kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
Tudat alatti erőforrások
Lehetőségeink teljes körű kiaknázása érdekében lényegbevágóan fontos, hogy megértsük mi a
különbség a tudat, és a tudat alatti között. Könyvek ezreit írták már erről a
rendkívül bonyolult témáról. Utalásokat találhatunk a tudatra, és a tudat
alattira, 232g62c különösen a tudat alattira az emberiség kezdete óta. A tudat alattit
gyakran nevezik létünk erőforrásának. A program előrehaladtával arról is
beszélünk majd, hogyan hathatunk a tudat alattinkra.
Beszéljünk most arról, milyen a kapcsolat a tudat és a tudatalatti közt. Mit
tehetünk azért, hogy irányíthassuk tudat alattinkat, és hogyan változtathatunk
programján. A tudat és a tudat alatti csodálatosan megtervezett első osztályú
mestermunka, h szabad így kifejeznem magam, mert bár különböző feladataik
vannak, együttműködésük mégis tökéletes. A legjobban talán úgy
illusztrálhatnánk, ha azt mondjuk, ha azt mondjuk ez itt a tudatos és, és ez
itt a tudatalatti. Valójában a tudatos
én tudatunk 10%-ért felelős, ami megfelel a gondolkodás 10%-nak. Gondolkodásunk
90%-át a tudatalatti irányítja. Amikor a szellemi képességek kiaknázásáról
beszélünk, a tudatalatti erőforrások teljesítményének felszabadítását értjük
ezen. Nézzük, mit csinál a tudatos ÉN. A tudatnak vannak bizonyos specifikus
feladatai, először is a tudat tárgyilagos. A tudatos ÉN objektívan szemlélheti
a világot. Világosan, ha úgy tetszik. Vizsgálhatja elemzően, tárgyilagosan,
tehát érzelmek nélkül. Másodszor az
objektív, azaz tudatos ÉN racionális, emellett pedig megkülönböztet. Ezek az
alapvető jegyei. Felismeri az igazság, valótlanság, hazugság közötti
különbséget. Kicsit olyan mintha az agy matematikai, vagy érzelemmentes része
lenne. A tudatnak négy fő funkciója van.
Az első funkció: a tudatos ÉN azonosítja a beérkező jeleket, információkat. A
beérkező információk különböző forrásokból jöhetnek. Ezek lehetnek gondolatok,
vagy események amelyek kívülről érnek minket. Tételezzük föl, hogy átmegyünk az
utcán. Ez itt az agyunk. Át akarunk menni és meghalljuk, egy autó búgását.
Szemünkkel azonnal oda nézünk, hogy megtudjuk, mi okozza a zajt, és hogy
azonosítsuk a zajforrást. Amikor megpillantjuk az autót, akkor a zajt
automatikusan autóhoz kapcsoljuk. A
második amit a tudatos ÉN csinál, az az hogy össze hasonlítjuk az autót
az általunk látott eddigi összes mozgó autóval. Ha nagy városban élünk,
mint New York, meglátunk egy autót, és azt összehasonlítjuk a többivel. Egy
ilyen nagy városban vagy egy millió mozgó autót látunk már. Reflexeink
igen-igen élesek. Ha vidéken élünk, ahol nem túl gyakran látunk mozgó autót, ha
mégis megpillantunk egyet, reflexeink valószínűleg igen lassan fognak működni.
Az összehasonlítás úgy történik, hogy egy gyors pillantást vetünk
tudatalattinkra, és ellenőrizzük, minden egyes korábbi mozgó autóval kapcsolatos
tapasztalatainkat. Ha ez megtörtént, ha megtettük az összehasonlítást, szinte
azonnal megkapjuk a visszajelzést. Valójában a tudatalatti 30.000x gyorsabban
működik, mint a tudatos ÉN. Egyetlen pillantás elegendő, vagy egy hang vagy egy
halvány gondolat a tudatunkban, amely elindítja ezt a reakciót, ha ez nem lenne
pusztán a tudatunkkal történő kiértékelés, rettentő sok időt igényelne. A tudat harmadik lényeges feladata, az
elemzés. Ha már megvan a visszajelzés az összehasonlításról, a tudat elemzi
a helyzetet. Átmegyünk az úttesten, halljuk egy közeledő autónak a hangját,
odafordulunk, látjuk a felénk jövő autót. Összehasonlításunk közli, hogy az
autó óránként 80 Km-es sebességgel közeledik, és egy pillanat múlva ott lesz,
ahol állunk, hacsak vissza nem lépünk. Tehát elemezzük a helyzetet, és az
mondjuk: "Mit tegyek? Visszalépjek, vagy ne?", a válasz persze igen.
Természetesen visszalépünk, ami tudatunk negyedik
feladatából következik. Ez a DÖNTÉS. A tudat miután elvégezte az
elemzést, eldönti mi a teendő. Azt mondja, IGEN vagy NEM. A tudat olyan, mint a
kettes számrendszer alapján működő gép. A bejövő tájékoztatásra vagy igent,
vagy nemet mond. És egyszerre mindig csak egy gondolattal képes foglalkozni.
Meglátják mennyire bámulatos, ez valóban egy briliáns szerkezet. Tehát
átmegyünk az utcán halljuk a hangot, odanézünk, meglátjuk a közeledő autót, az
összehasonlítás jelzi, hogy az autó gyorsan jön felénk, az elemzés jelzi, hogy
ki kell térni az útjából, azt kérdezzük mozduljak, igen, vagy nem. A válasz
igen. Esetleg előre menjek, a válasz nem. Hátra menjek, igen vagy nem. És ahogy
kimondjuk, igen, hátra kell menni. Ezt az igent továbbítjuk a tudatalattinak, a
tudatalatti, pedig azonnal mozgósítja az összes ideget, az összes izmot és az
összes sejtet. Elmozduljunk hátrafelé. Ne kell ott állnunk és azon
gondolkoznunk, hogy vajon a jobb vagy a bal lábunkat kell-e megmozdítanunk.
Egyetlen dolgot teszünk, jelzést adunk a tudatnak. Ha úgy tetszik egy lökéssel,
vagy egy érzelmi robbanással. Minél erősebb az érzelem annál gyorsabban reagál
a tudatalatti a tudat jelzésére. A tudatalatti működése ugyanis az érzelmektől
függ, olyanoktól, mint a félelem, a túlélési ösztön, a vágy ösztöne vagy a
szeretet ösztöne. Mindig egy érzelem, ami módosítja a tudatalattit. Melyek a tudatalatti
főbb tulajdonságai? A tudatalatti olyan, mint egy megbízható adatbank. Az
adatbank feladata az, hogy tárolja és előhozza az információkat. Más szóval a
tudatalatti az a szubjektív ÉN, ami azaz ÉN ami egyszerűen engedelmeskedik,
ahogy a tudatos ÉN parancsba ad valamit. A tudatalatti engedelmeskedik, ugyanis
önálló gondolata ugyanis nincs. Apropó, a tudatnak viszont emlékezete
nincs. Az emlékezet tára a tudatalatti.
A tudat egyszerre csak egy gondolattal tud foglalkozni, míg a tudatalatti
tények billióit tárolja. A tudat és a tudatalatti közötti kapcsolat olyan
mintha a tudat lenne a kertész, a tudatalatti pedig a kert. Akármilyen magot
ültetünk el a tudatalattiba, a tudatalatti egész biztosan meg fogja növeszteni.
Tudatalattinkban különböző programok egész sora található. Először is énkép,
amely tartalmazza az összes információt mindenről, ami számunkra fontos. Az összes korábbi tapasztalatunkat és
az ezekre adott válaszainkat. Így ha egy új helyzet hasonlít egy régire, a
tudatalattink feladata az, hogy viselkedésünket korábbi viselkedésünkkel
összhangban tartja. Ha tehát egy helyzet félelemmel töltött el, és egy ilyenbe
kerülünk, akkor gondolkodás nélkül félni kezdünk. Egy olyan helyzet, amiről
semmit nem tudunk, számunkra nem lesz sem félelmetes, sem félelem mentes, mert
nem tudunk róla eleget, amíg fel nem építünk egy tapasztalati bankot. És itt
elérkeztünk három fontos törvényhez. A három legfontosabb lelki törvényhez,
amiről már beszéltünk is, hogy mennyire befolyásolják életünket. E három lelki
törvény közül az első a tudatalatti tevékenység törvénye. a tudatalatti
tevékenység törvénye kimondja, hogy bármit ültetünk el a tudatalattinkba az
azonnal azon munkálkodik, hogy a realitásunkba hozza, és a tudatalattink minden
szavunkat és tettünket, minden szavunkat és tettünket hozzáigazítja az
énképünkkel összhangban lévő mintához. Úgy tárolja tehát az összes szavunkat és
tettünket, hogy azok az énképünkkel, vagy a korábban betáplált információkkal
összhangban lévő mintához illeszkedjenek. Szavainkat és tetteinket céljainkkal
is összhangban tartja. Amelyek végső soron az énképünk részévé válnak. Ez azt
jelenti, hogy testtartásunk, beállítottságunk, energiaszintünk önbizalmunk
szintje, a mód, ahogyan másokkal érintkezünk társadalmi ismereteink, mindenünk
összhangban van énképünkkel. A tudatalatti, anélkül hogy egyáltalán gondolnánk
rá, mindent összhangba hoz énképünkkel. Ha valóba jól érezzük magunkat, akkor
énképünk pozitív, ruganyosan lépdelünk, testtartásunk magabiztos, bátor érzelmeinket kimutató.stb. Ha negatívan
érzünk énképünk is negatív. És így is cselekszünk. Ez vezet el minket a második
törvényhez, ami a koncentráció törvénye. Ez immáron a kilencedik törvény mióta
elkezdtük. A koncentráció törvénye, nagyon-nagyon fontos, rendkívül fontos. Valójában
a maga nemében minden törvény van olyan fontos, hogy önmagában elegendő ahhoz,
hogy sorsunkat irányítsa. A koncentráció törvénye nagyon egyszerű. Minden, amin
sokat gondolkodunk, az növekszik. Bármi, amin sokat töprengünk, az megnő.
Bármi, amin újból és újból elgondolkozunk belenő a valóságunkba. Ez nagyon
egyszerű. Tartottam egy tanfolyamot a kreatív gondolkodásról, amelyet úgy
magyaráztam el. Képzeljék el, hogy ez itt értelmi képességeink összessége, és
ha belehelyezünk ebbe egy gondolatot az valamekkora nagyságú helyet foglal el,
de közben szellemi képességeink többi részét ez gondolat. Többi részét tehát
egyéb gondolataink kötik le. De minél többet gondolunk rá a tudatunkkal le a
tudatalattinkig, annál több szellemi képességünket foglalja le ez az egy
bizonyos gondolatunk. És ha állandóan csak egy bizonyos gondolaton rágódunk,
eljutunk arra pontra, hogy már semmi másra nem gondolunk. És ha semmi másra nem
gondolunk. Lassacskán felépítünk egy vibráló mezőt, a tudatalatti vonzás törvényének a magja. És a vibrálás
törvényének is és a sugárzás törvényének is. Lassan felépítjük ezt vibráló mezőt, amely az éppen minket
foglalkoztató gondolatnak megfelelő gondolatenergiát sugározza belőlünk, ami
valóságunkba vonz körülményeket és embereket, amelyek összhangban állnak az
adott gondolattal. Csak körül kell néznünk, és azt kell mondanunk, mire
gondolok folyton? Hol kalandoznak állandóan a gondolataim? A koncentráció
törvényére vonatkozó alapszabály az, hogy mindig azon kell gondolkodnunk, amit
el akarunk érni, amit szeretnénk, nem pedig azon, amitől félünk. És ezzel
eljutunk e sorozat harmadik törvényéhez, a helyettesítés törvényéhez. A
helyettesítés törvénye sok tanítványom állítása szerint a legfontosabb törvény
a tanultak közül. Nagyon egyszerű törvény. Azon a tényen alapul, hogy a tudat
egyszerre csak egy gondolattal képes foglalkozni. Legyen bár pozitív vagy
negatív. Ha meg akarunk szabadulni egy negatív gondolattól, mivel az agy nem
légüres tér, sosem maradhat üresen, ha meg akarunk szabadulni egy negatív
gondolattól, ki kell ütnünk azt egy pozitív gondolattal. Az egyik gondolat
helyébe másikat ültethetünk. Az egyik gondolatot lecserélhetjük egy másikra. Ha
ezt következetesen végezzük. Ha lecserélünk minden negatív gondolatot, minden
félelmet, minden szorongást, minden önkorlátozó gondolatot, az összes negatív
elvárást, mindent ami visszatart minket, a kudarctól való félelmet, hiányt,
szükséget, elutasítást vagy bármit, és ha ezt egy vágy gondolattal
helyettesítjük, s ez a kulcs, félelem kontra vágy. Ha arra gondolunk, amit akarunk és nem arra,
amit nem akarunk, ha folyton a vágyainkra gondolunk, félelmeink csökkenek,
lassan eltűnnek. Ha mindig arra gondolunk, amit akarunk a helyettesítés
törvényéből következően egyre kevesebb időnk és egyre kevesebb energiánk marad
arra, hogy arra gondoljunk, amit nem akarunk. Vajon miért olyan sikeresek ezek
az emberek? Nagyon egyszerű, a Biblia azt mondja: "Akinek van, adassék több, és
akinek nincs amije van vétessék el." Ami egyszerűen azt jelenti, hogy a gazdag
még gazdagabb lesz a szegény még szegényebb. Miért? Azért, mert a gazdag csak a
jólétre gondol, újra és újra..és mire gondol a szegény???
Folyton csak a hiányra, veszteségre, korlátozásokra, veszélyre, félelemre és
kockázatra és kudarcra gondol. Hogyha tehát fel akarjuk szabadítani
lehetőségeinket, hogy a csillagos égig jussunk, a helyettesítés törvényével
kell élnünk, arra kell gondolnunk, mit akarunk. A koncentráció törvényét arra
használjuk, hogy állandóan vágyaink eredményére gondoljunk, legyünk megoldáskeresők,
mint problémakeresők, a célokra koncentráljunk ne az akadályokra, és a
tudatalatti tevékenység törvénye megváltoztatja szavainkat, tetteinket,
érzéseinket, és érzelmeinket, és mindent. Addig a pontig, melyen el kezdjük
életünkbe vonzani a vágyaknak megfelelő embereket és körülményeket. A
leghatékonyabban akkor járunk el, ha a következőt tesszük: A siker akkor
kezdődik, amikor tervszerűen és szisztematikusan kezdjük irányítani a
tudatunkat elfoglaló gondolatokat. Ha
tervszerűen kezdjük irányítani a tudatunkat elfoglaló gondolatokat. Minden
visszavezethető az irányítás törvényére, amiről a tanfolyam elején beszéltünk.
A tervszerű és szisztematikus irányítást úgy tudjuk a legjobban átvenni, ha
mondogatjuk: " Szeretem magam, Én szeretem magam, szeretem magam.." Ha ezt
ismételgetjük, hogy Szeretem magam. Újra és újra, egyre mélyebbre visszük ezt a
gondolatot a tudatalattinkba. Egyre többet és többet gondolunk pozitív módon
magunkra. Egyre inkább kilökjük a kisebbségi érzést, negatívitást, félelmet,
kudarcot, a visszautasítást, és egyre inkább átprogramozzuk a korábbi adatokat
komputerünkben, hogy a program összhangba kerüljön a nagyfokú
önbecsüléssel. A személyes
hatékonysággal és a kitűnő teljesítménnyel. Mert életünkben a siker titka az,
hogy tudatalattink erejét olyan program írására használjuk fel, melyben
gondolataink, szavaink, elképzeléseink és érzéseink összhangban állnak a
csúcsteljesítménnyel. És gondolatainkat a vágyainkra tereljük ne a
félelmeinkre, ne feledjék egyetlen dolog irányítható: a gondolkodásunk. Az
egyetlen, amit irányíthatunk a tudati gondolkodásunk, és ha ezt megtesszük
minden lehetségesé válik számunkra.
"Életünk nagymértékben attól függ, hogy mi magunk milyenné tesszük."
Samuel Smils
:
2993