online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

A DZSUNGEL KÖNYVE Rudyard Kipling regénye nyoman - zenés jaték -

irodalom

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai
Ady Endre
Szabó Lőrinc 1900 - 1957
Vörösmarty Mihaly 1800-1855
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ESTI - NOVELLÁK
A helység kalapacsa (1844)
RENOIR 1841-1919 (Élt 78 évet)
KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN
A 'haborús bunös' (Novella a Magyar örökség címu kötetbol)
REALIZMUS 1830-1870
 
 

A DZSUNGEL KÖNYVE

 

 Rudyard Kipling regénye nyomán

 -  zenés  játék -

 

(A darab egy valaha dicsöséges város vadon-benötte romjain játszódik. Tábortüz. Emberek melegszenek a tüz körül, énekelnek.)

 

NYITÁNY      (Emberek fohásza)

 


A dal alatt Maugli (még kicsi) az asszonyok között ül a tüz mellett, játszadozik.

Tigrisüvöltés. Riadalom támad, az asszonyok riadtan menekülnek. A gyerek nem tud elfutni. Egy férfi próbálja megmenteni, megsebesíti Sir Kánt a lábán, de a tigris megöli. A gyerek elmenekül. A tigris ordítva utána.

 

Sötét.

(A sötétben már felhangzik a hívó kiáltás: „A gyülésbe farkasok! A gyülésbe farkasok!”)

 

1. j e l e n e t

(Gyülekeznek a farkasok, mindenki elfoglalja a helyét, végül Akela érkezik.)

 

Akela:           (középre penderíti Mauglit)

A dzsungel törvénye kimondja, hogy telihold idején minden farkas hozza el a kölykét a Csapatgyülésre, hogy a többiek megismerhessék. Nézzétek meg jól!

(elbizonytalanodik) vagyis.... én nem is tudom, mit mondjak. ..hát... nézzétek, no!

 

Éhfarkas:       De hiszen ez... ember!

 

Gyászfarkas: Hogyan kerül ide?

 

Vérfarkas:     Ha szabad érdeklödnöm, kinek a kölyke?

 

Akela:             Az enyém.

 

Éhfarkas:       Ugyan, Akela!

 

Gyászfarkas: Mondd, kivel szürted össze a levet?

 

Vérfarkas:     Honnan ez a kölyök?

 

Gyászfarkas: Ráadásul ilyen szokatlan, farkatlan farkas.... vagyis (szemügyre veszi) Valami van, de nem az igazi...

 

Furkófarkas:  Szöre sincs...ez egy csupasz béka!

 

Akela:            (zavart) Belém csimpaszkodott.

 

Gyászfarkas: Csak úgy?

 

Akela:            Nem tudtam lerázni.

 

Éhfarkas:       Te, aki egyetlen csapással leütsz egy gazellát?

 

Akela:            Alig állt a lábán, gyenge volt és védtelen.

 

Furkófarkas:  Én ezt az egészet nem értem.

 

Vérfarkas:     Kuss!

 

Furkófarkas:  Na, ezt értem.

 

(Kívülröl tigrisüvöltés, megjelenik a sánta Sir Kán)

 

Sir Kán:          A kölyök az enyém! Az én jussom...

 

Akela:            Csak volt, Sir Kán! Te sánta tigris! Most már az enyém. Elszalasztottad.

 

Sir Kán:          Utolértem volna, ha hozzád nem menekül.

 

Akela:            De hozzám menekült.

 

Sir Kán:          Leterítettem volna, ha be nem fogadod.

 

Akela:             De befogadtam.

 

Sir Kán:           Az én prédám!

 

Akela:            Volt.

 

Sir Kán:          Ide a kölyökkel! Az enyém!

 

(Balú bukkan elö egy szikla mögül)

 

Balú:               Állj! Lassan a testtel!

 

Sir Kán:          Ezzel a testtel nem is lehet másképp...

 

Balú:                Lassan a testtel, gyorsan az ésszel, ez a kölyök ártatlanul vész el. Szabad farkasok! Hogyha szólhatok.... S szólhatok, ugye? Mert itt nemcsak a kölyöknek, de az igazságnak is rosszul áll az ügye! Én vagyok az egyetlen más fajtabeli, ki itt, ha szavát felemeli, áldásotokkal teheti. Igaz. Ember. De ártania légynek sem tud, és nem is fog. Ha a többi közé fogadjátok.

                                               

Én tanítom kölykeiteknek a Dzsungel Törvényét. Majd tanítom öt is, s ha kell, megtépem szerény sörényét. Az ö börében másvalaki lapul, mint bennetek. Érdemes bevennetek, s alapul azt venni, tud ö még hasznotokra lenni.... Ó szavam csorog, mint a méz, a pártját fogom, és kész!

 

Akela:            Hallottátok! A kitünö Balú beszélt. Ki áll Balú mellé?

 

Sir Kán:          Ugyan, ki támogatna egy bolond, vén medvét?

 

(Bagira szökken a körbe)

 

Bagira:           Én bizony nem hagynám, hogy gyermekeim tanítójával így beszéljenek. Óh, Akela, s ti, szabad nép gyermekei, nekem ugyan nincs jogom szólni a gyüléseteken...

 

Sir Kán:          Akkor kihez beszél ez a kóbor párduc? Miért engeditek szabad farkasok?

 

Éhfarkas:       Úgy van! Ki adott neki szót?

 

Akela:            És a csíkos gyilkos szólhat?

 

Éhfarkas:       Úgy van! Ki adott neki szót?

 

Furkófarkas:  Azt sem tudom, hol áll a fejem.

 

Gyászfarkas: A fejed? Mit nagyzolsz?

 

Akela:             Beszélj, Bagira!

Bagira:           A Vadon Törvénye kimondja: ha kétség támad, vajon meg kell-e ölni az új
                        kölyköt vagy sem, akkor meg lehet váltani az életét.

 

Éhfarkas:       Igaz.

 

Gyászfarkas: Ez a törvény

 

Vérfarkas:     Halljuk Bagirát!

 

Furkófarkas:  Halljuk!

 

Bagira:           Kölyköt ölni szégyen. Mellesleg mulatságnak is jobb akkor vadászni rá, ha megnö. Másszóval...

 

Éhfarkas:       Egyszóval! Megváltod vagy sem?

 

Bagira:           Balú már pártját fogta. Én pedig megtoldom a szavát egy kövér bikával.

                                                    

(A farkasok izgatottak)

 

Most ejtettem el, félmérföldnyire innen. Ezt ajánlom föl, ha befogadjátok az emberkölyköt.

 

Éhfarkas:       Ez a beszéd! Ha a bika nem csupán baki...

 

Vérfarkas:     Hol a bika?                                                                                                                                                     

 

Bagira:           Majd ha befogadtátok.

 

Éhfarkas:       Fogadjuk már be! Farkaséhes vagyok.

 

Furkófarkas:  Fogadjuk be a csupasz bikát! Hol az a kövér béka?

 

Vérfarkas:     Hülye állat!

 

Sir Kán:          Ostoba farkasok!(A farkasok vicsorogva szembefordulnak Sir Kánnal.) Idegent engedtek magatok közé? A fejetekre nö és tönkretesz titeket!

 

Akela:            Jól esik, hogy ennyire szíveden viseled a gondjainkat.

 

Sir Kán:          Még visszajövök!

 

Akela:             Nem tartóztatlak. Tudod, ha netán maradnál, rövidesen két-két szioni farkas
akaszkodna mindegyik lábadba, s te úgy kapkodnád a mancsaidat, mintha táncolnál. Különös tánc volna. Igazi Sir Kánkán.

 

Sir Kán:          A kölyök az enyém! Nem mondok le róla soha!

 

(Kihátrál, a farkasok üzik. Maugli játszik, nevetgél a többiekkel.)

 

Akela:            Nézzétek meg jól, farkasok! Nézzétek meg jól! Szeme, mint a villám, lába mint a szél. Derék vadász válik majd belöle!

 

(Ének, tánc: Farkas vagyok - a befogadás dala)

 

 

 

 

 

 

 

2. jelenet

 

(A farkasok játszva, nevetgélve, vonyítva elszaladnak a kis Mauglival.

Sötét. Változás. A nagy Maugli sétálgat gondterhelten Balú körül. Leckét tanul.)

 

Balú:               Ma még nem is vettük át a mesterszavakat.

 

Maugli: Halálra unom a mesterszavakat.

 

Balú:               Nem hallottam tisztán!

 

Maugli:          (sietve)  Igen... a mesterszavak.

 

Balú:               Vegyük elöször a vadászó nép szavát.

 

Maugli:          Egy vérböl valók vagyunk, ti meg én!

 

Balú:               Ez az, így mondják! Most pedig úgy, ahogy a medvék brummogják.

 

Maugli:          (brummog)

 

Balú:               Ahogy a madarak.

 

Maugli:          (vijjog)

 

Balú:               Ahogy a farkasok.

 

Maugli: (üvölt)

 

Balú:               Ahogy a kígyók.

 

Maugli:          (sziszeg) Kssszzz.

 

Balú:               (felpofozza) Nem kssszzzz, hanem kessszzzz.

 

Maugli:          (a fejét fogja) Kssszzzz.

 

Balú:               Na ugye. Van agya.

 

Maugli:          (makog)

 

Balú:               Ez meg mi?

 

Maugli:          Ma tanultam. A majmok mesterszava.

 

Balú:               Te szóba álltál a majmokkal?

 

Maugli:          Csak egy percre.

 

Balú:               Te beszéltél azokkal, akik bármit megesznek?

 

Bagira:                       Ez nagy szégyen, Maugli.

 

Maugli:          Én nem akartam, de utamat állták. Megtetszettem nekik. Ők bezzeg nem vernek, nem pofoznak, hanem játszanak velem. És ha egyszer farkat is kerítek magamnak, a vezérük is lehetek.

            

 

Balú:               Azoknak, akiknek se törvényük, se emlékezötehetségük? A majmok népe tilalma a vadon lakóinak. Ez a Törvény. Tudtad, igaz?

 

Maugli:          Tudtam.

 

Balú:               És mégis beszéltél velük. (megköpködi a mancsát)

 

Bagira:           Várj, Balú, hányat gondolsz?

 

Balú:               Amennyit ilyenkor szokás.

 

Bagira:            Vagyis?

 

Balú:               Három. Talán négy.

 

Bagira:           Sok. Egy böven elég.

 

Balú:               Ekkor a vétekért?

 

Maugli:          Ha én is hozzászólhatok?

 

Balú:               Nem szólhatsz hozzá.

 

Bagira:           Na jó, kettö.

 

Balú:               (töpreng)

 Rendben. De csak a te kedvedért.

 

Bagira:           Megállapodtunk.

 

Balú:               Megállapodtunk. (Kezet fognak. Balú nekilát)



 

POFONOFON (zene)

 

Bagira:           Várj, Balú. És mekkora?

 

Balú:               Hogy a fa adja a másikat.

 

Bagira:           Mit képzelsz? Egy szelíd suhintás is megteszi.

 

Balú:               Ezt nem mondhatod komolyan, Bagira.

 

Bagira:           Na jó, egyezzünk ki egy közepesben.

 

Balú:               Szó se lehet róla, Bagira. A pedagógia lényege a szigor.

 

(Pofonofon. Balú és Maugli éneke)

 

3. jelenet

 

(A dal végeztével berontanak a majmok. Balú szörnyen felböszül.)

 

Balú:               Söpredék!  Csürhe!

 

Bagira:           Majomtetemekböl építek gátat a folyón!

 

(A majmok makogva elszáguldanak Mauglival)

 

Bagira:           Megörülök! Úgy hajigálják, mint valami kókuszdiót! Sok-sok tavasz óta tanítom ezt a meztelen kis békát vadászni, hogy egyszer majd ö legyen a Dzsungel Ura! És most elrabolja ez a horda!

 

Balú:               Én meg a törvényeket vertem a fejébe... szelíden.

 

Bagira:           Szelíden!... Majd agyonütötted!

 

Balú:               Jaj nekem! Hát miféle tanító lett belölem?

 

Csíl:                (most érkezett a társaival)

 Békesség Balú, békesség Bagira!

 

Balú:               Borsódzik a hátam ettöl a kenetteljes stílustól, Csil!

 

Csil:                Béke poraitokra!

 

Bagira:           Még élünk!

 

Csil:                Ez csupán átmeneti állapot felebarátaim.

 

Bagira:           Láttátok a majmokat?

 

Csil:                Természetesen. A Majomváros felé tartottak.

 

Bagira:           Köszönjük, tiszteletreméltó Csil!

 

Csil:                Megyek. Ennyi volt az üzenet.

 

Balú:               Üzenet?

 

Csil:                Az emberkölyök kért, hogy mondjam el, mi történt. Míg hurcolták a fák között,                      meglátott és felém kiáltott. Tudta a mesterszót.

 

Balú:               Micsoda tanítvány! És micsoda mester! Páratlan páros, szavamra. Büszke vagyok rá. Na meg magamra.

 

Bagira:           Meg kell mentenünk. Csak egyvalaki segíthet. A pillantásától megdermednek, akár a kö!

 

Balú:               Ki?

 

Bagira:           .

 

Balú:               Az óriáskígyó? Óriási ötlet!

 

Bagira:           Csil! A kölyök kedvéért... segítenél? Ha legközelebb zsákmányt ejtek, félreteszem neked a fejét! Csak segíts, édes keselyüm! Értesítsd Kát! Ígérj neki gazdag zsákmányt! Hiszen mindig éhes. És gyülöli a majmokat, mert állandóan gúnyolják és dobálják.

             

Csil:                Végül is megfontolás tárgyává tehetö. Ha meglátogatja Majomvárost, talán nekem is lesz némi keselynivalóm. Jó vadászatot! (kiröppennek)

 

Bagira:           Gyerünk öreg! (kirohan)

 

Balú:               Várj, Bagira! Hová is... merre is... Nem bírok olyan gyorsan. Ne hagyj itt... Utánam!

 

EGY MAJOMBAN ŐRLÜNK (majmok éneke és tánca)

 

A majmok nótája után:

 

Maugli:          És Honnan tudjátok, hogy ti vagytok a legnagyobb nép?

 

Majom 1:       Tudjuk és punktum!

 

Majom 2:       Evribadi kimittudja.

 

Majom 3:       Te talán nem hisztized?

 

Maugli:          És ha nem hiszem?

 

Majom 1:       Akkor letépkedjük a teremburádat.

 

Majom 2:       Remek ötlet!

 

Maugli:          És ha elhiszem, hogy ti vagytok a legnagyobb nép?

 

Majom 3:       Nézzenek oda!  Van neki agya!

 

(körbeveszik, tapogatják)

 

Majom 1:       Hmm...  egészben odafagyok érte.

 

Majom 2:       Neked mér’ tetszik?

 

Majom 1:       Mert annyira hasonlít. Mert olyan mint máj.

 

Majom 3:       Ez az! Kiköpött mazsom!

 

Majom 2:       Közénk való.

 

Majom 1:       Szerénytem van béna valami elragadozó.

 

Majom 2:       Szúdöglesztö. Egy igazi király!

 

Majom 2:       Azért néhány dolog hiányciki róla.

 

Majom 1:       Leginkább a farkája.

 

Majom 2:       Egy farok tényleg kéne neki. Anélkül olybá tünhet, mintha meztelen volna.

 

Majom 3:       Hordjon csak farkot. Illem is van a világon, majmoncok!

 

Majom 1:       Adományozzunk néki farkat? Valaki biztos szívélyesen lemond a sajátjáról.

 

Majom 4:      (ijedten hátrál)

 Szerintem így is nagyon klassz...

 

(Majom 1 üldözöbe veszi 4-et, az kimenekül. Kintröl fájdalomkiáltás hallatszik, Majom 1 visszatér egy farokkal, Maugli derekára kötözik, Majom 4 sírva, farkatlanul tér vissza.)

 

Majmok:        Hmm.....  Azanyja.... Jól áll neki.... Olyan mint egy oridzsinál királ.

 

Majom 4:       (szipogva) Örül neki mint majom a farkának.

 

Majom 1:       Hallod? Királ vagy!

 

Majom 2:       Éljen a király!

 

Mind:             Üljön a király!

(Mauglit a trónhoz taszigálják, leültetik, lekötözik, koronát nyomnak a fejébe)

 

Maugli:          (fészkelödik, próbál szabadulni)

 Köszönöm a megtiszteltetést, de én már nem akarok király lenni.

 

Majom 1:       Nem akarsz a világ legösibb népének királya lenni?!

 

Majom 2:       Már nem is tetszik.

 

Majom 3:       Ez very veszélyes.

 

Majom 1:       Igen gyanús. Asszem mégis letépjük a fejedet.

 

Majom 2:       Dobjuk be a kobralyukba és punktum!

 

Majom 3:       Yes! Dobjuk! Dobjuk!

 

(Mind felkapják Mauglit és viszik, ráncigálják kifelé. A korona leesik a fejéröl, a szín közepére gurul és ott marad.)

 

4. jelenet

 

( érkezik a színre. A majmok között pánik. Menekülnének.)

 

:                 Ksssz. Senki nem megy sehová. Itt maradnak a majmócák. És felém fordulnak mind. Ksssz. Öregszem. Kssz.

 

(A majmok mozgása, akár egy lassított filmen. Hipnotizálva engedelmeskednek minden parancsának. A megkötözött Maugli is a hatása alá kerül, de kígyónyelven sziszeg valamit)

 

:                 Jól láttok és jól hallotok?

 

Majmok:    Látjuk és halljuk, óh, !

 

VÁLJ KŐVÉ! ( éneke és tánca. A majmok és Maugli hipnotizálva figyelik. A zene után jön Bagira és Balú)

 

Bagira:           Üdv néked ! Jó vadászatot!

 

:                 Éppen azon voltam, amikor megzavartál. Sajnos nem érek rá csevegni. Ha megengeded, folytatom.

(rá akar támadni Mauglira)

 

Bagira:           Ne! Hiszen épp az ö kiszabadítására jöttél!

 

:                 Igen? Milyen érdekes! Csil reptében utalt rá, hogy itt találom halomban az összes majmocskát és én sürgösen el akarok beszélgetni velük a legutóbbi afférünkröl... úgyhogy, ha megengeded....

 

Bagira:           Megbocsáss tisztelt , de ez itt a mi emberkölykünk.

 

:                 Valóban? Pardon. Vedlés után mindig egy kicsit rövidlátó vagyok. Vigyázz, kölyök túlságosan hasonlítasz egy majmócára!

 

Maugli:          Én elmondtam a mesterszót. De köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Az zsákmányom a tiéd is, ha egyszer megéhezel, ó .

 

:                 Milyen udvarias. Kifejezetten bánnám, ha elfogyasztottam volna.

 

Balú:               (most érkezik fáradtan, lihegve)

       Harcra, harcra, mind, ki bajnok! Hol vannak a majmok?

Majmok:        (hipnotizálva) 

Itt vagyunk, óh Balú!

 

Balú:               Mitöl ilyen bamba ez a randa banda?

 

:                 Most tanulnak tisztességet.

 

Balú:               Üdv néked, ó ! (Mauglihoz) Semmi bajod? Mutasd magad!

 

Maugli:          Ha így ropogtatsz, még lehet.

 

Csil:                (társaival most lebbent a színre) Üdv, ó !

 

:                 Á, Csil!

 

Csil:                Részvét és kegyelet!

 

:                 Vinnéd a tetemet?

 

Csil:                Ha lehet!

 

:                 A jó öreg Csil sosem késik. Értem a célzást keselyü! Biztosan marad valami nektek is.

(a majmokhoz)

Lenyugszik a hold. Van-e még annyi fény, hogy látni lehessen?

 

Majmok:        Látunk, ó !

 

:                 Jól van. Folytatódjék a tánc. A ti utolsó táncotok. Az éhes tánca.

 

(A majmok lassan kihátrálnak a színröl. utánuk. Csil és csapata követi öket.)

Balú, Bagira és Maugli kimeredt szemmel követik a távozókat.)

 

Maugli:          Majdnem én is utánuk szédültem.

 



Bagira:                       Hú! Sose szövetkezem többé Kával.

 

Balú:               Nem szövetkeztünk vele, csak segítséget kértünk. És meg is kaptuk...  De mindez miért történt, Maugli?

 

Maugli:          Azért, mert elcipeltek magukkal.... Azért történt, mert szóba álltam velük.

 

Balú:               És majdnem belepusztultál a találkába!

 

Maugli:          Igen.

 

Balú:               Sajnálom, de elö kell vennem a másikat.

 

Maugli:          A másik micsodát?

 

Balú:               Amit félretettem neked. (megköpködi a mancsát)

 

Bagira:           Balú, ne!

 

Maugli:          Balú, kérlek, számítsd be azt, hogy....

 

Bagira:           Ha pofonról van szó, ez egyszerüen beszámíthatatlan!

 

(Maugli felveszi a földön fekvö koronát, a fejébe csapja. Illegeti magát, próbálja hülyéskedéssel leszerelni Balú haragját)

Maugli:          Kérlek, számítsd be, hogy én most már király vagyok!    (dermedt csend)

 

Bagira:           Dobod el?! Dobod el rögtön?! Vedd le! Vedd le! Vedd le azonnal!

 

Maugli:          Az enyém! Én kaptam.

 

Bagira:           Az a holmi a halál! A kínkeserves halál! Átok ül rajta! Az emberek százával, ezrével haltak meg érte!

 

Maugli:          Miért?

 

Bagira:           Mert az ember nem tud ellenállni a kincsnek. És ez a királyok kincse.

(elveszi Mauglitól a koronát és a földre dobja)

 

(Zene indul:  Ankus, CD 19.)

 

Bagira:           Nem megmondtam! Már itt is vannak! Ember!

 

Maugli:          Még sosem láttam embert.

 

Bagira:           Akkor nézd meg jól!  

 

(Elbújnak valahová, onnan figyelik az eseményeket: Egy ember szalad a színre. Megtalálja a koronát. Boldog a hirtelen támadt gazdagságtól. Zajt hall a háta mögött. Menekülni kezd. Egy másik ember veszi üldözöbe, kezében fegyver. Megöli az elsöt, elveszi a koronát. Feltünik Csil és csapata, elviszik a tetemet. Négy újabb ember jelenik meg. Lecsapnak az elözöre, megölik és elveszik a koronát. Összevesznek a koronán, egymásnak esnek, sorra megölik egymást a fegyvereikkel. Az utolsó kettö egyszerre rogy le, Csíléknek már kordé kell a tetem szállításhoz. A kordé felirata: KEGYELET BT and TSA. A jelenet a zene végéig tart, de Csílék még utána is hordhatják a tetemeket.)

 

Maugli:          De hát miért? Miért tették?

 

Balú:               Mert emberek.

 

Bagira:           Én ismerem az embereket. Kölyök voltam még, amikor közéjük kerültem.

 

Maugli:          Mint én a farkasok közé?

 

Bagira:           Te ide menekültél. Engem pedig odahurcoltak. Foglyul ejtettek, ketrecbe zártak és mutogattak, mint nemes vadat. Ott nöttem fel.

Egy éjszaka aztán oly erösen hívott a dzsungel, hogy szétfeszítettem a ketrec rácsait, és megszöktem.

 

Maugli:          Én nem akarok ember lenni. (felemeli a koronát) Ez a dolog tényleg a halál! A kínkeserves halál!

 (elhajítja a koronát)

 

Balú:               (megöleli)

 Maugli lelkem. Kicsi tanítványom. Büszke vagyok rád.

 

5. jelenet

(A farkas csapat és Akela érkezik hangosan rohangálnak, vadul játszadoznak. Ebbe a ricsajba csöppen bele Sir Kán, hátán egy fiatal özbakkal)

 

Akela:            Ki engedte ezt ide, szabad farkasok?

 

Sir Kán:          (a többiekhez, mintha észre sem venné Akelát)

 Mikor láttátok utoljára vadászni Akelát?

 

Éhfarkas:       Én.... nem is tudom.

 

Vérfarkas:     Nem láttuk… nem tudom...talán az elmúlt összel. Nagyon zihált, amikor a bak nyomába eredt. Aztán eltünt a vadonban.

 

Sir Kán:          Én viszont egészen véletlenül tudom, hogy régóta nem ö ejti a vadat. Az emberkölyök zsákmányol helyette!

 

Akela:             Milyen jogon ártod magad a falka ügyeibe? A dzsungel törvénye kimondja...

 

Sir Kán:          Kösz, hogy említed, nagyrabecsült vén szioni remete. Mit is mond a Dzsungel Törvénye arról a vezérröl, aki már nem vadászik?

 

Vérfarkas:     Vége. Nem vezér többé, hanem Halott Farkas.

 

Sir Kán:          (leteszi válláról az „özbakot”, az szaladni kezd, menekülni próbál minden irányba)

Kapd el, Akela!

 

Akela:            Csak nem képzelitek, hogy vizsgázni fogok elöttetek?

 

Éhfarkas:       Nem képzelünk mi semmit.

 

Furkófarkas:  Hogy jövünk mi ahhoz?

 

Vérfarkas:     De nincs más választásod.

 

MIT ÉR A FARKAS? (Akela dala)

 

(Akela próbálja elkapni az özbakot, de látszik, hogy az sokkal gyorsabb nála, az öz elmenekül)

 

Sir Kán:          (gonoszul röhög)

Bakot löttél, Akela! És holnapra halott az emberkölyök is!

 

Akela:            Nem! Őt megvédem az életem árán is!

 

Sir Kán:          Na ne mondd. És mennyit ér egy Halott Farkas élete?

(nevetve kimegy)

( A többi farkas  szétszéled, csak Akela marad még egy kicsit, majd ö is el.)

 

 6. jelenet

 

 (Maugli és Bagira érkeznek egy másik irányból)

 

Bagira:           Sir Kán ellened hangolja a szioni falkát. És megszégyenítette Akelát.

 

Maugli:          Mit tegyek?

 

Bagira:           Menj le a völgybe az emberekhez és hozd el tölük a Piros Virágot.

 

Maugli:          Mi az a Piros Virág?

 

Bagira:           Alkonyatkor nyílik a kunyhók mellett. Világít, melegít, egyszerre fény és fegyver. Az ember ellopta az égböl. Az ember csodákra képes.

 

Maugli:          Azt mondtad, pokolbéli szörnyeteg.

 

Bagira:           Szörnyeteg, de csodákra képes. Holnap a csatát egyedül kell megvívnod. Csak a Piros Virág segíthet.

 

Maugli:          Megszerzem, esküszöm!

 

Bagira:           Indulj, kisbékám!

 

7. jelenet

 

SZÁZ A KÉRDÉS (Sir Kán és a farkas csapat tánca.)

 

( Késöbb Maugli érkezik, egy fáklyát hoz, ami még nem ég)

 

 

Sir Kán:          Szabad farkasok! Mit keres ez a jöttment köztetek?

 

Maugli:          Jöttment, én? Akela a nevelöanyám, a farkasok a testvéreim.

 

Vérfarkas:     Nem is vagy a testvérünk.

 

Éhfarkas:       Más vagy, mint mi.

 

Maugli:          Veletek ettem, veletek vadásztam.....

 

Furkófarkas:  Na és. Más a színed.

 

Vérfarkas:     Másként beszélsz.

 

Maugli:          De ugyanazt mondom, mint ti. A ti vadonotok az én vadonom is, testvéreim!

 

Furkófarkas:  Nem vagy a testvérünk! Idegen vagy!

 

Éhfarkas:       Nem vagy a mi vérünk!

 

Akela:            Maugli a testvérünk, ha vér szerint nem is az. A Törvény azt mondja....

 

Sir Kán:          Halott farkasnak hallgass a neve.

 

Maugli:          (miközben beszél, meggyújtja a fáklyát)

 

  Te akartad, Sir Kán! Tessék! Egy kis ajándék az embertöl!

 

(körbeviszi, mindenki ijedten hátrál)

 

Maugli:          Halljátok egykori testvéreim! Akelát nem ölitek meg! Akela élni fog. Szabadon. Ott, ahol akar. Aki hozzáér, halál fia! Menj, Akela, szabad az út.

 

(Akela feltápászkodik, lassan kimegy)

 

(Maugli a sunyító Sir Kánhoz ugrik és lesújt a fáklyával)

 

Maugli:          Nesze, csíkos pörkölt!  Ne felejtsd: amikor legközelebb eljövök ide, esküszöm, hogy kiterítem a börödet a Gyülés Szikláján! Takarodj!

 (Sir Kán elkotródik. A farkasokhoz)

 

Ti pedig...  mivé lettetek?... Én farkas akartam lenni! Mit kellett volna tennem, hogy még inkább közétek tartozzam? Miért csináltatok belölem idegent?

Mostantól úgy hívlak benneteket, ahogyan az ember szokott. Kutyák! Kutyák! Veszett Kutyák!

 

(Maugli üzi öket kifelé. A farkasok nyüszítve kihátrálnak. Maugli egyedül marad. Sír.) 

(Balú jön, nagyon beteg. Lerogy a földre. Maugli csak most veszi észre)

Maugli:          Ne! Drága Balú, hadd segítsek!

 

Balú:               Nem tudsz...

 

Maugli:          De hátha még...

 

Balú:               Már nem. Már sehogy sem. Tudod a Törvényt...

 

Maugli:          Tudom, Balú.    És én? Velem mi lesz?

 

Balú:               Nincsen nálad jobb a vadonban. A dzsungel új uraként foglald el a birodalmad egymagad.

 

Maugli:          Ne menj el, Balú.

 

Balú:               Mennem kell. Ez a Dzsungel utolsó törvénye.

 

 AMÍG ŐRIZ A SZEMED (Dal. Maugli és Balú kettöse)

 

2.  R É S Z

 

8. jelenet

 

(Asszonyok érkeznek, nagy kosár ruhával. Teregetni kezdenek. Maugli is érkezik, meglátva a nöket elrejtözik)

 

Asszony 1:      Férfiszagot érzek!

 

Asszony 2:      Én utánuk néztem. Mind elment vadászni.

 

Asszony 3:      Hálistennek! Olyan jó néha egy kis békesség!

 

(Asszony 4. Teregetés közben széthajt egy faágat és megpillantja a rejtözködö Mauglit. Nagyot sikolt. Maugli kénytelen elöjönni.)

 

Asszony 1:      Egy fiú! Igazi férfi!

 

Asszony 2:      Milyen jóképü!

 

Maugli:          Egy vérböl vagyunk, ti és én!

 

Asszony 3:      Miféle szerzet vagy te? Még rendes ruhád sincsen.

 

Asszony 4:      Mit bámulod? Majd kiesik a szemed!

 

Túna:              Aztán miért ne?

 

Asszony 4:      Illetlenség...



 

Túna:              (fölemel egy ruhát)

           

 Nézd csak! Milyen jól állna neked!

 

Asszonyok:    Vagy ez! Vagy ez!  (sorra próbálgatják rá a ruhákat nevetgélve.)

 

A MI EMBERÜNK (asszonyok dala és tánca)

 

 

 

 

9. jelenet

 

Buldeó:           Hát ez meg kicsoda? És ki adta rá az ingemet?  Hol a vacsora?

 

Túna:              Csak úgy idevetödött és én ... vagyis mi  ...

 

Asszonyok:    Befogadtuk.

 

Buldeó:           Az én engedélyem nélkül?

 

Asszony2:       Gondoltuk, hasznunkra lehet.

 

Buldeó:           Nem kell ide még egy éhes száj. Takarodjon!

 

Maugli:          Egy vérböl vagyunk, ti meg én. Majd felhajtom nektek a vadat és megtalálom a rejtett forrásokat. Én ismerem a dzsungel törvényeit, hasznomat veszitek, meglátjátok!

 

Buldeó:           Amit mondtam, megmondtam!

 

(Messziröl felhangzik Sir kán bömbölése. Az asszonyok riadtan szedelözködnek)

 

Asszonyok:    Tigris! A tigris! Meneküljünk! Fusson ki merre lát!

 

Maugli:          Ne féljetek, engem keres.

 

Buldeó:           Téged? Miért pont téged?

 

Maugli:          Elszámolnivalónk van. Megesküdtem neki, hogy kiterítem a börét a Gyülés sziklájára.

 

Buldeó:           (nagyot röhög, aztán komolyra vált)

 

Még egyszer mondom, vadember, takarodj vissza a fára, ahonnan jöttél! Asszonyok, fedezékbe!

 

(Elöre tartott puskával idegesen járkál körbe. A tigris üvölt, majd elöjön. Buldeó ijedten kihátrál. Csak Maugli és Sir Kán maradnak a színen.)

 

 A TIGRIS ÉJSZAKÁJA (Zene indul.)

 

 (A következö szöveg a zene alatt megy, közben állatok jelennek meg körben, a földre lapulva, nézik a küzdelmet. Ők a kórus.)

 

Sir Kán:          Ma van a Tigris Éjszakája. Erre a pillanatra vártam, amióta elszalasztottalak. Nincs esélyed.

 

Maugli:          Megígértem, hogy kiterítem a börödet a Gyülés Sziklájára. Tartozom vele a csapatnak. Balúnak, Akelának, Bagirának. És nem maradok adós.

 

Sir Kán:          Hencegsz, ahogy a fajtád szokta. De ma van a Tigris Éjszakája. És ma az ember is csak rettegö hangya. Hála illeti a vadon isteneit, amiért legalább egy éjszakára helyreáll a világ rendje.

 

Maugli:          Úgy van. Hála nekik. Mert ök tudják: a világ rendje az, hogy a gyilkosok elöbb-utóbb megbünhödnek.

(Elöhúz egy kést. Felmutatja.)

 Emlékszel? Ez az apám kése!

 

(Párbaj életre-halálra. Sir Kán kiüti a kést Maugli kezéböl, majd ráveti magát. Bagira szökken a színre)

 

Bagira:           Gyilkos! Rólam se feledkezz el!

 

Sir Kán:          Hát te is itt vagy, kivénhedt primadonna? Soha jobbkor! Ez az én éjszakám! Két legyet egy csapásra!

                       

(megfordulna, de már késö. Maugli magához térveSir Kánra veti magát beledöfi a kést. Sir Kán felegyenesedik, felhördül, majd hátrazuhan. Meghal. Az egész   jelenetet úgy kell beosztani, hogy Sir Kán a zene végén halljon meg.)

 

Csil:                Békesség Bagira! Békesség Maugli!

 

Maugli:          Még nem, tiszteletreméltó Csil!

 

Csil:                Ne kötekedj velem Maugli! A Dzsungel törvénye kimondja, hogy Sir Kán porhüvelye mostantól reánk száll!

 

Maugli:           De nem szöröstül-böröstül.

 

Csil:                Hát hogyan?

  

Maugli:          Nyúzva. (elkezdi „nyúzni” Sir kán tetemét) Majd ha végeztem, vihetitek.

 

Csil:                Mindig ez az idegtépö várakozás! Istenem. Miért nem születtem egyszerü búbosbankának... (elröppen)

 

Buldeó:           (most érkezik)

 Azt hiszed, meg tudsz nyúzni egy tigrist?

 

Maugli:          Nem hiszem. Tudom.

 

Buldeó:           Tágulj vadorzó! Zavarsz.

 

Maugli:          Már megmondtam. A börre nekem van szükségem. A tigrist én öltem meg. Az enyém.

 

Buldeó:           Még hogy megölted. Itt találtad holtan. Vak tyúk is talál szemet. Meg se tudod nyúzni rendesen. Nesze egy arany, és hordd el magad!

 

Maugli:          (dolgozik tovább)

Elegem van belöled, ember! Köszönd az asszonyoknak, hogy nem nyúzlak   meg téged is.

 

Buldeó:           (puskát szegez Mauglira)

  Véged van, vadember!

 

(Ekkor Bagira ugrik Buldeóra, leteperi, és rálép.)

 

Buldeó:           Nagy király! Nagyhatalmú varázsló!

 

Maugli:          Mit akarsz?

 

Buldeó:           Bocsásd meg az ostobaságomat. Nem tudtam, hogy több vagy, mint aminek látszol.

 

Maugli:          Persze, persze. Értelek én téged. De hát a vadászszerencse forgandó. Tégy le a tigris böréröl. A jutalmat meg felejtsd el. (visszadobja a pénzt)

 

Buldeó:           Megengeded, hogy fölkeljek, vagy szétszaggat a gazdád?

 

Bagira:           Tulajdonképpen kedvemre való volna... de kéjböl sohasem ölök. Eredj békével!

 

(Buldeó elindul kifele, de hirtelen megfordul és elsüti a puskáját. Eltalálja az egyik keselyüt, de az csak megsérül)

 

Csil:                Kikérem magamnak! Azért az ízléstelenségnek is van határa!

 

Bagira:           (újra rá akarja vetni magát a férfira)

 Te ostoba! Majdnem megölted Csil egyik rokonát!

 

Maugli:          Hagyd, Bagira. Fontosabb dolgunk is van. Vár minket a Gyülés sziklája. Isten veled Sir Kán! Méltó ellenfél voltál. Na, gyerünk.

 

(Bagira és Maugli el. Csil társai beteszik Sir Kánt a taligába.)

 

KEGYELET EGYLET (dal és tánc)

 

10. jelenet

 

Maugli:           Hol vagytok, szioni farkasok?

 

Bagira:           Kisbékám...

 

Maugli:          Fáklyával vertem öket és megesküdtem, hogy kiterítem Sir Kán börét a Gyülés szikláján!

 

Bagira:           Így volt.

 

Maugli:          És megtartottam a szavam.

 

Bagira:           Megtartottad.

 

Maugli:          Hát akkor? Miért nem jönnek a gyülésbe? Hol van a szabad szioni csapat?

 

Bagira:           Maugli... Nincs gyülés. Nincs többé csapat.

 

Maugli:          Az nem lehet. Hová tüntek?

 

Bagira:           Szétszéledtek. Elpusztultak. Elvándoroltak, más falkához csapódtak. Megöregedtek.

 

Maugli:          Nem! (vonít) A Gyülésbe! Farkasok, a Gyülésbe! (csönd)

Te tudtad, Bagira?

 

Bagira:           Tudtam.

 

Maugli:          Mért nem mondtad?

 

Bagira:           Nem hitted volna. A saját szemeddel kellett látnod....

Ha van Gyülés, akkor máshol van. És ha van csapat, akkor sem a tiéd már, Maugli, én...

Nem akartam, hogy ember légy, mert az ember szörnyeteg. És akartam, hogy ember légy, mert az ember csodákra képes. De hát oly mindegy, mit akartam. Menj a tieidhez.

 

Maugli:          A szívem szakad meg.

 

Bagira:           Nekem is, kisbékám... én vagyok a vadonban az utolsó, aki szeret téged, és most elküldelek. Azt mondom, amit Balú mondana, amit Akela mondana.  Menj.

 

Maugli:          Én....  inkább veled maradok, Bagira!

 

Bagira:           Várnak a tieid. Ember az emberhez tér.

 

Maugli:          (könyörgön) Bagira...

 

Bagira:           Menj már!

 

(Maugli kihátrál.)

 BESZÉL A SZÉL (Bagira dala)

 

11. jelenet

 

(A dal után Buldeó robban be a színre. Nagyon dühös.)

 

Buldeó:           Meg kell tisztítani töle a falut! Ördögfajzat! Fekete párduccal cimborál! Össze kell törni, el kell égetni mindent, amihez hozzáért, ne maradjon semmi, amiért visszajöhetne! Úgy van! Pusztuljon!

 

Túna:              De hiszen befogadtuk!

 

Asszony 1:      Még véded is? Te hoztad ránk a bajt! 

 

(fenyegetöen körbeveszik Túnát)

 

Asszony 2:      Farkas!

 

Asszony 3:      Boszorkány!

 

Buldeó:           Vadember!

 

Asszony 1:      Párducok cimborája!

 

(Berohan Maugli, ellöki Buldeót, magához rántja Túnát. Buldeó föltápászkodik, a földön heverö puskájáért nyúlna, de Maugli gyorsabb. Bunkóként forgatja a puskát.)

 

Maugli:          Rátok szabadítom a dzsungelt! Házaitok helyét fü veri fel, kútjaitokból elefántok isznak, és a templomotok romjai közt majmok fognak tanyázni! (Böszülten rohangál, fenyegetözik) 

 Köszönjétek, hogy nem teszem!

 

(Az asszonyok sikongatva menekülnek, csak Túna marad Maugli mellett.)

 

Buldeó:           A puskám!

 

Maugli:          Nincs puskád.  (A tigrisbört Buldeó elé hajítja)

Ezt akartad, nem?  Nesze, Sir Kán böre. Kapsz érte száz aranyat.

(keserüen nevet)

 Jó vásárt csinálhatsz.

 

Buldeó:           (sziszeg)   Farkas...

 

Maugli:          Most lettem ember. És szégyellem magam.

 

Buldeó:           (felkapja a tigrisbört, kihátrál)  Jöttment!  Senki!  Idegen!

 

 

Maugli:          Szóval... megint... Jól mondta Bagira. A végén egyedül kell megbirkóznod mindennel. A végén magadra maradsz.  (a hátul figyelö falusiakhoz) Én úgy akartam él, mint ti! Én ember akartam lenni! Miért nem hagytátok?! A farkasok közt ember, az emberek közt farkas....  Akkor mi vagyok én?

 

FINÁLÉ

 

(Maugli, Túna és az összes szereplö dala)

 

VÉGE

Találat: 2036