Regiszter atnevezés I. (statikus, dinamikus atnevezés, a megvalósítas elve és a föbb feladatok utasítasvarakoztatast feltételezve, kibocsatashoz kötött operandusz lehívas esetén)

Regiszter átnevezés I. (statikus, dinamikus átnevezés, a megvalósítás elve és a föbb feladatok utasításvárakoztatást feltételezve, kibocsátáshoz kötött operandusz lehívás esetén)

Statikus átnevezés:

Statikus átnevezés: Az átnevezésre 858c21i fordításkor kerül sor, a regisztereket a fordítóprogram nevezi át (korai futószalag-processzorok, szuperskalár processzorok párhuzamosan optimalizáló fordítóprogramjai).

Dinamikus átnevezés:

Dinamikus átnevezés: Az átnevezésre 858c21i futási idöben kerül sor, és a processzor végzi el. Ehhez jelentös többlethardverre van szükség, ezért késöbb is jelent meg. Elsöként az IBM valósította meg részlegesen (Power1, Power2), majd az IBM és a Motorola teljes körüen (PowerPC, Power3, MC 88110). Ma már gyakorlatilag minden fejlett processzor alkalmazza.

Regiszter átnevezés megvalósítási elve és föbb feladatai utasítás várakoztatást és kibocsátáshoz kötött operandusz lehívás esetén:

Az utasítások kibocsátásakor a processzornak át kell neveznie mind a kibocsátott utasítás célregiszterét, minden a forrásregisztereket, majd be kell olvasnia a forrásregiszterek tartalmát. A célregiszterek átnevezése állandó, mindig megtörténik, forrásregisztert azonban csak akkor kell átnevezni, ha korábban a processzor már átnevezte. Az operandus értéket betöltése során a gyakorlatban a processzor egyszerre fordul a regiszterazonosítóval mind az architektúrális, mind az átnevezö tárhoz. Amelyik eredményt szolgáltat, azt használja fel. Ha mindkettö egyszerre küld eredményt, úgy általában az átnevezö puffertár adatát használja fel.

Az utasítások kiküldésekor a várakozó pufferekben az érvényességi bitek ellenörzése. Ha az utasítás kiküldhetö vagyis végrehajtható, akkor várakozó pufferek a szabad VE-k felé továbbítják.

Amikor a végrehajtóegység létrehozta az eredményt, mint a várakozóállomást, mind az átmeneti puffertárat frissítenie kell. Itt az a különbség a várakoztatásnál megismertekhez képest, hogy célregiszternek egy átnevezö puffer azonosítót használ, és ezzel címzi a várakozóállomás olyan forrásoperandusok után kutatva, mely a kapott eredményre várnak. Ezt követöen frissül az átnevezö puffertár tartalma. Az architektúrális regisztertárhoz ilyenkor nem nyúl a processzor, mivel minden célregisztert átnevez, vagyis minden eredményt az átnevezö puffertárba kell írni.

Az utolsó feladat (az utasítás befejezésekor) a már nem használatos puffertár elemek visszanyerése. Erre akkor van lehetöség, ha az adott puffere a processzornak már nincs szüksége. Ez két esetben lehetséges: ha egy utasítás egy olyan célregiszterre hivatkozik, amelyiket már átneveztek, de még nem zárult le a végrehajtás, a korábbi átnevezésre már nincs szükség, hiszen azt az eredményét felül fogja írni az éppen átnevezés alatt álló utasítás. A másik eset, amikor befejezödik az utasítás végrehajtása, visszaíródik az architektúrális regisztertárba az adat.