Labda-fellegek - Áprily Lajos
Gömbfelhök szállnak át
a hegy mögül,
libegve ússzák át a fél
eget.
A völgyben óriás-fiúcska ül
és szappanbuborékot
ereget...
Az öz - Áprily Lajos
A leskelödö
öznek nem titok,
hogy itt lakom. Rég várom,
hogy lejöjjön.
De fél. Ha tuskómon fát
hasitok,
fejszém csapása végigzeng a
völgyön.
Így is jöhetne - Áprily Lajos
Így is hozhatná jósors,
irgalom:
búcsúzva szólna nagy zenénk,
az éji,
túl az akácvirágos oldalon
harsognának
a völgy fülemüléi.
Táncrendre - Áprily Lajos
Én csak a haláltáncot
ismerem,
egész világ a
haláltáncterem.
Halálritmusra vígan lejtenek
szeszélyesen kerengö
emberek.
Elül groteszkül hajbókolva
száll
és muzsikál a kacagó halál.
Lihe
Ott vándoroltál - Áprily Lajos
Falumban járt Ádikámnak
Ott vándoroltál, drágaság,
az elvesztett paradicsomban,
zúgott neked Kis-ág, Nagy-ág
-
(Mért kellett elszakadnom
onnan?)
Jártál ott, hol mint kisfiú,
szamóca-érlel&
Fácánkakasom - Áprily Lajos
A hullt lomb bokraid tövére
gyül,
eltünt rejtö
tanyáid zöldje rég...
Hótlan tájat borít a fátylas
ég,
a barna színnel szürke szín
vegyül.
A szomszédomban lappangsz
egyedül,
s h
Mi a neved? - Áprily Lajos
Érzem: nem vagy már
tölem messze, Rém,
de ravaszul, rangrejtve
jössz felém.
Mi a neved? Kérdem,
találgatom.
Meningitis? Villámcsapás?
Atom?
Jöjj, zöld madár - Áprily Lajos
Milyen halálos ízü,
furcsa nyár -
A harkály-szóban mennyi
izgalom van.
Tapadj szívemre, karmos,
zöld madár,
s a kínok férgét
csörrel irtsd ki onnan!
November, II - Áprily Lajos
1
Még fény ölel, remegö
sugarak.
De szél jár és levelek
hullanak.
El ne seperje innen senkise:
A teraszunk öszi
poézise.
2
Hív a pirók. Egyhangú, bús a
dal.
November ha
Annácska - Áprily Lajos
Esös idö lesz -
hangzik jóslatunk,
ha halottainkról
álmodhatunk.
Annácska más, mint ök:
olyan madár,
aki ha elszállt, vissza sose
jár.
1966.
április
Ma milyen szép vagy - Áprily Lajos
Ma milyen szép vagy és
milyen meleg.
A hervadástól féltve
védelek.
Ne mondd, hogy puszta rém e
félelem -:
a múzeumban voltál már
velem?
Üveg alatt, a félhomályon át
nézted a pálma
ALTATÓ Baka István
Hajad háljon gabonában,
szemed gátszakasztó árban,
ajkad kékrealvadt vérben,
hangod ágak zöld neszében.
Múlj át, végleg
oldhatatlan
magánnyal vert
szenvedésem,
múlj át örök fehérségen,
Tavaszt hozok - Áprily Lajos
Városködböl jövök s
csodálkozom.
Azt mondjátok, hogy a
tavaszt hozom.
Azt mondjátok: szemem kék,
mint az ég, -
s lelkendezve szólnak a
cinegék.
Ladik - Áprily
Lajos
Új ösz. Nem is tudod
már, hányadik.
De érzed: vágy búg benne,
mély zene.
És érzed: menni, menni
kellene.
A Duna-gyepnél ring egy vén
ladik,
ha ott jársz, hívogatva néz
reád,
s az evezö-pár és
Gaia Valeria Nonia - Áprily Lajos
Vésett betük jelentik,
asszonyom,
a cirkuszban te bérelt
helyen ültél,
a legelökelöbb
látósoron,
s gladiátorok harcáért
hevültél.
Egy könnyed sem hullt
emberért, vadért,
Vallomás - Áprily Lajos
Kuncz Aladárnak
Igaz -: én itt a sorssal nem
csatáztam,
én döbbent szemmel láttam
itt a vért,
és nem lengettem omló
barrikádon
fehér zászlót a véres
emberért.
Viharokból kibomló új
világért
cs
Ének a halkuló madárról - Áprily Lajos
Ritkábban jössz, nemes
madár,
madara szépséges titoknak,
szivárványos hangulatoknak,
ritkábban szállsz az
ablakomra.
Régebben gyakran látogattál,
ablakomon többet maradtál.
Sokszor
Memento - Áprily Lajos
Ne lássam ezt a haldokló
vidéket,
Rózsás tenyérrel fogd le két
szemem,
Hadd higgyem, hogy van
ifjuság, van élet,
Míg ösz pusztít a nagy
természeten.
Ne lássam, hogy a haldokló
virágon
A nap megtö
Jöjj, Múzsa... - Áprily Lajos
Hogy megnöttél, sorsom
magányossága,
hogy sötétülsz, hanyatló
életem.
Múzsa, remete-költök
ösi társa,
most kellenél, most kellenél
nekem.
Védekezés - Áprily Lajos
Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.
Félelmesek a viharok,
s én romló törzsü fa vagyok.
S minden nagy érzés új
gyökér,
mely földbe köt, ha mélyet
ér.
Magam hullásra készi
