online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes Filmek Halászati Művészet a kultúra Szórakozás Zene

 
 
 
 













































 
 

A newcastle- betegség

vegyes

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
VÁROSI HARC
KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA TANKÖNYV 2
Operaciós rendszerek
A vizsgamodell
MONITORING-RENDSZER
Pszichológia története, fejlödése
PÁLYÁZATI ÚTMUTATÓ A Nemzeti Energiatakarékossagi Programból és a „Sikeres Magyarorszagért” Lakossagi Energiatakarékossagi Hitelprogramból megvalósuló
Gyermekorvos, nyugalmazott egyetemi tanar
 
 

 

Vadbetegségek



A newcastle- betegség

A NBV, mely a Mononegavirales rend tagjaként ismert Paramyxovírusok családjába 949e49j tartozik, habár nem humán patogén, közeli rokona a humán parainfulenza, illetve mumpsz vírusnak. A Rubula genusba sorolt NBV- k meglehetösen nagyfokú pleomorfitást mutatnak. A többnyire szférikus jellegü partikulumok 150-500 nm közötti átméröjüek, de elektronmikroszkópos felvételeken gyakran láthatók filamentózus alakok, melyek jellemzöen 100 nm átmérö mellett, változó hosszúságúak. A virionok – bár nem olyan kifejezetten, mint az infulenza vírusok – számos felszíni molekulával rendelkeznek. A legáltalánosabbak az úgynevezett „tüskék”, melyek 8-20 nm hosszú, egymástól 6-10 nm távolságra elhelyezkedö glikoproteinek. A jellemzöen haemagglutinin-neuraminidázként (HN) illetve fúziós (F) fehérjeként azonosított „tüskék” közül az utóbbi fehérje hozható kapcsolatba a fertözés kapcsán kialakuló sejtfúzióért, valamint hemolízisért, a fertözés kezdetekor ugyanis e fehérjék segítik a vírus lipidburkolatának és a gazdasejt sejthártyájának összeolvadását. A HN fehérjék pontos szerepe nem tisztázott, jelenlétük azonban képessé teszi a virionokat a vörösvértestek (vvt) agglutinálására, nemcsak természetes gazdáik, hanem – pl.: NBV esetén – akár emberi vvt-k esetében is. A paramyxovírusok mindegyikében ugyancsak jelenlévö neuraminidáz aktivitás (mukopoliszacharid N-acetil neuraminil hidroláz) pedig valószínüleg alapvetö a gazdasejt felszíni receptorainak eltávolításában. Feltehetöleg ez a mechanizmus akadályozza meg, hogy az újonnan képzödött vírusrészecskék újra az erdetileg fertözött gazdasejt felszínéhez tapadjanak. A virionokon belül további, legalább 3 különbözö protein található. A mátrix fehérje (M) a virion lipidborítékának belsö felszínén található, valószínüleg strukturális szereppel, míg az úgynevezett nukleoprotein (NP) a virion kapszidjának fö felépítöje, de különösen fontos szerepet kap a virális replikáció és transzkripció irányításában. A NBV esetében ez a fehérje teljes egészében körbeveszi a vírusgenomt. Ugyancsak a nukleokapszidban található néhány kópia az L (large protein), illetve P (phosphoprotein) proteinekböl, melyek együttesen alkotják a „virális-RNS-függö RNS polimerázt”. Egyes paramyxovírusokra jellemzö, hogy a P fehérje génjében található, úgynevezett átfedö „open reading frame”-ek átírásával további fehérjék expressziója is lehetséges. A NBV esetében a P gén transzkriptumának „átszabása” egy újabb, úgynevezett „V” fehérje transzlációjához vezet. Érdekes módon a Pgén transzkriptumának ilyen típusú módosítása csak a virális polimeráz-komplex belsö sajátossága, tehát nagymértékben függ a P és L fehérjék jelenlététöl. A nukleokapszid általában 13-18 nm átméröjü, gyakran helikális szimmetriát. Magassága 5,5-7 nm közötti, filamentumai 600-800 nm hosszúak. A virioinok nukleinsav tartalma általában összetételük mintegy 5%-a, amely egy darab lineáris, nem szegmentált, jellemzöen negatív, ritkábban pozitív, egyszálú ribonukleinsav. A genom teljes nagysága 15-20 kb között mozog melyben a kódoló szakaszokat rövid repetitív szekvenciák választják el egymástól. Az egyes gének végén poliadenilációs szignál található. A génexpresszió, a génsorrend és a replikáció nagy fokban konzervált és igen nagy hasonlóságot mutat az ugyancsak a Mononegavirales rendbe tatozó Rhadbo- illetve Filovírusokkal. A replikáció eseményei a gazdasejt citoplazmájában játszódnak le. A folyamat során nagy mennyiségben jelennek meg a citoplazmában nukleokapszid fehérjék, melyek a fertözött sejt citoplazmájában apró testecskéket formálhatnak, míg szintén nagy mennyiségben megjelenö fúziós fehérjék syntitiumokat hozhatnak létre. A replikáció korai fázisában a vírus negatív értelm, egyszálú RNS molekulájáról egy rövid, nem transzlálódó „leader” RNS és hat, monocisztronos, szubgenomális mRNS szintetizálódik, melyek transzlációja eredményezi a már említett vírusfehérjék citoplazmatikus megjelenését. A kódoló mRNS-ek a virális genomban található, meglehetösen konzervált szekvenciájú cisz-hatású start illetve stop szekvenciák segítségével, a genom diszkontinus transzkipciója során jönnek létre. A fertözés késöi szakaszában megfelelö mennyiségü vírusfehérje jelenléte esetén a transzlációs folyamatok leállnak, és újra elötérbe kerülnek a replikációs folyamatok. A transzláció és a replikáció közti váltás az újonnan szintetizált nukleoproteinek közvetítésével történik. A nukleoproteinek a polimeráz komplexszel együtt a naszcensz „leader” RNS-hez kötödnek, megindítva annak további szintézisét. A képzödö replikatív intermedier RNS molekula újbóli transzlációját az ahhoz, a lánc növekedésével azonos ütemben, szekvenciálisan kapcsolódó nukleoproteinek akadályozzák meg. A szintézis végére létrejön egy pozitív, „anti-genomiális” RNS molekula, melyröl további, az eredeti vírusgenom kezdeti átírásával ellentétben most már kontinuus transzkripciók ismétlödésével jönnek létre az új virionok negatív értelmü, „genomiális” RNS molekulái. A paramyxovírusok egyes tagjainak replikációja- köztük a NBV szaporodása is – nagyfokban függ a replikálódó genom méretétöl. A vonatkozó vizsgálatok szerint effektív replikáció csak akkor megy végbe, ha a genom mérete 6 nukleotidnyi szakasz egész számú többszöröse. A szakirodalomban „6-os szabálynak” nevezett jelenség mögött, feltételezések szerint, a replikáció során köztitermékként megjelenö pozitív RNS 3’ végén elhelyezkedö felismerési helyek és a nukleoproteinek pontos illeszkedése húzódik meg. A replikáció során a nukleoproteinek az 5’ végtöl kezdödöen kapcsolódnak a pozitív RNS szálhoz. Az egyes nukleoproteinek 6  nukleotidonként foglalnak helyet a nukleinsav molekulán, így az utolsó, a 3’ végén elhelyezkedö nukleoprotein pontos illeszkedése csak a genom megfelelö hossza esetén lehetséges. A fehérje-RNS komplex 3’ végi pontos kapcsolódása pedig a megfigyelések szerint kulcsfontosságú a replikatív intermedier hatásossága szempontjából. A vírusreplikáció következö szakaszában a létrejött vírusfehérjék beépülnek a plazmamembránba, majd az újonnan létrejött nuklokapszid-fehérjék az így módosított sejthártyához kapcsolódnak.Az új partikulummá egyesült komponensek a módosult citoplazmamembrán egy darabjából képzett burokkal körülvéve lefüzödnek a gazdasejtröl. Az így létrejövö lipidburkolat a virionok összetételének 20-25%-át is elérheti, kialakítva az átlagosan mintegy 5x108  D molekulasúlyú részecskét.



Jóllehet a természetes fertözések kapcsán kialakuló kórformák elnevezése színes, a NBV a csirkepestis néven ismert, madarakban súlyos enterális fertözéssel járó, megbetegedés kórokozója. Mint onkolitikus ágens, a NBV a paramyxovírusok családjába tartozó egyéb onkolitikus hatású vírusokkal szemben több pozitív tulajdonsággal is büszkélkedhet. Ismereteink szerint meglehetösen stabil szerkezetü, embereket megbetegítö tulajdonsága nincs. Klinikai tanulmányok szerint hatékonynak bizonyult több elörehaladott, terápiarezisztens emberi daganattípus kezelésében (pl.: fej-nyaki daganatok).

Találat: 1644