online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
  

A HUNOK ÉVEZREDEI

történelem



Fájl küldése e-mail




egyéb tételek

 
TURUL MADÁR, TURUL-TÚR NEMZETSÉG
AZ EURÓPAI HÁBORÚ BEFEJEZŐ SZAKASZA ELŐTT
Új rend (935-1258) - iszlam
EGYÜTT VAGY KÜLÖN? CIGÁNYOK, ROMÁK, MAGYAROK ÉS AZ ISKOLA
A SZOVJET EMBEREK HARCA AZ ELLENSÉG HÁTÁBAN 1944-BEN
Hunyadi Janos és Hunyadi Matyas törökellenes harcai
UKRAJNA FELSZABADÍTÁSÁNAK BEFEJEZÉSE
A keresztes haborúk - iszlam
Harcom ADOLF HITLER
Balesetek 1981-1990 között
 
 

A HUNOK ÉVEZREDEI

Már nagyon régóta gyüjtöm az adatokat ehhez a tanulmányhoz, de a megírásához szükséges elhatározást valójában Makkay Jánosnak, a történelemtudomány doktorának köszönhetem. Ugyanis az ö írásai, amelyeket a "Pest Megyei Hírlapban közölt - ezek között is az 1994. okt. 24-i számába írt cikke erösítette meg bennem e téma kidolgozásának szükségességét. De hadd említsem Makkay saját írását indokolásul. Tehát idézek a megnevezett cikkéböl: "Azért nem tartjuk a magyar önvigasztalás idöszerütlen téveszméjének és délibábok kergetésének, mitikus torzképnek, ha új adatok segítségével a szorgos kutatás által mára szinte érthetetlenné bonyolított kérdésben új felfogások jelentkeznek. Föleg nem tekintünk ilyen szemmel Szörényi Le 545i84f vente rockoperájára, az ATILLÁRA. Eközben a józan ész nem kívánja a magyarokat a hunoktól származtatni, pusztán csak azt akarja tudni, kik voltak Árpád magyarjai? Az elmúlt évtizedek acélos gonoszsága és keblünk bünös elhülése miatt is már-már feledésbe merülö ösi nemzettartó hagyományt keltett életre Szörényi Levente rockoperája... hüen idézte fel megírt és meg nem írt múltunkat, legendabeli történelmünket. Azt tehát, ami a hülöben lévö kebleknek is eröt ad évezredes és megpróbált magyarságunk megörzéséhez." ("A szent kard öröklödö hite"c. írásából idézve. 1994. X 24. P. M. Hírlap.)

Makkay azt akarja tudni, hogy: kik voltak - a nyugati kútfök által a hunokkal egybefont-Árpád magyarjai? Ugyanakkor arra a "józan észre" (?) hivatkozik, mely "nem kívánja a magyarokat a hunoktól származtatni".

E sorok írójának szerény véleménye az, hogy "származás" kérdést addig sem felvetni, sem tárgyalni nem lehet, míg kétségtelenül meg nem állapítjuk azt, hogy:




1. kik voltak a hunok, és
2. miképpen kapcsolódik hozzájuk a magyarság valós története, hagyományai és hitvilága.

Jól tudom azt, hogy Szörényi Levente és Koltay Gábor "kézikönyve". az "Atilla, Isten Kardja" c, opera történelmi hátterének megállapításában Szász Béla: "A hunok története -Atilla nagykirály" c. munkája volt, melynek böséges forrásadat jegyzeteit dr. Bakay Kornél dolgozta át, valóságukban kellöképpen megerösítve azokat. (A könyvet a Szabad Tér Kiadó bocsátotta az olvasók rendelkezésére, remek kiállításban.)

Bakay Kornél - a nevezett könyv bevezetöjében, amelynek "A hunokról magyar szemmel" címet adott- igen jól elmondja azt a - hunokra vonatkozó - történelemhamisítást, amit Makkay "az elmúlt évtizedek acélos gonoszságának" nevez. Hasznos lesz tehát, ha megismerjük Bakaynak az álláspontját az alábbi idézetekben: "Ám bármilyen rendkívüli tehetség volt Gombocz Zoltán, mégis nagyon jellemzö a történetkutatás ingatagságára, hogy egy nyelvész véleményváltoztatása, hogy ti, a bolgár-magyar kapcsolatok helye - sejtése szerint! - nem az Ural és a Középsö Volga vidékén történt, hanem délebbre, a Kaukázus vidékén. A magyar östörténet-kutatás "hatásában és következményeiben egyelöre nem is sejthetö nagy eseményének" nevezett.

Noha közvetlenül nem nyomós érv, közvetve mégis sokat segíthet (vagy segíthetne) az embertani jellemzés. E tekintetben kétféle forrás van. Az egyik az írott források leírásai a hunokról, a másik az embertani anyag, a feltárt sírok csontvázleletei. Az ókori szerzök, Ammianus Marcellinus, Apollinaris Sidonius és Jordanes, becsmérlö, lesújtó és igaztalan leírásokat adnak. Az embertani leletek pedig azért gyenge mankók, mert egyáltalán nem tudható, hogy például egy mongoloid vonású ember (pl. Wien-Simmering, Straze, Benesov) vajon hun volt-e vagy más nemzetiségü? A csontok éppen úgy nem beszélnek, mint a régészeti leletek. Három évtizedes régészeti kutatásaim igazán megtanítottak erre.

A hun-magyar rokonság hagyományának és tudatának, kimondva- kimondatlanul tulajdonképpen az a legeröteljesebb ellenérve, hogy Atilla halálával a hun birodalom "felbomlott", és a hunok - sorozatos és megalázó vereségek után - eltüntek a történelem színpadáról. Eltüntek, mint náció, eltüntek, mint az anyanyelv hordozói, eltünt a viseletük, eltünt minden örökségük. Az emlékük olyannyira kiveszett, hogy évszázadok múlva bukkant fel csak ismét. Különös módon azonban nem a magyarok vagy a bolgárok körében, hanem a germán világban. Így tehát, amikor a magyar krónikák, mindenekelött az ún. ösgeszta és Anonymus, elöször beszélnek a hun hagyományokról, ez csakis úgy volt lehetséges, állították régen és állítják ma is sokan, hogy átvették nyugatról.

Így aztán nekünk, magyaroknak tehát semmiképpen sincs közünk a hunokhoz, mert elöször: a krónikáink vonatkozó részei nyugatról elorzott, elcsent mesék; másodszor: "a magyarság a IX. században bukkant fel az ismeretlenség homályából", és a honfoglalás elötti magyarság történetét sürü homály takarja, amelyet a tudományos kutatások mindeddig nem tudtak eloszlatni. Harmadszor: csaknem félezer esztendö választja el a két népet egymástól; negyedszer: a hunok régészeti emlékanyaga nincs meg a honfoglaló magyarok régészeti leletei között; ötödször: a hunok nyelve török volt, a miénk finnugor; hatodszor: a hunok Belsö-Ázsiából jöttek, a magyarok az Ural-Volga vidékéröl; és végül hetedszer: mindazok a források, amelyek arról beszélnek, hogy az avarok és a magyarok is hunok, elvetendö félreértések, értéktelen dolgok, ideértve mindenekelött a székelyek hun hagyományát. Noha Szász Béla a XV. fejezetben tárgyalja az Atilla halála utáni eseményeket, lényegében azonban az "európai hunokat" elkülöníti a kaukázusi hunoktól.

A magam részéröl a "hun rejtély" megoldását abban látom, hogy a hunok ösi földje, valódi hazája nem a Kárpát-medencében volt a IV-V. században sem, hanem az Aral-tóba ömlö Oxus folyó (Amu-Darja) és a Kaszpi-tenger közötti területen, amely a török nyelvü népek csatlakozása és beolvadása után elnyúlott a Volga torkolatvidékéig, illetve kiterjedt a Kaszpi-tó, a Kaukázus és a Fekete-tenger határolta Kubán-vidékre. Több száz év óta élt itt az a nép, amelyet (vagy amelynek egy részét) az írott források a Krisztus születése utáni elsö századokban hunni-nak kezdték nevezni.

Az antik geográfusok munkáiból teljesen nyilvánvaló, hogy a Kaszpi-tenger és az Oxus között feküdt Szkítia, ahonnan mind a hunok, mind a magyarok .kijöttek, azaz származtak. Szkítia déli határa tehát Perzsia volt, délnyugatra esett Albánia és Hibéria: A csak mártírként tisztelt, a magyar östörténet szempontjából viszont "lesajnált" nagy magyar hazafi és tudós, Körösi Csoma Sándor tehát egyáltalán nem véletlenül indult a "jugárok" (az újgurok) földje felé, Kína nyugati határaira.

Amikor tehát Atilla király meghalt (453), Jordanes elöadása szerint számtalan fia között viszály támadt az örökségért. A megbízhatóságáról egyáltalán nem híres Jordanes úgy adja elö, hogy a leigázott népeket rabszolgákként akarták egymás között kisorsolni. A felháborodott germánok a gepida király, Ardarik vezetésével fellázadtak a hunok ellen és a Nedao folyónál legyözték öket. A csatában elesett a hunok új királya, Atilla legidösebb fia. Ellák is. Azután Jordanes így folytatja: Atilla fia Hernac is Kis-Szkítia szélén választott ki magának övéivel helyet... és sokan a hunok közül mindenfelöl ideözönölve Romániába (Bizáncba) mentek.... Történt azután, hogy Atilla fiai a gótok ellen jöttek, mintha azok az uralmuk alól szöktek volna meg, mintha megfutamodott rabszolgák után kutatnának, és a másik két testvér tudta nélkül egymagában Valamérre támadtak. A hunokat ö ....úgy megverte, hogy az ellenségnek alig egy része maradt meg, amely azután elfutott Szkítia azon részébe, amely mellett a Danaber folyó vize folyik, s amelyet a nyelvükön Hunni Var-nak neveznek..

Amilyen éles kritikával illetik történészeink a magyar krónikákat, annyira elnézöek a hungyülölö alán-gót Jordanesszel szemben, holott nyugodtan feltehetö, a fenti történetböl mindössze annyi igaz, hogy egy csatában (a Nedao nevét egyetlen más forrás sem ismeri, és talán nem is létezett) elesett Ellák hun király, mire a hunok elvonultak. Szász Béla könyvének nagy értéke, hogy határozottan visszautasítja a magyar történelmi hagyományokat megvetö nézeteket, ám arra nem gondolt, hogy a hunok Atilla nagykirály és Ellák király tragikus halála után visszatértek ösi földjükre, ahol erejük teljében maradva fenntartották uralmukat mind a Don-Volga, mind a Kubán, mind a Kaszpi-tó vidékén. Söt, még arra is volt erejük, hogy - bár lemondva Atilla korábbi, Európát és Bizáncot meghódítani akaró nagy tervéröl vissza-visszatérjenek a Kárpát-medencébe is, megleckéztetve a germánokat."

A fenti megállapítások részben eloszlatják kétségeinket és részben megindokolják "kebelünk bünös elhálását" is, különösen akkor, ha helyesbítjük Bakay írásában azt, hogy: "Szkítia déli határa nem Perzsia (mint ö írja), hanem 500 éven át a Pártos Birodalom volt, melynek elsorvadása után jött létre csak az a Sasan-Perzsia, melynek a hazai történészeink teljesen átengedik a pártos kultúra tárgyi bizonyítékait. De ha alapos történelemszemléletet végzünk az eredmény az, hogy ennek a Perzsiának nagy részét bizony a heftalitának nevezett "hunok" uralták."

Bakay véleménye után még nagyobb lépéstévesztésnek véljük azt a szándékot, mellyel Makkay, mint a "történelemtudományok doktora". a hun-magyar kapcsolatokat egyszerüen "származási problémává" fejleszti.

Nem ismerné annak a Kr. u.-i 6-13. századokban keletkezett "harminchét" (37) történelmi kútfönek állítását, melyek "a BAJAN által alapított 'avar" birodalmat Atilla hun uralmának a folytatásaként ismerik fel, hangoztatva a hun-avar azonosságot...?" (Felsorolva: Káldeától Ister-Gamig I. 171. old. 14. jegyzetben.)

Ezt az "azonosságot" aztán László Gyulának a "Kettös honfoglalás" valóságára vonatkozó logikus és helytálló bizonyítékai már tovább is viszik az avar-magyar azonosság létezéséig. (A "kettös honfoglalás" Magvetö Kiadó, 1978. Bp.)

Tehát senki sem folytathatja a történelmi zürzavart "származási" elméletekkel, mert itt a valóság HUN-AVAR-MAGYAR AZONOSSÁGOT bizonyít - vagyis azonos fajú és nyelvü hatalmas népet, különbözö elnevezésekkel jelölve az évezredes létezésük történeti eseményei szerint.

Így például magyar történelmünk ismertetésénél sem lehet csak Árpádtól kezdödöen népünket "magyar" névvel illetni. Érdemes ide vonatkozóan Lukácsi Kristóf megállapítását megismerni. Így ír: "A hun-magyar-szkíta faj igen jelentékeny része, a Pártos Birodalomnak hanyatlása után, a Kr. u. 11. században a gazdag Baktriát Bálkh fövárosával a hatalmába kerítette, és- nézetem szerint-éppen a "magyar törzs volt az, mely utóbb a hozzá csatlakozott rokon törzseket egyesítette." (A magyarok öselei, hajdankori nevei.)

De sok más adat létezik, mely az Árpád elötti magyarságra vonatkozik. Jól felsorol belölük néhányat Sebestyén László eképpen: "a Káspitól nyugatra, a Kuma folyó partján vannak Nagy- Madzsar. Kicsik-Madzsar romjai, majd jó két óra járásnyira egy tó Mazsar-szu (víz) és egy Madzsar nevü folyó is." (Magyar östörténeti felfogás az 1100. évfordulón c, tanulmányából, KAPU, 1994. 9. sz. 18. old.)

Én sokkal mélyebbre nyúlok történelmünkben, mert a ma sumernek nevezett ékiratokon a mi népünk önmagát MAH-GAR néven írja, melynek jelentése : a "Tudás Népe". Tehát, ha Álmos-Árpádék "magyar"-nak nevezték saját magukat, akkor ezt az ösi hagyományt feltétlenül ismerték, és nevüket nemzeti öntudattal viselték.

Hazai történészeink - már csaknem másfél évszázad óta tudatosan gátolják és lehetetlenné teszik történelmünk, igazságunk megállapítását. Módszerük elsö lépése az, hogy a "szkíta, hun, avar, magyar, bolgár, török, turk, sarmata, masagéta, heftalita, akatzír, gazig. gepida. onogur, szabír, kazár, kudarita, alap stb. nevü népességet különbözö fajtájúaknak és különbözö nyelvet beszélöknek hirdetik."

Második lépéstévesztésük pedig az, hogy a Kárpát-medencei népünknek - így a magyarnak is - feltétlen "ázsiai származást" akarnak mindenáron biztosítani.

Az alaphivatkozás mindig a "nyelvész és történész álruhát" magára öltö Reguly (jogász) és Hunfalvy (Hunsdorfer, közgazdász), múlt századbeli "szakemberekre" esik.

Minden írásomban hangoztatom azt a történelmi valóságot, hogy

1. A Kárpát-medence-Káspi-Aral-térség-Mezopotámia-Kaukázus területén azonos fajtájú és csak nyelvjárásbeli különbségekkel rendelkezö azonos a nyelvü nép települt, és ennek az azonos nyelvnek legösibb nyelvemlékei az ún. "sumír ékiratok". Így az összes felsorolt és különbözönek vélt népnevek az ösi - sumír - nyelven kapnak értelmet és majd látni fogjuk, hogy azok NEM "népnevek", hanem a "néprészeknek hivatását, feladatát" megjelölö kifejezések, miként az alábbi felsorolásból az kétségtelenül megállapítható.

Itt azt kell figyelembe venni, hogy az ösi megtelepülés - mind a 4 helyre - az öskori kaukázusi "melegágyból" történt, miképpen azt kiválóan bizonyítja Gábori Miklós. (Ala Tau Ararat. Gondolat, 1978.)

Ezt a "kaukázusi melegágyat" nevezi a bibliai Genezis a "Kusok földjének". Több tanulmányban és könyvben közöltem már és bizonyítom, hogy a sumírnak nevezett nép királyai magukat a "Napisten Kusának", és "a KUSOK Fiának" nevezték. Erre vonatkozóan sokan bibliai "párhuzamot" látnak, pedig semmi más nem történt, mint a babilóni fogságban böségben és jólétben élö zsidóság megismerte a Mah-Gar-Káldeus hagyományokat és onnan átvették "KUS"-t és "Kám"-ot is, a saját felfogásuk szerint megváltoztatva, miképpen azt Sir Woolley is megállapította. (1. "Ur of the Chaldees" [London, 1950.] c. könyvében.)

Az alábbiakban felsorolom az eddig "népnévnek" vélt sumír elnevezéseket. (Bármelyik sumír szószedetben megtalálhatók.) Tehát:

HIVATÁST JELENTŐ NÉPNEVEINK:

MAGYAR : mah-gar (MAH : tudás, hatalmas, és GAR : áradat, nép.) Tudás népe.

AVAR- ABAR : AB : atya, AR : mint elöbb, nép. APA- nép, ösnép.

SZKÍTA : görögösítés nélkül : KITA-vándorló.

MASAGETA : mah-sar-kita. MAH : hatalmas. SAR : király. KITA : vándorló: igy MAHSARHITA : hatalmas királyi szkíta.

TYSAGETA : tur-sar-kita. TUR : kisebbik. Kisebbik királyi szkíta.

TURK : tur-ku vagy tur-ug. TUR ismeretes. HU : erö. UG : ük, ös. TURKU : kisebbik erö (hatalom). TUR-UG : kisebbik ös.

SAR-MATA : SAR : király. MATA (mada) : ország, föld, birodalom. SAR-MATA: királyi föld, királyi birodalom.

YA-ZIG : ia-ziga. IA : zsiradék, tejtermék, vaj. Ziga : elöállítani, csinálni. YA-ZIG : tejtermék-készítök, mint ma is a jászok az Alföldön.

GEPIDA : GE : egy (számnév). Pl : fül. DA : helyhatározórag. GEPIDA: letelepedett fülelök. (A"gyepük" népe.)

ALAN: al-an. AL : balta, fokos. AN : ég, menny. AL-AN : az égi fokos népe.

DARA : DAH-A, DAH : adni. ajándékozó. A : kiemelés ragja. mint nálunk a határozott névelö. DAH-A : az ajándékozó, segítö.

SZABÍR : SA-PIR : Fényarcú, naparcú. (Pír : a mai "pír".) SZAKA : SAK-A. SZAK : fö, fej. A : mint elöbb. SZAKA - vezetö, fö (nép).

HUN : ezt az alábbiakban külön ismertetem.

A népnevek tehát bizonyítják a nyelvazonosságot, mely az ösidöktöl kezdve létezett. De:

2. A megtalált ékiratok bizonyítják, hogy létezett Mezopotámiában egy özönvíz, melynek leírását itt bemutatom. Az is le van írva, hogy: az özönvíz (vagy vízözön) után tömeges bevándorlás indul az elpusztult nép pótlására. Ez két irányból történik. a) A Káspi- Aral- térségböl, és az ékiratok itt ARATTA államot említik, melyet prof. Kramer erre a vidékre tesz. Sumír nyelvü levelezés maradt fenn Aratta és URUK város uralkodói korából. Leghíresebb az isztambuli múzeumban örzött "EMMENKÁR és ARATTA királya" néven ismert ékirat (Kr. eAny. 2800 körüli). b) A másik bevándorlás a Kárpát-medencéböl érkezik, a "vigyázó két szemü" Anyaistennö népével. Az Anyaistennö kultusz legrégibb és "elsö" tárgyi bizonyítéka a tordosi amulett. Sumériában sok templomát ásták ki. (Ezt részletesen közlöm a VII. fejezetben.)

(Megjegyzés: az itt bemutatott ékiratos "Vízözön-táblát" átvettem: Samuel Noah KRAMER: "La Historia empiera en Sumer ( AYMA S. A. Barcelona 1956.) c, könyv 208. oldaláról. Ezt az ékiratot azonban nem Kramer, hanem tanítómestere - Arno POEBEL - fejtette meg és közölte 1914-ben. Hogy miért erröl a tábláról tudósítja Kramer az olvasót, annak okát majd a késöbbiekben felfedjük. Ez a tábla a Kassita (kusiták) idejében keletkezett, Bumaburias kassita király idejében, Kr. e. 1400. körül.)

De folytassuk témánkat a "bevándorlásról". -Tudjuk saját magunkról, hogy a "bevándorlók" mindig kapcsolatot tartanak azzal a földdel és társadalommal, ahonnét "kivándoroltak". Így volt ez évezredekkel elöttünk is. Tehát ma természetesnek és magától értetödö valóságnak vélhetjük, hogy a Kárpát-medencéböl jövö és Suméria újraépítésében aktívan résztvevö "bevándorlók" fenntartották a kapcsolatot - népi, kereskedelmi, hitvilági, szakmai és müveltségi téren - elöbbi hazájuknak, a Kárpát-medencének népével- mondhatjuk így-, rokonaikkal.

Ugyanez mondható a már írás-emlékekkel rendelkezö Káspi-Aral-térség ARATTA államából szintén Sumériába "bevándorló" és azonos nyelvü népességre is. Csupán a teljes felvilágosítás kedvéért közlöm, hogy miképpen van írva az ékiratokon ARATTA:

LAM-KUR-RU-KI, melynek jelentése: "Csodásan keletkezett hegyi település". (LAM [L. 435.] és RU [L. 68.]).Tudnunk kell még itt azt, hogy tulajdonképpen e két irányból érkezett új telepesek - mint bevándorlók - hozták létre Sumeriát. Azért hangsúlyozom ezt, mert a szakirodalom csak a vízözön utáni mezopotámiai lakosságot és nyelvét nevezi "sumer"-nek. A vízözön elötti: "pre-sumer".

Ez a két irányból történt "bevándorlás" az elindítója azoknak a "népmozgásoknak". amelyek állandósulnak az évezredek történelmi eseményeiben. Így születik meg a sumír "KI-TA" (vándorló) fogalom és elnevezés, mely görögösített formájában "SZKÍTA"-ként lett e hatalmas területen - Kárpát-medence - Káspi Aral- térség - Mezopotámia által bezárt területen- települt népeinkre illesztve.



A "KI-TA" (szkíta) mellett azonban találunk a sumír nyelvben még egy másik kifejezést is, mely a "népmozgást" jelzi, és ez a "BULGÁR" (bolgár), azaz "mozgásban lévö (mozgó) nép" jelentéssel.

Történészeink ezt a "bolgár" elnevezést is mint "fajtát jelzö" népnévnek használják. Ahol megakadnak az "ázsiai származás" teóriájában, oda beledobják a "bolgár" vagy "bolgár-török" népelnevezést, hogy minél jobban lehetetlenítsék a történelmi valóság meglelését.

És itt meg kell említenem azt a felelötlenséget is, amellyel a "török" nyelvi és népi felsöbbrendüség alá sorolják a magyarságot.

De azt kérdezem, hogy milyen indokolással teszik ezt? Ugyanis:

1. a "török" östörténet teljesen ismeretlen!

2. Ligeti megállapítása szerint a török nyelv is az, mint mondja: "a török nyelv legösibb nyelvemlékeit a magyar nyelvben fellelhetö török szavak képezik."

Tehát mi - magyarok - átvettünk ebböl az ismeretlen és eddig fel nem fedezett "török" nyelvböl szavakat, és ezekkel bizonyítjuk, hogy létezett a "török", mert ha nem, akkor honnan vettük volna át... Eszükbe sem jut az, hogy a magyar nyelv "nem kölcsönöz senkitöl", mert ösnyelv. De ezt a "Ligeti-féle" megállapítást nyugodtan nevezhetjük egy nyelvészeti "fából vaskarikának".

3. De - ha lelkiismeretesen végezzük a kutatást - rájövünk arra, hogy az a nyelv, ami ma "török" - az az izlám szüleménye, mert azt az ösi és ma sumírnak nevezett nyelvet, melyet azon a területen beszéltek népeink, ahová a kegyetlen arab invázió betört, a sémi-arab rontotta meg és változtatta "törökké". Így ehhez a "török" nyelvhez a mi ösnyelvünket még hasonlítani sem szabad, mert az alapjaiban rendült meg a sémi-arab nyelv befolyásával, ami azért olyan erös, mert a vallási hiedelem (izlám) az indítéka.

Sokan a "kazár" nyelvet is ide sorolják- helytelenül. Ugyanis maga a "Bíborbanszületett" is azt állítja, hogy Álmos királyságának idejében a kazár nép nyelve csak "nyelvjárásban" különbözött a mienkétöl, és ez így igaz, mert a "kaz-ár" (sumírul GAZ-AR, vagyis "gyilkos nép") is a mi hatalmas nemzetségünkhöz tartozott addig, míg létre nem jött az ún. "talmudista államcsíny" Kazáriában.

E böséges "bevezetö" után, úgy vélem, itt az ideje, hogy rátérjünk a címként írt témánkra, és felderítsük együtt azt, hogy


KIK A HUNOK?

Ha a meginduláshoz valóban "kézikönyvként" használjuk Szász Béla említett munkáját ("A hunok története -Atilla Nagykirály". Szabad Tér Kiadó, 1994.) -, abból megtudhatjuk, hogy a hunok östörténete teljesen ismeretlen. A kínai tudósításokból kiszürhetöen a Kr. e. II. évezred elején már léteznek, és amint a történészek írják: '...az eredethagyomány elmesélése után évszázadokon át hallgat róluk a krónika, viszont annál többet beszél a különféle barbár északi népekröl, melyek több mint valószínü, hogy azonosak a hunokkal. ...A legelsö kérdés, ami felvetödik, hogy hol volt a hunok és általában a török-mongol népek öshazája..." (a 49. oldalról idézet).

Meggyözödésem az, hogy ha Szász Béla ismerte volna a sumír nyelvet és történelmet, akkor nemcsak a "nyugati kútforrások" és a kínai krónikák anyaga alapján derítette volna fel a hun történetet. Jelentös eredmény munkájában a hiungnu és hun azonosság bizonyítása, de azzal nem tudunk egyetérteni, amint írja, hogy: "mind a hun, mind a hiung-nu nép nyelve török". (23. oldalon.)

Ugyanis majd látni fogjuk, hol a hunok nem mongolok és nem törökök, mert már léteztek a mongolok és törökök elött!

Elbúcsúzunk egyelöre itt Szász Bélától, de tájékoztatásra ide illesztem a 48. oldalról azt a kitünö térképet, melyet közöl a Hun Birodalom keleti feléröl, Kr. e. 170 körül, tehát a HUN- ARSÁK-i Pártos Birodalom létezésének idejéböl. De ki kell egészíteni e térkép mondanivalóját Szász Béla 5. számú térképével, amelyen felsorolja az ázsiai HUN országokat - 300 évvel késöbbi idöben.

1. sz. térkép
5. sz. térkép

Az elöbbi térképen láthatjuk a Pártus Birodalom kis részének a feltüntetését, de "Indo-Pártia", vagyis az Indiába nyúló Pártos Birodalom - jobban mondva HUN- PÁRTOS BIRODALOM "indoszkíta" nevet visel.

Azért ismétlem így - HUN- PÁRTOS BIRODALOM -, mert annak alapítója, a NAGY ÁRSÁK, a Káspi Aral- térségben települt ún. "fehér hunok" királyának fia volt, és ez a "hun ARSAKIDA dinasztia" 500 évig uralkodott.

A térképen fel van tüntetve az "ALAN BIRODALOM" is, hatalmas területre kiterjedve. Ezek is hunok: "az égi fokos népe". De kérdezem minden logikusan gondolkodótól: ha ezek a népek mind nem lennének HUNOK - akkor ATILLA NAGY KIRÁLY tudta volna birodalmát fenntartani a "tengertöl a tengerig."...?

A HUNOK keresésében javasolom, hogy hagyjuk el a "nyugati krónikák" és írások adatait, hiszen azok a "hunok halálos ellenségeinek" a termékei. Keressük a hunokat a saját nevük szerint. Nézzük meg, hol van a legrégibb írás, mely így olvasható: "HUN".

Azután van nekik egy olyan sajátosságuk is, amit a "nyugati" kútfök (a zsidó-gót Jordanes és Ammianus) kicsúfolnak, mondva, hogy sohasem szállnak le a lóról. (A "hun" pártiak úgy mondják: "nem ismerik a gyalogistent".)

Tehát a HUN név mellett keressük majd a "lovas társadalmakat" is az évezredekben - már csak azért is, hiszen boldogemlékü Padányi igen bölcsen állapítja meg, hogy: "...a Káspi- mediterráneum lovasrezervoárja határozza meg és formálja ki az ún. Ókor utolsó két évezredének elö-ázsiai történetét is, és a Kínai Birodalom sorsát éppen úgy ez irányítja, mint ahogy ez pecsételi majd meg egy évezredes folyamat végén a Római Birodalom sorsát is." (Dentumagyaria, 233. o.)

Padányi szerint a Kr. e. 2. évezred derekáig a lovat csak a sumírok ismerték. Sok történész pedig Közép-Ázsiából eredezteti. Felderítjük majd ezt a kérdést is.

A "HUN" NÉV A LEGRÉGIBB ÍRÁSBAN

A ma "sumernak" nevezett MAH-GAR nyelv legrégibb írásaiban (Kr. e. 3000 körül) megtaláljuk ezt a kép- és ékírású jelet, melynek kiejtése "HUN" (L. 536. sz.). A nyugati szakemberek azonban (azt hiszem, tudatosan) nem adják meg eredeti értelmét, mert a szószedetekben "földmíves, napszámos és szolga" megnevezést találunk e jelre vonatkozóan.

Ezt a felfogást viszont nevetségessé és értelmetlenné teszt az, hogy a Zodiák csillagképek "kezdöje" - a "KOS" (Aries) csillagkép - ezzel a jellel van kifejezve így: "mul LÚ-HUN-GA" vagyis a "HUN EMBER HÁZÁNAK" csillagképe. Nem valószínü, hogy a sumírok az elismerten nagytudományú asztronómiájukban az égi csillagkép-kör kezdö konstellációját "napszámosról" vagy "szolgáról" nevezték volna el. A logika szerint meg kell maradnunk annál, hogy az írott "HUN" szóban is "HUN.

Érdekes felvilágosítást nyerhetünk erre vonatkozólag egy 1993-ban megjelent könyvböl. Írója: prof. WERNER PAPKE (Maximilian Egyetemen. Münchenben), aki a babilóni asztronómia szaktudósa. Könyvének címe: "Die geheime Botschaft des Gilgamesch". (Weltbild Verlag GmbH. Augsburg. 1993.) A kiváló tudós az asztronómikus ékiratos anyagot értékelte ki, és ennek alapján a sumír nyelvet beszélö lakosság politikai és kulturális fölényét és uralmát állapítja meg már Kr. e- i 3. évezredben. Mezopotámiában. A sumírok nyelvét kaukázusi és finnugor típusúmak nevezi. (Ne felejtsük el, hogy a "magyar" nyelvet a MTA nevezi legelöször finnugornak. Így ne csodálkozzunk, ha nemzetközileg is ide van sorolva.) De ezt a ma "sumernek" nevezett népet PAPKE - klasszikus értelemben - káldeusnak nevezi, mint Babilon legrégibb lakosait. Témánknál igen fontos megismerni az általa is felhasznált agyagtáblát (Brit. Mus. Nr. K. 3375.), mely Assurbanipal ninivei agyagtábla könyvtárából való, és 1872-ben George Smith fejtett meg. Ez a tábla részletes tudósítást ad a vízözönröl, mely Mezopotámiát elborította, sokkal részletesebben, mint az elöbbiekben bemutatott Poebel-Kramer f. tábla, mert ez képezi a jól ismert "Gilgames-éposz" 11. tábláját. A mi témánknál nagyon fontos George Smithnek a megfejtése, amit közöl "ASSYRIAN DISCOVERY" (London: Simson Low, 1875) c. könyvének XI. fejezetében, melynek címe: "The IZDUBAR or FLOOD SERIES LEGENDS" (IZDUBAR vagy vízözön legendák). Azt a három ékjelet, melyet Smith "IZ-DU-BAR" olvasatként közöl, az akkádok "GIS-GIL-MAS"-nak ejtik ki. Innen a további fejlesztés így (akkádul és nem sumírul): "GILGAMES". Tehát: ami sumírul "IZ-DU-BAR" (lélek szülte párja), az akkádul "GIL-GA-MES" (gyilkos hös). De olvassuk el, hogy mit ír George Smith IZDUBAR-ról: "IZDUBAR is... and I am of opinion that this hero is the same as the NlMROD of the Bible."

(IZDUBAR... és nekem az a véleményem, hogy ez a hös azonos a bibliai Nimróddal.)

Prof. PAPKE az egész eposzt csillagmítoszi módszerrel vetíti fel az égre, és a történéseket a nagy napciklus 12 csillagállásán viszi végig. Nekünk az az érdekes ebben, hogy a sumiroknál "SIPA-ZI-ANNA" néven ismert ORION- NIMRUD-ot azonosítja IZDUBAR- GILGAMES-sel, és az eposz másik hösét, "EN-KI-DU"-t pedig "LÚ-HUN-GA"-val, a "HUN" emberrel. Ábrázolja is, hogy miképpen küzdenek - az eposz leírása szerint - az "égi bikával", miként az alábbi ábrán látható, amit köszönettel vettem át prof. Papke könyvéböl bemutatásra és nagyszerü munkájának dicséretes ismertetésére.

A feliratokból láthatjuk, hogy prof. Papke "HUN" helyett "CHUN" nevet ír. Ez a germán nyelv sajátossága következtében indokolt ugyan, de minden szószedetben "HUN" kiejtés van írva.

Alább ismételten bemutatom ezt az ábrát kiegészítve az ORION- NIMRUD csillagkép teljes ábrázolása érdekében. Az "égi bika" a Zodiák BIKA csillagképét jelenti az époszban.

Íme: NIMRUD-ORION- GILGAMES együtt a HUN EMBERREL a csillagmítoszban, az égen és a földön is, hiszen Gilgames- Izdubar az URUK-i dinasztia királya volt. HUN pedig azonos a káldeusokkal.

Miután Nimrudnak- a sumír-magyar hagyomány szerint-két fia volt, HUN-ÁR (Hunor) és MAH-GAR (Magyar). Fogadjuk el végre, hogy ezt a hagyományt a káldeus öseinktöl örököltük, és a "két fiú" jelképezi a HUN-GAR és a MAH-GAR népet!

De a Gilgames éposz csillagmítoszi kiértékelésében prof. Papke az "IKREK"-et azonosítja a mítosz két hösével. Gilgames itt "MAS-TAB-BA-GAL-GAL", Enkidu pedig a másik. "MA-TAB-BA-TUR-TUR". De DEIMEL: "Pantheon Babylonicum" c. munkájában, az "IKREK" egyikének neve: "EN-HUS-HUN". Talán ez EN-KI-DU-ra vonatkozik, mint a csillagmítoszi HUN EMBERRE.

Mindenesetre a mi kutatásunk a "HUN" nevet írásban már a Kr. e. 3. évezredben a sumír ékiratokon megtalálta, és nekünk ez a fontos.lZDUBAR- NIMRUD- GILGAMES azonosságból azonban ki kell vennünk a sumir értéket, vagys azt, ami az éposz eredeti -sumír- ékirataiból ered. ahol "IZDU-BAR" van írva, mert ennek a sémi olvasata GIS-GIL-MAS (késöbb: "GIL-GA-MES".)

Ugyanis a "sumír " eredeti époszban IZDUBAR-NIMRUD a "lélek szülte pár" ja és EN-KI-DU : "ENKI teremtmény", tehát "anyagi lény".

Ez külön tanulmányt igényel, de nekünk a megtalált "HUN" a fontos.

Megemlítem még a fontosságát annak, hogy a George Smith által megfejtett és itt bemutatott táblán kívül létezik még öt eredeti sumír táblatöredék az éposz sumír és nem sémi-akkád elöadásában. Ezeknek a kiértékelése azt mutatja, hogy IZDUBAR (akkádul Gilgames) - "lélektöl szült pár" - NIMRUD-ORIONKÉNT az ég legnagyobb csillagán kapott helyet, és lett "az ég hüséges pásztora", míg ENKIDU a halottak országából -mint NERGAL- halálmegvetö eröt ad a harcoló HUN EMBEREKNEK.

De keressük tovább a HUNOKAT. Tudjuk, hogy Atillát a TURUL MADÁR vezette, hiszen címermadara volt. A régi "regölés" szerint "Turul madár utat jelöl..." - Nézzük meg tehát együtt, hogy


HOVA VEZET MINKET A TURULMADÁR?

Jó 30 évvel ezelött írtak az újságok arról, hogy egy magyarul beszélö francia szerzetes Kínában, a Sárga folyó melletti ORDOS területén magyarul beszélö népet talált. Engem igen hatalmába ejtett ez a hír, és elhatároztam, hogy elmegyek ORDOS-ba. De ennek az "elhatározásnak" a megszületéséhez szükségem volt tíz esztendöre. Orientalista tanárként megvolt a kapcsolatom a Buenos Aires-i kínai követség kultúrtitkárához, aki tökéletesen beszélt spanyolul. Mivel ismerte magyar származásomat, olyan bizalmas barátságféleség alakult ki közöttünk. Elmondtam neki szándékomat ORDOS meglátogatására vonatkozóan, és azt is, hogy azért akarok menni oda, mert az ottani nép magyarul beszél. Négyszemközt voltunk, és így válaszolt: "ott már nem fog találni magyarul beszélöket, mert ezek Mao-Tse-Tung- ellenesek voltak és Mao kiirtotta öket, és Peking környékéröl telepített oda kínaiakat - de a Sárga folyó mellett fekszik Hohhot város. Az ottani múzeumban van összegyüjtve minden hagyatékuk".

Így nem mentem ORDOS-ba, de a hohhoti múzeumra felhívtam dr. Érdy figyelmét is. Ez a derék fiatal tudós el is ment Ordosba, és a hohhoti múzeumban megtalálta az itt látható hun-királyi koronát és ez a fénykép is töle ered. (Átvettem: Dúcz László: "A közöttünk élö Turulmadár" c, munkájából. [Antológia Kiadó, Lakitelek, 1993.[) Színes képen kellene közölni ezt, mert a korona fejre helyezendö aranylemezén egy kiterjesztett szárnyú, kb. 10 cm nagyságú, fejét és farkát billegetni tudó madár áll, melynek feje és nyaka hatalmas kék színü türkiszköböl van kifaragva. A kékség a kerecsenysólyomra mutat, mert annak kék a csöre. Az aranykoronán két fonott pánt fut körbe. Az alsón egy fekvö ló van szemben egy fekvö kossal, míg felettük a sárkánykígyó látszik. - Mintha a Hun és Kína állna szemben egymással a jelképekkel. A kínai krónikák tudósítása és Szász Béla könyve szerint is ORDOS a Hun Birodalom keleti részének központja volt, a 2000 km hosszú kínai falnak is éppen a közepén. Szász Béla 1. sz. térképén igen jól látszik ez, de a Kr. e. 170 körüli helyzetet mutatja. Viszont az itt bemutatott ordosi hun királyi aranykorona a Kr. e.-i 2. évezredböl való. Meg kell keresnünk tehát a hozzá kapcsolódó történelmi eseményeket.

Úgy vélem, legjobb, ha Sumeriából indulunk ki, hiszen ide "bevándoroltak" Közép-Ázsiából az "arattaiak", és ékírásos nyelvemlékek bizonyítják a népi állandó kapcsolatot. Viszont elérkezünk ahhoz az idöponthoz, melyet "Sumeria kritikus idöszakának" nevezhetünk, és ez az "akkádok uralma". I. Sargon (SAR-RU-GIN) és utódai mindenáron megkaparintani akarják a sumír tudást, amit a bölcs máguspapok féltve maguknál tartottak és a beavatottaknak adták tovább. Ide tartozott az "Ég könyvében" való olvasás - vagyis egy magasra fejlödött és pontos adatokat tartalmazó csillagismeret (asztronómia) is. Miután ök ezt a titkot a sémi-akkádok elött felfedni nem akarták, és a nép minden erejével védte szent embereit, a sémi akkádok iszonyatos pusztítást kezdtek végezni a sumír nép között, és NARAM-SIN (2260- 2224 Kr. e.) nevü királyuk elpusztította Emil szent városát- NIPPURT-is, és sorban a többieket is. A nép menekül észak felé, és természetesen oda, ahol rokonaik laknak. így töltödik fel menekültekkel Közép-Ázsia is, ORDOS is kap a menekültekböl, ahol a hun király aranykoronáját most megtaláltuk. ENLIL, "gutium" népét rendeli a sémita-akkádok kiüzésére, amit ez a nép-melynek szálláshelyét a történészek a Zagros-hegységbe helyezik tökéletesen végre is hajt. Azt nem tudjuk, hogy ez a "GU-TI-UM" (örök élet népe) lovastársadalmú volt-e vagy nem, mert erröl a fennmaradt történelmi ékiratok nem tudósítanak. Mindenesetre az ebböl a korból származó írásemlékek már említik a "lovat". Neve az ékiratokon "ANSE-RUR-RA" (hegyi szamár, akkádul "SUSI").



Sumériában most egy újraéledési idöszak következik be. A szakirodalom "sumer újjászületési" periódusnak nevezi, ahol GUDEA (a Lagasi papkirály) szeretet-vallása és UR-NAMMU, az emberiség elsö törvénykönyvével és kateszteri rendezésével, valóban jólétben és boldogságban él a nép. GUTIUM népe is segít az újjáépítésben.

Az elsö lovastársadalom lóról nyilazó hadsereggel a Hr. e. 1900 körül jelenik meg Közel-Keleten. Kr. e. 230-ban írja le nevüket Manetho "HYKSOS" néven. Az elnevezés töle ered. Egyiptomi írással "hqwh.swt", ami állítólag "idegen országból jött uralkodót" jelent. Kr. e. 1900-tól 1550-ig uralják Egyiptomot, Szíriát és Palesztinát. Érdekes megemlíteni itt azt, hogy a sumerokkal sohasem volt összeütközésük, és szövetséges viszony volt a két nép között. Egyiptomi fövárosuk neve AVARIS volt. A kánaáni (föníciai) rovásírásos szövegekben nevük írása ez: "PLST", vagyis "PiLiS-Tu". Innen a "filiszteus" elnevezés, és a régi írók csak "filiszteus hunoknak" nevezik öket. 1730- tól kezdve Egyiptomot elhagyják, és Palesztinát uralják, mely az ö alapításuk. Itteni fövárosuknak neve: "URU-SOLYMA" (a mai Jeruzsálem). A biblikusok URU-SALEM-ból akarják eredeztetni a mai Jeruzsálem nevét, de a macedón Nagy Sándor idejében "HIERO-SOLYMA"-nak nevezték, amit "szent város" jelentéssel értelmeztek. Ez az értelmezés azonban valahogy sántít. Ugyanis "URU" : "város" a sumír nyelven, és SOLYMA talán azt a madarat jelentheti. ami a bemutatott hun királyi koronán van, vagyis a "SÓLYMA"-t a nép hiedelmének. Így URU-SOLYMA : "sólyom városa". Ez pedig a mitikus TUR-UL, mely az Istenanya "vigyázó két szemét" hordja a Nép elött.

Hogy a "filiszteus hunoknak" felismert nép a mai Palesztina területén önmagát PILIS-inek nevezte, az csak a magyar nyelven érthetö. Ugyanis az arámi nyelv az ottan köves, kopár területet "magharet" néven ismerte, és ez a mi nyelvünkön "PILIS". PILIS-TU pedig : "Pilisen dolgozó". Ha ennek a lovastársadalomnak a népében az idegen történészek "filiszteus hunokat" látnak, és ezek a ma "sumer"-nek nevezett MAH-Gar és HUN-Gar (HUN-ÁR) néppel testvéries viszonyban éltek évszázadokon keresztül, mint PILIS-TU népe, a "Sólyomváros"-ból irányítva ezt a szövetséget, ide is vonatkozik a'Turul madarunkról szóló íly regölés: "Társaim, társaim, hallgassátok olyan turul madarunknak olyan tényleg útjainknak mutatását!"

A Kr. e.-i 2. évezredben vagyunk. GUDEA és Ur- NAMMU által létrehozott "sumír béke" boldog napjait megint a semita "SAG-KUG-GA" (feketefejü) nép teszi tönkre, és a híres Hamurabi terroruralma és "szemet szemért - fogat fogért" alapú törvénykönyve az ún. "sémita-amurra" népének ad minden elönyt, és pusztítja a "hun embereket", a ma sumernak nevezett népet. Ennek a sémita "dinasztiának" pusztítása jó 150 évig tart, amikor megjelennek a "lóhátról nyilazók" hadseregei és eltörlik a föld színéröl ezeket a sémitákat. A szakirodalom "Kosseans, Kusits" néven beszél róluk, mint KUS-NIMRUD leszármazottait és "MAR- KASSU"-nak nevezik a mai Káspi- tengert, mert onnan származtatják öket. Nevük a sémi-akkád nyelven, mint "KASSU".

Íme, most már csaknem azon a területen vagyunk, ahol a Kr. e. 2. évezredbeli ordosi hun királyi koronát meglelték. De a "mi" nyelvünkön a mai "Káspi" is érthetö, mert annak eredeti neve "KUS-PI", vagyis KUS FÜLE jelentésü, hiszen az alakja valóban olyan, mint egy nagy embert fül. Ezek a "kassitakusiták" sumír nyelvü írásokat hagytak ránk, tehát a "mi" nyelvünket beszélték, és a Poebel-Kramer féle "vízözön tábla" is az ö idejükböl való.

A semiták által "BAB-IL-LA-NI" (Babilon)-t "KUR-TEN-ÍZ"nek és az országot "KAR-DU-NI-AS"-nak (jelentése: "lovas védökaráé "), és ök a lovat "AS". "ASSA" néven írják. Elsö királyuk "GANDÁS", aki a mai BAGDAD helyén megépíti "HURIGALZU" (a tudás hatalmas hegye) nevü fövárosát és benne EN-LIL és NIN-LIL. tiszteletére egy oly magas, lépcsös templomot (ZIGURAT-ot), mely az öbölháború elött még megyolt kb. 60 m magasságban. Korunk leghíresebb sumerológusa-André PARROT- ír így: "...ez a legcsodálatosabb lépcsös torony, melyet látni lehet Mezopotámiában, mely körül van néne a sumír istenlények tiszteletére épített szentélyekkel... Enlil és Ninlil tisztelete mellett NIN(b)-UR-TA (vagyis Nimrud) istenítésére is - a régi sumír építészeti technikát alkalmazva... felépítve az összes városokat (Nippur, Uruk, URI, melyeket a semiták leromboltak... Egyik sumír nyelven írt ékiratuk mondja: "a kegyes király újraépítette és megújította mindazokat a szent helyeket, melyeket könyörtelenül elpusztított a SAG-KUGGA (feketefejü) ellenség". (314. oldalon.) ("SUMER" Aguilar, 1969. Madrid.)

Maspero is megemlékezik róluk, amikor azt írja, hogy: Gandás két várost épített, melyeknek neve: "DAGIBU" és "PARIPA"'.

Ez a Nimrud-tisztelö lovastársadalom 500 éven át uralkodott Mezopotámiában, addig, míg az ún. "asszír" beszivárgás uralkodóit, házasság útján le nem gyengítette. Éppen úgy. mint a "hykszosz"-nak nevezettek - a "kassita-Kusiták" is "eltünnek" Közel-Keletröl, és visszatérnek a közép-ázsiai Hun Birodalomba. (Kr. e. 1270 körül).

Ezeket az általam "lovaskultúrájú" népeket a szakirodalom igen helytelenül - "lovasnomádnak" nevezi, annak ellenére, hogy városokat, birodalmakat építettek oly magas kultúrával, melyek mai korunkba is beleilleszthetök. Nem említek mást, mint Karaindás (Kr. e. XV. század) kassita király által az "Istenanyának" (INNANÁNAK) épített URUK-i templom faldíszítését. Igen bölcs indokolást találtam Szász Béla említett munkájának XVII. fejezetében, ahol Gallus Sándor összehasonlítja a lovaskultúrák lényegét az "indogermánnak" nevezettel, így: "Ettöl (az "indoeurópaitól") meg kell különböztetnünk a másik lehetöséget, amelyet "lovasnomádnak", vagy "euráziainak" nevezhetünk. A lovasnomád birodalom súlya a közigazgatási és katonai egységen fekszik, amit a birodalom, központi céljai és azok szolgálata érdekében a legnagyobb tökélyre fejleszt. Ezen kívül és ezen túl azonban a kisebb népi egységek népi kultúrája érintetlen marad." (548. oldalon.)

Nos, ez a kassita (kusita) lovastársadalom igazolja dr. Gallus megállapítását, mert nem pusztították el a más népek kultúrtermékeit, amint azt a sémi-akkádok tették. hanem megörizték. Mint Parrot írja: "egész Mezopotámiát uralták", de ebbe beletartozik ELAM (Adzsem) is, mert ez is birodalmuk része volt. Ennek a nyugati és sémi szakemberek által lebecsült "lovasnomád" (???) társadalomnak oly magas kultúrája volt, hogy a sumírokat és városaikat elpusztító sémi NARAM-SIN és szintén semita HAMURABI kultúrtermékét megörizték. Ugyanis NARAM-SIN oszlopát és Hamurabi törvénykövét SUSA-ba szállították és "fogságban" örizték meg az utókor számára. Itt az ideje végre, hogy megbecsüljük az évezredekben kétségtelenül hozzánk tartozó népeket, és csak ismételni tudom dr. Gallusnak szavait, hogy: "A magyar történetírásnak önmagában kell felépítenie értékkategóriáit és metodikáját, mert olyan jelenségek megértésével foglalkozik, amelyek elütnek a megszokott európai képtöl... Ha ezt nem teszi, az idegen értékkategóriák és munkamódszerek menthetetlenül meghamisítják a felvázolandó képet, és helytelen, zavart leírást adnak a valóságról." (Szász Béla könyvének 558. oldaláról.)

Megemlítem még azt, hogy ezek a kassiták "AS-GU-ZA" néven találhatók sok ékiratos szövegben. Innen az "ASGUZAI". A hunokat keresve láthatjuk, hogy ugyanaz a lovastársadalom más-más név alatt szerepel a történelemben, de a leletanyagi és kultúrszellemi azonosság mindenütt kimutatható. A legnagyobb baj az, hogy oly régi történészek munkái alapján íródott meg népeink története, akik csak hallomásból ismerték öket, mint pl. Herodotosz, aki jól leírja a méd mágusok lemészárlását a perzsák által, de népeinket csak "szkíta" néven ismeri, akik Dáriust egészen a Dunáig csalogatták. hogy serege gyalázatos módon pusztult el a nélkülözésekkel telített visszavonulásban. Az "Új Káldeus Krónikák" is a "szkítákat" hirdetik a nagyhatalmú Asszíria legyözöiként, Kr. e. 612-ben, Ninivénél, de csak annyit tudunk róluk, hogy királyuknak a neve UMAN-MANDA volt. Sajnos egy ily rövid tanulmányban nem részletezhetem a hozzánk illeszthetö történelmi események sorozatát. Így tehát arra megyek, amerre vezet a dicsöséges Turulmadár, hiszen ö ".. jö akkor is, amikor olyan országunk olyan rémes áradásnak rontásaitól szenvedjék".

Így érkezünk el a Pártos Birodalom történetéhez, melynek ismerete nélkül hun-avar-magyar történelmünk valóságát tovább is homály fedi. De nem olyan könnyü itt megtalálni a történelmi igazságot, mert egy tudatosan hamisított ún. "Arbelai Krónika" alapján "barbároknak" minösítik egyes nyugati szakemberek a pártusokat, és így torz képet adnak 500 éves történelmükröl, miként azt dr. B.G. Zichy- Woinarski történész asszony az 1971, évi Canberrai Orientalista Világkongresszuson kimutatta. (Tanulmányát közli a "MAGYAR MÚLT' 1977. 2. száma, Sidney.)

Az igazság keresésében vissza kell nyúlnunk a Kr. u. 7. századi SEBEOS-hoz, aki így tudósít a pártusokról ("Heraclios történetei". 1851., Konstantinápoly, 10. oldalon):

Antiochus országlásának tizenegyedik évében a pártosok lerázták a macedónok igáját és az Euthaliták királyának fia lett királyuk, kinek nemsokára Kelet- és Észak-Ázsia népei meghódoltak."

Káldeától Ister-Gamig c. munkám I. kötetében részletesen leírom a pártusok történetét. Itt az a fontos, hogy kimutassuk, hogy a pártusok szintén HUNOK,. mert az ún. "ephthaliták" név az ún. "fehér hunokat" jelöli, akik az "eftaliták", "heftaliták" is, mely nevüket "HEBDAL" királyuk után kapták. (Szász Béla is megjegyzi, hogy királyuk nevével kapták a népnevüket.) De engem az a "nyugati" szaktudós erösített meg a pártusok HUN voltában, aki "barbár" névvel illette öket. (Malcolm A. R. COLLEDGE: "Parthian Art" [Cornell Univ. Press. N. Y. 1977.j) Ugyanis itt találtam meg a pártusok szent madarát, mely ugyanaz a "sólyom", ami az ORDOS-i HUN KIRÁLY koronáján van.

A "TURUL" c. fejezetben bemutattam a HATRA-i pártus templomból való "szent sólymot", mint a lélekhordozó "Fénymadarat", mellette a két királyi sztandarddal, melyeknek csúcsán ugyancsak a "szent sólyom" ül. Az egyiken látszik "ANAHITA" - a "Fény Szüze", és a másikon pedig a "Fény Fia". A hitvilági kiértékelést közlöm a "Betlehemi Herceg - a Pártus Jézus" c. könyvemben, ahol megindokolom a "Szent Sólyomnak" Jézus Urunkkal kapcsolatos vonatkozásait is. Ugyanis ez a "Fénymadár" tartozéka az ösi "Istenvárásnak" (ádventnek).

De ezekkel a részletbizonyítékokkal azt akarom tudatosítani, hogy az ékiratokon található "HUN" név összesíti mindazokat a népeinket, akiknek történelme és múltja ös-Mezopotámiával kapcsolatos. Vagyis azokat, akik Sumeriába mentek a keleti Hun Birodalomból, és azokat is, akik a sumír "HUN" hagyományokat magukba szíva, lelkükben tudatosítva, a történelmi vihar következtében, hatalmas népünk hatalmas területének valamelyik másik részébe sodródtak.

Erre majd még kitérek az "UNUG-URI"-ak ismertetésében.

Most itt, nekünk, ennek a pártus "szent sólyomnak" a "hun Turulmadárral" való azonosítása a fontos. Ugyanis ez hitvilági fundamentális tartalom, mely befolyásolja a társadalom szellemiségét, gondolkodásmódját. A TURUL, a "fénymadár", mely az isteni igazság felé vezeti a népet és az uralkodók hivatását szentesíti, "elhívottá" avatva öket. Azért illeszti az uralkodó koronájára a "turult". hogy a népe elött bizonyságot tegyen elhivatottságáról. Az itt látható és szintén HATRA-ból származó dombormü föalakja a pártos uralkodó. Kezében tartja az "AL-AN"-t (az "égi fokost"). Mellette a "királyi standard", a "fény fia" ábrázolással, és a másik oldalon a "királyné", mint ANAHITA "beavatottja". Két oroszlán között ülve tartja kezében az öt illetö királyi "standardot". Mindkettö fejdíszén, koronáján a széttárt szárnyú turul jelzi a kiválasztottságot és az uralkodásra való "elhívást".

A megértés végett be kell mutatnom a Pártus Birodalom térképét is, amit átveszek Colledgének könyvéböl. Az Eufrátestöl az Indus folyóig terjedt, jó 3000 km szélességben kelet-nyugati irányban és észak-dél felé kb. 2000 km magasságban. Hosszú idön át Szíria is fennhatósága alá tartozott, és Palesztina északi része GALILEA és SAMARIA "ABIABENE TARTOMÁNY" néven. A térkép nem korhü, azért mutatom be, hogy a félrevezetési" szándék bizonyítva legyen.

Ez egy "pártus-ellenes szaktudós" 'félrevezetö` térképe, "Pártos Birodalom és környezö területei" címen. Nem jelöli a "birodalom" határait, hanem középre írja "PARTHIA", holott ez a Hun Birodalom az Eufratestöl az Indus folyóig több mint 500 éven át létezett.

A Turulmadár - a hiedelem szent "Napmadaraként" - íme elvezetett minket Hunországba, a Pártos Birodalomba és Palesztinába is.

A "7000 éves dicsö Nagyasszonyunk" c. tanulmányomban leírtam "napmadarunknak" azt az útját, amelyen Álmos-Árpádi népünkhöz érkezett. Elmondtam, hogy a vallásos kegyelettel örzött hiedelemben. az Istenanya "vigyázó két szemének" földi teremtménye ez a kisokos kerecsenysólyom, mely mint TURUL, vezeti, tereli a magyar népeket a "felsö világ" gondviselése szerint.

Ez a hagyomány hozzánk való érkezésének az egyik útja az, amelyet az évezredes küzdelem sok nehézségének története mutat a "sumír-káld-szabír-onoguri" népeinknek Dentumagyariában való egyesüléséig.

A másik út a hunok világán át vezet, mely ORDOSTÓL URU-SOLYMA-ig a lovas társadalom által okozott meglepetésekkel telítette az évezredek történelmét, hogy végül is a Pártos Birodalom 500 éves erejével és hatalmával ötvözze egybe a HUN-AVAR-MAGYARNAK nevezett népeinket és valóban "vallássá" tegye a TURUL-i küldetés hiedelmét.

Legföbb bizonyítéka ennek az, hol a pártos királyok, teokratikus uralmukban - mint a hiedelem szerinti világot megtartó örök Fény Urának, a NAP-ATYÁNAK kiválasztottai - a kiterjesztett szárnyú Napmadarat hordják fejdíszként koronájukon - az isteni "meghatalmazás" jelképeként. Azt is el kell ismernünk itt, hogy Dúcz Lászlónak igaza van, amikor azt mondja, hogy ösi hitünk szerint a "szent sólyom" - mint Turul-a "szentlélek" hordozója volt, és csak a zsidó- kereszténységben változott "galambbá".

Talán gondoljunk arra is, hogy URU-SOLYMA népe, mely Jézus idejében erösen és törhetetlenül vallotta az "Úr-jövet" vallását, Jézust valóban Isten Fiaként követte, ugyanígy tekintett a "szent sólyomra".

Annak következtében, amit most fogok mondani, a judai- keresztények biztosan reám szórják a "pogány" jelzöt. Ugyanis arra gondolok, hogy ha az a János. aki a "János Evangéliumát" írta, valóban "szemtanú" volt, akkor az I. 32. versében talán így kellett nyilatkoznia: "Láttam a Lelket leszállni az égböl, mint egy sólymot, és megnyugovék rajta."

Képzeljük el a helyzetet úgy, amint az evangélium leírja.

Jézus ott áll szótlanul a sokaság között, és hirtelen az égböl lecsap egy "sólyom" és "megnyugszik" rajta. Ott, ahol a "szent sólyom" hiedelem, nincs szükség több beszédre. Isten rendelte így, hogy a nép láthassa a kiválasztott, a földre küldött Üdvözítöt.

Azért is gondolok a "szent sólyomra", mert csak áldozatra használták ezen a vidéken a galambokat. A "szent sólyomról" viszont pontosan a "fövárost" nevezték el. Így meggyözödésem az, hogy a "szentírást" oly sokszor átíró, megváltoztató judai- keresztény "egyházatyák" munkája az is, hogy az evangéliumoknak az "Ószövetséghez" való illesztésének útján a "szent sólyom" is galambbá változott.

Meg kell gyökeresedjen végre bennünk annak tudása, hogy: "Népeink istenes szellemiségében a TURUL HIEDELEM nem legenda, nem egyszerü varázselem, hanem a Tudáson alapuló önbizalom, erö, a felsö világ segítségének biztos érzése, tisztesség, becsületesség és félelmet nem ismerö bátorság az egyénben - nemzeti öntudat és egymást támogató SZERETET a közösségben. "



Ugyanis csakis ilyen tulajdonságokkal lehetett földrésznyi birodalmakat létrehozni és megtartani hosszú évszázadokon át, és a történelem bizonyítja, hogy a népeink által teremtett birodalmak egyike a másikat követte.

Így történt aztán az is, hogy amikor a Hun- Pártos Birodalom jóságos királyait megölik a királyi udvarukba ravaszul és álnokul beszivárgott perzsa orgyilkosok, a történetírásban "felmagasztalt" és dicsért Sassanida- Perzsa uralom állandó hadiállapotban van az ún. "heftaliták" (fehér hunok) seregeivel, akik Perzsia területének több mint a felét újra birtokba veszik, és két emberöltö sem telik el, amikor a Hun Birodalom - a Kárpát-medencei központjából - a nyugati és keleti római birodalmak létezését és életét döntöen befolyásolja.

Majd Atilla Nagykirályunk turulmadaras zászlói és standardjai hirdetik a "Turul hiedelem" hatalmát a Sárga Tengertöl az Atlanti Óceánig, De Atillát mégis "barbár" és "kegyetlen" jelzövel illetik annak a "nyugatnak" a történészei, akik létüket "neki" köszönhetik. De ezt föleg azért teszik, mert nagyon jól tudják azt, hogy:

Atilla hunjainak és birodalmának "Turul hiedelme" már a Fény Fiát", a feltámadott Jézust fogadta el hitének alapjául.

Más szóval mondva: Atilla és hunjai Jézus Istenfiúságát valló és Igéje szerint élö "keresztények" voltak, akiknek hit- és gondolatvilága mentes volt minden judaiságtól. És itt tudni kell azt, hogy Atilla korában mind Róma, mind Bizánc már a zsidó-kereszténység Saul-Páli hitét vallja, és "eretnekként" üldöz mindenkit, aki máshitü. Így és ezért lettünk Atillával együtt mindnyájan "barbárok" és az "ördög fajzatjai..

Ma már egyre sokasodnak a történelmi bizonyítékok Atillának és hunjainak ún. "zsidómentes-keresztényi" voltára vonatkozóan. Egyike ezeknek a bizonylatoknak maga a "Szent Korona", amelyen az elvégzett szakszerü vizsgálat sugallja, hol 5600 évvel I. István elött, egy kaukázusi hun ötvösmühelyben készült, minden valószínüség szerint a leghatalmasabb hun királynak-Atillának.

Ugyanis az átalakítás elött, a mai Rex Dux (Dukász Mihály) mozaikképe helyén Máriának, Jézus Édesanyjának mozaikképe volt, amit - megcsonkítva bár- de megtalált Csomor Lajos Kazahsztánban. Tehát a magyar Szent Koronán eredetileg az ösi hun-pártos vallás (amit ma manicheizmusnak neveznek) Szentháromsága díszlett, a "Fény Atya" (Pantokrator), a "Fény Fia" (Jézus) és a "Fény Szüze" (Mária) képeivel.

Így "Szent Koronánk" a legékesebb bizonyítéka a hunok keresztényi voltának és ehhez a hiedelemhez hozzátartozik az "örök tüz" tisztelete, a földre szállt "Világ Világosságának" állandó és megszakítás nélküli dicséreteként. Azt is jól tudjuk már, hogy ugyanez volt az "avarnak" nevezett hunok hitvilági tartalma is, hiszen ezek a dicsö elödeink Bizánc ellen háborút indítottak (Kr, u. 627-ben) akkor, amidön Heraklios judai-keresztény bizánci császár meggyalázta a "Szent Tüzet" azzal, hogy beleköpött.

Nem tudok itt foglalkozni a történelmi részletekkel, mert témám annak az útnak a leírása, amelyen a Turulmadár népeinket vezette. De jó lesz, ha megismerünk még oly adatokat, melyeket így nevezhetünk:


AZ EHHEZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB TÖRTÉNELMI BIZONYLATOK


I. A "HUN-AVAROKRÓL":

Az Atilla hunok Kárpát-medencei központjának megszünése után ismét alig múlik el két emberöltö, és újra a Kárpátmedence lesz népeinknek hatalmi központja, de most nem "HUN", hanem "AVAR BIRODALOM" néven.

Hogy itt is csak az "elnevezés' változik, de az avarok is a hatalmas "HUNSÁG" részei. Azt legjobban CALANUS püspök (Kr. u. 1188) által írt könyvvel tudjuk bizonyítani, aki megírta ATILLA történetét, és a kéziratának "hat" másolatát örzik. Ezek a következök:

1. CODEX PEIRESKIUS - VENEZIA
2. CODEX DE BATAVIA.
3. ESCORIAL CODEX E MADRID.
4. CODEX DE RESDORF.
5. ATILLA CODEX - SÁROSPATAKON.
6. BRITISH MUSEUM - COLL. OF MANUSCRIPT. BIBL. ARUNDEL.

Calanus így ír könyvében: "A hunok, akik avarok is és most magyarok."

(Juvenici Celli Calani Dalmata; "Historia de Atthila Hunorom".) A római és bizánci zsidó-keresztény valláspolitika Atilla-ellenes szervezettsége állandósult népeink ellen, és ezt azonnal felismerték az "avar"-nak nevezettek, akiket László Gyula igen jó meglátással-két részre oszt: "griffesekre" és "indásokra".

Szerintük ez a "hagyomány két irányának" jelzése és ugyanakkor a Kárpát-medencébe való "visszatérés" két különbözö földrajzi helyére is utal.

A "GRIFFESEK": viszik a Turul-hagyományt és a Káspi- Aral- térségben létesített védelmi rendszert, amit ök "gyürünek" neveznek. Az itt bemutatott védelmi "gyürü-vár" ugyanis a mellékelt "nyugati és félrevezetönek" nevezett térképen feltüntetett Khorasmiában lévö "Kalaly Gyr"-böl való ("Gyr : Györ"), és ugyanilyenek a Kárpát-medencében talált "avar györök" is. Ezek a "griffesek" tehát az ún. "Fehér-Hun" Birodalomból jöttek az Aral-tó mellékéröl és hozzák magukkal az itt bemutatott HUN-PÁRTUS TURUL hagyományt.

Fehér Jenö is nagyszerü tudósítást közöl róluk ("Korai avar kagánok" c. könyvében). Ő is írja, hogy: "a manicheus vallás követöi, akik a rovásírást is hozzák magukkal a Kárpátmedencébe". (A szarvasi tütartó avar írásának bizonylata.)

Az "INDÁSOK": képezik az avarok másik részét. A régi történészeknél "KAN-GAR" a nevük. Ezek is manicheus Jézushitüek, de átélik a perzsáknak a manicheus vallás elleni szervezett üldözését, melyhez kapcsolódnak a babilóni zsidó közösségek is.

A sok vallásüldözés és gyilkolás miatt ezek "KAN-GAR-AVAROK", hitüket és Jézust "titokba" rejtik.

A régi sumír-pártus szimbólumokat elevenítik fel, rejteti értelemben, és ök lesznek alkotói az Ister-Gami 14 oroszlános szentélynek, ahol az oroszlánok mögötti életfa elhajlása által közölt "precessziós kalendárium" a szentély építését Kr. u. 590 körülinek jelzi.

Tehát ezek az "avarok" is hunok, hiszen a volt Hun-Pártus Birodalom "üldözöttjeiként" érkeznek a Kárpát-medencébe. Tudatosan írom így utolsó névként "PÁR-TUS"... és nem "PÁR-TOS". Ugyanis "PÁR-TOS" elnevezés alatt "valahonnan elpártoltat" érthetünk. De az elnevezés vizsgálatában vissza kell mennünk az ö korukba, amikor még nyelvük a ma "sumernek" nevezett "Mah-gar" volt, és itt "PÁR-TU" : valaminek "pár"-ját alkotni ("TU" : alkotni, tenni).

A "PÁR-TUS" Birodalom tehát nem más, mint Szász Béla itt közölt 1. sz. térképén látható "HUN BIRODALOM" PÁR ja. Tehát ez is "HUN"!


II. A "HUN-UJGUROKRÓL":

Itt segítségül hívom dr. Érdy Miklóst, aki legjobban felkutatta ezt a kérdést 1982- 83 és 1985 években végzett ázsiai személyes kutatásaival. Töle tudjuk meg a "Két ujgur nyelvü történelmi munka a steppe hun-török népeiröl és magyarokról" c, elöadásából (II. Nagy Szittya Világkongresszuson tartott elöadás, a "Szittyakürt" 1988. júl-aug, számaiban), hogy az Turghun Almás, ujgur történész megállapítása szerint a Nagy Hun Birodalom uralmon volt Kr, e. 207-Kr. u. 216 között". Ezek a szovjet elnyomás alól csak most felszabadult ujgur történészek nem ismerik a Pártus Birodalom történetét, és csak annyit tudnak, hogy létezett egy hatalmas Hun Birodalom a megnevezett idöben, a Pártus-kor.

Azt kell észrevennünk, hogy bizonyos "egyoldalúság" tapasztalható ezeknek az ujgur történészeknek a saját történelmük ismeretében. Az oka ennek teljesen hasonlít ahhoz a szándékhoz, mely a magyar történelem elhomályosítására törekszik.

Nálunk: a zsidó-kereszténység és az állandó idegen elnyomás tette: az ujguroknál pedig: az arab gyökerü Izlam, mely nyelvüket "törökre" változtatta, azaz "elarabosította". Hozzájött ehhez a hosszú szovjet elnyomás, a minden ösi hagyomány szisztematikus elpusztítója.

Így ma már csak annyi maradt meg bennük, hogy "türk"-ök, vagyis az ösi sumír "TUR-UG" kisebbik ük (ös), vagy "TURKU" (kisebbik hatalom) leszármazottai. Mivel azonban a kínaiak és a környezö szomszédaik is sokféle névvel illetik öket, ök is azt hirdetik ezekre a különféle elnevezésekre válaszolva, amit jómagam is mondok a mi népeinknek különbözö neveire, hogy: az idegenek által rájuk használt "népelnevezések" azok mind a "népük munkájára, aktivitásukra, életmódjukra" vonatkoznak, és nem "fajtájukra, népi különbözöségükre". És ez így igaz, mert ahogyan felsoroltam különféle "népneveinket", be is bizonyítottam, hogy a sumírnak nevezett mahgar nyelven nevük valóban munkafeladatot, életmódot vagy hivatást jelent.

Sajnos a jelenleg rendelkezésünkre álló ujgur történelmi források-miként említettem-már az elizlámosítás (valláspolitikai agymosás) eredményei. Ezt az"elizlámosított" állapotot tüntetik fel, és így csak ebböl az állapotból tudnak visszatekinteni - föleg nyelvészeti vonalon -, amikor így írnak: "A türk nyelv független, 72 millió ember nyelve. Az élö türk nyelvet beszélö Törökország, az Itil-Ural közti vidék, Kazan, Azerbajdzsán, valamint Közép-Ázsia. (Az ujgurok Közép-Ázsiának nevezik a saját területüket, mely magyar szóhasználatban Belsö-Ázsia. -E. M.) A türk társadalom szerkezetileg ezernyi kis ágra bomlik, köztük legnagyobb ágak az ujgur, a kazah, az üzbég, a türkmen, a yakut, tatár és oguz."

A fenti idézetböl megállapíthatjuk, hogy ez a népcsoportosítás már a kegyetlen arab invázió (Kr. u. 600-tól) következtében jött létre, a sémi-arab fajtával való keveredés eredményeként. Hiedelme és nyelve tehát már nem Hun-ivadék. Csak a népi alkat örzi, némileg kimutathatóan ezt.

De mégis tanulhatunk valamit az ujgur történelemszemléletböl. Azt, hogy minden agymosás ellenére, ök mindazokat a népeket, amelyek a Kr. e.-i 3. évezred elején már Mah-Gar és Hun-Gar néven szerepelnek a sumír ékiratokon egyszerüen "TÜRK"-nek nevezik, és így írnak: "A türkök Európába nyomulása nagyon korán megkezdödött. Különösen a Hun-Türkök idejében a terjeszkedés nagyon erös volt... A Hun-Türkök után Ázsiából Európa belsejébe jöttek, és elterjedtek az avar-, bulgár-, magyar-, besenyö-, oguz- és kun-türkök, mint ahogyan a történelem folyamata ezt mutatta... A bulgár-türkök után a magyar-türkök jöttek Európába..."

Az ujgurok tehát mindazokat a népeket, amelyeknek azonos voltát a jelenlegi "magyar" történelemszemlélet megállapítani még nem tudta (vagy nem akarta)-ugyanazon nagy "TÜRK" embercsaládfajta) gyermekeinek hirdetik és tanítják.

Nekünk. akik sokkal alaposabb ismeretekkel rendelkezünk a HUN-GAR és MAH-GAR ösiségre vonatkozóan, példát kellene venni az ujgur történészektöl, és a HUN-MAGYAR NAGYCSALÁD népeinek elismerni, mondani és tanítani az eddig különfélének vett (és felsorolt) népcsoportjainkat a sarmatáktól - az alánokig, szkítáktól - a heftalitákig, pártusokig.


III. A "HUN"-UNUGURIAKRÓL:

Történészeink igen sokat írnak az "onogur" törzsekröl. Amint majd a következökben látni fogjuk, dr. László Gyula sem tudja biztosan és kétségtelenül felfedni a kilétüket. Minden "állítás" csak találgatás ismeretlenné tett történelmünk sötétségében. Tapogatózás, és azt sem tudják megállapítani, hogy az "onogurok" milyen nyelvet beszéltek. Így pl. Hóman, már a Kr. u.-i 5. században "hat onogur törzset" lát a Volgánál, és ezek azok, akiket a Kr. u.-i 12. században Julianus barát látogat meg, és magyarul beszél velük. De sem Hóman, sem a többi "magyar" történész nem mondja meg, hogy ezek az "onogur"-ok hol tanultak meg magyarul beszélni...? Nem akarom itt a rájuk vonatkozó ostobaságokat felsorolni, és cáfolgatni történészeinknek kimondottan magyarellenes vonalon haladását, hanem inkább a perdöntö bizonyítékokat közlöm.

Az elöbbiekben jól megtanultuk, hogy eddig is a "turulmadár" vezette népünket az igazságra és a megmaradásra. Itt, most, engem is ö irányít az Igazság útján azzal, hogy be tudok mutatni egy sumír pecséthenger-lenyomatot, mely a III. UR-i dinasztia (Kr. e. 2160-2000) idejéböl való. Ennek a dinasztiának székhelye URUK és UR városa volt.

Az ékiratokon URUK sumír neve: "UNUG", és "UR" várossal együtti népét az ékiratok "UNUG-URI"-nak nevezik.

Ez a sumír pecsét 1978. jún. 23-tól szept. 23-ig volt látható a híres "Roemer und Pelizaus Múzeum" kiállításán HILDESHEIMben. A katalógusban 59. sz. alatt található a fenti kép, ahol a trónon ülö "Napisten" - UTU (Samas) - elé vezet a Szüzanya "INNANA" (Gatumdug) egy nöi személyt. Nekünk ezen a sumír pecséten az a "perdöntö bizonyíték", hogy a Napisten a jobb kezén tartja az UNUGURI-ak szent sólymát.

A szent sólyom neve a baloldali elsö írásoszlopon olvasható így: "ZALAGHUN-MUSEN"... azaz a "HUN Fénymadár". Tehát ezeknek az "UNUGUR"-iaknak is a Turul hozta az isteni üzenetet, és talán az "Istenvárásban" a "Fény Fiának" lélekhordozója volt ez a "HUN Fénymadár". Tehát akiket a mai "magyar" hivatalos történelem "ONOGUR" néven említ, bizony Sumériából eredö "UNUGUR-i HUNOK", és a TURUL vezette öket észak felé, amikor a semita terrorok pusztításától kellett megmenteni a népet.


AZ "ŐSÖK" VISSZATÉRNEK...

Az itt közlésre kerülö adataim jó megértése érdekében hivatkoznom kell dr. Hideo MATSUMOTO professzorra, az ö kijelentéseire és a vele - Clevelandben - 2 napon át folytatott eszmecserénkre. Ugyanis megtisztelt azzal, hogy elsö lehettem a magyarok között, akinek a 9000 magyar vérminta kiértékeléseinek eredményét megmutatta.

Nagyon fontosnak tartom az ö személyével kapcsolatos igazságnak a feltárását, mert történelmünkröl "beszélö" hazai elöadók olyan valótlanságokat hirdetnek dr. Matsumoto "megállapításaként", amit ö sohasem mondott.

Az ellenörizhetöség érdekében idézni fogok abból az interjúból, amit dr. FUJINAMI és KIBAYASHI japán tudományos kutatóknak adott. (Angol nyelven közölve a "Sumitomo Pyrethrois World" 1989. 12. számában.) A feltett kérdésekre dr. Matsumoto a következöképpen felelt: "A magyarokat a *dél-mongoloid* gének jellemzik. Ez viszont a finn népeknél teljesen hiányzik, mert ezeknek az *észak- mongolid* gén a meghatározója. Ennek következtében a magyarok és a finn népek nem képeznek egybetartozó népcsoportot." "Bizonyított valóság, hogy a magyarok nagyon különböznek az öket körülvevö népcsoportoktól, és föleg kulturális vonatkozásban erösen kapcsolódnak az ujgurokhoz." "A *caucasoid*faj - minden valószínüség szerint - a Tigris Eufrates környékéröl ered, és innen terjedt szét a környezö területekre, ahol ezt a fajtát meghatározó gének azonosak. "

Dr. Matsumoto összekapcsolja-a "caucasoid" jelleget mutató gének alapján Hungary-Tigris és Eufrates- Ujguria népeit, és elválasztja öket a finn népektöl, miképpen ezt az itt közölt térképén jól bemutatja. (A térképet átvettem a megnevezett kulturális szemle 8. oldaláról.)

Mindezeknek és a 9000 magyar vérminta kiértékelésének ismeretében megismételtem azt a kérdésemet, amit elözöleg levélben is feltettem, a következöképpen: "Dr. Matsumoto! - Az Ön megállapítása szerint: a "magyar" fajtában az ön által caucasoid-nak nevezett "Gm fb 1lb3" halotyp a "dél-mongolid" jellegü "Gm ab 3st" génekkel van keverve. Honnan jöhetett ez a belsö-ázsiai génelem a magyarságba...? Jöhetett Atilla hunjaitól vagy az uiguruktól...?"


Találat: 2291