|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
Ha a volt házastársak között lakáshasználat tekintetében vita van és ennek rendezése előtt kérik a volt közös lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését, a bíróságnak először a lakáshasználat tárgyában kell állást foglalnia és csak azután kerülhet sor a közös tulajdon megszüntetésére [Csjt. 31. § (6) bek., Ptk. 140-144., 148. §, PK 8., 10., 391. sz.].
A peres felek 1977-ben kötöttek házasságot, amelyet a bíróság mintegy másfél évi együttélés után, 1979-ben felbontott. A házasegyüttélést az alperes lakásában kezdték meg, ame 727i84h lyben az alperes évtizedek óta lakott és ahol öt gyermekét felnevelte. Életközösségük alatt a felek az alperes volt házastársától megvásárolták a perbeli lakást is magában foglaló ingatlan fele részét, amelynek másik fele része az alperes tulajdona volt. A felek ingó vagyont is szereztek, de harmadik személyektől és az OTP-től kisebb-nagyobb kölcsönöket is felvettek.
Az első fokú bíróság a házastársi vagyonközösséget úgy szüntette meg, hogy az ingó vagyont az alperes tulajdonába adta, az ingatlan alperesi illetőségének beköltözhető értékben való magához váltására pedig 43 529 forint 60 nap alatti megfizetése ellenében a felperest jogosította fel, "feltéve, hogy az alperes ugyanezen idő alatt az ingatlant kiürítve a felperes birtokába adja". Egyben az alperest egy karóra kiadására is kötelezte és döntött a perköltség viselése kérdésében.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatva az ingatlan kiürítésére az alperesnek 60 napos teljesítési határidőt adott, a marasztalási összeget pedig 73 827 forintra felemelte. A jogerős ítélet - egyebek között - rámutat arra, hogy a közös tulajdon megszüntetésének módját a felperes igazolt teljesítőképessége és az ingatlanba fektetett jelentős összegű különvagyona indokolja.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A házastársi volt közös lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését a lakáshasznált rendezésének meg kell előznie minden olyan esetben, amikor a használat kérdésében vita van és amely esetben a módosított PK. 391. számú állásfoglalásban foglaltak megfelelően irányadók. Csak a lakáshasználat eldöntése alapján kerülhet sor arra, hogy a bíróság a közös tulajdon megszüntetésének lehetséges módozatait (Ptk. 148. §) megvizsgálja. A megoldási lehetőségekre a felek figyelmét a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése alapján fel kell hívni, akik álláspontjukat ennek megfelelően fejthetik ki.
Az alperes lakáshasználatának biztosítása a közös tulajdon megszüntetésénél tehát nem volt figyelmen kívül hagyható. Az alperest mint jogszerűen bennlakó tulajdonostársat a hozzájárulása nélkül a közös lakás elhagyására legfeljebb cserelakás felajánlása esetén lehetett volna kötelezni, a felperest pedig nyilatkoztatni kellett volna arról, hogy ilyen feltétel mellett ragaszkodik-e az ingatlan magához váltásához. Ha a felperes az ingatlan magához váltására ilyen feltételekkel nem hajlandó, vizsgálni kell az ingatlant ugyancsak magához váltani kívánó alperes fizetési készségét és képességét. A bíróságnak a PK 10 számú állásfoglalásában kifejtetteket kell szem előtt tartania: a megváltási ár meghatározásánál és a bennlakás értékcsökkentő hatásának elbírálásánál a volt házastársak közös lakásának használata kérdésében irányadó szempontokat kell figyelembe venni.
Ebben a körben vizsgálni kell a volt házastársak magatartását a házasság megromlásával kapcsolatban és az egyéb családvédelmi szempontokat is, amelyeknek akkor is jelentőségük van, ha a házasságból gyermek nem született. A család mint egység ugyanis nem feltételezi mindenképpen gyermek meglétét, a családvédelmi érdekek érvényesülhetnek akkor is, ha a családi egység csak két személyt - a házastársakat foglalja magában. Az a házastárs, aki az életközösség megszüntetésére nem szolgáltatott okot és személyi valamint anyagi körülményei is hátrányosabbak, igényt tarthat arra, hogy érdekei fokozott védelemben részesüljenek. A Legfelsőbb Bíróság PK 391 számú állásfoglalásának indoklása is hangsúlyozza, hogy családvédelmi szempontból elsősorban a kiskorú gyermekek érdekére kell figyelemmel lenni, a családvédelmi érdeket azonban nem lehet egyedül erre a körre korlátozni.
Ha pedig mindeze vizsgálata után az állapítható meg, hogy a kiköltözésre egyik fél sem vállal kötelezettséget, cserelakás biztosítására pedig nincs lehetőség és így a közös tulajdon magához váltás útján nem szüntethető meg, a Ptk. 148. §-a rendelkezéseinek megfelelően az árverési vagy egyéb értékesítés lehetősége vizsgálatára kell áttérni.
A közös tulajdon megszüntetése kérdésében csak a tényállás minden irányú - fentebb részletezett - felderítése és a felek törvényes érdekeinek mélyreható elemzése után lehet megalapozottan állást foglalni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a fentiek szerint lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 117/1981. sz.)
Találat: 1416
