online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia Pszichiátria Pszichológia Szociológia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

Jaték, rajz, beszéd fejlôdése

pszichológia

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Pszichológia szigorlat - Tanulas, figyelem és emlékezet
TANULÁSI ZAVAROK AZONOSÍTÁSA ÉS KEZELÉSE AZ ÓVÓDÁBAN ÉS ISKOLÁBAN
Egészség és önismeret
A pszichológia biológiai alapjai: idegrendszer és agy
Csak óvatosan! - az aurad megmutatja igazi lényedet
EMLÉKEZÉS
A HIPERAKTÍV FELNŐTT
ÉSZLELÉS
TANULÁSI ZAVAROKRÓL ÁLTALÁBAN
Jaték, rajz, beszéd fejlôdése
 
 

Játék, rajz, beszéd fejlôdése

Játékfejlődés:

A 3 – 4 hónapos csecsemő mozgatja a kezét, az ujjait, ha rövid ideig is, de már bizonyos szabályossággal. A fél éves perceken át ismétli a hangolnak egy és ugyan azt a modulációját, a tíz hónapos derűs figyelemmel húzogatja saját lábait. Játszik. Tíz évesek kavicsot dobálnak az udvaron: meghúznak egy vonalat, felváltva dobnak, s aki a vonal megjelölt közepébe talál, az nyer. Ez a bonyolult szabályrendszerhez kötött tevékenység éppen úgy játék, mint ahogy játék lehet a csecsemő kézmozgatása, hangadása is.

Nincs a gyermeknek olyan élménye, ami ne válhatnék bármikor egy játék kiindulásává.

A gyermeknél minden lehet játék. De nem minden az. Sőt, egy formájában, gesztusrendszerében azonos viselkedés is lehet egyszer játék, másszor céltudatos, helyzetmegoldó cselekvés.


A játék önmagáért való. Maga a ténykedés, maga a manipuláció, maga az elképzelés szerzi a gyermeknek az örömet. Nem pedig az, hogy egy szükséglete vagy egy vágya kielégült. A játék nem szükségleti kielégülést hoz, hanem feszültségcsökkentést eredményez.

A gyermek játékát olyan örömszínezettel határoztuk meg, amely nem annyira a kielégülésnek, mint inkább az átélésnek, nem a teljesülésnek, hanem az 222f56c önmagáért való tevékenységnek az öröme.

A csecsemő első játékai a szájhoz kapcsolódnak: játszik a nyálával, ismételgeti a szopó mozgást, játszik a hangokkal.

Második életévében szinte diadalmas örömmel gyakorolja a járást. Később, az ugrást próbálgatja, ugyanilyen feszültséggel. Ezek az örömteljes gyakorlások végigkísérik az érzékszervi-mozgásos összerendeződés folyamatát.

Élvezi, hogy a bútorok és kerítések peremén meg tud állni, vagy végig tud menni, örül a saját mozdulatainak, és annak, hogy „sikerült”.

A 8 év körüli gyerek, beszédkészsége, érdeklődése, viselkedési szabályozottsága révén már képes arra, hogy tartós és intim kapcsolatot létesítsen egykorú társaival.

Kezdetét veszi társas szinten egy funkció gyakorlása, amelynek majd a baráti kötődés és a közösségi összetartozás változatos megélése és tudata lesz az eredménye.

A 8 éveseknek ez a funkciójátéka fiktív barátságokban, képzeletbeli csapatok és intézmények eljátszásában nyilvánul meg.

A játéköröm sokféle forrása közül az egyik legdúsabb, már megjelent, de még be nem gyakorolt funkciók – készségek, viselkedési formák – feszültségének öncélú elvezetése.

Ezzel rendszerint együtt jár egy másik fajta öröm, az „én csinálom” , az „én idézem elő” öröme.

Egy másfajta örömforrása a játéknak a ritmusosság: gesztusoknak, mozgásoknak, szavaknak a szabályos megismétlése.

Másfél éves kortól minden játékban kisebb-nagyobb szerep jut az utánzásnak, mint örömforrásnak.

Másfél-két éves kortól kezdve a gyerekek spontán játékait az állandó utánzási készenélt is jellemzi.

Mindent utánoz, amit lát, és megjelenít. Képzeleti mintára utánozhat mindent, amire gondol. Az utánzás öröme jelzi, hogy itt a feszültség oldásáról van szó – a gyerekekben kíváncsiság él minden iránt, ami rajtuk kívül van. Óvodáskorban ez főként a közvetlen környezetükre terjed ki, iskoláskorban egyre inkább a távolira, az ismeretlenre, a kalandosra, az idegenre.

Az utánzás mindig a képzelet mozgósítása. Ez azonban sohasem lehet teljes. Ahol a gyermek a játékban utánoz, ott kettős tudatállapot is van.

Az, hogy a homoktorta nem megehető, nem pontosan ugyanaz a kettős tudat, mint az, hogy a király „levegő”, vagy, hogy a tank kormányzása közben sem felejtem el, hogy iskolás vagyok.

Az illúzió is örömforrása a játéknak, mert csökkenti a játékot kísérő tudat feszültségét.

Táplálhatja a játékot a titok feszültsége (rejtekhely), a humor, a kicsinyítés, az átváltozás öröme és még sok egyéb is.

Feszültséglevetető és így örömforrás lehet a játék tartalma is.

A „szülők veszekedése” bekerül a papás-mamás játékba, a gyerek újra meg újra lejátssza, ezzel csökkenti az élmény kínos feszültségét, megszelídíti a hozzá tapadó indulatokat.

A gyermek játéktémái között gyakoriak a félelmetes, erőszakra utaló, agresszív mozzanatok.

A gyermekjátékoknak a tematikája is feszültség-levezető; elősegíti a konfliktus csökkentését, lehetőséget ad a gyerek helyzetéből adódó nehézségek kompenzációjára, feldolgozatlan vágyak megélésére szerepcserével.

A kicsiknél a cselekvés, a nagyobbaknál a tárgy, a legnagyobbaknál a szerep hordozza a témát.

Igazodni kell ahhoz a viselkedési rítushoz, ahhoz a cselekvési sorrendhez, amit a szerep sémája magában foglal.

Rajzfejlődés:

A gyermekrajzokat főként abból a szempontból elemezték a gyermeklélektanban, hogy miként jut bennük kifejezésre a képalkotásnak, a világról való ismeretek feldolgozásának a fejlődése.

A gyermek általában 2 –2 és fél éves korban tud már ceruzát fogni, és fölfedezi, hogy az nyomot hagy a papíron. Még nem is a papírra kerülő vonalaknak örül, hanem a mozgás, a mozdulat az, ami örömet szerez neki. Ez a rajzolás előfoka.



A gyermek a kész firkának főként a környezet kérdései nyomán kezd jelentést adni.

Lassanként hozzászokik ahhoz, hogy a firkáláshoz jelentés tartozik, s már nem utólag, hanem közben is mondogatja, hogy mit rajzol. Ez azonban még nem a valóság ábrázolásának az igényét fejezi ki. A gyermek firkál, játszik azzal, hogy a ceruza mozgása nyomán vonalak maradnak a papíron, s ehhez a játékhoz hozzá tartozik az, hogy közben valamilyen jelentést ad a firkának. De a vonalak és a jelentés között még nincs tartalmi összefüggés.

Hároméves kora körül jelenik meg a rajzaiban az ábrázolás szándéka.

Tagolatlan egészet lát és él meg, de lerajzolni azt amit lát, csak részletről részletre haladva tudná. Csakhogy az ő szinkretikus szemléletében az is önálló egész, amit mi részletnek látunk.

Aránytalanság.

Az érintkezés és a bennefoglalás adekvát ábrázolására a gyermek nem képes. A kalap a fej fölött lebeg.

Az irányok gyakran véletlenszerűek.

Ezek az ábrázolási furcsaságok a gyermeki szemléletnek azt a sajátosságát tükrözik, amelyet juxtapozíciónak nevezünk.  A tárgyaknak és a dolgoknak nincs meg az a szemléletes rendje, ahogyan a felnőtt látja a világot. Csaknem bármely elrendezésben érvényesek, viszonyítás nélkül. Az ember akkor is ember, ha a feje külön van a törzsétől, a mozdony akkor is mozdony, ha teste magasan a kerekek felett lebeg.

AZ 5. életévében a gyerek már leküzdte az alapvető technikai nehézségeket, s a juxtapozíciós személeti módon is nagyrészt túljutott.

Növekszik a valósághű ábrázolások igénye.

A szemlélet alá van rendelve az ismeretnek. Luqet nyomán a rajzolásnak ezt a szakaszát intellektuális realizmusnak nevezik, mert a gyerek a valóságnak megfelelően rajzol, csakhogy nem úgy rajzolja a dolgokat, ahogyan látja őket, hanem azt adja vissza, amit tud róluk.

Az ábrázolt tárgyak gyakran átlátszóak.

Az ábrázolás több szempontú. Mintha a dolgokat egyidejűleg több nézőpontból lehetne látni

A rajtokon kiemelt, emocionálisan felnagyított részleteket látunk. Pl. óriási hajkoronát vagy fejdísz, akkorát, mint maga az ember.

A gyermek ábrázolásmódját 9 éves kortól egyre inkább a szemléleti realizmus jellemzi.

Az elkanyarodó úttal a gyerek a messzeséget ábrázolja, így fejezi ki a mélységet.

Más gyerekek dombábrázolással igyekeznek kimunkálni a rajz mélységét.

Az ideovizuális ábrázolás időszakában, az 5 – 8. életévben készült gyerekrajzok gyakran keltik bennünk az esztétikum élményét.

Mozdulatai dinamikusak: a lendület folytán túlszaladó vonalak, a vastag ecsetvonások arányeltolódásokat hoznak létre, s víziószerűvé teszik az ábrázolást.

Egy 7 éves gyerek fél attól, hogy intézetbe adják. A rajzain a szorongást az fejezi ki, hogy fekete épületekre óriási kaput rajzol.

A túldíszítés, a rajz cirkalmazása gyakran nem más, mint érzelmi megtapadás egy témánál.

A furcsának és a csodálatosnak a közege, ennek valóságigényű ábrázolása (konkrét utalás konkrét élményre), a sűrítés korlátlan lehetősége – közös jegyei ezek az ideovizuális szakasz esztétikus gyermekrajzainak és a szürrealistaábrázolásnak.

Beszédfejlődés:

Az újszülött első hangjai élesek, tagolatlanok. Magánhangzók – hosszú, elnyújtott á, oáá, áooo –, amelyek gyakran keverednek „h” hangokkal.

A kezdetben egyetlen indulati színezetet kifejező hangok lassanként változatosabb feszültségeket kezdenek jelezni. A második hónapban a csecsemő környezetében élő személyek már meg tudják különböztetni a kínos érzést, a segítség igényét kifejező sírást és a nyugalmi helyzetet kísérő örömhangokat.

A hangadás még sokáig nem önálló megnyilvánulás, hanem egy globális reakciónak a része.

A harmadik hónap végéig semmi sem mutat arra, mintha a gyerek összefüggést élne meg hangképző mozgásai és saját hangjai között, amelyeket hall. A harmadik hónap vége felé a csecsemő már kezdi fölfedezni a kapcsolatot hangképzése és hallása között.



Kezdetét veszi a játék a hangképzéssel, a gagyogás, amely a 4 – 5. hónaptól kezdve mászás kezdetéig a gyerek egyik kedvelt tevékenysége.

A gagyogásnak és a hangokkal való játéknak maga az artikuláció az anyaga: az a mód, ahogyan kilégzéssel, ajakmozgással, a nyelv elhelyezésével különféle hangok jönnek létre.

A gagyogás hónapjaiban több mint 200 féle hangot ad. Csecsemőink a magyar nyelvben nem létező mély torokhangokat, francia nazálisokat, afrikai csettintőket szólaltatnak meg.

A gagyogó csecsemő minden hangot kipróbál, amit hangképző szerve létre tud hozni. De azok a hangok, amelyeket környezetében nem hall, kiesnek; a környezet beszédében előfordulók viszont rögzülnek.

A gagyogó hangokból folyamatos, hosszú sort képez, s olyan hanglejtéssel, olyan ütemben, kicsit olyan arckifejezéssel is „mondja”, ahogyan a felnőttek beszélnek.

A 6. hónapban már a beszéd megértése is kezdetét veszi. Elsőnek a gyerek a hanghordozás érzelmi színezetét különbözteti meg.

A szavak tartalmi megértését, a tiszta beszédmegértést megelőzi olyan helyzeteknek a megértése, amelyeknek a beszéd egyik összetevője. A csecsemő testhelyzete, a szoba berendezése, a gyermekhez beszélő személy, annak hanghordozása, s végül a szavak együttesen adhatják a 6 – 8 hónapos csecsemő a helyzetet, amelyet megért.

8 hónapos kortól ilyen kérdéseket, felszólításokat kap a gyerek: „Hol a papa?”, „Mutasd a füled!”, „Tapsolj!”. A gyerek rámutat a papaára, megmutatja a fülét, tapsol. Megérti a kérdést és a felszólítást, de csak egy bizonyos helyzetben.

A 10. hónap végén már sem a megszokott környezetre, sem a megszokott személyre nincs szüksége ahhoz, hogy at ismert felszólításokat megértse, de a hanghordozás még sokáig elválaszthatatlan a szavak értelmétől.

A kettőzött ajakhang az, amit a környezet a gagyogó gyerektől vár. A „mama” hangoknak az anya örül, rámosolyog a gyerekre, s ennek a jelenetnek a többszörös megismétlése révén kapcsolja a gyerek ezt a hangcsoportot egy helyzethez, az anya mosolygó arcához. S éppen így ad jelentést a környezet a többi olyan hangcsoportnak, amelynek a gagyogásból kiemelkedve az anyanyelvben jelentése van.

Ez már a beszéd kezdete. A gyerek lassanként rámutatásra, megnevezésre és közlésre is használja ezeket a tartalomhoz kötött hangcsoportokat.

A gyermekek eleinte megtanulnak egy szót, amely egyetlen tárgyat jelöl. Tehát minden szó egy egyedi konkrét dolognak a neve. Majd különféle helyzetekben eljátszódó, változatos cselekvések révén terjeszti ki ezt a megnevezést színben, nagyságban, formában különböző, de a cselekvés, a helyzet szempontjából hasonló tárgyakra.

A gagyogásból kiemelkedő első szavak 1 éves kor körül jelennek meg. Az ezt követő fél évben lassan fejlődik a gyerek szókincse, 16 hónapos koruk körül átlagosan 8 – 15 szót tudnak, az élénk beszédfejlődésűek 30 – 40 szóval is beszélnek.

A beszéd kezdetben egyszavas mondatokból áll.

A 2. életév második felében ugrásszerűen meggyorsul a beszéd fejlődése. A 30 – 80-as szókincs fél év alatt ötszörösére – tízszeresére nő. Ez a néhány hónap a beszédfejlődés fordulata.

A kisgyermekkori beszéd néhány jellegzetessége:

  • A kijelentések, helyzetiek, közvetlenül vonatkoznak az élményre. A kiemelés lassan indulatos.
  • A mondatai nagyrészt ragozatlan szavakból állnak. A hosszabbakat rövidíti, összevonja.
  • A megtanult szót könnyen általánosítja.
  • Önkényes jelentésadás
  • A gyermek számára nincsenek, nem lehetnek értelmetlen szavak.


: 2138