A Járóbeteg szakellátás helye, szerepe, finanszírozása

A járóbeteg szakellátás finanszírozása

A szakellátás finanszírozási rendszerének a kért szolgáltatások magas szakmai színvonalon való nyújtására kell ösztönözni az ellátórendszert. Tehát a bevételt a s 424c28e zolgáltatások számának és a szolgáltatások értékét, szakmai és költségigényességét kifejező pontértékének, illetve súlyszámának szorzatából lehet meghatározni.

A járóbeteg szakellátásban a szolgáltatások tételes módon kerülnek elszámolásra. Az elszámolás elve, módszere teljes mértékben megegyezik a német pontrendszer szerinti elszámolással, minden tevékenység értékének megfelelő pontszámot kap, pl. az elsősegélynyújtás 100 pontot, egy oldalirányú koponyafelvétel 250 pontot ér. Minden hónapban utólag megadják az egy pont forint értékét, s a járóbeteg szakellátás összesített pontszáma és a pont forint értékének szorzata adja a havi bevétel összegét. Mivel a német pontrendszer sajátos orvosi tevékenységeket leíró klasszifikációs rendszer, Magyarországon pedig a legtöbb szakterület beszámolási rendszerének az alapja a WHO klasszifikációs rendszer, a járóbeteg szakellátásban az egyes tevékenységek pontértékének megállapításánál a WHO klasszifikációs rendszerhez kellett rendelni a német pontrendszerből a teljesítményértékeket.

A járóbeteg szakellátás finanszírozása az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és az intézmény által megkötött szerződés alapján történik. Az intézmény az általa nyújtott szolgáltatások teljesítmény pontszáma után az országos kasszából kapja meg a teljesítménydíjazást. Az intézmény a járóbeteg szakellátás teljesítményéről a tárgyhót követő hónap 10. napjáig köteles jelentést küldeni az OEP-nek. Ezek a tételek lehetnek a tárgyidőszakban elvégzett vagy befejezett ellátások adatai, vagy a meghatározott időszakra visszamenőleg pótelszámolásban leadott teljesítmények, vagy javított tételek.

Az OEP a két elkülönített járóbeteg kassza ismeretében havonta állapítja meg az egy teljesítménypont forintértékét, az éves költségvetésben rendelkezésre álló keret adott hónapra jutó hányada és a havi országos összteljesítmény hányadosaként.

A járóbeteg szakellátás finanszírozásának összefoglalását a 4.sz. ábra tartalmazza.

Az ábráról leolvasható, hogy a gondozási feladatok és az egyéb járóbeteg szakellátók finanszírozása fix előirányzatú finanszírozási rendszer keretében feladat illetve kapacitás finanszírozás formájában valósul meg.

feladat finanszírozás

Feladat finanszírozás

A fix előirányzat meghatározása konkrét feladathoz kötődik (nem a kapacitáshoz, az addigi költségekhez). A finanszírozás a feladattal együtt változik.

Előnye: A forrás hozzárendelt a feladathoz, és nagysága vagy a szükséglet, vagy a teljesítmény meghatározásán alapul.

Hátránya: A teljesítményarányosság nem direkt módon, hanem utólag jelenik meg (a teljesítéshez részben, a szükségletekhez erősen kötődik).

I. Gondozók

nemibeteg-, tüdő-, ideg-,

és onkológiai gondozás

Gondozási feladatok:

Szakellátási feladatok:

II.  Szakrendelők

Gondozási feladatok:

Szakellátási feladatok:

III.  Egyéb járóbeteg szakellátók

mentőszolgálat, vérellátás, Család- és Nővédelmi Tanácsadók, sport-eü., alkohológia és drogellátás, üzemegészségügyi szakellátás, fogászati szakellátás

4.sz. ábra A járóbeteg szakellátás finanszírozása

Kapacitásfinanszírozás

A finanszírozó a szolgáltatások nyújtása céljából leköt és fizet egy kapacitást, melynek nagysága független a teljesítménytől (illetve a teljesítmény alapján csak hosszabb távon történhet korrekció).

Előnye: Olcsó és egyszerű. Olcsó, mert független a teljesítménytől, nagyságát nem lehet vitatni (az intézmények nem rendelkeznek korrekt teljesítményadatokkal), továbbá egyszerű az elszámolási rendszer (nem igényli a teljesítmény mérését, ellenőrzését, az adatok központi elszámolását). A teljesítményhez egyáltalán nem, a szükségletekhez alig kötődik.

Hátránya: A folyósított összeg független a nyújtott szolgáltatás mennyiségétől és minőségétől, nem ösztönöz gazdaságos üzemelésre.

A szakellátási feladatok keretében nyújtott szolgáltatások lehetnek ambuláns esetre összpontosulók, vagy kúraszerű ellátások. Az ambuláns esetek finanszírozása tételesen, ambuláns esetcsoportok szerint történik.

AECS (ambuláns esetcsoportok) szerinti finanszírozás

Egy betegség megoldásához szükséges diagnosztikus és terápiás tevékenységek átlagos költségigénye alapján történik a finanszírozás.

Nem alkalmas az eseti konzíliumok és a krónikus betegségekben szenvedők gondozásának finanszírozására.

Az ambuláns ellátásról 1999. január 1-jétől ambuláns adatlap kiállítása kötelező.

Minden egyes megjelenést ambuláns adatlapon rögzítenek, de egy napon ugyanabban a szakrendelőben több ambuláns eset egy betegre nem számolható el.

Egy megjelenés keretében több diagnosztikus és terápiás tevékenység is elszámolható.

A kúraszerű ellátást a normatív teljesítményelvű, HBCS-hez rendelt tarifarendszer kertében finanszírozza az OEP.

Tarifa rendszer

Az egyes szolgáltatások díjtétele központilag rögzített (ez lehet ártáblázat, ahol a díjtételeknek nem csak az aránya, hanem a konkrét ára is meghatározott, valamint lehet pontrendszer, ahol az egyes szolgáltatásoknak pontértéke van meghatározva, a pont forintértéke vagy lebegtetett tehát teljesítménytől függő, vagy fix összegű).