online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
  

Bevezetés a közgazdasagtanba

gazdaság

Fájl küldése e-mail



egyéb tételek

 
Mikroökonómia
Dualizmus gazdasaga
A makrogazdasag egyensúlya
Értékelméletek a közgazdasagelmélet történetében. (A merkantilistaktól a szubjektív közgazdasagtanig).
A raktarozas gazdasagi mutatói
Strukturalis Alapok és célkitüzések
A tőzsde
A tökéletes verseny
A gazdasagi folyamat és a könyvvitel.
A GAZDASÁGPOLITIKA
 
 

Bevezetés a közgazdaságtanba

A gazdaság lényege, tartalma

Gazdaság - a társadalmi tevékenység azon területe, ahol az emberek javakat termelnek, elosztanak, cserélnek és fogyasztanak, hogy szükségleteiket kielégítsék.

Szükséglet - hiányérzet, ami arra készteti az embert, hogy megszüntesse azt.

Anyagi szükséglet - (pl. éhség, anyaghiány) az a hiányérzet, amelyet közvetlenül anyagi javakkal szüntetnek meg.

Nem anyagi szükséglet - (információhiány, betegség) olyan hiányérzet, amelyet közvetlenül nem anyagi javakkal szüntetnek meg.

Jószág - dolog - termék vagy szolgáltatás - amely szükségletek kielégítésére alkalmas.

Termék - az a jószág, amely tárgyi alakot ölt. (pl. kenyér)



Szolgáltatás - az a jószág, amely nem ölt tárgyi alakot (pl. szállítás, kereskedelem)

Szabad javak - a természetben korlátlanul rendelkezésünkre álló hasznos dolgok (levegő, homok a sivatagban stb.)

Gazdasági (termelt) javak - azok a termékek és szolgáltatások, amelyeket termelnek.

Munka - célirányos emberi tevékenység, ami javak előállítására irányul.

Termelés - a javak előállítását eredményező társadalmi folyamat, amelyben a munkafolyamat és a természeti folyamatok egyszerre vannak jelen

Elosztás - a termelés erőforrásainak adott arányú felhasználása a különböző területeken, valamint a termelés eredményének felosztása a termelésben résztvevők között.

Forgalom (csere) - az a folyamat, amelyben a specializálódott termelők átadják egymásnak javaikat.

Fogyasztás - a javak felhasználása a szükségletek kielégítésére.

Személyes fogyasztás - a javak felhasználása közvetlenül az emberi szükségletek kielégítésére.

Termelő fogyasztás - a javak felhasználása a termelésben.

Újratermelés - a termelés - elosztás - forgalom (csere) - fogyasztás egymással összefüggő és állandóan ismétlődő körfolyamata.

A gazdaság erőforrásai

A gazdaság erőforrásai - a természeti erőforrások, a munkaerő, a tőkejavak és a vállalkozó.

Természeti erőforrások - a természeti környezet azon elemei (föld, víz, ércek, olaj stb.), amelyek termelő fogyasztásra alkalmasak.

Munkaerő - a munkavégzésre alkalmas ember fizikai és szellemi képességeinek az összessége.

Tőkejavak - azok a termelési eszközök (anyagok, gépek stb.), amelyeket termelő felhasználásra termel az ember.

Vállalkozó - olyan munkaerő, aki képes a termelés erőforrásainak ésszerű egyesítésére, kombinálására, a racionális és optimális befektetés meghatározására és a kockázatvállalásra.

Tudomány - az a tevékenység, amely új ismereteket tár fel a természetről és a társadalomról.

A gazdasági hatékonyság - azt fejezi ki, hogy egységnyi erőforrás felhasználásával mennyi gazdasági eredményt érünk el:

Munkamegosztás - ~nak nevezzük az emberi tevékenységek, munkák szétválását, elkülönülését, specializációját különböző funkciókká, szakmákká, foglalkozási ágakká.

Természetes munkamegosztás - a gazdasági tevékenységek nem, kor és testi erő szerinti specializációja, ahol az elkülönülés fiziológiai, biológiai alapon történik.

Technikai munkamegosztás - a gazdasági tevékenységek olyan specializációja, ahol a szétválás alapját az anyagi-technikai feltételek, a termelési eszközök különbözősége adják.

Társadalmi munkamegosztás - az emberek, embercsoportok olyan szétválása, amely differenciálja társadalmi helyzetüket.

Kooperáció - a munkamegosztás alapján elkülönült termelők tudatos együttműködése.

A gazdasági rendszer

Gazdasági rendszer - a gazdaság működési formája.

Gazdasági szervezetek - azok a gazdálkodó egységek, amelyekbe tömörülve végzik gazdasági tevékenységüket a gazdaság szereplői.

A tulajdon - azt fejezi ki, hogy a tulajdonos rendelkezik, birtokolja, használja a tulajdon tárgyait és ugyanakkor mindenki más ki van zárva e jogokból.

A tulajdonforma - azt mutatja, hogy ki (kik) a tulajdonos (egyén, kisebb közösség, nemzet).

Gazdasági érdek - az emberek motivációja (ösztönzője) anyagi szükségletei kielégítésére a tulajdoni helyzete alapján 515c26f .

Gazdasági érdekeltség - azon formák, módszerek összessége, amelyek elősegítik, hogy a gazdaság szereplői felismerjék érdekeiket és azok alapján döntsenek, cselekedjenek.

Gazdasági racionalitás - olyan magatartás, cselekvés, amely érvényesíti az érdekeket.

Gazdasági koordináció - a gazdasági szereplők kölcsönös egymásra hatásának a mechanizmusa.

Piaci koordináció - a piac (kereslet-kínálati) mechanizmusa szabályoz.

Bürokratikus koordináció - a gazdasági szereplők olyan alá- és fölérendeltségi viszonya, ahol a koordinálók információkat gyűjtenek be az alárendeltektől és ezek alapján utasításokkal kényszerítik őket tevékenységre.

Etikai koordináció - a szereplők kapcsolatait erkölcsi normák szokások, hagyományok vezérlik.

Agresszív koordináció - az a forma, amikor az agresszorok törvényen kívüli eszközökkel (nyers erőszakkal) kényszerítenek cselekvésre áldozatokat.

Vegyes gazdaság - az a gazdaság, amelyben többféle tulajdon alapján több koordinációs forma egyidejűleg érvényesül, s a szervezeti formák is heterogének.

Gazdálkodás - a racionalitásra törekvő tudatos gazdasági tevékenység

A közgazdaságtudomány tárgya, lényege és fő ágai

Közgazdaságtudományok - az embereknek  a gazdaságban tanúsított magatartásával, döntési alternatíváival, a döntések társadalmi-gazdasági kö­vetkezményeivel foglalkozó társadalomtudomány.

Ágazati gazdaságtanok - a gazdaság egyes nagy ágazatait (ipar, ag­rár, kereskedelem stb.) külön vizsgáló közgazdaságtudományok.

Funkcionális közgazdaságtanok - a gazdaságban érvényesülő egy-egy fő funkciót külön vizsgáló közgazdaságtudományok (pl. beruházás-gaz­daságtan, munkagazdaságtan).

Elméleti közgazdaságtanok - a gazdaság egészét, annak alapvető vi­szonyait, összefüggéseit elméletileg leíró közgazdaságtudományok (pl. mikroökonómia, makroökonómia).

Nemzetközi közgazdaságtan - lényegében a nemzetközi munkameg­osztás vizsgálata mikro- és makro megközelítéssel.

A közgazdasági elméletek története - a közgazdasági gondolkodás- és tudományok kronologikus leírása.

A közgazdaságtan segédtudományai - azok a tudományok, (matematika, számvitel, statisztika stb.) amelyek segítik a gazdaság állapotá­nak a leírását, valamint a folyamatok mérését.

A közgazdaságtan módszerei

Sztochasztikus elemzés - olyan vizsgálat, amikor statisztikai valószí­nűséggel írunk le egy folyamatot (pl. a háztartások fogyasztási struktúrája).

Regresszió analízis - ~t végzünk akkor, amikor az okok és okozatok felcserélendők (pl. az ár hat a keresletre, a kereslet hat az árra).

A teljes mennyiség függvénye - azt mutatja, hogy bizonyos erőforrás felhasználása (x) mennyi eredményt (y) hoz. Matematikai jelölése (T = Total a.m. Teljes):

Az átlag mennyiség függvénye - azt mutatja, hogy egy erőforrás egységre mennyi eredmény jut. Matematikai jelölése (A = Average a.m. Átla­gos):

A határmennyiség függvénye - azt mutatja, hogy mennyivel változik az eredmény, ha egy adott (általában kicsinyre választott) egységgel megvál­tozik az erőforrás mennyiség. Matematikai jelölése (M = Marginal a.m. Ha­tár)

A rugalmassági függvény - azt mutatja, hogy az erőforrás felhaszná­lásának egységnyi arányú (pl. 1%-os) változása milyen arányú változást okoz az eredményben. Matematikai jelölése (e elasticity a.m. rugalmasság):

Absztrakció - az az elemzési módszer, amikor eltekintve a részletek­től a legfőbb jellemzőket (összefüggéseket) emeljük ki s ennek alapján általá­nosítunk.

Az indukció - az absztrakció alapja, amikor az egyes tömegjelensé­gekből kiindulva jutunk az általánoshoz s alkotunk absztrakt fogalmakat.

Dedukció - az az elemzési folyamat, amikor az absztrakt fogalomból kiindulva jutunk el egy jelenség egyedi meghatározásához.

Aggregáció (összevonás) - az a módszer, amikor egy absztrakt foga­lomnak megfelelő jelenségeket összegyűjtjük és ebből egy új (gyűjtő) fogal­mat alkotunk.

A gazdasági modellezés - olyan absztrakció, amikor a gazdaság egy-egy oldalát, részletét azzal tárjuk fel, hogy kiemeljük és rendszerbe foglaljuk a vizsgált terület fő összefüggéseit, legjellemzőbb sajátosságait, működési me­chanizmusát.

Gondolatkísérleti modell - az a modell, amely gondolati eszközökkel (pl. axiómákkal) írja le a lehetséges gazdasági folyamatokat.

Axiómák - olyan evidens (közvetlenül belátható) állítások (sarkigazságok), amelyeknek igazsága nem vizsgálat tárgya.

Matematikai modell - olyan modell, amely a gazdasági valóságot matematikai egzaktsággal (függvényekkel, egyenletekkel stb.) írja le.

Ceteris paribus (minden egyéb tényező változatlan) - a tényező vizs­gálat módszere egy sok tényezős összefüggésrendszerben.

Verifikáció (igazolás) - az a módszer, amikor megvizsgáljuk, hogy a gyakorlat igazolja-e elméleti megállapításunk helyességét.

„Post hoc“ típusú téves általánosítás - amikor a jelenségek egy­másutániságában szükségszerűen ok-okozati kapcsolatot tételeznek fel.

Összetétel csapdája - az a feltételezés, hogy ami igaz a részekre, az (csupán ezért) igaz az egészre is.

Normatív közgazdaságtan - az a közgazdaságtani irányzat, amely azzal az igénnyel lép fel, hogy megmondja a gazdaság szereplőinek, mit kell tenniük a kívánatos eredmény eléréséért.

Pozitív (leíró) közgazdaságtan - az a közgazdaságtani irányzat, amely leírja a gazdaság összefüggéseit, mozgásrendszerét s ezzel módszertani segítséget ad a gazdasági szereplőknek a döntéseikhez.

A klasszikus piacgazdaság modellje

Az áru - olyan jószág, amelyet cserére termelnek.

Használati érték - az áru azon tulajdonságainak összessége, amely az árut alkalmassá teszi szükségletek kielégítésére.

Csereérték - az adott áruért cserébe kapható más áru. Egy árunak annyi csereértéke van, amennyi árura lehet potenciálisan cserélni.

Érték (általában) - a csereértékek sokaságából nyert absztrakt, mennyiségi fogalom. Ha két árut szokásosan el lehet cserélni egymásra, akkor azonos értékűek.

Érték (a munkaérték-elmélet szerint) - az árutulajdonosok közötti vi­szony, amelyben különböző munkájukat egyenlőnek ismerik el. Mennyisége az áru újraelőállításához társadalmilag szükséges munka mennyisége.

Ár - az érték pénzben kifejezett formája. A csereérték speciális for­mája, amennyiben a cserére ajánlott áru maga a pénz.

Egyszerű (véletlen) a csere - amikor a partnerek alkalomszerűen, csupán feleslegeiket akarják elcserélni.

Egyenértékes - az az áru amit a cserére kínált áruért cserébe biztosan elfogad az áru tulajdonosa. Az egyenértékes áru a cserére kínált áruval szem­ben az azonnali kicserélhetőség állapotában van.

Kifejlett a csere - ha a kialakult munkamegosztás alapján cserére termelnek.

Általános egyenértékes - az az áru, amelyet a piac minden eladója el­fogad áruja egyenértékeseként.

Klasszikus (arany) pénz - olyan áru, amely térben és időben kiterjed­ten bármilyen piacon képes betölteni az általános egyenértékes szerepét. Tör­ténelmileg a nemesfémek, leginkább az arany vált pénzzé.

Értékmérő - a pénz azon funkciója, hogy képes mérni az áruk értékét (munkaérték vagy hasznosság alapján).

Forgalmi eszköz - a pénz azon funkciója, hogy képes közvetíteni az áruk cseréjét (Á-P-Á).

Kincsképző - a pénz azon funkciója, hogy képes a forgalmon kívül is értéket képviselni, ezért fölös mennyisége kiáramlik, illetve hiányzó mennyi­sége visszaáramlik a forgalomba (ez az (arany)pénz mennyiségi automatiz­musa).

Fizetési eszköz - a pénz azon funkciója, hogy képes az áru tulajdonosváltását időben elválasztani a pénz tulajdonosváltásától.

Világpénz - a pénz azon funkciója, hogy vele térben és időben külön­böző piacokon, így például az országhatáron túl is, lehet vásárolni, fizetni il­letve értékét megőrizni.

Vevő - az a fizetőképes egyén, aki az adott piacon árut szándékszik vásárolni.

A kereslet - a vevő vásárlási szándéka különböző árak mellett

A kereslet függvénye - a kereslet és az árak relációja.

Az eladó - az az árutulajdonos, aki az adott piacon eladni szándékozik az áruját.

A kínálat - az eladó eladási szándéka különböző árak mellett

A kínálati függvény - a kínálat és az árak relációja.

Nomináljövedelem - a gazdasági szereplők (eladók) pénzjövedelme.

Reáljövedelem - az az árumennyiség, amit adott nomináljövedelem­ből (a vevők) megvásárolhatnak.

A piac - a tényleges és a potenciális eladók és vevők, valamint azok cserekapcsolatainak a rendszere, az árucserék színtere. A piacok lehetnek he­lyi, regionális, országos és nemzetközi piacok, áru- (fogyasztási és termelési ja­vak), erőforrás- és pénzpiacok.

Piaci mechanizmus - az ár, valamint a kereslet és a kínálat kölcsön­hatása, amely az egyensúly felé mozgatja a piacot. Adam Smith a piac auto­matizmusát láthatatlan kéznek nevezte.

Marshall-kereszt - a piac összefoglaló geometriai modellje, a keres­leti és a kínálati függvény szimultán ábrázolása.

A modern piacgazdaság

Diverzifikáció - az a folyamat, amelyben a vállalat szélesíti termelési profilját, növeli célpiacai számát.

Non-profit szervezetek - azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek, ha nyereséget érnek el azt is nem gazdasági céljaikra használják föl.

Készletjelzés - elsősorban a versenytársak készleteiről szerzett infor­mációk szerepe a döntésekben.

Tervezés - széleskörű gazdasági információk tudatos begyűjtése, fel­dolgozása és felhasználása a gazdasági döntésekben.

Vegetatív szabályozás - olyan nem tervezett piaci reakciók, amelyek nem az ár- és/vagy készletinformációkon, hanem például a reklámok pszichológiai hatásán alapszanak.

A mikroökonómia alapjai

Mikroökonómia - módszertani szempontból a közgazdasági valóság vizsgálatának egy sajátos irányzata, amely az egyes részek elemzésén keresztül közelíti meg a gazdaság egészét. Elméleti szempontból a neoklasszikus iskola jellegzetes kutatási módszere. A XIX. század utolsó évtizedeiben alakult ki, amikor a közgazdaságtudományok a gazdasági szereplők egyéni magatartásá­nak vizsgálatán keresztül látták megismerhetőnek a gazdaság működésének törvényszerűségeit.

Neoklasszikus közgazdaságtan - a közgazdaságnak az az ága, amely a XIX. század utolsó harmadában a marginalista közgazdászok által kidolgo­zott általános megközelítésre, módszerekre és eljárásokra épít, és von le kö­vetkeztetéseket a gazdaság egészének működésére. A neoklasszikus megne­vezés onnan származik, hogy az úgynevezett „marginalista forradalom“ kez­deményezői a klasszikus közgazdák – így A.Smith, D.Ricardo, J.S.Mill és J.B.Say – alapvetéseit bővítették és tökéletesítették. De amíg a klasszikus közgazdaságtan alapvetően a gazdaság egészének hosszú távú fejlődésével foglalkozott és ezen belül is főképpen a gazdasági többlet és a fejlődés módja közötti kapcsolattal, addig a neoklasszikusok, a határelemzést alkalmazva a javak, szolgáltatások és termelési tényezők versenypiaci áralakulásának elem­zésére, olyan árrendszer lehetőségét vizsgálták, amely biztosítja a kereslet és kínálat egyenlőségét valamilyen piacon. Ez a gazdaság leírásának mikroökonometriai megközelítése. Kidolgozói: H.Gossen, W.S.Jevons, F.Y.Edgeworth, I.Fisher, L.Walras,  V.Pareto, K.Wicksell, és A.Marshall. Az egyensúlyban lévő tökéletes versenygazdaság – elsősorban Walras nevé­hez kapcsolódó – fogalma a neoklasszikus elemzés számára alapvető jelentő­ségű.

A „láthatatlan kéz“ - annak a nem látható összehangolási folyamatnak a jellemzésére szolgáló kifejezés, amelyik a kompetitív piacgazdaságban az egyének gazdasági törekvéseinek egységesítését biztosítja A kifejezést A. Smith vezette be 1776-ban megjelent műve („A nemzetek gazdagsága“) IV. könyvé­nek 2. fejezetében, ahol felhívta a figyelmet a „láthatatlan kéz“ szerepére az összhang megteremtésében. Smith szerint azt az egyént, aki önérdekét követve „csak nyereségét keresi“, egy „láthatatlan kéz“ vezeti egy olyan cél felé, ami nem is szerepelt szándékai között. Ez a cél a társadalmi érdek megvalósulása.

A Say-dogma (Say-féle piactörvény) - „minden kínálat megteremti a saját keresletét“. Mivel a Say-dogma azon az elképzelésen nyugszik, miszerint minden eladás ugyanolyan értékű keresletet jelent, ezért nem képzelhető el többletkereslet vagy túlkínálat. A piaci folyamatok biztosítják az egyensúly megvalósulását. Tehát soha nem lehet az összes keresletben hiány, és nem ala­kulhat ki általános túltermelési válság.

A háztartás - legkisebb fogyasztó szervezet, fogyasztáscentrikus, laza munkamegosztású, naturális belső elszámolású, nem expanzív, atomizált, rövid távon nem visszacsatolt, elsődleges termelési tényezőket (munkaerő, föld, stb.) eladó és (fogyasztási) javakat vásárló gazdálkodó egység.



Input - a vállalathoz beáramló felhasználásra szánt erőforrások (em­berek, gépek, anyagok, felszerelések).

Output - a vállalatból kiáramló kibocsátott termékek illetve szolgáltatá­sok (bútorok, háztartási gépek, TV-szerelő).

Vállalkozás - egy személy vagy egy csoport valamilyen cél érdekében a rendelkezésre álló (nem feltétlenül tulajdonában lévő) erőforrásokat mozgósít.

Gazdasági vállalkozás - ~-ról beszélünk, amennyiben az egyén vagy csoport által elérendő cél és a mozgósított erőforrások gazdasági természe­tűek.

Vállalkozási mozzanatok - gazdálkodási tevékenység, azaz erőforrá­sok felhasználását, kombinálását szervező és szabályzó döntések; pénzjövede­lem növelése a gazdálkodási cél, a piac bizonytalansági és kockázati tényezői­nek vállalása.

Az üzleti vállalkozás - a társadalom különféle szervezetei, közösségei, piaci szereplői közül azokat nevezzük üzleti vállalkozásoknak, amelyeknek te­vékenységét elsődlegesen a  vállalkozási mozzanatok jellemzik.

A vállalat - a fejlett üzleti vállalkozás egyik szervezett formája; egy jö­vedelmi célokat követő, terjeszkedő (expanzív) rendszer, amely a ráfordítások megelőlegezésével erőforrásokat alakít át kibocsátásokká. A gazdaság más sze­replőitől elkülönülten, hozzájuk a piac közvetítésével kapcsolódva gazdálkodik.

Klasszikus vállalat - ~-ról beszélünk akkor, ha feltételezzük, hogy külső kapcsolatait és információforrásait kizárólag a piac jelenti.

„Fekete doboznak“ - olyan kibernetikai modell, amelynek belső tago­lódását, reálfolyamatait, emberi tényezőit nem ismerjük, közvetlenül nem számszerűsíthetjük, működését pusztán külső (input-output, visszacsatolás) reakcióin keresztül értékeljük.

Tranzakció - valamely gazdasági eseménnyel kapcsolatban a szereplők együttműködésének kialakulása, megszervezése, irányítása; az ügylet lebonyolí­tása.

Innováció - szó eredeti jelentése: újítás, megújulás. Azonban általában a találmányok szinonimájaként használják, s a technológiai fejlesztéseket, a piac­képes termékek különböző tulajdonságának kialakítását értik alatta.

Likviditás - többféle értelmezése létezik. Legáltalánosabban az eszkö­zök gyors mozgósíthatóságát jelenti. Pontosabban az aktíváknak (olyan va­gyontárgy vagy eszmei jogcím, amely gazdasági értékkel rendelkezik) az a tu­lajdonsága, hogy milyen gyorsan és/vagy mekkora költséggel váltható át más jószágra illetve értékre. Nyilvánvalóan a pénz a leglikvidebb jószág.

A fogyasztói kereslet elmélete

Keresett mennyiség - a javaknak, szolgáltatásoknak azon mennyi­sége, amelyet a vásárlók adott ár mellett képesek és hajlandók megvásárolni

Reáljövedelem - a nomináljövedelem vásárlóereje, azt fejezi ki, hogy mennyi árut tudunk a nomináljövedelemből (pénzjövedelemből) megvásá­rolni. A reáljövedelem százalékos változása = a nomináljövedelem százalékos változása mínusz az árszínvonal százalékos változása.

Engel görbe - a fogyasztó jövedelme és egy adott jószág megvásárolt mennyisége közötti viszonyt mutatja változatlan piaci termékárak mellett. Me­redeksége megmutatja, hogy egységnyi jövedelem változás mennyivel változ­tatja meg adott ár mellett a keresett mennyiséget.

Normál jószágok - amelyek jövedelemrugalmassági együtthatója pozitív, vagyis azok amelyekből a fogyasztó növekvő (csökkenő) jövedelem mellett többet (kevesebbet) vásárol.

Inferior vagy alárendelt jószágok - amelyek jövedelemrugalmassági együtthatója negatív, azaz ha nő (csökken) a fogyasztó jövedelme csökken (nő) e termékekből a vásárlása.

A fogyasztók vásárlóereje - a fogyasztók fizetőképes szükséglete, az a jószághalmaz, amit adott pénzjövedelemből, adott áron meg tudnak és akar­nak vásárolni. A fizetőképes szükséglet, a fogyasztók vásárlóképessége, ami az adott pénzjövedelemből, adott időben megvásárolható jószágkombinációk halmaza. Ez a fogalom a mikroökonómiában azonos a reáljövedelemmel. A szükségletek közül a fizetőképes szükséglet jelent közvetlen piaci tényezőt.

Kardinális megközelítés - a hasznosság kardinális megközelítésében azt feltételezzük, hogy a fogyasztók pontosan meg tudják mondani, mekkora hasznot képvisel számukra egy adott jószág.

Ordinális hasznosság - a hasznosság ordinális megközelítése azt je­lenti, hogy feltételezésünk szerint a fogyasztó a különböző fogyasztói kosara­kat (jószágkombinációkat) sorrendbe tudja állítani aszerint, hogy azok egy­máshoz képest nagyobb, kisebb vagy egyenlő mértékű szükséglet-kielégülést.

Preferenciarendezés - a jószágkombinációk (fogyasztói kosarak) összehasonlítása hasznosságuk szerint.

Teljes haszon (TU) - tartalma egy függvényszerű kapcsolatban fejez­hető ki, amely megmutatja, hogy adott mennyiségű termék, vagy szolgáltatás elfogyasztása mekkora hasznosságérzetet jelent a fogyasztó számára.

Telítettségi pont - egy jószág azon mennyisége, amelynél a fogyasztó teljesen kielégítette az adott szükségletet, a mennyiség további növekedésével az összhaszon nem nő tovább.

Határhaszon (MU) - megmutatja, hogy mekkora pótlólagos hasznos­ságot jelent a fogyasztónak egy pótlólagos jószágegység elfogyasztása

Csökkenő határhaszon elve (Gossen I. törvénye) - az egymást kö­vető pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon növekménye csökken.

Haszon- (előny-)kiegyenlítődés elve (Gossen II. törvénye) - a hely­zetét optimalizálni igyekvő fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát, amed­dig fogyasztási szerkezetének átrendezése során nyert haszna megha­ladja fel­áldozott hasznának mértékét. Optimális helyzetben az előnyök, így a nyert és a feláldozott hasznok kiegyenlítődnek.

Optimális fogyasztói kosár a kardinális modellben - a fogyasztó adott jövedelmét akkor költi el optimálisan, ha az utolsó áregység által nyer­hető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos, és ez egyenlő a ren­delkezésre álló pénzjövedelem egy egységének határhasznával.

A piac modellje statikus - modellünkben véges és állandó számú jó­szágfajtával és minőséggel dolgozunk, eltekintünk a technikai haladástól

A piac modellje homogén - az áruk egy csoportját akkor tekintjük közgazdaságilag homogénnek, ha a csoportban lévő áruk tökéletesen (a fo­gyasztás minden vonatkozásában) helyettesítik egymást.

A piac modellje folytonos - minden jószágfajta tetszőlegesen oszt­ható és összevonható termék, azaz akármilyen nem negatív valós mennyiség­ben megjelenhet a piacon.

Fogyasztói tér - az n jószágot megjelenítő statikus, homogén és folytonos piacmodell neve terméktér vagy fogyasztói tér - egy n dimenziós li­neáris tér pozitív ortánsával ábrázolható.

Fogyasztói kosár (jószágkombináció) - a fogyasztói tér egy pontja, az n jószág mindegyi­kéből tartalmaz egy nem negatív mennyiséget. Egy n komponensű nem nega­tív vektor ábrázolja.

Racionálisan viselkedő fogyasztó - az az egyén, aki a korlátozó fel­tételek (szűkösség = jövedelmi korlát) figyelembevételével a hasznosság ma­ximalizálására törekszik.

Fogyasztói preferencia - a fogyasztó egy adott tartalmú fogyasztói kosarat többre becsül, kívánatosabbnak tart a másiknál - ha módjában állna, ezt szerezné meg.

A teljesség axiómája - azt feltételezi, hogy a fogyasztó képes bár­mely két fogyasztói kosárral kapcsolatban meghatározni preferenciáját (valamelyiket preferálja a másikkal szemben, vagy a két kosár közömbös számára)

A reflexivitás axiómája - a fogyasztó két azonos tartalmú fogyasztói kosarat mindig közömbösnek tart. Egy kosár önmagával azonos tartalmú, te­hát önmagával közömbös.

A tranzitivitás (következetesség) axiómája - ha a fogyasztó az A kosarat preferálja B kosárral szemben és B kosarat preferálja C kosárral szemben, akkor A kosarat is preferálja C kosárral szemben.

Dominancia - az egyik kosár dominálja a másik kosarat, ha semmi­lyen jószágból nincs benne kevesebb, de legalább egyből több van.

A dominancia axiómája - a fogyasztó a domináló kosarat preferálja a dominált kosárral szemben.

Az átlag preferálásának axiómája - ha a fogyasztó számára két ko­sár közömbös, akkor velük szemben bármely valódi súlyozott átlagukat (konvex lineáris kombinációjukat) preferálni fogja.

Közömbösségi felület (két termékes modellben - görbe) - azon fo­gyasztói kosarak összessége a terméktérben, amelyek a fogyasztó számára közömbösek. A közömbösségi görbék negatív meredekségűek, az origóra nézve konvexek és nem keresztezhetik egymást.

Közömbösségi térkép - a közömbösségi görbék teljes, mindenütt sűrű halmaza. Az origótól távolabb fekvő közömbösségi görbéhez nagyobb hasznosság tartozik, mint a közelebb fekvőhöz.

Helyettesítés határrátája (MRS) - a közömbösségi görbe meredek­sége, azt az arányt mutatja, amely mellett a fogyasztó éppen hajlandó fo­gyasz­tói kosarának egyik termékből egy részt a másik egy részére elcse­rélni, a másikkal helyettesíteni úgy, hogy összhaszna ne változzék, azaz adott kö­zömbösségi görbén maradjon.

Csökkenő helyettesítési határráta törvénye - a „jól viselkedő“, azaz az axiómáknak eleget tevő közömbösségi görbék meredeksége bármely ten­gely mentén mindig csökken, azaz minél nagyobb mennyiség áll a fo­gyasztó rendelkezésére az adott jószágból, annál többet hajlandó belőle ál­dozni a má­sikért.

Költségvetési halmaz, az adott árak és pénzjövedelem mellett a fo­gyasztó számára megfizethető jószágkosarak halmaza.

Költségvetési egyenes - azon fogyasztói kosarak mértani helye a fo­gyasztói térben, amelyeket a fogyasztó adott I pénzjövedelemből, annak teljes elköltése révén megvásárolhat rögzített piaci árak (px, py) mellett. Képletben:

Költségvetési korlát - az a tény, hogy az adott pénzjövedelem és az adott árak mellett nem minden jószágkosár vásárolható meg. (Kornai János megkülönbözteti a puha és a kemény költségvetési korlátot.)

Racionális vásárlás pontja - a költségvetési egyenes azon pontja, amelyet az egyik közömbösségi görbe éppen érint, mert ennél preferáltabb megengedett kosár nincs. Ez a választás adott árak és adott jövedelem mellett egyértelmű.

Összehasonlító statika (komparatív statika) - egy új egyensúlyi helyzetet hasonlítunk a régivel össze, ami az egyik változó (vagy változók) megváltozása miatt jött létre. Nem vizsgáljuk a változás okát és hogyanját, csak a két egyensúlyi helyzet eltérését. Klasszikus parciális vizsgálat.

Jövedelem összahasonlító statika - A jövedelem változásának hatása fogyasztó választására, minden egyéb tényező változatlansága mellett.

Jövedelem-fogyasztás görbe (ICC) - azon pontok halmaza a kö­zömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó által optimálisnak tartott jószágko­sarakat mutatják be adott árak és változó jövedelem mellett.

Árak összehasonlító statikája - az árak változásának a hatása a fo­gyasztó választására, minden egyéb tényező változatlansága mellett.

Ár-fogyasztás görbe (PCC) - azon kosarak halmaza a közömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó optimális választását tükrözik az egyik termék változó árai mellett, miközben az összes többi változó konstans.

Teljes árhatás - a megvásárolt jószágmennyiség azon változása, amely a jószág árának változására következik be, egyebek változatlansága mellett.

Jövedelemhatás - az árváltozás következtében beálló reáljövedelem csökkenést vagy növekedést fejezi ki az adott jószág megvásárolt mennyisé­gének változásában

Helyettesítési hatás - az árváltozás következtében megváltozik az optimális fogyasztói kosár (jószágkombináció) termékösszetétele az árarányik változásának függvényében. A megemelkedett árú terméknek relatíve jobban csökken a fogyasztása, mint a változatlan áras terméknek illetve. amennyiben az egyik termék ára csökken, úgy a változatlan áras termékéhez képest ke­vésbé csökkentik a fogyasztását.

Piaci kereslet - egy adott termék iránti összesített kereslet, az egyéni keresletek összessége.

Rezervációs ár - az az ár, amelyet egy fogyasztó maximálisan haj­landó fizetni egy adott termékért, adott körülmények között. A fogyasztó pre­ferenciáját fejezi ki.

Fogyasztói többlet - a rezervációs ár és a ténylegesen fizetendő piaci ár különbsége

A kínálat mikroökonómiája

Kompetitív piac, tökéletes verseny, tiszta verseny piaca - ahol a részt­vevő gazdasági szereplők árelfogadók, számukra a piac végtelenül nagy, így az egyes vállalat keresleti függvénye végtelenül rugalmatlan.

Kínálat - a különböző lehetséges árak mellett kínált mennyiség.

Kínált mennyiség - az a mennyiség amelyet a termelő az adott piaci ár mellett képes és hajlandó piacra vinni.

Árbevétel - az adott vállalat által eladott árukért és szolgáltatásokért kapott teljes bevétel.

A termelés gazdasági költségei - az explicit és az implicit költségek összessége.

Explicit költség - adott időszakban a termeléssel kapcsolatban felme­rülő és számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezett formában megjelenő kifi­zetések.

Implicit költség - azok az összegek, amelyek azért merülnek fel, mert a vállalat az adott termelési ráfordításával elvonta erőforrásait egyéb felhasz­nálási lehetőségektől, bár tényleges pénkifizetésekben ez nem jelenik meg.

Számviteli költség - az adott évben felmerülő, számvitelileg nyilván­tartható a termékek előállításához szükséges folyó költségek, amelyek a teljes explicit és az elszámolható implicit költséget tartalmazzák.

Számviteli profit - a bevételek és a számviteli költségek különbsége. A normál profit és a gazdasági profit összege, azaz a profit nagysága számvi­teli értelemben.

Normál profit - az adott gazdaságban (iparágban) szokásszerű befek­tetéssel „bárki által“ elérhető tiszta jövedelem, a gazdasági kalkulációban az alternatív költség része, egyébként számviteli eredmény.

Alternatív költség (opportunity cost) - a közgazdaságtan egyik alap­kategóriája. Egy tevékenység opportunity cost-ja az elszalasztott lehetőség ér­tékét jelenti. Csak olyan feltételek mellett értelmezhető, ahol szűkösek az erő­források és ezért felhasználásukat rangsorolni kell és a lehetőségek közül vá­lasztani. Ebből is következik, hogy a számviteli szakember és a közgazda elté­rően állapítja meg a költséget.

Gazdasági profit - ~ot az a vállalat realizálhat, amelynél az árbevétel nagyobb, mint a teljes gazdasági költség, azaz a számviteli profit nagyobb, mint a normál profit.

Döntési időtávok - a piaci időtáv; a rövid táv; a hosszú táv; a nagyon hosszú táv.

Piaci időtáv - a vállalat csak output tényezőkkel tud alkalmazkodni a külső körülményekhez. A termelés nagyságán nem tud változtatni (a termelési tényezőket fixnek vesszük), készleteinek mértékében képes a piaci feltételek változására reagálni.

Rövid táv - az az időperiódus, amelyen belül a vállalatnak legalább egy input tényezője fix, azaz megváltoztathatatlan (például a termelési kapacitást adó gépek, berendezések, felszerelések, épületek, járművek stb.), miközben más termelési tényezők változtathatók (például anyagok, energia, munkaerő, stb.) Eszerint ebben a döntési időtávban vannak fix és változó költségek.

Hosszú táv - Az az időperiódus, amelyen belül a vállalat a termelési tényezőket megváltoztathatja, de a technológiája (így termelési függvénye) alapvetően nem változik. Ebben az időtávban értelemszerűen minden költség változóvá válik.

Nagyon hosszú táv - az az időtáv amelyben a vállalat új technológiát, új találmányokat is képes bevezetni. Termelési függvénye alapvetően megvál­tozhat.

Technikailag hatékony termelési eljárás - rövid távon a termelési tényezők azon kombinációja, amikor egyetlen alkalmazott termelési tényező­ben sincs fölös, kihasználatlan kapacitás.

Termelési függvény - egy termék kibocsátása (output) és az előállításához szükséges termelési tényezők (inputok) kapcsolatát fejezi ki. A termelési tényezők lehetséges inputkombinációi és az általuk előállított maxi­mális kibocsátási lehetőségek közötti gazdasági-technikai összefüggés, amely rövid távon felírható q=f(L,K,A,E) általános formában.

Releváns tartomány - az izokvant görbéknek az a tartománya,amely a technikailag hatékony pontokat tartalmazza. Ebben a tartományban az izokvant görbe negatív meredekségű.

Gazdaságilag hatékony eljárás - a technikailag hatékony eljárások közül az, amely a legkisebb fajlagos költséget eredményezi.

Termelési technológiák - Az n termelési tényezőt alkalmazó techno­lógiák a termelési vagy technológiai térben „ábrázolhatóak“, amely tér egy n dimenziós lineáris tér pozitív ortánsa. Ennek pontjai a termelési tényező kombinációk n dimenziós vektorok, ahol az i-k komponens az i-k termelési tényező alkalmazott (nem negatív) mennyisége az adott kombinációban.

Izokvant, egyenlőtermék-görbe - a termelő közömbösségi görbéje. Bármely két vagy több input azon kombinációit tartalmazza, amelyek fel­használásával a kibocsátás azonos szintjeit kapjuk. Az izokvant minden pontja az adott kibocsátás előállításához szükséges minimális inputköltségeket adja meg. Szokásos alakja az origóra konvex.

Határtermék - egy adott termelési tényező többletegységének fel­használásából származó többletkibocsátás (pl munka határterméke, tőke határ­terméke). Algebrailag kifejezve például a munka határterméke: dq/dL=MPÉLDÁUL

Izokvant térkép - egy adott termelési függvényt ábrázoló egyenlő­termék-görbe sereg, termelési szintvonalak sorozata.

Gerincvonalak - az izokvant görbesereg inflexiós pontjainak halmaza. Mindkét tengelyre vonatkoztatva (a két gerincvonal külön-külön) elválasztja a függvény negatív és pozitív meredekségű szakaszait.

Hozadéki függvény (parciális termelési függvény) - azt mutatja meg, hogy hogyan változik a termelés, ha az egyik input tényező felhasználását nö­veljük, miközben a másik tényező mennyisége változatlan.

Technikai helyettesítési határráta - kifejezi, hogy egységnyi munka hány egységnyi tőkét képes helyettesíteni (illetve egyégnyi tőke hány egységnyi munkát képes helyettesíteni) változatlan termelést biztosítva. A technikai helyettesítés határrátája folyamatosan csökken, ha a termelési tényezők nem helyettesítik tökéletesen egymást.



Parciális termelési függvény - azt mutatja meg, hogy hogyan válto­zik a termelés, ha az egyik tényező felhasználását növeljük, miközben a többit változatlanul tartjuk.

Csökkenő hozadék törvénye - amikor a nem rögzített (változó) ter­melési tényezők növekvő mennyiségét kombináljuk egyéb termelési tényezők rögzített mennyiségével, akkor a termelési folyamat egy szakaszában a vál­tozó termelési tényezők határhozama csökken.

Átlagtermék - a termelési tényezők adott halmazának felhasználásá­val előállított összes termék mennyisége elosztva bármelyik felhasznált ráfordítás (input) mennyiségével. Ily módon a munka átlagterméke az összes termék osztva a felhasznált összes munkamennyiséggel - APL=q/L

Skálahozadék - a termelés növekedésének a viszonyát a valamennyi input-tényező azonos arányú növekményéhez skála- vagy volumenhozadék­nak nevezzük.

A tényezők termelési rugalmassága - az inputtényező és a termelés kapcsolatának elemzésére alkalmas mutató. Egy termelési tényező parciális rugalmassága kifejezi, hogy hány százalékkal változik meg a termelés, ha a vizsgált termelési tényező egy százalékkal változik, miközben a többi terme­lési tényező változatlan. Például, - a tőke rugalmassági együtthatója, ami tovább alakítva: dq/dK és q/K hányadosa, ami nem más, mint az MPK:APK, vagyis a tőke határtermékének és átlagtermékének hányadosa.

Teljes költség - az állandó és a változó költségekből tevődik össze. Az egységnyi kibocsátás vonatkozásában megkülönböztetjük az átlagos és a határköltséget. A határköltség az átlagos költségekkel akkor egyenlő, ha az utóbbiak minimálisak.

Átlagköltség - a kibocsátás egységére jutó költség, amelynek számításánál az összes ráfordítást figyelembe veszik. Algebrai úton kife­jezve - AC=TC/q. Az átlagköltség részei az átlagos fix költség + az átlagos változó költség - AC=AFC+AVC

Átlagos állandó költség - A termelés egységére jutó állandó költség. Rövid távon a kibocsátás színvonalától függetlenül változatlanok lesznek. Ezek az állandó költségek, melyek fajlagos termékegységre jutó nagysága csökken a kibocsátás növekedésével, jelölése: AFC=FC/q

Átlagos változó költségek - a kibocsátás egységére jutó összes vál­tozó költség, jelölve: AVC=VC/q

Határköltség - egységnyi többlettermék termelésének többletköltsége. Algebrai úton kifejezve: MC=dC/dq

Rövidtávon a határköltséggörbe emelkedő a csökkenő hozadék törvé­nyének következtében. A határköltség a vállalatelemzés lényeges fogalma.

A vállalat kínálati függvénye - rövid távon megegyezik a vállalat határköltség függvényének üzembezárási pontja feletti szakaszával.

Tökéletesen rugalmas keresleti görbe - a kompetitív piacon lévő vállalat keresleti görbéje, mivel tetszőleges mennyiséget értékesíthet a fennálló árak mellett.

Profitmaximalizáló egyensúly - szükséges feltétele, hogy a határbe­vétel megegyezzen a határköltséggel, a határprofit értéke legyen zéró, ami egyben azt is jelenti, hogy a teljes bevétel és a teljes költség különbsége legyen maximális.

Összprofit - az összbevétel és az összes gazdasági költség különbsége, ami tartalmát tekintve azonos a gazdasági profittal.

Határprofit - a határbevétel és a határköltség különbsége, vagyis a pótlólagos termékegység eladásából származó profitnövekmény.

Határbevétel -az összbevételnek egységnyi többlettermék eladásából származó megváltozása. Tökéletes verseny esetén a határbevétel megyegyezik az árral, mivel a vállalat számára a keresleti görbe tökéletesen rugalmas.A határbevétel a vállalatelemzés lényeges fogalma.

Üzembezárási pont - azt a helyzetet tükrözi, amikor a vállalat határ­bevétele, átlagos változó költsége és a vállalat határköltsége egybeesik. Az üzembezárási pont tehát az átlagos változó költség minimuma.

Fedezeti pont - azt a helyzetet tükrözi, amikor a vállalat határbevé­tele, határköltsége és átlagköltsége egybeesik. A fedezeti pont tehát az átlag­költség minimuma. A vállalatnak a fedezeti ponton való termelése a hosszútávú fennmaradás feltételét jelenti.

Hosszú távú határköltség-görbe - kínálati görbe, amely - folytonos esetben- laposabb (rugalmasabb) mint a rövidtávú. Diszkrét üzemméret-mó­dosítás mellett a hosszú távú határköltséggörbe nem folytonos.

Hosszútávú átlagköltség függvény megmutatja, hogy hogyan válto­zik a termékegységre jutó költség, ha minden termelési tényező felhasználását azonos mértékben növelve növeljük a termelést. A rövidtávú átlagköltséggörbék burkológörbéje, azaz a rövidtávú költségfüggvények érintik a hosszútávú költséggörbét. Optimális üzemméret: az az üzemméret amely mellett a hosszútávú költség minimális.

Az iparági kínálat - rövidtávon az egyedi kínálatok horizontális összege. Hosszú távon az egyensúlyi ár a minimális iparági átlagköltségeket fejezi ki, s a vállalatok hosszú távú gazdasági profitja tart a nullához.

Az inputpiacok sajátosságai

Input-tényezők (termelési tényezők, input-javak) - Mindazok a termelt és természetes javak, amelyek a termelés feltétel rendszerét alkotják, amelyekből a vállalat termelési folya­ma­tában kisebb-nagyobb mennyiséget felhasznál.

Szabad természeti javak - A termelés olyan természeti feltételei, amelyek nem oszthatók minőségileg különböző részekre, nem fogynak el és nem termelhetőek újra.

Szűkös természeti erőforrások - A termelés olyan természeti feltéte­lei, amelyek nem fogynak el és nem termelhetőek újra, de minőségileg külön­böző részekre oszthatók, és az egyes minőségek terjedelme véges.

A szűkös természeti erőforrások minősége - Egy természeti erőfor­rás gazdasági minőségét a vele végezhető termelés tőle függő hatékonyságával jellemezhetjük. Ugyanazt a gazdasági eredményt különböző ráfordítással, va­gyis különböző hatékonysággal lehet elérni. A szűkösség abban áll, hogy egy adottnál jobb minőségű, nagyobb hatékonysággal felhasználható erőforrások volumene véges.

Az újratermelhető input-javak - A termelés azon feltételei, amelye­ket a fogyasztás folyamatában a háztartások, illetve a termelő folyamatban a vállalatok hoznak létre - munka, illetve tőkejavak.

Vásárlás - Az inputjószágok vásárlása alatt azt értjük, hogy a vevő megszerezve a tulajdonjogot a jószágra, azt elfogyasztva megsemmisíti. Az eladó a jószág ellenértékét kapja meg, miközben magáról a jószágról egyszer s mindenkorra lemond.

Bérlet - a bérlő használatra veszi át a bérlet tárgyát képező jószágot, azt használja, majd visszaszolgáltatja a bérbeadónak. A bérbeadó egy időre lemond a jószág használatáról, ezért használati (bérleti) díjat kap, majd az idő leteltével visszakapja jószágát is.

Egy input-jószág hozadéka (hozama) - A jószág használatával szo­kásosan megszerezhető haszon, vagyis a vele megszerezhető bevétel, levonva belőle a fenntartási költségeket. Szubjektív eleme is van. A tulajdonos akkor adja a vállalkozónak bérbe, a vállalkozó akkor veszi a tulajdonostól bérbe, ha a tulajdonos által vélt hozadék kisebb, mint a bérlő-vállalkozó remélte ho­zam.

Egy input-jószág piaci értéke (ára) - A jószág tulajdonjogának megszerzési költsége.

Egy input-jószág (éves) hozadékrátája - A jószág éves hozadékának aránya a jószág piaci értékéhez.

Egy input-jószág transzfer jövedelme - A bérbeadó által - saját elképzelése szerint - feláldo­zott hozam - a bérleti díj minimuma.

Egy input-jószág jelenértéke - Ha az input-jószág T éven keresztül évenként Yn (n=1,2,...,T) hozamot ígér, akkor állandó i piaci kamatláb mellett évente az éves hozam diszkontált

értékének összege:

.

Határjószág - a szűkös erőforrás azon legrosszabb minősége, amit adott piaci viszonyok mellett még igénybe vesznek. Racionális gazdálkodás mellett éppen a fedezeti pontban való termelést teszi lehetővé, azaz biztosítja a normál profit megszerzését.

A szűkös természeti erőforrás járadéka - a.) Különbözeti járadék: tartós gazdasági profit, amire a határjószágnál jobb minőség tulajdonosai tesznek szert. b.) Abszolút járadék: bérleti rendszer esetén a szűkös erőforrás minden egysége után - a minőségtől függetlenül - beszedett alap-bérleti díj, amelyhez a határjószágnál jobb minőségek esetén hozzáadódik a különbözeti járadék is.

A vállalat optimális inputkereslete

Izocost halmaz (egyenes) - A termelői tér azon input-tényező kombinációinak mértani helye, amelyeknek azonosak a költségei. Növekvő költségekhez az origótól párhuzamosan távolódó izocostok felelnek meg. Két dimenziós esetben az izocostok egyenes-szakaszok, amelyek meredeksége negatív és az input-tényezők árarányával arányos.

A profitmaximum szükséges, de nem elégséges feltétele - A termelés tényleges pontjában (a ténylegesen felhasznált tényező kombináció pontjában) valamelyik izokvant görbe érinti az egyik izocost egyenest. Az érintési pontban az inputárarány egyenlő lesz a technikai helyettesítés határrátájával, azaz a határtermékek arányával:

azaz

Általánosan t , t , t , ... tn termelési tényezők mellett

ahol MPn illetve pn az n-ik tényező határterméke, illetve tényezőára.

A tényező határbevétele (MRP) - Valamely input-tényező egy pótlólagosan felhasznált egysége révén nyerhető többlet árbevétel:

MRPt=MPtMR,

azaz a tényező határbevételének nagysága a tényező határtermékének és a termék határárbevételének szorzata.

A tényező határköltsége (MFC) - Valamely input-tényező egy pótlólagosan felhasznált egysége által okozott többletköltség:

MFCt=MPtMC,

azaz a tényező határköltségének nagysága a tényező határtermékének és a termék határköltségének szorzata.

A tényező határtermékének piaci értéke (VMP) - Az a pénzmennyiség, amit a valamely input-tényező egy pótlólagosan felhasznált egysége által megtermelt többlettermékért a piacon kapni lehet:

VMPt=MPt p,

azaz a tényező határtermékének piaci értéknagysága a tényező határtermé­kének és a termék árának szorzata. Kompetitív piacon nyilván

MRPt=VMPt

Jövedelemelosztási elvek

Jövedelemelosztás - A megtermelt termék(ek) árbevételének jövedelemként való elosztása a termelés szereplői között.

Jövedelemelosztási elvek:

a.) a tulajdonból fakadó funkcionális elosztás elve szerint a termelési tényező tulajdonosok a termelés rendelkezésére bocsátott tényező-tulajdonuk mennyisége és (a határtermékben megnyilvánuló) funkciója szerint részesednek az árbevételből:

azaz, mivel

b.) a tulajdonból fakadó monopólhelyzetek szerinti elosztás elve, amikor a társadalom tagjai tulajdonaikban rejlő monopolhelyzetük realizálásával részesülnek a javakból (ezzel az elosztási elvvel magyarázza a gazdaságot a marxi munkaérték-elmélet).

Az egyenlő elosztás elve szerint a társadalom tagjaira egységes normarendszert alkalmazva a javakat egyenlő arányban (esetleg normatívan differenciálva) osztják szét (jellegzetes megvalósulása a jegyrendszer).

A hierarchikus elosztási elv szerint az elosztást a társadalmi (általában születés alapján megszerzett) előjogok alapján szervezik meg (az ún. prekapitalista társadalmak jellemzője).

A munka szerinti elosztás elve szerint a társadalom tagjai a társadalmi munkamegosztásban kifejtett, társadalmilag hasznosnak elismert egyéni munkájuk arányában részesednek a javakból (a marxizmus elképzelte szocializmusnak ez lenne az alapja – a „megvalósult szocializmusban” azonban igen kevéssé érvényesült).

A szükségletek szerinti elosztás elve szerint mindenki azt és annyit kap a javakból, amennyire szüksége van (a marxi kommunizmuskép ilyen elosztást feltételez. Ez az elv ma is működik az úgynevezett közjavak világában),

Az agresszív, illegális elosztás elve szerint az elosztást az ököljog alapján valósítják meg, illetve a társadalmi erkölcs és a törvények felrúgásával osztják (újra) el a javakat

A piaci szerkezetek, piaci formák, a vállalat piaci környezete

Piaci szerkezet - a szereplők számából és relatív nagyságukból szár­mazó piaci viszonyrendszer

Tökéletesen versenyző vagy kompetitív piaci szerkezet - olyan pi­aci szerkezet, ahol elég sok, a piaci összkereslethez képest igen kicsiny sze­replő van jelen - ezek hatása a piac működésére és a piaci árra egyenként ele­nyésző

Oligopól piaci szerkezet - olyan piaci szerkezet, ahol néhány, az összpiaci kereslettel összemérhető, de azért jelentősen kisebb méretű szereplő van jelen, akik a versenyt csak korlátozni tudják, megakadályozni nem, vi­szont egyenként is jelentős hatással vannak a piac működésére és a piaci árra

Monopól piaci szerkezet - olyan piaci szerkezet, ahol legalább az egyik oldalon csak egy, a piaci összkereslettel azonos nagyságrendű szereplő van, amelyik akarva-akaratlanul tevékenységével alapvetően befolyásolja a piac működését és a piaci árat, kizárja a versenyt

Piaci formák - a piacot a piaci szerkezet mellett a termék jellege is jellemzi

Homogén piaci formák - homogén terméket forgalmazó piacok vi­szonyrendszere. A kompetitív piac mindig homogénnek tekinthető, a homo­gén oligopól piaci formára az összejátszás a jellemző, monopól piac esetén a homogén forma nem jellemző

Differenciált piaci formák - differenciált terméket forgalmazó piacok viszonyrendszere. A kompetitív piacon a differenciált termékek visszavezethe­tők a homogén esetre, a differenciált oligópol piaci formára a monopólista verseny jellemző, a monopól piac jellemzően differenciált diverzifikáció

A vállalat technológiai gazdasági korlátja - erőforrás korlát, a ter­melési halmaz és a termelési függvény által adott az inputtényezők piacán

A vállalat piaci korlátja - a vállalat felé megnyílvánuló keresleti korlát a kibocsátott termék piacán

Technológiai-kínálati függvény - a termelési tényezők piacán a vál­lalatnak kínált mennyiség függvénye a vállalat által fizetni szándékozott ártól; monopólista piacon ez megegyezik az inputtényezők kínálati függvényével, kompetitív piacon ez a függvény végtelen árrugalmasságú

Vállalati keresleti függvény - a kibocsátott termék piacán a vállalat termékéből keresett mennyiség függvénye a vállalat által kért ár függvényé­ben; monopólista piacon ez megegyezik a piaci keresleti függvénnyel,  kom­petitív piacon ez a függvény végtelen árrugalmasságú

Monopóliumok

Tiszta monopólium - egy vállalat egyedül kielégíti az iparág teljes ke­resletét

Természetes monopólium - a szubadditivitás feltételét kielégítő tiszta monopólium

Szubadditivitás - egy vállalat természetes módon tiszta monopóli­ummá válhat, ha a.) egyedül képes kielégíteni a teljes piaci keresletet és b.) az ehhez a kibocsátáshoz tartozó átlagköltsége kisebb, mint azon vállalatok át­lagköltségeinek az összege, amelyek csak együtt képesek ugyanezt a piaci ke­resletet kielégíteni:

Mesterséges monopólium - egy vállalat piacon kívüli külső, általában állami, segédlettel kerül monopól helyzetbe

Fogyasztói többlet - az az integrált jövedelem típusú mennyiség, ami az egyes fogyasztók rezervációs ára és a piaci ár különbségének összegzésé­vel számítható:, ahol pr a rezervációs, p a piaci ár

Monopólista profit - a monopólista árbevétel és a monopólium költ­ségének különbségeként jelentkező tartós gazdasági profit

Holtteher-veszteség - az az integrált jövedelemtípusú mennyiség, amely kompetitív piacon a fogyasztói többlet része lenne, de a monopólium a hozzá tartozó terméktömeget meg sem termeli, így az az egész társadalom számára elvész:



ahol      pM a monopólista ár

pk a kompetitív piaci ár

pr a rezervációs ár

Árdiszkrimináció - monopólista árképzési módszer a fogyasztói többlet és a holtteher-veszteség egy részének monopólista profittá alakítása céljából. Lényege, hogy a monopólium a potenciális fogyasztókat informá­cióközlési szempontból elszigetelt csoportokba sorolja és az egyes csoportok­nak különböző - a csoportok minimális rezervációs áraival egyenlő - árakon adja el termékét

Elsőfokú vagy tökéletes árdiszkrimináció - olyan árdiszkriminációs technika, ahol minden egyes potenciális fogyasztóval saját rezervációs árát fi­zettetik meg. Az eredmény - a teljes (kompetitív) fogyasztói többlet mint monopólista profit realizálódik

Másodfokú árdiszkrimináció - olyan árdiszkriminációs technika, ahol az egyes csoportokat magában az értékesítési folyamatban különítik el

Harmadfokú árdiszkrimináció - olyan árdiszkriminációs technika, ahol az egyes csoportokat az értékesítési folyamaton kívül különítik el

Tökéletes vagy kompetitív verseny - a piacon való bentmaradásért folytatott  rövid távú, taktikai jellegű, szolid verseny, amelyben a többiek piaci helyzete érdektelen

Monopólista verseny - a többiek kiszorítására és monopólhelyzet megszerzésére, illetve mások monopólhelyzetének megakadályozására irá­nyuló hosszútávú, stratégiai jellegű, agresszív verseny

Monopszónia - olyan piaci szerkezet, ahol egy vállalat a termelési tényezők piacán monopol helyzetű vásárló, a terméke piacán viszont tökéletesen versenyző

Bilaterális monopólium - a mindkét piacon monopól-helyzetű vállalat

Oligopóliumok

Tökéletes összejátszás - az oligopól vállalatok nyíltan, vagy titokban megegyeznek a piac felosztásában vagy a közösen érvényesítendő árban. Jel­legzetes formája a kartell

Tökéletlen összejátszás - az oligopól szereplők vezető és követő válla­latok formájában jelennek meg, ahol a vezető vállalatok szuverén kvázimonopólista döntéseit figyelik és lehetőségeik szerint követik a követő vállalalatok (Stackelberg tipusú összejátszás), illetve valamennyi oligopól vállalat szuverén kvázimonopólista módjára viselkedik, miközben figyeli a többiek viselkedését és szükség esetén igazodik hozzájuk (Chamberlin típusú összejátszás)

Független akciók - valamennyi oligopól vállalat szuverén kvázimonopólista módjára viselkedik, tiszta monopól helyzetre törekedve. A szituációt monopólista verseny jellemzi

Kvóta-vezérelt oligopól piac - az oligopól vállalatok meghatározott mennyiségű kibocsátással (kvótával) lépnek a piacra, miközben az árat a piaci mechanizmus határozza meg

Ár-vezérelt oligopól piac - az oligopól vállalatok meghatározott ára­kat próbálnak meg érvényesíteni a piacon, miközben a piaci részesedéseket a piaci mechanizmus alakítja ki

Cournot-modell - a független akciók kvóta-vezérelt modellje. Duopól változatban két azonos gazdasági jellemzőkkel leírt vállalat egymást figyelve hozza meg kibocsátási döntését, miközben a másikról teljes döntési független­séget feltételeznek

Stackelberg-modell - a tökéletlen összejátszás egy lehetséges kvóta-vezérelt modellje. Duopól változatban a két azonosnak tekinthető vállalat kö­zül az egyik (a vezető) azzal a feltételezéssel hozza meg kibocsátási döntését, hogy a másikat (a követőt) ez biztosan befolyásolja döntésében. A követő vállalat viszont a vezető független döntését feltételezi

Chamberlin-modell a tökéletlen összejátszás egy másik lehetséges kvóta-vezérelt modellje. Duopól változatban a két azonosnak tekinthető válla­lat kölcsönösen számít arra, hogy döntése befolyásolja a másik döntését

Kartell-modell - a tökéletes összejátszás modellje. Lehet kvóta- il­letve árvezérléses is. A kartell kifelé mint tiszta monopólium jelenik meg.

Bertrand-modell - a független akciók ár-vezérelt modellje. A Cournot-modell ár-vezérléses párja

Válasz- (reakció-)függvény - az oligopól modell központi kategóri­ája. Duopól modellben az oligopól vállalat profitmaximalizáló döntési függvé­nye a másik vállalat feltételezett döntése függvényében

Cournot-pont - duopól modellben a két válaszfüggvény metszés­pontja, ha az létezik és egyértelműen meghatározható. A duopólium egyensú­lyi állapotát jelenti, ahol egyik vállalat sem akar változtatni döntésén

Az általános egyensúly elmélete

Egyensúly - Ez a fizikából kölcsönzött fogalom írja le azt a helyzetet, amikor a gazdasági szereplőknek, vagy a gazdasági szereplők egyes piacot al­kotó csoportjainak nem áll érdekükben megváltoztatni gazdasági magatartá­sukat. A gazdasági szereplőknek azért nem, mert adott törekvéseik és a szintén adott feltételek mellett egyetlen gazdasági kritérium szerint sem képe­sek javítani helyzetükön. A piacokra alkalmazva pedig az egyensúly azt az állapotot jelenti, amikor az eladók és a vásárlók összessége meg van elégedve az eladott és megvásárolt javak árainak és mennyiségeinek jelenlegi kombiná­ciójával, és így nem kívánja azt megváltoztatni.

Általános egyensúly - az az állapot, amikor a gazdaság összes piaca egyidejűleg egyensúlyban van. A gazdasági rendszert egészében tekinti, és a rendszerben lévő minden jószág és szolgáltatás árának és mennyiségének egy­szerre történő meghatározását vizsgálja. Ezen megközelítés megalapozójának L. Walrast tekintik.

Részleges (parciális) egyensúly - Egy termék piacának elszigetelt elemzése. Adottnak tekintve a többi termék árát csak egyetlen piacon vizs­gálja az egyensúly feltételeit. Az A. Marshall által alkalmazott technika fi­gyelmen kívül hagyja az adott termék árváltozásának a kapcsolódó piacok áraira gyakorolt hatását, és e változásoknak visszacsatolt hatásait az eredeti piacra.

Allokáció - az erőforrások, javak stb. szétosztása a szereplők között.

Allokációs egyenletrendszer - a modellben lehetséges összes alloká­ciót leíró egyenletrendszer. Megoldásai az allokációk.

Csere - Áttérés az egyik allokációból egy másik allokációba, az allo­kációs egyenletrendszer egyik megoldásából egy másikba. A helyettesítés kiterjesztése.

Ajándékozás - olyan csere, ahol az egyik fél csak ad, a másik csak kap

Valódi csere - olyan csere, amely nem ajándékozás, vagyis minden a cserében résztvevő fél ad is és kap is.

Komparatív (kölcsönösen előnyös) csere - olyan valódi csere, ahol egyik fél poziciója sem romlik és legalább az egyiké javul. Javuló pozició alatt egy magasabban preferált közömbösségi görbére kerülést értjük.

A (fogyasztói) csere Edgeworth-doboza - egy olyan téglalap, amely két fogyasztó egymással szembefordított közömbösségi térképeit tartalmazza, és amelynek nagyságát az elosztható termékek összes rendelkezésre álló mennyisége határozza meg. A két szereplős, két termékes modell allokációs egyenletrendszerének geometriai megjelenítése.

Pareto-hatékony készletallokáció - olyan allokáció, amelynél nincs mód arra, hogy további csere révén valakinek úgy javuljon a helyzete, hogy ugyanakkor senki másé ne romoljon, azaz az ilyen elosztásnál a komparatív csere miden lehetséges előnyét már kimerítették a felek.

Pareto-optimum (Pareto-hatékony állapot) - több szereplős döntési helyzet, ahol nem lehet olyan döntést hozni, amely legalább egy szereplőnek előnyös, de senkinek nem előnytelen

(A fenti két fogalmat V. Pareto olasz közgazdász dolgozta ki a XIX. század utolsó éveiben.)

Szerződési vagy konfliktus görbe - a Pareto-hatékony allokációk mértani helye. Az Edgeworth-dobozban e halmaz a két origó közötti folyto­nos, monoton görbe, amely vagy a doboz oldalain halad, vagy szigorúan mo­noton. Nevét onnan kapta, hogy a racionálisan gazdálkodó felek, alkuik során eljutva valamilyen Pareto-hatékony allokációhoz, kénytelenek megegyezni, szerződést kötni. Konfliktus görbének pedig azért nevezik, mert a Pareto-ha­tékony allokációba került felek saját helyzetüket csak a másik fél rovására javíthatják.

A kezdeti allokációhoz tartozó gazdaság magja - azon a Pareto-hatékony allokációk halmaza, amelyek egy adott kezdeti allokációból véges vagy végtelen számú cserével elérhetők. Ez a ponthalmaz a szerződési görbé­nek a kezdeti allokáción keresztül menő közömbösségi felületek (görbék) által behatárolt része.

A fogyasztó bruttó kereslete - az a mennyiség, amelyet a fogyasztó vagyoni korlátja figyelembe vételével valamely pillanatban fogyasztani kí­ván.

A fogyasztó nettó kereslete - az a mennyiség, amelyet a fogyasztó a bruttó keresletének és eredetileg rendelkezésre álló készletének eltérése miatt a piacon kíván beszerezni illetve eladni.

Walras törvény - azt mondja ki, hogy bármely árarány mellett a pénzben kifejezett keresletek összege egyenlő a pénzben kifejezett kínálatok összegével, – feltételezve, hogy a szereplők racionális fogyasztói döntéseiket kívánják realizálni. Azaz soha nem létezhet általában vett elégtelen vagy túlkereslet a gazdaságban (csak részpiacon). A Say-dogma matematikai meg­fogalmazása.

A Walras törvény általánosítása (folyománya) - ha az m termékes piacon m–1 termék saját piacán egyensúly van, akkor szükségszerűen egyen­súly van az m-ik termék saját piacán is.

A jóléti közgazdaságtan - a közgazdaság normatív aspektusának álta­lános elnevezése. Alapfeltételezései értékítéletek, amelyeket minden köz­gazdász szabadon elfogadhat, illetve elutasíthat. Nincs benne helye a feltétele­zések igazsága vizsgálatának, szemben a pozitív közgazdaságtannal, ahol elv­ben empirikus vizsgálatnak vethetők alá. A jóléti közgazdaságtan gazdaság­politikai ajánlásokat fogalmaz meg, és megkísérli meghatározni azokat a felté­teleket, amelyek mellett maximalizálható a gazdasági jólét. A jóléti közgazda­ságtan tehát nem egy jól körülhatárolható, önálló irányzata a közgazdaság­tannak, amely valamely iskolával vitázva, annak tételeit tagadva vagy korri­gálva jött létre, hanem különböző értékítéletek és a különböző paradigmák egyes tételeinek találkozásából formálódott ki a XIX.-XX. század fordulóján. Pareto és Pigou az a két közgazdász, akinek neve összeforrt a jóléti közgaz­daságtan létrejöttével.

A jóléti közgazdaságtan I. fő tétele - a kompetitív piaci cse­remechanizmus eredményeképpen létrejövő walrasi egyensúlyi állapot mindig Pareto-hatékony.

A jóléti közgazdaságtan II. fő tétele - minden Pareto-haté­kony allokációhoz található alkalmas árarány, hogy a készletek megfelelő kezdeti elosztásából kiindulva ez az allokáció walrasi egyensúlyi pontnak bizonyuljon.

A termelés Edgeworth-doboza - egy olyan téglalap, amely két ter­mék egymással szembefordított isoquant-térképeit tartalmazza, és amelynek nagyságát az inputok rendelkezésre álló mennyiségei határozzák meg.

A termelés szerződési görbéje - az adott inputkészletek és technoló­gia ismeretében lehetséges végső, Pareto-hatékony inputallokációk mértani helye.

A termelési lehetőségek határa (TLH) – egy adott gazdaságban az összes rendelkezésére álló inputtényezők (erőforrások) felhasználásával kü­lönböző tényező-összetételű, hatékony termelési eljárásokkal előállított ter­mékkosarak mértani helye. A TLH sajátos formában ábrázolja egy gazdaság pillanatnyi állapotát. Explicit formában nem jelzi a felhasználandó erőforrások mennyiségét illetve eloszlását, csak az outputok lehetséges kombinációi utal­nak az erőforrások különböző felhasználási összetételére. Másik neve transz­formációs görbe (felület), mivel egyik pontjából a másikba áttérve a techno­lógia átalakul (transzformálódik).

A transzformáció határrátája - azt mutatja meg, hogy a termelési lehetőségek határán maradva a termékkosarat alkotó egyik termék (y) mek­kora mennyiségéről kell lemondania a gazdaságnak ahhoz, hogy egy másik termék (x) előállítását egy egységgel növelhesse:

 

Az MRTx,y az x pótlólagos előállításának alternatív költsége y-ban ki­fejezve.

A piaci kudarcok

Társadalmi határtermék (MSP = Marginal Social Product) - mind­azon javak (termékek és szolgáltatások) termelésének a változása, amelyet valamely inputtényező egységnyi változása idéz elő, tekintet nélkül arra, hogy kinek a tulajdonába kerülnek e javak.

Társadalmi határhaszon (MSU = Marginal Social Utility) - az az összhaszon változás, amelyet egy jószág fogyasztásának egységnyi változása vált ki, tekintet nélkül arra, hogy ez mely fogyasztóknál következett be.

Társadalmi határköltség (MSC = Marginal Social Cost) - az az összköltségváltozás, amelyet egy jószág termelésének egységnyi változása okoz, tekintet nélkül arra, hogy kiknek kell viselniük e költségeket.

Externália (külső hatás) - a termelés és a fogyasztás olyan nem szándékolt hatása a társadalom más tagjaira, ami megváltoztatja azok hozam - hasznossági és (vagy) - költségviszonyait.

Pozitív externália - olyan externália, ahol a külső hatás javítja a tár­sadalom tagjainak hozam - hasznossági és (vagy) - költségviszonyait.

Negatív externália - olyan externália, ahol a külső hatás rontja a tár­sadalom tagjainak hozam - hasznossági és (vagy) - költségviszonyait.

Piaci kudarc - a piaci egyensúly nem jelenti az erőforrások hatékony elosztását, (például kevés erőforrást juttat a pozitív és túl sokat a negatív externáliát okozó tevékenységeknek), vagyis a racionalitás és a hatékonyság nem esik egybe.

Jogi-közgazdasági iskola - a ~ szerint a piac nemcsak javak, erőfor­rások és a pénz cseréjének a terepe, hanem a tulajdonosi jogok adás-vétele is.

Coase-tétel - amennyiben teljesen egyértelműek és érvényesíthetők a tulajdonosi jogok, valamint nincsenek vagy elhanyagolhatóak a tranzakciós költségek - a szerződő felek tárgyalásai a tulajdonosi jogok eredeti kijelölésétől függetlenül ugyanahhoz az allokációs eredményhez vezetnek, ezért az externáliák problémái a tulajdonjogok önkéntes megváltoztatásával megoldhatók.

Magánjavak - azok az osztható és egyénileg elkülönülten (szuverén módon) is fogyasztható gazdasági javak, amelyeknek a fogyasztásából egye­sek kizárhatóak, az egyes fogyasztók által történő fogyasztásuk csökkenti a többiek számára megmaradó készletet, ezért a fogyasztók rivalizálnak e javak megszerzéséért egymással.

Közjavak - azok a fogyasztásban oszthatatlan gazdasági javak, ame­lyeknek az egyes fogyasztók által történő fogyasztása nem befolyásolja má­sok fogyasztási lehetőségeit, senki nem zárható ki e javak fogyasztásából, a fogyasztók nem rivalizálnak megszerzésükért.

Vegyes javak azok a jószágok, amelyek bizonyos jellemzőik alapján közjavakhoz, más jellemzőik alapján magánjavakhoz sorolhatók. Alosztályaik a következők:

jelentős externál hatással rendelkező tulajdonképpeni magánjavak, amelyek éppen az externál hatás miatt viselkednek közjószágszerűen;

az előbbiek részesetei azok a javak, amelyeknek a fogyasztásához közérdek fűződik;

térbelileg korlátozott haszonhatású tulajdonképpeni közjavak, ame­lyek éppen a regionális jellegük miatt viselkednek magánjószágsze­rűen;

az előbbiek részesetei a túlzsúfoltságra hajlamos javak.

Nash-optimumnak nevezzük az olyan magatartás eredményét, ami­kor egy gazdasági szereplő partnerei bizonytalan döntéseire számítva minima­lizálja veszteségeit.

Non-profit szervezetek azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek alapvető céljuk fontos társadalmi szükségletek kielégítése önkéntes adomá­nyokból és zömmel önkéntes, fizetés nélküli munkával.

A gazdaság lényege, tartalma.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ......... 2

A gazdaság erőforrásai.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ........................ 2

A gazdasági rendszer.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... 3

A közgazdaságtudomány tárgya, lényege és fő ágai.......... ..... ...... ..................... 4

A közgazdaságtan módszerei.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ............ 4

A klasszikus piacgazdaság modellje.......... ..... ...... .......... ..... ...... ........................... 6

A modern piacgazdaság.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... .......................... 7

A mikroökonómia alapjai.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ..................... 7

A fogyasztói kereslet elmélete.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ......... 9

A kínálat mikroökonómiája.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ............... 12

Az inputpiacok sajátosságai.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... .............. 15

A vállalat optimális inputkereslete.......... ..... ...... .......... ..... ...... ........................... 17

Jövedelemelosztási elvek.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ...................... 18

A piaci szerkezetek, piaci formák, a vállalat piaci környezete.............................. 18

Monopóliumok.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ................ 19

Oligopóliumok.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ................. 20

Az általános egyensúly elmélete.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ... 21

A piaci kudarcok.......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... .......... ..... ...... ........... 23



Találat: 2441