|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||
A költségvetési szervek gazdálkodását alapvetöen az államháztartási törvény, valamint az éves költségvetési törvények végrehajtását szolgáló kormányrendeletek határozzák meg. A költségvetési szervek tehát az éves költségvetés alapján a jogszabályokban meghatározott feltételek mellett gazdálkodnak. A költségvetési szervek elemi költségvetést készítenek, ami a gazdálkodásuk alapját képezi.
Az elemi költségvetés a következöket tartalmazza:
a költségvetési alapokmányt;
a kiadásokat és bevételeket részletes elöirányzatonként;
a kiadások és bevételek tevékenységenkénti részletezését;
a költségvetési szerv személyi juttatásainak és létszámának összetételét;
a költségvetési feladatmutatók és költségve 121g68b tési mutatószámok állományát;
a részletes kiadási és bevételi elöirányzatokat megalapozó számításokat.
A központi költségvetési szerv felügyeletét ellátó szervezet minden év január 10-ig megállapítja azokat a keretszámokat, amelyeket a költségvetési szerv költségvetésének tartalmaznia kell. A helyi önkormányzatoknál is megállapításra kerül az elemi költségvetés, amely tartalmazza az általa alapított és fenntartott költségvetési szervek föbb elöirányzatait.
Alapelvként kell figyelembe venni, hogy a költségvetési szervek bevételi, illetve kiadási elöirányzat felhasználási joggal rendelkeznek. A helyi önkormányzatok is alapvetöen az államháztartási és költségvetési törvények figyelembevételével gazdálkodnak, de részükre még a helyi önkormányzatokról szóló törvény is kötelezettségeket ír elö.
A költségvetési szervek gazdálkodásának fö szabálya, hogy kötelesek - beleértve a létszámkereteket is - a költségvetési törvényben jóváhagyott elöirányzaton belül gazdálkodni.
A bevételi elöirányzat módosítás nélkül is túlléphetö, a túllépés feltétele, hogy a bevételekre vonatkozó jogszabályok évközben ne változzanak, ellenkezö esetben az elöirányzatokat módosítani kell. Az önkormányzatoknál a többletbevételek sorsát külön önkormányzati rendeletben kell szabályozni.
A bevételek tervezettöl való elmaradása esetén a kiadási elöirányzatok csökkenthetök, zárolhatók, illetve törölhetök. A csökkentés az adott éven belül jóváhagyott elöirányzat összegének mérséklését jelenti, a zárolás, hogy egy adott idöpontig az elöirányzat nem használható fel, és felhasználása annak a függvénye, hogy a bevételek a zárolás idöpontjáig hogyan alakulnak. A törlés azt jelenti, hogy az adott intézménynél azt a feladatot, amelyre az elöirányzat vonatkozott, nem kell vagy nem lehet végrehajtani.
A költségvetési szerv feladatai ellátását szolgáló bevételek a következök lehetnek:
az intézmény által nyújtott szolgáltatások ellenértéke;
az állami (hatósági, engedélyezési, felügyeleti ellenörzési) feladatok díjbevételei;
az alaptevékenység körében végzett szolgáltatások ellenértéke;
az állami feladat ellátása során létrehozott termékek, jegyzetek, tankönyvek, kiadványok, tanulmányok értékesítési bevétele;
müködési célú átvett pénzeszköz (ideértve azon állami megbízások bevételét is, amelyeknél a megbízó így rendelkezett);
a tárgyi eszköz felújítási, más felhalmozási célú pénzeszközátvétel;
a költségvetési szerv helyiségei, eszközei tartós és eseti bérbeadásának díja;
a költségvetési szerv szellemi és anyagi infrastruktúrája magáncélú igénybevételének térítése;
a vendéglátó-ipari vállalkozások által üzemeltetett intézményi étkezdék, éttermek bérleti díja;
a költségvetési szerv rendeltetésszerü müködése során elhasználódott, illetöleg feleslegessé vált tárgyi eszközök (ideértve az ingatlanokat is) és készletek értékesítéséböl befolyt bevétel;
dolgozó, hallgató, tanuló stb. kártérítése, munkaruha- és egyéb térítése;
a kamat, kötbér, bírság, kártérítés; az értékpapír-értékesítésböl (-visszaváltásból), adók visszatérítéséböl, bánatpénz megfizetéséböl származó pénzösszeg, kivéve a vállalkozási tevékenységgel összefüggöket;
a költségvetési szerv részére meghatározott rendeltetéssel adott egyes pénzeszközök (pl. adomány).
A kiadási elöirányzatokat alapvetöen két törvényileg megkülönböztetett csoportra lehet osztani. Vannak olyan elöirányzatok, melyekkel a költségvetési szervek úgy gazdálkodnak, hogy módosítás nélkül is túlléphetöek. Ezek azonban csak olyan elöirányzatok lehetnek, amelyek esetében a többletkiadást valamely - törvényben, vagy kormányrendeletben megállapított - támogatásra, illetve ellátásra vonatkozó jogosultság eredményezi. A jogszabály módosítása esetén az elöirányzatot módosítani szükséges. Az elöirányzatok többsége a második kategóriába tartozik, ezek nem léphetök túl, mértéküket a költségvetési törvényben meghatározott elöirányzatok tartalmazzák.
Adott évben a költségvetési szervek gazdálkodásának milyensége attól függ, hogy a bevételek és kiadások hogyan alakulnak. Jó tervezés és szigorú gazdálkodás esetén az intézmények az adott évben rendelkezésre álló forrásaikat teljes egészében felhasználják. Jó gazdálkodás esetén is elöfordulhat azonban, hogy külsö körülmények miatt elöirányzat-maradvány képzödik. Ezen maradványok felhasználására a törvények szigorú szabályokat tartalmaznak.
A költségvetési szerv által az adott költségvetési évben fel nem használt kiadási elöirányzatot (az ún. elöirányzat-maradvány) a felügyeleti szerv felülvizsgálja. E felülvizsgálat eredményeképpen a költségvetési szerv a jóváhagyott elözö évi elöirányzat-maradványát tárgyévben, az elöirányzat-maradvány teljes összegére vonatkozó intézményi hatáskörü elöirányzat-módosítás után használhatja fel. A költségvetési szervek föszabályként elöirányzat-maradványuk jóváhagyását megelözöen is finanszírozhatnak annak terhére. A saját hatáskörü elöirányzat-módosítás végrehajtásával a maradvány jóváhagyásától függö utólagos felügyeleti korrekciós és ezzel összefüggö visszapótlási kötelezettség mellett.
A megfelelö kiadási jogcímeken és kiemelt elöirányzatokon - az államháztartás alrendszerein belül és az alrendszerek között - az elözö évben átvett pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos kiadásokat, illetöleg az elözö évben vállalt kötelezettségek áthúzódó tételeit az átvett pénzeszközök terhére nem lehet teljesíteni.
A központi költségvetési szervek elöirányzatai, a fejezeti kezelésü elöirányzatok teljesítésének tárgyévet követö elszámolása és a maradvány-elszámolás során a normatív támogatások jogosultságot meghaladó többlete, valamint a véglegesen elmaradt feladatokhoz támogatási célokhoz kapcsolódó elöirányzatok - következö évre áthúzódó kötelezettséggel nem terhelt, engedélyezési okirattal, illetve szerzödéssel le nem kötött külön jogszabályban foglaltak szerint megállapított - maradványa törlésre kerül.
A költségvetési szerv feladatainak végrehajtása érdekében a kiadási elöirányzatokat terhelö fizetési (vagy más teljesítési) kötelezettség vállalása vagy ilyen követelés (bevételi elöirányzat teljesítése érdekében történö) elöírása föszabályként a költségvetési szerv vezetöjének vagy az általa megbízott személynek a hatáskörébe tartozik. A kötelezettségvállalás csak írásban és - ugyancsak föszabályként - a gazdasági vezetönek vagy az általa kijelölt személynek az ellenjegyzése után történhet. A kötelezettségvállalásnak elöirányzat-felhasználási terven kell alapulnia.
A költségvetési szervek gazdálkodásánál külön kell foglalkoznunk azokkal a tételekkel, melyek a gazdálkodás szempontjából egy-egy költségvetési szervnél kiemelkedö jelentöségüek lehetnek. Ilyenek:
bérek és személyi juttatások, valamint a létszámgazdálkodás,
felújítás és beszerzés,
közhasznú társaságban, gazdasági társaságban való részvétel szabályai,
a vagyonértékesítés,
vállalkozási tevékenység szabályozása.
A fenti tételek a gazdálkodás szempontjából teljesen más szabályozást követelnek meg, és felhasználásukra vonatkozóan is egy-egy költségvetési intézménynél más feltételek kerülnek kialakításra.
A költségvetési intézmények elöirányzatai között ez a legnagyobb tétel, így ezek felhasználása egyrészt gazdasági szempontból, másrészt humánpolitikai szempontból is rendkívül nagy körültekintést igényel. A személyi juttatások elöirányzata kiterjed a létszám és az ennek alapján meghatározott személyi juttatásokra, a foglalkoztatás egészére. A személyi juttatások magukban foglalják a rendszeres, a nem rendszeres és a külsö személyi juttatásokat.
A rendszeres személyi juttatások az értelmezés szerint a teljes és részmunkaidöben foglalkoztatottak alapilletményét tartalmazza, ideértve a 13. havi illetményt is. Egyes költségvetési szerveknél ehhez hozzájárul még az ún. illetmény-kiegészítés, illetve illetménypótlék.
A nem rendszeres személyi juttatások köre felöleli a teljes, illetve részmunkaidöben foglalkoztatottak számára a kollektív szerzödésekben (ha van ilyen) szereplö juttatásokat, költségtérítéseket, illetve nem kötelezö jelleggel adható egyéb juttatásokat, amennyiben ezek kifizetésére az adott költségvetési intézménynél a forrás rendelkezésre áll.
A külsö személyi juttatások köre a költségvetési szerv állományba nem tartozók személyi juttatását foglalja magába, beleértve a saját munkavállalónak a munkakörén kívüli munkáért fizetett juttatást is. (Pl. ha egy egyetemi oktató a kötelezö oktatási feladatain kívül egy egyetem részére a munkaköri leírását meghaladó többletmunkát végez.)
A létszám-elöirányzat az államháztartásban müködö költségvetési szerveknél mindig a legkritikusabb. A humán eröforrásokkal való gazdálkodás sok esetben kihat az egész intézmény gazdálkodására. A létszám-elöirányzatokat minden esetben pontosan az adott feladatra lebontva kell megtervezni.
A létszám-elöirányzat magába foglalja a személyi juttatások elöirányzatainak felhasználásával foglalkoztatható, a feladatok ellátásához a felügyeleti szerv által meghatározott tevékenységek ellátásához szükséges engedélyezett létszámkeretet, és az éves átlagos statisztikai állományi létszámkeretet. Az engedélyezett létszámkeretet álláshelynek nevezzük, míg a statisztikai állományi létszámot átlaglétszámnak hívjuk. A gazdálkodásnál figyelembe kell venni a tárgyév elsö napján foglalkoztatott tényleges és munkajogi létszámot, valamint az év utolsó napján nyilvántartott tényleges és munkajogi záró létszámot. Az év során a költségvetési szervezetek vezetöinek folyamatosan kell az elömeneteli rendszernek megfelelö besorolási és egyéb elöírásokat figyelemmel követni. Erre azért van szükség, hogy a tervezett létszámhoz szükséges elöirányzatok mindig rendelkezésre álljanak.
A Kormány rendelkezései szerint létszám személyi juttatási elöirányzat nélkül nem tervezhetö. Az átmenetileg be nem töltött álláshelyekre jutó elöirányzatokat az érintett álláshely tényleges személyi juttatásai alapján szükséges megtervezni. Az engedélyezett létszámkeretet az elemi költségvetésben kell jóváhagyni. A létszámkeretek azonban változtathatók is, a változtatás iránya a növelés szempontjából a fentiek szerint csak feladat és forrásbövítéssel lehetséges. A csökkentésre vonatkozóan külön gazdálkodási szabályok vonatkoznak. Abban az esetben, ha a költségvetési szerv az év során csökkenti a személyi juttatások eredeti elöirányzatának megállapításakor számításba vett létszámot, az abból származó megtakarítást az adott költségvetési évben és a következö években szabadon felhasználhatja. Ez a rendelkezés természetszerüen nem vonatkozik arra az esetre, ha feladatelmaradás történik. Nagyon fontos szabály, hogy a személyi juttatások elöirányzatának átmeneti megtakarítása terhére tartós, hosszú távú kötelezettség nem vállalható.
Egy-egy költségvetési intézmény gazdálkodásánál pontos elöírások vonatkoznak arra, hogy mi számít a tárgyévben létszámcsökkentésnek. Létszámcsökkentésnek minösülnek a következö esetek:
a jóváhagyott éves létszámkeretböl üres álláshely zárolásra kerül;
hivatalos felügyeleti szervi értesítés alapján csökken az ellátandó állami feladatok köre;
a költségvetési szerv változatlan tevékenységi körébe tartozó feladatokat változatlan színvonalú ellátás mellett hatékonyabban, racionálisabban végzi el, és létszámot szabadít fel;
olyan beruházást hajt végre, mellyel közvetlen létszámot lehet megtakarítani.
Nem minösül létszámcsökkentésnek, ha a foglalkoztatási forma megváltoztatására kerül sor, mondjuk, a költségvetési szerven belül áthelyezés miatt történik feladatváltoztatás.
Fontos szempont, hogy az intézmény müködéséhez feltétlenül szükséges felújításokat és beszerzéseket a leghatékonyabb módon végezze el a költségvetési szerv. A beszerzések egyrészt az adott terület folyamatos müködéséhez szükségesek. Másrészt megkülönböztethetünk olyan beszerzéseket, amelyek a hosszú távú fejlesztés részeként több költségvetési éven átfolytatódnak, és meglétükre a költségvetési szerv jövöje szempontjából nélkülözhetetlenül szükség van. Ez utóbbiakat nevezzük intézményi beruházásoknak.
A felújítás olyan gazdálkodási kategória, amely általában egy költségvetési éven belül valósul meg, de szabályai nagyban hasonlítanak a beruházásokkal kapcsolatos szabályokra.
Ha a felügyeleti szerv feljogosítja az önállóan gazdálkodó költségvetési szervezetet, hogy a tárgyi eszközök felújítását és beszerzését, valamint a beruházásokat önállóan is elvégezhesse, akkor az intézmény maga dönti el e területen, hogy mikor, mit és mennyiért vásárol, vagy beruház. Az adott költségvetési szerv eredeti költségvetésében a tárgyi eszközökre vonatkozó elöirányzatokat meg kell tervezni, és jóvá kell hagyatni. Ez az összeg kiegészülhet a felügyeleti szervtöl, fejezettöl, vagy egyéb költségvetési szervtöl kapott elöirányzattal.
Meglévö tárgyi eszköz helyett csak akkor szerezhetö be új tárgyi eszköz, ha a meglévö tárgyi eszköz 0-ig leíródott, azaz a nettó értéke zérus, vagy megsemmisült, vagy a rendeltetésszerü használatra alkalmatlanná vált, üzemképtelen, vagy elavult.
A központi költségvetési szerv kétféle típusú társaságban vehet részt. Az egyik egy un. közhasznú társaság, másik pedig a gazdasági társaság lehet. A költségvetési szerv jogosult különbözö biztosítások megkötésére is. Mind a közhasznú társaságban, mind a gazdasági társaságban való részvételt szerzödésben kell meghatározni. A szerzödésben ki kell térni a bérbeadás szabályaira, amennyiben ingatlan, ingatlanrész vagy egyéb tárgyi eszköz bérbeadásáról van szó. Ki kell kötni, a bérleti díj fizetésére való elöírásokat is. Lehetöség van a költségvetési szervnek, hogy szellemi kapacitásának további hasznosítása érdekében szerzödést kössön a társaságokkal a szellemi tevékenységek felkínálására is. Ebben az esetben konkrétan meg kell határozni az igénybe vett szellemi tevékenység által elvégzendö feladatokat, valamint a szolgáltatás ellenértékének megtérítési módját.
A költségvetési szerv biztosítást köthet a tárgyi eszközeire, készleteire, vállalkozásaira, illetöleg a felügyeleti szerve által engedélyezett veszélyesnek minösített feladatokat ellátó személyekre. Ezek az ún. klasszikus biztosítási körbe tartoznak, melyeket a különbözö biztosító társaságokkal köthet meg a költségvetési szerv.
A gazdálkodás speciális biztosítási szabályrendszerébe illeszkedik alkalmazottainak önkéntes kölcsönös biztosító pénztárral szembeni tagdíjbefizetési kötelezettsége, átvállalása, amelyet a költségvetési szerv részben vagy egészben átvállalhat, illetve az alkalmazottai javára a biztosítónak külön adományt is adhat.
Hasonlóan járhat el a vele foglalkoztatotti jogviszonyban álló magánnyugdíj pénztárak tagdíjának a kötelezö 6 %-os befizetésen túli tagdíjkiegészítés esetén. A biztosítás kötésre vonatkozó általános szabályokat nyilvános belsö szabályzatban szükséges elrendezni.
A központi költségvetési szerv köteles a rábízott kincstári vagyonnal rendeltetésszerüen gazdálkodni, annak állagát, értékét megörizni és lehetöség szerint a vagyont gyarapítani. Ezen alapelv figyelembevételével a vagyon értékesítése rendkívül nagy körültekintést és szakértelmet igényel. Sok költségvetési intézmény ilyen típusú feladatok ellátására nincs is felkészülve. Ezért az idevonatkozó gazdálkodási szabályokat szigorúan be kell tartani.
Az értékesítésböl keletkezö bevételeket a költségvetési törvényben meghatározott módon be kell fizetni a központi költségvetésbe. A központi költségvetési szerv vagyonkezelésében lévö ingatlan értékesítésének ellenértékéböl megfelelö összeg visszahagyható az intézménynél. A törvényben meghatározott értéknél magasabb összeg visszaigényléséhez a Kincstári Vagyonkezelö Igazgatósághoz kell fordulni és kérelmezni kell - meghatározott indokok alapján - a bevételi hányad növelését.
A pénzügyminiszter jogosult a visszahagyandó bevételi hányad mértékéröl dönteni. Indokolt esetben a teljes összeg felhasználását is engedélyezheti ha az a jóváhagyott ágazati programok megvalósítását szolgálja, vagy a visszahagyandó összeg mértéke csekély, nem haladja meg a 3 millió forintot.
A költségvetési intézmények az alapfeladataik ellátására kerülnek létrehozásra. A vállalkozási tevékenység rendszerszerüen idegen az államháztartás szervezeteitöl. A vállalkozói tevékenysége, ha van ilyen, akkor az nem a költségvetési szerven keresztül valósul meg. Az állami intervenció a vállalkozói szektorba támogatások nyújtásán keresztül valósul meg. A központi költségvetési szerveket azért hozzák létre, hogy az állam által vállalt feladatokat, szolgáltatásokat és egyéb tennivalókat végezzenek el.
A költségvetési szervek vállalkozási tevékenységét tehát részletesen, pontosan és ellenörizhetö módon szabályozni kell. A vállalkozásból eredö bevételek egy részét a központi költségvetésbe kell befizetni, egy másik része az intézménynél marad. Ez a rendszer azon az elven müködik, hogy a költségvetési szerv ezen tevékenysége, azaz a vállalkozás, nem eshet más elbírálás alá, mint a nemzetgazdaság egyéb vállalkozása. Az egyéb vállalkozások is társasági adót fizetnek, amely a központi költségvetés egyik fö bevételi forrása.
A központi költségvetésbe történö befizetésen túl a vállalkozásból származó bevételi elöirányzatot terheli az e tevékenységet szolgáló valamennyi kiadás. Tehát a költségvetési szerven belül un. keresztfinanszírozás nem képzelhetö el, mert ez nem tenné egyértelmüvé és világossá az adott szerv által folytatott vállalkozás gazdaságosságát.
A vállalkozási tevékenységnek a költségvetési szervre nézve olyan kiadásai is lehetnek, amelyek az általános feladatellátási rend szerinti tennivalókkal közösek. Pl. karbantartó tevékenység, kisegítö részlegek költségei, közös épületben való tevékenység, közös informatikai bázis. Ilyen esetekben a kiadásokat a számviteli szabályok szerint kell megosztani. A vállalkozási tevékenység folyó évi bevételeiböl nem számolható el beruházási, illetve tárgyieszköz felújítási tevékenység.
Egy-egy költségvetési szerv vállalkozási tevékenysége egy bizonyos határ felett felveti annak a kérdését, hogy e szervezet igazából állami feladatot lát-e el. A túlzott vállalkozási tevékenység azt eredményezheti, hogy a szervezet kikerül az államháztartási körböl és a társasági törvény által meghatározott szabályozási körbe kerül. Ennek a mozzanatnak a feltételei a következök:
Ha a költségvetési szerv vállalkozási tevékenységéböl származó bevételek együttes összege két egymást követö évben meghaladja a ténylegesen teljesített - a költségvetési támogatást is magában foglaló - összbevétel egyharmadát, és a vállalkozások tartós fenntartására, illetve bövítésére lehetöség látszik, az alapító - központi költségvetési szervnél a pénzügyminiszter egyetértésével - dönt a költségvetési szervként való továbbmüködéséröl és a vállalkozási tevékenység korlátozásával, vagy gazdasági társasággá való átalakításról, illetve a vállalkozási részlegek leválasztásáról.
A vállalkozási tevékenység eredményét a költségvetési szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéröl szóló szabály szerint kell megállapítani.
A költségvetési szerv nevében fizetési, vagy más kötelezettséget csak az önállóan gazdálkodó szerv vezetöje, vagy az általa, illetve - ha müködik ilyen - vezetö testülete által megbízott személy jogosult. A kötelezettségvállalásoknál figyelemmel kell lenni arra, hogy a feladatvállalások az alapokmányban foglaltaknak megfelelöen történjenek. A kötelezettségvállalásokra külön tervet kell készíteni, amiben be kell mutatni a tételesen azokat a pénzeszközöket, melyek a vállalás teljesítését lehetövé teszik. A kötelezettségvállalás néhány kivételtöl eltekintve csak írásban történhet, a dokumentumot minden esetben az arra jogosult személynek ellenjegyezni kell.
Az ellenjegyzésre jogosult személynek a dokumentum ellenjegyzése elött néhány dologról meg kell gyözödnie. Nem szabad úgy kötelezettséget vállalni, hogy az sértse a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat. Az is alapszabály, hogy nem szabad olyan kötelezettséget vállalni, amire nincs meg a fedezet.
A helyi önkormányzat nevében kötelezettséget a polgármester, vagy az általa felhatalmazott személy vállalhat. A kötelezettségvállalás ellenjegyzésére a jegyzö vagy az általa felhatalmazott személy jogosult.
A kiadás teljesítésének és a bevétel beszedésének mechanikus része az utalványozás. Az önállóan gazdálkodó költségvetési szerv vezetöje, vagy az általa felhatalmazott személy jogosult az utalványozásra. Utalványozni csak az érvényesített okmányra rávezetett, vagy külön írásbeli rendelkezéssel lehet. Szigorú szabályokat kell alkalmazni az írásos rendelkezéseknél (utalvány-rendelet). Az utalványnak egyrészt formájában, másrészt tartalmában is meg kell felelni az elöírásoknak.
A külön írásbeli rendelkezésként elkészített utalványon fel kell tüntetni a következöket:
a rendelkezönek és a rendelkezö végrehajtónak a megnevezése,
az "utalvány" szót,
a költségvetési évet,
a befizetö és a kedvezményezett megnevezését, címét, bankszámlájának a számát,
a fizetés idöpontját, módját, összegét,
a megterhelendö, jóváírandó bankszámla számát és megnevezését,
a keltezést, valamint az utalványozó és az ellenjegyzö aláírását.
A kötelezettséget vállaló, ellenjegyzö, illetve utalványozó és ellenjegyzö ugyanazon gazdasági eseményre vonatkozóan azonos személy nem lehet. Ezzel kizárható hogy esetleges visszaélésekre sor kerülhessen. Természetesen az is kizárt, hogy az illetö közvetlen hozzátartozója végezze el ezt a cselekvést.
Arra az esetre külön szabályok vonatkoznak, amikor mind az utalványozás, mind pedig a kötelezettségvállalás ellenjegyzöje megtagadja az aláírást. Ilyen esetben a kötelezettségvállaláshoz záradékot kell csatolni, aminek az a lényege, hogy az ellenjegyzés utasításra történt, és erröl tájékoztatni kell a központi költségvetési szerv felügyeleti szervét, illetve a helyi önkormányzat képviselö testületét.
Az államháztartás alrendszereinek egészéröl az Országgyülésnek kell beszámolni úgy, hogy az ellenörzést a benyújtás elött két hónappal az Állami Számvevöszéknek el kell végeznie. Ebböl adódóan minden egyes alrendszerben szereplö szervezetnek is beszámolót kell készítenie.
A költségvetési szerv, a beszámolási kötelezettségének a számvitelröl szóló törvényben és a végrehajtást szolgáló rendeletekben foglalt módon tesz eleget. Az éves beszámolót kiegészítö, szöveges melléklettel kell ellátni, és tartalmi szempontjait a pénzügyminiszter állapítja meg. A bevételek és kiadások tételes elszámolásán túl a költségvetési szerveknek értékelniük kell, hogy végeztek-e olyan tevékenységet, amely vállalkozási tevékenység volt, a vállalkozási tevékenységböl származó bevételek, hogyan módosították támogatási szükségleteiket, változott-e a gazdálkodásuk színvonala, jövedelmezösége, vagyona.
A felügyeleti szerv a költségvetési szervei beszámolóját minden esetben felülvizsgálja. Ez egyrészt a felügyeleti szerv kötelessége, másrészt a költségvetési szerv vezetöinek az érdeke is. A felülvizsgálat során a jóváhagyott feladatok szakmai teljesítésére és értékelésére kerül sor, valamint a pénzügyi teljesülés és a feladat-meghatározás összhangja kerül átvilágítás alá. Az eredeti módosított terv és a tényadatok összevetésre kerülnek a nagyobb eltéréseket akár pozitív, vagy akár negatív irányban történtek, részletesen indokolni kell.
Találat: 10288
