Nyelvtudás - gazdaság - innováció

A nyelvoktatás XXI. századi modelljét a következő - egyben keretet is adó - tényezők befolyásolják: nyelvpolitika, nyelvpedagógia, oktatási gyakorlat és rendszer, gazdaság, globalitás, jog. Ezekből a tényezőkből egyre inkább kiemelkedik és meghatározóvá válik a gazdaság részben mint megrendelő és felvevő piac, részben mint erőforrás. A gazdaságban egyre több olyan elem van jelen, amely releváns a nyelvoktatás, szaknyelvoktatás szempontjából is. Ezek közé sorolhatók címszavakban a köve 626h77g tkezők: globális rendszerek, multinacionális rendszerek, fejlődési dinamika, információs árvíz, versenykényszer, munkaerő-minőség. Ezek a tényezők hatnak a nyelvoktatási modellekre, az intézményekre, de egyben alakítják a cégek nyelvtudással kapcsolatos képzetét is. A nyelvtudás - benne a szaknyelvtudás - termelési eszközzé, ezen belül egyre inkább az innováció eszközévé válik. A termékekre ráfordított anyagi eszközök és szellemi eszközök hányadában jelentős arányeltolódás következett be a szellemi eszközök javára, és ezen belül a nyelvtudás pozíciója különböző okokból egyre inkább erősödik. Mindennek az EU-csatlakozás küszöbén geopolitikai és nyelvpolitikai szempontból egyaránt jelentősége van.

A tanulmány és a felmérés indítékait az a ma már nyilvánvaló tény adta, hogy a gazdaság által elvárt nyelvtudás szemben áll a felsőoktatási nyelvi képesítési követelményekkel, az intézmények nyújtotta nyelvoktatási keretekkel, lehető­ségekkel és ezekből fakadóan az ott folyó oktatási gyakorlattal. Erre a tényre, pontosabban ennek bizonyítására igazából nem is a nyelvész, hanem az oktatásszervező szempontjából és a végzett diplomás hallgatók eladhatósága szempontjából kerestem a választ. Arra próbáltam választ adni, hogy mit vár ma - 2002-ben - a gazdaság a szakértelmiségtől, az általunk képzett munkaerőtől, illetve milyen a nyelvi környezet a munkaadónál. A válasz a következő szempontok és elvégzett elemzések alapján adható meg: a.) Gazdasági szem­pon­tú igényfelmérés, igényelemzés és trendfeltárás a nagy- és a középvállalatok körében. b.) Makroelemzés a nyelvoktatás makro- és mikrorendszerét érintő konzekvenciákkal. c.) Az innováció és a nyelv­tudás kapcsolatának - mint a gazdaság legnyelvigényesebb részének - vizsgálata.

Kiindulásként mutassuk be a nyelvi képzettséget és kultúrát a XXI. században meghatározó hatelemű hatásmodellt:

1. táblázat

Ez a hatásmodell elvileg összetartozó rendszer és ennek megfelelően szervesen összetartozó elemeket is foglal magába, de gyakorlatilag inkább önállóan élnek vagy csak részlegesen

egymáshoz kapcsolódva működnek és hatnak az elemek, talán ezért tart ott, ahol tart a nyelvi képzettség és a nyelvi kultúra Magyarországon. A hatásmodell hazai működéséről némi iróniával elmondható a következő: a nyelvpolitika akar vagy nem akar valamit; a nyelvpedagógia ért valamit és szeretne valamit; a nyelvoktatás csinál valamit; a nyelvi jog elvár valamit; a globalizáció kényszerít valamire; a gazdaság tesz valamit saját érdekében. A hatásmodellből most mint fő vizsgálandó témát emeljük ki a gazdaságot, ami egyszerre erőforrás is és piac is a nyelvi képzés szempontjából. Továbbá megállapítható az is, hogy a gazdaság döntően megváltoztatta a XX. és XXI. századi nyelvoktatást: elsősorban az iskolarendszerű képzéssel kapcsolatos kritikájával és újszerű igényeivel, de legalább ennyire az iskolarendszeren kívüli képzés, a felnőttképzés, az élethosszig tartó tanulás, az informális tanulásra késztetés módozataival és nyelvoktatásra vonatkoztatott eszközeivel, illetve mindezek támogatásával. Kérdésként feltehető, hogy mi a gazdaság elvárása, milyenek a trendek, milyen feszültség és távolság van a gazdaság vágya és a valóság között.

A válaszadásra konkrét, nagyon is földhözragadt és számszerű elem­zésből indultam el, amelynek forrásai a következők: különböző állás­börzéken 181 cég 2050 álláshelyre vonatkozó állásajánlatát vizsgáltam a nyelvi elvárások szempontjából. A 181-es számot, azaz a vizsgált cégek, vállalatok számát a továbbiakban bázisszámként, illetve viszonyításként kezelem. /1./ Ezt kiegészítettem 65 céginterjúval, miniinterjúval. Az állás­börzék állásajánlatai elég nagy szórást mutatnak az állástípusok szempontjából: adataim döntően a mérnök, közgazdász, menedzser pályák­ra vonatkoznak, de jogi, orvosi, gyógyszerészi, bölcsész állás­helyek is voltak a vizsgáltak között. A vizsgált állásbörzéket a következő táblázat mutatja be:

2. táblázat

FORRÁSOK

XI. Műegyetemi Állásbörze (BME)

2002. április 3 - 4.

115 cég                           1100 álláshely

Közgáz Karrierexpo (BKÁE)

2002. október 16-17.

22 cég                             500 álláshely

Integrált Felsőoktatási Állásbörze (BME)

2002. október 29 - 30.

44 cég                             450 álláshely

Összesen:                                    181 cég 2050 álláshely

Most képzeletben induljunk el egy állásvadászatra, és legelőször is sétáljunk körbe egy állásbörzén, vegyük kézbe a cégek rövid és/vagy hosszú szövegű cégismertetőit. (Legtöbb cég mindkettővel rendelkezik.) A cégismertetők alapján a következő nyelvi körkép rajzolható fel:

3. táblázat

Cégismertetők

A.) Rövid szöveg (1-2 oldal)

Magyar nyelvű: 171 db* 94%

Csak angol nyelvű: 10 db 6%

B.) Hosszú szöveg (3-10 oldal)

Magyar nyelvű: 123 db* 67%

Csak angol nyelvű: 10 db 6%

Kétnyelvű (M//A/N/Fr) 48 db 27%

A cégismertetőkből kiderül, hogy komolyabb szakmai érdeklődés esetén milyen nyelven vagy ma már inkább milyen nyelveken adható be a céghez az életrajz és az un. motivációs levél:

4. táblázat

Az életrajz és a motivációs levél nyelve

*Angolul igény összesen különféle kombinációkban: 85% (Az erősorrend legtöbbször Angol / Egyéb nyelv.)

A cégismertetőket továbbolvasva egyértelműen kiderül, hogy a cég, illetve az adott szakterület milyen nyelvet és hány nyelvet vár el a jelentkezőtől, azaz alapvetően megfogalmazódik a nyelvigény:

5. táblázat

Nyelvigény

A fenti táblázathoz az alábbi kiegészítések fűzhetők: a.) A cégek 95 %-a (160 db) igényli az angol nyelvtudás meglétét, tehát csak 5% (11 db) nem kéri  explicit módon, de az alaposabb olvasásból és méginkább az általam folytatott interjúkból kiderült, hogy az angol nyelv biztos tudása esetén könnyen feladja a cég az egyéb - első helyen megadott - más nyelvi igényét. b.) Az angolon kívüli egyéb nyelvek ritkán kerülnek elő kimondottan szakmai szempontból, elvárásuk sokkal inkább takar hagyományőrző, kulturális, protokolláris és a kapcsolati tőkét informális módon építő szempontokat. Ez utóbbinak viszont egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a cégek. Ez a tény és az EU felé történő nyitás - a belépés - a jövőre nézve azért minden bizonnyal megerősíti az angolon kívüli EU nyelvek pozícióját. Az EU bővülése, a nyelvi térkép és a nyelvek számának megváltozása is hozhat ebben a tekintetben pozitív változást, új fejleményeket. Ilyen értelemben jelen felmérésünk a közvetlen ezredforduló állapotrajza, amely különféle külső és belső hatásokra elmozdulhat. / 2./ c.) Sajátos új jelenség a magyar nyelv megjelenése - méghozzá felsőfokon - az állásajánlatokban. Ezek nyilvánvalóan az EU - kompatíbilis és az európai munkapiacra nyitott álláshirdetések prototípusaként jelennek meg. d.) Az állásajánlatokkal kapcsolatban megemlíthető, hogy jelentős részük az un. ötödik generációs magyar álláshirdetési modellt követi, aminek lényege: két idegen nyelv az igény, sőt az anyanyelv iránti kommunikációs elvárások is megjelennek, és maga a hirdetés is idegen nyelven fogalmazódik meg. Ezekben a megfogalmazásokban a három nyelven kommunikálni képes és számos EU-dokumentumban deklarált európai polgár eszménye is tükröződik. e) A második, esetleg a harmadik nyelv használatának igénye, valamint a munkaerő differenciált és speciális felhasználása a nyelvi ismeretek szempontjából többnyire arányos a cég nagyságával. A nagyobb cégek differenciáltan válogatnak, a kisebb cégek nyelvileg is inkább "univerzálisabb" munkaerőt keresnek. Nyilvánvalóan az anyagi források és lehetőségek ebben a tekintetben is megszabják egy vállalat lehetőségeit. / 3. /

A nyelvek milyenségét és számát követően természetesen megfogalmazzák a cégek a nyelvi minőséget, szintet, tartalmat is. Ennek legfontosabb elemei a következő - az ismertetőkből, az álláshirdetések, a miniinterjúk szövegéből kiemelt - kulcsszavakban foglalhatók össze:

6. táblázat

Nyelvi minőség

Középfok

Jelzők

Tartalom:                                   - általános nyelv

- szaknyelvi ismeretek**

- menedzsment nyelvi ismeretek**

* Igény a differenciált felhasználásra

A táblázathoz kiegészítésként hozzáfűzhető, hogy szemben a képesítési köve­tel­ményekkel és a végzős hallgatók legfeljebb középszintű nyelvtudásával a cégek elvárása a közép- és felsőfok közötti szint, a valós kommunikációképesség. Az egy és két csillaggal való kiemelés pedig a szakmai kommunikációs igényt jelzi. A differenciált felhasználás sokfajta nyelvi megbízást és feladatot takar, így pél­dául a recenzálástól a kísérő tolmácsoláson át a topmenedzseri nyelvi felada­tokig tarthat. Mindezek összefoglalva azt is mutatják, hogy a gazdaság számára a nyelvoktatás fogalma egyre inkább csak a tágabb nyelvi képzés fogalmával és komplex tartalmával fedhető le az igények felől.

A cégek egyéb elvárásai között függetlenül a konkrét és megnevezett nyelv­tu­dási, nyelvismereti igényeken túl ismét és önállóan megjelenik a kommuni­ká­ció mint igény a következő táblázat szerint. A külön megjelentetés önmagában is érdekes, de ez sajátossá teszi a kommunikáció értelmezését is: anyanyelvi, ide­gen nyelvi, műfajismereti elemek, protokoll, viselkedéskultúra, kulturális hát­tér­ismeretek, stb. egyaránt beleférnek ebbe az egyszerre tág és laza felfo­gás­ba.

7. táblázat

Kommunikáció

Egyéb követelmények között elvárás a kommunikációs készség.

Jelzők:

megfelelő

jó

kiváló

átlagon felüli

Igény 181 cégből:

41 db                              23%

Vonatkoztatás:

anyanyelvre és idegen nyelvre egyaránt

műfajismeret (szakmai bemutató, tárgyalásvezetés, stb.)

protokoll, viselkedéskultúra

kulturális háttérismeretek

A munkavállaló megfelelő tájékozódás, az életrajz és a motivációs levél leadása után számíthat a munkaerőfelvétellel, illetve a kiválasztással kapcso­latos eljárásra, ami ma már többnyire sokelemű megmérettetést jelent. Így teljesen természetes, hogy a nyelvi megmérettetés is a munkaerőfelvétel része. Ennek különféle helyi, a céghagyományoknak megfelelő megoldása lehet: a hagyományos felvételtől - ahol többnyire csak a nyelvi dokumentumokat ellenőrzik - egészen az összetett nyelvi vizsgálatig tarthat. Egy biztos: a cégek döntő többsége - amint ezt az alábbi táblázatunk is bizonyítja - saját kiválasztási és/vagy mérési szisztémát használ a nyelvi tudás ellenőrzésére, és kevésbé hagyatkozik a papírformára, a bizonyítványokra.

8. táblázat

Munkaerőfelvétel

H = Hagyományos felvétel                 I = Interjú T = Teszt

AC = Kiválasztási eljárás több lépcsőben (Assessment Center)

R = Rendkívüli eljárás (prezentáció, grafológia, pályázati feladatkészítés, referencia-értékelés stb.)

Interjú összesen:  85%

Teszt összesen: 51%

A nyelvi megmérettetésre szükség is van hiszen a munkaadók nyelvigényes világnak tartják cégeiket. Elvárásaik és véleményük alapján tizenkét pontba foglalhatók azok a területek, amelyek meghatározzák egy mai cég tágabb nyelvi környezetét.

9. táblázat

Nyelvi / szaknyelvi környezetet befolyásoló tényezők

Honlap

Hagyományos levelezés (belső/külső)

E-mail (belső/külső)

Internethasználat

Szakirodalom-feldolgozás

Belső munkanyelv (általában)

Dokumentáció

Jelentések (report)

Munkaértekezlet

Brainstorming

Workshop

Konferencia (belső/külső)

Közös jellemző: erőteljes eltolódás az idegennyelvűség irányába.

A cégek humánerőforrás szakemberei természetesen tisztában vannak azzal, hogy igényeik és a végzős hallgatók nyelvtudása - legalábbis tömegszerűen - nincs összhangban egymással. Ezt a hiányt és a hetedik fejezetben emlegetett differenciált feladatokra való kiegészítő felkészítést nyelvi képzésekkel pótolják, ellensúlyozzák. A nyelvi képzést a cégek több mint ötven százaléka szervezetten támogatja (lásd az alábbi táblázat a.) és b.) pontja). Új jelenség a c.) pontban elővezetett informális tanulás fogalma, amiről az interjúk adtak felvilágosítást.

10. táblázat

A nyelvi képzés támogatása

A)         Célirányos belső vagy külső nyelvtanfolyam, nyelvi képzés:

62 db 34%

B)          Kombinált képzés (tréning, külföldi tanulmányút stb.) keretében nyelvi képzés is. Csak becsülhető adat:

kb. 20%

C)          Az informális tanulás aránya növekszik főleg a közép- és felsővezetők körében (szintemelés, szakmai és/vagy kulturális háttérismeretek, stílusjavítás, flottság, második nyelv érdekében). Csak becsülhető adat:

kb. 15%

A gazdaság menedzselésével, de a társadalom egészével kapcsolatban is egyre gyakrabban merül fel a tudásgazdaság, a tudástőke, a tudásmenedzsment, az innováció fogalma. J. A. Schumpeter Nobel-díjas osztrák közgazdász szerint: "A tőkés társadalom alapvető jellemzője az állandó innovációra való törekvés."/ 4. / Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Hronszky Imrének a BME tudománytörténész professzorának gondolatsora, mely szerint: ".a termelékenység növekedésének elsődleges forrásává válik az innováció műszaki, intézményi vonatkozásban csakúgy, mint az egyéni munkavégzésben. . Az innovációs társadalom tudásközpontú, tudástermelő társadalom."/ 5. / Ezekből a gondolatokból világosan következik, hogy a gazdasági élet motorja ugyanakkor szellemileg legigényesebb eleme az innováció. Itt gyülekeznek a szellemi/szakmai elit képviselői, és e fogalom körül épülnek fel az un. kiválósági központok is. Úgy tűnik, hogy a gazdaságban a nyelvismeret szempontjából is a legigényesebb terület és csoport az innovációs kérdésekkel és folyamatokkal foglalkozók köre. Nem véletlen, hogy a nyelv fogalmi megragadása, körülhatárolása a gazdaság részéről az e területen tevékenykedők körében fogalmazódik meg legvilágosabban. Állításuk szerint az idegen nyelv ma már: munkanyelv, a tudástőke része, termelési eszköz, kulcskvalifikáció mint a tudásanyag más eleme a szakismeret, a számítástechnikai tudás, a menedzsment ismeretek, stb. A munkanyelv, a tudástőke, a termelési eszköz, a kulcskvalifikáció fogalmak egyben azt is jelzik, hogy a gazdaság képviselői - talán legjobb képviselői - hogyan látják a nyelvtudást, illetve azt milyen értékrendszerbe helyezik bele. Azzal egészíthető ki ez a gondolatsor, hogy a gazdaság részéről még két kiemelten nyelvigényes területet jelölnek ki a szakemberek: az un. kapcsolati tőke építőit és a felsőszintű menedzseri munka képviselőit, akik nyilvánvalóan az innovációs folyamatokkal is kontaktusban állnak.

A gazdaság szélesebb körében szereplők tisztában vannak azzal, hogy a globalizáció korában a világgazdaságban számos olyan, a nyelvtudást is relevánsan érintő tényező van jelen, amelyek a gazdaság - kutatás - innováció háromszögében mozognak, illetve mindhármat érintik is.

Ezek a tényezők hat pontban foglalhatók össze az alábbi táblázat szerint:

11. táblázat

Gazdaság, kutatás, innováció

(a nyelvtudás szempontjából is releváns jellemzők)

globális rendszerek

multinacionális rendszerek (nem a hely a szituáció, a feladat a mérvadó)

gyors fejlődési ütem

információs árvíz (hordozók+információk területén)

versenykényszer:

- folytonos időzavar

- beérési, utolérési hajsza

- azonnali reagálási/csatlakozási/felülmúlási igény

munkaerő mobilitás (cégen belüli, kívüli, transznacionális)

A tudománytörténet képviselői között visszatérő fogalom a termékbefektetési értékarány, azaz annak megítélése, hogy az anyagi tőke ( a vas ) és a szellemi tőke ( az agy ) részaránya hogyan változott meg az utóbbi három évszázadban. Az arányokról viták folynak, de a következő arányszámok nagyjából elfogadottak: anyagi tőke / szellemi tőke arány a XIX. században 70% / 30%; a XX. században 50% / 50%; a XXI. században 30% / 70%. A szellemi tőke különféle elemekből áll össze. Ennek a halmaznak - amint az az előző két fejezetből is kiderült - ma már elismert eleme a nyelvtudás. A kérdés csak az, hogy a termékbefektetési értékarányban, ezen belül a szellemi tőke kategóriában mennyi, pontosabban hány százalék a nyelv jelenléte. Ennek a jelenlétnek a kimutatása számszakilag több okból is igen nehéz. Egyrészt a nyelvigényesség eltérően jelentkezik a különféle típusú szakmai és gazdasági feladatokban, másrészt a nyelvi érték megjelenése hol explicit (direkt), hol implicit (indirekt) jellegű. Némi humorral tehát azt mondhatjuk: nehéz meghatározni, hogy mennyi az annyi. A nyelvoktatási szakma részéről egyértelmű sikernek könyvelhető el már az is, hogy a gazdaság kezd világos fogalmakat használni a nyelvtudásra, illetve annak értékére, és ami talán ennél is fontosabb az az , hogy egyre tágabb felvevő piacává és aktív támogatójává válik a nyelvoktatásnak, illetve a nyelvi képzésnek (lásd 12. táblázat).

A felmérésből származó adatok valamint az interjúk alapján megfogalmazhatók azok a trendek és üzenetek, amelyeket a gazdaság küld a felsőoktatás és az ott folyó nyelvoktatás számára. Úgy gondolom, hogy az üzeneteknek további címzettjei is vannak: a nyelvpolitikával és a nyelvpedagógiával foglalkozók - ezen belül is leginkább a döntéshozó pozíciókban lévők - számára. Ezért talán nem lenne célszerűtlen bizonyos döntések újragondolása a következők alapján:  a.) Angol nyelvi dominancia a használatban és ebből fakadóan az oktatásban. b.) Az EU - nyelvpolitikai, nyelvoktatási modell érvényesítése: két idegen nyelv és anyanyelv kiművelése. c.) Középfok és felsőfok közötti nyelvi szintelvárás. d.) A szakmai nyelvi kommunikációs szint emelése és a készségek magasabb kidolgozottsága. e.) A nyelvi kommunikációs biztonság megteremtése a cég mikro- és makrokörnyezetében. Ennek része, hogy a cég szakemberei minél magasabb és kidolgozottabb szinten munkanyelvként, illetve lingua francaként tudják használni az angolt. Ezt a törekvést és célt felerősíti az a tény, hogy a szakmai/szaknyelvi egyneműséget és a korlátlan megértést is az angol szaknyelvi terminológia közel teljes kidolgozottsága teremti meg.

A direkt szakmai tartalmú jelzéseken kívül az üzenetek általános része pedig a következőkben foglalható össze: Az igény és a piac oldaláról nézve az oktatási és a képzési rendszerek meghatározó elemévé válik a gazdaság. A különféle típusú nyelvi képzési rendszerek (állami, egyházi, magán, vállalati, alapítványi, stb.) szakmai körei és fenntartói között szükséges a párbeszéd.

Egy szakmai eszmefuttatás, aminek a címe tartalmilag is - és stílusosan a nyelvoktatási témánkhoz - a nyelvi játék szintjén is kapcsolódik tanulmányunkhoz így hangzik: Gazdaság és gazdagság. A szerző azt állítja, hogy az információ és a nyelv két kulcs a gazdasághoz és a gazdagsághoz, és a gondolatsort így zárja: "Az információk megszerzésében, átadásában, az ehhez szükséges módszerek elsajátításában ugyancsak fontos tényezővé válik a nyelvi képzettség."/ 6. / Ezt saját témánk zárógondalataként is ajánlom az olvasók figyelmébe.

Jegyzetek

1.) A 181 vizsgált cég nagy- és középvállalatokból áll össze. A vizsgálati bázis sokszínűségét és nemzetköziségét jelzi a példatár és mintatár jelleggel összeállított alábbi részleges szaknévsor: AUCHAN, BIOGAL, BORSODCHEM, DUNAFERR, ÉPÍTŐIPARI V. FŐTÁV, GAZDASÁGI MINISZTÉRIUM, HUNGAROCAMION, KUCSAKER, L'OREAL, LUFTHANSA, MAGYAR VILLAMOSSÁGI MŰVEK, MATÁV, MOL, NEMZETBIZTONSÁGI MINISZTÉRIUM, NOKIA, PAKSI ATOMERŐMŰ, PANNON, PHARMAVIT, PRICEWATERHOUSE, UNILEVER, VIVENDI,  VÍZMŰVEK, stb.

Az EU-nyelvek körében a felmérésben a következő nyelvek szerepelnek: angol, német, francia, olasz, spanyol, holland, portigál (ez utóbbi kettő egy-egy jelöléssel az egyéb kategóriában). Az egyéb nyelvek körében előfordul még az arab kettő és a japán három jelöléssel.

Az álláshirdetésekre vonatkozóan a BME Közgazdaságtan Tanszéke és Nyelvi Intézete végzett elemzéseket a magyar álláshirdetésekről és az 1980-as évektől 2000-ig vizsgálta ezeket a tartalom és az elvárások szempontjából. A szakmai tartalom az elvárások, az igényelt nyelvtudás és a hirdetés nyelve alapján alakult ki az öt "nemzedék".

Hronszky Imre: Kockázat és innováció (Atechnika fejlődése társadalmi kontextusban) 2002. Budapest, Arisztotelész Kiadó, p. 268.; p. 123.

Lásd: 4. jegyzet p. 128.

Debreceni Nyári Egyetem (különkiadvány) 2001. Gazdaság és gazdagság c. tanulmány.