Monitorok
és nyomtatók
Monitorok
A monitor
a perifériák között a kiviteli
eszközök csoportjába tartozik. Müködési elv szerint háromféle
típust különböztethetünk meg.
CRT (Cathode Ray Tube, katódsugárcsöves) Az ilyen típusú monitorokban a
televíziókhoz hasonlóan egy elektronnyaláb rajz 414i86e olja meg a képet a
képernyön. Az elnevezés onnan ered, hogy az elektronnyalábot egy katódsugárcsö
állítja elö. A katódsugárcsö miatt ezek a monitorok viszonylag nagy
méretüek.
LCD (Liquid Cristal Display, folyadékkristályos) Müködésük azon
alapszik, hogy elektromosság hatására némelyik folyadékkristályos anyagnak
megváltozik a fényáteresztö
képessége. Ezek a monitorok vastagsága néhány cm. Az LCD monitorokon
megjelenö kép élvezhetösége függ a nézés irányától.
TFT (Thin Film Transistor, vékonyfilm tranzisztor) A müködési elv
lényegében LCD alapokon nyugszik, de itt minden egyes képpontnak egy-egy
tranzisztor felel meg.
RGB A monitorok,
mint a fényt kibocsátó eszközök általában, a színeket az additiv
(összegzö) színkeverés elvének megfelelöen három alapszínböl
állítják elö. Ezek az alapszínek a vörös, zöld és kék. Az alapszínek
teljes hiánya jelenti a feketét, míg, ha minden színt maximális intenzitással
használunk, akkor a fehéret fogjuk kapni.
Frissítési frekvencia. Ez az adat a CRT monitorok esetében fontos. Az
elektronsugár nem rajzol maradandó képet a képernyöre, hanem a képet
mindig frissíteni kell. Gondoljunk például arra, hogy egy parázsló végü
bottal körözünk a sötétben. A frissítési frekvencia azt mondja meg, hogy
másodpercenként hányszor rajzolja meg az elektronsugár a képet. Tipikus értéke
ma 80 Hz körüli érték. A Hz a Hertz rövidítése, ami számunkra most az egy
ütem/másodperc-et jelenti. Jó tudni, hogy az alacsonyabb frekvenciának
egészségügyi következménye (fejfájás, szemkárosodás) is lehet, ezért javasolt
70 Hz-nél magasabb frekvencián használni monitorunkat.
Válaszidö. Az LCD alapú monitoroknál érdekes lehet, hogy egy
képpont mennyi idö alatt képes megváltoztatni a színét. Ez a mai
monitoroknál 10 ms vagy kevesebb.
Felbontás. Minden monitor esetén fontos adat az úgynevezett felbontás. A
felbontás a megjelenö kép szélességét és magasságát adja meg képpont
(pixel) egységben. Minél nagyobb a felbontás, annál finomabb grafikus
megjelenést kapunk, de például az ikonok annál kisebbek lesznek. A 640×480 a
VGA szabványnak megfelelö felbontás, amit minden monitornak támogatni
kell, hiszen mindenféle meghajtóprogram nélkül is látnunk kell valamilyen
képet. Vegyük észre, hogy legtöbb értékpár 4:3 arányt jelent, amit a
hagyományos televízióknál is láthatunk. Manapság már gyakran találkozhatunk a
16:9 és 16:10 oldalarányú monitorokkal is. Az LCD és plazmatévék gyakorlatilag
mindegyike 16:9 oldalarányú, hiszen ezek a készülékek föként filmek
megjelenítésére szolgálnak.
Színmélység. Azt adja meg, hogy a monitor hányféle színt képes
megjeleníteni. Értékét bitekben szokás megadni. Például a 16 bites színmélység
216 = 65536 színt jelent. A 16 bites színmélységet szokták high color, a 24
bitest pedig true color néven is említeni.
Képátló. A monitorok fizikai méretének jellemzésére a képernyöátló
méretét szokták megadni inch egységben. 1″= 25,4 mm. A jellemzö
értékek 15″, 17″, 19″ és 21″.
Jó tudni, hogy a megjeleníthetö kép mérete valójában a képernyöátló
méreténél kisebb. Tipikus érték például, hogy egy 17″-os CRT monitor
látható területe csak 16″-os.
LR (Low Radiation, alacsony sugárzás). A müködési elvböl adódóan a
CRT monitorokon láthatjuk ezt a jelzést. Ez annyit jelent, hogy viszonylag
kevés sugárzás éri szemünket. A monitornak és a gépünkben található grafikus
kártyának is támogatnia kell a választott felbontást, frissítési frekvenciát és
színmélységet. A CRT monitorok gyakorlatilag minden felbontás mellett szép
képet nyújtanak, míg a TFT monitoroknak van egy optimális felbontásuk.
A frissítési frekvencia és a felbontás egymás ellen ható beállítások. Nem
minden felbontáshoz választható minden frissítési frekvencia. Például a
következöket olvas¬hatjuk egy monitor*
leírásában.
1280xl024/65Hz, 1152×864/77Hz, 1024×768/86Hz, 800×600/109Hz
Ez annyit jelent, hogy minden felbontáshoz a mellette álló frissítési
frekvencia választható maximális értékként. Az alacsonyabb értékek
természetesen mindenhol választhatóak.
A megjelenítés föleg elöadásokon, oktatásban használt eszköze, a
projektor. A projektor vetítéssel, fénysugár útján állítja elö a képet.
Általában többféle bemenettel is rendelkezik, hogy csatlakoztathassunk hozzá
számítógépet, kamerát esetleg DVD lejátszót. A projektort a sugárzási
teljesítményével jellemzik lumen egységben. Egy fényforrásból a tér minden
irányába kisugárzott és a szem által érzékelt sugárzási teljesítményt fényáramnak
nevezzük. Egysége a lumen (lm). Egy 100 wattos izzólámpa fényárama kb. 1380 lm.
A projektorokra jellemzö érték kb. 2000 lm.
Nyomtatók
A nyomtató a kiviteli perifériák csoportjába tartozik. Müködési elv
szerint a következö típusokat különböztethetjük meg.
Mátrixnyomtató. Az
írógéphez hasonló elv szerint müködik. Az írógép esetében elöre
megadott jeleket tartalmazó "kalapácsok" ütnek a festékszalagra, míg a mátrixnyomtatók
esetében apró tük ütnek a festékszalagra, és így áll elö a kép. Tehát
az írógéppel ellentétben nincs kötött karakterkészletük, a tük segítségével
tetszöleges jel képe elöállítható, illetve nem túl nagy felbontású
grafika is nyomtatható velük. A 9, 12 vagy a 24 tüt tartalmazó modellek a leginkább
elterjedtek. Müködési elvéböl adódóan ez a nyomtatótípus az egyetlen,
amelyik képes egyszerre több példányt nyomtatni. A nyomtató zajos
müködésü és viszonylag olcsó az üzemeltetése.
A sornyomtató tulajdonképpen a mátrixnyomtató egy különleges esete. Az ilyen
nyomtatók egyszerre egy egész sort helyeznek el a papíron. Itt valójában nem is
tük ütnek a papírra, hanem egész karakterképek az írógépekhez hasonlóan.
A mátrixnyomtatókkal az egyedi lapok mellett az úgynevezett leporellóra is
nyom-Inihalunk. Az ilyen papírok mindkét szélén egy lyuksor (perforáció)
található, amelyikbe a papír továbbítását végzö traktor kapaszkodhat.
Tintasugaras nyomtató. Az ilyen nyomtatóknál a papír elött mozgó
nyomtatófej nagyon apró tintacseppeket lö a papírra. A tintacsepp
kilövésére két fö módszer használatos. A tinta kis mennyiségét hirtelen
felhevítik és a keletkezö göz lövi ki a tinacseppet (bubble jet). A
másik módszer azt a jelenséget használja ki, hogy az úgynevezett
piezoelektromos kristályok elektromosság hatására változtatják térfogatukat
(ink jet). A tintasugaras nyomtatókból manapság már csak a színesekkel
találkozunk.
Olcsó áruk csábító, de vegyük figyelembe, hogy nagy mennyiség nyomtatására nem
célszerü használni, mert fenntartása viszonylag drága. Speciális papírra
fotóminöségü képet tud nyomtatni. Halk müködésüek, de
viszonylag lassúak, különösen jó minöségü fotók nyomtatásánál.
A tintasugaras nyomtatók esetén fontos kérdés a tintapatronok kialakítása. A
színes nyomtatók a fekete festéket önálló patronban tartalmazzák, mert az
alapszínekböl való kikeverés egyrészt drága, másrészt sosem tökéletes. A
jobb modellek esetén nem egy patronban találjuk az alapszíneket, hanem önálló
patronokban, így egy szín elfogyása miatt nem kell a többit kidobni.
Lézernyomtató. Lényegét tekintve a fénymásolók müködési elvével
megegyezö módon müködik. A lézerfény egy úgynevezett szelénhengerre
rajzolja a nyomtatandó dokumentumot, ahol a dokumentum elektromos töltések
formájában fog megjelenni. Erre a hengerre fog a megfelelö helyekre
tapadni a tonerben található igen finom por alakú festék. A hengerröl a
festék a papírra kerül és végül a nyomtató kb. 200 °C-on rásüti a papírra a
festéket.
A lézernyomtatók drágábbak ugyan, mint a tintasugaras társaik, de gyorsak,
csendesek és velük már több példány nyomtatása is gazdaságosabb, illetve színes
változatuk is terjedöben van.
Hönyomtató. Ebben a nyomtatótípusban nincs festék. A festéket a
papír tartalmazza, mely hö hatására válik láthatóvá. Például faxkészülékek
és parkolóórák. Olcsók ugyan, de fontos tudni, hogy a nyomat tartalma
viszonylag gyorsan elhalványul, esetleg az egész elsötétedik, amit erös
fény, illetve höhatás gyorsít. Ezeket a nyomatokat óvni kell például a
müanyagokkal, mübörökkel (pénztárcák anyaga!) való
érintkezéstöl.
Rajzgép (plotter). Ez a típus müszaki rajzok, mérnöki tervek
készítéséhez használatos. A sík-plotter esetén a toll egy asztal felett mindkét
irányban mozoghat. A dobplotter esetén egyik irányú mozgást a toll, a másik
irányút pedig a papír végzi.
DPI. A nyomtatók minöségét a szkennereknél is használt DPI (Dot Per
Inch) egységben szokás jellemezni. A nyomtatók esetén ez azt adja meg, hogy a
nyomtató hány különbözö pontot képes elhelyezni l inch (2,54 cm) hosszúságú
szakaszon. A mai irodai nyomatok esetén ez 600-1200 DPI körüli érték.
CMYK. A nyomtatók a szubsztraktív (kivonó) színkeverés elve szerint
állítják elö a színes képeket. Ilyenkor a nyomat a fehér fényböl
bizonyos színeket elnyel, és a visszavert maradékból áll elö a kép. Az
alapszínek keveréke ekkor feketét jelent. A szín¬keveréshez használt
alapszínek: CMYK azaz Cyan, Magenta, Yellow, Black. Elvben a fekete
kikeverhetö lenne a másik három alapszínböl, de ez tökéletesen sosem
sikerül, illetve a fekete hasz¬nálatát gazdaságossági okok is indokolják. A
jobb nyomtatók esetén a három színes festék egymástól függetlenül
cserélhetö.
Nyomtatási sor. A nyomtató lassabban dolgozik mint számítógépünk, ami
különösen nagyobb dokumentumok esetén feltünö. A nyomat
elkészüléséig természetesen nem kell a gépen folyó munkának állni. Az egyes
alkalmazások a nyomtatnivalókat átadják az operációs rendszernek, ami sorba
állítja ezeket és egymás után kinyomtatja. A nyomtatási sort megtekinthetjük,
ha a Start menüböl a Nyomtatók és faxok pontot választjuk, majd duplán
kattintunk a nyomtató ikonjára, vagy ha a tálcán az óra melletti nyomtatóikonra
kattintunk. A nyomtatási sorból törölhetünk is várakozó munkáját, ha van hozzá
megfelelö engedélyünk. A nyomtató és a számítógép kapcsolata többféle is
lehet. Manapság a nyomtatók legnagyobb része USB porton át csatlakozik a
számítógéphez. Figyeljük meg egy készüléken, hogy ilyenkor a nyomtatón a B
típusú csatlakozót találjuk, ami közelebb áll a négyzet alakhoz, mint a gépen
található USB csatlakozó. Régebben a párhuzamos portot is használták, de ma már
egyre ritkább. A nyomtató rendelkezhet önálló hálózati kártyával is. Ebben az
esetben nem számítógéphez, hanem hálózati kábelen keresztül (UTP) közvetlenül a
számítógépes hálózathoz csatlakozik. Ekkor a nyomtató önálló IP címmel
rendelkezik, és ennek segítségével érik el a hálózat számítógépei. Ne keverjük
össze a hálózati nyomtatót, a hálózaton át elérhetö megosztott
nyomtatóval. A hálózati nyomtató közvetlenül a hálózatra csatlakozik, míg a
megosztott nyomtató
a hálózat egyik számítógépéhez.
