellenséget. A parancsnokoknak és a politikai munkásoknak ki kellett ismerniük magukat az új politikai helyzetben. Irányadó dokumentum számukra az Állami Honvédelmi Bizottság 1944. április 10-i direktívája volt, amelyet akkor adott ki, `am.ikor a szovjet csapatok átlépték Románia `határát.l~44 Ez pontosan megfogalmazta azokat a politikai célokat, amelyekért a szovjet fegyveres erök Románia területén a fasiszta csapatok ellen harcoltak, és meghatározta a Vörös Hadsereg feladatait. Ezeknek megfelelöen segíteni kellett a román népet a német hódítók szétzúzásában, teljes szabadságot kellett biztosítania 518 számára, hogy dönthessen az ország társadalmi és államrendjéröl. Az Állami Honvédelmi Bizottság direktívája elöírta a szovjet parancsnokságnak, hogy ne avatkozzék be Románia belügyeibe, tartsa ' tiszteletben az ottani rendet és szokásokat, óvja a `polgárokjogait és tulajdonát. Hasonló elveket tartalmazott az `~llami Honvédelmi Bizottság 1944. `oktcíber 27-i direktívája is, amelyet a Magyarország területére lépett csapatoknak `adott.l745 A szovjet fegyveres erök harctevékenységének új feltételei és az elöttük álló internacionalista feladatok tehát fokozott követelményeket támasztottak a hadsereg pártpolitikai apparátusával szemben. Nem minden politikai szerv értette meg az új helyzet lényegét. A Vörös Hadsereg Politikai Föcsoportfönöksége utasította a pártpolitikai apparátust az egész eszmei nevelömunka átszervezésére, s rámutatott, hogy a harcosokat a szovjet hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében kell nevelni. Hangsúlyozta, hogy "növelni kell a munka ütemét és feszítettségét, tovább kell erösíteni a személyi állomány erkölcsi-politikai állapotát, minden módon fokozni kell éberségét, fegyelmezettségét, szervezettségét, és meg kell javítani a csapatoknál folyó egész politikai `munkát".1746 A politikai szervek és a pártszervezetek ettöl kezdve még fokozottabban népszerüsítették azokat az eszméket, amelyeknek jegyében a Szovjetunió Fegyveres Eröi a határolton túl a fasizmus ellen harcoltak. A parancsnokok és a politikai munkások elöadásaikban és beszédeikben megmagyarázták, hogy a Vörös Hadsereg felszabadító küldetése egyenesen következik nemcsak a Nagy Honvédö Háború jellegéböl, hanem a szocialista állam hadseregének, az új típusú hadseregnek a természetéböl is. A kommunista párt nevelömunkája a csapatoknál Lenin útmutatásaiból indult ki, aki 1920. május 5-én a lengyel frontra induló vöröskatonákhoz intézett beszédében ezt mondta: ". . . ti a munkásparaszt köztársaság katonái vagytok . . . nem elnyomóként, hanem felszabadítóként mentek hozzá, `juk".1717 És éppen, mert a párt a háború elött és a háború alatt is rendszeresen végzett ilyen nevelömunkát, a szovjet harcosok politikailag fel voltak készülve történelmi feladatuk végrehajtására. A szovjet katonák és tisztek, akik a népeket felszabadították a fasiszta rabságból, tudták, hogy `interna`cíonalísta kötelességüket `teljesítík. Az internacionalista feladatok propagálása mellett a politikai szervek az eddigieknél is jobban hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió határainak helyreállításával nem szabad gyengülnie a szovjet katonák és tisztek erkölcsi-harci tulajdonságait erösítö nevelömunkának. Megmagyarázták a személyi állománynak, hogy a gyözelmet el lehet szalasztani, ha a fasiszta fenevadat nem verik agyon saját barlangjában. "Az ellenség vergödik, akadozik a lélegzete írta a Pravda 1944 júliusában -, utolsó , erejénél tart, veszettség kábítja el, de a veszett kutya még akkor is veszélyes, amikor kileheli `párá`Ż1748 ját. ' A Vörös Hadsereg 1944 második felében nyolc állam Lengyelország, Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország, Csehszlovákia, Norvégia és Németország területén harcolt. A legtöbb ország lakossága örömmel üdvözölte a szovjet katonákat. Még Romániában és Magyarországon is, ahol az uralkodó osztályoknak 1941-ben sikerült a népet háborúba rántani a Szovjetunió ellen. A dolgozók, miután a szovjet katonákkal és tisztekkel találkoztak, hamarosan megkedvelték öket, saját szemükkel gyözödtek meg róla, hogy a Vörös Hadsereg felszabadítóként lépett területükre. A lakosság háláját nemcsak úgy `nyilvá.nftotta ki, hogy melegen `üdvözölte a `Vörös Hadsereget, hanem harcában is segítette. A szovjet csapatok parancsnoksága és politikai szervei szigorúan követték a szovjet kormánynak azt az elvét, hogy nem szabad beavatkozni azoknak az államoknak a belügyeibe, amelyeknek a területén a hadmüveletek folynak. A helyzet azonban szükségessé tette a széles körü felvilágosító munkát a lakosság körében, hogy helyes fogalmat alkothasson a Vörös Hadsereg `tevékenységéról. A hitleristák a szovjet csapatok megérkezése elött "bolsevik szörnyüségekkel" rémítgették a lakosokat, rágalmazták a Szovjetunió politikáját. Voltak, akik `elhittélc e hazugságokat, és az erdökbe vagy a hegyek közé menekültek. Ilyen körülmények között a lakosságnak `Imeg kellett mondani, hogy mi az igazság a Szovjetuniót illetöen, és milyen jellegü a Nagy Honvédö Háború. Meg kellett magyarázni, hogy a kommunista párt és a szovjet kormány milyen politikát követ a felszabadult országokban, a gyakorlatban kellett megmutatni, hogy a szovjet nép és hadserege szigorúan elhatárolja a dolgozó népet az országok uralkodó klikkjeitöl, amelyek a fasiszta Németország oldalán harcoltak. Be kellett bizonyítani, hogy a szovjet kormány, jóllehet az összes háborús bünös szigorú megbüntetését követeli, egyúttal teljesen a népre bízza sorsa eldöntését. Az illetö országok nyelvét ismerö parancsnokok és politikai munkások a demokratikus tömegszervezetek képviselöivel együtt gyüléseket tartottak, s ezeken a legégetöbb, létfontosságú kérdésekröl beszéltek. Széleskörüen alkalmazták a sajtópropagandát is. A frontok politikai csoportfönökségei újságokat adtak ki a felszabadult országok hivatalos nyelvén. A politikai föcsoportfönök 1944. augusztus 12-i parancsa, amely elrendelte az Új élet címü lengyel lap megjelentetését, hangsúlyozta: a lap célja megmagyarázni a lengyel dolgozóknak, hogy a Szovjetunió milyen politikát követ Lengyelországban, mint szuverén baráti államban. A lapnak el kellett mondania a lengyeleknek, hogy a Vörös Hadsereg feladata szétzúzni a német hadseregeket és segíteni a lengyel népet, hogy lerázhassa a fasiszta jármot. Hasonlóképpen a szovjet kormány politikájának és a Vörös Hadsereg feladatainak ismertetése képezte a Szabad Szó (román nyelvü), a Magyar Újság és a Hírek (magyar nyelvü), valamint a Karpatszkij Vesztnyik (ukrán nyelvü, a kárpát-ukrajnai lakosság számára) címü lapok tartalmát. Ezenkívül külön lapokat is adtak ki, amelyek közölték a Szovjet Tájékoztató Iroda jelentéseit és a nemzetközi élet híreit. Ezeket jól látható helyen kiragasztották, és az agitátorok is felhasználták. A lakosság hamarosan megkedvelte a szovjet filmeket. A vetítés elött rendszerint egy szovjet tiszt ismertette a film eszmei mondanivalóját. A rádiósoknak is nagy szerepük volt. A mikrofon elött gyakran szólaltak meg munkások és demokratikus érzületü értelmiségiek. A polgári lakosságot nagyon érdekelték a politikai szervek közleményei. A tereken a hangszóróknál és a hirdetötáblákra kifüggesztett újságok és röplapok elött százával sereglettek össze emberek. A szovjet mozielöadásokat, valamint a hadsereg énekés táncegyütteseinek elöadásait rengetegen látogatták. A politikai szervek a lakosság különbözö társadalmi összetételének figyelembevételével szervezték meg munkájukat. Az 1. Ukrán Front politikai munkásai például külön tartottak gyüléseket a munkásoknak, a parasztoknak és az értelmiségieknek. A papokkal arról beszélgettek, hogy milyen a Szovjetuniónak a vallással és a papsággal kapcsolatos álláspontja. A gyülésekre majdnem mindenki elment, akit meghívtak, figyelmesen végighallgatta az elöadókat, sok kérdés hangzott el, és maguk a megjelentek is felszólaltak. A munkások, parasztok és a haladó értelmiségiek zöme örült annak, hogy a Vörös Hadsereg megsemmisítette a fasiszták gyülölt "új rendjét". Az embereknek most már nem kellett félniük a Gestapótól, szabadon beszélgettek egymással, megvitathatták a politikai és gazdasági kérdéseket. A Vörös Hadsereg felszabadító küldetését tehát nemcsak a fegyverek segítségével, hanem a marxizmus-leninizmus eszméinek terjesztésével is teljesítette. Valóra vált Leninnek, a világ proletariátusa nagy vezérének az a reménye, hogy "a világ dolgozó tömegei velünk lesznek" és hogy "a mi igazságunk, leleplezve minden hazugságot, egyre inkább gyözedelmeskedni fog". Amint a Vörös Hadsereg tökésországok területére lépett, erösödött az ellenséges propaganda, amely magasztalta a burzsoá életformát, és rágalmazta a szovjet rendszert. A goebbelsi propaganda arra számított, hogy a burzsoá életforma külsö csillogása a szovjet katonáknak legalább egy részére hatással lesz, és csökkenti harci szellemüket. Erélyesen le kellett leplezni az ellenségnek azt a törekvését, hogy a szovjet harcosokban kételyt támasszon a tekintetben, hogy a szovjet társadalmi rendszer fölötte áll a burzsoá társadalmi rendszernek. Ezért a pártpolitikai munkában nagy helyet foglalt el annak a propagálása, hogy a szocialista rendszer a tökés rendszer felett áll. A tökés rendszer ellentmondásainak leleplezésére nem kellett könyvekböl venni példákat. A környezet böven szolgáltatott ilyeneket. A munkás és paraszt létbizonytalanságát, az értelmiségi és a kisiparos félelmét a holnaptól saját szemükkel látták a szovjet harcosok. Az agitátorok pedig segítettek nekik abban, hogy rájöjjenek az ilyen, a tökésországokban tipikus jelenségek okaira. Az a tény, hogy a Szovjetunió Fegyveres Eröi szétzúzták a burzsoá propaganda által felmagasztalt hitlerista hadseregeket, a legmeggyözöbb érv volt a szovjet agitátorok számára. Ez mindennél jobban bizonyította a szovjet társadalmi rend fölényét. Minél messzebb nyomultak elöre a szovjet csapatok nyugat felé, annál többet akartak tudni a katonák és tisztek hazájuk gazdasági és kulturális életéröl. A harcoló hadsereg politikai szervei arra törekedtek, hogy minél jobban kielégítsék a személyi állomány fokozott érdeklödését az ország élete iránt, még jobban kifejlesszék a szovjet harcosokban a szocialista hazaszeretetet és a hazájuk munkagyözelmeire való büszkeséget. Különösen nagy eredménnyel alkalmazták az agitációnak olyan formáit, hogy beszélgettek azokról a területekröl és határterületekröl, amelyeken az illetö egység vagy magasabbegység katonái és tisztjei a háború elött éltek és dolgoztak. Az agitátorok rendszerint maguk a harcosok voltak, a gyárak és üzemek egykori élmunkásai, kombájnés traktorvezetök. A frontok politikai csoportfönökségének és a hadseregek politikai osztályának elöadói, a hadosztályés ezredagitátorok elöadásokat tartottak és beszélgettek a szocialista gazdasági rendszer fölényéröl. A front-, hadseregés hadosztályújságokban gyakrabban jelentek meg cikkek a szovjet ipar és mezögazdaság eredményeiröl, a hitleristák által lerombolt városok és falvak, szovhozok és kolhozok, kulturális nevelöintézmények helyreállításáról. Mindez segítségére volt a szovjet katonáknak abban, hogy helyesen ítéljék meg a burzsoá valóságot, felismerjék hibáit, és újból meggyözödjenek a szocialista rendszer fölényéröl. "Nézzük ezeket a nadrágszíj-parcellákat, amelyek a gazdák tulajdonában vannak írta haza Lengyelországból az egyik alegységparancsnok -, mennyire nem hasonlítanak a mi óriási kolhozföldjeinkre, amelyeken bármely mezögazdasági gép alkalmazható." Egy másik katona 1944 novemberében kelt levelében ezt írta: "Csak itt, külföldön láttam meg világosan, hogy milyen messzire haladt elöre a mi országunk. Az elsö idöben lelkesítettek az itteni helyek. De mostanáig alaposan körülnéztem, és rájöttem, hogy itt kevés jó akad. Az egyéni gazdaság nem teszi lehetövé a parasztnak, hogy gépet szerezzen, a silány homokos föld pedig nem hoz jó termést. Nálunk a Szovjetunióban erös Diesel-motorok vannak, itt pedig a paraszt egy lóval és apró ekéjével szántja szerencsétlen két hektár földjét, és kézzel kaszál." A katonák levelei rendszerint ezekkel a szavakkal végzödtek: "Még sincs jobb a mi Szovjet-Oroszországunknál", "Nálunk Oroszországban, természetesen jobb", "Mennyire vágyom az én Oroszországomba", "Hihetetlen erövel vonz a hazai föld, ahol minden kedves, ahol mindenböl a szabadság és a boldogság árad". A szovjet katonák hazafias érzelmeit széles körben ismertette a hadsereg sajtója. 1944-ben a harcoló hadseregnél körülbelül nyolcszáz újságot adtak ki, összesen több mint hárommillió példányszámban. A nem orosz nemzetiségü katonák számára a frontok az illetök anyanyelvén jelentették meg az újságokat. A frontlapok a belpolitikai kérdések ismertetésén kívül megmagyarázták a kommunista párt és a szovjet kormány politikáját a felszabadított európai népekkel kapcsolatosan. Azokat a jegyzékeket és nyilatkozatokat, amelyek azzal függtek össze, hogy a Vörös Hadsereg bevonult Romániába, Bulgáriába és Lengyelországba, a frontlapok részletesen kommentálták. Az 1944. évi hadmüveletekben a Vörös Hadsereggel vállvetve harcoltak a lengyel, csehszlovák és jugoszláv csapatok. A bolgár és a román hadsereg is kivette részét az ellenség végleges szétzúzásából. Ezért a frontlapok nagy figyelmet szenteltek a Vörös Hadsereg és e szövetséges csapatok fegyverbarátságának, és a szovjet harcosokat internacionalista kötelességükre nevelték. Egyes szovjet hadseregek olyan vidékeken harcoltak, ahol valaha az orosz ezredek nagy dicsöséget szereztek. A Szovjetszkij voin (Szovjet harcos), a 3. Ukrán Front lapja, a bulgáriai harcok idején ezt írta: "Emlékezz, elvtárs, az orosz és a bolgár nép sok évszázados barátságára, emlékezz a dicsö orosz harcosok, a plevnai és sipkai hösök tetteire, az orosz és a bolgár vértestvérség hagyományaira, és minden lépéseddel igyekezz erösíteni és gyarapítani a dicsö hagyományokat." Így aknázta ki az újság az orosz nép hösi múltját a fasiszta hadsereg elleni harc érdekében és a szovjet-bolgár barátság erösítésére. 1944-ben a legtöbb hadmüveletben két vagy több front vett részt. Fontos volt, hogy a lapok bemutassák a szomszédos csapatok eredményeit, felszólítsák a hadseregeket, hogy legyenek hasonlóak az élenjáró hadseregekhez, megmagyarázzák, hogy az egyes frontok csapatainak aktivitásától függ annak a közös feladatnak a sikeres végrehajtása, amelyet a föhadiszállás a frontcsoport elé tüzött. A szovjet harcosok nevelésének kérdései, kiváló erkölcsi-harci tulajdonságaik kialakítása a központi pártés szovjet sajtót is foglalkoztatta. A harcoló hadsereg havonta 19,3 millió példány újságot és egymillió példány folyóiratot, továbbá sok különféle politikai és katonai témákkal foglalkozó könyvet kapott. A tömegek eszmei nevelésének hathatós eszköze volt a Pravda, a központi bizottság lapja. Ott volt a harcosoknál a peremvonalban, a partizánoknál az ellenség mögöttes területén és a munkásoknál, akik fegyvert kovácsoltak az arcvonal számára. A Pravda azzal, hogy ragyogó képet festett a Vörös Hadsereg gyözelmeiröl, a szovjet katonák millióit újabb höstettekre, az ellenség szétzúzására lelkesítette. A háborúnak ebben az idöszakában a parancsnokok, a politikai munkások, a pártés a Komszomolszervezetek különös figyelmet szenteltek a csapatok feltöltésére érkezett személyi állomány politikai nevelésének. A hátországból meglehetösen sok embert irányítottak a harcoló hadseregekhez. A 2. Ukrán Fronthoz az iasi-kisinyovi hadmüvelet elött érkezett személyi feltöltésnek körülbelül egyharmada a Moldavai SZSZK nyugati vidékeinek szülötte volt: egykori hadifoglyok, olyan harcosok, akiket a háború elején bekerítettek, és akik a megszállt területen maradtak. Az újoncok összetétele rendkívül vegyes volt, és erösen elütött a Vörös Hadsereg törzsállományától. Íme egy jellegzetes példa. 1944 májusában a 48. hadsereghez több mint 2800 újonc érkezett Ukrajna nyugati területeiröl jóformán harci tapasztalat nélkül. A behívottak 60 százaléka nem, vagy alig tudott írni, olvasni; 75 százalékuk azelött nem szolgált a hadseregben; 25 százalékuk a volt lengyel hadseregben teljesített szolgálatot. Az újoncok zöme politikailag fejletlen volt, rosszul ismerte a szovjet valóságot, a szovjet állam felépítését, a Nagy Honvédö Háború menetét. Beszélgetések közben ilyen kérdéseket tettek fel: "Ki lehet a Vörös Hadsereg tisztje?" "Kik a szövetségeseink?" A politikai föcsoportfönök 1944. március 22-én a párt központi bizottságának utasítására direktívában foglalkozott azzal, hogy a Vörös Hadseregbe Ukrajna felszabadult nyugati körzeteiböl származó polgárokat hívtak be. A behívottak többsége állapította meg a direktíva szemtanúja volt a hitleristák gaztetteinek, öszintén örült felszabadulásának és kijelentette, hogy hajlandó becsületesen szolgálni a Vörös Hadseregben. De ezekre az emberekre hosszú idön át hatott a hazug fasiszta és burzsoá nacionalista propaganda. Ezért a direktíva a parancsnokok és politikai munkások kötelességévé tette, hogy segítsenek az újoncoknak mihamarabb megszabadulni az ellenséges propaganda következményeitöl és felkészülni a haza iránti katonai kötelességük teljesítésére. "Az Ukrajna nyugati területeinek felszabadult körzeteiböl behívottak körében végzendö nevelömunkát hangsúlyozta a direktíva tekintsék elsörendü jelentöségü politikai feladatnak." Mindez vonatkozott azokra is, akiket Beloruszszija nyugati területeiröl és Besszarábiából hívtak be. Scserbakov, politikai föcsoportfönök, 1944 júliusában a Katonai-Politikai Propagandatanács ülésén elhangzott felszólalásában azt mondta, hogy "a feltöltéssel való foglalkozást másként kell megszervezni, teljesen másként kell e munkának nekilátni. Azok a kérdések, amelyek a mi szovjet embereink számára világosak, az ö számukra hétpecsétes titkok". Az újoncokkal való politikai foglalkozás már megkezdödött, mielött még megérkeztek a harcoló hadsereghez. A csapatok képviselöi az arcvonal felé menetelö újoncalakulatok elé vagy a tartalékezredekhez utaztak, és onnan kísérték öket a csapatokhoz, ahol a parancsnokok, a politikai munkások és az agitátorok megismerkedtek velük, elmesélték nekik, hogy milyen harci utat tett meg az egység, beszéltek harci hagyományairól és a szovjet fegyverek erejéröl. A nyugati területekröl származó katonákkal külön beszélgettek a Vörös Hadsereg gyözelmeinek jelentöségéröl, felszabadító küldetésének teljesítéséröl. Az öregkatonák átadták tapasztalataikat és tudásukat a fiataloknak, megtanították öket, hogyan kell állhatatosan elviselni a frontélet nehézségeit. A parancsnokok és politikai szervek munkájának megvolt az eredménye. De a öntö fordulat az újoncok erkölcsi-politikai állapotában akkor következett be, amikor 1944 nyarán széles arcvonalon megindultak a szovjet fegyveres erök támadó hadmüveletei. Minden újonc a maga arcvonalszakaszán a szovjet repülögépek, harckocsik és lövegek százait látta harc közben. A dolgok logikája, az eleven tények véglegesen szertefoszlatták sokaknak azt a hitét, hogy a német hadsereg "legyözhetetlen". A harci valóság szemléltetöen megmutatta a Vörös Hadsereg erejét, a szovjet hátország szilárdságát és a szocialista állam kimeríthetetlen tartalékait. "Elöször látok olyan technikai eszközöket írta Romanyenko sorkatona a rovnói területröl -, amelyekkel a legerösebb erödnek is neki lehet menni." Sutnyickij nevü földije gúnyosan jegyezte meg: "A németek egész idö alatt azt hajtogatták, hogy a Vörös Hadsereget megsemmisítették. De kiderül, hogy csak a fecsegö Goebbels szavaiban semmisült meg." Az újoncok növekvö politikai öntudata a harcok során a tömeges hösiességben mutatkozott meg. Harc közben nemegyszer helyettesítették rajparancsnokukat, megmentették társaik életét. Sokan közülük már az elsö napokban kormánykitüntetésben részesültek. A 24. hadsereg 130. lövészhadosztályánál például az ezredparancsnokok közvetlenül a harcmezön 26, az 54. gárda lövészhadosztálynál pedig 15 sorkatonát tüntettek ki. Mindannyian Ukrajna nyugati területein születtek. A 47. hadsereg parancsnoksága csupán a július 5-töl 10-ig tartó támadás idején 1473 olyan katonát terjesztett fel kitüntetésre, akik az Ukrán SZSZK nyugati területeiröl vonultak be. Az újoncok harctevékenységének eredményeit értékelve az 1. Belorusz Front politikai csoportfönöksége a Vörös Hadsereg Politikai Föcsoportfönökségnek küldött jelentésében megállapította, hogy "a tisztek pozitívan értékelik a nyugati területekröl behívott katonák harci tulajdonságait és magatartásukat harc közben". Az eszmei ráhatás, az átgondolt szervezési intézkedések és az arcvonal helyzetének hatására az újoncok politikailag és harci tekintetben megedzödtek, tényleges katonává váltak. Amint a háború végéhez közeledett, egyes katonákon háborús fáradtság vett eröt. Akadtak, akik már nem akarták tovább tökéletesíteni harci tudásukat. Az ilyen hangulat bizonyos veszélyt jelentett, ezért a politikai szervek erélyesen felléptek ellene. A politikai nevelömunka mellett gondoskodtak róla, hogy a harcosok, különösen a Nagy Honvédö Háború veteránjai anélkül, hogy a szolgálat kárát látná pihenhessenek. Egyes frontoknál, sok hadseregnél és hadosztálynál üdülöotthonokat rendeztek be a katonák, a tiszthelyettesek és a tisztek számára. A szemináriumokat és a parancsnokok, valamint a politikai munkások foglalkozásait úgy rendezték meg, hogy a harci-politikai kiképzés kulturális szórakozással párosuljon. Sok ezrednél és hadosztálynál külön értekezletet rendeztek azoknak a tiszteseknek és katonáknak, akik már hosszú ideje az arcvonalban tartózkodtak. A parancsnokok és a politikai szervek mindent elkövettek, hogy a csapatoknál tiszteljék a háborús veteránokat. Az erre legérdemesebbeket elöléptették, kitüntetésre terjesztették fel. Az SZK(b)P Központi Bizottsága, az Állami Honvédelmi Bizottság és a Politikai Föcsoportfönökség tehát idöben felhívta a frontok haditanácsait, a parancsnokokat és a politikai munkásokat azokra az új feladatokra, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy a harctevékenység áttevödött a burzsoá államok területére. E feladatok megoldása nagymértékben függött a pártszervezetek további erösödésétöl, a hadsereg egész személyi állományára gyakorolt befolyásuktól. A politikai szervek és a pártszervezetek 1944-ben a korábbi évekhez hasonlóan nagy munkát végeztek, hogy a haza szabadságáért és függetlenségéért hösiesen harcoló katonákat bevonják a párttagok sorába. 1944. január 1-én a Vörös Hadsereg pártszervezeteinek 2 millió 549 ezer 945 tagja volt. A tetemes veszteségek ellenére a kommunisták száma egy év alatt 12 százalékkal nött. és 1945. január 1-én elérte a 2 millió 851 ezer 426 föt. A párt központi bizottsága 1944 októberében, jóllehet pozitív jelenségként értékelte a hadsereg pártszervezeteinek növekedését és megerösödését, felhívta a figyelmet: a legszigorúbban be kell tartani az egyéni felvétel elvét, hogy elkerüljék olyan kétes elemek beszivárgását a pártba, akik nem méltók a megtisztelö kommunista névre. A Vörös Hadsereg Politikai Föcsoportfönökségének 1944. október 14-i direktívája, amelyet a párt Központi Bizottsága Szervezö Irodája jóváhagyott, a politikai szervek és a pártszervezetek figyelmét elsösorban a párttagok és tagjelöltek eszmei nevelésének fokozására irányította. A hadsereg pártszervezeteinek megerösödése, a kommunisták fokozódó politikai öntudata és ennek következtében a csapatoknál folyó pártmunka javulása nagyon fontos feltétele volt annak, hogy a Vörös Hadsereg sikeresen hajthassa végre azokat az új feladatokat, amelyek a háború befejezö szakaszában elötte álltak. 3. Az irodalom és a müvészet szerepe a nevelömunkában  Abban az eszmei nevelömunkában, amelyet a párt végzett a dolgozók és a Vörös Hadsereg harcosai között, 1944-ben csakúgy, mint az elözö években, nagy szerepet játszott az irodalom és a müvészet. Az írók, a müvészek, a film és a színház dolgozói tevékenyen segítették a kommunista pártot, a párt propagandistái és agitátorai voltak. A szovjet nép höstetteit az arcvonalon és a hátországban müvészi alkotásokban örökítették meg. A hösök ábrázolása az emberek millióit lelkesítette a gyülölt ellenség elleni harcra. A szovjet müvészek alkotásainak vezérmotívumai a szovjet hazafiság, a Szovjetunió népeinek barátsága, a proletár internacionalizmus, a katonai kötelességhez való hüség, a haza, a párt iránti odaadás eszméi voltak. A Vörös Hadsereg felszabadító küldetése folytán erösen kicsendültek a proletár internacionalizmus eszméi. Fokozódott a szovjet társadalmi rend fölényének propagálása müvészi eszközökkel. Ennek különösen nagy jelentösége volt akkor, amikor a Vörös Hadsereg tökésállamok területén kezdte verni a hitleristák seregeit. Népszerüség, érthetöség, az emberi tudatra gyakorolt hatása és a müfajok változatossága szempontjából kétségtelenül az irodalom állt az elsö helyen. Gyorsan reagált a harcosokat és a hátországi dolgozókat foglalkoztató idöszerü kérdésekre. A szovjet írók müveikben nemcsak egyszerüen regisztrálták a megtörtént eseményeket. Az életböl merítettek, ök maguk vetettek fel olyan új kérdéseket, amelyek a népnek az arcvonalon és a hátországban vívott harcát érintették. 1944-ben a Nagy Honvédö Háború arcvonalain körülbelül nyolcszáz író tartózkodott. A katonák között éltek, sokszor közvetlenül is részt vettek a harcban, lehetöségük volt az arcvonal életének tanulmányozására, be tudtak hatolni a katonák és tisztek gondolatés érzésvilágába. A katonákkal való mindennapos érintkezés gazdagította az írók alkotó fantáziáját, újabb igaz müvek írására ihlette öket. Továbbra is erös fegyver maradt a publicisztika: a cikkek, a karcolatok, a pamfletek és a levelek. De az elsö háborús évektöl eltéröen már nagyobb müvek is napvilágot láttak. Közülük sokat a szovjet olvasóközönség jogosan a szovjet irodalom legjobb alkotásai közé sorol. Így 1944-ben jelentek meg az elsö fejezetek Solohov "A hazáért harcoltak" címü regényéböl, megjelent Leonov "Velikosumszk bevétele" és Szaksze "Visszatérés az életbe" címü elbeszélése. A költészet jelentös eseménye volt Dzsabajev "Háborús dalok" címü verseskötete, Dzsalil "Levél a lövészárokból" címü kötete, valamint Tvardovszkij "Vaszilij Tyorkin" címü költeményének újabb énekei, azé a költeményé, amely Nyeprincev festömüvészt a "Pihenö harc után" címü kép megfestésére ihlette. Továbbra is elökelö helyet foglalt el az irodalomban az elbeszélés. Abban az idöszakban nagy népszerüségnek örvendett A. N. Tolsztoj "Orosz jellem" címü elbeszélése. Az író ebben ragyogóan ábrázolta az orosz nemzet megkülönböztetö vonásait: a hajthatatlan akaratot, a kitartást, a nemes természetet, a szerénységet, a bátorságot és a nehézségek leküzdeni tudását. "Íme, az orosz jellem! írta A. N. Tolsztoj. Látszatra egyszerü ember, de ha jön a kegyetlen megpróbáltatás, nagyban vagy kicsiben, óriási erö kerekedik benne emberi szépség." Az ilyen müvek bátorságra nevelték a szovjet embereket, saját erejükbe vetett megingathatatlan hitet oltottak beléjük, erösítették gyözni akarásukat. "Nem tudtuk izgalom nélkül olvasni ezt az elbeszélést írták a frontkatonák Alekszej Tolsztojnak -, olyan egyszerü, és behatol a katona lelkéig." Valamennyi testvéri szövetségi köztársaság írói és költöi 1944-ben nagy figyelmet szenteltek a Vörös Hadsereg felszabadító küldetésének, s témáikat ebböl merítették. Kolasz (Mickevics) és Glebka, Nyerisz (Bacsinszkajtye-Bucsenye) és Nagnyibeda, Ticsina és Upit és még sokan mások megénekelték a felszabadító harcosok höstetteit. Rilszkij "Ukrajna felszabadul", Nyerisz "Üdvözlégy, Vilnius!", Nagnyibeda "Gondolatban gyakran látom a Kárpátokat" és Glebka "Beloruszi" címü lelkesítö költeményeinek és sok más hasonló költeménynek nagy nevelö jelentösége volt. A szovjet harcost a leghaladóbb eszmék hordozóját formailag kitünö és gondolatilag mély fronttudósításokban mutatta be Gorbatov és Polevoj. Szimonov a "Lenin-rend", a "Belgrádi elbeszélések" és "Norvégia szikláin" címü müveiben lenyügözöen ábrázolja azt az örömet, amellyel az európai népek a szovjet felszabadító harcosokat üdvözölték. A harcoló hadseregnél tartózkodó írók és újságírók érthetö, müvészi formában katonai és politikai eseményekkel is foglalkoztak. Még a hadmüvészet kérdései is ábrázolásra találtak egyes frontelbeszélésekben, mint például Bragin "A harckocsi-magasabbegységek manövere és csapása" címü elbeszéléssorozatában. 1944-ben sok karcolat és cikkjelent meg, amelyek nagy müvészi megjelenítö erövel leplezték le a burzsoá világ látszat "kultúráját", külsö csillogását és szellemi szegénységét. Szoboljev például a Pravdában cikksorozatot írt "A gyözelem útjai" címmel. Szenvedélyes hangon fordult a szovjet katonákhoz: "Idegen országokon kell még áthaladnunk. Sok külsö csillogás fogja elvakítani szemeteket, harcosok. Ne higgyetek az állítólagos civilizáció csábító kísértésének. Nézzetek az ország szívébe, keressétek a nép lelkét: ez nem téveszt meg benneteket, megmutatja, milyen ennek az országnak a kultúrája. És ne feledjétek el: az igazi kultúra veletek halad. Ez emberszeretetünk, az ezért kiállt szenvedéseink s álmaink az igazságosságról, a népek barátságáról, minden ember boldogságáról . . ." Ehrenburg is szenvedélyesen ostorozta a fasiszta ideológiát, leleplezte embergyülölö természetét. 1944-ben a Pravdában "A fasiszta állatseregletben" címmel pamfletsorozata jelent meg. Az író maró gúnnyal mutatta be a hitlerista gonosztevök undorító példányait. Ezek gyülöletet és utálatot keltettek az olvasókban, és felébresztették azt a vágyukat, hogy mihamarabb megtisztítsák a földet ettöl a szennytöl. A szovjet embereket mindinkább érdekelték a hadmüvészet kérdései, a központi lapok és folyóiratok ezért gyakran közöltek cikkeket hadtörténészek és katonai szakírók tollából. A Pravda például közölte Silovszkij altábornagynak "A Vörös Hadsereg hadmüvészetének fejlödése" címü cikkét, a Krasznaja Zvezda és a Bolsevik pedig Talenszkij vezérörnagy tanulmányát az iasi-kisinyovi hadmüveletröl. Az írók továbbra is nagy figyelemmel kísérték a munkások és kolhozparasztok munkás hétköznapjait. 1944-ben sok elbeszélés és tárca jelent meg höstetteikröl. Szurkov "A nagy Urál tüzei" címmel leveleket közölt a szovjet hátországról, Karavajeva "Alekszandr Paskov brigádvezetö", Saginyan pedig "A gori kolhozokban" címmel közölt karcolatot. Az írók úgy mutatták be a hátország és az arcvonal kapcsolatát, mint a hadsereg egyik eröforrását. Az ellenség teljes legyözésének közelsége a háború vége felé egyes írókat békés témákra ihletett. A háború utáni témák egyik elsö fecskéje Ovecskinnek "Frontüdvözlettel" címü elbeszélése volt. Jóllehet olyan idöben született, amikor még dörögtek az ágyúk, a békés alkotómunka gondolatai, a legyözésre váró nehézségek kaptak helyet benne. Így segítettek az írók a harcosoknak átgondolni azokat a feladatokat, amelyek nyomban a háború befejezése után álltak elöttük. A pártés a szovjet sajtó élesen bírálta azokat az írókat, akik távol tartották magukat az ellenség elleni feszült harctól, és hibás, helytelen müveket alkottak. 1944-ben jogos bírálatban részesült Zoscsenko "Napkelte elött" címü müve, amely idegen a szovjet irodalomtól. Zoscsenko, a nép elötti felelösségéröl megfeledkezve, eltorzítva ábrázolta a szovjet emberek lelkivilágát. "Zoscsenko elbeszélésének írta a Bolsevik semmi köze sincs korunkhoz, távol áll népünk érzéseitöl és gondolataitól." A sajtóban megjelent bírálatok nemcsak az irodalom fejlödésére, hanem a dolgozók eszmei nevelésére is hatottak. Segítettek az olvasónak mélyebben behatolni a mü alapgondolatába, eligazodni: mi az élenjáró és az új, és mi torzítja el a nép erkölcsi arculatát. A kommunista párt a fasizmus, a fasiszta ideológia és erkölcs elleni harcban nagy fontosságot tulajdonított a múlt irodalma és müvészete humanista és hazafias hagyományai népszerüsítésének. A legjobb orosz írók és müvészek alkotásait áthatották a hazaszeretet, a humanizmus és demokrácia eszméi, vagyis mindaz, ami ellen a fasizmus támadt, és amiért a szovjet ember élethalálharcot folytatott. A nehéz háborús helyzet ellenére a kommunista párt és a szovjet kormány alkalmat talált rá, hogy az egész néppel együtt megünnepelje az orosz kultúra nagyjainak: Repinnek, Gogolnak, Gribojedovnak, Krilovnak, Rimszkij-Korszakovnakjubileumát, és megemlékezzék Csehov halálának 40. évfordulójáról. A Gribojedov születésének 150. évfordulójára írt cikkében, amely olyan volt, mint valami bensöséges beszélgetés az olvasóval, Leonov azt írta, hogy a nagy szellemi elödök nem "örökös" és közömbös útitársak, hanem valóságos küzdötársak, akik részt vesznek a szovjet nép csatáiban és hadjárataiban. "Ők ugyanolyan egyszerü dolgozói a kornak, mint amilyenek mindnyájan vagyunk állapította meg Leonov. Láthatatlanul velünk együtt menetelnek, és zászlóink suhogásában halljuk lélegzetüket." A Pravda vezércikke feltárta Csehov haladó irodalmi hagyatékának a jelennel való szerves kapcsolatát, és megállapította, hogy Csehov a háború éveiben még közelebb került a szovjet emberekhez. Szava haragos tiltakozásként csengett a fenevadakhoz hasonló hitlerista hódítók vadsága és obskurantizmusa ellen. A Pravda július 15-én a Vörös Hadsereg harcosainak nyilatkozataiból közölt néhányat a szeretett íróról. Az egyik így hangzott: "Anton Pavlovics Csehov, a nagy optimista és humanista, a háború alatt is velünk volt." 1944-ben igen nagy népszerüségnek örvendett a politikai szatíra is. Itt díszhelyet foglalnak el azok a halhatatlan alakok, amelyeket Krilov, a nagy orosz állatmeseíró alkotott. Krilov születésének 100. évfordulóját az ország 1944 novemberében ünnepelte. Addigra a minden varrásánál foszladozó hitlerista kalandorstratégia olyan volt, mint valami szakadozott kaftán. A Szovjet Tájékoztató Irodának a három háborús év katonai és politikai eredményeivel foglalkozó közleménye megállapította, hogy "a hitlerista klikk helyzete emlékeztet arra a békára, amely hasonló akart lenni az ökörhöz, s ezért elkezdte felfújni magát, de az erölködéstöl szétpukkadt". Zaszlavszkij tárcáiban, Bednij (Pridvorov), Marsak, Mihalkov állatmeséiben és verseiben, Kukrinyikszi (Kuprijanov, Krilov, Szokolov) és Jefimov karikatúráiban Krilov alakjai a nagyravágyó béka, a "melengetett" kígyó, az erénycsösz farkas, a kaftánt foltozó Triska új politikai színezetet kaptak. A tömegek eszmei nevelésének egyik hathatós eszköze a film volt. A szovjet kormány 1944 áprilisában a filmmüvészet mintegy ötszáz dolgozóját különféle rendjelekkel tüntette ki. Ez érdemeik elismerését tanúsította. A nehéz háborús helyzetben sok magas eszmei értékü müvészi film született. Egyedül 1944ben 26 új játékfilmet mutattak be az ország filmszínházaiban. Sok közülük, mint például a "Zoja", a "217-es deportált", az "Este 6-kor háború után" és a "Dzsurgaj pajzsa" kiállta az idö próbáját, és elismerést aratott. Azok a filmek, amelyek a Szovjetunió népeinek a hitlerista hódítók elleni harcával foglalkoztak, ragyogóan ábrázolták a szovjet ember legnemesebb vonásait. A "Zoja" címü film (rendezöje Arnstejn, föszereplöje Vogyanyickaja) Zoja Koszmogyemjanszkajának, a hös szovjet honleánynak halhatatlan höstettét örökítette meg. A munkaközösség érdeme az, hogy a film nemcsak a höstettet mutatta be, hanem azt is, hogy az milyen forrásokból fakadt: forró hazaszeretetböl, magas fokú eszmeiségböl és a fasiszta hódítók elleni izzó gyülöletböl. Sok ezer szovjet polgár, különösen az ifjú nemzedék számára Zoja felejthetetlen alakja annak a példaképévé vált, hogyan kell szolgálni a népet. Ebben rejlik a film óriási nevelö érdeme. Az "Invázió" címü film (rendezöje A. M. Romm, föszereplöi Zsakov, V. Vanyin és A. Zsiznyeva) Leonov azonos címü színdarabja alapján készült, és arról a kemény és bátor harcról szólt, amelyet a szovjet emberek vívtak az ellenség hátában. A fasizmussal szembeni kérlelhetetlenség, hajthatatlan akarat és önfeláldozás, ezek a legfontosabb erkölcsi tulajdonságok, amelyek e film alakjait jellemzik. A fasiszta barbárság elleni haragos tiltakozás volt a "217-es deportált" (rendezöje M. I. Romm, föszereplöje Kuzmina) . Azoknak a szovjet embereknek a nehéz sorsát vitte vászonra, akiket a hitleristák eröszakkal Németországba hurcoltak kényszermunkára. A német földbirtokosok és kulákok, gyárosok és magas rangú hivatalnokok még személyi jellegüktöl is igyekeztek megfosztani öket: számmal jelölték, megbélyegezték, mint a barmokat, rafinált kínzásoknak vetették alá öket. De a XX. század rabszolgatartóinak semmiféle megalázó cselekedete nem tudta megtörni a szovjet emberek erkölcsi szellemét. A film arra tanította a nézöt, hogy minden körülmények között harcoljon az ellenség ellen, legyen hajthatatlan és kitartó, ha a haza érdekeit kell védelmezni. A szovjet dokumentumfilmek történetében nevezetes esemény volt az SZK(b)P Központi Bizottságának 1944. május 15-i határozata a filmhíradókról és dokumentumfilmekröl. A határozat megállapította: az addigi filmhíradók nem mutatták be kellöképpen a szovjet csapatok támadásának erejét és lendületét, a szovjet katonák hösiességét és harcolni tudását, a haditechnikai eszközök hatását. A központi bizottság utasította a film dolgozóit, hogy "magas müvészi színvonalú dokumentumfilmet és filmhíradókat készítsenek a Nagy Honvédö Háborúról, amelyek idöben és helyesen ábrázolják a szovjet csapatok harctevékenységét, a szovjet harcosok és tisztek hösiességét és nagy katonai tudását, a szovjet technikai eszközök hatását és hozzáértö harci alkalmazását, valamint azt, hogy a Vörös Hadsereget a szovjet hátország valamennyi dolgozója támogatja". Ez a határozat megmutatta, hogy a kommunista párt milyen nagy fontosságot tulajdonított azoknak a dokumentumfilmeknek, amelyek az eredményeket népszerüsítik a fronton és a hátországban. Az 1944. év legfontosabb hadieseményeit mutatták be a "Gyözelem a jobb parti Ukrajnában", a "Csata Szevasztopolért", a "Szovjet-Belorusszija felszabadítása", "A Vörös Hadsereg bevonulása Bukarestbe", "A Vörös Hadsereg bevonulása Bulgáriába", a "Jugoszlávia fövárosának, Belgrádnak a felszabadítása" és a "Budapest" címü dokumentumfilmek. Ezek a filmek a Nagy Honvédö Háború harmadik szakaszának a filmkrónikái, bár egyesek közülük nem mentesek a sztálini személyi kultusz hatásától. A filmgyártásban fontos helyet foglaltak el az oktatófilmek is. Az 1944-ben gyártott 89 film közül 35 katonai oktatófilm volt. Készültek oktatófilm-sorozatok, úgynevezett "filmtanfolyamok", mint például a "Gárda aknavetök", "A harckocsizó lökiképzése", "A gyalogság harca", a "Repülögépvezetés" és mások. Ezek a háborút elsösorban kemény megpróbáltatásként ábrázolták, amelyben a katonára nehéz, óriási fizikai és erkölcsi eröfeszítést követelö munka vár. A kifejezö eszközök segítségével a film szemléltetöen népszerüsítette a hazai fegyverek hatékonyságát és megbízhatóságát, a haditechnikai eszközök kezelése elsajátításának szükségességét. A szovjet színjátszásnak ugyancsak nagy szerepe volt abban, hogy az ellenség végleges szétzúzására mozgósítsuk a nép szellemi eröit. 1944 elején az ország legrégibb színházának, az Állami Akadémiai Kis Színháznak az együttese felhívással fordult valamennyi színházi dolgozóhoz, hogy a korábbinál sokkal nagyobb mértékben patronálják a csapatokat. Ez a felhívás lelkes visszhangra talált. A szovjet fegyveres erök fennállásának 26. évfordulója alkalmából a harcoló hadsereghez és a flottához több mint száz hangversenyés színészbrigád indult az ország legnagyobb színházainak: az Állami Akadémiai Nagy Színház, a Kis Színház, a Gorkij Müvész Színház, a Vahtangov Színház, a Sztanyiszlavszkijról és Nycmirovics-Dancsenkóról elnevezett Drámai Színház, a harkovi Sevcsenko Drámai Színház, a belorusz drámai színházak és sok más színháznak a színészeivel. Az egyik katona a Kis Színház együttesének a csapatoknál történt fellépése után ezeket írta: "Köszönöm, drága elvtársak. Mennyi eröt és energiát öntöttek belénk müvészetükkel!" Egy másik katona ugyanennek az együttesnek a fellépte után így írt élményeiröl: "Ez az est rendkívüli erövel hangsúlyozta a szovjet színháznak a néphez és dicsö Vörös Hadseregéhez füzödö kapcsolatát." 1944 januárjában értékes kezdeményezéssel állt elö a kijevi Sevcsenko Operaés Balettszínház együttese: elhatározta, hogy hangversenyeket ad a sebesült katonáknak. Az erre kijelölt napon a színház 259 dolgozója kereste fel a kórházakat, s 102 hangversenyt adott, ezek közül 78-at sátrakban. A sebesült katonák elött felléptek a nép kedvelt müvészei: Litvinyenko-Volgemut, Gajdaj, Patorzsinszkij. Moszkva, Kazany, Baku és más városok színházi együttesei csatlakoztak az ukrán színészek kezdeményezéséhez. Az állandó színházakban sok olyan darabot mutattak be, amelyek a szovjet népnek a német hódítók ellen vívott hösi harcát ábrázolták. Vísnyevszkíj, Kron és Azarov "Elöttünk a széles tenger" címü darabja tizenhét nap alatt készült el még 1942-ben a Balti Flotta politikai csoportfönökségének megbízásából. A zenés vígjáték szerencsésen ábrázolja a balti tengerészek hös életét. A darabot 1944-ben a moszkvai színházakban játszották. A Vahtangov Színház Pogogyin "Eleven források" címü darabját mutatta be, amely a szovjet nép hazafias mozgalmáról, a Vörös Hadsereg javára való gyüjtésröl szólt. A lenini Komszomol színháza Szimonov "Így lesz" címü müvével lépett a közönség elé. Ez a darab sok mással együtt azt mutatta, hogy a színház dolgozói dramaturgok, rendezök, színészek állhatatosan törekednek arra, hogy teljesebben és mélyebben tárják fel a szovjet emberjellemét, a munkában és a harcban aratott gyözelmeinek forrását. Az eszmei nevelömunkában megtisztelö szerep várt a szovjet festömüvészekre, akik a maguk eszközeivel mértek csapásokat az ellenségre. A szovjet képzömüvészek felhasználták müvészetük valamennyi müfaját: a festményt, a plakátot, a karikatúrát, a rajzot. Sok gondolatot ébresztett Krivonogov "A korszuny-sevcsemkovszkiji csata" címü képe. A müvész csatateret ábrázol, amelyen hitleristák tetemei és használhatatlan roncsokká változott német harci gépek hevernek. Mekkora erö kellett ahhoz, hogy szétzúzzák az ellenség élöerejének és harceszközeinek ilyen tömegét! Ez a Vörös Hadsereg dicsöségének és a német fasiszta hódítók szégyenének mezeje volt. A kép felkeltette a nézö büszkeségét hadseregére, megvetést és gyülöletet ébresztett benne azokkal szemben, akik azért jöttek a szovjet földre, hogy raboljanak és gyilkoljanak. A szovjet képzömüvészek igyekeztek lépést tartani az arcvonal eseményeivel. 1944 tavaszán egyes frontoknál mozgó mütermeket rendeztek be, amelyek soha nem maradtak el a támadó csapatoktól. A müvészek hosszú utat tettek meg a hadsereggel, és gazdag vázlatanyagot gyüjtöttek. A tanulmányok, a rajzok és az akvarellek a müvészek személyes megfigyelését adták vissza. Nagy érdemet szereztek a Grekov harci festöi müterem müvészei. E csoport vezetö müvészei: Zsukov, Kokorin, Avvakumov kiváló alkotásaikon bemutatták a szovjet csapatok 1944. évi tavaszi támadásának lendületét és erejét. Az akkori idök képzömüvészetében fontos helyet foglalt el a plakát és a karikatúra. Az érthetöség és a politikai él rendkívül népszerüvé tette ezeket. Mindenki ismerte például Golovanov "Harcos, szabadítsd fel a szovjet embereket a fasiszta rabságból" és "Berlinig megyünk" címü plakátjait, továbbá Toidze plakátjait. A karikaturisták és grafikusok között kimagasló szerepet játszott a már említett Kukrinyikszi müvészhármas, akiknek müveit rendszeresen közölte a Pravda, továbbá Jefimov, Ganf, Jeliszejev és Brodati. Nagy népszerüségnek örvendtek egyes szovjet grafikusok müvei Sarinov "Nem felejtünk, nem bocsátunk meg" sorozata és Prorokov "Árja hadfiak" címü alkotása és mások. A tehetséges szovjet karikaturisták müvei gyilkos gúnnyal illették a hitlerista klikket. E müfaj, lehetöségei folytán, gyorsan tudott reagálni a szovjet-német arcvonal és a nemzetközi élet eseményeire. A TASZSZnak állandóan dolgozott Szokolov-Szkalja, Suhmin, Gyenyiszovszkij és Cseremnik. A szovjet szobrászok megörökítették a Nagy Honvédö Háború höseit. Vucsetyics ebben az idöben elesett szovjet hadvezérek Vatutyin hadseregtábornok, az 1. Ukrán Front parancsnoka, és Jefremov altábornagy-emlékmüveit tervezte, Tomszkij pedig Apanaszenko hadseregtábornok emlékmütervén dolgozott. Persudcsev és Kerbel szoborportrékat készített a híres repülökröl, Pokriskinról, a Szovjetunió háromszoros höséröl, Szafonovról, a Szovjetunió kétszeres höséröl, Bojkóról, a híres harckocsizóról, a Szovjetunió kétszeres höséröl, Koliskinról, Lunyinról és Fiszanovicsröl, a tengeralattjáró-matróz hösökröl, Kovpak és Fjodorov híres partizánparancsnokokról és másokról. Sok szobrász dolgozott az arcvonalon. "Szicsenko alezredesnek, a Szovjetunió hösének mellszobrát mondta Persudcsev szobrászmüvész a Komszomolszkaja Pravda tudósítójának természet után készítettem az egyik tábori repülötéren. A repülök szeme láttára dolgoztam." 1944-1945-ben eredményesen dolgozott Manizer szobrász, az OSZFSZK népmüvésze. "Partizánok" címü szoborcsoportja, amely a moszkvai földalatti Izmailovszkaja állomásán van felállítva, a szovjet embereknek azt az eltökéltségét jelképezi, hogy nem hódolnak be az ellenségnek. Sokat tettek a szovjet festök és szobrászok a felszabadult városok és falvak helyreállítása érdekében. Az ecset és a vésö mesterei részt vettek a fasiszta vandálok által lerombolt történelmi emlékek és épületek újjáépítésében, terveket készítettek a városok és falvak helyreállítására, és arra törekedtek, hogy azok szebbek legyenek, mint azelött. Plakátjaikkal és rajzaikkal segítettek a pártnak mozgósítani a tömegeket, hogy mielöbb eltüntessék a fasiszta megszállás következményeit. Pahomov festömüvész például "Leningrád helyreállítása" címü rajzsorozatával megörökítette a szülövárosukat újjáépítö leningrádiak hösi munkáját. Egy sorban meneteltek fegyvertársaikkal az írókkal és a képzömüvészekkel a szovjet zeneszerzök. Mjaszkovszkij, Kabalevszkij és Sosztakovics ebben az idöszakban írt müveikben a szovjet emberek höstetteinek állítottak emléket. A zeneszerzök és a dalszövegírók gyorsan reagáltak a hátország és az arcvonal eseményeire. A Vörös Hadsereg ebben az idöben a haza földjétöl távol harcolt. Sok dal fejezte ki a harcosok gondolatait és érzéseit, hazaszeretetüket. Nagyszerü példája ennek Blantyer zenéje Iszakovszkij "A balkáni csillagok alatt" címü versére : És a balkáni csillagok alatt is Nem ok nélkül gondolunk A jaroszlavli, meg a brjanszki és a szmolenszki tájakra. A szovjet irodalom és müvészet tehát nem keveset tett a német fasizmus ideológiai legyözése érdekében. Az írók és müvészek tehetségüket maradéktalanul alárendelték a fasiszta hordák végleges szétzúzása érdekeinek. Legjobb alkotásaik segítették a kommunista pártot, hogy a harcosokat és a hátország dolgozóit magas fokú eszmeiségre, odaadó hösiességre és erkölcsi tisztaságra, határtalan hazaszeretetre nevelje. Még sohasem mutatkozott meg ennyire a szovjet irodalom soknemzetiségü jellege. A szovjet íróknak, képzömüvészeknek, zeneszerzöknek, szövegkönyvíróknak és rendezöknek formájukban nemzeti, tartalmukban szocialista müvei fontos szerepet játszottak a dolgozók hazafias és internacionalista nevelésében. Ezek a müvek szovjetország valamennyi népének azt a törekvését fejezték ki, hogy véglegesen szétzúzzák az ellenséget.  *  A szovjet nép és fegyveres eröi az 1944. évi nyári-öszi hadjáratokban történelmi jelentöségü gyözelmeket arattak a fasiszta Németország felett. De a parancsnokok és a politikai munkások egy pillanatra sem feledkeztek meg arról, hogy az ellenség csak a szakadék szélén áll, és ha nem taszítják bele, akkor az oly drága áron kivívott gyözelmek kárba vesznek. A német fasizmust nemcsak katonailag, hanem erkölcsileg és politikailag is teljesen meg kellett semmisíteni. A nép szellemi eröinek további mozgósítására volt szükség. Ennek a feladatnak a szolgálatában állt az a politikai tömegmunka és az ideológiai munka, amelyet a párt 1944-ben a hátországban és az arcvonalban végzett. A hitlerista hódítók kiüzése után az a feladat állt a párt elött, hogy megszüntesse a német fasiszta megszállás erkölcsi-politikai következményeit. A kommunista párt mozgósította a felszabadult területek dolgozó tömegeit e következmények felszámolására, valamint arra, hogy harcoljanak a hitleristák által a szovjet földön hátrahagyott nacionalista, kémés diverziós ügynökségek ellen. A párt nagy eszmei nevelömunkát végzett, amikor a harctevékenység áttevödött a tökésállamok területére, és a Vörös Hadsereg felszabadító küldetését teljesítette. A politikai szervek, a pártés Komszomol-szervezetek munkája azt a célt szolgálta, hogy valamennyi szovjet katona és tiszt megértse a szovjet fegyveres erök európai harctevékenységének felszabadító jellegét. A szovjet katona hazájára büszkén vonult végig az európai országokon, és méltón viselte a népek felszabadítójának megtisztelö nevét. A kommunista párt felhívásai és jelszavai, a szovjet emberek hösi gyözelmei az arcvonalon és a hátországban a szovjet írókat és müvészeket, a zeneszerzöket, a film dolgozóit mély nyomot hagyó, nagyszerü müvek alkotására ihlették, amelyek erösítették a Szovjetunió népeinek testvéri családját, és a dolgozók ideológiai nevelését szolgálták. A kommunista párt új eröt öntött a népbe, hogy az az utolsó csapásokat mérhesse az ellenségre.






Találat: 1300