ESZMÉK SZEREPE A DRÁMAI KÖLTEMÉNYBEN

ESZMÉK SZEREPE A DRÁMAI KÖLTEMÉNYBEN

A drámai költemény (illetve emberiség-költemény) eredetileg nem színpadi elõadásra szánt mû, ezért sok tekintetben szabadabb, mint a többi drámai mûfaj. Terjedelmileg is hosszabb, hiszen nem korlátozza a színpadi idõ, a színhely is sokszor 212b16c változhat. A gondolati, bölcseleti tartalom miatt inkább olvasásra alkalmas. Többnyire verses formájú alkotások, bennük a költõ a világról vallott felfogását, történelem-bölcseleti eszméit mondatja el a különbözõ szereplõkkel. Szerkezetileg is hatalmas kompozíció, eszmei síkon pedig teljes világképet adnak. Tipikusan romantikus mûfaj, ennek nagy kérdéskörei: boldogságvágy, szabadság, szerelem, pénz, küzdés, nagy tettek.

Irodalmunk egyik kiemelkedõ alkotása MADÁCH IMRE: Az ember tragédiája címû mûve. Mûfajilag drámai költemény, párbeszédes formájú verses mû. Filozófiai tartalmakat hordozó költõi alkotás. Közvetlen mûfaji elõzménye a világirodalom egyik legnagyobb alkotása, Goethe Faustja. Madách problematikája mégis egészen más. Goethe azt kutatja: mi a célja az ember életének, az emberi cselekvésnek, Madách arra keresi a választ: van-e célja, értelme. Más történelmi körülmények szülték Madách mûvét, ezért kérdésfeltétele is más. Társadalmi és egyéni csalódások sorozata (vidéki középbirtokos családban született, aljegyzõként élesen támadja a megyei állapotokat, majd - pár évi közszereplés után - visszavonul birtokára. Közéleti kiábrándultságát magánéleti válsága csak fokozza: Fráter Erzsébettel kötött házassága válással végzõdik. A szabadságharcban betegsége miatt nem vehetett részt, a bukás azonban súlyosan érintette, személyesen is. Egyik öccse a forradalom alatt szerzet betegségébe hal bele, testvérének apósát kivégzik, nõvérét és családját kegyetlen útonállók mészárolják le. Õ maga fogságot szenved, mert Kossuth titkárát rejtegette) s egy elbukott forradalom után írja meg a Tragédiát, belesûrítve egy válságos korszak csalódásait és hinniakarását. A mû keletkezési éve 1860-as évek eleje, egy csüggedés-korszak végén és egy újra reménykedõ korszak hajnalán alkotta meg. A mû "ellentmondásossága" a pesszimista eseménysorozat és az optimista befejezés a megírás idõpontjának társadalmi közérzetébõl fakad.

A mû eszmeiségét formáló filozófiai és tudományos hatások:

A Hegel-i filozófia hatása, mely szerint egy-egy eszme megjelenik, kibontakozik (tézis), de a történelemben való megvalósulása során eltorzul, embertelenné válik (antitézis), s ebbõl az ellentétbõl egy új eszme születik (szintézis) û ami azonban kimarad Madáchnál. Az alapkonfliktus az állítás-tagadás, a reál-ideál ellentéte,(az Ádám képviselte nagy, szent eszmék és az eszméket megtagadó Lucifer); a hinniakarás és kiábrándultság belsõ vitája.

A determinizmus jelentkezése: az ember rendelkezik-e szabad akarattal, változtathat-e sorsán, vagy az elõre elrendelt úton jár? Az ember a körülmények áldozata? Madách szerint van szabad akarat, de ezt meghatározza az isteni akarat (ami miatt kiûzettek a Paradicsomból, hiszen megszegték az isteni parancsot) és a világ anyagi törvényszerûségei (pl. hatalom utáni vágy, irigység, önzõség.)

A kor tudományos nézetei: a természeti végzete elkerülhetetlen, a Nap kihûl, a földi lét megszûnik, az emberi faj elpusztul. A genetika határozza meg, hogy mivé válhat az ember, melyen értékeket birtokol.

A hit és kétely motívuma minden színben jelen van, a cselekményben (Ádám hisz egy eszmében, csalódik, kiábrándul, de vállalja az újrakezdést); a szereplõkben (Ádám hisz, Lucifer kételkedik, Éva a harmóniát teremtõ erõ). Ugyanígy találkozunk a sors és végzett motívumával: az emberi sorsvállalás kötelesség, még akkor is küzdeni kell, ha a végzett elkerülhetetlen. A küzdés maga a lét értelme. Az ember és a nemzet, a nemzet és az emberiség sorsa elválaszthatatlan.