Vállalat monopólium esetén, versenyszabályozás

Monopolizált piacok-tiszta monopólium

Monopolizált piac, vagy monopolpiac kifejezést használjuk, ha hiányoznak a tiszta verseny feltételei. Ilyenkor néhány nagyvállalat uralja a piacot. Különleges esete a tiszta monopólium, mikor egyetlen termelőre szűkül egy termék piaca.

A vevői oldalon kialakult monopolhelyzetet monopszóniának nevezzük.

Monopóliumnál az átlagköltség-görbe, és a keresleti függvény metszi egymást, így téve alkalmassá a vállalatot a teljes kereslet kielégítésére.
A monopólium kialakulásának okai lehetnek: valamely gazdasági adottság (óriási méretű üzem, jó bánya birtoklása); jogi feltétel (állami engedély); műszaki okok (nem célszerű több vállalatot létesíteni).

Belépés a monopolizált piacra

Egy piacra való bejutásnak a tökéletes verseny kivételével mindig vannak nehézségei, korlátjai. Ezek a legerősebben a monopolizált piacon jelentkeznek.
Ilyenek:

• Az optimális üzemméret aránya a piachoz. Az optimális üzemméret minél nagyobb, annál nehezebb a belépés, annál kevesebb vállalat képes kielégíteni a keresletet. A gazdaságos üzemméret alapján kialakult monopóliumot természetes monopóliumnak nevezzük.
• A beinduláshoz szükséges beruházások és pénzbefektetések nagysága. Minél nagyobb, annál inkább korlátozza a belépők körét.
• Szabadalmak, licencek, know-how-k. A technikai fejlődés legújabb eredményeit szabadalmak védik. Gyártási eljárást, termelési engedélyt meg kell vásárolni. Nélkülük nem lehet versenyképes költségekkel termelni.
• Ellenőrzési monopólium a fontos nyersanyagforrások felett. Arany- só- rézbányászat állami monopólium volt sok országban, s az ilyen engedélyek megszerzése monopolhelyzetet képezhet.
• Az állam korlátozhatja a piacra lépést. Vámokkal, behozatali tilalmakkal védheti a belső termelőket. Egy termék termelésére kizárólagos jogot adhat egyes régiókban. Speciális engedélyeket adhat bizonyos terület ellátására (autópálya-építés, telefonszolgáltatás), de ilyenkor szabályozza a vállalat tevékenységének bizonyos elemeit (pl. ármaximalizálás).

A tiszta monopólium piaca

A tiszta monopólium egyedüli eladó egy termék piacán, ki tudja elégíteni az egész keresletet. Míg tökéletes verseny esetén az ár külső adottság volt, a tiszta monopólium vállalata a piaci árat és a kínált mennyiséget is képes befolyásolni. A piaci kereslet DD függvénye számára az adottság. A monopólium piaci alkalmazásának lényege, hogy egyszerre határozza meg a saját kínálatának mennyiségét és a piaci árat 313b13d a piaci kereslet figyelembevételével.
A monopólium, mint a legtöbb piacgazdasági szereplő profitja maximalizálására törekszik. A piaci keresleti függvény kemény adottság számára, amelyhez alkalmazkodnia kell. Ha növeli az árat, kevesebbet tud eladni, ha növelni akarja az eladott mennyiséget, csökkenteni kell az árat.
A monopólium összbevétele (TR) nem nő együtt az eladás növekedésével, (mivel az csökkenő árakkal jár) hanem egyre lassabban nő, s nagy kínálat esetén csökkenhet is. Határbevétele (MR) nem fix és nem egyezik meg egyetlen piaci árral, mert egy újabb mennyiséget csak egyre kisebb áron tud eladni. A monopólium határbevételi görbéje (MR) a keresleti görbe (DD) alatt húzódó, dupla akkora meredekségű lejtős vonal.

A monopóliumra is érvényes a tökéletes verseny vállalatához hasonlóan az optimális profit fő szabálya:

A fenti ábra egy olyan monopolvállalatot mutat, amelynek optimális (MR = MC) eladási mennyisége 260 ezer darab. Az általa meghatározott piaci ár 50 Ft, s a 30, P,A,B pontok által meghatározott terület a profit: 5 millió 200 ezer Ft.

A monopólium és a tökéletes verseny összehasonlítása

A monopólium és a tökéletes verseny összehasonlítását "jóléti szempont" alapján végezzük most el, vagyis megnézzük, hogy milyen hatással vannak a társadalom jólétére.
Az eseményeket hosszú távon vizsgáljuk, aminek azért van jelentősége, mert így minden termelési tényező változtatható, másrészt a tökéletes verseny szereplői nem termelnek csak normálprofitot.
Az ábrákon az MC = AC függvény vízszintes egyenes. A függvényt az egyszerűség kedvéért választottuk vízszintesnek, de ekkor az AC is vízszintes, s egybeesik az MC-vel.

A tökéletes verseny

A keresleti függvény a vevők egy sorozataként is felfogható. Négy dollárt senki nem ad egy banánért, de van piaci szereplő, aki egy kicsivel kevesebbet (3,999..) adna érte, egy másik még egy kicsivel kevesebbért megvenné, s így tovább, amíg el nem jutunk az 1 dolláros árhoz. Van olyan szereplő, aki csak ennél kevesebbért venne, de a tökéletes verseny adott ára esetünkben 1 dollár, így nem kap.
Az a szereplő, akinek 3.999.. dollárt is megért volna a banán, de megkapta 1 dollárért 2,999.. dollár haszonra tett szert. Az őt követő haszna egy kicsit kevesebb, s csökken egészen addig a szereplőig, aki amúgy is 1 dollárt szánt volna rá. Az így kapott hasznok összege a fogyasztói többlet, ami az ábrán az Y tengely, a kereslet és az MC egyenesek által határolt háromszög területének nagysága.

1. A monopólium

Monopólium esetén a helyzet módosul. A határköltséget azonosnak vesszük a tökéletes verseny vállalatainak határköltségével az összehasonlíthatóság érdekében.

Most a kialakult piaci ár 2,5 dollár, a kínált mennyiség 1525 ezer darab. A fogyasztók 2,5 dollár felett is vásárló része jut a már fentebb említett haszonhoz, fogyasztói többlethez, melynek nagyságát a piros terület jelzi. A tökéletes verseny fogyasztói többletének egy része tehát megmarad, egy másik része, átalakul a monopolvállalat profitjává, ún. termelői többletté (kék terület). A többi elvész a társadalom számára (szürke terület), ezért holtteher-veszteségnek nevezzük.

Azt tapasztaltuk tehát, hogy a monopóliumok létezése csökkenti a társadalmi hasznosságot, ezért káros piaci formának ítélhetjük. Valójában a monopóliumok hasznosak egyes piacokon. A költségeik jóval a tökéletes verseny költségei alatt lehetnek, s nagy tőkekoncentrációjuk lehetővé teszi a kutatást, fejlesztést, ami szintén hasznos a társadalom számára.

Az oligopol piac

Az oligopólium monopolizált piac, átmenet a tiszta monopólium és a tiszta verseny között. Itt néhány egymást ismerő, egymáshoz alkalmazkodni képes vállalat verseng egymással.

Az oligpóliumok versenye esetén az előbb bemutatott tiszta monopóliumnál alacsonyabb ár és nagyobb kínálat alakul ki azonos feltételek mellett. Az oligopol piac ilyen értelemben is átmeneti jelenség a tiszta monopólium és a tiszta verseny között.
Az oligopol piac vállalatainak kartellbe való alakulása esetén a piaci összkínálat, a piaci ár megegyezik a tiszta monopólium esetével, hiszen ilyenkor egy összehangolt nagyvállalatként működnek.

Versenyszabályozás

Általános feltételezés, hogy a verseny képes az erőforrások legjobb elosztására. Ha a vállalatok módot találnak a verseny korlátozására, akkor ez jóléti veszteségekkel és az erőforrások nem hatékony elosztásával jár. A verseny korlátozása vállalatok egyesülésével, formális piaci szerződésekkel, vagy titkos összejátszással egyaránt lehetséges.
Az államnak kettős szerepe van a piaci versennyel kapcsolatban. Egyrészt hatékony versenyt kell biztosítania azokon a piacokon, ahol a verseny kívánatos. Másrészt szabályoznia (regulálnia) kell az árakat, jövedelmeket stb. azokon a piacokon, ahol a monopolizált piaci forma a kedvezőbb. Ezt a célt szolgálja a verseny- és az ártörvény.
Az antitröszt-politika részei azok a törvények és intézkedések, melyek a monopolpozíciók kialakulását akadályozzák, s a versenyt erősítik a szükséges területeken (A tröszt több vállalat egyesülése egy vállalattá).
A versenytörvény tiltja a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokat (kartell). Tilos a versenytársak mindennemű egyeztetett magatartása az árak kialakítására, a piac felosztására, egyéb versenytárs kizárására. A törvény a piac különböző szintjein lévő szereplők ún. vertikális versenykorlátozásait is megtiltja. Tilos a hírnév rontása, az üzleti titok megsértése, az utánzás. Tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni (indokolatlanul szerződésekben egyoldalú előnyt kötni, elzárkózni a szerződéstől, piacra lépést akadályozni, stb.).
Az állam fontos feladata a szervezetek egyesülésének ellenőrzése (fúziókontroll). Engedélyeztetni kell egy fúziót, ha ezzel a résztvevők meghatározott piaci részesedést érnek el, vagy árbevételük meghalad egy meghatározott értéket.
Az ártörvény kimondja, hogy az árak meghatározása az üzletfelekre tartozik. Meghatározza, hogy azokba az állam (kivételes esetekben) hol és hogyan avatkozhat bele. Tiltja az ún. dömpingár alkalmazását, mikor egy vállalat a költségeinél olcsóbban visz árut a piacra nagy mennyiségben, így tönkretéve versenytársait megemelje az árat, s monopolprofitot érjen el.

A regulációnak vannak hátrányai. Például egy közérdekű szolgáltatás monopolvállalatát alacsonyabb árakra kényszerítve támogatást kap, hogy normálprofitot érjen el. Ilyenkor a fix normálprofit tudatában nincs késztetve a vállalat, hogy takarékosan gazdálkodjon. Ezért felvetődött a dereguláció kérdése, vagyis a szabályozott monopóliumok helyett verseny engedélyezése bizonyos területeken.

A tőkepiac

Korábban a termelési tényezőknek négy fő csoportját különböztettük meg. Ezek a következők: a föld (A), a tőke (K), a munkaerő (L), a vállalkozó (E). Ez utóbbi a munka tényezőcsoport egy megkülönböztetett részének is felfogható.

Nagyon eltérő okok határozzák meg, milyen mennyiségben állnak az egyes tényezőfajták a társadalom rendelkezésére. Ezek alapján a termelési tényezők a következőképpen is csoportosíthatók:

• Elsődleges tényezők: munka-humán tőke, természeti tényezők.
• Tőketényezők: termelt tőkejavak, pénz- és értékpapírtőke.

A munkaerő, a népesség alakulását történelmi, erkölcsi tényezők befolyásolják, s nem a gazdaság munkaerőigénye, ami a szakmák szerinti megoszlásra már erősen hat. A természeti tényezők mennyisége is külső adottság.

A termelt tőkejavak nem közvetlen fogyasztási cikkek, hanem épületek, gépek, berendezések, melyek a fogyasztási cikkek gyártását szolgálják.

Az erőforrások kereslete

A vállalat inputtényező iránti kereslete különbözik a fogyasztási cikkek iránti kereslettől. Míg a fogyasztó a terméknek tulajdonított hasznosságérzet alapján választ, a vállalat az eredményesség szempontjait követi. A vállalat által keresett mennyiséget az határozza meg, hogy mennyi terméket kíván gyártani, azaz mekkora a termékei iránt a piaci kereslet. A termelési tényezők iránti kereslet a piaci kereslet által befolyásolt származékos kereslet.

Egy tényező optimális felhasználása

Egy vállalat output piacán a profitmaximalizálás feltétele továbbra is a határbevétel és határköltség egyenlősége (MC = MR).
Az inputtényezők piacán is vizsgálhatjuk a bevételek és költségek alakulását, az input mennyiségétől függően. Egy pótlólagos munkafelhasználás (L) következtében bizonyos mennyiségű határtermék (MP_L) keletkezik. Ez a vállalat TR összbevételét MP_L × MR_x = MRP_L mennyiséggel növeli, míg az (TC) összköltséget a L × P_L = MFC_L mennyiséggel.

Képletben: MRP_L = MP_L × MR_x.

Kompetitív vállalat esetén megegyezik a határtermék-érték VMP_L = MP_L × P_x nagyságával.

Képletben: MFC_L = L × P_L.

Egy vállalatnak addig érdemes növelni input felhasználását, amíg az újabb tényező által termelt áru értéke meghaladja a tényező felhasználásának költségeit. Az optimális érték a kettő egyenlőségénél alakul ki.

Több tényező esetén természetesen minden tényezőre külön-külön igaznak kell lennie az előző összefüggésnek.
A vállalat tehát többszörös optimalizálást folytat. Az MC = MR összefüggés teljesüléséhez az MRP = MFC egybeesés szükséges.

A tőkepiac

A termeléssel létrehozott anyagi termelési tényezők, valamint a pénz és értékpapírok együtt alkotják a tőkepiacot.

A tőkeeszközök piaca

A termelt tőketényezők piacát megkülönböztetésül tőkeeszközök piacának nevezik. Főbb részei a gyártóberendezések, járművek, alkatrészek, féltermékek, anyagok, energia, mezőgazdasági termények piacai. Tőkeeszközöket vállalatok, vállalkozók vásárolnak nagy mennyiségben és értékben.
A nyersanyagok és mezőgazdasági termények egy része speciális szervezett piacon, az ún. árutőzsdén (terméktőzsde) kerülnek forgalomba.

A tőzsde előnye, hogy több vevő és több eladó találkozhat egyszerre, s gyorsan értesül mindenki az árakról és az eladott mennyiségekről. A tőzsde nem profitorientált szervezet, a vevők és eladók önkéntes társulása. Ma már piacszabályozó szerepet is játszik. A tőzsdén kialakult árak befolyásolják az egyéb piacok árait is. Lényegéhez tartozik a tőzsdei spekuláció is, amikor későbbi határidőre kötnek üzletet az akkori nyereség reményében.
1991-ben újra megnyílt a Budapesti Árutőzsde. Jelenleg három szekciója van: a gabonaszekció, a hússzekció és a kicsit nem ideillő devizaszekció.

Tőkebefektetés - kamat - profit

A vállalatok tőkéjük egy részét lassan megtérülő állótőkében, másik részét gyorsabban mozgó ún. forgótőkében tartják. Egy vállalat a piachoz való alkalmazkodás során (terjeszkedés, visszafogás, más vállalat felvásárlása) tőkemozgásokat hoz létre.
Egy vállalat bővítéséhez nem mindig áll rendelkezésre saját tőke. Ilyenkor gyakran hitelt vesznek fel, vagy eszközöket bérelnek (lízing). Teljesen mindegy, hogy pénzt, vagy eszközt vesz kölcsön a vállalat, mindegyikért kamatot kell fizetni.
A tőkeeszközök bérbevételével szétválik a tőketulajdonos és a vállalkozó szerepe. A lízingelt gép a bérbeadó tulajdonában marad, az ő jövedelme a használatért kapott kamat. A vállalkozó a gépet profitszerzésre használja, az ő jövedelme a nyereség.

A kamat ez esetben implicit költségként jelentkezik, a normálprofit legfontosabb eleme. A vállalkozó profitja nem kialkudott érték, hanem egy maradvány, a költségek feletti bevétel nagysága, míg a munkabér, kamat, földjáradék egy szolgáltatás meghatározott ellenértéke.

Tőkebefektetések értékelése-vagyonértékelés

Tőkebefektetés, ha valaki vásárol egy újabb gépet, bővíti az üzemét, de ide tartoznak a vállalatfelvásárlások is. A tőkebefektetések értékelése a tervezett befektetési lehetőségek összehasonlítása, értékelése az előzetes kalkulációk alapján. Vállalat, vagy nagyobb üzem vásárlásakor meg kell határozni annak értékét. Erre szolgál a vagyonértékelés, tehát része a tőkebefektetés értékelésének. Ezt általában könyvvizsgáló társaságok végzik.
Egy vállalatnak többféle gazdasági értékelése lehet egyidejűleg:

Vagyonértékelés módjai

• A könyv szerinti érték általában naprakészen rendelkezésre áll. Fontos szerepe van az eszközökkel való gazdálkodás elszámolásában, ellenőrzésében, de nem megbízható mutató.
• Újrabeszerzési érték számításakor a vállalat eszközeinek jelenlegi piaci árát csökkentve az elszámolt értékcsökkenéssel kapjuk a vállalat értékét. A meglévő eszközök piacról való beszerzésének költsége adott időpontban a műszaki állag figyelembevételével. Hasznos olyan eszközöknél, melynek ára jelentősen változott, vagy egyesüléskor a természetbeni hozzájárulás meghatározására.
• Az üzleti érték meghatározásánál a vállalat jövedelemtermelő képességét veszik figyelembe, vagyis a vállalat várható profitbevételeinek jelenbeli értéke. Továbbra is működő vállalat értékelésénél döntő jelentőségű, s ezért ezzel majd részletesebben is foglalkozunk.
• A likvidálási érték azt fejezi ki, mennyi lenne a nettó bevétel az eladással kapcsolatos tranzakciós költségek levonása után, ha a vállalatot bezárnák, eszközeit értékesítenék.
  
  A különböző értékelési módszerek lehetnek eltérőek, sőt ellentétes előjelűek is. Mindig a célok, vagy a megoldásra váró probléma határozzák meg, melyiket érdemes figyelembe venni.

Egy tényező tőkésített értéke

A tőkésített, vagy üzleti érték egy befektetés jövedelmezőségének megállapítására, vagy több befektetési lehetőség közötti választásra szolgál.

A különböző időpontbeli pénzeket, vagy leszámítolhatjuk az első időszakra (diszkontálás), vagy "felkamatolhatjuk", azaz kamattal növelhetjük az utolsó időszakra.
A kamattal való növelés esetében a jövőbeni értéket (FV) állapítjuk meg a piaci kamatláb (r) és az időtartam figyelembevételével. PV₀ a jelenérték.

A diszkontálás a jövőbeni pénzösszeg jelen értékének (PV₀) meghatározása a kamatláb és időtartam figyelembevételével.

Most már egy meglévő vagyontárgy értékét meg tudjuk határozni, de vizsgáljuk a tervezendő befektetéseket. Ez abban különbözik az előzőektől, hogy a jövőbeni jövedelmek jelenértékéből le kell vonni a befektetett összeget is. Így kapjuk a nettó jelen értéket.

Minél nagyobb ez az összeg, annál inkább jó egy tőkebefektetés, így az azonos befektetési összegek esetén így tudunk rangsorolni.

Azaz milyen kamatlábra kellene cserélni a piaci kamatlábat, hogy a befektetés nettó értéke nulla legyen. Ha ez nagyobb, mint a piaci kamatláb (ilyenkor a nettó jelenérték pozitív) megéri elindítani a befektetést, ha kisebb, akkor nem. Jövedelmező befektetések összehasonlítására nem alkalmas.

Pénz- és értékpapírpiac

A pénz és az értékpapírpiacok döntő fontosságúak egy fejlett pénzgazdaságban. Lényegében ez a piac biztosítja a tőke legjobb allokálását, hiszen itt koncentráltan jelen van minden lehetőség, és mivel a szabad piac feltételei érvényesülnek, ezért a legjövedelmezőbb befektetések kerülnek majd megvalósításra. A reáltőkemozgások mindig valamilyen pénzmozgást takarnak, ezért nevezhetjük a pénz- és értékpapírpiacot tőkepiacnak.
A tőkepiacon, mint minden piacon adva a kereslet és a kínálat. A kettő együttes mozgása alakítja ki a kívánatos egyensúlyt, ezáltal meghatározva a megtakarítások, és befektetések nagyságát és a kamatlábat. A kínálati oldalon áll mindenki, aki megtakarításait nem hagyja otthon állni, hanem pénzét valamilyen értékpapírba vagy vállalkozásba befekteti. A keresleti oldalon állnak azok a vállalkozók, vállalatok, akiknek pénzre van szükségük elgondolásaik megvalósítására. Hogy ez minél egyszerűbben történjen meg a tőkepiacon jelen vannak azok a közvetítő szerepet betöltő hitelintézetek, bankok, brókercégek, amelyek tevékenységükért rendes profithoz jutnak.

A tőkepiac keresleti oldalának legfontosabb szereplői: állami költségvetés, önkormányzatok, részvénytársaságok.

A tőkepiac kínálati oldalán állnak az intézményi befektetők, és a magánbefektetők.

A tőkepiac termékei az állampapírok, a bankkötvények, a vállalati és önkormányzati részvények, szövetkezeti részjegyek, befektetési jegyek, a biztosítások és tartós bankbetétek.

A bankbetétek közül csak azért a tartósak vannak megemlítve, mert az egy évnél rövidebb időre vonatkozó tranzakciókat pénzpiaci műveletnek tekintjük, az ennél hosszabbakat a tőkepiac részének.

A tőkekereslet, kínálat és a kamat

Kereslet

A vállalat azért keresi a pénzt a tőkepiacon, mert úgy gondolja, hogy a tőke, mint termelési tényező határterméke nála nagyobb lenne mint a határköltsége, ami nem más mint a piaci kamatláb. A tőke határtermékét jól érzékelteti a belső kamatláb. Ezek után bátran kijelenthetjük, hogy egy termék termelését addig érdemes fokozni pótlólagos tőkebefektetéssel, amíg a pótlólagos befektetés belső kamatlába a piaci kamatlábnál magasabb. A tőkepiaci kereslet a vállalatok így levezetett egyéni tőkekeresleteinek összegződése.

Kínálat

A tőkekínálat elsősorban a megtakarítások nagyságától függ. Ha valaki fogyasztását szeretné későbbre elhalasztani, és el nem költött pénzével megjelenik a tőkepiacon, máris bővíti a tőkekínálatot.
A tőkénél külön kell választanunk a reáltőkét és a pénztőkét. A pénztőke maga a pénzmennyiség, amelynek ugyan óriási a jelentősége, de a ténylegesen elfogyasztható javakat közvetlenül a reáltőke, a gépek és berendezések valamint az ember együttműködése hozza létre.

Kamat

A kamat a várakozás díja. Annak az ellenértéke, hogy a pénz tulajdonosa pénzét nem költi el, hanem azt későbbre halasztja, és olyan valakinek adja kölcsön, akinek viszont a jelenben van rá szüksége. Nagyságát a tőkekereslet, kínálat valamint a befektetés kockázata dönti el. Általában minél nagyobb a befektetés kockázata annál nagyobb a kamatláb.

A kötvény

Az üzleti életben gyakran előfordul, hogy egy vállalatnak tőkére lenne szüksége, és ezt nem képes saját megtakarításaiból fedezni. Ezért szüksége van külső pénzügyi erőforrásokat bevonni. A lehetőségei rövid távú hitelre: bankhitel, váltó, szállítói hitelek; hosszú távra: bankhitelek, értékpapírok (kötvény, részvény) kibocsátása.

A kötvény konkrét kibocsátási árát, névértékét, kamatozási és visszafizetési feltételeit a vállalat határozza meg. Érdemes minél vonzóbbra alakítani ezeket a feltételeket, hiszen a hitelezők maguk döntik el, hogy megveszik a kötvényt vagy sem. A kötvény kellemes tulajdonsága hogy annak lejárta előtt azt nem kell visszafizetni, de a fejlett tőkepiacok esetén, a másodlagos piacon a hitelező mégis eladhatja kötvényeit. Ezeken a piacokon a kötvények nem a kibocsátáskor meghatározott névértéken cserélnek gazdát, hanem a valós piaci értékükön. Ezt a két értéket meg kell különböztetnünk egymástól.

A részvény

A vállalat részvények kibocsátásával is előteremtheti a szükséges tőkét. Ekkor a részvényt megvásárló személy fix kamatozás és lejárat nélkül a vállalat tulajdonosává válik.

A részvényeknek is kialakult másodlagos piaca; ez általában az értéktőzsdén, vagy azon kívül: befektetési alapok, brókerházak, intézményi és magánbefektetők közvetlen cseréje formájában.
A részvénynek vannak nagyon fontos, és egyedi sajátosságai:

• A részvényes nem hitelező, hanem tulajdonos
• A részvényes tulajdonosi jogait gyakorolhatja; a közgyűlésen felszólalhat, javasolhat, szavazhat, a vállalat vezető vagy ellenőrző testületébe megválasztható
• Osztalékra jogosult. Az osztalék a vállalat által elért profit egy része
• A részvény szabadon átruházható
• Nincs lejárati ideje
• Birtoklása korlátozott felelőséggel jár

Az értéktőzsde

Az értéktőzsde önkéntes tagságon alapuló nem profitcélú intézmény, amely az értékpapírok szervezett cseréjét biztosítja.
Az értéktőzsde legfontosabb feladatai:

• Az eladók és a vevők koncentrált találkozásának biztosítása
• Az értékpapírok cseréjének szabályozása
• Piaci információk gyűjtése, nyilvántartása, terjesztése, a gyors információáramlás biztosítása
• Az értékpapírok kereskedelme során felmerülő viták gyors, belső eldöntése.