online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság Adminisztráció Auto építészet építőipari Gépészet Jogi Jogszabályok Közlekedés Mezőgazdaság Pénzügy Turizmus újságírás üzleti
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

A tőzsde

gazdaság

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
A munkapiac. Egyensúly a munkapiacon.
Japan a gazdasagi csoda orszaga
Egy vallalat megalapítasanak története, avagy mi is a részvény?
Az inflació fogalma és fajtai. Az inflació okainak különböző magyarazatai. A Phillips-görbe.
Konjunktúraingadozasok. Periodicitas a gazdasagban. A ciklusok osztalyozasa. A klasszikus konjuktúraciklus.
A makrogazdasagi tevékenységek szambavétele. Makrogazdasagi mérlegek. A nemzeti kibocsatas néhany mutatója (GDP, NNP stb.)
Szamvitel Mérleg-tételek
A makrogazdasag pénzpiaca: a pénzkínalat
 
 

A tőzsde

A tőzsde a tőzsdére bevezetett értékpapír, áru vagy egyéb érték keresletét, kínálatát és kereskedelmét koncentráló piac. A tőzsdék a pénzügyi és árupiacok legszervezettebb formái közé tartoznak, az értékpapírtőzsdék az értékpapírpiacok sajátos piaci szervezetei. Az értékpapírtőzsde az értékpapírok egyik másodlagos piaca, vagyis nem a jellemzően a kibocsátók részvételével működő elsődleges piacok közé tartozik. A tőzsdére a piac szereplőinek azért van szűkségük, mert a koncentráció révén nagyobb likviditás biztosítható, és a tranzakciók lebonyolítási költségei is csökkenthetők. A tőzsdetermék piacának a koncentrálása az úgynevezett keresési költségeket is csökkenti, amelyeket a befektetőknek közvetlenül vagy közvetve kell megfizetni akkor, ha a koncentráció hiányában szervezetlen vagy szétdarabolódott, egymással csak laza kapcsolatban levő piacokon kell eladókat és vevőket keresniük.

A tőzsde éltető eleme az információ, hiszen általában és nagy számban akkor jön létre üzlet, ha az eladó és a vevő a tőzsdetermék jövőbeni árára vonatkozó várakozásai eltérnek egymástól. A várakozásokat - ha a piaci szereplők hozam, likviditási és kockázati preferenciái nem változnak – elsősorban a termék piacának alakulásáról rendelkezésre álló, illetve a termék értékét befolyásoló információk határozzák meg. A tőzsde tehát információs központ is, amelyen keresztül a tőzsdetermékekkel és a piaci helyzettel kapcsolatos információk áramlanak a piac szereplői, a tőzsdetermékek kibocsátói és a piac felügyeletével megbízott szervezetek között.


A tőzsde a piacok koncentrálását és az ügyletek gyors lebonyolítását csak akkor tudja megvalósítani, ha az ügyletek megkötésére és azok elszámolására minden tőzsdei szereplőre érvényes kötelező szabályokat fogalmaz meg, s csak azok számára teszi lehetővé a tőzsdén történő közvetlen részvételt, akik a szabályokna 545g62f k megfelelnek.

A tőzsdei szabályozás legfontosabb területei:

·         A tőzsdetermékek kereskedésének engedélyezése,

·         A kibocsátók által szolgáltatandó információk körének meghatározása,

·         A kereskedési jogok megadása és a kereskedés felügyelete,

·         Tőzsdetagok tevékenységének figyelése és felügyelete,

·         Valamint a tőzsdei tevékenységgel összefüggő vitás ügyek elrendezésére hivatott választott bíróság működtetése.

A Budapesti Értéktőzsde származékos piacainak működése

A Budapesti Értéktőzsde szabványosított származékos piacán 1999. áprilisáig csak határidős termékek kereskedésére volt lehetőség. A határidős piacon négy termékcsoportban lehet ügyleteket bonyolítani, a legaktívabb a kereskedés a határidős részvényindex (BUX) és a határidős részvény kontraktusokban, ezt követik a devizatermékek, s végül a kamatalapú termékek.

A vállalati értékpapírokon alapuló termékek csoportjának egyik szereplője a határidős részvényindex (BUX). A BUX az indexkosárban szereplő részvénytársaságok piaci értékének változását a legutolsó napi záróár és a kibocsátó törzsrészvényeinek mennyisége figyelembevételével méri. A BUX értékét a tőzsde folyamatosan számítja és hozza nyilvánosságra.

A BUX-on alapuló határidős kontraktus kötésértéke a BUX index értékének százszorosa forintban, az árlépésköz (az ár legkisebb változásának mértéke) 50 forint. A maximális ármozgás kétszáz indexpont, ennél nagyobb árváltozás esetén a tőzsde azonnali klíringet rendel el, és átmenetileg felfüggeszti a kereskedést. A lejáratig le nem zárt ügyletek teljesítése készpénzes elszámolással történik. Az alapbiztosíték mértéke kontraktusonként 20 000 forint. A legnagyobb forgalmú részvényekre vonatkozóan külön határidős kontraktusokra is folyik kereskedés.

A határidős kamatpiac egyik termékcsoportja a bankközi pénzpiacokon kialakult különböző lejáratú átlagos kamatokra épül. A Budapesti Bankközi Hitel Kamat (Budapest Bank Offered Rate vagy ismertebb rövid nevén BUBOR) a Magyar Nemzeti Bank által megállapított kamat, amely nyolc kereskedelmi bank bankközi hitel kamat jegyzésén alapul.

A Budapesti Értéktőzsde határidős devizapiacán a devizakontraktusok árkülönbözet elszámolásúak, azaz a teljesítés napján a felek készpénzben, mégpedig forintban teljesítik az ügyletekből fakadó kötelezettségeiket (a kontraktus vevője tehát nem devizát kap a lejáratkor, hanem annak a forintban számított ellenértékét). Ennek megfelelően a kontraktusok jegyzése is forintban történik, két tizedes jegyig.

A határidős kereskedés

A határidős kereskedés az értékpapírok kereskedéséhez képest gyökeresen eltérő formában történik, annak ellenére, hogy a kereskedés elvei azonosak. Nyitó, szabad és záró szakaszokra oszlik a kereskedésre rendelkezésre álló idő. A likviditás növekedését sajátos helyzetben levő szereplők, az árjegyzők segítik, akiknek többek között az a kötelessége, hogy az adott kontraktusra vételi és eladási árfolyamokat adjanak meg, amelyeken vásárolni és eladni hajlandók. A kereskedés nyitó szakaszának célja a nyitó ár meghatározása, s ezen keresztül a piaci mozgások fő irányának jelzése. A záró szakaszban alakul ki az elszámoló ár, amely végső soron meghatározza a nyitott pozícióval rendelkező szereplők napi nyereségének és veszteségének a nagyságát.

Az elszámoló ár az az ár, amely alapján a kereskedés szereplői és a mögöttük álló befektetők a Kelerrel szemben fennálló kötelezettségeket elszámolják. A határidős kereskedés során az árak nem teljesen szabadon alakulnak. A szabályzatok, illetve a kontraktus leírások minden instrumentum vonatkozásában meghatározzák az úgynevezett maximális ármozgás sávját. A maximális ármozgás az utolsó elszámoló árhoz képest megállapított, a tőzsde által előzetesen nyilvánosságra hozott áreltérés, amelyen belüli áron azonnali klíring elrendelése nélkül köthető üzlet. A tőzsdének lehetősége van arra, hogy a kontraktus leírásban meghatározott ármozgástól eltérő mértéket is meghatározzon, ha erre alapos oka van. A változtatást a hatályba lépést megelőzően legalább 3 munkanappal nyilvánosságra hozza a tőzsde. A tőzsde akkor változtathatja meg az előző maximális ármozgás mértékét, ha az elszámoló ár 3 egymást követő tőzsdenapon a maximális ármozgás mértékének legalább 75 százalékával változik, illetve ha egy napon belül legalább két alkalommal azonos irányban bekövetkezett ármozgás miatt kellett azonnali klíringet elrendelni. Az új maximális ármozgás a döntést követő második tőzsdenapon lép hatályba.

A határidős kereskedés fontos sajátossága az úgynevezett azonnali klíring lehetősége, ami a kereskedés átmeneti felfüggesztését is eredményezi. Az azonnali klíringre azért kerül sor, hogy a Keler, amely a tőzsdén kötött ügyletek teljesítését garantálja, szélsőséges áralakulás esetén ellenőrizhesse, hogy a tőzsdei szereplők rendelkezésére állnak-e azok a pénzeszközök és értékpapírok, amelyek az ügyeletekből származó letéti vagy fizetési kötelezettségek teljesítését biztosíthatják. A jelentős ármozgások a határidős ügyletek nagy tőkeáttétele miatt törvényszerűen hatalmas veszteségekhez vezetnek a nyitott pozícióval rendelkező eladónál vagy vevőnél. Az azonnali klíringet a tőzsde köteles elrendelni, ha a maximális ármozgásnál nagyobb mértékű árváltozás következett be. Az azonnali klíring az érintett határidős termékrendszer valamennyi termékére vonatkozik.



Az azonnali klíring elrendelésének esetén kívül más helyzetekben is felfüggesztik a kereskedést. A részvényindex termékek kereskedését felfüggeszti a tőzsde, ha az indexkosárban szereplő részvények közül összességében legalább 25 százalékos súlyt kitevő értékpapírok azonnali kereskedését felfüggesztik vagy az adott tőzsdenapon a kereskedés végéig szüneteltetik. Egyéb index termékek vonatkozásában akkor kerül sor a kereskedés felfüggesztésére, ha az indexben legalább 20 százalékos súllyal szereplő mögöttes termék azonnali kereskedését felfüggesztették vagy a nap végéig szüneteltetik.

A szabványosított határidős ügyletek elszámolása és teljesítése

A szabványosított határidős ügyletek teljesítése alapvető vonásaiban tér el az értékpapír ügyletek teljesítésétől. Az ügyletek teljesítése a Kelerben történik a brókercégek pénz- és értékpapír számlái közötti pénz- és értékpapír-átutalásokkal. A teljesítés bizonytalanságát és a Keler kockázatát letétek és garancia alapok mérséklik. A befektetőknek ebben az elszámolási rendszerben sincs közvetlen kapcsolata a Kelerrel, hiszen az elszámoló ház csak a brókercégeknek vezet számlát. Ebből az is következik, hogy a teljesítésért a brókercég felel elsősorban még akkor is, ha a nem megfelelő teljesítés oka a befektető mulasztása. Az értékpapír ügyletek teljesítésével összevetve lényeges különbség, hogy a teljesítésért a Keler vállal garanciát, miután a Keler a brókercégnek visszaigazolta a tőzsdén kötött ügyleteket, és a Keler válik az eladó helyett a vevő partnerévé és a vevő helyett az eladó partnerévé. A Keler kockázatának mérséklése érdekében többelemű garancia rendszert működtet, amelynek értelmében többek között a kontraktus megnyitásakor fedezetet (alapbiztosítékot) kell befizetni, a nyitott pozíciók alapján pedig a piaci árváltozások függvényében a naponta változó mértékű nyereségnek és a veszteségnek megfelelően elegendő szabad pénzeszközzel kell rendelkezni (árkülönbözet). A Keler kockázatát csökkenti az is, hogy a határidős ügyletekkel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése prioritást élvez minden más egyéb tőzsdei vagy tőzsdén kívüli ügyletből fakadó kötelezettséggel szemben.

A határidős ügyletek teljesítése garanciális elemeinek egyik pillére a pénzügyi fedezet, amely óvadékul szolgál arra az esetre, ha a brókercég nem teljesítene megfelelően. A pénzügyi fedezet mellett az azonnali piacon alkalmazott Tőzsdei Elszámolási Alaphoz hasonlóan a határidős piacon is működik a brókercégek által létrehozott közös garanciaalap (Határidős Letéti Közös Alap). A brókercégek egyéni és közös biztosítékai mellett a megkötött határidős ügyletekhez kapcsolódóan is biztosítékadási kötelezettsége van a brókercégnek, illetve a befektetőknek. Míg a brókercégekhez kapcsolódó biztosítékformák rendelkezésre bocsátása legtöbbször nem érinti közvetlenül a befektetőket, addig az ügyletekhez szorosabban kötődő biztosítékok általában közvetlenül megjelennek a befektetők szintjén is, mint a határidős ügyletek költségeit és a lebonyolításhoz szükséges források mértékét alapvetően befolyásoló tényezők.

Alapbiztosítékot minden megnyitott pozíció után kell képezni. Az alapbiztosíték csak készpénz vagy a Keler által meghatározott állampapír lehet. A Keler a számlákon elkülöníti a brókercég és a befektetők összesített biztosítékát. Az alapbiztosítékot a brókercég bruttó alapon képezi, azaz még akkor is kétszeres biztosítékot ad, ha az egyik ügyfele pontosan ugyanazt a terméket vette meg, mint amit a másik eladott, s az ár is megegyezett. Az alapbiztosíték mértéke szoros összefüggésben van a napi maximális ármozgás mértékével, annál semmi esetre sem lehet kisebb. Az alapbiztosíték mértékét a Keler határozza meg és kontraktusonként, illetve lejáratonként eltérően is megállapíthatja. A Keler egyedi alapbiztosíték mértéket is meghatározhat akkor, ha egy brókercég által birtokolt nyitott pozíciók az összes piaci nyitott pozíciók 20 százalékánál nagyobb részt tesznek ki. Az alapbiztosítékot a Keler akkor használja fel, ha a brókercég az esedékes árkülönbözet befizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az alapbiztosíték felszabadul, ha a határidős pozíciót a brókercég azonos határidőre szóló, ellentétes ügylettel lezárta vagy a lejárat kifutott és az ügylet készpénzes elszámolással lezárult.

Az árkülönbözet elszámolás lényege, hogy a Keler naponta a Budapesti Értéktőzsde által közölt elszámoló ár alapján értékeli a nyitott pozíciókat, mégpedig úgy, hogy az eredetileg az üzletkötés során meghatározott kötési árat összehasonlítja az elszámoló árral. Ennek során a vásárolt kontraktusok esetében a kötési árnál nagyobb elszámoló ár nyereséget, a kisebb elszámoló ár veszteséget eredményez. Az eladott kontraktus értékelésének eredménye éppen ellentétes, a kötési árnál nagyobb elszámoló ár veszteséget, az annál kisebb elszámoló ár nyereséget jelent. Az azonnali klíring elrendelése után a Keler megállapítja az addig megkötött ügyletek alapján a napi veszteségeket és nyereségeket, és a szokásos nap végi elszámolás idejéig azokat átmenetileg egy óvadék számlára helyezi. Ha a napon belül újabb azonnali klíringre kerül sor, az óvadékolt számlákat a Keler újrarendezi a megváltozott pozícióknak megfelelően. Valódi pénzmozgásra csak annak érdekében kerül sor, hogy a fedezetlen veszteséggel rendelkező brókercég vagy ügyfelek számláin rendelkezésre álljon a szükséges pénz. A kellő mértékű fedezettel nem rendelkező brókercégek kereskedési jogát a Keler felfüggeszti. A kereskedés befejezését követően, de még a napi elszámolást megelőzően a Keler a számlaegyenlegeket az eredeti állapotra visszarendezi.

A kockázat és csökkentésének lehetőségei

Értékpapírt általában két okból vásárolnak a befektetők: az értékpapír birtoklásából származó bevételek biztosítása (kamat, osztalék, piaci értékkel bíró jog, stb.) és az értékpapír eladásából származó bevétel elérése miatt. Mivel a bevételek a jövőben képződnek, nagyságuk nem látható mindig biztosan előre. Ráadásul az inflációt is figyelembe véve a jelenlegi pénz vásárlóereje általában nagyobb, mint a jövőbeni pénzé, ezért a várható, pénzben mért (nominális) bevételek valódi értékét csak bizonytalanul tudjuk meghatározni. Részben e bizonytalanságok okozzák a befektetések kockázatát. Eltérő értékpapírok esetében nem azonosak a kockázatot meghatározó tényezők.

A befektető azonban nem egyszerűen csak a pénzét adja kölcsön, hanem a befektetés formájától, illetve a kibocsátótól függő mértékű kockázatot is vállal, ezért a kamatokban nem csak a pénz használatáról történő lemondás ára jelenik meg, hanem a kockázat vállalásának az ára, a kockázati prémium is. Így összességében a pénz ára mellett a kockázati prémium alakulása is befolyásolja a kamatok szintjét. Az állampapírok kockázata nagyon alacsony (hiszen az állam olyan eszközökkel rendelkezik, többek között az adók emelése révén, amelyek szinte kizárják az állam fizetési kötelezettségei nem teljesülésének a lehetőségét), emiatt a legtöbb esetben az állampapírok, államkötvények, kincstárjegyek kamatát, illetve hozamát használják, olyan referenciamutatóként, amelyhez képest az ugyanolyan lejáratú, de kockázatosabb befektetések kamata, illetve hozama megbecsülhető. A különböző számításoknál alkalmazott úgynevezett kockázatmentes kamatláb gyakorlatilag az állampapírok kamatának felel meg.



A kockázati prémiumot meghatározó kockázatot hitelkockázatnak is nevezik. A hitelkockázat az értékpapírban kifejeződő kötelezettség nem teljesítésének kockázata, vagyis annak a valószínűsége, hogy a kötelezett (általában az értékpapír kibocsátója vagy a hiteladós) nem teljesít az értékpapírban szereplő feltételeknek megfelelően. A hitelkockázat alapvetően a kötelezett tevékenységében, piacaiban, működésében rejlő kockázatokat jelzi, s a szélesebb összefüggések miatt megjelenő makroszintű kockázatok (gazdaság helyzete, politikai stabilitás, nemzetközi helyzet, stb.) csak olyan mértékben befolyásolják a hitelkockázatot, amilyen mértékben azok lényegesek a kötelezett szempontjából. Egy alapvetően az állami megrendelések teljesítésére építő vállalkozás sokkal érzékenyebb lehet az állami költségvetés helyzetére és a rendelkezésre álló források nagyságára, mint egy exportra termelő vállalat, amelyet viszont az exportpiacok helyzete befolyásolhat.

A részvények árának és hozamának várható alakulása meghatározásakor az igazi nehézséget az jelenti, hogy a részvények után járó osztalék nagysága csak jelentős bizonytalansággal jelezhető előre. A részvények hozama két, önmagában is számos tényezőtől függő elemből áll: az osztalékból és a részvény árnövekedése (árfolyamnyereség) formájában megjelenő bevételből. A részvények jövőbeni hozamával kapcsolatos bizonytalanságot a részvény kockázatának nevezzük.

A piaci kockázat a gazdaság helyzetében, működésében rejlő általános kockázatokat tükrözi, emiatt hiába választunk részvényeket különböző vállalatokban, a gazdaság egésze alakulásának kockázatát nem tudjuk csökkenteni.

A kockázat csökkentésének lehetőségei

A befektetők általában csak a nagyobb nyereség reményében vállalnak kockázatot. A kockázatot a hozam elvárt mértéke mellett minden befektető szeretné csökkenteni, amire négy megoldás kínálkozik:

·         Alacsony kockázatú értékpapírba történő befektetés

·         Diverzifikálás

·         Hivatásos (intézményi) befektetőkön keresztüli befektetés

·         A kockázatok ellensúlyozására alkalmas származékos ügyletek alkalmazása

Alacsony kockázatú befektetések

Az egyes értékpapírtípusok eltérő kockázatúak, ezért a kockázat csökkentésének egyik módja, hogy olyan értékpapírokba fektetünk, amelyek kockázata várhatóan alacsonyabb lesz. A kockázatot legpontosabban a hozamok ingadozásának statisztikai mutatójával, a szórással mérhetjük.

Mivel a részvények kockázatosabbak, mint például az állampapírok, ezért a kockázat csökkentésének egyik legkézenfekvőbb módja, ha olyan értékpapírokba fektetünk, amelyek kevésbé kockázatosak, igaz, hogy ezzel a magasabb hozam elérésének esélye is lényegesen csökken. Az egyes értékpapírtípusokon belül hasonló elvek alapján választhatók ki azok az értékpapírok, amelyek a csoporton belül kevésbé kockázatosak.

Diverzifikálás

A kockázat csökkentésének ennél bonyolultabb módszere a diverzifikálás, amikor a befektetéseket megosztják az egyes értékpapírok között, úgy, hogy az egyes befektetések értéke minél nagyobb mértékben ellentétesen változzon az egyes értékpapírok értékét meghatározó események bekövetkezése esetén. Az értékpapírok kiválasztása után az értékpapírcsomag (portfolió) karbantartása az értékpapírok értékét meghatározó tényezők rendszeres elemzését, a tényezők és az értékpapírok árai közötti összefüggések fennállásának ellenőrzését igényli. A diverzifikálás az összes kockázatnak csak egy részét szüntetheti meg, a nem diverzifikálható, a piac általános állapotával összefüggő kockázatok nem mérsékelhetők diverzifikációval.

Kollektív befektetések

A befektetések kockázata úgy is csökkenthető, ha a befektetések kiválasztását és lebonyolítását sajátos intézményi befektetőkre, az úgynevezett kollektív befektető szervezetekre bízzuk. A kollektív befektetők (befektetési alapok, nyugdíjpénztárak) a befektetők megtakarításait összegyűjtve, a meghirdetett befektetési politikának megfelelően döntenek a befektető helyett arról, hogy mely értékpapírt érdemes megvásárolni vagy eladni. Mivel a kollektív befektetők szigorúan tiszteletben tartott befektetési politika alapján működnek, a kollektív befektető kiválasztásában meghatározóvá válik az a befektetési kör is, amelynek piaci kockázatát a kollektív befektetőn keresztül a befektető felvállalja. A befektetőnek jutó hozam a kollektív befektető költségeinek levonása után a befektetések hozamából a befektetőre befektetésével arányosan jutó rész. Így szinte automatikusan megvalósul a diverzifikáció, s a befektető megszabadul az egyes befektetések értékelésének, a befektetési döntések meghozatalának és a befektetések gondozásának fáradságos és kockázattal is járó feladatától. Másrészt a kollektív befektetési szervezetek működési költségei csökkentik a befektetőnek jutó hozamot, a megtakarításának felhasználásával magvalósított befektetések hozamából csak egy kisebb rész jut neki.

A kockázathárítás (hedge)



Végül a kockázat csökkentésének az is módja lehet, ha egy befektetés miatt megjelenő kockázatot egy másik befektetéssel ellensúlyozunk, úgy, hogy ez utóbbi befektetés hozama ellentétesen alakuljon az eredeti az eredeti befektetés hozamának változásával. E módszer indítékát tekintve hasonló tőről fakad, mint a diverzifikálás, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a diverzifikálás nem egy befektetési csoporton belül (például részvények) valósul meg, hanem a pénzügyi piacok (pénz-, tőke- és devizapiacok), valamint az árupiacok teljes körét átfogja. A kockázathárítás (hedge) egyik leggyakrabban alkalmazott technikája a származékos (határidős és opciós) ügyletek kötése. A származékos ügyletek úgy teszik lehetővé a diverzifikálást, hogy – kihasználva az ügyletek jellegéből adódó magas áttételi arányt, vagyis azt, hogy a kockázat csökkentése a befektetés értékének csak a töredékét igényli – nincs szűkség a fedezeti céllal vásárolt befektetés tényleges megvásárlására. Ez utóbbi azonban egyben a származékos ügyletek egyik legfontosabb kockázati tényezőjét is jelenti, hiszen a piacnak olyan szereplői is vannak szép számmal, akik vagy amelyek nem kockázathárítási, hanem spekulatív céllal vásárolják meg vagy adják el a származékos piaci befektetéseket. Amennyiben más befektetők számítása nem vált be és a piacok működését támogató garanciarendszerek nem tudják biztosítani az ügyletek teljesülését, akkor a piaci zavarok tovagyűrűző hatására a kockázathárítás is időlegesen és korlátozottan alkalmazható lehetőséggé válhat.

A határidős piacok keletkezésének okai

Forrás:

www.cd.hu

Az első derivatív tőzsdék 1972 táján jelentek meg, és azóta a pénzügyi szektor egyik legdinamikusabban fejlődő ága. A robbanásszerű fejlődés oka és egyben a határidős kereskedés kialakulásának is fő oka, hogy a különböző piaci szereplők részéről egyre inkább felmerült az igény, a gazdálkodásukból fakadó kockázatuk fedezésére.

Elsősorban arról van szó, hogy minden gazdálkodó szervezetnek van alapanyag igénye és valamilyen terméke, amelyet értékesíteni kíván. A nyereségessége ezért nagymértékben függ attól, hogy mennyiért veszi az alapanyagot, és mennyiért tudja értékesíteni a készterméket. Tehát az árak alakulása nagyfokú bizonytalanságot visz a működésbe, amely nem működési, hanem piaci kockázat, így ésszerű, és a határidős tőzsdék használatán keresztül lehetségessé válik e kockázat kiküszöbölése. Ha például valamely magyar vállalatnak alapanyagot kell vásárolnia, és dollárban kell fizetnie, elég egy pillantást vetnünk a forint/dollár grafikonra ahhoz, hogy belássuk: az utóbbi egy évben több mint 25%-ot drágult az importja a példában említett vállalatnak, és ez jelentősen befolyásolhatja az elérhető profitot. A legjobb megoldásnak ekkor egy jövőbeli időpontra (lehetőleg a fizetési kötelezettség keletkezésekor) vonatkozó dollárvételi szerződés megkötése ígérkezik.

A szerződés szóból adódik a határidős kereskedési alapegység, azaz a kontraktus elnevezés. Kezdetben az effajta szerződéseket tőzsdén kívül egyedi határidőkre és mennyiségekre és szállítási kötelezettséggel kötötték. Ez a piac az ún. forward piac és jelenleg a bankközi devizapiacra jellemző, itt a kontraktusok vevői és eladói megállapodnak egymással a mennyiségben és lejáratban, majd ezt követően kötik meg a szerződést. Jórészt lejáratig tartják, és ekkor szállítják le a szerződésben foglaltaknak megfelelően a terméket. A zárásra csak akkor kerül sor, ha sikerül valaki mást találni, aki pont e szerződési kondíciókkal szeretne szerződést kötni, vagy az eredeti partnerünket tudjuk a szerződés zárására bírni.

 Tehát a likviditás a forward kereskedésben korlátozott és ezért volt szükség egységesíteni a lejáratokat, szabványosítani a mennyiségeket, így jobban koncentrálni a vevőket és eladókat, amely növeli a likviditást az egyes lejáratokban ill. termékekben.

A határidős tőzsdéken tehát - felfedezve az igényeket - bevezettek határidős kontraktusokat szinte mindenre, amire csak igény mutatkozott, így a részvényindexektől a kamatokon keresztül a különböző devizákig ma már mindenre lehet kereskedni.

A származékos piacot tehát fedezeti célból ajánlatos igénybe venni. De természetesen mindig vannak olyanok, akik bizonyos jövőképpel illetve várakozásokkal bírnak valamilyen termék áralakulása vonatkozásában, ők a spekulánsok, ők azok, akik a fedezeti ügyletet kötővel szemben állnak. A határidős piac a spekulánsok által azért is különösen közkedvelt, mert lévén, hogy határidős üzletkötésről van szó, nem kell az üzletkötéskor a teljes árfolyamértéket kifizetni, hanem csak egy ún. alapletétet kell letétbe helyezni. Tehát a határidős vételnél csak a vételár egy részét kell letétbe helyezni, de ugyanúgy lehet adni-venni a határidős kontraktust mintha valamilyen azonnali termék lenne, természetesen a napon belüli kereskedésre (day-trade-re is lehetőség van). A határidős kontraktusok jó részét a spekuláns általában már a kifutás előtt egy ellentétes irányú üzlettel zárja, vagy kifutáskor - amennyiben nem kívánja zárni a pozíciót - átköti egy következő határidőre (spread-kereskedés).

A magyar határidős piacon jelenleg index- egyedi-részvény-, deviza- és kamatkontraktusok különböző lejárataira, illetve részvény és határidős opciós kontraktusokra lehet üzletelni. A leginkább likvidnek a BUX index határidős, azon belül is a decemberi lejáratok bírnak a legnagyobb forgalommal. A BUX a BÉT hivatalosan publikált indexe, amely 20 részvény áralakulásának egy bizonyos képlet szerinti számításával történik. Azáltal, hogy egy spekuláns határidőre vesz vagy elad indexet vagyis BUX-ot, gyakorlatilag arra "fogad", hogy emelkedni vagy esni fog a magyar piac. Természetesen az, akinek olyan portfóliója van, amely megfelel a BUX index összetételének, és esetleges félelmei vannak, hogy az eddig elért hozama veszélybe kerülhet, akkor neki érdemesebb határidőre eladni a BUX index valamilyen lejáratát szemben az összes papír eladásával, hiszen ez utóbbi drágább és jóval időigényesebb megoldás.

Találat: 1610