online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
  

Vízi tarsulasok



Fájl küldése e-mail



egyéb tételek

 
 
 

V zi társulások



Alzat nélküli társulások

Plankton: az alzat nélkül v zben lebegö, ott szaporodó élölények összessége.

Tagjai vagy

egész életpályájukat a nyílt vízben élik (holoplanktonikus elemek, pl. kerekesférgek, ágascsápú rákok), vagy

csak bizonyos fejlödési állapotukban élnek a nyílt vízben (meroplanktonikus elemek, pl. vándorkagyló lárvája)

A v zmozgások erösségéhez képest saját mozgásuk elhanyagolható. Az élö szervezetek fajsúlya egynél nagyobb, ezért a planktonikus lények is süllyednek a v zben.




túlsúly

A süllyedés gyorsasága

alaki ellenállás x viszkozitás


A süllyedés tehát annál lassúbb, minél kisebb a túlsúly és minél nagyobb az alaki ellenállás.

A túlsúly a test és a közeg fajsúlykülönbségének és a test térfogatának szorzata. Csökkentésének módozatai a testet lazán körülvevö vékony héj, kocsonyaburok, kis fajsúlyú zs r és olajzárványok, gázvakuólumok képzése, stb.

Az alaki ellenállás fékezi az ülepedést, és a haladás irányára meröleges vetület nagyságától függ. A hosszú, tü alakú, vagy légcsavarszerüen görbülö test, csillag, vagy szalag alakú telep és különféle lebegtetö nyúlványok a növényi és állati plankton fajain egyaránt gyak 616f56g oriak. A felület ilyen természetü növelése az anyagfelvételt is gyors tja, és véd a felfalás ellen is.

A süllyedés önmagában nem feltétlenül kedvezötlen, mert az élölényt körülvevö v z cseréjét biztosítja. A lebegtetö berendezések megfelelö szabályozásával egyes fajok a számukra kedvezö rétegbe juthatnak saját mozgásképesség nélkül is. Az ülepedéssel bekövetkezö veszteség ennek ellenére elég tekintélyes.

A plankton nem helyezkedik el egyenletesen a vízben, hanem függölegesen és vízszintesen rajokat, felhöket alkot. Egyes fajok függöleges irányú eloszlása szabályosan változik a napszak szerint, ez a napi vertikális vándorlás.

A plankton üzemében a termelö, fogyasztó és lebontó elemek egymás mellett és egymással egyidöben müködnek.



Bakterioplankton

Fontos szerepük van a tóban termett és a kívülröl bejutott szerves anyagok feldolgozásában, ásványos tásában (természetes tisztulás). C, N, S körforgalma.



Fitoplankton

A fitoplanktont mikroszkópikus egy és többsejtü és telepképzö autotrofikus algák alkotják. (Egy részük fakultatív heterotróf.)

A fitoplankton mennyiségi alakulásában a szervetlen tápanyagok közül legtöbbször a foszfor, a kombinált nitrogén (NH3, NO3), és kovamoszatok esetében a szilícium a legfontosabb limitáló tényezö.

Planktonparadoxon: A nyílt vízben, ebben a látszólag homogén környezetben több faj verseng ugyanazokért a létfeltételekért. A versengés azon alapul, hogy minden fajnak élettani igényei szerint, a külsö környezet tényezöinek bizonyos kombinációja felel meg, ami meghatározza ökológiai helyzetét (niche). A versengésben a kompetitív kiszorítás Gause-féle elve szerint egyetlen, a környezeti tényezökre legjobban hangolt faj állományainak kellene kialakulnia. A plankton azonban rendszerint sok fajból áll a nyílt víz homogén körülményei között is. Vagyis a fajdiverzitás sokkal nagyobb, mint ami az elmélet és a matematikai levezetés alapján várható.

Néhány lehetséges magyarázat

hosszú ideig ritkán azonosak a körülmények.

tápanyag koncentráció változása.

kompet ció kikapcsolódik, ha két faj között kommenzalizmus (asztalközösség), vagy szimbiózis viszony van.

egyik faj által a környezetbe juttatott szerves anyag serkentöleg, vagy gátlólag hathat a másikra.

zooplankton válogató legelése.

környezet látszólagos homogenitása: áramlások, kívülröl bejutó anyagok, rétegzettség, fenékröl felszabaduló anyagok, élölények anyagcsere termékeinek egyenlötlen terjedése.


A planktonállományt az uralkodó fajról szokták elnevezni, de a ritkább, jellemzö fajok gyakran jobban jellemzik a vizet, mint az uralkodó, rendszerint euriök faj.

A fitoplankton mennyisége és faji összetétele változik az évszakok szerint. Mérsékelt égövi mélyebb tavakban évente általában egy (általában július), vagy két (július és október) egyedszámcsúcs alakul ki.

Sekély tavakban az évszakos változás jóval szeszélyesebb.

Szemisztatikus tavakban, vagy újonnan létesült tározókban nemcsak a maximumok helyzete változó, hanem a faji összetétel sem hasonlít egyik évröl a másikra.

Fitoplankton fejlödés idöszakosságának okai:

Változó fizikai tényezök: hömérséklet, megvilágítás, nappalok hosszúsága, v zmozgás..

A fitoplankton müködése miatt változó tényezök: szervetlen táplálék-kínálat, vitaminok, antibiotikumok, anyagcsere termékek..

Biológiai tényezök: élösködök, fogyasztók, algafajok versengése.



Zooplankton

Protozoa. A csillós egysejtüek közül több faj képes alkalmazkodni oxigénhiányos környezethez, ezért számos szaprobiológiai indikátorfaj van közöttük..



Rotatoria - Kerekesférgek. Vannak közöttük ragadozók, de legtöbbjük finomra aprózott szerves részecskékkel táplálkozik, melyet csillókoszorújuk mozgatásával sodornak szájüregükbe (vizek természetes tisztulása). A nöstények mérete: 200-500mm. A zsenge halivadék kedvelt tápláléka.

Bonyolult évszakos változásuk különleges szaporodásmóddal magyarázható. Ez a heterogónia: szüznemzés és kétivaros szaporodásmód váltakozása.

Több generáción keresztül csak szüznemzéssel szaporodó nöstényeket találunk (amiktikus nöstények), melyek egyszerü osztódással diploid (2N) kromoszómaszámú amiktikus, vagy szubitán petéket hoznak létre, amit testfelületükön hordanak, és amiböl mindig az anyjukhoz hasonló amiktikus nöstények kelnek ki. Az ilyen amiktikus, vagy parthenogenetikus generációkkal, melynek idején hímek egyáltalán nem találhatók, igen gazdag kerekesféreg állomány alakulhat ki rövid idö alatt.

Ezt az egyivaros szaporodási sort évenként egyszer, vagy kétszer alaktanilag nem megkülönböztethetö miktikus nöstények megjelenése szakítja meg, melyek számcsökkentö osztódással haploid petéket hoznak létre. A miktikus (N  kromoszómaszámú) peték egy részéböl hímek kelnek ki. ezek igen egyszerü felépítésüek és kicsinyek. Ezek termékenyítik meg a miktikus nöstények haploid petéit, miáltal azokból vastag tartóspete keletkezik, a nöstény pedig ezután elpusztul.

Tartóspete állapotban vészelik át az állatok a számukra kedvezötlen körülményeket (pl. kiszáradás, kedvezötlen hömérséklet, táplálékhiány...) Bizonyos ingerek hatására (megfelelö hömérséklet, újranedvesedés...) a tartóspetéböl amiktikus nöstények kelnek ki, és létrehozzák szüznemzéssel a faj következö szaporodási ciklusát.

Aszerint, hogy évente hányszor ismétlödik az ivaros szaporodási mód, mono., di- és policiklusos fajokat különböztetünk meg. A ciklusosság részben faji adottság, de nagy mértékben befolyásolják az élöhely szerint és évröl évre változó környezeti tényezök is.

Crustacea - Rákok. Cladocera - Ágascsápú rákok, Copepoda - Evezölábú rákok)

Vannak köztük ragadozók (föleg Copepodák), de többségük apróságfaló, algaevö, és táplálékukat aktív szüréssel szerzik.

A Cladocerák csupán testnedveik nyomásával merevített lábai (turgorvégtagok) nem mozgásszervek, hanem a vízben lebegö részecskék kiszürésére szolgálnak. Az állatok teste, héja ész szürölábai valóságos szivattyúként müködnek. Ha lábaikat széttárják, a tér kitágul és vizet szív be, ha lábaikat összezárják, a bejárati nyílás bezárul, és a víz csak a szürösörték között juthat ki, miközben a benne lebegö részecskék fennmaradnak a szürösörték között, melyeket a második lábpár terelö sörtéi juttatnak a szájnyílásba. Ez a módszer nagyság szerinti válogatást tesz lehetövé. A Copepodák más módon szürnek, a terelöörvényt szájszerveik vibráló mozgatásával keltik, a táplálékot speciális sörték juttatják a szájnyílásba. Ez a módszer a nagysági szelektáláson kívül, a táplálék minöségi szelektálását is lehetövé teszi.

A Cladocerák szaporodása hasonló a kerekesférgekhez: heterogónia. A szüz, vagy szubitánpeték a nöstény hátán lévö költöüregben fejlödnek. A költöüregben lévö peteszám a táplálékellátottsággal és az állat korával függ össze. A haploid petekezdeményt termelö, megtermékenyíthetö nöstények alaktanilag is különböznek a szüzektöl. A megtermékenyített pete a nöstény módosult költöüregében (ephippium) található. Az ephippium, vagy tartóspete az állat pusztulása után (a fenékre süllyedve, vagy vízben úszva, esetleg a szél által elsodorva) átvészeli a számára kedvezötlen idöszakot.

Ciklus: a tartóspetéböl történö kikeléstöl az újabb tartóspete képzésig tartó idöszak. Monociklikus faj: ha a kétivaros idöszak évente egyszer következik be, diciklikus. ha évente kétszer. Szélsöséges körülmények között, pl. asztatikus, vagy szemisztatikus vizekben elöfordulnak policiklikus fajok is. Aciklikus fajok: pl. mély, egyenletes környezetet biztosító tavakban csak szüznemzéssel szaporodnak.

Akmikusság: a népesség nagysága, a térfogategységben található egyedek száma szerint népesség maximumok alakulhatnak ki az év folyamán, így vannak egy-, két- vagy több népesség maximumot produkáló: mono-, di- és poliakmikus populációk.

A Copepoda rákok   kétivarosan szaporodnak . A megtermékenyített petéket a nöstény petecsomóban hordja a potrohán. A petéböl kikelö nauplius lárvának három végtagja van, mely a fej szájszerveinek felel meg. A vedlések folyamán minden alkalommal eggyel több szelvény alakul ki, míg az állat a nauplius és copepodit lárvastádiumok után el nem éri az ivarérettséget. Egy nöstény a megtermékenyítés után többször is érlelhet petecsomót. A peték száma fajonként változó és jellemzö.


Ciklomorfózis a kerekesférgekre és az ágascsápú rákokra jellemzö.

A planktonikus szervezetek évszakok szerinti változatos morfológiai megjelenése, ami szabályosan egymást követö, eltérö alakú nemzedékek formájában jelentkezik, mindig csak a nöstényekre szorítkozik. Elsösorban a mérsékelt öv alacsonyabb fekvésü vizeire jellemzö, (havasi, északi tájakon, ahol nincs nagyfokú hömérsékleti ingadozás az év folyamán, nem fordul elö).

Lehetséges magyarázatok:

a víz viszkozitásának változásai,



a test egyensúlyi helyzetének megváltozása,

védekezés a ragadozók ellen,

luxusjelenség...


Napi vertikális vándorlás:

Ez a mozgás általában annál szabályosabb, minél átlátszóbb és mélyebb a tó, elsösorban a fényellátottság napi ingadozásaihoz igazodik. A vándorlás nem faji tulajdonság, mert ugyanaz a faj gyakran különféleképen viselkedik különbözö tavakban, életpályája különbözö szakaszaiban és a különbözö évszakokban. (A leggyakoribb vándorlási típus az éjszakai felfelé, hajnalban mélyebb rétegekbe vándorlás.)


Nekton

Alzatnélküli állattársulás, melynek tagjai önállóan mozognak, az áramlásoktól függetlenül, söt azokkal szemben változtatják helyüket. A nektont elsösorban a halak alkotják.

Nem minden hal egyértelmüen a nekton tagja, mert különösen sekély tavainkban a legtöbb hal a növényzettel benött parti tájék lakója, vagy kimondottan fenéklakó (ponty, compó, cs kfajok

Valóban nektonikusnak csak a planktonnal táplálkozó fajok populációit tekinthetjük (maréna, küsz, garda, szélhajtó küsz, keszegek, telepített planktonevö busák). A ragadozók közül igazi ny ltvizi faj az ön, de a lesböl támadó ragadozók hovatartozása nem egyértelmü (csuka, harcsa, fogas, sügér).

A halak a vizek legfejlettebb testü tagjai, az élelmi lánc végsö szemei.


A felületi hártya életközösségei

Neuszton

A felületi hártyát alzatként használó mikroszkópikus szervezetek (baktériumok, gombák, algák...) összessége.

Ezek elhelyezkedhetnek:

a levegö felöli oldalon (epineuszton),

a víz felöli oldalon (hiponeuszton).

Ez az élölényhártya csak csöndes, hullámmentes helyen és idöszakban fejlödik ki, és csak a tagok tömeges megjelenésekor érzékelhetök szabad szemmel (pl. vízvirágzás). A neuszton élölényei és a közéjük keveredö élettelen mikroszkópikus részecskék (abioneuszton) különféle élölények táplálékául szolgálhatnak. Pl. egyes ágascsápú rákok, csigák, ebihalak lehetnek neusztonfogyasztók.

Pleuszton

a felületi hártyán élö, szabad szemmel látható állatok és növények összessége: békalencse, békatutaj, tündérrózsa, vízitök levele....). Az ide tartozó állatok többsége a felszínen szaladgál (v zimolnárka, pókok...), vagy úszik (keringöbogár). Némely állat csak idönként, bizonyos életszakaszában tartózkodik a felületi hártyán (szúnyoglárvák, hanyattúszó poloskák).


Benton:

A víz-szilárd fázis határán található élölények és élölénytársulások összessége. Két nagy csoportja van: 1. a vízfenék élövilága (bentosz), 2. a fenéktöl eltérö anyagú szilárd alzatra települt élöbevonat (biotekton).


A vízfenék élövilága - bentosz

A vízfenék a meder vízzel érintkezö felülete, ami részben a parti, részben a mélységi tájékhoz tartozik. A két táj közti különbséghez hasonlóan, a hozzájuk tartozó vízfenék részek között is a növényi élet lehetöségében van döntö különbség: a litorálisban van elsödleges szervesanyag termelés, amit itt, a plankton mellett hínár állományok és fenéklakó algagyepek is végeznek. A profundálishoz tartozó vízfenéken viszont csak állatok élnek. Sekély vizeinkben a természetes partok fenekének élövilága gazdag és változatos.

Az állóvíz, vagy folyó medrének alja lehet kemény, sziklás, köves, vagy kavicsos, amikor az élölények az élöbevonathoz hasonlóan az alzatra tapadnak, vagy a kemény közet üregeiben, likacsaiban helyezkednek el. A legtöbb víz fenekén azonban több-kevesebb üledék képzödik, mely a bentosz életközege.


Az üledék anyagai eredetük szerint

vagy kívülröl jutnak a vízbe (allochton),

Allochton anyagokat hordhat a szél is, de zömét a tóba torkolló vízfolyások szállítják. Ennek a hordaléknak fontos szerepe van a tavak életében, mert részben tápanyagbevitelt jelentenek (foszforvegyületek nagy része pl. szilárd részecskék formájában jut a vízgyüjtöröl a tóba), részben a tavaszi áradások sok szervetlen hordalékkal terhelt vize valósággal beteríti a tó elözö évi szerves üledékét, és annak anyagait kikapcsolja az anyagforgalomból.

vagy magában a vízben keletkeznek (autochton).

-hullámjárta partokon a meder anyagainak aprításával.

-kicsapódással keletkezö szervetlen üledék. A kalcium-hidrogénkarbonátban dús forrásvizekböl fizikai-kémiai úton is válik ki vízben oldhatatlan kalcium-karbonát (mésziszap, tavikréta). A folyamatot gyorsíthatja a fotoszintetizáló növények széndioxid-elvonó hatása (biogén mészkiválás, algamész).



-biológiai eredetü szervetlen üledék képzödhet az elpusztult kova- vagy mészkövázas élölények házaiból is (pl. kovaföld).

- biológiai eredetü szerves üledék :

Förna: a nagytermetü növény- és állatvilág törmelékeiböl keletkezik, ez az erdök avartakarójához hasonló, elsösorban cellulóztartalmú durva detritusz. A parti tájék terméke.

vja (planktonesö): mikroszkópikus planktonlények testéböl keletkezö fehérje-, zsír- és kitintartalmú üledék. Föleg a nyílt vízben keletkezik.



A biológiai eredetü üledéknek négy alaptípusa van

1. : humuszanyagokban gazdag, barna vizü tavakban képzödik. Sok idegen eredetü növényi maradványt tartalmaz. Bomló, de nem rothadó, eltözegesedett, jól felismerhetö növényi részek és állati maradványok vannak. C/N > 10, szerves rész C tartalma > 50 %.

2. Jüttja: mély tavakban szinte kizárólag plankton eredetü. Létrejöttének feltétele a finoman eloszlott szerves anyag, az élénk bakteriális tevékenység és az elegendö oxigén. Teljes benne a szerves anyagok ásványosodása (mineralizálódás). C/N < 10, a szerves rész C tartalma < 50 %.

3. Szapropél: Rothadó iszap. Anaerobikus körülmények között bármilyen üledék szapropéllé alakulhat. Büzös. kénhidrogén szagú, vasszulfidtól fekete üledék. Leggyakrabban nádasok alján, trágyázott halastavakban, mély fel nem keveredö tározókban, mesterségesen szennyezett vizek fenekén található. Oxigén elvonásával hat kedvezötlenül a vízre.

4. Tözeg: szerves anyagban gazdag, növényi eredetü lerakódás, felismerhetö alkatrészekkel. Állandóan erösen átnedvesedett talajon, kevés oxigén jelenlétében folyó humifikáció eredménye. A tözegképzödés a feltöltödés késöi fázisában uralkodik, (a tözeggel telt mederben gyakran emelkedik a vízszint, ezért található 1-2 m mély víz alatt is tözeges alzat pl. a Velencei tóban).


A parti tájék fenéklakó élövilága igen gazdag és sokféle. A hínáros és kiemelkedö vizinövényzet is alzatul szolgál számos állatnak. A növényi állományon belül a parttól való távolság szerint övszerü elrendezödés, függöleges irányú heterogenitással bonyolódik. A növényzet sürüsége és minösége is hat az állatok elterjedésére. Itt hat legszélsöségesebben a hullámzás is, ami az üledéket és vele az élövilágot is szeszélyesen rendezi. (férgek, rákok, csigák, kagylók, rovarlárvák - kérészek, álkérészek, szunyogok, árvaszunyogok, szitakötök, tegzesek)

A profundális fenék, különösen a mérsékelt égöv eutrofikus mély tavaiban a fény hiányával, alacsony oxigén tartalommal és széndioxiddal jellemezhetö.

Nagyon termékeny, vagy szerves szennyezödéssel terhelt helyeken teljes oxigénhiány következhet be, a kénhidrogén egyidejü megjelenésével. A fekete rothadó iszap állatvilága szegényes. Ilyen helyeken az üledék felsö rétegét gombák, baktériumok, egysejtü állatok népesítik be.

Ha nincs teljes oxigénhiány, a nem mikroszkópikus gerinctelen faunában kevéssertéjü férgek, kagylók, kétszárnyú rovarlárvák gyakoriak.

A mélységi tájon nincs növényi élet, ezért a fenéklakók között a növényevök szerepét a törmelékevök veszik át, melyek a már nem élö, bomlásban lévö szerves anyaggal táplálkoznak (detritofágia). Mivel a detritusz növényi, vagy állati eredetü, és baktériumfehérjét is tartalmaz, a fenéklakó állatok mindenevök. Jellegzetes táplálkozási forma itt a ragadozás is, pl. turkáló halak, ragadozó rovarlárvák.

Miután a mélységben elsödleges szervesanyag termelés nem folyik, az élöhelyet nyíltnak, az élölénytársulást pedig függötársulásnak nevezzük, mert tápanyag-ellátottsága függ a felsö trofogenikus vízréteg termelésétöl (planktonesö).

Az üledékben folyó élet nagyon fontos a vízi anyagforgalomban. Élénk bektériumtevékenység (ld. C, N, S forgalom) és élettelen kémiai átalakulások folynak itt, legeröteljesebben az üledék felsö, vízzel határos rétegében. Az eltemetödö, az anyagforgalomból kikapcsolódó szerves anyagokat az átforgató élölények (pl. Tubifex)  ismét az üledék felszínére juttatják, és ezzel segítik a lebomlást.

Sekély tavainkban mélységi tájék nincs, így a fenéklakók is az átmeneti litoriprofundális tagjai.


Élöbevonat - biotekton

A vízfenéktöl eltérö anyagú, alzatul kínálkozó mindenféle víz alatti szilárd felületen kialakulhat (kövek, betonépitmények, cölöpök, vízi jármüvek, növények szára, levele, kagylók, csigák héja.....).

A megvilágított helyeken lévö élöbevonatokban elsödleges szervesanyag termelés folyik, tagjai a víz növényi tápanyagtartalmát építik testükbe (pl. kovamoszat, vagy fonalasalga gyepek), máskor a bevonat csak heterotrófikus élölényekböl áll. A bevonat állat lakói az algagyepet legelik, vagy az odasodródó törmelékkel táplálkoznak. Vizsgálatuk a vízbe merített mesterséges alzatok betelepedésével történik.



Találat: 18